Hosszú futás címke alá tartozó bejegyzések


Pákozdi vár – Hosszú futás geocachinggel

2009 június 6, 21:13Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Hosszú futás, ráadásul egyedül. Nem épp a legjobb kombináció, így legalább egy geoláda felkeresésével próbáltam feldobni.
Így volt miért kifutni a világból, haza meg már muszáj jönni. Fehérvárról az Ingó-köveken át futottam el az Angelika-forrás alatti völgyig, ahol a Pákozdi Vár három részes multi geoládát kerestem meg. Nem volt bonyolult, bár a futáshoz sokat nem tett hozzá, max. egy kicsit másztam mellé.

A fordulás után szembesültem vele, hogy nem lesz laza a mai nap sem, mert dőlt rólam a víz és már 11km fölött jártam. Persze ezzel nem lett volna gond, de éreztem, hogy már az idefele is épp eleget kivett belőlem.
Azért igyekeztem nem belassulni és nem esett rosszul a futás, csak épp jól sem ment. A Velencei-egység ellenben gyönyörű. Nem tudom mitől lehet, de a korábbi évekhez képest rövid a fő a dombokon, szóval ideális futóterep. Talán a kevesebb csapadék, vagy a több birka lehet az oka, de nekem nagyon tetszik.
Még pár róka, nyúl és egyéb állat tette kicsit érdekesebbé a futást, ami után természetesen ma is rendesen nyújtottam, mint mostanában szinte mindig.
Az átlag tempó minden bizonnyal részben a Geoláda keresgélés miatt lett ennyire lassú. Olyan 5:10 körül futottam a nagy átlagot.
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 5:33
 
Összesen 22km, 400 szint, 122:22

 

Húszas Fenyőgyöngyéről Gyurikával

2009 május 23, 13:19Címkék: , , , | 2 hozzászólás


Edit ma Kinizsi 100 teljesítésére tett kísérletet, így reggel 7-re már Csillaghegyen kellett lennünk. Nem voltam valami kipihent és a reggel 8:30-as edzéskezdésre sem vágytam, de nem akartam órákat várni és haza sem akartam menni, hogy aztán otthonról egyedül fussak.

Gyurika ellenben vevő volt a korai kezdésre, így vele ketten nyomtunk egy húszast. Fenyőgyöngyéről indultunk, a Rózsika forrásnál fordultunk, majd a végén még tettünk egy kitérőt, hogy meglegyen 20km. Az első 15-16km rendben ment, de a vége már nagyon nem esett jól, sőt kifejezetten nehezen ment.

Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 5:36

Összesen 20km, 600 szint, 114:09

Hosszú térképes futás, verseny keretében

2009 április 19, 20:39Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A tegnapi után ma nagyon nem volt kedvem keményet futni, ráadásul úgy tűnt ellenfelek se nagyon lesznek. Bemelegítésnek ma is 2km jutott, de ez ezúttal csak a távoli rajtnak volt köszönhető.
A pályának ennek megfelelően nem estem neki. Gondoltam egy jó lendületes hibátlan futás jó cél lesz mára, de ezt rögtön a kettes pont keresztülhúzta. Elfutottam alatta és csak a visszafelében lett meg. (sokak mondták, hogy nem volt jó helyen, de a track alapján max. egy kicsit volt északabbra. (hiba: 2:00)
A hármasnál a kis völgyet nem vettem észre és egyel lentebbi rét alatt kerestem a pontot. (hiba: 0:50)
Négyes és ötösre már lejjebb adtam a tempóból, majd a hatosra kiszálltam. Jobbra elcsúsztam, ott találtam egy völgyet tele gödrökkel és még mikor a rétre kimentem helyrerakni magam, akkor is csak a saját hülyeségem erősítettem meg. A kis ösvényt a pont alatti réten látható útnak néztem. (hiba: 5:00)
No itt döntöttem el, hogy akkor ezt a versenyt még annyira sem veszem komolyan, mint eredetileg terveztem. Edzéssé minősítettem a futást és ezt később nagyon nem bántam meg. Persze innen jöttek a hibák sorra, de legalább nem stresszeltem magam és nem szenvedtem úgy, mint addig. A 12-es pontig majdnem mindegyikre hibáztam valamekkorát, majd onnantól már szerencsére már nem nagyon. Egy darabig, mert a 18-ra egy kicsit, majd a 19-re egy hatalmasat kevertem. A második kis kört aztán már hiba nélkül oldottam meg, akárcsak a pálya végét, amit már kifejezetten élveztem is. Helyenként simán 4 perces tempót mért a GPS és igazi hosszú futás feelingel értem be a célba.
Mint kiderült Klaus fájlalta a térdét, így ma el sem indult, pedig a 6-os pont környékén már azt vártam mikor ér utol, hogy aztán ne kelljen egyedül futnom. Nem bántam meg, hogy elindultam, hisz egy hosszú futást sikerült csinálnom terepen, térképpel és ez jó edzés volt.
Filó Bernát személyében az egyetlen kategóriatársam is sikerült megelőzni, így a versenyt is én nyertem. 🙂
A 12,3km-es pályán sikerült 16km-t futnom, mindezt 6:39-es átlagtempóban 153-as átlagpulzussal.
Levezetni nem mentem el, mert a pálya harmadától gyakorlatilag majdnem azt tettem.
 
Jól éreztem magam, igazi családi hangulatú kisverseny volt és bár nem épp erre a terepre vágytam mikor neveztem, de nem volt vele semmi gond. A pályát jól megmérték 21A-ban, de így edzésképp ez végül még különösen jól is jött ki.
 
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:30
 
Összesen 18km, 300 szint, 116:40
 

 

25km-es hazafutás

2009 március 29, 19:52Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Nem jött össze a közös hosszú futás a mai nap, így egyedül futás várt rám. A Velencei-hegységet kilőttem, mert Editéktől a megáradt Csala patak miatt csak kerülőn lehet kijutni és a Bakonyban rendezett teljesítménytúra sem jöhetett szóba, mert ott a kocsit kellett volna valakinek átvinnie a célba.
Végül a Vértes mellett döntöttem, méghozzá egy nem otthonról kezdett verzió mellett. Tatabányára visszafele kiszálltam a Vérteskozmai elágazásban, hogy onnan Vérteskozma érintésével a zöld jelzésen fussak haza. Az első 6km aszfalton vitt és kifejezetten nem esett jól az első fele, főleg a fölfelék. Közben az eső is elég rendesen rákezdett és hamar ronggyá áztam, a futás mégis egyre jobban ment. A tempó eléggé meglepett, mert 5 percesen belülivel haladtam és ez csak a fölfelékben dőlt meg. Egész kellemesen emelkedett az út és a sok sár ellenére is egész jól futható volt. Néhol ugyan nem igazán találtam merre van előre, de pár rövid kitérő után mindig visszataláltam a helyes útra. A nagyobb fölfelék kegyetlenül megfogtak, mintha semmi erő nem lett volna a lábamban. A sík részek és a lefelék egész jól mentek és Vitányvár után néhány kellemes lejtőn 4 perces ezreket mutatott az óra. Kacsás tó környékén mintha azt kezdtem volna érezni, hogy kezdek elkészülni az erőmmel, de aztán az utolsó 5km is igen jól ment és semmit sem lassultam.

A vége is sima ügy volt, így nagyon elégedett vagyok. A fölfeléket leszámítva minden jól ment. Úgy tűnik ebben a tempóban az állóképességemmel sincs gond.
 
A garmin szoftvere ma teljesen leszerepelt előttem. A max. pulzusra 161-et ír, pedig a saját maga által mutatott grafikonon 163-at is mutat és ezt számmal is kiírja mellé.
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 147
Átlagtempó: 5:01

Összesen 25km, 500 szint, 125:36

 

Hosszú futás nagy hóban

2009 március 1, 13:05Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Hosszú futás volt mára előirányozva és mindezt délelőtt kellett megcsinálnom. Szerencsére Geri rögtön igent mondott az invitálásomra, bár megjegyezte, hogy mostanában szinte semmit nem futott, így nem fogja bírni. Tibi pedig a hegy ellen ágált, de azért csak belement a reggeli találkozóba.
Persze Tibit végül mégsem sikerült felcsalni a hegyre, így a lábánál visszakanyarodott a városba benzingőzt szívni és szétverni a térdeit az aszfalton. Ennyiért viszont nem kap címkét! 🙂
Gerivel megkezdtük a hegyre való felkapaszkodást és nagyon nem haladtunk. A fölfelét kemény 24:23 alatt sikerült letudnunk, de legalább az átlagpulzusom nem volt az egekben (154). Főleg lábra volt nehéz a pár ember által taposott nyomokban ugrálni.

Fent aztán 40 centi szűz hó fogadott minket. Pontosabban egyetlen ember elment előttünk, de sokat nem számított, hogy járt ott. Azt hittem nem lesz nagyobb a hó, mint hétfőn volt, de tévedtem. Ráadásul odafent ekkor még nyoma sem volt az olvadásnak.
Kiverekedtük magunkat a dózerre és itt Gerivel búcsút intettünk egymásnak. Én mentem balra a Westel torony felé, Geri pedig hazafelé. Az úton előbb 5 centi friss hó volt, majd később 10. Igaz ugyan, hogy voltak nyomok is, de abban még rosszabb volt futni és nem is tartott sokáig. Aztán a jobbkanyar után már volt futható nyom, így itt fel is gyorsultam az addig 8 perc körüli tempóról és 80 percnél már meg is fordulhattam. Kicsit rémisztően hatott a 2 óra 40 perces futás gondolata, de hazafele már lefelé volt, szép idő volt és élveztem a futást annak ellenére, hogy nem nagyon haladtam. Hamar el is repült a visszafelé. Többek közt Geri hóba taposott méteres betűkkel írt "Toljad Zoli!" felirata szórakoztatott, de Gyulai Zolival is szembetalálkoztam. Kutya sincs ilyenkor a gyönyörű időben a hegyen, leszámítva persze a tájfutókat!
A csemetéskert előtt aztán elkezdődött a locspocs az úton, majd a göröngyösre taposott út és a Turul lépcső is vicces volt, bár szerencsére már pont futható. Gondolom ma még elég sokat fog olvadni és akkor már teljesen használható is lesz.
A lépcső aljában aztán utolértem Gerit, aki nem győzte magát szórakoztatni mindenfélével a visszafelében és nem is sokat futott. Innen aztán szépen hazakocogtunk és én meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen jól bírtam a 20km-t, ami még 400 méterrel több is lett. Visszafelé ráadásul kőkemény 6 perces tempóban repesztettem. 🙂
Persze friss sem vagyok. Fölfelében csak azért nem jegyeztem meg Gerinek, hogy Sunka az életemre tör, mert nem ő mondta, hogy 40 centi hóban fussam le a húszast. Így viszont utólag teljesen elégedett vagyok. Szép időben futottam a hegyen egy néhol kemény, néhol lazább hosszút. Főelg lábra volt kemény néhol, tüdőre és keringésre kevésbé, de ez nem baj. Úgy is gyenge vagyok a fölfelékhez, hát most erősödtem egy kicsit.
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:55

Összesen 20km, 500 szint, 141:27

 

Vértessomlóról

2009 február 7, 21:26Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A mai nap a hosszú futásé volt és szerencsére Geri is velem tartott. Vértessomlóról kezdtük az edzést a temető mellől és egy Várgesztes megkerülő kör volt a terv. Még pár geoláda koordinátáját is bevittem a Forerunner-be, hogy még színesebbé tegye a futást.

