A mai Hosszútávú Bajnokságon nem tűztem konkrét célt magam elé, csupán szerettem volna kihozni magamból a maximumot, vagy legalábbis megközelíteni azt. Verseny előtt vagy 20 percig ragasztgattam a lábam. Egyrészt a bal lábamon a cipő kidörzsölte sebet ragasztottam le, másrészt persze a jobb bokámat. Elég szorosan sikerült leragasztanom és nem kevesebb, mint 5 réteg leukoplast került rá.
Bemelegítésnek nem futottam valami sokat, összesen úgy 1km lehetett, ellenben a bokám bemelegítésére ezúttal bőven szántam időt. Előttem öcsém indult, így túl sok segítségre nem számíthattam a befogásából. Előtte Pelyhe Dini ment, utánam pedig Létra.
Nem szeretem, ha befognak, de abban biztos voltam, hogy Létra utol fog érni. Felmerült bennem, hogy majd elfutok vele ameddig birok, de inkább nem is agyaltam ezen. Gondoltam majd eldöntöm az adott szituációban.
A rajt után a jobbról vezető útvonalat választottam, megkerültem a házat és átmásztam a völgyön. A pontot felülről jól megfogtam, de nem voltam valami gyors a sok keresztbe dőlt fa miatt és így utólag jobb lett volna alulról menni. (hiba: 0:10) Hamar elszörnyedtem, hogy milyen erdőbe is jöttünk. Nem épp a kedvencem az akác.
A kettesre aztán inkább kerültem egyet balról és nem vállaltam be egyenesen, ráadásul éreztem is, hogy nagyon nem megy jól a futás.
A hármasra eléggé adtam magát az útvonal és rendesen meg is tudtam futni. A pontra menet megláttam öcsémet fölfelé mászni és tudtam, hogy már a pontról jön ki. Alig tudtam utolérni az öcsémet, de a 4-es pontra már előtte értem, majd nyomtam is tovább a következőre. A fölfelében kicsit elfogyott a lendületem, rendesen bele is kellett gyalogolnom, de öcsém még így is gyorsan lemaradt. Ádámot leszámítva a részidőim alapján itt még jól tartottam magam és ezt futás közben is éreztem.
A 6-os pontra menet egy helyen visszacsapódott a bokám, de ez azon kívül, hogy kellemetlen volt nem okozott gondot. A pont előtt viszont elbizonytalanodtam, előbb azt hittem a fölső letörésnél futok, majd mikor kiderült, hogy az alsó nyiladékon mentem hirtelen korrigálni akartam, pedig csak pár métert kellett volna előre fölfelé húznom a ponthoz. Így viszont csináltam egy karikát fölöslegesen. (hiba: 1:00)
Mivel már a ponton láttam Pelyhe Dinit, így fellelkesültem, hogy ez egész jól megy nekem még az utóbbi hibám ellenére is. Az útvonalra viszont nem figyeltem és bevállaltam egyenesen. Ebben az volt a gáz, hogy bukdácsolhattam át az árkokon, ráadásul nem tudtam kiolvasni a térképe pontközelben és lementem a völgybe a pont előtt nem sokkal. Ha fent maradok a peremen még 20-30 métert már meg is lett volna a pont. Így viszont estem egy hatalmasat, jól beverve a bal térdem és 1 percig járni is alig bírtam, nemhogy futni. Egyszer csak megjelent Létra és felmászott a hegyoldalba. Szép lassan Dinivel mi is követtük és mivel Létra azon nyomban le is rohant a hegyről, így lemaradtunk tőle. A pontot persze ekkor már megtaláltuk, de nem voltam valami boldog. (hiba: 2:00)
A térdem még igencsak fájt és óvatosan tudtam csak lefutni a hegyről, de ennek ellenére vaktában Létra után indultam és mellé is mentem a pontnak balra. Gyorsan korrigáltam, de egy ekkorka átmeneten ez is nagy hiba. (hiba: 0:30)
Eléggé kapkodósan futottam itt, mert a 8-as pontnak is mellémentem és már a rétet látva korrigáltam csak, így Dini mindig utolért. (hiba: 0:20)
Próbáltam lehiggadni a sok hiba után és ez sikerült is, mert rendben jött a 10-es, majd másztam is fel a hegyre. A fölfelében mikor egy ág a térdemre csapott megint élesen éretem a fájdalmat, de ez hamar elmúlt. Viszont a térdemre nézve eléggé elszörnyedtem, ugyanis az elég rendesen vérzett még mindig. Olyan 10 centi átmérőjű körbe tiszta vér volt a bozótom. Átmentem az egyik réten, a völgyön, majd a másik réten és sajnos nem a tájékozódásra koncentráltam. Minden lépésnél éreztem, ahogy a véres térdemen húzódik a bozótnadrág, no meg a futást is erőltettem. Bevágtam az erdőbe és a völgy tetejénél futottam el. Igyekeztem jobbra korrigálni, jött a kis ösvény, majd kiértem végre a nagy útra is. Elindultam rajta balra és vártam, hogy bevághassak a pont felé. Nagyon nem akart jönni a völgy, ezért bevágtam korábban és ekkor már láttam is. Befutottam a bal oldalába, de ekkor