Vértes Kupa 2. nap

Egész kellemes idő fogadott minket reggel és még némi eső is volt az éjjel. Ez egyrészt jó, mert végre nem pusztulunk meg a melegtől másfelől ma akartam Gösswein Csabinak megmutatni, hogy annak is van haszna ha az ember egész nyáron 35 fokban készül.
Azért így sem akartam tervemet feladni és kemény futást terveztem. A bemelegítés ugyan nem lett túl sok (szűk 2km), de éreztem, hogy nem ezen fog múlni.
Vértes Kupa 2.nap 
A rajt után elkezdtem tolni az úton, majd bevágtam az erdőbe és itt már el is hagyott az erőm és a térképet se igazán értettem, mert túl korán jött a pont jobb oldalt. Elsőre nem is vettem észre, így oldalról fogtam a pontot. Az azért nagyon durva, hogy Csabi ennyivel megvert. (hiba: 0:20)
Kettes csak egy ugrásra volt, el se lehetett rontani, de kicsit nehézkesen ugráltam át az ágakat.
Egyenesen rohantam ki a rétre és nem nagyon néztem a térképet, így sikerült kicsit jobbra berontani az erdőbe és onnan korrigálni, miután rendesen kiolvastam a térképet. (hiba: 0:20)
Jobbról a völgy mellett mentem a következőre, mert a dzsuvát ki kellett kerülni, de nem igazán sikerült jól fogni a pontot, mert nagyon távolinak tűnt. Álldogáltam előtte, majd végül csak azért mentem tovább a pont felé, mert a sárga gyerekszalag is ott vezetett valahol. (hiba: 0:10)
Megíveltem jobbról a hegyet, de a nem várt aljnövényzet miatt kicsit kevésbé tudtam a térképre koncentrálni, így meglepetésemre jobbra elcsúszva értem ki az útra. Egyből kapcsoltam, de nem volt tökéletes ez az átmenet sem. (hiba: 0:10)
Nagy rohanás jött és alternatíva se volt a hatosra. Kicsit ugyan gáz volt elsőként átmenni a bozótoson, amin alig lehetett látni, hogy hol megy át az ösvény, de végül csak átküzdöttem magamat rajta.
Mentem egyenesen a sziklák végéig, majd alattuk futva és közben néztem a szimbólt. Gondoltam, hogy megnézem mi is pontosan a pont pontosan, de nem sikerült értelmeznem. Azt reméltem alja, vagy teteje lesz, esetleg kettő között, de nyugati oldal volt megadva, így nem törődtem vele. Mikor az utolsó szikla végéhez értem, akkor más sejtettem, hogy túlmentem, így a sziklák tetején elindultam vissza. Félúton volt a pont az alja és a teteje között és bőven megláthattam volna alulról is. Valószínűleg épp a szimbólt néztem a pont keresése helyett. Tanulság, hogy nem akkor kell szimbólt nézegetni, amikor már a pontot is láthatnám. (hiba: 0:30)
A nyolcas felé először szintben indultam, majd a völgyön másztam fel és egész sokat megfutottam belőle és halál pontosan érkeztem a pontra. Még mindig nem tudok felfele futni, mert majdnem 40 másodpercet kaptam Skulótól.
Felérve a tetőre kezdtem élvezni a futást. Mikor kereszteztem az első utat még nem láttam balra a rá merőlegeset, így tudtam, hogy balra kell húznom. Egyenesen a pontra futottam így rá.
Nem akartam szintet veszteni, így megkerültem a völgyet, majd bevágtam domborzatot figyelve. A rajtban ugyan elmondta Gyulai Tomi, hogy a magaslesen van a pont, de ez csak akkor jutott eszembe, mikor már megláttam.
Toltam a pont irányába, majd onnan ahol az út eltávolodik a hegy szélétől bevágtam. Jó helyen értem ki a hegy peremére, így tökéletes lett az átmenet.
Felmentem a hegy peremére és onnan csak akkor vágtam le merőlegesen, mikor már a pont vonalában voltam. Jól látszott fentről, így nem lehetett vele gond.
Felmásztam a hegyre kicsit jobbra húzva, majd a bozótos végénél balra fordultam és a tiszta erdőbe kiérve keresni kezdtem hol lehet a gödör, de pont egy csalánfolt mögött volt, így kicsit bizonytalanul, de hiba nélkül meglett.
Tudtam, hogy nem lesz gond megfogni a 14-est, mert jól látszik, így csak az irányt kellett eltalálni.
Domborzat alapján élvezet volt lefelé rohanva megfogni a következő pontot.
Lefele indultam elsőre, de egy pillanat alatt meggondoltam magam, mert látszott, hogy szembe szinte lendületből fel tudok futni és akkor már nincs több szint a pontig. Fentről már jól látszott a gerinc és a pont is.
Rövid átmenet nem lehet gond érzésből és ez be is igazolódott, bár egy pillanatig azt hittem gond lesz, mert elég sokára tűnt fel a pont tőlem pár méterre.
Domborzat alapján próbáltam megfogni a 18-ast, de kicsit nehezen értelmeztem a balra futó völgyet és a pont előtt, kicsit jobbra megálltam, majd csak lassan jöttem rá, hogy hol is van a pont. (hiba: 0:20)
Harmadszorra már végképp nem lehetett elrontani a pontot és toltam is rendesen a 19-esre.
A húszast az útról akartam fogni, de végül olyan nagy volt a hegy, hogy inkább bevágtam és oldalaztam. Kicsit féltem, hogy alácsúszok, de mikor megkerültem a hegyet, akkor már láttam, hogy ez igencsak nem fenyegetett, mert a pont vagy 20m szinttel alattam volt. Nem számított a dolog, mert egyből lerohantam hozzá, de elég meglepő volt.
Lerongyoltam az útra, majd az elágazáshoz közeledve úgy döntöttem túl nagy nekem ez a hegy és megkerülöm jobbról. Ez annyira jól sikerült, hogy még a sziklafalat is sikerült megkerülnöm. Ez a pályán fel sem tűnt, de így utólag rádöbbentem erre a nem is kicsi hibára. A rétről aztán már nem volt messze a pont, de mivel mindig megszívom itt, így kicsit óvatos voltam. Most is csak akkor vettem észre a sziklás gödröt, mikor már vonalban voltam. (hiba: 0:40)
Lefele indultam a gyűjtőre, majd kezdtem kicsit jobbra húzni, mikor rájöttem, hogy nem sikerült eltalálnom az irányt. Végén majdnem derékszögben jobbra fordulva fogtam a pontot, (hiba: 0:15)
  
