Vértes – Oldal 6 – Harkányi Zoltán edzés és versenynapló

Egy kicsit megint terepen

Nem nagyon volt kedvem futni, így nem indultam neki a hegynek, hanem Síkvölgy felé indultam. A temető előtt bementem az erdő, majd az útról is letértem és terepen futottam. Ezt nagyon élveztem, mert itt sokkal kevésbé zavart, hogy be vannak állva a lábaim, mint sima úton futva. Kicsit rohangáltam össze-vissza az erdőben, de mivel ez nem valami nagy terület, így egy jó kilométer pluszt sikerült csak összehoznom az úton haladó útvonalhoz képest. Valamiért a jobb vádlim nagyon be van állva.

9km lett és mára ennyi épp elég is volt.

Összesen 9km, 80 szint, 43:25

Max. pulzus: 151

Átlag pulzus: 135

2003-as Szpari pálya

Fehérvárról hazafelé megálltam edzeni a Kotló-hegyen. Direkt hoztam magammal térképeket és végül a 2003-as Őszi Szpari pályájának lefutása mellett döntöttem. Az mondjuk gyanús volt, hogy nem fogom tudni végigfutni, mert annyira azért nem sötétedik későn, de nekivágtam.

Edzőcipőben akartam mindenképpen futni és úgy voltam vele, hogy ez egy bokaerősítős könnyed futás lesz amiben megfutom a fölfeléket, hogy kemény része is legyen az edzésnek.

A kettes ponthoz futottam fel és innen kezdtem el futni a pályát. A négyesre megettem ugyanazt a hibát, mint 2003-ban és lefutottam egy gerinccel korábban, de ezt leszámítva a tájékozódással nem volt gond és meglepetésemre a futás is igen jól ment. Alapvetően nagyon óvatos voltam, főleg a lefelékben, de síkon se futottam valami nagy tempót. Azért ahol úton lehetett futni, ott mentem normálisan és a fölfeléket többnyire rendesen megfutottam. A tizes után ugyan elkezdett kicsit zavarni a vízhólyag a talpamon, amit még az elmúlt 1-2 hétben növesztettem, de ezt leszámítva végig nagyon élveztem a futást. Kifejezetten jólesett terepen futni és pár lépést leszámítva nem is éreztem a bokámat. Az idei versenyeken még egyszer se éreztem azt, hogy jólesne a futás terepen és most végre ez is megvolt. Könnyeden, de mégis elég lendületesen mozogtam. Ezt hiányoltam már a Hegyisport-Semmelweis-en is, mikor ugyanezért a tempóért görcsösen küzdenem kellett még az utakon is. Persze összességében nem voltam gyors, elsősorban a bokám kímélése miatt, de azért a 12 átmenetből 5-ben jobbat mentem, mint anno a Szparin. Mondjuk ez leginkább az akkori katasztrofális szereplésemnek tudható be, de bíztató, hogy a hosszú futós átmenetben is jobbat jöttem, mint akkor, pedig most egyáltalán nem toltam a fölfelét leszámítva és ott se szakadtam meg. Még azon is gondolkoztam, hogy az egész pályát lefussam. Ugyan nem lett volna sokkal több és az is lefele lett volna, de valószínűleg akkor rámsötétedett volna, így kihagytam.

Nagyon kellett ez a futás, mert most sokkal pozitívabban állok a tájfutáshoz. A bokámra semmi panaszom nem volt, pedig le se ragasztottam és kifejezetten jól ment a terepfutás. Persze ha időre futottam volna, akkor biztos szenvedősebb lett volna, de éreztem, hogy az is csak jóleső szenvedés lenne.

Itthon mikor megnéztem a részidőket és ez nagyon felvillanyozott. Nem is kaptam sokat egykori önmagamtól és jó volt látni, hogy az iszonyat erős Szpari kupa mezőny Emil Wingstedt-el, Jan és Mats Troeng-el és Kisdomával se ment olyan időket, amit elképzelhetetlennek tartok.

Kifejezetten tetszik ez a kör, így lehet kontrolkört csinálok belőle. Persze amíg ennyire vigyázni kell a bokámra aligha fogom futni, mert kocogni csak jobb egy rég futott pályán, mint mindig ugyanazon.

Azért előbb utóbb csak lefutom rendesen ezt is és összemérem magamat a 2003-as menőkkel.

A mostani részidők és összehasonlítása a régi időmmel és átmenetgyőztessel az előző Rejtvény bejegyzésben van.

Összesen 11km, 420 szint, 76:25

Max. pulzus: 168

Átlag pulzus: 152

Térkép, 2003-as részidők

8km nagy szélben

Fáradt voltam egész nap és legszívesebben csak aludtam volna egyet délután, mikor hazaértem. Le is dőltem egy kicsit, de azért utána elmentem kocogni egy laza 8km-t.

Síkvölgy felé mentem és már odafelé is majd szétfagytam a szél miatt. Nagyon nem volt kedvem futni és nem is nagyon ment. Délelőtt még úgy gondoltam, hogy 10-14km is bevállalható ma, de végül maradt a 8km. Az erdőben mondjuk egész jó volt futni, mert nem fújt a szél, de azért ott is majd elaludtam futás közben.

Megint kicsit jobban éreztem a hasamban azt a kellemetlen "fájdalmat", remélem azért hétvégéig elmúlik.

Összesen 8km, 38:04

Max. pulzus: 147

Átlag pulzus: 138

Semmelweis Ev.

A tegnapi nap után úgy voltam vele, hogy ma illene nyernem. Úgy gondoltam, hogy ha technikailag sikerül legalább úgy megoldanom a feladatot, mint tegnap és fizikálisan is odateszem magam, akkor ez sikerülni is fog, lévén, hogy ma jóval gyengébb mezőny volt, mint tegnap.

Bemelegítésnek szűk 3km-t futottam és még mindig azon bosszankodtam, hogy a hasamban az a húzódásszerű érzés még megvan.

Az egyes pontra nem igazán néztem meg, hogy pontosan, hogy kell menni, mert már a hármason gondolkoztam. El is döntöttem, hogy jobbról a völgyön felfutva fogom majd a 3. pontot. Az egyesre menet ennek megfelelően nem igazán voltam még képben és az első völgy környékén elég rendesen kellett térképeznem, hogy hiba nélkül fogjam a pontot. Kettesre kicsit balra ívelve mentem, majd próbáltam jó tempóban tolni tovább. Azért ekkor is agyaltam még az útvonalon és mikor balrább értem ki az útra, mint terveztem egy pillanat alatt áttértem a másik útvonalra. Persze ehhez kellett az is, hogy az aljnövényzet sem tűnt vészesnek. Ez nem lett volna még rossz döntés, ha a pontot sikerül jól megfognom. A két nagy völgyet pont jól megkerültem, de utána elcsúsztam egy völggyel hátrébb. Sajnos lassan kapcsoltam, hisz még egy ponthoz is lefutottam az oldalban és csak mikor nem stimmelt a kód jöttem rá hol vagyok. Kicsit nagy volt ugyanis a völgy és az aljában egy nagy út is futott. Innen visszafele már viszonylag gyorsan meglett a pont. (hiba: 3:00)

Kicsit megtörve indultam tovább és azon bosszankodtam, hogy még a végén Gyurkó Fanni is megfog és azért az nagy blama lenne, főleg akkor ha esetleg még el is bírna velem futni. A 4-5. pont azért sima úgy volt, bár a futás eléggé nem ment, majd a 6-ra megint útvonalat kellett választani. Baracsi Gábor ugyan elég sokat adott, de szerintem csak jól ment neki a futás, mert az útvonalam jónak tűnik most is. Hetes könnyű volt, hisz a határkaró és a gödör is megvolt az út mellett és onnan beugrani már nem volt nagy szám.

8-asra maradtam az úton ameddig csak lehetett, majd onnan simán jött a pont. 9-re kicsit alácsúsztam, de még így is nagyjából szintben tudtam fogni a pontot. (hiba: 0:10)

Tizesre nagyon nem esett jól a mászás, de nem hibáztam semmit. Nem is nagyon értem miért kaptam ilyen sokat ebben az átmenetben.

11-re nekem egyértelmű volt az útvonal, de itt is jól kikaptam, de ez megismétlődött a 12-re is. Itt megláttam Horváth Sanyit és úgy tűnik ez fel is pörgette annyira a tempót, hogy megnyertem az átmenetet. 14-re bevállaltam egyenesen és másztam a hegyre, ami szerintem bejött. Nem voltam valami gyors, de itt még úgy éreztem, hogy jó erőben vagyok és nem megy rosszul.

A 15-ös jóval lejjebb volt, mint a térképen jelölve van, így egy csomót mehettem lefele, pedig az útvonalam alapból jó lett volna.

A 16-ost én nyertem, szóval úgy tűnik úton még elég gyors vagyok, majd a 17 is rendben volt, bár ezt a pontot is rossz helyre tették, mert gyakorlatilag a völgy végében volt.

Kicsit óvatoskodtam a nagy lefelében, főleg, mert köves is volt, de messziről virított a szikla így a pontfogás már könnyű volt.

Nem igazán választottam útvonalat a 19-re, de a pont előtti völgynél még rendben voltam, mert előtte kereszteztem a nyiladékot és ezt akkor konstatáltam is. Innen aztán elcsúsztam balra és elég sokára találtam meg a pontot. Itt már kezdett a lábam is eléggé szétmenni a cipőben. Már mindenhol nyomott és tört a cipő, így nem voltam valami friss és szép komótosan fogtam végül meg a pontot. Kezdett nem érdekelni a dolog és már csak túl akartam lenni rajta. (hiba: 2:30)

Huszast szépen kifogtam érzésre, majd a 21 fölött elcsúsztam pár méterrel. Amúgy is oldalazni kellett és még a hiba is nagy volt, így nagyon nem volt már kedvem hajtani. (hiba: 2:00)

Itt utolért egy Finn srác és csak miatta nem hibáztam nagyobbat a gyűjtőre, mert elcsúsztam balra. (hiba: 0:20)

A befutón éreztem igazán, hogy nagyon nem megy a futás és nagyon szét vagyok esve. Nem is elsősorban a fáradtság miatt, hanem mert jól meggyötört a cipő.

Összesen hibáztam 8 percet és ebből ötöt a pálya legvégén. Kicsit le is tört ez a futás, mert azt hittem, hogy nem lehet gond egy ilyen rövid pálya, ehhez képest fáradtabb voltam, mint tegnap. Nem is esett jól a levezetés, ami csak annyi volt, hogy visszakocogtam a versenyközpontba.

Nagy következtetéseket nem tudok és nem is akarok levonni a mai napból, de az biztos, hogy a HOB előtt megáztatom a cipőmet egy patakban, vagy rálocsolok pár liter vizet.

Összesen 15km, 500 szint, 94:34

Térkép, Részidők

 M21A  (15)     10.2 km  350 m   22 ep      

  1  62:56 Baracsi Gábor     TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő   
  2  66:09 Mertanen Simo     XLAP Lappeen Riento                 
  3  66:31 Kerényi Máté      KTK Kőbányai Tájfutó Klub           
  4  71:51 Töreky Ákos       BEA Budapesti Egyetemi Atlétikai C  
  5  74:34 Harkányi Zoltán   MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és  
  6  80:13 Torniainen Ilkka  XLAP Lappeen Riento                 
  7  80:55 Gyurkó Fanni      ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
  8  82:50 Tári Kornél       ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
  9  83:55 Turkka Tuukka     XLAP Lappeen Riento                 
 10  84:10 Gyimesi Zoltán    TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő   
 11  86:23 Horváth Sándor    MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és  
 12  89:23
 Hegedűs Zoltán    OSC Orvosegyetem SC                 
 13  95:46 Tari Gábor        ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
 14  96:36 Nemesházi László  PSE Postás-Matáv SE                 
 15 114:28 Tornai Szabolcs   MOM Hegyvidék SE-MOM Tájfutó Szako

Hegyisport Kupa Várgesztes – 2. hely

Úgy gondoltam, hogy edzésnek tökéletes lesz ezen a hétvégén a Hegyisport Kupa és Semmelweis Ev. Várgesztesen. Kár lett volna kihagyni egy ilyen közeli versenyt, így beneveztünk.

A rajtba viszonylag korán elindultam, mert úgy gondoltam majd jól bemelegítek, de ez végül nem lett csak olyan 2,5km, ellenben volt benne vagy 150 méter szint. Túl meredek volt a hely a melegítéshez és kedvem se volt nagyon. Még mindig érzem a hasamat és kicsit se lett jobb tegnap óta. Fölfele mindenesetre nem zavar sok vizet, de ahol lehetne pörögni, vagy épp lefele rohanni, ott egész kellemetlen.

Nem foglalkoztam sokat a versennyel, de azért Gyalog Zolit mindenképpen szerettem volna utolérni, hisz az idén eddig mindig megvert, ami kicsit bosszant. Egész jó mezőny gyűlt össze mára, de egyedül Lenkei Zsolti tűnt előzetesen túl nagy falatnak, illetve a külföldiekről nem tudtam semmit. Úgy gondoltam, hogy azért most végre kellene futni egy épkézlábat és ennek megfelelően Zsoltit szerettem volna minimum megközelíteni, a többieket pedig megverni. A bokámmal most már nem szerettem volna törődni, hisz a HOB már csak egy hét, így már nincs hova óvatoskodni és amúgyis leteszteltem az elmúlt két hétben.

Rögtön egy kis hibával kezdtem az egyesre, mert bizonytalan voltam és megtorpantam a pont előtt. (hiba: 0:10)

A kettes szép kis útvonalválasztás volt, de szerintem sikerült jól választanom, mert Lenkei Zsolti is csak 21 másodpercet adott. A hármas teljesen rendben jött, majd a négyesre volt annyi hibám, hogy túl korán bevágtam az oldalba és így sokat szintezhettem. (hiba: 0:20)

Az ötösre elgondolkoztam, hogy nem lenne-e érdemes balról kerülni és az ösvényen felfutni, de aztán nekiestem a hegynek egyenesen. Nem akartam átbukdácsolni az összes völgyön és a bozótos is átvágni, így inkább balról kerültem a hatosra. A 7-es simán jött, de a 8-as előtt megtorpantam kicsit még fent a hegy tetején a rét fölött. (hiba: 0:10)

A kilencesre menet túlságosan tartani akartam a szintet, így megint túl sokat oldalaztam és a pontot gyakorlatilag felülről fogtam. (hiba: 0:30)

A tizesre nekem az tiszta volt, hogy jobbra kell kezdeni és leginkább csak azon gondolkoztam, hogy melyik völgyön fussak fel a hegytetőre. Lehetett volna még tovább menni a völgyön és csak ott felvágni, ahol már jobbra kanyarodik a völgy és az út, de nem akartam terepen fölfelé menni és tulajdonképpen ezért zártam ki a bal oldali kisvölgyet is, hisz az az ösvény nem túlságosan jól futható. Részidők alapján nem mentem rosszfelé, de lehet, hogy azért pár 10 másodpercet lehetett volna spórolni másik útvonalon.

