Angelika-forrás kör Momóval

Ma reggelre Momóval beszéltünk meg egy edzést. Kocsival mentünk ki Pákozdra, majd onnan futottunk egy Angelika-forrás kört.
Gyorsan elrepült az egész edzés és az elejét leszámítva jól is esett. Kellemes futóidő volt és már a hó, jég is elolvadt.
Momóval végig beszélgettünk és bár eredetileg nem terveztem csak egy sima könnyű futást, végül 17,2km lett 308 méter szinttel. Mindezt azért tudom ilyen pontosan, mert Momó egy GPS-t is cipelt magával. Jó kis edzés volt ez és közben baromi érdekes dolgokat mesélt Momó.
A végén kicsit meglepődtem, hogy 5 percesen belüli tempó jött össze. Nem gondoltam volna, hogy így haladtunk a néhol kicsit saras terepen.
 
Összesen 17km, 310 szint, 84:03

Izomláz és 10km Bogos Tomival

Rég nem tapasztalt izomlázam lett a tegnapi futástól. Nem tudom van-e köze a kiszáradáshoz, de ha a múlt heti futással hasonlítom össze ezt a mostanit, akkor úgy gondolom igen. Az időben több volt és egyéb adatokban nagyjából egyforma, de akkor semmi bajom nem volt, sőt izomzatra kifejezetten jól éreztem magam.
No mindegy. Edzésnek igencsak jó volt ez a tegnapi és azért ma is tudtam futni.
Bogos Tomival mentünk egy bő 10km-es kört az Ingó-köveken. Odafelé kicsit nehezen indult, aztán mire épp bemelegedtem már jött is a fölfelé, ami szintén nem esett jól. A visszafelé aztán már sokkal jobban ment, különösen az a rész, mikor bementünk "terepre" azaz füvön futotunk a dombok tetején és oldalában.
A tempó az biztos, hogy jóval nagyobb volt, mint amit magam futottam volna, de ebből most nem merek nagyon becsülni a távolságra, ami még lehet 11km is megvolt.
 
Összesen 10km, 150 szint, 53:01

Velencei-tó Kör

Ma Fehérváron voltam és mindenképpen hosszút szerettem volna futni, lehetőleg nem egyedül.
Kapóra jött, hogy a Futóbolondok fórumán olvastam épp ezen a hétvégén lesz a Velencei-tó Kör, ami egy ingyenes, kötetlen tömeges edzés tulajdonképpen. 50 embert vártak rá és frissítővel, kísérőautókkal készültek, szóval minden ideális volt egy jó kis futáshoz a 27,9km-es körön.
Annak ellenére, hogy az aszfaltra nem vágytam ezt választottam és nekiindultam a többiekkel. Azt tudtam, hogy a többség lassabb lesz, mint az általam tervezett 4:30-5:00-ás tempó, de gondoltam valaki csak fut valami hasonlót.
Igazam lett, mert az élen futva hamar elindultam egy sráccal aki kezdetben 4:30-ban, majd 4:20-ban tolta. Előbb ketten futottunk, majd felért ránk Sneci is. Olyan 11km-ig mentünk így, ahol futótársam megállt frissíteni, Sneci pedig ellépett. Gondoltam úgyis edzés, no meg valószínűleg felérünk majd, így kocogva mentem egy darabig, hogy felérjen rám a srác.
Abban tévedtem, hogy Sneci-t utol fogjuk érni, mert egyre csak távolodott, ami a tempónk visszaesésének volt köszönhető. Előbb 4:30-ra, majd még lassabbra álltunk be, de nem bántam különösebben.
20km után már kezdtük az 5 perces tempót közelíteni és mivel épp akkor ért fel ránk hátulról egy lendületesebb tempójú futó, így csatlakoztam hozzá, hátrahagyva addigi futótársam, aki már korában arra bíztatott, hogy menjek nyugodtan. A végén megint jobb tempóban futva tettük meg kettesben a távot, ed itt már éreztem, hogy a beton nem nekem való. Nem szoktam én meg a kemény talajt és ami azt illeti ezután se fogom erőltetni. Olyan 5km-t futottam ugyan az útpadkán, vagy a bicikliútra ránőtt füvön, de még így is érzem a lábamon, hogy nem ehhez vagyok szokva. Szint nem sok volt, de azért az északi part érezhetően hullámzott és egy versenyen ettől igencsak be lehetett volna halni.
Ezen felül, bár tuti nem a betontól a derekam is kezdett vacakolni néhol. Egy-egy lépés nem esett jól és futás után is éreztem, hogy derékban majd eltörök, mint pár éve. Remélem nem jön ki megint az a derékprobléma, mint akkor, mert az igencsak rányomta a bélyegét az őszi szezonomra akkor. Idén már nem kell több nyavalya. Volt már elég. Igyekszem jobban odafigyelni a nyújtásra, mert az biztos segít ezen.
Mivel nagyon profi felfestés volt, így 5km-es részidőket is mértem:
 
  5km – 22:33 (142)
10km – 22:03 (154)
15km – 23:23 (149)
20km – 23:52 (145)
25km – 22:05 (152)
 
A vége, azaz a 27,9km 2:07:01 lett, ami a tiszta futóidő, mert egy frissítésnél és egy pisilésnél leállítottam az órát.
Az utolsó 2,9km 13:12 lett 155-ös átlagpulzussal.
Jó kis edzés volt ez, nekem tetszett az egész. Átlag tempóm 4:33-as volt, ami bőven jó volt a mai napra, hisz a tegnapi rohanás után kicsit fáradt voltam és csak egy könnyű hosszú futást terveztem.
Ez maradéktalanul teljesült, sőt még majdnem terven felüli is lett a tempó.
 