Levezetésképp lekocogtam a célba, ami megint pont elég is volt. A cipő kicsi szétszedte a jobb talpamat a sarkamnál, de nem olyan vészes a dolog. Majd jól megkeményedik.
 
Összesen hibáztam 2:45-öt, ami megint nem valami jó. Pálya közben jobbnak éreztem a futást, de utólag elemezve a részidők alapján már nem olyan tökéletes a kép. Csabi és néhol Skuló is jól megvert, méghozzá nem csak a hibáimnál, hanem a fizikálisan keményebb részeken is. A sok apró hiba pedig nagyon nem jó. Rengeteget össze lehet hozni egy sokpontos pályán és egy nehezebb terepen simán lehet belőle nagyobb hiba is.
Azzal azért elégedett vagyok, hogy a pörgős részen a hegy tetején talán nekem ment a legjobban, de sajnos nem minden verseny van tökéletesen tiszta szálerdőben és szint is szokott lenni.
Azért nem elkeserítő a helyzet. Jobban kell koncentrálni és keményebben megfutni a fölfeléket a VB-n és lehet ebből jó eredmény. Ráadásul még van több, mint két hét a VB-ig, ami alatt még sok mindent fogok csinálni, ráadásul a VB-n sokkal pihentebben fogok rajthoz állni.
 
Összesen 12km, 350 szint, 63 perc.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.