Kicsit rosszfelé mentem ki a pontról, ezért aztán nem a laposban mentem a tizenegyesre, hanem a völgyek tetejénél. (hiba: 0:20) A frissítőre nem hibáztam semmit, de a következőre lehetett volna kicsit magasabban menni. Úgy a völgyek is laposabbak lettek volna és az aljnövényzet is kevésbé zavart volna, ráadásul a pont alá értem ki és ugyan tudtam, hogy jó helyen vagyok, de kicsit bizonytalanul mentem rá a pontra, mert el volt dugva egy fa mögé. Ez utóbbi nem számított sokat, de azért nem robbantam rá a pontra. (hiba: 0:20)

A 14-es egyértelmű volt és már a 15-ön gondolkoztam közben. Végül azért döntöttem a bal oldali útvonal mellett, mert így a pontfogás jobbnak tűnt. Részidők alapján látszik, hogy a völgyön kellett volna lefutni, mert az lett volna a jó útvonal. Itt mondjuk megint egész kellemetlen volt a hasamban az az apró fájdalom, vagy izomláz, vagy mittudoménmi, így a sebességem sem volt az igazi. (hiba: 0:30)

Innentől a 18-ig minden jól jött, bár úgy tűnik fáradtam, mert a részidőim nem valami jók. A 19-es fölé csúsztam és bár egyből kapcsoltam, de azért volt benne egy kis kerülő és ha kevésbé tartottam volna a szintet akkor gyorsabb is lettem volna. (hiba: 0:20)

A gyűjtő pontra nem vitt szalag, ami kicsit elbizonytalanított a dombtetőn a pont előtt, így még itt is maradt pár másodperc a pályában. (hiba: 0:20)

Úgy éreztem technikailag jól megoldottam a mai napot és szinte semmit nem hibáztam, de megint sok apró hibám volt és egy útvonalválsztást is elrontottam, így összesen 3:00 hibát hoztam össze. Ez még mindig egész jó, de azért lehetne még faragni belőle, ráadásul a futás se ment igazán jól. Jó erőben vagyok, ami azért abból látszik, hogy nekimentem minden hegynek és nem is kaptam olyan rettentő sokat, de ahol fel kellett volna pörögnöm, ott nem igazán tudtam, talán a hasam miatt is. Egyre jobban idegesít, hogy nem múlik el ez a kellemetlen érzés, amit csak terhelésre érzek. Nem tudom, hogy csak izomláz-e, vagy meghúztam a hasfalamban valamit, vagy esetleg valami betegség lehet, de remélem a HOB-ra elmúlik, mert folyamatosan zavar és pont a pörgősebb részeken fog vissza.

A második hely reális, de a hátrány az nagyon sok Lenkei Zsoltihoz képest és a többieket is illett volna kicsit jobban megverni.

Azért annak örülök, hogy megint minden gond nélkül tudtam 90 percig küzdeni és a bokámat is csak a legnagyobb lefelékben féltettem.


  1   82:14 Lenkei Zsolt          TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő   
  2   91:31 Harkányi Zoltán       MEA Miskolci Egyetemi Atlétikai és  
  3   91:35 Mertanen Simo         XLAP Lappeen Riento                 
  4   91:46 Kiffer Gyula          ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
  5   96:13 Töreky Ákos           BEA Budapesti Egyetemi Atlétikai C  
  6   96:51 Molnár Tibor          ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
  7   99:44 Szieberth Péter       PVM Pécsi Vörös Meteor SK           
  8  104:28 Turkka Tuukka         XLAP Lappeen Riento                 
  9  104:48 Lenkei Ákos           HSP Hidegkúti Spartacus Sport és K  
 10  110:03 Marton János          HSP Hidegkúti Spartacus Sport és K  
 11  120:22 Torniainen Ilkka      XLAP Lappeen Riento                 
 12  127:00 Gyimesi Zoltán        TTE Tipo Tájfutó és Környezetvédő   

       hiba Ágoston Zoltán        ARA Alba Regia Atlétikai Klub       
       hiba Gyalog Zoltán         SPA Tabáni Spartacus Sport és Körn  
       hiba Morandini Viktor      SPA Tabáni Spartacus Sport és Körn

Összesen 17km, 750 szint, 110:00

Térkép , Részidők

Idénykezdet sok hibával, de dobogóval

A tegnapi nap után azt tűztem ki célul, hogy ledolgozom a hátrányomat és megpróbálom összetettben megnyerni a versenyt. Abban bíztam, hogy már kicsit bátrabban, pontosabban és pihentebben fogok tudni ma versenyezni. Persze szintén leragasztott bokával.

Bemelegítés a mai nap is 3km lett és sajnos a repülőket ma is kihagytam. A rajtban aztán 2 dolog is meglepett. Egyrészt nem volt ott Tornai Szabolcs, pedig ő indult volna előttem, másrészt megtudtam, hogy Kiffer Gyuszi indul utánam.

Azt mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy felfusson rám, ezért próbáltam gyorsan kezdeni és ez nagyjából össze is jött. Az egyes pontra én voltam a leggyorsabb, pedig nem az oldalba vártam a pontot, de szerencsére pont jókor bevillant balra lent.

A kettesre aztán szembesültem vele, hogy ma se vagyok túlságosan friss és szenvedősen küzdöttem a legallyazásban. Kénytelen voltam kikerülni a nagyobb halmokat, amit az erdészek maguk után hagytak, így elég kanyargósra sikerült ez az átmenet. Nem vettem észre a nyiladékot, ami a pontnak vitt, így buktam is egy keveset. (hiba: 0:10)

A pont utáni lefele azért visszatartott attól, hogy maximumot fussak és óvatosan mentem le. Direkt jobbról terveztem kerülni a pont előtti dombot, ami be is jött, mert egész jól fel tudtam futni.

A 4. pont nem volt túl nehéz, de a mászás nagyon nem ment, majd az ötös olyan közel volt és olyan jól látszott, hogy nem lehetett elrontani. Mondjuk az ilyen helyeken még nem vagyok korábbi önmagam, mert régen piszkosul feküdtek nekem a lefelék, most pedig még akkor is lassabb vagyok, ha próbálok nem belassulni a bokám miatt. El kell még telnie egy kis időnek, hogy észnélkül robogjak a lefelékben, mint régen.

A hatosra jobbnak láttam az útra kiugorva útvonalat választani, de nem igazán éreztem, hogy mikor kellene bevágnom jobbra, ezért kicsit bizonytalanul másztam fel a pontig, amiről le volt esve a bólya. Szerencsére nem jelentett sokat a bizonytalankodásom, mert a fölfelében egyébként se lettem volna sokkal gyorsabb. (hiba: 0:10)

A hetesre aztán már élveztem, hogy lendületesen futok a lankás lefelében és olyannyira sikerült rohannom, hogy csak a pont alatt kapcsoltam. Sokkal sárgább volt errefelé az erdő, mint vártam és emiatt azt hittem, hogy feljebb vagyok. (hiba: 0:30)

A nyolcasra ugyan nyertem az átmenetet, de jobb lett volna még balrábbról kerülni, mert a rétsávon jobban lehetett volna futni, mint amerre én mentem. (hiba: 0:10)

A kilences előtt kicsit megtorpantam. Jó helyen voltam, de nem vettem észre a pontot. (hiba: 0:10)

Nem mertem bevállalni a bozótost, így kerülővel mentem a tizesre ahol megint megéreztem, hogy nem megy a futás. Éreztem, hogy alig megy jobban, mint tegnap. A pont aztán simán jött.

A 11.-es előtt megint nem voltam biztos a dolgomban és már majdnem indultam tovább északra, mikor megláttam a pontot abban a völgyben, ahová eredetileg is vártam. Nem igazán tudom miért kaptam itt ki fél perccel.

Adta magát, hogy jobbra húzva fogjam a 12-est. Kikerültem a bozótot és bár előre nem néztem ki, de a határkaró remek támadópont volt. Az egyetlen gond az volt, hogy nem vittem szimbólt, így nem túl nagy meggyőződéssel mentem le a szikla aljába. Szerencsére ott volt a pont, de ez azért jó lecke volt, hogy máskor tegyek el szimbólt akkor is, ha a kódok sorban vannak.

A 13-as nem nekem való átmenet volt. Jobbra lejtő, meredek hegyoldal még egy darabig nem lesz a kedvencem. Húztam felfelé, mert úgy éreztem kicsit feljebb kell mennem, de ehhez képest a végén ereszkedhettem le a ponthoz. (hiba: 0:20)

Az átmenet első felében teljesen jól mentem, de talán kicsit korán bevágtam és belecsúsztam a zöldbe, majd a pont előtt is bizonytalankodtam kicsit. Tulajdonképpen ég szerencse is, hogy érzésre sikerült megfognom a pontot, mert nagyon nem láttam semmit, ami alapján tudtam volna pontosan hol vagyok. (hiba: 0:20)

Ez az átmenet régen nagy kedvencem lett volna és most se ment rosszul. Az útkanyarból támadtam a pontot és telibe is találtam a jellegfát.

A 16-ra sajnos felülről választottam útvonalat, pedig jobb lett volna a völgyből felfele húzva fogni a pontot. Így bujkálhattam az ágak alatt. (hiba: 0:20)

Nem mentem oda a frissítőhöz, hanem próbáltam lehetőleg egyenesen kiérni az útra, majd a távoli támadópontról belőni a nyiladék vége pontot. Ez teljesen jól össze is jött, bár egy szarvas kicsit megzavart, mikor előttem 5 méterrel elrobogott.

A 18-as könnyű volt, de megzavart, hogy a zöld szélén is volt egy mélyedés féle a ponttal egyvonalban, így először arrafelé indultam. (hiba: 0:10)

A 19-est bevállaltam egyenesen, de nem nagyon volt választásom. A pont előtt már épp kezdtem elbizonytalanodni, mikor észrevettem a bólyát, így hiba nélkül kaptam ki ezt a pontot is. Itt egyébként az élen álltam a részidők szerint és ha vége van a versenynek akkor nyerek is összetettban. Persze a verseny nem ért véget és én kicsit rossz irányban futottam ki a pontról, majd a pont előtt is elnéztem valamit. Jobbra elkezdődött a lefele és én nem néztem a térképre, hanem elkezdtem visszafelé húzni, hogy a jó völgybe kerüljek. Persze ezzel sikerült átcsúsznom a következő völgybe és egy 20-30 másodpercig eltartott, mire rájöttem hol vagyok. Persze ekkor még a pontomig is vissza kellett menni, így jó nagy hiba lett belőle. (hiba: 3:00)

Egy kicsit letört, hogy az eddig egész jó futásomba egy ekkora hiba csúszott, de ekkor megláttam magam előtt Saku-ta Finn srácot, aki a Tipóban versenyzett régen és úgy tűnik most újra nálunk tanyázik. A pontig pont felfutottam rá, pedig nem voltam már túl friss.

A mászás ma se ment túl jól, így a következő pontra már kicsit lemaradva érkeztem.

A 23-ast aztán jól el is rontottam, mert elcsúsztam balra. Ez elég buta hiba volt, mert egy könnyű pontra mentem mellé azért, mert nem néztem a térképet. (hiba: 0:30)

Próbáltam felzárkózni Saku-ra, de csak nem akart bevillanni, majd mikor már a gerincre kapaszkodtam fel megláttam a ligetesben rohangálni. Kicsit el is húzott, így én is túlfutottam a ponton, de azért már előtte értem oda. (hiba: 0:20)

A gyűjtőre a tegnapihoz hasonlóan kellett menni, de lehet jobb helyen kellett volna a völgybe leereszkednem a pont után, mert egy elég nagy bozótoson vágtam így át. A rét után aztán már mentem ugyanarra, mint tegnap és csak arra figyeltem, hogy az elköltözött gyűjtőt is kikapjam. Eléggé lefutottak ebben az átmenetben, így időben sokat kaptam.

A befutón aztán újra láttam értelmét hajrázni és szerencsére nem is lefelében volt.

Célbaérés után úgy gondoltam meglehet az összetett győzelem és leginkább Kiffer Gyuszitól tartottam, aki nem is jött be túl jó idővel. Ellenben Gyalog Zoli nagy meglepetést okozott és a tegnapi nap után ma is megvert. Fizikálisan nagyon jó állapotban lehet, ez látszik is a részideiből. Ricsi is megtartott pár másodpercet az előnyéből, így a harmadik hely jutott nekem összetettben. Ha két napja mondja nekem ezt valaki, akkor biztos elfogadom, de most azért kicsit mérges voltam magamra, mert a pálya végén veszítettem el a győzelmet, meglehetősen buta hibákkal.

Összesen 6:10 hiba volt a futásomban, ami sok. Főleg az egy nagy hibám bosszant, mert azzal buktam el a győzelmet.

Az azért tetszik, hogy Krajcik is csak bő 3 perccel vert meg, ami nem nagy különbség.

Ez már egy igazi verseny volt a számomra, amiben a bokám se nagyon befolyásolt. Néhány lefelében még lassít kicsit, hogy óvatos vagyok, de most már egyre inkább tudok a lényegre koncentrálni és nem a földet bámulni egész futás alatt.

Úgy érzem menni fog ez.

Összesen 18km, 500 szint, 108:00

Eredmények, Részidők, Térkép

Tavaszi Spartacus Kupa – 1.nap

Eljött végre a versenyidény kezdete a számomra is a Tavaszi Spari Kupa első napjával. Kicsit másképp vártam, mint máskor, mert most elsősorban a bokám állapota izgatott, pontosabban az, hogy mennyire fogok tudni terepen futni.

Bemelegíteni sokat terveztem, de aztán végül csak 3km lett belőle, némi gimnasztikával. Nagyon reméltem, hogy egyszer se bicsaklik meg komolyabban a bokám, de azért jól leragasztottam leukoplasttal a biztonság kedvéért. E-nélkül aligha mertem volna rendesen futni terepen.

Az egyes pontra nem nagyon kellett az útvonalon agyalni és a mozgás is olyan természetes volt a terepen, mintha semmi nem is történt volna a bokámmal. A szárazárok mellett felfele futva jött is a pont, majd indultam tovább a kettesre. Teljesen természetes volt, hogy egyenesen megyek mindenen át, bár azért nem volt valami dinamikus az ágak alatt bujkálás és hirtelen mozdulatokat is kerültem. Kicsit olyan volt, mintha tojásokon futnék. Az erdő nem volt olyan sűrű, mint a térképen és még a nyílt rész is nagyobb volt. Korábbra vártam a pontot, de szerencsére nem kezdtem előbb keresni. Ezt az átmenetet nyertem és az élre is álltam a részidők alapján, pedig nem mondanám, hogy bekezdtem a pályán.