Maga az edzés viszont nem igazán ment jól. Sár volt, néha kicsit meleg is és egyikőnk sem volt jó állapotban már az edzés elején sem. Valami melegfront, vagy nem tudom mi nyomhatott el minket, de egyikőnk se pörgött. Várgesztesig mindezek mellet még egész normális volt az edzés, ahol én még a geoládát is felkutattam. Ez után jött egy saras, majd egy meredek szakasz, ami idővel kegyetlen sáros talajjal is párosult. Szinte megfuthatatlan volt ez a kombináció. Kipörögtek a lábaim, pedig épphogy csak mímelni akartam a futást. Fent bevártam Gerit és innentől már csak a visszafutásra koncentráltunk. Állóképességgel nem volt gond, de nem esett jól a futás. Bírtam volna akár tovább is, de a lassú tempó nem volt véletlen. Ez ment.
Persze azért szenvedésnek nem nevezném a mai futást, de azt hittem jobban fog esni. Hiába. Az egy hónap kihagyás nem tett jót. A tervezett teljesítettük, a 18km hegyen meglett, igaz időben talán kicsit túllőttünk a célon.
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:48
Összesen 18km, 560m szint, 121:34

Éjszakai futás a Pes-kő tetején

2008 december 16, 20:48Címkék: , , , , , | 1 hozzászólás


Mára hegyi futást beszéltünk meg Sunkával és Baluval, ráadásul mivel a Pes-kő tetején lévő Geoládát is be akartuk (vagy csak akartam?) gyűjteni, így kocsival mentünk fel a Panoráma út tetejére.
A futás első 5 kilométere még a megszokott mederben ment, rajtam volt a nagy fejlámpa és ismert utakon haladtunk. Ezt követően megpróbáltunk feljutni Tatabánya irányából a Pes-kő tetejére, de nem igazán jött össze. Még 1,5 km volt légvonalban a Geoládáig, mikor már be kellett vágni terepen és egy igen szép hegyet másztunk így meg terepfutást imitálva. Persze én még könnyen voltam, hisz 10 Watt sokmindent bevilágít, de Balu és Sunka csak egy leddel világított.
 

Fent aztán elkaptunk egy ösvényt és rajta Sunka még a régi kék jelzést is felfedezte, de az irány egyre rosszabb kezdett lenni és újra terepfutás következett. A terep itt viszont már baromi sziklás volt, ám a bokám olyannyira rendben volt, hogy a sötét és s sziklák ellenére sem aggódtam. Végül nagy nehezen sikerült megközelíteni a láda helyét és már csak egy kisebb hegymászás következett a sziklás oldalban. Előbb feleslegesen lemásztunk a sziklaperem aljába, majd vissza és már meg is lett a láda. (Gerecsei Pes-kő GCPko) Azthiszem jobban jártunk volna, ha eleve alulról a turistaúton közelítünk. Visszafele már ragaszkodtunk az utakhoz, már persze azt követően ahogy kiértünk az elsőre. Persze így jó kis kerülőt kellett tennünk, de legalább tempósabban haladhattunk.
 
Nekem nagyon tetszett ez az edzés. Igazi tájfutós, könnyű és hosszú hegyi futás volt. Nem vitás, hogy nekem erre van szükségem, ám szerintem Balunak és Sunkának évente 1 ilyen is sok.
Sarkam alig érzem, bár a futás után azért kicsit fájt, viszont a bokám meglepően tökéletes volt és ennek nagyon örülök.
Majdnem 2 óra lett a teljes edzés és ebből 30 perc terepfutás volt. GPS nélkül ilyet tuti nem futottunk volna, főleg azért, mert sok helyen azt se tudtuk hol vagyunk. 🙂
 
Max. pulzus: 162
Átlag pulzus: 138
Átlagtempó: 6:16

Összesen 19km, 600 szint, 119:30

Velence – Nadap – Kisfalud – Fehérvár

2008 november 30, 18:50Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Szakadó eső, betervezett hosszú futás, futótárs közel-távol nincsen és mindez délután 2 órakor. Ennek tükrében valamit ki kellett találni, hogy megcsináljam a mai edzést és kapóra jött, hogy Edit szülei épp Pestre indultak autóval. Megkértem őket, hogy vigyenek el Velencéig, hogy onnan fussak vissza Fehérvárra. Ezzel egyrészt kényszerhelyzetet teremtek magamnak (haza kell jutni), másrészt kevésbé ismert részeken érdekesebb is a futás. Ráadásul így kihagyhattam a szántóföldön kezdést, ami dagonyázás lett volna.
Velencéről Nadap felé vettem az irányt, de a falut nem néztem meg közelebbről, hanem felfutottam a Meleg-hegyre, hogy ott megkeressek egy geoládát. Lehet már ráállt a szemem ezekre, mert 1 másodpercig nem kellett keresnem.
Innen aztán az Angelika-forrás felé futottam tovább, hogy a szokott útvonalon futhassak vissza. A táv azonban nem lett volna meg és a végén a szántóföldre se vágytam, így tettem egy kitérőt Kisfalud felé. Így a futás utolsó jó 5km-e aszfalton volt ugyan, de hosszabb is lett az edzés és az eddigre igen felerősödő esőben sem a nagyon csúszós úton próbáltam előrejutni.
Ugyan a tervezett tán (23-24km) nem lett meg, de jelen körülmények között én ennek az edzésnek is örülök. Futottam közel 2 órát, volt benne egész sok szint és terepen is mentem jópár kilométert.
Mindazonáltal nem igazán élveztem ezt a futást a pokoli időben. Nem mentem gyorsan, örültem, hogy haladok.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 135
Átlagtempó: 5:52

Összesen 20km, 400 szint, 115:51

 

Angelika forrás kör

2008 november 23, 20:07Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A mai napra maradt a hosszú futás és ennek keretében ellátogattam az Angelika forrásig, majd egy már sokszor járt kört teljesítve az északi úton jöttem vissza. Az első 90 percet kifejezetten élveztem. Haladtam is, nem is esett nehezemre. A forrás fölött megkerestem még az ottani Geoládát is.

A visszafelében aztán kb. féltáv környékén elfáradtam. Legalábbis innentől nem esett jól a futás és már csak a végét vártam. A szembeszél is közrejátszhatott ebben, de alapvetően nem ment jól. Persze nem is erőltettem nagyon, csak haladtam előre.
Ami érdekes, hogy mindeközben gyorsabban futottam, mint odafele (5:21, szemben az 5:27-el) és az átlagpulzusom 142 volt mindkét irányban.
Azthiszem egy darabig nem fogok ennél hosszabbakat futni. Ennyi most még épp elég volt.
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 142
Átlagtempó: 5:24

Összesen 24km, 450 szint, 131:21

Bokatorna: 60 perc

Jóleső húszas

2008 október 15, 21:37Címkék: , , , | 8 hozzászólás


A nap jó híre, hogy kicserélik a Forerunner 405-öm, egy vadi újra és még a garancia is előröl indul (2,5 hónaposan vettem az órát), szóval holnap már lehet ki is próbálhatom normális működés közben.
Napközben majd el aludtam, úgy éreztem kijött rajtam az elmúlt hetek terhelése, de aztán mikor elindultunk Tibivel futni már jól éreztem magam. Felébredtem a kellemes hőmérsékletű és friss levegőn és még a futás is jól ment.
A télen jól bejáratott Rugógyár kört futottuk és én kifejezetten élveztem az edzést. Könnyen és jól mentek a lábaim és bár tartottam tőle, hogy Tibi szokás szerint a nekem kellemesnél nagyobb tempót erőltet majd, még ő vett vissza néha pulzus alapján.
Nem tudom mi van mostanában, de úgy érzem folyamatosan fejlődök és ez bíztató az OB-t tekintve. Ha minden így marad, akkor magamhoz mérten szuper formában állok majd oda a rajthoz.
Persze lehet csak a hetek óta tökéletes futóidő, vagy a 3 hete szedett magnézium-kalcium tabletta pótolt valamiféle hiányt és ezért megy jól.
A lényeg azonban, hogy már csak 1-2 keményebb edzés van hátra és itt az OB.
 
Összesen 20km, 170 szint, 90:45

 

Majdnem 20km idegesítő GPS-el

2008 október 12, 20:52Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A mai nap enyhén szólva felidegelt. Vidáman indultam neki az edzésnek Szilágyi Tibivel és beterveztem egy geoláda megkeresését a Síkvölgyi tavaknál. Egy plusz kilit ugyan be kellett iktatni a városban, hogy a pulzusmérő övemért visszafussunk, de után a Kacsás-tóig minden rendben ment. A Forerunner mutatta mindazt amit vártam, köztük a geoláda távolságát és tőlem mért irányát, ám egyszercsak elkezdett hülyeségeket mutatni és 10 percig mindenféle olyan felületet mutatott, amit tuti nem a felhasználóknak szántak.
Nagy nehezen sikerült visszajutnom a normál módba, de pár beállítás elveszett. A stoppert viszont el tudtam indítani és még az edzés eddigi része is megvolt, akárcsak a geoláda helye. Persze magát a ládát nem sikerült megtalálnunk, de ez kivételesen nem az óra hibája. Nem néztük meg a képeket és pár méterre a helytől keresgéltem. Azt se túl sokáig, mert Tibi sürgetett, hogy menjünk tovább.
Rugógyár felé kimentünk az aszfaltra, majd 3 fölös "zsákutcába futás" után a normál útvonalon elindultunk haza. Még egyszer megkergült az óra menet közben, de ezzel már nem foglalkoztam és szép lassan vissza is tért a normál módba.
Épp az óra miatt bosszankodtam, mikor összetalálkoztunk a 2 hónapja megismert Lengyel Istvánnal és barátaival. Jó hír, hogy már 22km-t túrázott ma, szóval gyógyul és a kedve se ment el, hisz a jövő évi Ultrabalatonra már be is nevezte magát.
Innentől Tibi még kicsit felpörgette a tempót, de szerencsére nem volt vészes.
A futás pontos adatait nem sikerült lementenem, mert az óra nemcsak futás közben csinált furcsaságokat. Először is nem hajlandó kommunikálni a számítógéppel, másodsorban pedig azóta folyamatosan reseteli magát.
Rohadt ideges vagyok. Most utálom a kütyüket. Elcsesztem az egész hétvégémet ezzel a ….-al és legszívesebben földhözvágnám. Ehelyett azonban megy a szervizbe. Remélem simán kicserélik.
 