Összesen 28km, 100 szint, 127:01
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 36 (154/118)

Könnyű 10km egy fárasztó nap után

Egész nap mozogtam, egészen konkrétan medencében úszkáltam, strandröplabdáztam és a segway nevű ökörséget is kipróbáltam, így elég fáradt voltam délutánra, mire Fehérvárra értünk.
Még egy kicsit le is égtem és nem volt sok kedvem elindulni futni, de azért csak rávettem magam, sőt még többet is futottam, mint a tervezett 8km. Az Ingó-kövek felé mentem természetesen és az első nagyobb hegyet kerültem meg, majd futottam vissza kicsit más úton. Így valamennyi terep is volt a futásban, de ez itt csak füves domboldalakat jelent.
Visszafele a Csala pataknál volt egy kis látnivaló, mert egy autós leparkolt a patak közepén és úgy kellett kihúznia egy kisbusznak a vízből.
A futás nem volt valami nagy tempójú, de azért a második felében már haladtam normálisan.
 
Összesen 10km, 120 szint, 50:22

Max. pulzus: 150
Átlag pulzus: 134
Megnyugvási: 42 (140/98)

Futapest Crossfutás – Lovasberény

Mivel ma egy gyorsabbat akartam futni, így átruccantam a Vértes másik oldalára a Futapest Club crosszfutására Lovasberénybe, hogy egy lendületes 10km-es futást nyomjak a hosszabbik távon.
Nem terveztem elrohanni a versenyt, de azért egész jól bemelegítettem és futottam szűk 5km-t ami még jól is esett. A rajtnál aztán direkt nem álltam az első sorba az amúgy nem túl népes mezőnyben és már az első 100 méteren lemaradtam az akkor kialakulni látszó 5 fős élboly mögött. Fél kilométer környékén azon kezdtem gondolkozni, hogy nem csináltam valami túl jól a dolgot, mert most az élboly mögött, ám a mezőny előtt futok egy egész nagy légüres térben és így végig egyedül fogok menni. Egy kicsit felpörgettem a tempót, hátha visszaérek az előttem futókra, de ekkor már a pulzusom 170 fölött volt és nem is közeledtem hozzájuk, így ez egy erőtlen kísérlet maradt. Úgy 2,5km környékén aztán utolért hátulról egy srác, aki azzal a lendülettel el is ment mellettem, ám ekkor már én is kezdtem felzárkózni egy fiatal srácra, aki vélhetően elfutotta az elejét. A 3km-es tábla mellett 11:30-nál mentem el, amit jónak ítéltem tekintve, hogy lankás emelkedő volt többnyire idáig és részben még földútnak is nehezen nevezhető ösvényeken ment az útvonal. Elfutottam a srác mellett, majd 4km után kicsit meglepődtem, mert igen komoly felfelék jöttek, amit lendületesebben kifutni igen kemény volt. Ez nem is ért véget csak úgy 5,5 km tájékán, majd már 4 perceseken kívül (24:25) értem a 6km-es táblához.
A lefelét már nagyon vártam ekkor, de igazából nem lehetett kihasználni a lejtőt sem, mert hol túl meredek volt, hol túl kis utakon vitt, ahol a vízmosások és a fű miatt nem mertem teljesen elengedni magam, de nem is nagyon lehetett volna.
A 8km-es táblánál aztán már láttam, hogy meglesz a 4 percesen belül átlagtempó, mert 31:35-nél haladtam el mellette. Innen még egy kicsit szenvedős volt a futás, mert nem akartam engedni a tempóból annak ellenére sem, hogy fáradtam már, ráadásul a meleg is ekkor kezdett ütni.
Azért kibírtam a végét és így 39:08-al a 6. helyen értem a célba. Mértem egy megnyugvási pulzust, ami az ilyenkor szokásosnak megfelelő lett: 36 (180/144)
A versenyt amúgy Beda Szabolcs nyerte 35:09-el és az őt üldöző 3 fő is 36-on belül ért be a célba, de szerintem még az 5. is 37 körül jöhetett, így afelől nincs kétségem, hogy a helyemen végeztem. Tudtam volna kicsit jobbat futni, de annyival nem, hogy előrébb végezzek.
Ez így pont ideális volt, sőt még talán egy kicsit túl kemény is, de erre igazából számítottam is. A versenyszellem akkor is visz előre, mikor nem akarom.
Szabolcsot amúgy még a Honvéd pályás Zemen Jani féle edzésekről ismerem. Vele és a 4. helyen célba érő Hajduska Balázs társaságában (vele a Margitán futottunk együtt a télen egy darabig) mentünk el levezetni és mivel Balázs 100km-es VB-re készül, így ez egy kicsit hosszúra sikerült.
Meglepően jólesett viszont ez az 5km levezetés, nem bánom, hogy végül ilyen sok lett.
Hasznos volt ez a mai nap és élveztem is. Nem volt unalmas, mint egy átlag edzés és még kemény is volt.
A 10km-en 4 percesen belül tudtam futni, ami nekem a kb. 140 szint mellett most egész jó. A 172-es átlagpulzust ennyi ideig tartani pedig igen jó edzés.
 
Összesen 20km, 140 szint, 88:52
 
Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 160
Megnyugvási: 36 (180/144)

Érzem a bokám, köhögök, de futok

Ma megint éreztem a bokámat a futás elején, akárcsak tegnap. Kell pár perc, míg a jobb bokám bemelegszik, addig nem hajlik rendesen. Ez azért nem normális, így több, mint 8 hónappal a sérülés után. Valamit ki kell találnom.
Fehérvárról indultam elég későn futni egyet az Ingó-kövek irányába és az első 10 percben annyira köhögtem, hogy még a visszafordulás is eszembe jutott. Majd meg fulladtam, de ez végül 10 perc alatt elmúlt és azóta sokkal kevésbé köhögök, mint előtte. Kitisztított a futás és ez az edzés után is érezteti hatását.
A Pátkai víztározóból ereszthetik le a vizet, mert iszonyatosan meg volt duzzadva a Csala patak. Nem is tudtam rajta átmenni, így a mellette vezető ösvényen indultam el, amiről nem vágtam át a mezőn a vasút túloldalára, hanem mentem tovább. Ezt eléggé elrontottam, mert az út szép lassan megszűnt én meg már nem tudtam kimenni a vasúthoz, így kicsit bedzsuváztam. Jó nagy fű volt, majd csalán is, így végül visszafordultam.
Nem volt sok kedvem ugyanott visszamenni, sőt egyáltalán nem volt kedvem edzeni, de azért bő 8km így is meglett.
 