Kiugrottam az útra és indultam rajta felfele, majd lecsaptam a végétől a völgyben futó másik útra. No itt egy kicsit visszavettem a lendületből és óvatosan futottam. Az úton aztán szembesültem vele, hogy a csütörtöki túra elég megviselte a testem, mert hihetetlenül nem ment a felfelé. A kanyart átvágtam, de ha tudom mekkora legallyazás van ott, akkor biztos nem arra megyek. Nem igazán mertem rendesen ugrálni az ágak között. A pont ugyan simán jött, de jól kikaptam ebben az átmenetben.

A négyesre ugyan elkezdtem agyalni az útvonalon, de aztán úgy döntöttem, hogy az lesz a biztos, ha annyit úton futok amennyit csak lehet és szépen kikockáztam az egészet. Azt amúgy előre elhatároztam, hogy mindenhol úton futok ahol lehet.

Kicsit bátortalanul ereszkedtem le a ponthoz, majd szintben indultam tovább az ötösre. Talán kicsit húztam is felfele, de úgy éreztem kell is. Ehhez képest jóval a pont fölé értem ki, majd a ponttól nyugatra lévő szikla felé ereszkedtem le és csak mikor láttam, hogy nincs ott a pont, akkor mentem tovább. Itt elég sokan hibáztak, igazából nem tudom megmondani, hogy miért csúsztam így fölé. (hiba: 0:20)

A hatosra adta magát, hogy kerülni kell és ugyan egy kicsit korán bevágtam simán jött a pont. Itt már nagyon fel voltam dobva, hogy semmi gond a bokámmal, de tulajdonképpen egész végig ezen járt az agyam a pályán.

A hetesre a bozótban vezető útkanyarból mentem be, de kicsit túlfutottam a ponton, mire észrevettem. (hiba: 0:10) A pályának ezen a szakaszán én vezettem a részidők alapján, amit nem igazán gondoltam volna. Ezek szerint nem volt olyan vészes az óvatoskodásom, mint hittem. Pálya közben ugyanis azon is sokat gondolkoztam, hogy mennyit számít, hogy nem merek rendesen futni, főleg a lefelékben.

Nyolcasra menet kicsit nehezen jutottam át a bozótoson, de ezt leszámítva simán jött a pont.

A kilencesre lankásan lefele kellett csak futni, de én nagyon nem mertem se a térképre nézni alaposabban, se a pontot fürkészni. Leginkább csak azt néztem, hogy hova lépek. Persze elfutottam a pont felett, mert azt hittem, hogy az a tetőn lesz. A távolságot azért jól éreztem, mert kicsivel utána megtorpantam és hátranézve észre is vettem a pontot. (hiba: 0:20)

Tizesre indulva kicsit megbillent a jobb bokám, de tartott rendesen. A másik bokám már többször csinált ilyet ezen a pályán és ez egy teljesen természetes mozdulat, de azért egyrészt még érzékenyebb a jobb bokám, másrészt azért kicsit megijesztett a dolog. Pár lépésen át óvatosan mentem, de azért hamar tudatosult bennem, hogy épp jól tartott a bokám, pont ahogy kell.

Már mentem le a völgybe mire újra a tájékozódásra kezdtem koncentrálni. Azért óvatosabb lettem kicsit, főleg a lefelében és a pont előtti pár szikla miatt. Felülről fogtam a pontot, ami nem igazán jött be, mert egy rakás gally miatt egész nagyot kellett kerülnöm. (hiba: 0:10)

Nagyon a lábam elé néztem ezen a szakaszon és nem igazán törődtem a tájékozódással, így sikerült jól elcsúsznom balra, amit csak a zöld végénél korrigáltam, ott viszont gyorsan (hiba:0:30)

A 12-est se úsztam meg hiba nélkül, mert túlfutottam rajta. (hiba: 0:30)

Következő pont nagyon könnyű volt, főleg, hogy látszott az útról. Ebben az átmenetben már bátrabban vágtam át az erdőn, meg is látszik a részidőmön.

A dzsuvás részeket sose szerettem, így itt is próbáltam kerülni. Sajnos nem figyeltem eléggé oda arra, hogy ne csússzak a pont alá. Jobb lett volna eleve olyan útvonalat választani, hogy felülről érkezzek a pontra. Így sajnos sikerült alácsúszni és mászhattam vissza a pontért. (hiba: 0:30)

Kezdett idegesíteni a sok hiba, de azért a 15. pontra is érzésre indultam neki és mikor láttam, hogy a gerinc bozótos még az hegyoldalba is lementem. Ez nem jött be, sőt a pont előtt még fel is másztam a tetőre, majd végül onnan fogtam a pontot. Eleve balról kellett volna útvonalat választani, de ma nem volt jellemző rám, hogy előre gondolkozzak. Sokszor sajnos csak a pont megfogása után néztem meg merre kell indulni a következőre. (hiba: 1:00)

A tizenhatos simán jött, bár a lefelében nem mertem elengedni magam. Talán ez látszik a részidőkön, mert annak ellenére, hogy nem hibáztam jól kikaptam ebben az átmenetben.

Eredetileg a völgyön akartam felmenni, de aztán végül nekiestem egyenesen a hegynek. A tetőn még kicsit meg is kavarodtam és csak mikor láttam, hogy a völgy jobbra lejt, akkor korrigáltam a dolgot. (hiba: 0:30)

A 18-ra alapvetően jól mentem, bár a pont előtti völgyön kicsit lejjebb is átbukhattam volna.

A gyűjtőre nem nagyon lehetett variálni, bár a gerincről lefelé így is bizonytalankodva mentem, de végül pont beleestem a pontba.

Összesen volt benne 4 perc hiba, ami tulajdonképpen nem is tűnik olyan soknak, de mivel a pontok majdnem felét nem sikerült jól megfogni nem vagyok valami elégedett vele. Bokám miatt kicsit még óvatoskodtam, ami az egész pálya alatt jelenthetett 2-3 percet. Ezen túl a futás se ment, szóval alapból nem lehetnék valami elégedett a teljesítményemmel, ám mégis örülök ennek a futásnak, mégpedig a bokám miatt. Kibírta a futást, sőt semmi gond nem volt vele. Tulajdonképpen nem is hátráltatott és csak az óvatoskodásom miatt mentem néhol lassabban, vagy más útvonalon. Persze amiatt, hogy jobban figyeltem a lépéseimre kevesebb figyelem jutott a tájékozódásra és a környezetem figyelésére. Néha már majdnem a pontnál voltam, mikor felnéztem.

Az mindenesetre biztos, hogy holnap bátrabban tudok majd futni és remélem pihentebb is leszek. Az eredmény a verseny alatt nem igazán érdekeltek, de célbaérés után a 4. helyemmel már nem voltam elégedett.
Úgy érzem, hogy holnap akár az összetett győzelem is összejöhet.

Levezetésképp futottam még 2km-t a pusztában, ami egyedül nem esett valami jól, de mindenképpen kellett.

Összesen 16km, 400 szint, 91:11

Térkép, Részidők

Gánt – Csákvár – Várgesztes – Gánt

Gyurika, Makrai Évi és Sinkó Jani Gánton aludt Piri néninél, így késő délelőtt onnan indultunk hosszút futni. Évi térképpel vágott neki az edzésnek a másik irányba, így a mostanában szokásos három fős társaságban futottunk. A Gém-hegyen, Kotló-hegyeken át futottunk el Várgesztesre, majd onnan vissza Kőhányás felé.

Az előző napokhoz képest egész jól ment a futás, kifejezetten kellemesen haladtunk a Gém-hegyen. Egy turistatérképet vittünk magunkkal, de nem igazán kellett térképezni. A Kotló-hegyen persze nincs nagy helyismertünk, de azért nagyjából egyenesen sikerült átvágnunk rajta, majd a Nagy-Kotló hegy jött. Egész jó erőben éreztem magam, így egy helyen még el is futottam kicsit a többiektől egy felfelében. A hegyről lefelé aztán már kavartunk egy nagyobbat, mert sikerült letérnünk a sárga jelzésről. A Vérteskozma felé vezető út keresztezése után Jani kezdett kicsit lemaradozni, így az edzés lerövidítése mellett döntött. Gyurikával mentünk tovább Várgesztes felé, majd megkerültük a várat. Ekkor Gyurika még szeretett volna toldani egy kicsit az edzésbe, így tettünk egy kis kitérőt. Igazság szerint én már nem nagyon vágytam erre, mert közel 2 óra futás után voltunk és kezdtem kicsit fáradni is, de azért nem okozott gondot továbbmenni. Erő volt bennem, de kicsit kezdtem éhes lenni. Szerencsére innen már csak lefelé volt Kőhányásig, majd onnan a jól ismert bő 6km-es szakasz vissza Gántra (33:48), amiben szintén nem sok szint volt, bár a végén a mezőn átvágva kaptunk egy kis szembeszelet.

Nem éreztem úgy, hogy nagyon jól menne a futás, de azért jól haladtunk és az idő is jól telt. Főleg a vége lett beszélgetős a futásnak, de az egész edzés sokkal jobb hangulatban telt, mint a csütörtöki.

Kicsit több lett a táv, mint azt szerettük volna és időben is közel 3 óra lett, de ez is belefért.

Délután azért kicsit éreztem, hogy hosszú volt a mai futás, de ez nem volt vészes. Úgy tűnik a Margita 40 sikere után felülértékeltem magam és úgy gondoltam, hogy egy ilyen 3 órás közepes tempójú futás már meg se kottyan, de most kicsit helyrerázódtam. Két óra fölött azért még nem megy fáradtság nélkül az edzés.

Összesen 32km, 700 szint, 176:37

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 145

Megnyugvási: 39 (152/113)

Átmozgatás még mindig fáradtan

Reggel 71,9kg volt a súlyom.

Munka után nem volt sok kedvem nekiindulni egyedül futni, főleg, hogy izomláz van az egész lábamban. Úgy tűnik az egy hét kihagyás után megcsinált kemény tornatermi edzés megtette hatását, így legalább annyira nem ment ma a futás, mint tegnap. Gyorsan el is döntöttem, hogy nem mászok fel a Gerecsébe, hanem a Vértes felé veszem az irányt és ott se csinálok nagy kört. Végül a 8km-es kört futottam, ami persze az erdős részen már egész jó volt. Azért nem bántam, hogy hamar vége lett.

A mai edzést is letudtam, de remélem a holnapi már jobban fog menni, mert ilyen állapotban hosszút futni nem egy kellemes dolog.

Összesen 8km, 38:44

Max. pulzus: 144

Átlag pulzus: 136

Megnyugvási: 41 (135/94)

Váltakozó futás Síkvölgy felé

Reggel 72 kiló voltam, ami ugyan nem sok, de úgy tűnik kicsit megrekedtem ezen a szinten.

Délután hulla fáradtan értem haza. Egész nap kómás voltam és semmi kedvem nem volt még este is csinálni valamit, így futni se nagyon akartam, ráadásul tegnap a lábamon is éreztem, hogy már sok volt az elmúlt másfél hét.

Gerit annak reményében hívtam fel, hogy rá tudom beszélni valami rövidebb edzésre a tervezett hosszú váltakozó helyett. Szerencsére azzal kezdett, hogy fáradt és nem akar keményet edzeni, így könnyen megegyeztünk. Átmentem hozzájuk, majd onnan indultunk el Síkvölgy felé. Azt terveztük, hogy visszakanyarodunk a Csónakázó tóhoz és ott futunk pár kört lazán váltakozva.

Végül elmentünk egész Síkvölgyig és ott se fordultunk meg, mert nekem nagyon jólesett a futás. Kellemes 10 fokban egész lazának éreztem magam és persze a futástól fel is ébredtem. Váltakozni is elkezdtünk valahol a Síkvölgyi üdülőtelep környékén, de ezt nem vittük túlzásba. Olyan 150-200 méteres gyors szakaszokat futottunk és közte a pihenő viszonylag laza volt. A végén már a Győri út végén lévő temetőhöz közelítve azért Geri bekattant és futott 2-3 nagyon gyors szakaszt.

A visszafele aztán már egész jókedéjűen telt és összességében is egy igen kellemes edzés lett ez a mai. A táv is nagyjából megvolt, bár a 18km-nél lehetett volna kicsivel többet is futni ma, de szerintem ez is éppen elég volt. Nem azon a 2km-n fog múlni.

Ez egy olyan edzés volt, ami után jobban éreztem magam, mint előtte, ráadásul egy egész értékes edzés is lett.

Összesen 18km, 180 szint, 88:36

Átlag pulzus: 139

Megnyugvási: 50 (131/81)

Köhányáspuszta – Tatabánya (21km)

Sikerült elvacakolnom a napot, ami egészen addig jól is esett míg el nem kellett kezdeni futni. Dél körül még aludtam is egy kicsit és a tegnapitól amúgy sem voltam fáradt, így 14-15km-t terveztem a mai napra. Mivel Editéktől nem tudtam már elmenni futni, így adta magát, hogy hazafele Tatabányára kiszállok a kocsiból és hazafutok.

Egyből az ugrott be, hogy Kőhányáspusztáról induljak és bár útközben kiszámoltam, hogy az talán még 20km is meglesz mégsem változtattam a terven. Gondoltam, hogy Várgesztesen ott vagyok 3-4km-ből, onnan szűk 10 Síkvölgy, onnan pedig 5km hazáig.

Kőhányáspuszta - Várgesztes - Vitányvár - Síkvölgy térkép

El is indultam Várgesztes felé és mivel már fél 5 is elmúlt így igencsak sietősen mentem, persze fejemen a lámpával, mert az nem volt kérdés, hogy rám fog-e sötétedni, csak az, hogy mikor. Persze ezt amennyire lehet szerettem volna kitolni, így még vécére sem mentem el. Kicsit aggasztott a Várgesztes és Síkvölgy közötti szakasz, annak is a Vitányvárig tartó része, mert azt összesen egyszer futottam eddig és természetesen térképet nemcsak, hogy nem vittem, de még meg se néztem futás előtt. Azért nagyvonalakban rémlett a dolog, de mindenképpen világosban akartam odaérni.

Ez annak fényében, hogy Várgesztes is messzebb volt, mint vártam elég lehetetlennek tűnt. Azzal nem számoltam, hogy a távolságot a fal egyik végéig becsültem, míg a következő szakaszt a másik végétől számítottam. A kettő között persze jó 1km vagy még több volt, így mikor a horgásztóhoz értem már 25:18-nál jártam. Itt igencsak gondolkoztam valami átvágáson egyenesen északnak, de aztán inkább mentem az ismert úton. Persze közben jól besötétedett és a lábam elé már rendesen világítani kellett. A tájat még úgy ahogy ki lehetett venni, ami azért a tájékozódást segítette. Szerencsére mikor a dózerúthoz kiértem már tudtam, hogy gond nem lehet, mert itt már kétszer is jártam, így még élénkebben rémlett, hogy mi vár rám. Az egyetlen dolog, ami miatt még ekkor sem nyugodtam meg az a vadászok. Errefelé hemzsegnek és hát én meg megyek mindenen át, bár a turistaútról nem tértem le. Az aszfalton el is húztak mellettem a vadászok, de úgy tűnik épp nem zavartam őket, mert simán elmentek mellettem. Persze lehet csak azt gondolták sötétben úgysem megyek le az aszfaltról, de engem ez nem igazán érdekelt, csak az, hogy egyenesen és gyorsan hazaérjek. Szarvas kúttól aztán Vitányvár alá hamar átértem és innen még volt egy kis homályos rész, mert eléggé kacskaringóznak a kis ösvények és a jelzésre sem emlékeztem, de sikerült pont a jó úton visszatalálni Síkvölgyre. Itt aztán megint rájöttem, hogy a hely két ellentétes végével számoltam és a kettő között itt is volt jó 1,5km. A kocsma előtt mindenesetre nyomtam egy részidőt, miszerint 51:26 alatt értem át Várgesztesről.