Összesen 19km, 250 szint, 93 perc

 

Ilona-lak Fecóval

2008 október 11, 19:34Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma Fecóval futottunk egy hosszút a Budai-hegyekben és ma tudtam először igazán használni a Garmin Forerunner 405-öm.
A laktanya alatti parkolóból indultunk és a Nagy-kopaszon keresztül futottunk ki az Ilona-lakhoz, majd a Vöröspocsolyás-hát tövében jöttünk vissza.
Az odafele még egész könnyen ment. Az első bő 8km a Nagy-Kopasz tetejéig 5:01-es tempóban ment le és a pulzusom is egész normális volt (148-as átlag). Innentől az Ilona-lakig és vissza a nyeregbe aztán már kezdett felpörögni a tempó és nem is esett jól a lefeléket leszámítva. (153-as átlagpulzus és 4:36-os átlagtempó)
A hazafele vezető maradék bő 7km aztán nagyon felpörgött. Fecó ment elől és én csak próbáltam nem lemaradni. Néhol már 3:40 körüli tempót mutatott a karomon az óra és átlagban is 4:11 lett a vége, pedig még a végén vissza is vettünk a tempóból. Persze a pulzusom itt magas is lett (161-es átlagpulzus).
Összességében igen kemény lett ez az edzés. Magamtól biztos nem futottam volna ilyen gyorsan. Szint ugyan nem volt benne túl sok, de azért csak hegyen futottunk. Összességében 4:37-es tempót futottunk.
Az óra baromira tetszik, már majdnem mindent sikerült jól beállítani és csak az elején volt egy 200 méteres szakasz, amit véletlenül nem mértem. Az igazi persze az lenne ha tájfutó térképre nyomnám rá az útvonalat, de ezt majd csak a versenyekkel fogom megcsinálni.
 
Összesen 26km, 560 szint, 1:59:36
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 153
 

Sukoró-Fehérvár

2008 október 8, 20:07Címkék: , , | 5 hozzászólás


Késő délután Sukorón néztünk telket. Az erdő 300 méter, tájfutó térképen fekszik, szóval ideális. Már csak valaki mondja meg a jövő heti lottószámokat és 1 éven belül oda is költözünk. 🙂
Sukoróról természetesen rögtön nekiindultam futni, hisz Editnek amúgy is Fehérváron volt dolga. Hozzájuk futottam el az Angelika-forrás és az Ingó-kövek érintésével. Túl sokat nem variáltam az útvonallal, mert hamar rámsötétedett. Futottam a kellemes 5 perces tempómat és 80 perc alatt oda is értem Fehérvárra, pedig még minimális kerülő is volt benne. Magyarul 1,5 óra alatt érnék be munkába Sukoróról, ha futva megyek.
A városban aztán még ráhúztam 20 percet aszfalton.
 
Összesen 20km, 300 szint, 100:11

 

Uniqa túranap – Csillaghegy

2008 szeptember 21, 20:05Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Ma eleve hosszú futást terveztem és szerencsére ezzel Gyuri és Fecó is így volt. Egy sima hossz futást terveztünk a Budai-hegyekben, de aztán kapóra jött az Uniqa túranap Csillaghegy kezdettel, méghozzá annak is a 29km-es távja.
Az leső 5km-n még velünk tartott apám is, majd innen hármasban nyomtuk tovább. Nekem már az elejétől nem esett jól a tempó, a fölfélékben kifejezetten szenvedtem, ráadásul túl is öltöztem kicsit.
Az útvonal nagy vonalakban: Csillaghegy – Róka-hegy – Kő-hegy – Nagy Kevély – Csobánkai nyereg – Szent-kút – Csobánka – Kevély nyereg – "Egri vár" – Teve szikla – Pilisborosjenő – Kő-hegy – Róka-hegy – Csillaghegy
 
Már a Nagy kevély előtt éreztem, hogy a mai futással baj lehet, de aztán valahogy mégis teltek a kilométerek. Odafele a Kevély nyeregben benyomtam egy nápolyis szeletet, amit adtak, majd végre a Szent-kútból inni is tudtunk. A visszafelé elég félelmetesnek tűnt, mert már a fordulónál készen voltam, de viszonylag hamar feljutottunk a Kevély nyeregbe, ahol újabb szelet nápolyis valami várt ránk és az Egri várnál kapott energiaszegény fél literes tea is sokat segített. A tempó ugyan végig mérsékelt volt, de nem nevezném lassúnak és legalább nem nagyon lassultunk tovább. Kifejezetten kemény edzés volt a részemről és a többiek sem vélték épp könnyűnek.
Előzetesen lassú hosszú futásról beszéltünk, aminél azért ez jóval keményebb lett. Nem is gondoltam volna, hogy kibírom, de szerencsére úgy tűnik az állóképességem kezd valamennyire visszajönni.
 
Összesen 29km, 1050 szint, 168 perc

 

Pákozdról 20km a Velencei-hegységben

2008 szeptember 13, 13:00Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Gyurikával beszéltünk meg közös edzést és mivel én Fehérváron voltam, így a Velencei-hegységre esett a választás. Bandicsek (Szabó András – VTC) is velünk kezdte az edzést a pákozdi templom mellől, majd az Ingó-kövek és az Anikó forrás után tett kört követően Gyurikával ketten nyomtunk még egy nagyobbacska kört immáron részben az erdős részben.
Nem ment jól a futás, sőt néha kifejezetten nehezemre esett egy-két fölfelét megfutni, de legalább végre valami hosszabbat is futottam.
 
Összesen 20km, 450 szint, 110:08

 

Hosszú, alföldi futás kalibrálással

2008 augusztus 17, 21:39Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Mivel a CSB-re nem árt valamiféle állóképességet i szerezni, így elhatároztam, hogy megejtem első valóban hosszúnak tekinthető futását a mai napon. Futótársat nem sikerült ehhez az akcióhoz keríteni, így magam vágtam neki az edzésnek és az akklimatizálódás jegyében Indián-domb, Kőhíd párosra esett a választás, ahol van esélyem lefutni legalább 2km-t anélkül, hogy begolyóznék a körözgetéstől.
Még mielőtt nekivágtam volna a nagy futásnak kimentem futni egy háztömbkört, hogy bekalibráljam a Nike SportBand kütyüt, ami tegnap alaposan túlmérte a távot. Lemértem Mapsource-on és Google Maps-en is a kört, amire így kaptam két értéket: 838 és 846 méter. Ezek után futottam rajta egy kört a kütyüvel, ami sikeresen 990 métert mért. Gondolkoztam mit írjak be és végül 860-al kalibráltam, nehogy aztán most meg mínuszba mérjen.
Lemértem, hogy 1,4km-nél fogom keresztezni az Üllői utat, így rögtön a futás elején volt egy visszacsatolásom. A kütyü ezúttal majdnem pontos volt, mert 1380 métert mért, így megnyugodtam, hogy nem rontottam el nagyon a kalibrálást azzal, hogy a valós helyett kicsivel hosszabbnak adtam meg a kalibrálás alatt futott kört. Sőt ezek szerint még lehetett volna hosszabbat beírni.
Hamar rájöttem, hogy a kütyüt nem szabad az aktuális tempó kijelzésen hagyni, mert állandóan azt lestem és mindig próbáltam emiatt kicsit felpörgetni a tempót. Kipróbáltam mi van, ha apróka, illetve nagyokat lépek és sikerült magamalá taposva kb. 6 percesben futni 4:10-es tempót, szóval aki direkt arra meg az tud hülyeségeket is mérni, de egyébként elégedetten nyugtáztam, hogy most sikerült belőni az órát. Földúton kicsit visszább esett a tempó és még a terepre is azt mérte kb. amit magam tippeltem volna, bár ott azért a 6 perces fölötti értékek közé néha becsúszott egy 4:30-as, amit nem tudok mire vélni, de biztos léptem egy párt hirtelen. Futottam a repülőtér megkerülős köröm elejét, majd mikor elfogyott az erdő mellettem, akkor maradtam az erdőszélen és egy általam nem ismert részen tettem egy kb. 4 kilométeres karikát, majd egyenesen vissza indultam Indiándomb felé. Ahogy átértem a terepre sikerült elveszítenem az utat magam alól és megint futottam úgy 1,5km-t terepen, aminek a vége dzsuvázásba torkollott, de sikerült kiverekednem magam egy útra. Kb. itt kezdtem el érezni, hogy a viszonylag kellemes idő ellenére kezdek elkészülni az erőmmel, pedig még csak 16km környékén jártam. A tempót néha megnéztem és a földúton nem ment csak az 5 perces átlag, de nem foglalkoztam vele. Elfutottam a Helikopter-lakóparkig, majd egy másik párhuzamos úton haza indultam egyenesen. Elég vacakul ment és stabilan 5 perces tempó fölé kerültem, ami csak akkor változott, mikor kiértem aszfaltra.
A végén még futottam egy kört a kalibrálós háztömbkörön, hogy megnézzem jól sikerült-e kalibrálni és a futás végén is jól mér-e. Nem tudom, hogy a fáradtság miatti megváltozott mozgásom miatt, vagy mi miatt, de ezúttal jóindulattal is csak 800 méternek mérte a kört.
Magyarul kalibrálhatok újra, ha nem akarok mindig azzal szembesülni, hogy gyengébb vagyok, mint valójában. 🙂
Azért a tegnapi után pozitívan csalódtam a kütyüben és még a weboldal is egész működőképes, ha az ember túlteszi magát azon, hogy a világ egyik legrosszabb böngészőjét kénytelen használni.
 