Összesen 8km, 80 szint, 42:52
 
Max. pulzus: 152
Átlag pulzus: 134
Megnyugvási: 46 (139/93)

Futás vége felé már tetszett is

Székesfehérvárról mentem ki este futni egyet az Ingó kövekre. A futás eleje nem igazán esett jól, de ezt sejtettem előre, ám ahogy kiértem a dombok közé már kezdett tetszeni a futás. Kegyetlen jóidő volt, a nap is lemenőben volt, így az egész nap zavaró fények is kezdtek kevésbé idegesíteni. Mivel a tempót nem erőltettem, így egy egész kellemes kis futás kerekedett a dologból. A végén még kicsit a tempó is felpörgött.
Kifejezetten jobban éreztem magam a futás vége felé, mint előtte.
 
Összesen 10km, 160 szint, 52:30
 
Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 134

Átmozgatás Kisfalud felé

Délután mentem ki futni Fehérvárról és 10km-t terveztem. A vádlim be van állva a felfeléktől, míg a combom a lefeléktől, így elég lazára vettem a mai napot.
A Csala pataknál aztán szembesültem azzal, hogy még mindig nem lehet simán átkelni a patakon, mert nincs a gázlónál semmi, amire rá lehetne lépni. Ezért aztán elindultam Kisfalud felé és végül nem is próbálkoztam meg az átkeléssel. Befutottam Kisfaludra, majd a dombokon át jöttem vissza és az aszfalton fejeztem be a futást.
Csináltam még 6 repülőt az aszfalton, mert már kezdett sötétedni és nem akartam a földúton lámpa nélkül gyorsakat futni.
Egész jól ment a futás, de azért a lábam be van állva rendesen.
Holnap már verseny. Kíváncsi vagyok és nagyon várom. Közel fél év telt el azóta, hogy megsérültem és azóta tulajdonképpen nem tájfutottam rendesen. Remélem minden rendben lesz, főleg a bokámmal.
 
Összesen 10km, 120 szint, 48:07
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 134
Megnyugvási: 49 (133/84)

Nagyon élvezetes 15km

Délután mentem ki egyedül futni a Velencei-hegységbe egy könnyed futásra. Tervem csak az volt, hogy 30 perc és 90 perc között futok valamit ami jólesik, de a cél 15km volt.
Elindultam és nem igazán akartam rohanni és nem is mentem gyorsan. Szép lassan eldöcögtem és élveztem a futást. Csala patakon át kellett ugrani, mert a gázlónál túl sok volt a víz, majd a dombokon már nagyon élveztem a futást. Letértem az útról és csak mentem előre olyan 5,5-ös tempóban. Nem akartam sokat futni, de annyira élveztem a futást, hogy még visszafordulni se lett volna jó. Még és még akartam menni, annyira jó volt előre menni, majd visszafele is végig élveztem a futást, az Anikó forrás felé. Olyan volt ez a futás, mintha egyes fokozatba tett autó menne alapjáraton.
Csak mentem mentem és úgy érzetem akármeddig el tudnék így futni, csak ne kelljen gyorsabban menni. A nap szépen sütött, a kedvem is nagyon jó volt, így egy szuper kis kocogás lett a mai edzés.
Végül a táv simán meglett annyi, amennyit terveztem. Jó kis futás volt, nagyon élveztem. Érzem, hogy jó erőben vagyok és van is kedvem futni.
 
Este sajnos fájdogált a fogam, így azthiszem fogászatra is fogok mostanában járni.
 
Összesen 15km, 300 szint, 81:02

Kiffer Gyuszival az Aranybullától

Reggel nyolckor találkoztunk Kiffer Gyuszival az Aranybullánál és onnan tettünk egy kisebb kört a Velencei-hegység közeli dombjain.
Tavaly ősszel megfogadtam, hogy ha lehetőség van másokkal futni, akkor mindenképpen élni fogok a lehetőséggel, akkor is ha korán kell kelni, mint ma, vagy ha sokat kell utazni. Ezt eddig egyszer sem bántam meg és ez ma se volt másképp. Amikor már futok tudom, hogy jó döntés volt kicsit korán kelni, vagy utazni.
Az Aranybulla után könnyű volt a futás, mert alapvetően lefelé mentünk a Csala patakig, majd az erdőszélen haladó úton mentünk a határkaróig, ami kezdetben nem tudtam melyik lesz, de kiderült, hogy a második hegy tetején van, így egész sokat futottunk idáig.
Visszafele kicsit gyorsabb volt a tempó a sok lefelének köszönhetően, de azért Csala patak után még itt is megszenvedtem egy-két felfelével. Pulzusom nemegyszer ment fel 170-ig, vagy még fölé. Nem is estek jól ezek a részek, de érdekes módon most tüdővel nem bírtam ezeket a fölfeléket, pedig máskor a lábamból szokott az erő hiányozni.
Az Aranybullától aztán szép kényelmesen visszakocogtam.
A távot most végképp csak becsülni tudom, talán megvan szűk 16km. Jó lenne egy olyan Polar óra, ami távot is mér, például egy RS800-as, csak nagyon drága. Geri beleültette a fülembe a bogarat, hogy milyen jó is egy ilyen óra, de alapvetően hülyeség lenne ilyenekre költeni, mert a mostani órámnak is csak a szíjával van baj, minden más teljesen jól működik rajta.
Kicsit keményebb lett ez az edzés, mint gondoltam, de nem bánom. Kiffer Gyuszi is jobb állapotban van, mint én, de egyenlőre most csak magamat kell legyőzni és fejlődni egy normális szintig a bokámat is megerősítve és úgy érzem efelé jól haladok.
Jó kis edzés volt ez a mai. Utólag úgy látom pont ez kellett nekem mára.
 