Innen az erdőben futva jöttem vissza a Kacsás-tó felé, majd az aszfalt keresztezése után jobbra. Még ez a szakasz is kicsit több lett, mint elsőre számoltam, de így utólag visszagondolva ezekre mind rájöhettem volna.

Végül olyan 21-22km lett a futás ami kicsit se esett nehezemre, pedig tegnap csak hosszút futottam. Ráadásul ma még egész jól pörögtem is, részben mert az elején menekültem a sötétedés elől, részben pedig, mert nagyon jól futható volt a talaj, szinte nem is volt komolyabb sár sehol.

Azért egy-két helyen kijárták az erdészeti járművak, vagy a vadászok az utat és Kőhányáspuszta után is összetúrták az utat a Quad-osok, akikkel össze is találkoztam. Ők amúgy nem is sejtik, hogy másoknak milyen lesújtó véleményük lehet róluk, mert kedélyesen rámköszöntek, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy ők széttúrják az erdőt. Mondjuk aztán én se teszek ellenük semmit, mert nem szóltam egy szót se, csak visszaköszöntem, de azért magamban mérgelődöm, hogy milliószor nagyobb kárt okoznak a tájfutóknál, mégis minket nem engednek be egy csomó szép terepre.

A mai futás kicsit túlméretezett lett, ami abból a szempontból nem baj, hogy könnyen ment és jó kaland volt így a sötétbe hajlóan, de azért holnap nem tudom hogyan fogok résztávozni. Lehet ki kellene hagyni és holnap könnyű napot tartani, de attól tartok most, hogy ennyire jól érzem magam bevállalom Gerivel a kemény edzést.

Összesen 21km, 350 szint, 109:15

Max. pulzus: 162

Átlag pulzus: 140

Térkép

Váltakozó futás aszfalton

Jól sejtettem, hogy a hétfőn mért súlyom csak egy kis megugrás volt, mert ma reggel csak 72,8kg voltam, ami az eddig mért legkevesebb.

Egész délután mindenhol azt szajkózták, hogy jön a vihar és mindenki óvatoskodjon, de természetesen ennek ellenére ma se maradhatott ki az edzés. Mondjuk annak tükrében, hogy mennyire fújt a szél egyáltalán nem meglepő, hogy edzettünk. Nem igazán nevezhető ez a szél még viharosnak, bár ami késik nem múlik.

Mai napra váltakozó futás volt tervbe véve és el is indultunk Gerivel a Síkvölgyi temető felé. Nagyon nem esett jól a futás és annak ellenére, hogy délkeletre mentünk szembe fújt a szél. Olyan hat kilométer tájékán kezdtük el a váltakozót, de addig már kinyafogtam magam Gerinek. Nagyon visszafordulhatnékom volt. Lábra úgy tűnik elég rendesen betesz a szerdai tornatermi edzés, mert nagyon nem volt bennem erő. Aszfalton ilyet nem szoktam érezni, csak nagyon hosszú futások végén.

Azért csak elkezdtük a váltakozót és én rögtön a halálomon voltam. Elkanyarodtunk jobbra síkvölgy előtt, mintha Várgesztesre mennénk. Kezdetben talán olyan 3-400 méter gyorsakat mentünk és majd ugyanennyi lehetett a lassú is, de én rendszeresen lemaradtam mikor Geri vezetett, sőt volt, hogy hamarabb be is fejeztem a gyors szakaszt. Geri egyszer még vissza is fordult értem. Balra kanyarodtunk a terv szerint neki a Vértesnek az aszfalton, de nem voltak olyan nagyok a fölfelék és igyekeztünk a lankásabb, vagy lejtősebb szakaszokat megfutni. Ezen az úton aztán mentünk tovább rugógyár felé és én egyre jobban mozogtam, ami nem utolsósorban a 2-300 méterre, majd még rövidebbre változó szakaszoknak volt köszönhető. Azért ahol felfelére jött ki a gyors szakasz, ott eléggé szétvoltam, de valahogy csak kibírtam. Tulajdonképpen itt már egész jól haladtunk, néha egész keveset pihentünk, de azért a lassúak még 5 perces tempó fölött voltak.

Visszaértünk Tatabányára és még csináltunk pár váltakozót, így összesen 36 perc lett a váltakozó szakasz, ami 8km biztos megvan, azaz olyan 4:30 -as ezrekre tippelnék ezen a részen. Innentől hazáig már csak levezettünk, igaz még közel 6km volt ez is. Novemberben egyszer már futottuk majdnem ugyanezt a kört, akkor 18km-nek beírva. Erre most közel 2km pluszt tehettünk, de lehet kicsit még többet is, de nem hiszem, hogy 19km-nél nagyobb lenne a mai edzés.

Nagyon rosszul indult az edzés, de a közepe fele sikerült kicsit felpörögni és onnantól egész tűrhető volt. Szerintem a szerdai tornatermi edzés fog meg annyira, hogy csütörtökönként nem birok normálisat futni. A pulzusomat nem tudom 170 fölé tolni, ami azért nálam fura. Olyan 180-ra mindig fel szokott menni, ha keményebb résztáv van, de 170 fölé még egy emelkedőben is felmegy, vagy egy ilyen váltakozó közben. Érzem is, hogy lábra nem mennek ezek a futások, mintha két kifacsart rongydarab lenne a lábam. Semmi dinamizmus nincs a mozgásomban, bár ez most a végére valamennyit javult.

Ezzel az edzéssel nincs különösebb bajom, sőt örülök, hogy megcsináltam, de azért valamit ki kell találni, mert ma csak Gerinek volt köszönhető, hogy nem 8-10km könnyűt futottam. Azthiszem nem ártana repülőzni néha, főleg a szerdai edzés végén és lehet nyújtani is többet kellene, akár futás előtt is.

Összesen 19km, 180 szint, 89:47

Max. pulzus: 168

Átlag pulzus: 144

Megnyugvási: 44 (137/93)

A váltakozó szakaszt nem mértem, de a 140-160-as pulzustartományban, illetve alatta és fölötte töltött idők megvannak:

140 alatt: 36:13

140-160: 40:52

160 felett: 12:42

TTEV – Pusztavám

Pusztavára mentem ki a TTEV harmadik fordulójára, ahol a Bánya-tavak térképen volt egy egész jó kis edzés a remek időnek köszönhetően rengeteg résztvevővel. Az időjárás mostanában egyébként tényleg ideális a futáshoz, mert jó 14-15 fok a hőmérséklet és a nap is süt.

Bemelegítésnek 2 kilométert futottam utakon, majd nekivágtam a 9170 méteres (350 szint), leghosszabb pályának.

Nem terveztem rohanni, mert a bokámat kímélni akartam és ezt egész könnyű volt betartani, mert a pálya fölfelé kezdett. Arra azért figyeltem, hogy a fölfeléket lehetőleg mind megfussam, de hamar alábbadtam ebből az elvárásomból.

Nem igazán ment jól a futás, de azért különösebb gondom sem volt. A bokám kétszer is megbillent, de jól tartott, úgyhogy nem volt vele gond. Tulajdonképpen egyre kevesebbet foglalkozom a bokámmal, de azért a lefelékben igencsak lassan mentem, sehol nem eresztettem el magamat.

A tájékozódás egész jól ment, bár az ötös pontra kicsit alámentem, majd a 16-17-es pontra bizonytalankodtam és itt el is ment pár perc.

A pálya így 83:07 lett, ami már nem is olyan vészes idő, mert ugyan KisZsebe 59 percet ment, de ez már nem olyan egetrengetően nagy különbség, legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy lefelében totyogtam.

Levezetésnek Gazda Palival kocogtunk szűk 2km-t. Iszonyú rég nem futottam vele, pedig anno több száz, sőt akár ezer kilométert is együtt edzettünk.

Fizikai állapotom mindenképpen hagy némi kívánnivalót maga után. Eléggé elfáradtam és a felfelékbe is egyre többször kellett belegyalogolnom a vége felé. Az elmúlt 2 hét alapján azt hittem, hogy jobb állapotban vagyok, de nem esek kétségbe így sem.

Összesen 15km, 400 szint, 103:20.

Pulzusadataim elvesztek, mert Edit sikeresen lenullázta az órámat, én pedig nem néztem meg azokat. 🙁

Térkép

Két pálya délelőtt, első domborzati fázison

Ma csak egy edzés volt, mert délután egyig el kellett hagyni a szállást. Piri néni ugyanis már szilveszterezőknek kiadta a szállást, így az idei edzőtábor is lerövidült. Ja és ma szintén 75,9 kg volt a súlyom reggel.

A többiekkel együtt elég fáradtan indultam ki a mai pályák rajtjához és kicsit szenvedősen nyomtam a fiatalokkal a bemelegítést, ami egész sok lett, mert az ARAK kupa idei célja alatt nem sokkal volt a rajtunk. Kifutás: 13:36

Megint elsőnek indultam neki a pályának. A domborzati fázissal kezdtem, hogy még relatív frissebben fussak ezen a pályán.

Az egyes pont teljesen rendben volt, de a kettes egy irtás közepén volt, ami jól be volt nőve szederrel, így jobbnak láttam kerülni. Éppenhogy csak bevágtam a pont irányába már látszott is a bója. A hármasnál aztán már ki is értünk a friss irtásból, így innentől lehetett normálisan futni.

Mentem irányba a négyesre és egyszer csak ott voltak a völgyek előttem, amire nem számítottam. Nem értettem hogy csúsztam el ennyire, de mikor a tájolóra néztem már azon is el voltam fordulva vagy 50 fokkal. Korrigáltam és ekkor láttam meg Bogos Tomit, aki gyorsan el is ment mellettem. A pontot innen már egy kis ívvel ugyan de jól fogtam. (hiba: 1:00)

Az ötös előtt a lefelében kicsit kiment a bokám. A helyzet nem volt súlyos, de azért kiáltottam egyet a hirtelen fájdalomtól. Fél perc sántikálás után már futottam is tovább, de azért bosszantott, hogy megint megbicsaklott a bokám. Lehet, ha nincs Leukoplast-al leragasztva, akkor nagyobb baj lett volna belőle.

Innentől azért elég óvatosan kocogtam tovább, de legalább nem hibáztam semmit a 11-es pontig. Onnan azonban úgy mentem ki, hogy tudtam melyik lesz a következő pont, mert jól ismerem azt a gödröt. Ez tényleg így van, csak éppen összekevertem egy másik gödörrel, így tettem egy jó nagy kitérőt. Még el is gondolkoztam, mikor a pont vonalában voltam, hogy nem egészen stimmel valami, de végül csak túlfutottam a fenébe. A távolságot tehát éreztem, de nem foglalkoztam vele, amiből jó kis hiba lett. (hiba: 3:30)

Innentől a célig már nagyon könnyű volt a pálya és még út is volt többnyire, így könnyű volt a hátralévő rész. Az utolsó pont ugyan nekem kicsit magasan lévőnek tűnt, de már látszott alulról, így arra se hibáztam.

Az időm 48:58 lett, mi éppen hogy kívül van a 4,7km-es pályán a tíz percesen (átlagpulzus: 143). Lassulok rendesen, de ez nem csoda, mert fáradt is vagyok és a bokám is kiment, így nem véletlenül óvatoskodom.

Egyből elindultam a második pályára, ami túlságosan már nem mozgatott meg, mármint ami a technikai részét illette. Régi térképpel egy sima pályán kellet futni és a fedettség már nagyon megváltozott. A nyolcas pontig nem volt semmi hiba, de azért máskor felesleges kanyarokat tettem bele rendesen, de ez csak a bokám miatt volt Ilyen lassú tempóban nem volt nagy kihívás jól menni.

Azért a 9-esre megtréfált, hogy megváltozott a fedettség és még az út keresztezését is elintéztem azzal, hogy biztos azóta járták ki, hogy elkészült a térkép. (hiba: 2:00) Gyorsan korrigáltam és innentől nem is hibáztam semmit kivéve az utolsóra, ahol igencsak hibás a térkép, mert az a domb egy kicsivel nagyobb és nem is ennyire sárga. (hiba: 0:20)

Az újabb 4,7km-es pályán végül 45:02-t mentem (139-es átlagpulzussal), ami elég lassú még akkor is ha hibáztam 2:20-at.

Fáradt voltam már nagyon de azért 12:20 alatt visszakocogtam.

Összesen 17km, 350 szint, 1:59:58.

Max. pulzus: 159

Átlag pulzus: 141

Megnyugvási: 53 (147/94)

Domborzati fázisú térkép , másik térkép

Újabb technikai edzés a Gém-hegyen

Délutánra egy hosszabb edzés maradt, mert a Gém-hegy távoli részére mentünk ki edzeni.

A kifutásba belecsúszott egy kis bozótozás is, mert sikerült ugyanott elvétenünk az irányt, mint tavaly, de azért távban nem lett több és 16:05 alatt ki is futottunk.

Én egyből nekivágtam a pályának, mert nem volt kedvem kint fagyoskodni a ködös időben. A tavalyival ellentétben most nem szakadt a hó, de a tavaly és a fák már éppen fehérek voltak.

Meglepően jól kezdtem a pályát és ugyan nem erőltettem magamra versenyközeli tempót és a lábam elé is igen sokat nézegettem egész jól haladtam és nem is hibáztam a 8-as pontig. Ott egy kicsit túlfutottam (hiba: 0:20), majd a következőre is tettem egy kanyart (hiba: 0:10). Nem valami tudatosan mentem, de érzésre is simán jöttek, valamint az apró hibák korrigálása is gyorsan ment. Elég rossz amúgy úgy tájékozódni, hogy a földet bámulja az ember, mert a térképből és a terepből is jóval kevesebbet látok, mint egyébként.

A tizesre direkt mentem felülről, hogy a bokámat ne kínozzam egy ilyen oldalazással, de ami azt illeti mehettem volna még feljebb, akár a hegy tetején. A pontfogás sima ügy volt, pedig a ködös időben csak a benyúló erdőfoltok és a völgyek adtak némi támpontot. Itt ment el mellettem Bogos Tomi, de nem nagyon próbáltam utána rohanni, egyrészt a bokám miatt, de fizikálisan sem ment volna, mert épp felfelé jött.

