Kegyetlen hideg fogadott ma reggel, de ezt valahogy éreztem is előre, mert idén először vettem fel futáshoz a kesztyűt. Az időjárás jelentések szerint valahol -10 és -14 fok között lehetett Tatabányán a hőmérséklet a reggeli futásom alatt, én meg kitudja hány fokban rohangáltam odafent a hegyen. Mondjuk nem fáztam szóval mindegy is.
Kicsit pörgősebben kezdtem az edzést, mint máskor, hogy gyorsabban bemelegedjek, így talán a városban az 5:30-as tempót is megfutottam. 🙂
A nagyvölgyön a fölfelé nem igazán tetszett, főleg a derekamnak, aztán bemásztam terepre. Az eleje itt se volt igazi, ráadásul a Vértesszőlős feletti siklóernyős starthelyet sem találtam meg. A nap szép lassan kisütött, én pedig a hegy másik oldalára bukdácsoltam át a 3 centis hóban.
Erre a pár centi hóra amúgy ki vagyok akadva. Nem jó semmire, de mindent eltakar. Vagy essen még minimum 10 centi, vagy olvadjon el ez is!
Innentől aztán nagy lelki nyugalomban csorogtam tovább lefelé és 74 perc terepfutás után meg is érkeztem a Turulhoz. Levezetésnek maradt a szokásos hazakocogás, így az edzés éppen hosszabb lett, mint 2 óra.
Jó volt, hasznos volt, kellenek az ilyenek. Kifejezetten élveztem a terepen futást ma is, főleg ahol szépen sütött a nap.
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 136
Átlagtempó: 7:10
Összesen 17km, 550 szint, 121:17