Összesen 16km, 300 szint, 83:38
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 31 (152/121)

Pákozd – Meleg hegy – Pákozd , hosszú futás

Végül úgy alakult, hogy csak ketten mentünk ma futni Bogos Tomival, amit olyan szempontból bántam, hogy nem volt senki, aki hozzám hasonlóan lassú tempót fut. Pákozdra mentünk ki kocsival, majd innen indultunk el egy minimum 2 órás futásra, de Tomi már megemlített 2 és fél órát is, ami azért nekem már soknak tűnt. Ahogy elindultunk kezdtem érezni, hogy nem fog jólesni a mai futás, mert a fölfelé vezető utcán nekem rögtön túl gyors volt a tempó és a fenyvesbe beérve a szintbe vezető úton se volt könnyű tartani a tempót. Ez amúgy tényleg egy szép rész, bár tájfutásra nem igazán alkalmas.
Az Angelika forrás felé mentünk és néha kicsit lemaradoztam a fölfelében, de azért küzdöttem becsülettel. Pulzusom nem is nagyon ment 160 alá. Mikor ránéztem mindig 165 körüli értéket mutatott. A forrás után a Meleg-hegy megkerülését tűzte ki célul Tomi, amit sikerült is megvalósítani egy kis terepfutás árán, de nem volt vészes ez a pár száz méter. A táj győnyőrű, mint mindig, de most különösen szép volt, hogy minden fa fehér volt a rétről nézve. Persze ez még nem hó, mert a földön nincsen semmi, de ez így most épp elég is volt.
Itt már kezdtem érezni, hogy komoly gondok lehetnek, de ahogy kicsit visszább vettük a tempót egyből sokkal jobban éreztem magamat. Tettünk még egy kis kitérőt valami Lyukas-kő nevezetű sziklához, majd a hátsó útvonal felé indultunk. A dózerúton jöttünk visszafelé és én már egyre kevésbé voltam tevékeny résztvevője a beszélgetésnek. Egyre csak azon járt az agyam, hogy túléljem a futást és ekkor még Tomi a kerülőkön agyalt. Mondjuk volt is benne valami, hogyha 2 órát akartunk futni, de én nem vágytam rá. Ahol balra kellett volna kanyarodni ott mentünk tovább egyenesen, majd jobbra bekanyarodva tettünk még egy kis kört. Újra az elágazásban voltunk és el is indultunk vissza. Itt még kicsit felpörgettük a tempót, ami amúgy sem volt túl könnyű, de kezdtem érezni, hogy kezdek kidurranni. Egy két felfelét még kibírtam, de már csak lassabban. Úgy 100 percnél járhattunk ekkor és én úgy éreztem ennyi nekem elég is lenne, de innen már vissza kellett menni a kocsihoz. Tominak mondtam is, hogy nyugodtan hagyjon itt és kis kerülővel fusson vissza. Meg is beszéltük, hogy ő otthagy és másfelé megy le, majd szembe fut velem. Én egyenesen visszafutottam a kocsihoz, bár ezt itt már nem igazán lehetett futásnak nevezni, mert olyan 6 perc körüli ezreket futhattam az utolsó negyed órában. Tomival pont egyszerre értünk a kocsihoz, szóval neki belefért az időbe az egész kerülő is.
Nem igazán esett jól a futás vége, ráadásul az egész lábfejem is fájt már, persze csak a jobb lábamon. A sérülés még ilyen fura tüneteket produkál most is, sőt futás után is, mert délután a jobb lábfejem, bokám kicsit fájdogált még nyugalmi állapotban is. Persze leginkább a talpam és a bokám belső oldala, tehát a sérült szalagoknak még csak a környéke se fáj, bár ezt azért nem bánom.
Ha a vége nem lett volna ilyen lassú akkor azt mondanám, hogy megvolt 24km is, de így szerintem "csak" 23km-t sikerült futnom. Tekintetbe véve azonban, hogy szint is volt benne jócskán, a tempó is igen kemény volt, így ez egy nagyon jó kis edzés volt. Mondhatni, hogy adtam a szarnak egy pofont.
Nem esett jó, de megcsináltam és ez jó érzés.
 
Összesen 23km, 400 szint, 2:02:48.
 
Átlag pulzus: 156
Megnyugvási: ???/116 (valamiért a végén 193-as pulzust mutatott az óra)

Lovarda felé egy kör

Ma elég későn indultam el az Ingó-kövekre edzeni, így biztos, ami biztos felvettem a fejlámpát is. Mivel terepre mentem és csak keveset időszerűnek láttam kipróbálni a Decathlonban vett bokatartó zokniszerűséget, így felvettem azt is, megkötöttem és így indultam el futni egyedül.
Már lefele a Csala patakhoz nem igazán esett jól ebben a valamiben futni és azt se éreztem, hogy tartana bármit is, de azért némi biztonságérzetet adott. Az viszont nem volt jó, hogy megváltoztatta a mozgásom kicsit és az még annyira se, hogy szorított. Épphogy elértem a dombokat, amikor már nagyon kezdett zavarni ez a bokafogó, ezért megálltam meglazítani, de mivel ez sem segített így azon nyomban le is vettem.
Innentől végig a kezemben vittem és egycsapásra megváltozott az edzésem. Kezdtem élvezni a futást az eddigi szenvedés helyett és úgy döntöttem nem megyek ugyanarra vissza, amerre jöttem, hanem a legkisebb kört csinálom amit úton lehet. Lekanyarodtam jobbra a lovarda felé, majd a dombok aljában jöttem vissza az úton. Ennek végén már fel is kellett kapcsolnom a lámpát, mert kezdett sötétedni.
A felfele nem esett valami jól, de azért nem volt gond.
Ugyan ma se futottam sokat, de ez nem baj, mert a holnapi edzésre úgy is rá kell pihenni, ugyanis Bogos Tomival fogok hosszút futni.
 
Összesen 12km, 160 szint, 60:25.
 