Innentől, ha nem is az optimális útvonalon, de hiba nélkül mentem a pálya végéig. Ahol nem volt muszáj, ott nem szaggattam magam a dzsuvában és nem mentem be a meredekebb részek közé se.

Az utolsó pontot nem találtuk, de mivel Guszlev Anti és Pápai Ildi is ugyanott kereste és szerintük is jó helyen voltunk, így fél percet ha szántam rá, hogy körbenézzek és miután tutira meggyőződtem arról, hogy nincs kint a pont a jó helyen befutottam a célba.

A 6,1km-es pályán 55:49-et mentem 149-es átlagpulzussal, majd a célból visszaindultam azonnal, mivel nem volt ott senki.

Visszafelé már éreztem, hogy kicsit kevés volt az ebéd és fáradt vagyok, de azért alapvetően könnyen ment a futás hazafelé és 16:37 alatt vissza is értem.

Összesen 14km, 340 szint, 88:32.

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 148

Megnyugvási: 46 (144/98)

Térkép

Fekete színnyomás nélküli térképpel

Mai mérlegelés eredménye: 75,9 kg

Délelőtt egy sima pálya volt a program a Gánt (Disznó-sarok) térképen, ám nekem sikerült egy fekete színnyomás nélküli térképet szereznem, így én azzal futottam.

A terep szélére természetesen futva mentünk ki, így jó 2km bemelegítés (10:42) után indultam neki a pályának. Az egyesre rögtön hibáztam egy kicsit, mert úgy vártam, hogy a gödör még az oldalban lesz, de már a sík részen volt (hiba: 0:40).

A kettesre aztán minden rendben volt, akárcsak a hármasra, ahol Fannit is utolértem. Meglepően jól tudtam mozogni terepen, így Fanni tempójában is el bírtam futni, pedig terepen mentünk. Persze egyből jött egy probléma, mégpedig az, hogy minden lépésnél a lábam elé kellett nézni, így a térképpel nem igazán vacakoltam és előre se nagyon néztem. Ebből persze rögtön hiba lett, mert balra mellécsúsztam. (hiba: 0:30)

A pontról lefelé már gyors volt, mert csak az útig kellett terepen kifutni, ám elnéztem a térképet és egy úttal odébb vágtam be balra. Még csodálkoztam is, hogy Fanni mi a fenéért megy másfelé. Persze rögtön korrigáltam és jobbra átvágtam a lapos gerincen és innen már nem volt gond a pontfogással, de ezzel kicsit lemaradtam. (hiba: 0:40)

Ugyan tudtam, hogy balra úton is meg lehetne csinálni az átmenetet, de én inkább úgy mentem neki az átmenetnek, mintha tényleg nem lenne út. Az irtásokkal csak nagyjából foglalkoztam és a magas fűben a lábam elé néztem, így sikerült irányban jól elfordulnom. Kezdett gyanús lenni a dolog, mert hiányoztak a rétek, így jobban megnéztem, hogy mi lehet a gond és a tájoló segített. Kissé mellémentem, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam. (hiba: 1:30)

A következő átmenetben a korábbi elhatározásom alapján balról megkerültem a bozótos részeket az úton. Ezt az egy átmenetet néztem meg előre, mert itt tényleg nagy hülyeség lett volna utak nélkül menni, főleg az én vacak bokámmal.

A nyolcas pontra aztán megint nem akartam bozótozni, így balra kerültem egyet, mert azt hittem lesz egy út, amin futhatok, m kicsit elnéztem a dolgot. Balra láttam a dagonyát és már tudtam, hogy túl nagyot kerülök. Innen már rendben fogtam a pontot utak nélkül, de a hiba már megvolt a rossz útvonal miatt. (hiba: 0:30)

Innen a pálya végéig ellenben sikerült megúsznom hiba nélkül és a terepen futás is egész jól ment, legalábbis relatív. Persze a lábam elé elég rendesen nézegettem, de ez a futás már tekinthető tájfutásnak és nem csak erdőben botorkálásnak. Versenyezni még nem tudnék így, de azt a szintet már elérem, hogy élvezzem a tájfutást és ez nagyon jó.

A pálya 6,1 km volt, amin én a 3:50 hibámmal jöttem 48:42-t, ami megint az utolsó helyre volt elég, de ez csöppet sem zavar. Az átlag pulzusom a pálya alatt 156 volt.

A visszafutás ma csak 8:55 lett, de mivel lesz még ma edzés, így ez is bőven elég volt.

Összesen 10km, 220 szint, 68:12.

Max. pulzus: 168

Átlag pulzus: 152

Megnyugvási: 37 (140/103)

Térkép

ARAK edzőtábor, Gánt – Első edzés: Gránás

Reggel megint mérlegeltem és 76,0 kg volt a súlyom, ami tegnap óta majdnem másfél kiló mínusz, de inkább tegnap voltam több a karácsonyi zabálások miatt.

A mai nappal kezdetét vette az ARAK edzőtábora Gánton, Piri néninél, amihez az előző évekhez hasonlóan én is csatlakoztam.

Ma csak egy edzés volt, mégpedig a Gránás terepen, ahova természetesen futva mentünk ki, majd én egyből neki is vágtam a pályának.

Előzőleg persze jól leragasztottam a bokámat leukoplasttal, nehogy sérülés legyen a dologból. Azthiszem maradni is fogok ennél a módszernél, mert a "terminátor cipő" és a bokavédő valami amit vettem is igencsak zavaró és akadályozza a mozgást, míg a leukoplast olyan, mintha rajtam sem lenne.

A pályán elég óvatosan mozogtam, de a vártnál sokkal jobban, ugyanis a bokámmal nem volt különösebb gond és a terep is kedvezett, mivel a nyílt részen mindig láttam hova lépek. Az erdőben már kicsit zavaró volt az avar, így ott még lassabban mentem.

Az első három pontra nem hibáztam semmit, de a négyes majdnem megviccelt, mert azt hittem, hogy a gerincen kell majd futnom miután felérek, ám szinte rögtön ott volt szemben a völgy. A két határkaró és a hetes pont nagyon könnyű volt, majd jött egy kis oldalazás, amiben igencsak a lábam elé kellett nézni és nem is nagyon koncentráltam, így nem voltam biztos benne, hogy két erdőfolt után vagyok és mivel nem láttam a pontot igencsak elbizonytalanodtam. Végül a jobbra lévő sziklák alapján zártam ki, hogy rossz helyen lennék. Gyakorlatilag a pont mellett álltam, csak nem láttam be a szikla alá. (hiba: 0:20)

A maradék két réten lévő pont sima ügy volt, de amikor az erdőbe értem be, akkor csak a lábam elé tudtam nézni. Ezért, vagy nem ezért, de nem vettem észre a pontot és egy kicsit jobbra mellé is mentem. Éreztem, hogy jobbra csúszhattam el, de azért elég nagy hiba lett belőle. (hiba: 1:00)

A következő pontra se sikerült hiba nélkül eljutni, mert túlságosan felfelé húztam, bár elképzelhetőnek tartom, hogy kicsit torz itt a térkép, mert szintben nem mentem annyit felfelé, hogy így elcsúszhattam volna. (hiba: 0:10)

A pálya végével nem volt gond és alapvetően elégedetten fejeztem be az edzés technikai részét. Az összesen 1,5 perc hiba ugyan nem valami jó, de mostanában ez túlságosan nem érdekel, az viszont mindenképpen bíztató, hogy simán le tudtam futni a pályát. Az időm 19:19 lett, ami a legrosszabb idő lett az összes közül, de ez se nagyon érdekelt. Átlagpulzus a pálya alatt 157, megnyugvási a végén 38 (161/123) volt.

Mivel én értem be elsőnek, így jobbnak láttam futni egy kört, míg a többiekkel együtt vissza indulunk. Mikor a többiek gyülekeztek én a környéken rohangáltam, persze egyedül.

Visszafelé szerencsére többen úgy gondoltuk, hogy ki kellene egészíteni a futást, így még tettünk egy kört a Gém-hegyen. Ezzel együtt a visszafelé 33:21 lett.

Összesen 13km, 300 szint és 70:17 lett.

Max. pulzus: 167

Átlag pulzus: 151

Megnyugvási: 42 (143/101)

Térkép

Mikulás Kupa – Csákányospuszta

Ma a Megalódusz szervezésében tartott Mikulás Kupára mentünk ki Csákányospusztára, ahol egy hosszú futást terveztem, amibe be akartam illeszteni az 5km-es tájfutó pályát is. Mivel már nem volt idő a rajt előtt elmenni futni, így úgy döntöttünk Gerivel, hogy majd a pálya után megyünk ki futni valamit utakon. Ez akkor jó ötletnek tűnt, ám másképp alakult.

Elindultam a pályán és eléggé nem voltam képes terepen közlekedni a bokám miatt, így leginkább *** mozgására hasonlított a "futásom". (A kicsillagozott részre egy személy neve illik, akivel az antifutómozgást szoktuk jellemezni.)

Az első két ponttal nem volt semmi gond, Geri utolért és együtt mentünk, de a 2. ponton már egy érdekes üzenet várt minket, miszerint rossz helyre tette a felvezető a pontot a túlzott alkoholfogyasztás következtében. Persze meg lehetett fejteni, hogy az erdőfoltban lévő gödörben lesz, de mivel 2 ilyen erdőfolt volt, így azért sikerült elrontani és a másikhoz menni elsőre. A négyesre menet aztán "elhagyott" egy pontot a felvezető, amit a berajzolt útvonalon meg is találtunk. Az 5-ös, 6-os pont a térképen látottak ellenére könnyű volt, de a 7-es már keményebb falat volt. Azt lehetett a szövegből kiolvasni, hogy a pont szikla lesz és a távolság is stimmel, de az irány az már eltér, méghozzá "derék" módon. No ezt nem igazán sikerült megfejteni, de azért 2 plusz pont érintésével csak eljutottam a 7. pontra, ami az 5.-ről nézve volt 90 fokkal balra. Innen persze megint nem jó felé mentem, mert nem tudtam melyik a lőtéri tűzrakóhely. Feltúrtam a fél lőteret, majd elmentem a következő két pontra, ahol nem volt semmi. Már kezdtem úgy értékelni a helyzetet, hogy innentől nem lesz kint pont, de végül a sípálya aljában a ponton kívül még csokihóembereket is találtam. A következő pontra mászva kezdtem el igazán gondolkozni azon, hogy ma már aligha fogok plusz edzést csinálni, mert lassan 2 órája a terepen vagyok.

Itt ugyan épp az volt kiírva némileg körülírva, hogy ne menjek tovább a pályán, de én csak végigcsináltam az egész pályát, ha már eddig eljöttem és ekkor már kezdtem is élvezni a futást. A lábamra ugyan nagyon oda kellett figyelni, de azért jólesett a futás, főleg, hogy végig igen lassan mentem és sokszor álltam meg gyalogolni is. Kegyetlen meleg volt, így nem okozott gondot, hogy néha kicsit ácsorogtam és az se zavart, hogy az 5. pont környékétől teljesen szétszakadt a "mezőny" és én egyedül mentem tovább.

Ami miatt mégsem voltam boldog, az a bokám, ugyanis alig volt futásnak nevezhető amit ma produkáltam, főleg ott, ahol nem úton kellett menni. Már épp azon voltam, hogy átállok az alapozás elején az aszfaltfutásra és atléta módjára próbálok felkészülni, de bementünk a Decathlonba, ahol vettünk egy bokatartó zokniszerűséget. Ez némi reményt ad arra, hogy sötétben is tudok majd terepen edzeni.

Összesen 14km, 400 szint, 2:23:31.

Átlag pulzus: 132

Megnyugvási: 37 (156/119)

ARAK évzáró: terepfutás és foci

Ma volt az ARAK-os évzáró, amire természetesen én is elmentem Edittel. Elég döcögősen indult a nap a Kotló-hegy oldalában lévő lovardánál, mert nem volt valami nagy futókedvünk, sőt egyáltalán nem volt kedvem futni. Hidegnek éreztem nagyon az időt és ráadásul mindenki terepre fog kimenni az ARAK háziversenyén, én pedig még nem futhatok terepen, térképpel.

Madár aztán szerencsére közbeszólt szokásos stílusában és arra jutottunk, hogy Edittel csak kimegyek a középső pályára és lekocogom vele az egészet. Terepen is el kell kezdeni a futást, akármennyire is féltem a lábam!

A rajt nem volt egészen egy kilométerre, ahol vártunk egy keveset, majd én belekukkantottam a térképbe, hogy tudjam merre fogunk futni. Hát nem éppen egy kímélő pálya várt rám, Editre és a bokámra, de erre lehetett is számítani és nem volt valami hosszú sem. 3,4km volt ez egész.

Az első lépések terepen fölfelé elég érdekesek voltak, mert a bokámmal semmi gond nem volt, ellenben Edit otthagyott és csak úgy sikerült utolérnem, hogy ő megállt pihenni. Még a gyaloglás is nehezemre esett a domboldalban fölfele.

Rövidesen kapott mindent a bokám. Volt oldalazás, lefelé, felfelé, buckás, köves részek, de abszolút jól bírta a lábam. Néha már előre is rohangáltam Edittől, ami aztán elég rendszeressé vált. Néha belepillantottam a térképébe és próbáltam memóriából megfogni a pontot. Ez többnyire sikerült is, de azért tettem bele felesleges kitérőket is.

Bokám olyannyira jól viselte a megterhelést, hogy még a megbicsaklás is gond nélkül ment neki. Egyszer kicsit megbillent ugyanis a jobb bokám kifelé, de megtartottam és nem lett belőle baj. Tulajdonképpen olyan volt mint korábban, akár naponta-kétnaponta. Bokám kicsit megbillen, de még nem megy ki. Még csak annyira se, mint az eddig legkomolyabb bokakimenetelek, amikor 2-3 lépésig fájt.

Most tehát csak megbillent, mindenfajta fájdalom és következmény nélkül. Úgy tűnik bírja a kiképzést, de azt azért még nem próbálnám ki, hogy mi van, ha kicsit ki is megy. 🙂

Pálya végén egyre jobban élveztem a rohangálást, főleg a lefeléket és a csúcs az volt, amikor a kopasz hegyoldal tetejéről elindultunk lefelé. Ez hiányzott már 2 hónapja. Terepen futni, élvezni a puha talajt, a természetet, a kilátást… Imádok tájfutni és ez most kijött rajtam.

A célba aztán ott volt már Bogos Tomi, Gyurkó Fanni és Kovács Dávid, akikkel még elmentünk futni egyet edzés kiegészítése végett. A pályán ugyan 50 percet töltöttünk, de még az össze vissza rohangálásommal együtt is csak jó, ha 6 kilométer lett.