meg az oldalvölgyek nem akartak jönni. Már nagyon sokat mentem mire elértem az oldalvölgyeket, de még így se stimmeltek a dolgok és mikor végre megfogtam egy pontot meg se lepődtem, hogy nem az enyém. Térképeztem kicsit és mentem tovább, majd mikor láttam, hogy nagyon nem stimmel semmi elindultam lefele. Átmásztam a völgy túloldalára és próbáltam visszakövetni hol és mit rontottam el, hogy végre kiderítsem hol lehetek. Azt gyorsan kizártam amit előtte fél percig hittem, miszerint a rét utáni első völgy oldalában vagyok, hisz az útra némi felfelé futást követően kiértem. Ekkor esett le, hogy a 25-ös pont környéki völgybe csúszhattam be. Meg is néztem a 25-ös kódját és bizony az volt az a pont, amit megfogtam. No ekkor lettem csak igazán elkeseredett, mert iszonyat nagyot hibáztam és még mászhattam vissza a szomszéd völgybe. Szerencsére legalább ösvényen és föntről a pont is egyből jött. Ekkorát nem tudom mikor hibáztam utoljára. Ilyen hatalmas párhuzam hibát megenni nem nagy dicsőség. (hiba: 9:00)
Kicsit megtörve toltam tovább, gyorsan letisztáztam magamban, hogy nem szabad feladni és rendben meg is fogtam a 12-es pontot.
13-ra menet nagyon nem ment a futás, ráadásul pontközelbe még hibáztam is egy kicsit. Oldalról érkezve a pont fölé húztam. (hiba: 0:20)
A 14-es rendben jött, majd a 15-ös is. 16-ra nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy végigbukdácsolok az oldalvölgyön, ezért azonnal lerohantam a völgy aljába és onnan fogtam a pontot hiba nélkül. A pontról kifele jövet aztán jött a meglepetés: öcsém jött be éppen a pontra a rét felől. Megrökönyödve kérdezte mi van velem, én meg csak azt tudtam mondani, hogy eltévedtem. 🙂 Persze gondolom a térdem miatt is kérdezhette ezt ilyen kétségbeesetten.
A 17-es pontra kicsit bizonytalanul mentem le és még láttam is öcsémet a pontról kimászva. (hiba: 0:10)
Gondolkoztam egy nagy jobbra kerülő útvonalon, de aztán inkább nem vállaltam be egy ekkora kerülőt. Fölfelé futva volt időm gondolkozni és fejben mélypontra kerültem. Tudatosult bennem, hogy öcsémet a 3. pontra már megfogtam és ezek után a 16-os ponton újra. Tudtam, hogy rengeteget veszíthettem, de még ha mellette kocogok akkor is jobban jártam volna, hisz most legalább friss lennék. Kezdett nehezen menni a fölfelé futás, törni a cipő és még nem értem el a 40%-nál lévő frissítőpontot sem. Azért a pontot megfogtam hiba nélkül, de az ú
tvonalam nem volt jó, mert alulról többen nagyon megvertek a részidők alapján. (hiba: 0:30)
Elérkezett az első hullámvölgy. A sok fölfelét nem tudtam megfutni, kezdtem elveszíteni a kedvem és nem jól futni akartam, csak haladni előre. A pont előtt a rétre kiérve elbizonytalanodtam, nem tudtam melyik rét volt előttem és jobbra kezdtem húzni, majd ezt korrigálhattam és végül Pelyhe Dinivel szembetalálkozva mentem be a pontra. (hiba: 1:30)
Dini utolérése már nem vágott úgy fejbe, mint Árpika másodszori megfogása. Próbáltam rá felfutni, ami sikerült is még a 20-as pont előtt. Próbáltam lendületből tovább futni, de ez csak arra volt jó, hogy a 21-re egy nagyobb kerülővel menjek és bizonytalanul ereszkedjek le a ponthoz. Ráadásul még a bokám is megbillent egy kicsit, de szerencsére ez még csak intő jel volt és nem okozott gondot. (hiba: 1:00)
Kicsit óvatosan és erőtlenül, de legalább hiba nélkül fogtam a 22-est, majd ugyanilyen elgyötört tempóban a 23-ast. Fejben nem voltam valami erős ezen a részen, kezdtem belefásulni a futásba és nem küzdöttem eléggé. Ezen csak rontott a következő átmenet, mert a 24-es előtt kiment a bokám, pontosabban csak megrántgattam a szalagjaimat és némi sétára kényszerültem. A 25-ös átmenet volt a pálya mélypontja és egyben legnagyobb hullámvölgyem is itt volt. Tört a cipő, bal térdem újra kezdtem érezni, jobb bokám éreztem, ráadásul a ragasztás is kezdte nagyon elszorítani a talpam. Mindezek mellett már kellőképp fáradt is voltam és veszni látszott a reménye is, hogy pontszerző hely környékén beérjek. Átküzdöttem magamat a völgyeken, megfutottam óvatosan lefelé az utat, majd a mocsarat jobbról kerülve felmásztam a 25-ös ponthoz, amihez nem túl szép emlékeim kötődtek. Majdnem 5 percet kaptam ezen az átmeneten, pedig 1, max. 2 percnél többet itt nem lett volna szabad fizikálisan kapnom Ádámtól.
