Sikerült, ahogy sikerült – OB

2009 október 18, 17:57Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A selejtező után a bogárcsípésem csak dagadt, csak dagadt és reggelre már a fél arcom, valamint a torkom is be volt durranva. Veszélyesnek nem tűnt a dolog, de zavarónak igen. Lefelé futni például olyan volt, mint ha lenne egy méretes tokám, ami lengene a rázkódástól. Az eredményre szerencsére ennek nem volt hatása.
Bemelegítés ezúttal egy kicsit lazább lett, mert többet gyalogoltam a felfeléből a tegnapinál és nem is ment olyan jól a futás ezeken a részeken. A rajtba aztán éreztem, hogy a bokám most jobban egyben van, mint tegnap volt és így nyugodtan indultam neki a pályának.
Az egyes pont rögtön egy fölfele és egy necces pont volt, amit nem is sikerült hiba nélkül megfognom. Éreztem, hogy még alacsonyan vagyok és nem villant be a pont, ezért amikor már a pontot vártam magam fölé, akkor egy kis bizonytalankodás után mentem csak tovább a jó irányba. (hiba: 0:20)
A kettes aztán nagyjából jól jött, bár nem igazán mertem még odatenni a lábam és csak lassan rázódtam bele a futásba. A hármas viszont annál jobban sikerült. Végig tudtam követni mindent rendben és a tempóm is megvolt, így a pontfogáskor igen elégedett voltam.
Jött azonban a négyes, amire csúnyán behibáztam. Küzdősebb volt a ligeteses, zöld foltból kiérni, mint vártam. A köveken nem igazán tudtam haladni és csak azt figyeltem, hogy milyen irányban áll a hegy. Lefelé ott volt egy hajlat és még mintha egy pont is bevillant volna, így rongyoltam lefelé, majd szép lassan felmértem a helyzetet és innen támadva visszamászva fogtam a pontot. Bosszantó hiba volt, így a pálya elején. (hiba: 2:00)
Olyannyira kizökkentem, hogy az ötösre túlságosan érzésre mentem és nagyon megíveltem a völgyet, de legalább fix támadópontom volt. (hiba: 0:30)
Magyar Bajnokság döntő térkép - Szögliget
A hatosra aztán előbb elvetettem a hegytetőn át vezető útvonalat, majd tettem egy fura kanyart a nagy aljnövényzetes töbör előtt. A ponthoz érve azonban igencsak meglepődtem. Nem láttam a töbör alján a bóját, pedig a köves gödör, ott volt. Illetve a valóságban barlangnak tűnt, de a szimbólra pillantva ez megerősítést nyert, így lemásztam a köves töbör aljára, majd jöhettem is ki belőle értetlenül, mert a pont nem volt sehol. Rögtön a következő töbörben azonban ott virított a pont, így ezen sokat nem is agyaltam tovább.
Utólag viszont egyértelmű, hogy ezt a pontot bizony csúnyán eltűzték, azaz egyszerűen rossz helyen volt. (hiba: 1:00)
Nagyon nem esett jól a felfelé a hetesre menet és mire felértem már meg is láttam Szajkó Csabit, aki utánam indult. A bokám nagyon nem jól viselte a köves terepet, így próbáltam az úton maradni, de ott sem igazán bírtam haladni. A probléma mégsem ez volt, hanem az, hogy az út szép lassan eltűnt alólam és én nem néztem eléggé meg a térképet és azt hittel lecsúsztam egész a pont előtti töbör bal oldalára. Ennek megfelelően indultam a pontért, majd torpantam meg és fordultam vissza. Ezzel egyidőben Szajkó Csabi is konstatálta, hogy nem igazán vagyunk jó helyen, ám még innen visszakanyarodva sem fogtuk hibátlanul a pontot. (hiba: 1:30)
A 8-as és 9-es Csabi után loholással telt és a bokám igencsak féltettem a köveken, majd a 10-re bevállaltam a töbör másik irányból kerülését, de így is egyszerre értünk a ponthoz. A 11-re szörnyen lehetett haladni a meredek, ráadásul jobbra lejtő hegyoldalban. Jobb lett volna a második töbröt is jobbról ívelni. (hiba: 0:20)
A következő 2 átmenetben aztán már én is mentem elől és a 13-ast csak azért nem én fogtam elől, mert jó 1 méterrel mellémentem. (hiba: 0:10)
Ez rögtön még egy hibát eredményezett, vagyis, hogy nem néztem meg rendesen a következő átmenetet és hiába tűnt vételnek jobbról az útról menni inkább maradtam Csabi mögött. Ez még nem lett volna olyan nagy hiba, de megismételtük azt amit a 7-es pontra menet, csak most fordítva. Csabi beszaggatott a rossz töbör oldalába, én meg mentem utána. Mikor kapcsoltam akkor egy komplett hátraarcot kellett nyomni, aztán még a pontnak is mellémentem. (hiba: 2:00)