Összesen 26km, 126:06

Behaltam egy nem is igazán hosszúban

2008 július 27, 16:10Címkék: , , , , , , , | Nincs hozzászólás


A mai hosszú futást nem szívesen futottam volna egyedül, így örültem, mikor Gyurika szólt, hogy ma Gántról futnak hosszút. Persze azt sejtettem, hogy az én tervezett 90-100 percemnél többet mennek, de úgy voltam vele, hogy ha az első felét nem kell egyedül futnom már megérte.
Gántról Gyurikával, Fecóval, Istivel, Szabi Imivel és Kustos Szabolccsal indultunk el a Gém-hegy felé.
Már az első fölfele nehezen ment, de kiszenvedtem magamból, aztán míg át nem értünk a Kotló-hegyre addig egész jól viseltem a lefeléket és sík részeket. Még a Kotló-hegy elejével sem volt gond, de aztán az emelkedő vége felé kipurcantam és még bele is sétáltam. Természetesen a többiek itt jól otthagytak és bár még utána láttam őket, a lefelében nem volt kedvem és erőm sem üldözni őket, így végleg leszakadtam. A Csákvári országútig lekocogtam és ekkor már éreztem, hogy nagyon nem megy jól. 40 percnél jártunk, mikor leszakadtam, 60-ig még magamnak futottam némi tempót, de kb. addig tartott az erőm és onnantól csak túlélésre mentem. Az aszfalton futottam jó darabig Oroszlány felé, a fölfelében belemértem egy ezer métert ami 5:50 lett. Gánt felé persze elkanyarodtam a T elágazásban, majd a rövidebb utat választva az erdőn át "futottam" vissza Gántra. Szerintem a tempóm többször becsúszott 6 perces fölé és még bele is sétáltam, vagy ötször a visszafelébe.
Lábam jól volt, levegőm is volt, nem éheztem el, de így is behaltam teljesen. Mondjuk a nagy meleg és a számomra igen erős kezdés biztos nem tett jót, de ezt nem vártam.
Azért azt remélem, hogy az állóképességem szeptember elejére annyira azért visszatér, hogy az OCSB-t kibírom. Heti egy hosszúnál mindenesetre nem fogok többet vállalni, hisz most elsősorban gyorsítani akarok.
 
Összesen 18km, 350 szint, 98:17

 

Hosszú és lendületes futás

2008 május 4, 22:33Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Sikerült ma délutánra megbeszélni egy közös edzés Bogos Tomival, amit aztán kicsit még elhalasztottam, de fél 5-re már futva érkeztem meg hozzájuk. Kicsit meglepődtem az odafutás alatt, mert egész jól ment a futás annak ellenére, hogy egész nap csak ültem. Tomival aztán lazán kezdtük, de az Aranybulla után már kezdte megmutatni, hogy nincs rossz erőben, ráadásul árkon-bokron át mentünk az utakat messziről elkerülve. Volt benne nem kevés szántóföld, majd persze az Ingó-kövek felé a rétek, ligetesek. A fölfelékben néhol nekem elég kemény volt a tempó, így a beszélgetés néha kicsit egyoldalú lett, de azért alapvetően jól éreztem magam, mikor felértünk az Ingó-kövek tetejére. Amiatt aggódtam csak, hogy a visszafelét ki fogom-e bírni ebben a tempóban, mert ekkor már 65 percnél jártunk. A dombokat persze mindkét irányba megmásztuk, így szintet is futottunk rendesen.
Szerencsére visszafelé sem zuhantam meg, de azért a Csala patak után a meredekebb fölfelékben 2x is leszakított kicsit Tomi.
Úgy éreztem magamhoz képest jól megy a futás és még 100 perc után is jól haladtam.
Nem tudom mi változott tegnaphoz képest, lehet, hogy csak kipihentem magam, de most nagyon jól jött, hogy jól ment a futás, mert egy ilyen hosszú és lendületes futás egyébként nem ment volna.
 
Összesen 26km, 400 szint, 127:18

Jó 2 órás futás a Budai-hegyekben

2008 április 27, 13:49Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Az Irhás árokban tettük le a kocsit Szabolccsal és onnan indultunk egy hosszút futni. Rögtön az elején sikerült össze-vissza kavarogni, mert újítani akartam és olyannyira nem figyeltem az irányra sem, hogy végül Makkosmárián kötöttünk ki, a Csiki hegyek helyett. Persze innen korrigáltunk és kifutottunk a hegyekre, a repülős emlékműig, majd tovább kis kanyarokkal a 24 ökrösre is. Onnan a hátsó úton mentünk vissza és mint a térképből kiderült sikerült még itt is beletenni egy kis kerülőt egy legallyazott ösvényen. Innentől a sárga jelzésen futottunk Makkosmária irányába, majd felkanyarodtunk Csillebérchez. Nem akartunk már nagyon variálni, így visszafutottunk a kocsihoz és ezért a tervezett 25km jó 1km-vel kevesebb lett.
Úgy 90 percig ment jól a futás, utána kifejezetten nem esett jól. Meg kell tartani a hétvégi hosszú futásokat, mert a nyáron nagyon le fogok ereszteni, ha nem teszem.
 
Összesen 24km, 600 szint, 124:03

Hegyi huszas szemerkélő esőben

2008 április 23, 21:36Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Öcsém ma is nálunk aludt és Tibi is csatlakozott a hegyi futásunkhoz, így ma hármasban edzettünk.
A Szanatórium völgy felé mentünk és Tibi már az elején egész jó tempót futott. A nagyvölgyön aztán 8:56 és 15:28 alatt értünk fel, de mivel 3x is megálltunk közben megvárni Árpikát, így nem tekintem rekordnak az utóbbi időt, pedig 11 másodperccel jobb, mint az eddigi csúcs.
Innen aztán jött az edzés legszebb része, mert Vértestolna felé mentünk tovább, majd még az erdőben a hegy aljánál visszakanyarodtunk. A Kisréti vadászház előtt még jól megnyomtuk a fölfelét, de máshol is voltak jobban megfutott szakaszok, amiket mindig kis pihenő követett Árpi bevárása miatt.
A csemetéskertnél aztán szétváltunk öcsémmel, mert Tibi rábeszélt, hogy a szerpentinen menjünk le. Az edzés vége így aszfaltfutás lett egész jó tempóban, többnyire 4:20-as tempó körül haladtunk.
Ugyan néhol kicsit esett az eső, de nem volt vészes és nekem tetszett ez a mai edzés. Tibi órája szerint 20km volt, de a Mapsource 20,9-et mutat.
 
Összesen 20km, 400 szint, 98:19

Hosszútávú bajnokság – Sok hiba, 2 bajnoki pont

2008 április 5, 20:14Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A mai Hosszútávú Bajnokságon nem tűztem konkrét célt magam elé, csupán szerettem volna kihozni magamból a maximumot, vagy legalábbis megközelíteni azt. Verseny előtt vagy 20 percig ragasztgattam a lábam. Egyrészt a bal lábamon a cipő kidörzsölte sebet ragasztottam le, másrészt persze a jobb bokámat. Elég szorosan sikerült leragasztanom és nem kevesebb, mint 5 réteg leukoplast került rá.
Bemelegítésnek nem futottam valami sokat, összesen úgy 1km lehetett, ellenben a bokám bemelegítésére ezúttal bőven szántam időt. Előttem öcsém indult, így túl sok segítségre nem számíthattam a befogásából. Előtte Pelyhe Dini ment, utánam pedig Létra.
Nem szeretem, ha befognak, de abban biztos voltam, hogy Létra utol fog érni. Felmerült bennem, hogy majd elfutok vele ameddig birok, de inkább nem is agyaltam ezen. Gondoltam majd eldöntöm az adott szituációban.
A rajt után a jobbról vezető útvonalat választottam, megkerültem a házat és átmásztam a völgyön. A pontot felülről jól megfogtam, de nem voltam valami gyors a sok keresztbe dőlt fa miatt és így utólag jobb lett volna alulról menni. (hiba: 0:10) Hamar elszörnyedtem, hogy milyen erdőbe is jöttünk. Nem épp a kedvencem az akác.
A kettesre aztán inkább kerültem egyet balról és nem vállaltam be egyenesen, ráadásul éreztem is, hogy nagyon nem megy jól a futás.
A hármasra eléggé adtam magát az útvonal és rendesen meg is tudtam futni. A pontra menet megláttam öcsémet fölfelé mászni és tudtam, hogy már a pontról jön ki. Alig tudtam utolérni az öcsémet, de a 4-es pontra már előtte értem, majd nyomtam is tovább a következőre. A fölfelében kicsit elfogyott a lendületem, rendesen bele is kellett gyalogolnom, de öcsém még így is gyorsan lemaradt. Ádámot leszámítva a részidőim alapján itt még jól tartottam magam és ezt futás közben is éreztem.