A 26-os pont még ugyanilyen szenvedősen telt, de legalább benyomtam 2 pohár vizet. Itt is kaptam 2 percet Ádámtól, szóval nem nagyon haladtam.
A hosszú átmenet elején még tartott ez az agonizálás, majd a fölfelé után utolért Bogya Tomi. Úgy gondoltam nem nagyon fogok tudni vele elfutni, de azért megpróbáltam ritmust váltani. Ez sikerült is, de hamar átvágott Tomi az egyik irtáson, én pedig a bokám miatt sem mertem ezt bevállalni. Amúgy sem tűnt logikusnak az útvonala, így mentem tovább a magam útján. Elkönyveltem magamban, hogy Tomi is lerakott, de a tempóból maradt valami és mikor a következő felfelében megláttam Morandini Viktort, akkor éreztem, hogy azért most megint haladok. Bokám sem éreztem ellentétben a szűk fél órás ezt megelőző szakasszal, így a 27-es és a 28-as pontot is lendületből fogtam és már-már élveztem a futást. Hát még mikor Bogya Tomi újra hátbacsapott. Végre nem én értem utol valakit 2x, hanem engem értek többször utol. Simán elfutottam vele a 29-es pontig, majd itt megint más útvonalat választottam. Nagyon nem hiányzott volna egy oldalazás jobb lábbal a völgy felé, így maradtam a völgyben és a pontot megint Tomi előtt fogtam, ráadásul Forrai Mikit is utolértem.
A 31-es pontra nekem túlzottnak tűnt az alsó kerülő, ezért bevállaltam előre, de a többiek nem jöttek utánam. A pontra érve kiderült, hogy nekik volt igazuk, mert éppenhogy láttam Mikit kifutni a pontról. (hiba: 0:30)
Innentől próbáltam felfutni Mikire és néha még Bogya Tomi háta is bevillant, de nem sikerült. Eleve nem voltak túl közel, így nekem is kellet tájékozódnom, másrészt fizikálisan nem ment jobban. A pontokat megfogtam hiba nélkül és szerencsére az utolsó pontra menet is letettem a hegy megmászásáról. A célba úgy értem, hogy küzdöttem, ahogy bírtam, ilyen szempontból a célom sikerült elérni, de mégsem vagyok elégedett. A 9. hely 2 bajnoki pontot ér, mert Bogya Tomi és Krejci nem számít bele a pontversenybe. Ennek azért örülök, de a futásommal nem vagyok elégedett. A végén hajtottam ugyan, de volt majd 1 óra, mikor mélyponton voltam és nem tudtam kellőképp küzdeni, ráadásul a lábam sem volt az igazi, bár nem ezen múlt. Mint ahogy a térdem felszakadása sem számított sokat. A hibákba ezek nyilván közrejátszottak, hisz elterelték a gondolataim, de a hiba attól még az enyém. Másik futó, rossz idő és millió más dolog is elterelheti a gondolatom. Technikailag nem nagyon foglalkoztam előzetesen ezzel a versennyel és úgy egyáltalán nem fordítottam erre figyelmet. Pont ez volt a legsúlyosabb hiba a mai napban, ha a hibák nincsenek, akkor lelkileg se török össze annyira a pálya közepén, hogy minimum 5 percet benne hagyjak futásban. Természetesen a legtöbbet mégis maguk a hibák jelentik, hisz 17 egész percet hagytam a pályában és ami a legszörnyűbb, hogy volt egy 9 perces hibám. Ott szó szerint elvesztem az erdőben. Egy technikailag alapvetően könnyű terepen ez nemcsak rengeteg, de egész amatőrnek érzem magam tőle.
Nem tudom mit lehetett volna kihozni ebből a napból. Ha minden tökéletesen alakul, akkor Gyurika lett volna még talán verhető, de kár ezen agyalni. Előttem 20 perces űr van, szóval egy erős közepes futással sem lennék előrébb.
A 7. magyar lettem, ami azt jelenti, hogy már többet tudok felmutatni idén, mint a tavalyi évben összesen. Ez leginkább a hazai mezőny gyengeségét jelenti. Úgy érzem az eredményesség szempontjából értékelhető teljesítmények Dénes Zolinál, azaz 20 perccel előttem érnek véget. Aki utána jön az már csak a futottak még kategória, így én is.
Elkeseredett viszont nem vagyok. Futottam egy keményet, szereztem 2 bajnoki pontot. Bokám nem tökéletes, de használható és kicsit magamnak is megmutattam, hogy érdemes nem föladni. Ha nem vet vissza semmi komolyabb sérülés, akkor lesz ez még jobb is!
Összesen 28km, 1000 szint, 203 perc