Fanni 8km-t akart még futni, így alkalmazkodtunk hozzá és elindultunk az országút túloldalán befelé. A nagy dózeren mentünk jódarabig, majd bekanyarodtunk jobbra, hiszen a Csákvári Sportközpontba akartunk visszajutni az évzáróra. Itt végre szusszanhattam minimálisat, mert már nagyon nem esett jól az amúgy nem igazán acélos tempó. Olyan 4:40 körül ha mehettünk, de lehet még lassabb volt, de nekem kész szenvedés volt. Fanni igencsak keményen tolja, a két fiúnak meg nem okozott gondot a tempó. Persze én szenvedtem elég rendesen. Kicsit még vissza kellett kanyarodni a lovarda felé a kastélyparkon át, hogy meglegyen a kilométer, de nagy nehezen csak kibírtam. Többiek még megálltak a focipálya szélén gimnasztikázni, bár én azt hittem repülőzni is fognak, de azt végül kihagyták.

Gyorsan átöltöztem, majd jó kis kajálás következett, beszélgetésekkel. Bent aztán Fanni még mindig a futócuccában mászkált. Kérdésemre, hogy miért nem öltözött még át, csak annyit felelt, hogy "Minek? Nem izzadtam meg."

Nem elég, hogy nem bírok elfutni Fannival, de még meg sem izzad! Ez aztán az alázás. Persze nem rossz értelemben, mert én csak örülök annak, hogy Fanni személyében van egy magyar tájfutó aki keményen edz, hajt és megtesz mindent azért, hogy jó legyen. Mindenki más fényévekre van tőle hozzáállásban a felnőtt női mezőnyben.

Azért rám nézve elég szégyenletes, hogy jobb mint én, de azért ezen alapozás alatt igyekszem majd javítani.

A program hátralévő részében tornatermi foci volt, amibe én is beálltam bármennyire is nem a legjobb a bokámnak. Persze óvatoskodtam, bénáztam, de azért ez így is veszélyes volt. A hirtelen fordulások, megállások nagyon nem mennek még, de ami ennél is rosszabb, hogy igazi kétballábas focistává változtam, mert jobb lábbal labdába rúgni nem igazán tudtam, erőset, illetve pontosat, meg főleg nem.

Azért rúgtam két gólt és az egyik jobbal volt, szóval nem teljesen reménytelen a dolog, de persze egy-egy keményebb összecsapásnál, rosszabb rúgásnál éreztem, hogy nem oké még a bokám. Nem oldalra, hanem előre-hátra nem mozog még 100%-ban, ami egy földetérésnél elég kellemetlen is volt. Lesántikáltam, majd 5 perc után visszaálltam.

Bajom nem lett, de adtam a bokámnak rendesen. Úgy tűnik bírja a kiképzést, mert a délelőtti terepfutás és a délutáni foci se tudta kikészíteni. Tulajdonképpen még jót is tett a bokámnak, hogy végre más mozgást is végzett és nem csak a sima betonfutást.

Persze a testem többi tagja is elszokott a másfajta mozgástól, így a bal nagylábujjam, derekam is érzem. Jó fárasztó volt ez a mai nap, így mindenestül. Eléggé szét is csúsztam estére.

Összesen 15km, 300 szint, 91:30.

Max. pulzus: 164

Átlag pulzus: 144

Megnyugvási: 41 (157/116)

Könnyű futás Gerivel és Baluval

Fáradt voltam délutánra, de nem okozott gondot elindulni futni, mert jött át Geri és együtt indultunk el.

A Síkvölgyi temető felé indultunk, majd a temető után balra kanyarodtunk az országúton. Forgalom minimális volt errefele, de azért a lámpa így sem ártott, mert semmi világítás nincs errefelé. Mondjuk nem is csoda, mert ez már a Vértes alja és ház szinte sehol nincs.

Gerit próbáltam meggyőzni, hogy lehetőleg most ne fussunk jóval többet a tervezett 12km-nél, de azért arra még rávett, hogy az első elágazásnál egyenesen menjünk. Innen jó 1km után tudtunk bevágni balra és mivel pont a sportpályákhoz értünk ki az az ötletem támadt, hogy nézzünk be az új rekortán atlétikai pályára, hogy be lehet e egyáltalán jutni, illetve van e világítás.

Simán bejutottunk, ráadásul egy lámpa is világít a pálya sarkában, aminek következtében akár sötétben is lehet edzeni itt. Igaz nem világítja be rendesen az egész pályát, de köszönhetően a friss festésnek még így is jól látszanak a sávok.

Innen a Győri út mellett indultunk haza és pár száz méter után Balu (Ádám Balázs) futott el szemben velünk. Megálltunk és úgy döntött, hogy visszafordul velünk.

Innentől a Dózsakertig végig beszélgettünk, többek között a leendő közös futásokról, sőt Balut a szervezés alatt álló tornatermi edzés is érdekli. Megbeszéltük, hogy létrehozunk a környékbeli futások összehangolására egy levlistát, ami azóta meg is történt. Aki akar az szóljon és felteszem rá, de akik potenciálisan szóbajöhetnek, azt úgy is megkérdezzük a héten, hogy fel akar e kerülni. (Persze ha tudjuk, hogy érdekelheti.)

Teljesen feldobta az addig kicsit unalmasan csordogáló edzést, hogy összefutottunk Baluval.

Úgy néz ki alakul valami nagyobb futócsapat itt Tatabányán, sőt a tornatermi edzés miatt még közös edzések is lesznek, ha sikerül összehozni.

Összesen 13km, 50 szint, 62:12

Max. pulzus: 171

Átlag pulzus: 152

Megnyugvási: 48 (146/98)

Síkvölgy, rugógyár felé egy túlméretezett kör

Gerivel megbeszéltük, hogy ma együtt futunk és olyan 10-12km volt tervbe véve. Mikor elindultunk Geri mondta, hogy 12km lesz és Síkvölgy felé megyünk, ami ellen nem is volt kifogásom.

Egész jó tempóban mentünk, nem is esett túl jól. A temető után ráálltunk az országútra és azon nyomtuk fejlámpáinkban, néha a frászt hozva az autósokra, akik csak azt látták, hogy fények mennek szembe velük.

Kicsit meglepődtem, hogy nem kanyarodtunk el balra, hanem mentünk tovább a Síkvölgyi tó felé, de nem foglalkoztam különösebben vele, mivel épp elég volt a tempót tartani. Geri aztán csak kibökte, hogy merre megyünk és ekkor már tudtam, hogy ez egy igen hosszú futás lesz és nemhogy 12-ből, de 15-ből se ússzuk meg. Elmentünk a tó mellett és folytattuk utunkat a dózeren egészen a rugógyárig, ahol kiértünk arra az országútra, amin Várgesztes felöl lehet levágni Pest irányában. Ezen futottunk ki a Győri útig, ami egyrészt messze volt, másrész igen sok szint is volt benne. Eléggé szenvedtem a fölfelékben és már alig vártam, hogy átbukjunk a dombtetőn, de vagy tucatnyiszor kellett csalódnom, mert mindig felfele jött. Már 1 óránál jártunk mire kiértünk a Győri útra a temető mögé, így sejteni lehetett, hogy a mai futás bizony 17-18km lesz.

Visszafele szerencsére lejtett és a tempó is visszaesett kicsit, de így is 4:40-4:50 körül mozoghatott.

Nem haltam meg, de már nem esett jól a vége. Tovább minden gond nélkül mentem volna még, de a tempó már kifejezetten nem tetszett.

Ha ezt tudom, akkor tuti lebeszéltem volna róla Gerit és csak egy rövidebb körre mentünk volna, de így utólag már jó érzés, hogy ezt is meg tudtam csinálni.

Összesen 18km, 180 szint, 85:04.

Max. pulzus: 171

Átlag pulzus: 156

Megnyugvási: 43 (148/105)

Cserbenhagyott a sérthetetlennek hitt bokám

Ma az idei ARAK kupa terepére mentünk ki a Fejér Megyei Egyéni Bajnokságra edzésképpen.

Melegítésnek nem futottam valami sokat, de azért úgy szűk 2km volt és terepre is bementem. Kicsit éreztem a tegnapi futást, de azért nem voltam fáradt a rajt előtt. Talán a meggyötört lábaim zavartak csak kicsit, amit a cipő szedett szét.

Ma inkább a régi VJ integrátort vettem fel a Jalas helyett, mert abban csak a szögek vannak kitörve és a lábam mindig is jobban szerette. Most is sokkal stabilabbnak tűnt, így el is határoztam, hogy még egyszer nem veszek kevésbé masszív cipőt.

A jalasban, ha belerúgok egy kőbe az sokkal jobban fáj, mint a VJ-ben és emiatt aztán sokkal kevésbé merem odatenni a lábam. Ezen egész hosszan elgondolkoztam a rajt előtt, ami talán a sors iróniája a későbbiek tekintetében.

Makival még a verseny előtt megbeszéltük, hogy mit tervezünk futni és én azt mondtam, hogy 60-on belül menni a minimum, bár ekkor azt hittem, hogy csak 8,5km a pálya és nem 8,9, de ez nem is fontos.

Rajt után nagyon tetszett a pörgős rész és jól is ment, majd az ötös ponttól jött a küzdelem. Hibázgattam is apróbbakat, de azért toltam keményen és egész jól haladtam. Nem voltam elégedett magammal, mert tegnap sokkal jobban oda tudtam tenni magam. Úgy tűnik a meredekebb vértesi oldalak kevésbé fekszenek nekem, mint a Gerecse.

Közeledtem a pálya végéhez és olyan 4 perc hibám már volt, néztem is az órát, hogy pont ki fogok csúszni az időből, amit meghatároztam magamnak. Megfogtam a 17-es pontot, majd elindultam a völgybe lefelé. Már tudtam, hogy csak egy völgyön kell felfutni és jön a sík rész, amit nagyon szeretek. Mintha még valami csapásszerű is mutatta volna, hogy merre kell mennem, így rohantam le a völgybe és ekkor történt a baj.

Éreztem, hogy jobb bokám kifordult. Nem tűnt komolyabbnak, mint bármikor máskor, mert nem hallottam reccsenést, vagy nem éreztem úgy, hogy különösebben kifordult volna. Nem estem el és a lendület vitt tovább. Megtettem vagy 4-5 dupla lépést, tehát a jobb bokámra is ráléptem vagy ötször, mire megálltam a völgy alján. Gondoltam kicsit megmozgatom és már megyek is, bár jobban fájt, mint máskor szokott. Ekkor kezdtem kicsit rosszul lenni és a helyet kerestem ahova leülhetek. Nem akartam a földre ülni, csak egy sziklának szerettem volna nekitámaszkodni, de inkább gyorsan elterültem a földön, sőt még el is feküdtem. Azért nyomtam előtte egy részidőt (56:05), hogy tudjam mennyit álltam, így meglegyen a tiszta futóidőm. Éreztem, hogy ez most nem annyira komolytalan, mint máskor, de még csak az merült fel bennem, hogy ez a mai napon fog csak gondot okozni.

3 percig feküdhettem és segítséget se kértem Grabecz Tibitől mikor elment mellettem, pedig kérdezte mi a baj. Mondtam, hogy megoldom, majd felálltam és elkezdtem a 18-as pont felé felsétálni a völgyön.

Mikor felértem megmutattam egy lánynak, hogy hol van, majd elkezdtem kocogni a pont felé. Olyan 100-200 métert kocogtam összesen, de nagyon nem éreztem stabilnak a jobb lábam, így nem erőltettem tovább. Nem a fájdalom miatt, bár kicsit az is volt, hanem mert féltem, hogy baj lesz. Kezdtem érezni, hogy ez még komolyabb lehet, mint hittem. Besétáltam a célba, de innen már megfogtam minden pontot, hisz úgy is útba estek. A cél előtt a befutón már nagyon nem bírtam menni. Éreztem, hogy alig fér el a cipőben a lábam és kezdtem megint rosszul lenni. Hányingerem volt és a vérnyomásom is a padlón lehetett. Mondták is a célban, hogy nagyon sápadt vagyok.

A kocsinál átöltöztem és mikor levettem a cipőt tudatosult bennem, hogy ez most akár a legrosszabb is lehet. Bár fejben tiltakoztam az ellen, hogy törés, hisz gyalogoltam, sőt futottam vele, de a duzzanat akkora volt és annyira fájt a lábam, hogy Edittel egyetértettem, hogy egyenesen a kórházba megyünk.

A kocsiban még reszketett a testem, fáztam is, pedig nem volt hideg és az OB miatt aggódtam. Hogy fogok így indulni, sőt jól szerepelni? Ha ez még nem elég, akkor utána jön a CSB, amin már tuti futnom kell. Nem hagyhatom ki, sőt jót kell, hogy menjek, hiszen nyernünk kell.

Mire kiszálltunk a kocsiból már igen komoly gondot okozott a járás. Szerencsére Edit miatt van némi protekcióm a tatabányai kórházban, így hamar sorra kerültem. Mondogatta is, hogy ki fog gipszelni, meg hasonlók.

Szerencsére a röntgen törést nem mutatott és a doki se akarta egyből gipszelni a lábam, hanem visszarendelt szerdára. Akkor fogják tudni megmondani, hogy a szalagok megúszták e.

Nagy nehezen hazamentünk, de ekkor még szenvedtem egy sort, mert ha ráálltam a lábamra, akkor utána fél óráig lábamputációt követeltem Edittől annyira fájt. Szerencsére a Flector krém, meg a por amit a doki felírt segített, na meg eszem ágában nem volt ezek után újra ráállni.

A versenyen amúgy Maki nyert 65 perc végével szóval még a hibákkal együtt is lemostam volna mindenkit. Olyan 62 perc körül simán beértem volna. Persze a 60 alatti idő nem lett volna meg, de a 4 perc hiba elég sok egy ilyen időhöz.

Jó állapotban vagyok, pontosabban most már csak voltam. Fél év kemény edzés ment el a mai nap és ki tudja, hogy a bokám ezek után mennyire lesz a régi. Soha nem volt vele baj. Ha igen, akkor is csak olyan apró, hogy még 10 másodpercet se veszítettem vele.

Idén a Főiskolás VB klasszikuson ment ki egy kicsit, de akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, bár azóta kicsit éreztem. Ez leginkább az Eötvös sprinten és szeptember 7.-én foglalkoztatott, de azt hittem rendbe fog jönni. Nem jött rendbe, sőt.

Voltak tehát előjelek, ráadásul szerintem a tegnap szétszedett talpam miatt kicsit féloldalasan is futhattam, ezek pedig ide vezettek.

Felmerül bennem, hogy ha mindig jó cipőben futottam volna talán elkerülhető lett volna ez a sérülés, de alapvetően nem ez okozhatta a bajt. Sérthetetlennek hittem a bokámat és most cserbenhagyott.

Nem tudom mikorra fogok rendbejönni, de az biztos, hogy nem fog megtörni ez a sérülés. Még nem mondtam le az OB-ról sem, pedig Edit és az orvos szerint akár több, mint egy hónapig is eltarthat mire futni tudok.