Hosszútávú OB 2008 - Patca

A 6-os pontra menet egy helyen visszacsapódott a bokám, de ez azon kívül, hogy kellemetlen volt nem okozott gondot. A pont előtt viszont elbizonytalanodtam, előbb azt hittem a fölső letörésnél futok, majd mikor kiderült, hogy az alsó nyiladékon mentem hirtelen korrigálni akartam, pedig csak pár métert kellett volna előre fölfelé húznom a ponthoz. Így viszont csináltam egy karikát fölöslegesen. (hiba: 1:00)
Mivel már a ponton láttam Pelyhe Dinit, így fellelkesültem, hogy ez egész jól megy nekem még az utóbbi hibám ellenére is. Az útvonalra viszont nem figyeltem és bevállaltam egyenesen. Ebben az volt a gáz, hogy bukdácsolhattam át az árkokon, ráadásul nem tudtam kiolvasni a térképe pontközelben és lementem a völgybe a pont előtt nem sokkal. Ha fent maradok a peremen még 20-30 métert már meg is lett volna a pont. Így viszont estem egy hatalmasat, jól beverve a bal térdem és 1 percig járni is alig bírtam, nemhogy futni. Egyszer csak megjelent Létra és felmászott a hegyoldalba. Szép lassan Dinivel mi is követtük és mivel Létra azon nyomban le is rohant a hegyről, így lemaradtunk tőle. A pontot persze ekkor már megtaláltuk, de nem voltam valami boldog. (hiba: 2:00)
A térdem még igencsak fájt és óvatosan tudtam csak lefutni a hegyről, de ennek ellenére vaktában Létra után indultam és mellé is mentem a pontnak balra. Gyorsan korrigáltam, de egy ekkorka átmeneten ez is nagy hiba. (hiba: 0:30)
Eléggé kapkodósan futottam itt, mert a 8-as pontnak is mellémentem és már a rétet látva korrigáltam csak, így Dini mindig utolért. (hiba: 0:20)
Próbáltam lehiggadni a sok hiba után és ez sikerült is, mert rendben jött a 10-es, majd másztam is fel a hegyre. A fölfelében mikor egy ág a térdemre csapott megint élesen éretem a fájdalmat, de ez hamar elmúlt. Viszont a térdemre nézve eléggé elszörnyedtem, ugyanis az elég rendesen vérzett még mindig. Olyan 10 centi átmérőjű körbe tiszta vér volt a bozótom. Átmentem az egyik réten, a völgyön, majd a másik réten és sajnos nem a tájékozódásra koncentráltam. Minden lépésnél éreztem, ahogy a véres térdemen húzódik a bozótnadrág, no meg a futást is erőltettem. Bevágtam az erdőbe és a völgy tetejénél futottam el. Igyekeztem jobbra korrigálni, jött a kis ösvény, majd kiértem végre a nagy útra is. Elindultam rajta balra és vártam, hogy bevághassak a pont felé. Nagyon nem akart jönni a völgy, ezért bevágtam korábban és ekkor már láttam is. Befutottam a bal oldalába, de ekkor meg az oldalvölgyek nem akartak jönni. Már nagyon sokat mentem mire elértem az oldalvölgyeket, de még így se stimmeltek a dolgok és mikor végre megfogtam egy pontot meg se lepődtem, hogy nem az enyém. Térképeztem kicsit és mentem tovább, majd mikor láttam, hogy nagyon nem stimmel semmi elindultam lefele. Átmásztam a völgy túloldalára és próbáltam visszakövetni hol és mit rontottam el, hogy végre kiderítsem hol lehetek. Azt gyorsan kizártam amit előtte fél percig hittem, miszerint a rét utáni első völgy oldalában vagyok, hisz az útra némi felfelé futást követően kiértem. Ekkor esett le, hogy a 25-ös pont környéki völgybe csúszhattam be. Meg is néztem a 25-ös kódját és bizony az volt az a pont, amit megfogtam. No ekkor lettem csak igazán elkeseredett, mert iszonyat nagyot hibáztam és még mászhattam vissza a szomszéd völgybe. Szerencsére legalább ösvényen és föntről a pont is egyből jött. Ekkorát nem tudom mikor hibáztam utoljára. Ilyen hatalmas párhuzam hibát megenni nem nagy dicsőség. (hiba: 9:00)
Kicsit megtörve toltam tovább, gyorsan letisztáztam magamban, hogy nem szabad feladni és rendben meg is fogtam a 12-es pontot.
13-ra menet nagyon nem ment a futás, ráadásul pontközelbe még hibáztam is egy kicsit. Oldalról érkezve a pont fölé húztam. (hiba: 0:20)
A 14-es rendben jött, majd a 15-ös is. 16-ra nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy végigbukdácsolok az oldalvölgyön, ezért azonnal lerohantam a völgy aljába és onnan fogtam a pontot hiba nélkül. A pontról kifele jövet aztán jött a meglepetés: öcsém jött be éppen a pontra a rét felől. Megrökönyödve kérdezte mi van velem, én meg csak azt tudtam mondani, hogy eltévedtem. 🙂 Persze gondolom a térdem miatt is kérdezhette ezt ilyen kétségbeesetten.
A 17-es pontra kicsit bizonytalanul mentem le és még láttam is öcsémet a pontról kimászva. (hiba: 0:10)
Gondolkoztam egy nagy jobbra kerülő útvonalon, de aztán inkább nem vállaltam be egy ekkora kerülőt. Fölfelé futva volt időm gondolkozni és fejben mélypontra kerültem. Tudatosult bennem, hogy öcsémet a 3. pontra már megfogtam és ezek után a 16-os ponton újra. Tudtam, hogy rengeteget veszíthettem, de még ha mellette kocogok akkor is jobban jártam volna, hisz most legalább friss lennék. Kezdett nehezen menni a fölfelé futás, törni a cipő és még nem értem el a 40%-nál lévő frissítőpontot sem. Azért a pontot megfogtam hiba nélkül, de az ú
tvonalam nem volt jó, mert alulról többen nagyon megvertek a részidők alapján. (hiba: 0:30)
Elérkezett az első hullámvölgy. A sok fölfelét nem tudtam megfutni, kezdtem elveszíteni a kedvem és nem jól futni akartam, csak haladni előre. A pont előtt a rétre kiérve elbizonytalanodtam, nem tudtam melyik rét volt előttem és jobbra kezdtem húzni, majd ezt korrigálhattam és végül Pelyhe Dinivel szembetalálkozva mentem be a pontra. (hiba: 1:30)
Dini utolérése már nem vágott úgy fejbe, mint Árpika másodszori megfogása. Próbáltam rá felfutni, ami sikerült is még a 20-as pont előtt. Próbáltam lendületből tovább futni, de ez csak arra volt jó, hogy a 21-re egy nagyobb kerülővel menjek és bizonytalanul ereszkedjek le a ponthoz. Ráadásul még a bokám is megbillent egy kicsit, de szerencsére ez még csak intő jel volt és nem okozott gondot. (hiba: 1:00)
Kicsit óvatosan és erőtlenül, de legalább hiba nélkül fogtam a 22-est, majd ugyanilyen elgyötört tempóban a 23-ast. Fejben nem voltam valami erős ezen a részen, kezdtem belefásulni a futásba és nem küzdöttem eléggé. Ezen csak rontott a következő átmenet, mert a 24-es előtt kiment a bokám, pontosabban csak megrántgattam a szalagjaimat és némi sétára kényszerültem. A 25-ös átmenet volt a pálya mélypontja és egyben legnagyobb hullámvölgyem is itt volt. Tört a cipő, bal térdem újra kezdtem érezni, jobb bokám éreztem, ráadásul a ragasztás is kezdte nagyon elszorítani a talpam. Mindezek mellett már kellőképp fáradt is voltam és veszni látszott a reménye is, hogy pontszerző hely környékén beérjek. Átküzdöttem magamat a völgyeken, megfutottam óvatosan lefelé az utat, majd a mocsarat jobbról kerülve felmásztam a 25-ös ponthoz, amihez nem túl szép emlékeim kötődtek. Majdnem 5 percet kaptam ezen az átmeneten, pedig 1, max. 2 percnél többet itt nem lett volna szabad fizikálisan kapnom Ádámtól.
A 26-os pont még ugyanilyen szenvedősen telt, de legalább benyomtam 2 pohár vizet. Itt is kaptam 2 percet Ádámtól, szóval nem nagyon haladtam.
A hosszú átmenet elején még tartott ez az agonizálás, majd a fölfelé után utolért Bogya Tomi. Úgy gondoltam nem nagyon fogok tudni vele elfutni, de azért megpróbáltam ritmust váltani. Ez sikerült is, de hamar átvágott Tomi az egyik irtáson, én pedig a bokám miatt sem mertem ezt bevállalni. Amúgy sem tűnt logikusnak az útvonala, így mentem tovább a magam útján. Elkönyveltem magamban, hogy Tomi is lerakott, de a tempóból maradt valami és mikor a következő felfelében megláttam Morandini Viktort, akkor éreztem, hogy azért most megint haladok. Bokám sem éreztem ellentétben a szűk fél órás ezt megelőző szakasszal, így a 27-es és a 28-as pontot is lendületből fogtam és már-már élveztem a futást. Hát még mikor Bogya Tomi újra hátbacsapott. Végre nem én értem utol valakit 2x, hanem engem értek többször utol. Simán elfutottam vele a 29-es pontig, majd itt megint más útvonalat választottam. Nagyon nem hiányzott volna egy oldalazás jobb lábbal a völgy felé, így maradtam a völgyben és a pontot megint Tomi előtt fogtam, ráadásul Forrai Mikit is utolértem.
A 31-es pontra nekem túlzottnak tűnt az alsó kerülő, ezért bevállaltam előre, de a többiek nem jöttek utánam. A pontra érve kiderült, hogy nekik volt igazuk, mert éppenhogy láttam Mikit kifutni a pontról. (hiba: 0:30)
Innentől próbáltam felfutni Mikire és néha még Bogya Tomi háta is bevillant, de nem sikerült. Eleve nem voltak túl közel, így nekem is kellet tájékozódnom, másrészt fizikálisan nem ment jobban. A pontokat megfogtam hiba nélkül és szerencsére az utolsó pontra menet is letettem a hegy megmászásáról. A célba úgy értem, hogy küzdöttem, ahogy bírtam, ilyen szempontból a célom sikerült elérni, de mégsem vagyok elégedett. A 9. hely 2 bajnoki pontot ér, mert Bogya Tomi és Krejci nem számít bele a pontversenybe. Ennek azért örülök, de a futásommal nem vagyok elégedett. A végén hajtottam ugyan, de volt majd 1 óra, mikor mélyponton voltam és nem tudtam kellőképp küzdeni, ráadásul a lábam sem volt az igazi, bár nem ezen múlt. Mint ahogy a térdem felszakadása sem számított sokat. A hibákba ezek nyilván közrejátszottak, hisz elterelték a gondolataim, de a hiba attól még az enyém. Másik futó, rossz idő és millió más dolog is elterelheti a gondolatom. Technikailag nem nagyon foglalkoztam előzetesen ezzel a versennyel és úgy egyáltalán nem fordítottam erre figyelmet. Pont ez volt a legsúlyosabb hiba a mai napban, ha a hibák nincsenek, akkor lelkileg se török össze annyira a pálya közepén, hogy minimum 5 percet benne hagyjak futásban. Természetesen a legtöbbet mégis maguk a hibák jelentik, hisz 17 egész percet hagytam a pályában és ami a legszörnyűbb, hogy volt egy 9 perces hibám. Ott szó szerint elvesztem az erdőben. Egy technikailag alapvetően könnyű terepen ez nemcsak rengeteg, de egész amatőrnek érzem magam tőle.
Nem tudom mit lehetett volna kihozni ebből a napból. Ha minden tökéletesen alakul, akkor Gyurika lett volna még talán verhető, de kár ezen agyalni. Előttem 20 perces űr van, szóval egy erős közepes futással sem lennék előrébb.
A 7. magyar lettem, ami azt jelenti, hogy már többet tudok felmutatni idén, mint a tavalyi évben összesen. Ez leginkább a hazai mezőny gyengeségét jelenti. Úgy érzem az eredményesség szempontjából értékelhető teljesítmények Dénes Zolinál, azaz 20 perccel előttem érnek véget. Aki utána jön az már csak a futottak még kategória, így én is.
Elkeseredett viszont nem vagyok. Futottam egy keményet, szereztem 2 bajnoki pontot. Bokám nem tökéletes, de használható és kicsit magamnak is megmutattam, hogy érdemes nem föladni. Ha nem vet vissza semmi komolyabb sérülés, akkor lesz ez még jobb is!
 