Max. pulzus: 153
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 42 (145/103)

Bogos Tomival az Ingó-kövek felé

Délután 3-ra beszéltük meg Bogos Tomival a találkozót az Aranybullához, így szűk 2km után már együtt futottunk a Csala patak irányba át a dombokon. Nem igazán esett jól a futás, de mivel Tomival folyamatosan beszélgettünk egész gyorsan az Ingó-kövek lábánál találtuk magunkat. Innen a gázló utánig ugyanarra futottunk vissza, majd szerencsére a Kassai úti buszvégállomás felé kanyarodtunk. Valahogy lélekölő lett volna visszamenni az Aranybullához, majd onnan egyedül hazakocogni, így kapóra jött, hogy Tomi is Editék fele akart menni. A buszfordulónál aztán úgy döntöttem, hogy még réteszek egy kicsit, így jó 500 métert mentem még a Kassai úton lefelé Tomival mielőtt elbúcsúztunk. Visszafele az a párszáz méter egyedül futás pont jó is volt levezetésnek.
Nem igazán értem miért nem esett jól a mai futás, mert Tomi szerencsére nem nyomott olyan tempót ami durva lett volna, de ma valahogy ez is nehéz volt számomra.
 
Összesen 12km, 120 szint, 59:31.
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 42 (147/105)

Aranybulla felé 8km

Dél körül mentem ki átmozgatni egyet az Ingó-kövek felé. Mivel nem terveztem hosszút futni, így a Csala patakkal párhuzamosan elindultam délnek, majd a hegytetőn át futottam ki az aranybulla tövébe. Az első 2km úgy tűnik még most is a bemelegedéssel telik, mert bár simán futok a földúton is, de az edzés elejém még jobban oda kell figyelnem a lábamra. Onnantól kezdve már meg is felejtkezem a lábamról, így nincs gond.
Nem igazán esett jól a futás, szenvedve másztam fel a nagyobb dombokra és a sík részeket se élveztem igazán, pedig ma is kegyetlen szép idő van. Amikor elmentem egy kis erdőfolt mellett, akkor azért elgondolkoztam azon, hogy milyen jó, hogy most itt futhatok. Persze utána a szeméttelep teteje már kevésbé tetszett és az aranybulla környékén is sok volt a szemét, ráadásul jöttek-mentek az autók a földúton. Nem tudom hova megy itt ez a sok ember, de valahogy az volt az érzésem, hogy akad aki szemetet rak ki a kocsijából. Az aranybullától aztán az aszfalton futottam vissza, végig a Nagyszombati úton. Ez se esett igazán jól, de teljesítettem a mai napra tervezett adagot.
Kicsit fáradt vagyok a tegnapi futástól, talán ezért sem ment jól ma. Ez pedig még a pulzusomon is kijött.
 
Összesen 8km, 100 szint, 40:03.
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási: 37 (159/122)