Erre rá kell, hogy cáfoljak. Ez egy átlag embernek szól. Én akaraterővel, vagy bárhogy, de rendberakom a bokámat és indulni fogok az OB-n! Erre készültem és ha nem is leszek 100%-os, de ott leszek. A CSB-n pedig nyernünk kell!

Összesen, 12km, 300 szint, 66:05.

Max. pulzus: 174

Átlag pulzus: 164

Megnyugvási pulzust nem mértem, mert azt hittem még van tovább. 🙁

Könnyű futás Petzl MYO XP-vel

Ma is sokáig voltam bent a munkahelyen, ráadásul utána bementem Fehérváron a Nomád sportboltba venni egy ledes fejlámpát, így igen későn indultam el hazafelé.

Mivel Geri ma nem ér rá, így tettem be futócuccot, hogy a Vértesben megálljak futni. El is terveztem, hogy a Gránás térképpel futok egyet, hiszen ott sok a nyílt rész, legkorábban ott tudok megállni és nem is edzettem rajta mostanában.

Mikor öltözködtem már láttam, hogy nem fogom tudni világosban befejezni az edzést, így felvettem a vadonat új Petzl Myo XP fejlámpámat. Térképpel indultam neki a futásnak, de nem volt már annyira világos, hogy jól lássam, így csak egy egyszerű terepfutássá minősítettem az edzést. Terepen mentem amennyit tudtam és közben gyönyörködtem a tájban, ami egyszerűen meseszép. Nem igazán éreztem úgy, hogy különösen jól menne a futás, de rosszul sem ment. Felfutottam a terep 3 legmagasabb pontjára és próbálgattam a lámpámat. Ez kezdetben még csalódás is volt, mert félig világosban nem visz el 65 méterre még a Boost üzemmód sem. Ahogy sötétedett, úgy szerettem bele a lámába. Lazán be lehet vele menni az erdőbe is, sőt tájfutó pályát is lazán lehet vele futni. No azért a 10-20 wattos halogén lámpával nem ér fel, de nem esnék kétségbe, ha ilyennel kellene versenyeznem.

Hihetetlen, hogy egyetlen led mire képes. 70 órát bír egyetlen feltöltéssel max. teljesítménnyel. Azthiszem nem aggódnék, hogy lemerül a lámpám egy versenyen, ha ezzel mennék.

Néhol futás közben megint érzem a bal térdem alatt azt a fájdalmat, amit egy évvel ezelőtt is. Nem vészes, de azért zavaró tud lenni, ha megérzem.

Azért nem ez foglalkoztatott futás közben, hanem leginkább az új lámpa. Kegyetlen drága volt és még elemet is kellett hozzá venni, de mindenhol ennyibe kerül és elvileg sose megy tönkre. Azért 3 év garancia van rá.

Mostantól március végéig mindenesetre elég rendesen igénybe lesz véve, legalábbis most, hogy beruháztam a MYO XP lámpába kénytelen leszek rendesen edzeni.

Azért érdekes, hogy szép lassan egy kész vagyon kerül az ember testére futás közben. A Polár óra, Petzl lámpa, Nike cipő mindennapi társam lesz a futásban és minden bizonnyal nem rajtuk fog múlni, hogy mit érek el.

Összesen 11km, 340 szint, 56:05.

Max. pulzus: 158

Átlag pulzus: 137

Megnyugvási pulzus: 38 (126/88)

Hosszú térképes edzés a Gém-hegyen

Mivel Geri még beteg, így lemondta a mai edzést. Erre részben számítottam így volt nálam futócucc és Gém-hegy térképeket is tettem be. Azért pont a Gém-hegyet választottam, mert a korai sötétedés miatt előnyösek a nyílt részek.

Munkából hazafele megálltam a Kotló-hegy felöli részen, a már megszokott helyen, majd felkocogtam a hegy tetejére. A 2004-es Tavaszi Spari pályámat akartam részben vagy egészben újra lefutni a 12. ponttól kezdve.

Innen indultam neki és kezdetben nem igazán ment jó, de aztán pár pont után belelendültem.

Sajnos a polár jeladóját otthon felejtettem, de ezúttal tájoló volt nálam. Teljesen így sem voltam felkészült, mert néhol nem ártott volna a szöges, edzőcipőben néhol kicsit necces volt a hegyoldalt túrni és a lábamat s szétszedte egy egész kicsit.

Egész jól haladtam, de azt sejtettem, hogy nem fogok világosban végigérni. Azért megpróbáltam, mert holnap megyünk Ausztriába és Fecó szerint nem biztos, hogy bele fog férni az időbe az edzés, így aztán a mai nap nyugodtan futhattam hosszabbat.

A tegnapi résztávot az elején még éreztem, de miután bemelegedtem már nem volt gond.

Mikor a célhoz értem, akkor mentem tovább egyenesen a rajtba, majd onnan folytattam a pályát, egészen a 9. pontig, ám mikor a 10-es közelében az úton voltam, akkor úgy döntöttem, hogy azért már nem megyek be. Az úton ott még jól láttam, de az erdő teljesen sötét volt és ezt a nem túl szép részt nem sajnáltam kihagyni. Egyenesen visszafutottam a kocsihoz, de már útközben teljesen sötét volt az erdős részeken és mire a kocsihoz értem teljes éjszakai sötétség lett. Majdnem sikerült is kiszúrni a szemem az úton lefelé futva.

Bemelegítés a 12. pontig: 8:39

Innen a célig: 29:25 37:55

Rajtba kifutás: 5:23 (43:18)

9. pontig: 44:07

Befutás: 25:47

Összesen: 112:52

A pálya összesen 3 átmenetet leszámítva, amit nem futottam: 73:32

Amit így "kihagytam" a pályából az 2 éve 25:33 volt.

Ha ezt hozzáadom a mostani időmhöz, akkor 99:05 az időm, ami 3 perccel jobb az akkorinál. Igaz Gösswein Csabi anno 86-al nyert, de most csak edzésképpen futottam és nem erőltettem halálra magam a 13,24km-es pályán.

Ugyanakkor pontok sem voltak kint, így nem biztos, hogy mindenhol "megfogtam a pontot", de azért próbáltam az objektumot beazonosítani. Néha kicsit ácsorogtam is ezért, de úgy gondolom mindenhol sikerült megtalálnom a pont helyét.

Ez egy nagyon jó edzés volt, bár leginkább csak fizikai edzésnek tekintem. Terepfutásnak nagyon jó volt és hosszú is volt, az már csak a ráadás, hogy térképpel futottam. Ez legalább rákényszerít, hogy mindenen átmenjek, megfussam a fölfeléket…

Meglepően jól bírtam a futás, mert még 90 perc környékén is voltak részek amit keményen megfutottam és utána is csak a sötétedés miatt voltam kicsit óvatosabb.

Összesen 19km, 500 szint, 112:52.

Térkép (berajzolva a 2004-es útvonalam van)

Pontok nélkül az ARAK kupa N21-es pályáján

Reggel arra ébredtem, hogy nem igazán vagyok jól, már mentem is a mosdóba, mert azt hittem mindjárt hányok. Egy pár korty víz után javult a helyzet és bár egész kora délutánig éreztem, hogy valami nem ok nem lett semmi komolyabb bajom. Rendesen kajáltam és az edzés szempontjából végül figyelmen kívül hagytam. Nem tudom mitől lehetett, de elmúlt és innentől nem érdekel.

Tegnap még résztávot terveztünk be a mai napra, de aztán Geri szólt, hogy angolra kell mennie, így nem tudunk együtt futni. Betettem a futócuccomat, hogy hazafele valahol a Vértesben meg tudjak állni futni egyet, de csak sima futást terveztem. Volt nálam egy csomó vértesi térkép, így napközben azon kezdtem gondolkozni, hogy melyik terepre menjek ki. Délutánra odáig jutottam, hogy elhatároztam le is futok egy pályát, méghozzá az idei ARAK kupa egyik N21-es pályáját.

Már 6 előtt kint voltam a terepen, de félő volt, hogy rámsötétedik, így egyből nekiindultam a terepnek. A célban álltam meg, így a rajtba még fel kellett futnom, ami kerek 14 perc lett.

Mivel edzőcipőben voltam és tájoló se volt nálam nem nagyon rohantam a pályán, de azért haladtam rendesen. Az első pár ponton kicsit gondot okozott a tájoló hiánya, mert bizonytalan voltam nélküle a sík részeken.

Később már nem volt semmiféle gondom a tájékozódással és a futás is jól ment. Pontok ugyan nem voltak kint, de azért igyekeztem elég fixen beazonosítani a helyüket. Stekkeket nem láttam, bár nem is nagyon kerestem őket.

Végül 50:51 lett a pálya, ami a 6,9 kilométeren nem is olyan rossz edzésképp, főleg, hogy nem is nagyon erőltettem. A versenyen amúgy Wengin Ági nyert 59 perccel.

A végén még futottam 10 percet a völgyben felfelé levezetésnek.

Nagyon jó erőben érzem magam, igazából élvezek mindent, de résztávozni nem akarok. Azt valahogy mindig is utáltam és most sem vágyok rá. Azért holnap mégis megyünk, mert nagyon kell gyorsulnom és utólag már nem is szoktam bánni, hogy résztávoztam.

Nagyon jó edzés volt. Nem is nagyon értem, hogy miért nem csináltam ilyet többször. Kár, hogy már nagyon korán sötétedik.

Összesen 13km, 360 szint, 74:47.

Max. pulzus: 185 (szinte kizárt, hogy ennyire fölment)

Átlag pulzus: 151

Megnyugvási: 41 (147/106)

Térkép

21 kilométer örömfutás

Már a tegnapi napon megbeszéltük Gerivel, hogy egy hosszabbat futunk a mai napon és mivel Edit szeretett volna kimenni Majkra, így onnan terveztünk futni. Edit végül lemondta, így egy Majknál alkalmasabb helyre esett a választás és a Síkvölgy üdülőktől indultunk.

Kinéztünk egy kört, ami Várgesztesig a kék jelzésen megy, majd visszafele a kék pluszon.

Nagyon könnyedén kezdtünk futni és nem is terveztünk rohanni. Azért egy-két felfelében kemény volt így is, de alapvetően kellemes tempóban haladtunk. Mind a ketten nagyon élveztük a futást, még a szebb részeken az erdőbe is berohangáltunk. Szép nyárvégi idő volt és én részben új helyeken futhattam. Jó kedvem volt, amihez kellett az is, hogy ROB jól sikerült, de az is, hogy jól ment a futás.

Ugyan elvesztettük a turistajelzés nyomát, de simán leértünk Várgesztesre, majd a visszafele vezető utat is jól eltaláltuk. Végig jó hangulatban futottunk és csak 90 perc környékén kezdtem el érezni, hogy egyáltalán egy hosszabb futáson vagyunk.

Úgy fejeztük be az edzést, hogy még jól éreztem magam. Egyáltalán nem erőltettük meg magunkat, de azért csak futottunk 112 percet.

Ez egy igazi örömfutás volt, pár fölfelét leszámítva végig élveztem. Egész hosszú lett, szint is volt rendesen benne és kb. 2km-t terepen is futottunk. Jó állapotban vagyok és ezt nemcsak érzem, hanem a pulzusom is ezt mutatja.

Összesen 21km, 400 szint és 112:36

Max. pulzus: 160

Átlag pulzus: 136

Megnyugvási: 57 (138/81)

Kicsit szenvedős váltakozó futás

Minden meg van már tervezve a Főiskolás VB-ig, így egész apróságokat is pontosan tudok előre. Megvan mikor vágatom le a hajam, mikor cserélek kontaktlencsét, melyik nap, mit edzek. Összeállítottam egy olyan MP3 listát, amiben csupa olyan szám van, amiről a futás és a Főiskolás VB jut eszembe és felpörget. Van Vangelis – Tűzszekerek , Queen – We Are The Champions, de még Rúzsa Magdi is. Most élek és örülök, hogy szép (borús) a nyár, tudom, hogy a legapróbb hibám megbosszulja önmagát. :)))

Teljesen VB lázban égek és szinte másra nem is tudok gondolni. Utoljára ifiként és juniorként mozgattak meg a világversenyek.

A mai nap egy résztáv volt tervbe véve, de valahogy nagyon fáradt vagyok és kicsit olyan érzésem van, mint ha bujkálna bennem valami. Ha nem ma jön ki a Főiskolás VB 3. bulletin, akkor talán el se indulok futni. Persze átolvasva minden tudnivalót a VB-ről a futás kihagyása már szóba se jöhetett, de erősen gondolkoztam, hogy csak 8-10km-t fussak. Ahogy haladtam előre kezdtem érezni, hogy annyira nagy baj nem lehet, mert kezdtem egész normálisan futni, így végül mégis csak a Kacsás-tó felé mentem.

Egyből elkezdtem a 2 perc gyors, 1 perc lassú váltakozót, amiből eredetileg 3 kört, azaz szűk 6km-t terveztem, de most úgy voltam vele, hogy ha egyet megcsinálok az már jó. Az eleje nem is esett valami jól, de aztán kezdett jobban menni és bevállaltam a 2. kört is és végül a harmadikat is.

Keményen nyomtam az edzést, mert ha már megcsinálom, akkor csak erősen van értelme. Főleg a lassúak voltak gyorsak ahhoz képest, amit utoljára Gerivel együtt futottunk. Így aztán sikerült 22:35 alatt futnom a három kört, ami kicsit jobb, mint eddig bármikor és 35 másodperccel jobb, mint múlt héten.

Mivel Edittől elkértem a Polár óráját, így most pulzust is tudtam mérni.

6km váltakozó (2 perc / 1 perc) 22:35 ; Max pulzus: 176 ; Átlag pulzus: 166 ; Megnyugvási pulzus: 42 (174/132)

Visszafutottam a szokásos útvonalon, miközben elkezdett esni az eső, így ma se úsztam meg elázás nélkül. Nem igazán érzem, hogy jó állapotban vagyok, kicsit fáradtan mozgok, de a lényeg, hogy megcsináltam az edzést és nem is lett rossz.

Összesen 16km, 120 szint és 71:46

Vértes Kupa 2. nap

Egész kellemes idő fogadott minket reggel és még némi eső is volt az éjjel. Ez egyrészt jó, mert végre nem pusztulunk meg a melegtől másfelől ma akartam Gösswein Csabinak megmutatni, hogy annak is van haszna ha az ember egész nyáron 35 fokban készül.

Azért így sem akartam tervemet feladni és kemény futást terveztem. A bemelegítés ugyan nem lett túl sok (szűk 2km), de éreztem, hogy nem ezen fog múlni.