Összesen 28km, 1000 szint, 203 perc
 
Eredmények ; Térkép1 ; Térkép2

Szenvedős 30km

2008 március 22, 18:26Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Nem volt senki vevő a mai 30km-es tervemre, de azért Gerit sikerült rábeszélnem, hogy legalább induljon el velem. A délelőtti esős, borús idő szerencsére megjavult, így Geriékhez már napsütésben futottam át és hamar rájöttem, hogy kicsit túlöltöztem.
A nagyvölgyön futottunk fel és bár nem esett jól úgy tűnik azért haladtunk, mert 9:31-nél voltunk félúton. Mivel elég saras volt az út ez nem egy rossz idő és úgy tűnik ha világosban fogok tudni itt futni, akkor azért lesz esélyem megdönteni a saját legjobb időmet.
A hegyen felfelé haladva aztán kezdtek megjelenni az esti és reggeli csapadéknak köszönhető hófoltok és persze a hatalmas latyak. Fent a hegyen mentünk tovább Vértestolna felé, majd a falun és a réten keresztül hazafelé vettük az irányt. Bunchu kút után bő 75 percnél búcsúztunk el Gerivel. Ő ment haza, én pedig bár nem volt sok kedvem rákanyarodtam a Pes-kő felé menő útra. Balról kerültem meg a hegyet, majd a másik oldalán jöttem vissza a kék jelzésen, de a tempóm ekkor már elég könnyű volt. Nagyon nem esett jól a futás és bár energiám még volt bőven, de a lábaim csak nem vittek és én pedig nem erőltettem. Szépen beálltam egy bőven 5 perc fölötti tempóra és a Kisréti-vadászház felé hazakocogtam.
Úgy tűnik a heti 2 résztáv mellett nem igazán esik már jól egy hosszú futás, de ma fontos volt, hogy fussak egy ilyet. A HOB előtt még kellett egy igazán hosszú futás és ha nem is könnyen, de azért megcsináltam. Hála Gerinek legalább a felét nem kellett egyedül futnom és addig még a tempó is egész normális volt.
Remélem a HOB-on pihentem jobban fog menni, mint ma, mert ez egy versenyen siralmas lenne.
 
Összesen 30km, 640 szint, 163:54

Nagyon lassú huszas

2008 március 12, 21:59Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Tibi lemondta a mai futást, így ma megint egyedül futás várt rá, ráadásul egész nap monoton esett az eső. Szerencsére hazafelé a Vértes közepéig kitisztult, így legalább az esőt megúsztam. Az óraátállítást már baromira várom, mert akkor simán világosban fogok tudni ilyenkor edzeni egyet hazafele valamelyik terepen.
Így végül már sötét volt, mikor elindultam a tervezett 20km-re és nagyon nem esett jól a futás. Azt előre elhatároztam, hogy nem fogok sietni, mert holnap valami könnyű résztávot szeretnék csinálni, de ehhez képest is csak lassan futottam. A nagyvölgy igen sáros volt és ráadásul a favágók fél év alatt sem voltak képesek eltakarítani amit az útra döntöttek. Az egyik ilyen ág átugrása közben a bokám kiment egy kicsit. Éreztem, hogy nincs komolyabb baj, így mentem tovább, de innentől érzékeny volt a bokám. A fölfelé 11:33 és 20:09 lett, majd elkanyarodtam balra a Gerecse 50 útvonalán. Ha már egyszer van az a hülye szabály, hogy tilos az erdőbe menni, akkor legalább a turistautakról nem megyek le. A dózerútra kiérve mentem tovább és majdnem a Vértesszöllősre lefelé vezető út elágazásáig mentem, majd itt kerek 1 óránál fordultam. Visszafele tovább esett a tempóm és a pulzusom és alig alig ment 130 fölé. Léptem megint egy rosszat, de nem ment ki a bokám, csak épp belenyilallt egy pillanatra a fájdalom.
Szép lassan visszakocogtam a csemetéskertig, majd a megszokott úton haza és csodálkozva néztem, hogy 120 körüli, sőt a lépcsőn lefelé 120 alatti pulzussal is tudok futni. Persze a tempó iszonyat lassú volt, de még ez sem esett jól.
Letudtam a mai edzést és ennyi épp elég. Néha belefér egy ilyen "nem szeretem" edzés, de remélem nem lesz túl sűrűn ilyen.
 
Átlag pulzus: 134
Megnyugvási: 48 (137/89)
 
Összesen 20km, 460 szint, 116:46

Vértestolna kör, majd Kertváros kör

2008 február 27, 21:53Címkék: , , , , , , | 1 hozzászólás


Kicsit ódzkodtam attól, hogy kipróbáljam Szabolcs tanácsára az Algoflex-et, mint gyulladáscsökkentőt a térdemre, de végül csak megtettem. Mivel nem csak gyulladáscsökkentő, hanem fájdalomcsillapító is, így elnyomhatja a fájdalmat, ezzel elterelve a figyelmemet egy esetleges komolyabb bajról.
Feltehetően a gyógyszer fájdalomcsillapító hatása miatt nem éreztem semmi fájdalmat a térdemben, mikor Tibivel elindultunk futni a Gerecsébe. A turul lépcsőn mentünk fel (5:41 – 156-os átlagpulzussal), majd a csemetéskertig még együtt futottunk. Utána Tibi visszafordult, mert nem akart ma hosszút futni.
Még egy darabig világosban tudtam futni és mire kiértem a Bunchu-kút előtt a rétre már kezdett elég sötét lenni. Szerencsére a nyílt terepen még egész Vértestolnáig tudtam lámpa nélkül futni. Útközben meg kellett mászni egy kerítést is, amit csak úgy lazán felhúztak, mit sem törődve a keresztben haladó útra.
Vértestolnán aztán jobbra kanyarodtam és a falu utánig az aszfalton mentem, majd egy kisebb úton bevágtam jobbra, ami aztán hamar kiért a dózerútra, amin egyszer már futottam. Ezen kezdtem el hazafelé futni egész jó tempóban, mikor 2 autóra és egy csomó vadászra lettem figyelmes puskákkal a kezükben. Persze megálltam és megérdeklődtem mi a helyzet. Szerencsére jófejek voltak és a vadászatnak is vége volt, de az 50.000 Ft-os bírságra felhívták a figyelmemet, no meg arra, hogy május 15-ig ne tegyem be a lábam az erdőbe, sötétedés előtt egy órával pedig még az után is hagyjam el az erdőt. Amúgy meg futkározzak csak a Turul környékén egy 1km-es körön!
Hát én jobbnak láttam rájuk hagyni a dolgot és tettetni a tájékozatlan hülyegyereket. Miért vagyok én köteles az erdészet honlapját bújni ilyen hírek után és amúgy is mi a fenét képzelnek egyesek, hogy csak úgy kitiltják az embereket az erdőből?
No mindegy, végülis rendesek voltak és még oda is szóltak rádión a többieknek, hogy jövök. Én majd legközelebb is játszom a hülyét, sőt addig szenilis is leszek és ha az se jön be még mindig el tudok futni előlük. A fák között nem mennek sokra a 10 millás terepjáróikkal, utánam lőni meg csak nem fognak.
Persze igyekszem elkerülni a tiltott dolgokat, de tekintetbe véve, hogy ez lehetetlen alighanem össze fogok még futni az erdők isteneivel. 🙂

Innentől valamiért nagyon jól ment a futás és az út is kellemes volt. Toltam jó tempóban és még a fölfeléket is megnyomtam. Elkezdtem számolgatni visszaérek-e 7 órára, mikor Editék futni indulnak Judittal. Éppen az jött ki, hogy nem érek oda, így onnantól kifejezetten toltam, hogy visszaérjek. A Turul lépcsőn még Mauer Lajossal is összefutottam, majd épp időben visszaértem a Dózsakertbe.
Becsatlakoztam Edit és Judit mellé és 6 percesben elindultunk egy Kertváros körre. A templomnál becsatlakozott Rita és Zsuzsi is, így innentől 4 lány társaságában futottam. Számomra újdonság volt, hogy mennyien rádudálnak a futó csajok csapatára.
A vége felé már éreztem, hogy ma azért sokat futottam, de alapvetően jól éreztem magam. A térdem is rendben van, csak épp azt nem tudom, hogy mitől. Vagy a gyógyszer fájdalomcsillapító hatása miatt (valószínű), vagy a krém és a gyógyszer gyulladáscsökkentő hatása miatt, vagy csak simán magától javul a lábam.
Fura, de ilyen könnyen rég nem futottam 30km-t, pedig az első 22,7km, amiben 480 szint is volt még 5 percesen belül ment le (112:29) és 148 volt az átlagpulzusom. Semmi rákészülés nem volt, hisz csak 20km-re indultam, aztán végül 30,2 lett belőle.
Jó kis edzés volt ez a mai. Remélem a lábammal nem lesz semmi gond és akkor jó formában kezdhetem meg a versenyszezont.
 
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 24 (122/98)
 
Összesen 30km, 540 szint, 158:44

Technikai edzés a válogatottal

2008 február 17, 20:45Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Nem volt vészesen kemény a tegnapi edzés, de a második 140km-es hét vége felé már kellőképp fáradtnak éreztem magam az edzés előtt is. Nem is vártam nagy csodát a mai edzésen, csak igyekeztem végigcsinálni mindent és nem törődni a sebességemmel.
A válogatott technikai edzésén vettem részt Nagykovácsiban, ahol a bánya fölötti célba futottunk fel először Tornai Szabolccsal, majd a páros edzés rajtjába. Innen egy hibázás felismerésére és korrigálására szolgáló edzést futottunk, ami abból állt, hogy váltott vezetéssel mentünk és egyikőnknek egy távoli pont volt berajzolva, így a feladata a pont melletti elfutás volt, míg a másiknak azt kellett figyelni mikor megyünk már rossz irányba és lekanyarodni időben, megfogva a pontot.