Hosszú futás keveréssel és terepfutással

Mivel a hét közepén már Gerivel futottunk egyszer 18km-t és azért nem haltam nagyon be rajta, így a hétvégére tervezett hosszú futásomat is megtoldottam és a tervezett 16-18km helyett már szűk 20km-t, vagy legalábbis 100 percet terveztem.
Mivel ekkorát nem szívesen futnék aszfalton, főleg nem városban így Editéktől nekiindultam a Velencei-hegységnek a szokott útvonalon. Ami máskor szerencse, az most nem feltétlenül előny. Kétszáz méter ugyanis Fehérvár széle és itt máris a földúton futottam az Ingó-kövek felé.
Kegyetlenül jó időben már az első méterek után éreztem, hogy egy bozótnadrág és egy sima póló elég lenne, de a Csala patakig nem ezzel voltam elfoglalva, hanem, hogy a lábam elé nézzek. Nem volt semmi gond, de azért féltem még a lábam és ez az útvonal bármennyire is próbálom kímélőssé tenni, közel sem dózerutakon halad. A Csala patak után aztán kezdtem megsülni, így a futógarbómat levettem és a derekamra kötöttem. Ezt eddig sose tettem, mert egy kemény edzésben minden bizonnyal zavarna, de ma leginkább egy hosszú kocogásra indultam. A tempó az abszolút jóleső intervallumban mozgott, bár a fölfelékben nem álltam meg sétálni, így azért néha küzdeni is kellett. Élveztem, hogy végre a természetben mozgok, szépen süt a nap és csodaszép őszi idő van. Az erdő szélén haladtam, majd a tankoknak kialakított hídon mentem át és már ott is voltam az Ingó-kövek lábánál. Normál esetben arra tettem volna egy kört, sőt eddig is a dombokon rohangáltam volna le-föl, de most mentem tovább a nagy úton, mintha az Angelika forráshoz mennék. Amikor kiértem a ligetes részből, akkor azonban már nem mentem el jobbra, mert azt már csak a harmincasokba szokott beleférni, hanem balra fordultam és 50 percnél már indultam is vissza a 30-as kör visszafelé vezető útvonalán. Itt azért néha egész huplis volt az út, így fokozottam figyeltem a lábamra, de tudtam, hogy annyira lassan azért nem megyek, sőt a nagyobb felfeléket leszámítva az 5 perces ezrek is megvannak.
Két hónapja futottunk itt Makival és akkor meg is jegyeztem neki, hogy itt mindig el szoktam veszni, egyszerűen kihagyok egy balkanyart. Hát ezt a szokásomat most se változtattam meg, mert egyszercsak kiértem a lovasberényi út melletti, Pátkával szemközti batár nagy rétre. Mint korábban mindig most is azon agyaltam, hogy különösebb kerülő nélkül hogyan juthatok ki a ligetes rét szélére, ahol már egyenes az út haza. Volt, hogy korábban átvágtam a réten és úgy korrigáltam, de most úgy döntöttem, hogy megyek tovább egyenesen az úton, hiszen a terep most nem a legjobb választás a bokám miatt. Persze tudtam, hogy nem lesz elágazás és mint korábban a 711-es út mellett fogok kikötni, de visszafordulni nem akartam. Ezt eddig itt sose tettem meg, de erre még mindig ráfaragtam. Most úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben is visszafutok egyenesen az országúton, így legalább a bokámat se kell majd félteni.
Persze az aszfalt előtt nem sokkal indult balra egy út, amit kár lett volna kihagyni, így elindultam rajta. Persze nem vezetett sehova, így 50 métert a réten tettem meg az erdő széléig, ám legalább kijutottam egy nagy útra, ami jó irányúnak tűnt. Elindultam felfele és kezdett rémleni, hogy egyik hasonló elkavarásom alkalmával már próbáltam ugyanígy visszajutni és ez annak fényében, hogy még sose sikerült simán kiérnem a rét szélére nem volt túl bíztató. Az út szép lassan a semmibe veszett, illetve visszakanyarodott a pont ellentétes irányba. Szerencsére kicsit kellett csak visszafutni, hogy ráleljek a jobbra induló kisebb útra, amin el is indultam. No ez persze szép lassan a semmibe veszett, majd a tölgyerdő is akácosba váltott én pedig azon kaptam magam, hogy terepen futok és próbálok kijutni valami normális helyre. Ugyanezt már megcsináltam korábban is és az akkori több kilométer kerülő most nagyon nem hiányzott, így még inkább belevetettem magam, a most szerencsére nem túl sűrű akácos dzsuvába. A bokámra baromira figyeltem, így a mozgásom olyan lett, mintha hirtelen öregedtem volna 50 évet, de azért a futást nem hagytam abba. Azon gondolkoztam, hogy mekkora barom vagyok, hogy megint elvesztem és a bokámat is kockáztatom azzal, hogy tetézve a hülyeséget próbálok árkon-bokron át visszajutni az eredeti útvonalra.
Kiértem egy útra nagy nehezen és már választási lehetőségem is lett, hogy a 711-esre megyek ki, vagy kicsit visszakanyarodva a nagy rét szélére az odafele vezető útra megyek ki, de én az egyenesen hazavezető utat választottam bár arra még sose mentem.
Hamarosan rájöttem, hogy miért nem, mert az út zsákutcaként egy kerítésbe torkollott, amire az volt kiírva, hogy "Vaddisznópark, Belépni tilos és életveszélyes". Mivel szemben már láttam a Székesfehérvári házakat, így a futásom végállomását is tudtam, hogy hol vagyok, de hiába voltam összesen 3km-re a céltól mégsem mehettem egyenesen, pedig szűk 1km-re előre a kerítés másik végén már jártam. Elkezdtem megkerülni a kerítést, de 100m után rá kellett jönnöm, hogy a végtelenségig itt botorkálhatnék. Végül átmásztam a kerítésen, de csak a közvetlenül a tövében futó nagy útig mentem, így félig betartva a tiltást a kerítés mellett futottam. Csak épp rossz oldalán, de erről ők tehetnek, mert rossz oldalára tették a kerítést az útnak. 🙂
Kezdett az út visszakanyarodni a kerítéssel együtt, ami annak fényében, hogy már épp teljesítettem a tervezett 100 percet nem volt túl bíztató. Egyszer csak a bekerített terület sarkába értem és úgy 120 fokban vissza kellett kanyarodni az úton. Az irány mondjuk így már sokkal jobb volt és 1km után ki is másztam, hiszen végre volt kifelé vezető út, ráadásul itt már korábban jártam is. Egy kb. 800 méteres utat sikerült így megtennem úgy 3km alatt, hála a vaddisznópark tiltásának.
Ki kellene már táblázni az erdőket, hogy "Tájfutóterep. Vadászoknak belépni tilos." 🙂
Innen már hamar visszaértem, de éreztem, hogy a lassú tempó ellenére kezd sok lenni a futás. Azért becsülettel felfutottam még az Öreghegy tetejére, de nem bántam, hogy az edzés itt véget ért..
 
Tulajdonképpen így utólag nincs semmi gond a mai nappal, de felesleges volt terepre mennem és a plusz 25 perc is elhagyható lett volna, főleg, hogy távban nem jelentett sok pluszt. Amikor épp nem a terepen "futottam", akkor közel 5 perces átlagot mehettem, de a maradék időben elég lassú voltam, főleg a bokám kímélése miatt.
Azt mindenesetre kiderítettem, hogy ha nem kell tolni, akkor jól bírom a távokat, állóképességem már kezd helyreállni és akkor sincs gond, ha terepre kell lépni. Bizonytalan vagyok, féltem a bokám, de ha kellene, akkor már tudnék rohanni bárhol. Mondjuk az más kérdés, hogy most még nem mernék, de még úgyis odébb van az első térképes edzés.
Sikerült űberelnem a Geri miatti hülyeséget és ma saját fejem után menve futni 22km-t. Nem terveztem egyiket se, de mivel nem okoztak gondot, így már nem is bánom egyik őrültséget se.
 
Összesen 22km, 400 szint, 124:58.

 
Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási: 43 (156/113)