A rajt után elkezdtem tolni az úton, majd bevágtam az erdőbe és itt már el is hagyott az erőm és a térképet se igazán értettem, mert túl korán jött a pont jobb oldalt. Elsőre nem is vettem észre, így oldalról fogtam a pontot. Az azért nagyon durva, hogy Csabi ennyivel megvert. (hiba: 0:20)

Kettes csak egy ugrásra volt, el se lehetett rontani, de kicsit nehézkesen ugráltam át az ágakat.

Egyenesen rohantam ki a rétre és nem nagyon néztem a térképet, így sikerült kicsit jobbra berontani az erdőbe és onnan korrigálni, miután rendesen kiolvastam a térképet. (hiba: 0:20)

Jobbról a völgy mellett mentem a következőre, mert a dzsuvát ki kellett kerülni, de nem igazán sikerült jól fogni a pontot, mert nagyon távolinak tűnt. Álldogáltam előtte, majd végül csak azért mentem tovább a pont felé, mert a sárga gyerekszalag is ott vezetett valahol. (hiba: 0:10)

Megíveltem jobbról a hegyet, de a nem várt aljnövényzet miatt kicsit kevésbé tudtam a térképre koncentrálni, így meglepetésemre jobbra elcsúszva értem ki az útra. Egyből kapcsoltam, de nem volt tökéletes ez az átmenet sem. (hiba: 0:10)

Nagy rohanás jött és alternatíva se volt a hatosra. Kicsit ugyan gáz volt elsőként átmenni a bozótoson, amin alig lehetett látni, hogy hol megy át az ösvény, de végül csak átküzdöttem magamat rajta.

Mentem egyenesen a sziklák végéig, majd alattuk futva és közben néztem a szimbólt. Gondoltam, hogy megnézem mi is pontosan a pont pontosan, de nem sikerült értelmeznem. Azt reméltem alja, vagy teteje lesz, esetleg kettő között, de nyugati oldal volt megadva, így nem törődtem vele. Mikor az utolsó szikla végéhez értem, akkor más sejtettem, hogy túlmentem, így a sziklák tetején elindultam vissza. Félúton volt a pont az alja és a teteje között és bőven megláthattam volna alulról is. Valószínűleg épp a szimbólt néztem a pont keresése helyett. Tanulság, hogy nem akkor kell szimbólt nézegetni, amikor már a pontot is láthatnám. (hiba: 0:30)

A nyolcas felé először szintben indultam, majd a völgyön másztam fel és egész sokat megfutottam belőle és halál pontosan érkeztem a pontra. Még mindig nem tudok felfele futni, mert majdnem 40 másodpercet kaptam Skulótól.

Felérve a tetőre kezdtem élvezni a futást. Mikor kereszteztem az első utat még nem láttam balra a rá merőlegeset, így tudtam, hogy balra kell húznom. Egyenesen a pontra futottam így rá.

Nem akartam szintet veszteni, így megkerültem a völgyet, majd bevágtam domborzatot figyelve. A rajtban ugyan elmondta Gyulai Tomi, hogy a magaslesen van a pont, de ez csak akkor jutott eszembe, mikor már megláttam.

Toltam a pont irányába, majd onnan ahol az út eltávolodik a hegy szélétől bevágtam. Jó helyen értem ki a hegy peremére, így tökéletes lett az átmenet.

Felmentem a hegy peremére és onnan csak akkor vágtam le merőlegesen, mikor már a pont vonalában voltam. Jól látszott fentről, így nem lehetett vele gond.

Felmásztam a hegyre kicsit jobbra húzva, majd a bozótos végénél balra fordultam és a tiszta erdőbe kiérve keresni kezdtem hol lehet a gödör, de pont egy csalánfolt mögött volt, így kicsit bizonytalanul, de hiba nélkül meglett.

Tudtam, hogy nem lesz gond megfogni a 14-est, mert jól látszik, így csak az irányt kellett eltalálni.

Domborzat alapján élvezet volt lefelé rohanva megfogni a következő pontot.

Lefele indultam elsőre, de egy pillanat alatt meggondoltam magam, mert látszott, hogy szembe szinte lendületből fel tudok futni és akkor már nincs több szint a pontig. Fentről már jól látszott a gerinc és a pont is.

Rövid átmenet nem lehet gond érzésből és ez be is igazolódott, bár egy pillanatig azt hittem gond lesz, mert elég sokára tűnt fel a pont tőlem pár méterre.

Domborzat alapján próbáltam megfogni a 18-ast, de kicsit nehezen értelmeztem a balra futó völgyet és a pont előtt, kicsit jobbra megálltam, majd csak lassan jöttem rá, hogy hol is van a pont. (hiba: 0:20)

Harmadszorra már végképp nem lehetett elrontani a pontot és toltam is rendesen a 19-esre.

A húszast az útról akartam fogni, de végül olyan nagy volt a hegy, hogy inkább bevágtam és oldalaztam. Kicsit féltem, hogy alácsúszok, de mikor megkerültem a hegyet, akkor már láttam, hogy ez igencsak nem fenyegetett, mert a pont vagy 20m szinttel alattam volt. Nem számított a dolog, mert egyből lerohantam hozzá, de elég meglepő volt.

Lerongyoltam az útra, majd az elágazáshoz közeledve úgy döntöttem túl nagy nekem ez a hegy és megkerülöm jobbról. Ez annyira jól sikerült, hogy még a sziklafalat is sikerült megkerülnöm. Ez a pályán fel sem tűnt, de így utólag rádöbbentem erre a nem is kicsi hibára. A rétről aztán már nem volt messze a pont, de mivel mindig megszívom itt, így kicsit óvatos voltam. Most is csak akkor vettem észre a sziklás gödröt, mikor már vonalban voltam. (hiba: 0:40)

Lefele indultam a gyűjtőre, majd kezdtem kicsit jobbra húzni, mikor rájöttem, hogy nem sikerült eltalálnom az irányt. Végén majdnem derékszögben jobbra fordulva fogtam a pontot, (hiba: 0:15)

Levezetésképp lekocogtam a célba, ami megint pont elég is volt. A cipő kicsi szétszedte a jobb talpamat a sarkamnál, de nem olyan vészes a dolog. Majd jól megkeményedik.

Összesen hibáztam 2:45-öt, ami megint nem valami jó. Pálya közben jobbnak éreztem a futást, de utólag elemezve a részidők alapján már nem olyan tökéletes a kép. Csabi és néhol Skuló is jól megvert, méghozzá nem csak a hibáimnál, hanem a fizikálisan keményebb részeken is. A sok apró hiba pedig nagyon nem jó. Rengeteget össze lehet hozni egy sokpontos pályán és egy nehezebb terepen simán lehet belőle nagyobb hiba is.

Azzal azért elégedett vagyok, hogy a pörgős részen a hegy tetején talán nekem ment a legjobban, de sajnos nem minden verseny van tökéletesen tiszta szálerdőben és szint is szokott lenni.

Azért nem elkeserítő a helyzet. Jobban kell koncentrálni és keményebben megfutni a fölfeléket a VB-n és lehet ebből jó eredmény. Ráadásul még van több, mint két hét a VB-ig, ami alatt még sok mindent fogok csinálni, ráadásul a VB-n sokkal pihentebben fogok rajthoz állni.

Összesen 12km, 350 szint, 63 perc.

Térkép, Részidők

Vértes Kupa 1. nap

A Vértes Kupa az utolsó versenyem a VB előtt és ugyan még fogok térképpel futni a jövő hét végi edzőtáborban, de ott már nem rendes pontok lesznek kint. Igazi versenyhelyzetben tehát most futhatok utoljára a Főiskolás VB előtt, amit ki kell használni. A mezőny gyengesége ellenére maximumot akartam futni.

Kicsit későn reggeliztem, így éreztem még a kaját, mikor a rajtba mentem, de jó erőben éreztem magam, még a fölfelét is majdnem végig megfutottam, majd a fenn a laposban kifejezetten úgy éreztem, hogy pörgök. Elhatároztam, hogy meg minden átmenetet megnyerek, amibe ugye nem sok hiba fér.

Az egyes pontra nem kellett sokat gondolkozni. Megkerültem a völgyet, majd a pont felé fordultam és toltam. Láttam még balra a töbröt is, így nem lehetett gond a ponttal, pedig kicsit bizonytalan voltam.

Kettesre mentem irányba, majd a völgy tetejét próbáltam belőni, de nem néztem meg eléggé a térképet és megtorpantam a völgy tetejénél az ösvénykanyarban. Azt hittem már a pontnál vagyok, de pár másodperc alatt rákjöttem a hülyeségemre és tovább mentem. (hiba: 0:15)

Hármasra irányba mentem, bár itt sem vettem le rendesen az irányt, de a völgy sokat segített és egyenesen rontottam rá a pontra.

Domborzat alapján jobbról íveltem az átmenetet, majd a völgy után jobbra fordultan és berohantam a pont alá. Egyből megláttam, de lehetett volna egyenesebben is menni. (hiba: 0:10)

Nem tartottam jónak a fenti útvonalat, így nem maradt más, mint alulról. Az egyenes eszembe se jutott. Lerontottam a völgybe, de nem igazán oda értem ki, mint szerettem volna. Kicsit jobbra kellett volna húzni és a nagy völgybe leérni, de én kicsit balra egy apró ösvényen futottam ki, amit a nagy völgynek néztem. Befordultam jobbra és ráismertem a Gesztesről induló völgyre, így tudtam jó helyen vagyok. Mentem felfele, majd a második völgyön jobbra fordultam. Nagyon nem stimmeltek a dolgok és egy idő után leesett, hogy a korábbi völgyben vagyok. Megfordultam és visszatértem a jó útvonalra, majd a következő völgyön futottam föl és vágtam be balra. Egyenesen a pontra értem ki, kicsit fáradtan. Éreztem, hogy ezzel buktam a minden átmenet megnyerését, ami be is igazolódott. Csőkör Zoltán vagy nagyon jól tolta ezt az átmenetet, vagy jobb útvonalat választott. (hiba: 0:40)

Hatossal nem lehetett gond, a völgy megvezetett, majd az útelágazásban értem ki pont, onnan meg már csak egy ugrás volt a pont.

Felfele indultam a pontról, mert egyenesen és alulról nagyon nem tűnt jónak. Kicsit nagyot sikerült kerülni, amit nem gondoltam hibának, de a részidőkből látszik, hogy itt is maradt benne egy kevés. (hiba: 0:10)

Ez csak egy sima futós átmenet volt, mert a völgy oldalában kellett lezúgni és megfogni a pontot. Megtorpantam előtte, mert korábbra vártam a pontot. Ez kb. annyiból állt, hogy egyszer feleslegesen néztem a térképre. (hiba: 0:05)

Elsőre fentről akartam menni, de aztán pár méter után meggondoltam magam és az alsó útvonalat választottam. Ezzel megint buktam pár másodpercet, de még mindig kevesebbet, mintha körbe megyek. (hiba: 0:05)

No ezek a völgyeken átbukdácsolások nem nekem valók, mert nagyon nem bírom. Egész nagyot kerültem felülről, de jó volt ez így. Az utolsó keresztbe tartó völgyből leágazó oldalvölgy alapján fogtam a pontot.

Az oldalban rontottam le, nem lehetett túl jól haladni és mikor leértem se voltam valami magabiztos, de aztán a sziklák helyreraktak és onnan fogtam a pontot kicsit bizonytalankodva. Ebben az átmenetben értem utol Csőkör Zolit és tudta tartani a tempót és jött velem. (hiba: 0:10)

Iránymenet, de én már megint nem vettem le az irányt és a csalán kerülgetése is eltérített kicsit. Szemben láttam a dombot, ami alapján tudtam, hogy elcsúsztam jobbra és mikor balra indultan már meg is láttam a pontot. (hiba: 0:20)

Kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok és nem megy a futás, ráadásul kissé bosszantott, hogy Csőkör Zoli annyit tapasztal a futásomból, hogy össze-vissza rohangálok ész nélkül. Ennek ellenére nagyjából irányba kezdtem futni, de elkaptam az utat és a bozótos után már nem volt nehéz megfogni a pontot. Elég merőlegesen mentem be a pontra, mert kicsit korán jött. (hiba: 0:05)

No ez az átmenet nagy rohanás volt és semmi tájékozódás nem volt benne. Ki is köptem a belem, mire odaértem.

A 15-öst nem mertem bevállalni egyenesen a bozót miatt, így jó nagyot kerültem és ösvényről fogtam a pontot. Úgy tűnik jól döntöttem, mert rendesen kikapott mindenki ezen az átmeneten.

Lecsaptam a völgy aljára és toltam felfele, majd bevágtam a pontra ami már látszott. Ezt az átmenetet jól megtoltam, éreztem is magamban erőt, de a pontra már úgy érkeztem, hogy teljesen kivoltam.

Ez a mászás fölfele nagyon nem tetszett. Alig vártam, hogy odaérjek és már korábban kerestem a pontot. (hiba: 0:20)

Északra próbáltam menni és domborzatot figyelni, de kicsit elcsúsztam jobbra, majd a kis rétnél egy utat is kereszteztem így jól elrontottam ezt az átmenetet. Elég fáradt voltam már és nem vettem észre, hogy rossz völgybe futok bele és mindenképp ott akartam megfogni a pontot. Mikor leesett, hogy hol vagyok, akkor már egyből meglett a pont, de elég kedvtelenül futottam tovább. Egyértelműen elkészültem az erőmmel, ami elkeserítő. (hiba: 2:30)

Gyűjtőre már csak érzésre mentem és nem rohantam, akárcsak a befutón, ahol jól megvert Lenkei Ákos és mások is.

Visszakocogtam a célba, ami pont jó levezetés volt. ( 800 méter)

Összesen hibáztam 4:50-et ami nagyon sok, ráadásul a futás sem ment igazán, főleg a pálya második felében. A cipő is feltörte kicsit a lábam, pedig direkt bevizeztem futás előtt.

Nem vagyok elégedett, de úgyis holnap akartam igazán keménykedni, amikor Gösswein Csabi is indul. Remélem a meleg miatt lehet esélyem ellene, hiszen csak ma érkezett haza Norvégiából.

Összesen 13km, 450 szint és 78 perc.

Térkép , Részidők

Új utakon

Gerivel indultunk elég későn futni, de mivel jó idő volt, így nem volt vele gond. Hegyre nem akartam menni, mert már épp eleget futottam hegyen és így a Vértes felé indultunk. Geri gondolt egyet és a Bánhidai tó felé mentünk, majd onnan kanyarodtunk a Síkvölgyi temető végéhez. Onnan visszafele jöttünk és tettünk egy kis kitérőt az erdőbe a már megszokott útvonalon. Tetszett, hogy új helyen futottunk, legalábbis a számomra új helyen. Nem egy egetrengető terep, de azért a pesti megszokott köreimet veri. Amíg nem kell lemenni az útról, addig teljesen jó egy könnyebb futáshoz. Biztos fogunk még arra futni.

Az edzés egyébként egész jólesett. Csodálkoztam is, hogy milyen frissen mozgok.

Összesen 10km, 60 szint és 49 perc.