Válogatott edzés - Nagykovácsi

Nem sikerült valami fényesen ez a feladat, mert Szabolcs és én is elég szépen hibázgattunk. Az első saját pontomra menet (2-es) szépen nem vettem észre a bozótos nyiladékot és jól túlfutottam. A másik két pontomat nagyjából jól sikerült megfognom, de így is igen sokáig tartott ez az edzés. Visszafutottunk a jó 1km-re lévő célba, majd én még el is mentem kocogni, hogy ne fagyjak meg a 3 körös egyfős váltó tömegrajtjáig. Olyan 1,5km-t futottam, plusz nyújtogattam kicsit, de így is majd odafagytam a nagy hidegben mire elrajtoltunk.
Három darab 3,3 – 3,5km-es pálya várt ránk, amelyek meg voltak farsztázva és így mintegy 1 fős váltó futhattunk egymás ellen. Az első kör elején rögtön a kettes pontra becsúszott egy apró hiba és így kis ívvel fogtam a pontot, de még mindig jobban mint a többiek. Bár Isti ekkor már árkon bokron túl járt, én csak azt láttam, hogy Ádám van csak pár méterrel előttem, mögöttem meg az egész mezőny loholt. Ez kicsit fellelkesített, bár ettől még nem tudtam túl gyorsan felfutni a hegyre, de azért üldözőim előtt fogtam hiba nélkül a 3-as pontom is, majd nyomtam tovább felfele. Az út azonban csak nem jött és fent nyilvánvalóvá vált, hogy átfutottam rajta úgy, hogy nem vettem észre. Ennek következtében vissza is kerültem a fő bolyba. Az 5-ös pontra aztán sokakat visszaelőztem, de a 6-os és 7-es pontra is hibáztam, így az első kört az Ifi fiukkal egyszerre fejeztem be.
A második pályán aztán már kevésbé voltam lelkes és az 5-ös ponttól kezdve mindegyikre hibáztam, így egy csöppet sem kerültem előrébb és igen fáradtan mentem ki a 3. pályára.
Ezt végre sikerült nagyjából hiba nélkül letudni, így az ifi fiuk csapata előtt értem célba, de ez csak annyit jelent, hogy ők is elfáradtak a végére, mert már nagyon gyenge tempót futottam.
A három pálya együtt volt 10,2km, amin én 77:28-at mentem. Nem egy acélos idő, főleg azt figyelembe véve, hogy Isti és Ádám 59 percet futott.
Levezetésképp még kimentem lebontani 3 pontot, ami alatt összefutottunk Szabolccsal, így együtt fejeztük be az edzést, ami igen hosszúra nyúlt. Éreztem is, hogy erő még úgy-ahogy van bennem, de nagyon fásultan mozgok, ráadásul a bokám is elfáradt az edzés végére.
Szerencsére baja nincs, de vissza kell térnem a bokatornához, hogy ne fáradjon el előbb a bokám, mint én.
A mai edzés jó volt több szempontból is. Egyrészt fizikálisan mindenképpen jól jött, hogy ilyen sokat futottam terepen, másrészt végre idén először futottam rendesen térképpel. Az idővel most még nem foglalkozom, azzal ráérek pár hét múlva törődni, mikor frissebben állok majd rajthoz az idény első versenyein. A részidőket se elemzem ki részletesen, főleg, mert a farsta-rendszer miatt elég nehéz is lenne.
 
Összesen 24km, 700 szint, 160:47
 

Terep és hosszú futás egyben

2008 február 16, 21:48Címkék: , , , , , | 2 hozzászólás


Ezen a hétvégén a válogatott programját választottam és ma a 26km-es hegyi futást futottuk belőle a Laktanyától Tornai Szabolccsal és Pelsőczy Attilával. Düdü rajzolt nekünk egy 26km-es kört, amiből jó fele terepen vezetett.
Nem igazán terveztem intenzívet edzeni ma, mert a második 140km-es hetemet futom, ráadásul ezen a héten igazán könnyű nap nem is nagyon volt, így egy kicsit fáradt vagyok. Ezt már a futás elején is éreztem, ennek ellenére a terepen futást kifejezetten élveztem, már amikor nem felfelé kellett futni. Fekete-hegyeken, Nagy-Kopaszon, Éles-kövön és a Vöröspocsolyás-háton futottunk keresztül. Nem volt túl durva a terep, de azért akadt némi dzsuva, sziklamező és emelkedő is. A tempónk jó közepes volt, nem rohantuk el, de azért néhol kifejezetten keménynek hatott egy-két fölfele. Visszafelé a két kerítés között azért csak összejött egy 7:59-es 2km, ami csak azt mutatja, hogy egész jól haladtunk.
Fáradt vagyok, így nem tudom hogyan fogom a holnapi technikai edzéseket rendesen végig csinálni. Talán szerencsésebb lett volna a mai és holnapi edzést felcserélni, hogy ne a hosszú futás után kelljen "pörögni", de akkor viszont a válogatottak nem tudtak volna részt venni az edzésen, mint ma.
Nem panaszkodom, hisz azért egy jó edzettem és holnap legfeljebb lassabban futom a pályákat. Ma a bokámmal semmi gond nem volt és egy nagyon hasznos edzést futottunk. Többször kellene terepre menni és igyekezni is fogok, hogy ez így legyen.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg megvolt a mai futás 26km, de a Mapsource is azt mondja, így biztos így van. 🙂
 
Összesen 26km, 600 szint, 151:59

Jézus Lábnyoma Kő nyomában

2008 február 13, 21:29Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Árpika ma nálunk aludt munkájából kifolyólag, így vele futottam Tatabányáról. Azért, hogy érdekessé tegyük az edzést kitaláltam, hogy próbáljuk megkeresni a Jézus Lábnyoma Követ. Felvettem a nagy Silva fejlámpám, a tégla aksit és nekiindultunk a hegynek. A nagy völgyön mentünk fel és nem igazán éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Azért haladtunk normál tempóban, kicsit meg is lepődtem, hogy Árpika mennyire bírja.
Fent aztán elkezdett sűrűsödni a köd és ezáltal egyre kevesebbet láttunk. Sokat nem tudtunk a kőről, csak egy pillantást vetettem a Mapsource térképén az elhelyezkedésére, valamint Mauer Lajos leírása volt még támpontunk.
Az első táblát azért még megtaláltuk, de innen már semmi további sikerélményben nem volt részünk. Bekanyarodtunk balra a vadlesnél, de az 5 méter ködben, a farakásokkal és erdőirtással nehezített terepen nem találtunk még egy táblát. Elindultunk hát arra, amerre a térkép alapján gondoltuk a követ és egész mélyen bementünk a hegyoldalba. Több kőhöz is odafutottunk, de eleve esélytelen volt megtalálni, így szép lassan visszamásztunk a hegyre. Itt volt egy kis terepfutás is, majd nagy nehezen kijutottunk a dózerre, amin elindultunk haza.
Tettünk még egy kis kitérőt a Kisréti vadászház felé, majd még a Gerecse 50 útvonalán is elindultunk lefelé, de a szokott helyen visszakanyarodtunk és végül a Turulnál jöttünk le.
Jó kis hegyi futás lett a mai. Nem volt megerőltető, de nem is ez volt a cél.
 
