Mivel céges rendezvény keretében délutántól Bánkon volt jelenésem, így a napot úgy szerveztem, hogy legyen időm a helyszínen futni egy hosszút edzésterv szerint. Ki is néztem a szomszédos falut, Felsőpetényt. Azért onnan kezdtem az edzést, mert alapvetően erdőben akartam futni és Romhány felé volt az egyetlen igazán nagynak tűnő erdőfolt. Térképem nem volt, így a GPS-re és a Google Maps légifótójára (emlékezetből) hagyatkozva futottam le az edzést. Nehéz dolgom nem volt, mert 3 geoládát (mindegyik virtuális) is felkerestem az edzés 3 sarokpontján, így csak az irányt kellett követnem.
Pokolian rossz idő fogadott, ami Felsőpetényben még nem volt gond, fel is kerestem a geoládákat (multi láda volt) és teljesen jól eltaláltam az Alsópetény felé vezető turistautat, ami történetesen a kék jelzés. Itt már tudtam, hogy nem lehet gond, hisz annyira stimmelt az irány, hogy biztos voltam a dolgomban. Ellenben az időjárás viszontagságai már itt is kiütköztek, mert rettentő nagy sár volt az amúgy agyagos talajú úton. Mire átértem Alsópeténybe már merő sár voltam úgy térdig és persze mindenhol máshol is vizes voltam az eső miatt. A geoláda jelszavát elsőre nem találtam és már épp azon voltam, hogy továbbmegyek, mire meglett. Innentől jött az edzés élvezhetőbb része, ugyanis a hegyet megmászva igen szép erdőbe értem ki. Mint később megtudtam még 86-ban is készült térkép erről a terepről és ami azt illeti nekem a valóságban sokkal jobban tetszett, mint a térkép alapján gondoltam volna. Gyönyörű szálerdők és az általam kerülgetett 1-es 2-es zöld foltok is igen ritkán helyezkedtek el és csak sűrűbb erdőt jelentettek. Sokáig nem bírtam magammal és a csúszós utak helyett befutottam a terepre, majd amíg lehetett ott is maradtam. Szép nagy kanyarokat tettem és végig azon agyaltam, hogy vajon miért nincs mostanában erre tájfutó verseny. A választ csak sejtem a sok vadászatra utaló jel alapján. 🙁
Romhány fölött aztán már nem volt olyan szép az erdő, sőt véget is ért, de a geoládát felkerestem. Még szűk fél órám volt az edzésből a maradék 4km-re, de sejtettem, hogy nem lesz egyszerű történet. Egyrészt légvonalban lehetetlen menni, főleg nem az órám 30-40 fokot lazán ugráló “iránytűje” alapján, másrészt az edzés előtt autóból nézve is látszott, hogy az utolsó hegyoldal se nem lesz tiszta, se nem lesz könnyen leküzdhető a sok ipari létesítmény, bánya miatt. Persze mire elérkezett ez a lejtő már túl voltam a tervezett 2 órán és ugyan itt is egész sokat futottam terepen, de már nem élveztem annyira. Vizes, nehéz ruhám egyre jobban zavart és persze fáradtam is. A leereszkedés nem volt valami kellemes, de még egész jól megúsztam. Leginkább az zavart, hogy piszkosul csúszott az avar nélküli talaj és az akácos is kettes zöld környéki volt.
Azért persze letudtam ezt az utolsó részt is és ezt leszámítva egy egész kellemes edzést futottam az időjárás ellenére. Hasznosnak pedig mindenképpen hasznos volt.
Ráadásul 30 perccel a futás után már Bánk Wellness hotelének minden pozitívumát élvezhettem, magyarul 1,5 órát áztattam magam a különféle medencékben és az időt kihasználva nyújtottam, bokámat tornáztattam és erősítettem. Edzés szempontjából szinte ideális nap volt.
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 149
Átlagtempó: 6:29
Összesen 21km, 550 szint, 138:06
Dél-hegy néven jelentek meg a tájfutótérképek anno.
Nem a vadászat a fő ok – a Vértesben is elég intenzíven megy. Inkább senkinek nem jutott még eszébe újra kihelyesbíteni a térképet azok közül, akinek elég nagy versenye van ahhoz, hogy teljen rá. Akinek meg eszébe jutott (mert tudom, hogy van ilyen), annak nem fér bele a keretébe 🙁
Hozzáteszem egyébként, hogy a tiszta erdő nem egyenlő a jó tájfutótereppel. Az utóbbihoz objektum sem árt…
Tudom.
Nem azt mondom, hogy ez lenne a legjobb terep, de kifejezetten kellemes lenne.
Sokkal kevésbé használható terepen is vannak versenyek és egy új környék nekem kifejezetten vonzó, még ha a terep csak egy átlagos és szép erdő.