Pákozdról Makival

Tegnap este buliban voltunk, így későn sikerült ágyba kerülni, ráadásul a derekam is megfájdult reggelre. Úgy tűnik a kis hely és a nem modern ágyhoz már túl öreg vagyok. Napközben még mászkáltunk egy csomót Székesfehérváron, így igen aktívan telt a nap.
Délutánra már tegnap megbeszéltem Makival egy futást és 5 körül kigurultunk Pákozdra autóval és onnan indultunk futni.
Az Angelika forrás felé mentünk, ami azért is jó volt, mert nagyon rég jártam arra és tegnap a Velencei-hegység másik felén rohangáltam, így 2 nap alatt a nagy részét bejártam különösen hosszabb futás nélkül.
Makival nem mentünk olyan egetrengetően nagy tempót, de ezt nem is bántam. Azért volt lendület a futásban, de én Makival szemben mindig olyan előítélettel vagyok, hogy ő nagyon gyorsan fut. Szerencsére kellemes volt a tempó.
Visszafelé a dózerúton jöttünk, megcsodáltuk a gyönyörű tiszta fenyveseket, legallyazásokat, szedreseket, majd a dzsuván át kifutottunk a rétre. Itt megállapítottuk, hogy igencsak elbírna már egy középtávú versenyt ( Maki szerint sprintet is) a terep.
A lefelé futás aztán már tényleg könnyű volt, de időben nem lett kevés az edzés, mert mire visszaértünk Pákozd szélére már 80 percnél járt a futóidőnk. Maki szerint 18km-t futottunk. Szerintem nem mentünk annyira gyorsan, így talán csak 17 lehetett. Mostanában nem nagyon futok le edzést 5 percesen belül, hiszen sokkal durvább szinteket kell futni a Gerecsében, mint itt. Ennek ellenére, vagy tán pont ezért sikerült egész magasra feltornásznom az átlagpulzusom.
Az autónál még nyújtottunk egy keveset, ami jól is esett, de egyedül tuti nem vettem volna rá magam.
 
Összesen 17km, 250 szint, 82:32.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 147

Lendületes futás az Ingó-köveken

Munka után a Sóstói-stadionba mentünk az új atlétikai centrum átadójára és mivel úgy tudtuk, hogy háziversenyt is rendeznek rajta futásra készültem. Gondoltam, hogy valami 10 perces 3000 métert kiszenvedek és akkor bemelegítéssel, levezetéssel meg is lesz a mai edzés. Mikor odaértünk már tudtam, hogy itt aligha fogok én edzésképpen versenyezni, mert egy rakat kiöltözött ember ácsorgott a pálya mellett, a pályán pedig valódi atléták melegítettek. Mint kiderült kicsit félreérthető volt az invitáló e-mail és egy meghívásos verseny zajlott a pályán. Megnéztünk pár számot, majd hazamentünk egész korán, hogy még ki tudjak menni Editéktől edzeni.
Egyedül indultam a Velencei-hegység felé és érdekes módon nagyon jól éreztem magam. Az új Nike Steens III cipőmben már harmadszor futottam, de most először éreztem úgy, hogy különbség lenne a letaposott régi cipőim és e között. Valahogy olyan jólesően puha volt minden lépés. Ezt szoktam szeretni az új cipőkben.
A lefele így igen könnyed és pörgős lett egyben, majd az Ingó-kövek tájfutó térkép szélétől, a nyílt részeken sem ment rosszul, bár elég rendesen kellett kapaszkodni egy-egy nagyobb felfelében, de ezek nem voltak olyan hosszú emelkedők, hogy ne bírjam megfutni őket. Próbáltam lendületesen futni, ha már egyszer mára versenytempót terveztem és az adottságokat kihasználva végig terepen futottam. Ugyan ezek a füves domboldalak nem olyan nagyon kemények, mint egy mély talajú erdő, de azért valamennyit csak számít, hogy nem aszfalton, vagy földúton futottam. Tettem egy nagy kanyart az Anikó-forrás felé, majd a domboldalban próbáltam visszaszintezni, néhol felfelé húzva. Végül annak a dombnak a tetején értek ki az erdő szélre, amin pár éve dombokat futottam. Innentől kicsit pörgősebben futottam a lefelének köszönhetően a Csala patakig, majd visszakocogtam a Nagyszombati útra.
A vége felé is éreztem, hogy jól megy a futás. Ha nincs nagy fölfelé, akkor tudok gyorsan haladni és még élvezem is.
Nem tudom miért, de a mai edzés nagyon jól sikerült. Nem gondoltam volna, mikor elindultam, hogy sikerül majd megcsinálnom a pörgős edzés.
 
Összesen 12km, 300 szint, 54:28.

Csempecipelés után 6km hullaként

Ebéd után Edit bátyjához mentünk egyrészt megnézni a készülő lakást, másrészt segíteni felcipelni a csempéket az autóból.
Ez nem tűnt egy komoly munkának előzetesen, de aztán igencsak megküzdöttünk vele. Rengeteget kellett fordulni a csempékkel és iszonyú nehezek is voltak. Teljesen leizzadtam a cipekedésben és hulla fáradtan mentünk haza.
Ami azt illeti karra nem vagyok valami edzett és ez most ki is jött. Részben jó edzés volt, erősödtem tőle, de mivel kegyetlenül elfáradtam a futásra elég rendesen rányomta a bélyegét.
Alig akartam elindulni, éreztem a karomat, de ami még rosszabb volt az az, hogy gyakorlatilag csak kóvályogtam a melegben.
Hamar átértékeltem az egész futást és nem kínoztam magam a tervezett lendületes 5km-el és csak egy nagyon könnyű 6km-t futottam. Ez is elég szenvedős volt, csak úgy 5km környékén kezdtem feléledni, de akkor is csak a magamra erőltetett néhány gyorsabb szakasz miatt.
Lehet az is betett kicsit, hogy közvetlenül futás előtt ledőltem pihenni, így majdhogynem ébredés után indultam neki a Velencei-hegységnek.

Este Páhy Tibi bácsi 70. születésnapja alkalmából tartott bulin voltunk. Tibi bá nagyon megérdemelte, hogy a sok-sok összegyűlt ember őt ünnepelje ezen a nagyon jó hangulatú party-n.
Ezúton is kívánok Tibi bának nagyon boldog születésnapot!
 
Összesen 6km, 160 szint (lépcsőzéssel), 31:36
 
Max. pulzus: 145
Átlag pulzus: 128
Megnyugvási: 45 (142/97)

Könnyű futás Edittel

A könnyű futást némileg megvariáltam, mert Edit is szeretett volna futni, így végül elkísértem a Csala patakig, majd onnan visszafele is együtt futottunk. Igen lassan mentünk és csak 5km lett, így én még elmentem a Bory-vár felé egy újabb kört futni. Az Öreghegy utcáin futkároztam, a vártól a Pozsonyi út irányába futottam, majd a Nagyszombati úton jöttem vissza. Nem igazán sikerült itt se felgyorsulnom, így igen könnyűre sikeredett ez a futás.
Jó volt ez így, mert nem lehet mindig rohanni. Lehetett volna mondjuk pár kilivel hosszabb, de ez még belefér.
 