Összesen 20km, 500 szint, 113:39

Margita Maraton – Terep Ultra Kupa

2008 február 9, 14:57Címkék: , , , | 3 hozzászólás


Tavaly igen jól sikerült a Margita 40 futásom és kellemes emlékeim voltak róla, így idén sem szerettem volna kihagyni. Egyébként is hosszút terveztem futni és úgy tűnt rajtam kívül egyik tájfutó se nagyon akar 25km-nél többet menni. Már majdnem rábeszéltem a társaságot, hogy ők is Margita-ra jöjjenek és egy rövidített változatot fussanak, de aztán végül csak egyedül maradtam.
Gondoltam annyi baj legyen, úgyis tömegrajt van a Terep Ultra kupának, biztos lesz kivel futnom és edzésnek mindenképp jó lesz a mai. Tervem nem nagyon volt, reméltem, hogy kb. úgy alakulnak a dolgok, mint tavaly és hasonló idővel, hasonló eredményt érek el.
Kicsit nagy volt a tömeg a nevezéskor, de még épp időben sikerült beneveztem ahhoz, hogy mindent el tudjak rajt előtt intézni, így nyugodtan vártam a 9 órás tömegrajtot. Beálltam nagyjából előre és konstatáltam, hogy Német Csabi itt van, szóval lesz ki után futni. Az első pár kili jól telt, beálltam az élboly végére és haladtunk látszólag kényelmesen. Olyan jó 2km után kezdtem érezni, hogy nem úgy mozgok, mint szeretném és nem esett lazán a futás. Elkezdtem izzadni és azon agyalni, hogy miért nem megy nekem ennyire a futás. Úgy voltam vele, hogy azért még megyek a többiek után, mert hátha a terepre érve javul majd a helyzetem. Reméltem, hogy az első emelkedő megfogja őket és így kellemesebbé válik a tempó. Nem így történt és 5km-nél az emelkedőnek is nekiestek a srácok, amiből nekem hamar elegem lett és úgy döntöttem lemaradok. Edzeni jöttem és bár biztos elbírtam volna a tempót egy jódarabig, de nem akartam magam kikészíteni. Nem hiszem, hogy végig kihúztam volna a 40km-t abban a tempóban és annak meg nem sok értelme lett volna, hogy az első 30km végigküzdése után jöjjön a fal, én meg teljesen kikészítsem magam és szétcsúszva fejezzem be a futást.
Elengedtem hát az 5 fős bolyt és felvettem a magam kényelmes tempóját. Úgy éreztem nagyon nem megy a futás és ezért maradtam le.  Magamban már el is könyveltem, hogy három és fél órát kint fogok kocogni az erdőben. Gondoltam megyek így amíg nem jön valaki hátulról, akihez becsatlakozhatok, de aztán 2 embert is elengedtem magam mellett. Azt, hogy jó időt fussak itt fel is adtam, nem erőltettem a futást, inkább elvettem egy sportitalt a frissítőponton, amit egészen a Margita tövéig cipeltem. Érdekes módon a két fős boly nem távolodott nagyon el tőlem és mikor a Margitára kezdtünk mászni egész jól éreztem magam. Fent aztán nem kértem a csokiból, hanem mentem tovább egyből és az elágazásban megláttam a két srácot, amint próbálja eldönteni merre kell menniük. Kiabáltam nekik, hogy jobbra, de mire elindultak már eléjük is kerültem. nem tudom miért de itt egycsapásra visszatért a kedvem a tempósabb futáshoz és innentől már némileg emberesebb tempót igyekeztem magamra erőltetni, de alapvetően még mindig a saját tempóm mentem.
Ezt az elágazást sokan elrontották, voltak akik egész Erdőkertesig leszaladtak, így plusz 10 kilivel megtoldva a futásukat.
Kicsit sokára jött az ötös pont, ellenben a hatosra igen kellemes volt a lefelé, de valahogy lábra nem éreztem magam frissnek. Nem tudtam nekiengedni magam a lefelében és nem esett jól fékezni sem. Ittam egy pohár vizet és mögöttem az egyik futóval a két fős bolyból indultam tovább Domonyvölgy felé. Tavaly hibáztunk itt egy aprót Gerivel és most olyan magabiztossággal vettem be a balkanyart, hogy az se zavart, hogy nincs jelzés. Sikerült ráfutni egy párhuzamos útra, aminek következtében jó 200 méter kerülővel értünk a pontra. Ez akkor fel sem tűnt, pedig még a pontőr is mondta, hogy rossz irányból jöttünk.
Itt megint ittam egy pohár teát, bár jobban örültem volna valami langyos, vagy hideg italnak. Ellenben a kajálást kihagytam, mert éreztem, hogy azzal nem lesz gondom, meg tudom csinálni a 40km saját zsíron.
Az aszfalton futás nem esett túl jól, de egész rendesen haladtunk és bár felmerült bennem, hogy pár száz métert spóroljak és a 3-as úton nyomjam, végül maradtam inkább az erdei úton és a turistajelzésen. Majdnem sikerült is túlfutni a hídon, de még épp időben észrevettem. Rövidesen jött is a fölfelé, amit igyekeztem normál tempóban letudni. Meglepően könnyedén ment és eddigi futótársam le is maradt. Éreztem, hogy erő van bennem, de ennek ellenére nem esett jól az emelkedő utáni szakasz. A saras, nyomvályús út folyamatos koncentrációt igényelt és én már nagyon vártam, hogy vége legyen. Épp egy kocogó (de nem Terep Maratonos) csapatot előztem, amikor sikerült megcsúsznom és estem egyet. Nem ütöttem meg magam, de piszkosul saras lettem és jobb híján kezemet is csak a saját ruhámba tudtam törölni. Itt kezdett elegem lenni a futásból, de azért már számolgattam, hogy nem is lesz olyan rossza az időm, mert nagyjából úgy állok, mint tavaly.
Persze ez nem tudott felvillanyozni, de mentem tovább a saját tempómban, frissítettem egyet a 8-as ponton, majd örültem, hogy egy sík és jól futható szakasz jön a juharoson. Már vártam a lefelét a végén, de aztán meglepően nem esett jól. Eleinte csak a bokám miatt óvatoskodtam nagyon, de aztán a combomban elől is éreztem, hogy eléggé be van állva és kifejezetten rosszul esik a lefelé futás. Ennek megfelelően kocogva mentem le, majd a kerítést átmászni se volt valami kellemes. Érdekes módon azonban síkon, sőt felfelé is jól tudtam haladni, ekkor már a 9-es ponton kapott frissítővel a kezemben. Igyekeztem eltalálni a megfelelő utcát, ez ugyanis tavaly nem sikerült. Az első kanyart jó helyen vettem be és már örültem, hogy végre megvan a hivatalos út, de pont emiatt a korrigálás miatt rontottam el odébb a másik útelágazást és mentem tovább rosszfelé. Tudtam, hogy nem jó amerre megyek, de visszafordulni nem akartam, gondoltam egy párhuzamos utcán majd felfutok. Sajnos nem volt párhuzamos utca és a földút is megszűnt, így egy villanyvezeték alatt dzsuvázva mászhattam fel. Erő volt bennem, de helyenként kézzel lábbal kellett mászni, így itt ha távban nem is buktam sokat, időben biztos jelenthetett 1-2 percet, de lehet többet is. Ekkor fel is adtam, hogy 3 óra alatt beérjek.
Innentől már nem volt gond, egész jól haladtam a végén és az utat is megtaláltam. Nem volt miért hajtani, de szerintem itt nagyon jó tempót mentem magamtól is. Sokkal jobban haladtam, mint tavaly, pedig akkor a dobogós helyekért folyt a küzdelem. A célba 3:01:29-el értem és ott állt még Német Csabát leszámítva az előttem végzett 3 versenyző mindegyike. Pleiveisz Istvánt és Hajduska Balázst a Juharoson egy drótkerítés megtépte a nyakukon, fejükön, de szerencsésen megúszták. Karlowits Tamás pedig mondta, hogy Német Csaba 2:47-et ment és az elején szándékosan nyomta nagyon, hogy szétszaggassa a mezőnyt. Nem is bírta el vele senki.
Az 5. helyem annak tükrében, hogy 5-től 15 kilométerig úgy futottam, hogy egyáltalán nem érdekelt a tempó egész jónak mondható, de ami a lényeg, hogy edzettem egy jót és alapvetően erőnlétileg jól bírtam. Lábra
fáradt voltam és ez érződött is a futásomon, hisz alig volt olyan szakasz ami jólesett volna.
Az időm nagyjából megegyezik a tavalyival. Ha figyelembe veszem, hogy most kb. 3 perc maradt benne hibázás miatt akkor pedig szinte másodpercre ugyanolyat futottam. Persze az nagy különbség, hogy míg tavaly egy métert sem futottam egyedül, addig most jó ha 10km-t futottam valakivel és persze a tavalyi versenyláz sem volt meg ennek megfelelően.
Úgy érzem tehát, hogy fejlődtem, erős is vagyok, de ez nem az én napom volt. Ez mondjuk nem is gond, hisz edzésnek így is tökéletes volt ez a 40km, ami a keverésekkel és a minimális bemelegítéssel, levezetéssel 41km is megvolt.
Valószínűleg a szervezők 3 perccel elmérték az időmet. Persze lehet a többiekét is, de ha jól értettem, akkor a többiek ugyanazt mérték maguknak, mint a rendezők, ráadásul az utánam érkező versenyző is sokára jött hozzám képest. Nem egy, hanem inkább 4 perccel utánam.
Mindegy, sehova nem számít az idő. Edzettem egy jót, iszonyú szép idő volt és egy jó túrán/versenyen vettem részt.
Kezdetben kicsit sokalltam a nevezési díjat, de aztán menet közben és a célban kapott szolgáltatások, frissítők, ajándékok alapján rájöttem, hogy ezekhez mérten még olcsó is volt.
Már csak a nevezéskor tapasztalt sorállást kell csökkenteni ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. 
 
Eredmények:
 
1   Németh Csaba 2:47:20  
2   Karlowits Juhász Tamás 2:57:45  
2   Pleiveisz István 2:57:45  
4   Hajduska Balázs 2:59:20  
5   Harkányi Zoltán 3:04:20 (3:01:29)
6   Deyer Zoltán 3:05:25  
7   Szabó István 3:12:16  
7   Kalotai Levente 3:12:16  
9   Bialkó Gábor 3:14:20  
10   Herbák Gergő 3:19:40  

Bővebben: http://www.ultramarathon.hu/eredmenyek/index.php?a=a&id=80 
Összesen lehetett kb. 150 induló a Terep Maraton futáson, mert én kaptam a 140-es rajtszámot.
 
Összesen 41km, 650 szint, 3:01:29

Hosszú futás a Gerecsében

2008 február 3, 18:13Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Mára mindenképpen valami keményebb edzést akartam tenni, lehetőleg nem egyedül, így kapóra jött, hogy Geri egy közepesen hosszú futást tervezett mára.
Abban a tudatban mentem át hozzájuk, hogy 20km-t futunk, de aztán rögtön kiderült, hogy Markót Tomi-val meggondolták magukat és rendes hosszú futást nyomunk. Felmerült bennem, hogy esetleg nem fogom bírni a jó 1,5 hét lazulás után, de szerencsére a tempó aztán igen kellemes volt.
A lépcsőn felfelé ilyen könnyen még talán sosem futottam fel (5:44), majd az erdészeti úton mentünk, hogy lekanyarodjunk Koldusszállás felé. Tamásnak nem ment túl jól a futás, így a tempó a felfelékben elég mérsékelt volt, bár Geri néha megindult és én ilyenkor mentem vele,
A Pes-kő északi oldalában futottunk el, ami nekem azért is tetszett, mert erre még sosem jártam, ráadásul tán a Hungi terepére is befutottunk.
Egy jó 4-5km-es betonfutás következett, de ezt is élveztem, mert kegyetlen szép idő volt. Szépen sütött a nap és a környék gyönyörű. Legszívesebben mentem volna tovább a Gerecse hegy felé.
A Gorba-tető után aztán a piros jelzésen mentünk vissza és megálltunk frissíteni egy forrásnál, ami azért már rámfért. Kicsit túl voltam öltözve ugyanis, így izzadtam rendesen. A visszafelében még megnyomtunk pár szakaszt, de nem bírtam el Gerivel. A hegyi hajrákat és a sprinteket is ő nyerte. A Turul lépcsőjén jöttünk végül le.
Ilyen hosszút azthiszem még nem is futottam itthonról. Örülök, hogy egy komoly edzéssel sikerült kezdeni a síelés utáni időszakot. Remélem megadja az alapot, hogy visszarázódjak a kemény edzésekbe.
Meglepett, hogy milyen jól éreztem ma magamat, úgy tűnik kellőképp kipihentem magam a lazsálás és síelés alatt.
 
Összesen 32km, 620 szint, 161:00

Velencei-hegységben 31km Fecóval és Gyurikával

2008 január 19, 15:16Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Pákozdról indulva futottunk ma hosszút Gyurikával és Fecóval. A talajviszonyok egész szerencsések voltak, mert a sár sem volt elviselhetetlenül nagy és jég sem volt túl sok. Eleinte kicsit éreztem a térdem, a többiek meg is jegyezték, hogy elég béna a mozgásom, de szerencsére hamar bemelegedtem. A futást a Pandúr kő felé kezdtük, amit alulról közelítettünk meg, majd a Pogány kövekig mentünk tovább, hogy aztán itt rákanyarodjunk az általam már megszokott Angelika forrás felé vezető útra. A forrás után mentünk tovább a Meleg-hegy tetejéig és már ekkor gyanús volt, hogy Gyurikának nem ez a legjobb napja, mert elég sokszor lemaradt.
Velencei hegység - Futás szintmetszet
Innen lefutottunk a Likas-kőig, hogy aztán kis karikával kifussunk a Lovasberény-Velence országútra. Szembe mentünk tovább és tettünk egy kis karikát az országút túloldalán ahol egész szép erdőket láttunk és megkerültük a Templom-hegyet. Az országútra ugyanott értünk ki, ahol kereszteztük, majd Lovasberény felé fordultunk és mentünk egész a Miniszterelnöki Hivatal üdülőjéig. Ezt kénytelenek voltunk jobbról megkerülni ami itt kis terepfutást jelentett, majd visszajutottunk az útra, amiről úgy gondoltam, hogy az általam jól ismert dózer folytatása. Szerencsére nem tévedtem és ezen mentünk jó pár kilit, majd Gyurikát bevárandó tettünk egy kört egy fenyvesben. Itt én pár méter után olyan szerencsétlenül megbotlottam egy ágban, hogy ráestem a jobb térdemre. No innentől legalább nem a bal térdemre figyeltem, hanem a jobbra, de szerencsére azzal sem volt gond.
A szokásos ARAKosok által bejáratott útvonalon értünk vissza a rétre, majd egyenesen mentünk tovább Pákozdra.
Alapvetően jól ment a mai futás, semmi gondom nem volt, bár igazán friss sem voltam. Fecó távolságmérős polar órájának hála tudjuk a pontos távot is, ami Fecónak a visszafordulásokkal 31,6km lett, de nekem is biztos megvan bő 31.
 
Összesen 31km, 700 szint, 166:57