Már tegnap éreztem, hogy most aztán valamiért nagy kedvem van a futáshoz és nem is megy rosszul. Aztán ma nézegettem öcsém fotóit a 100napbringán a Norvég fjordokról és volt köztük egy igazi skandináv erdős kép is. Ez valahogy azt váltotta ki belőlem, hogy a rossz idő ellenére is nagyon rámtört a futhatnék. Aztán persze mire elindultam még a nap is kisütött, én meg rohantam a hegy felé egyedül. Nem szoktam nagyon 5 perces alattival bemelegíteni, de a szanatórium völgy aljához most 4:43-ban értem el a nem is olyan kevés szint ellenére és persze, hogy nekiestem a fölfelének. Szabadprogram van, amibe az én értelmezésem szerint a kemény futás is belefér. 🙂
Motoszkált bennem, hogy rekordot kellene futni, de aztán annyira jól mégsem ment. Az időn is látszott, hogy necces lesz, de aztán csak sikerült. "Féltávnál" 8:24-nél voltam ami már rekord ezen a szakaszon, majd a tetején mért 14:37 is új egyéni csúcs, sőt Geri 14:40-es rekordját is leszedtem. Persze nem mondanám, hogy könnyen ment, hisz eléggé kifutottam magam és a második felében majd 10 másodperccel lassabb voltam, mint az előző rekordnál. No azért nem panaszkodom, hisz ennél gyorsabban még sose futottam itt fel és az eső utáni csúszós talaj, a favágók által keresztbedöntött faágak és az elburjánzó növényzet igencsak nehezítette a dolgom.
Fent aztán pár percig csak lihegtem és igyekeztem észhez térni. A fölfelében mért átlag pulzusom ugyanis 173 volt és 178-as pulzussal értem be a végén.
Ezek után is maradtam ugyanolyan Duracell Nyuszi mint eddig és bevetettem magam terepre. Futkároztam a sziklamezőn át az amúgy tiszta erdőben és egész jól haladtam. Halyagos után gondoltam, hogy még kellene menni valamerre, hogy legalább 80 perc legyen a mai. Lekanyarodtam a Kisréti vadászház felé, majd miután még itt is pörögtem mentem tovább végig terepen és Koldusszállás előtt nem sokkal ugrottam csak ki a dózerre a csalánost kikerülendő. Előtte volt, hogy kettes zöldön át futottam és nem sokkal később már újra terepen voltam, majd az az őrült ötletem támadt, hogy felfutok a Kopasz hegyre. Ekkor már nem Duracell Nyusziként mozogtam, hanem kissé lomhábban, de mentem mindenen át, mint egy tank. Simán megfutottam a fölfelét, amit nem gondoltam volna magamról, főleg nem 80 perc után. A hegy teteje baromi jó, így percre megálltam és felmértem, hogy csurom víz vagyok, pedig nem esik az eső és a növények sem nagyon vizesek. Innen még mindig terepen, árkon-bokron keresztül futottam vissza a turulhoz és 71:12 után 9,87 km-nél (7:12-es átlagtempó 150-es átlag és 165-ös max) nyomtam meg a részidőt, így ennyit töltöttem terepfutással.
Persze innen még volt egy szűk 3km-s levezetés, de még ez is egész jól ment.
Imádom a Gerecsét, gyönyörű az erdő és soha rosszabb edzést!
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 151
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:26
Összesen 18km, 750 szint, 115:30