Összesen 9km, 120 szint, 49:13
 
Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 129

Szenvedős kezdés, majd repülők

Délután egyedül indultam futni Editéktől. Kezdetben valami nagyon könnyű résztávot terveztem a mai napra, de aztán annyira nem éreztem magamban sem erőt, sem kedvet hozzá, hogy mikor elindultam már csak egy könnyű futás szerepelt a terveimben. Nagyszombati útról a szántóföldön át mentem le a Csala patakhoz, ami igen unalmas volt, tekintve, hogy jó magas kukorica és napraforgó föld szegélyezi az utat, így aztán az egyetlen érdekesség egy nyúl volt, ami kimászott az útra. A Csala patak után tettem még egy kis kört az Ingó kövek terepe alatt, de a meredekebb rész előtt már fordultam is vissza. Ekkor már kicsit jobban kezdtem érezni magam, már nem volt szenvedés a futás, bár még ekkor sem élveztem. Visszafele ugyanott mentem, majd a szántóföld vége felé megálltam repülőzni. Kezdetben csak 6-ot szerettem volna csinálni, de közben meggondoltam magam. Egyre jobban éreztem magam és végül abba sem hagytam amíg meg nem csináltam mind a tíz repülőt. Nagyon kellett már ez a sok repülő, mert ez végre felpörgetett.
Nem voltak meg 100 méterek, csak olyan 70-80 lehetett mindegyik, de most ez esett jól.
 
Összesen 8km, 120 szint és 42 perc.

Fehérváron Bogos Tomival

Szerencsére sikerült megbeszélni Bogos Tomival, hogy együtt megyünk futni. Mivel ő tegnap 5000m-es OB-n futott (15:13) és a térde is fáj, így 60 percnél többet nem akart futni. Elfutottam hozzájuk, hogy ennyivel is többet fussak, majd együtt indultunk el az Aranybulla felé, majd az Ingó-kövek felé vettük az irányt. Pont ott fordultunk meg, ahol kezdődtek volna a dombok. Végig pofáztuk az edzést így nagyon gyorsan eltelt az idő. Nem mentünk gyorsan, de azért haladtunk és a felfelét nekem tolni kellett, hogy ne maradjak le. Egészen hazáig kísértem Tomit, majd még beszélgettünk egy csomót a házuk előtt.
Együtt 67 percet futottunk, majd egyedül még kb. 20 perc volt Editékig futni.
Jó volt így edzeni. Végre nem egyedül futottam és nem a megszokott helyen.
 
Összesen 107 perc, 200m szint és 22km.

Hosszú futás az Ingó-kövek felé

Editéktől futottam hosszút az Ingó köveken. Sikerült kicsit későn indulnom, így rámsötétedett, de ennek ellenére jól ment és élveztem is. A tempó nem volt túl nagy, de nem is az volt a lényeg.

Összesen lett 25km és kb. 400m szint. Az idő pedig: 120:39
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási pulzus: 44 (153/109)

Velencei-hegységben

Editéktől mentem ki az Ingó kövekre és futottam egy könnyű 14km-t, mivel még kicsit fáradt voltam a tegnapitól. Meglepő módon azonban ahogy teltek a kilométerek egyre jobban ment. A 14km-ben lehetett kb. 210m szint, mivel részben a füves réteken rohangáltam és nem az utakon. Az idő 67:20 lett.

Sötétedésben

Editéktől mentem ki későn egy 20-ast futni az Ingó-Kövek felé. Már odafele sötétedett, de elmentem egészen a kövekig, majd visszafele jó nagy kanyarokat tettem bele, mert az odafele csak 39:30 lett. Visszafele jól jött, hogy nyitott a terep, mert mire befejeztem már korom sötét volt, de nem baj, mert simán tudtam futni és legalább kicsit hűvösebb és érdekesebb volt. A visszafelét sikerült feltornászni kicsit többre a kanyarokkal, így 56:36 lett és a 20km is összejött 420 szinttel.
Összesen 96:07 lett, ami nem túl gyors tempót jelent, de valahogy nem volt kedvem egyedül erőltetni a dolgot és sötétedett is.
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 31 (144/113)

Futás biciklis kísérővel

Megint Bogos Tomival futottunk (és Edit jött velünk biciklivel) és mivel nekem ez pihenőhét, így egy könnyű 13km lett belőle néhány gyorsabb felrázó 200m-el. Csak úgy érzésre futottunk 4 gyorsabb szakaszt, így közel se biztos, hogy 200m-ek voltak. Nem erőltettem a gyorsakat, de azért olyan jólesően felpörgött a tempó. Volt a futásban kb. 100m szint is. Az idő 61:29 lett.

Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 37 (145/108)

19km Bogos Tomival

Bogos Tomival találkoztunk az Aranybullánál és futottunk ki az Ingó-kövek felé. Egészen jól ment, de Tomival általában jól szokott menni a futás. Odafele 49:41 lett, amitől kezdtem aggódni, de aztán visszafele rövidebb útvonalon mentünk, így végül 90:32 lett. Visszafele még találkoztunk Kiffer Gyuszival és megálltunk egy kicsit beszélgetni. Miután szétváltunk Tomival jólesően futottam a maradék 1km-t, de még így is egész jól haladtam.
Edit a mai futás után is legyúrta a lábam.
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási pulzus: 46 (152/106)

Könnyű futás után gyúrás

Editéktől futottam Ingó-köveken egy könnyű 13km-t 235m szinttel. Nem igazán volt kedvem kimenni futni, de aztán csak elindultam. Kezdetben beértem volna egy alibi 8km-el, de mivel közben kedvet kaptam a futáshoz, így 13km lett belőle. Az idő 60:22 lett. Futás után Edit legyúrta a vádlimat.
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási pulzus: 46 (145/99)