Innentől a 17-es pontig nagyjából minden rendben ment. Nem voltunk valami gyorsak és nem is mentem előre talán egy métert sem, de követtem merre megyünk és hiba nélkül fogtuk a pontokat. A 17-es pontról azonban más útvonalat néztem ki, mint Csabi, ezért el is indultam külön, majd jól behibáztam. Csak rossz irányból kerültem egy töbröt, de Csabi ezzel meg is lépett. (hiba: 0:30)
Kicsit rossz irányba jöttem ki a pontról és a 19-es egy baromi köves gödörben volt, így aztán végképp lemaradtam és persze az újabb apró hiba is megvolt. (hiba: 0:10)
A biztos utat választottam és egy méretes kerülővel úton körbefutottam az átmenetet a 20-as pontra, ami nem bizonyult vételnek. (hiba: 0:30) Jött egy sor bizonytalankodás a 21-es pontra is. (hiba: 0:20)
Kicsit elcsigázva mentem tovább, de aztán valahogy mégis helyrerázódtam és a 22-es és 23-as pontot is hiba nélkül fogtam, ám a 24-re nem vállaltam be a hegy megmászását és egy biztosabb útvonalat választottam. A pontot simán fogtam, de az útvonal nagyon nem volt vétel. (hiba: 0:40)
Nem úsztam meg hiba nélkül a 25-ös pontot sem. A zöldben kicsit túlcsúsztam rajta. (hiba: 0:30)
Jól megoldottam viszont a 26-os és 27-es átmenetet, aminek a végére utolértem Szajkó Csabit. A pontfogás után azonban nem tudtam mi a fene van, ugyanis térképcserét vártam, vagy tudomisén micsodát. Meg voltam győződve róla, hogy nálam nincs semmi amivel tovább mehetnék és csak azért úsztam meg időveszteség nélkül a dolgot, mert Csabi rögtön mondta, hogy a térkép sarkán van a kivágat. A lefelében jól íveltem az átmenetet, de a pont alá csúsztam, így ismét Csabi mögé kerültem. (hiba: 0:10)
Innentől a célig igazán már nem hagytam benne időt, bár a lefelé döngetés közben nem igazán tudtam rendesen nézni a térképet, így az út közepén árválkodó pontnál megtorpantam kicsit. A célba úgy értem be, hogy nem tudtam kifutni magam és ezt azon a pár méteren éreztem igazán, ahol a végén már csak futni kellett.
Ami a pályát illeti felemás érzéseim vannak. Egyrészt rettentő sokat hibáztam (10:30), másrészt a futás nagyon nem ment. nem voltam felkészülve a terepen való futásra és ennek következtében tüdővel hiába bírtam volna, ha egyszer a lábaim nem bírtak többet.
Ezzel szemben az előzményeket figyelembe véve csalódott sem vagyok. A bokám kibírt bő 2 órát egy rettentően köves terepen és azon túl, hogy féltettem nem okozott gondot. Térképet jóval kevesebbet néztem, mint kellett volna, de hát az a helyzet, hogy mostanában inkább nézek a lábam elé, mint a térképre. Ráadásul a Cseh OB óta mégcsak hegyre se nagyon mertem menni, nemhogy terepre, így a gyenge fizikális teljesítményemre is megvan a jó kifogás. Igen. Kifogás, merthogy pár plusz megtorpanással, mondjuk fél perc rááldozásával meg lehetett volna spórolni a 10 perc hibát és a terepen futást sem erőltettem igazán a Cseh bajnokság előtt sem.
Szóval ez most olyan “túléltem” érzés és egy elfogadható alap a jövőt tekintve. Már a selejtező után megállapítottam, hogy idén nincs értelme pattognom és a CSB-t leszámítva felesleges versenyen indulnom. Ott pedig az alföldi homokban csak jobban fog menni, mind fizikálisan, mind tájékozódást tekintve, mind bokaügyileg.
A mostani teljesítményemről a 10,5 perc hiba és a 156-os átlagpulzus mindent elmond. Úgy hibáztam rengeteget, hogy nem bírtam kifutni magamat. Fizikálisan azonban jó állapotban vagyok, mert szinte meg se kottyant ez a 2 óra. Tavaszig van időm megerősödni és rendbetenni még jobban a bokámat, hisz a Cseh OB-ig már már olyan volt amivel lehet is rendesen tájfutni.
Most inkább örülök annak, hogy a vártnál jobban bírta a bokám és annak, hogy jövő héten jók lehetünk a CSB-n!

A pályán mért adatok (19,42km, 122:12)
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 156
Átlagtempó: 6:17

Összesen 22km, 700 szint, 142:12

Térkép, Részidők

Hozzászólás írása