Címke: Vértes

Félig erdőben, félig városban 12km

Munka után már otthonról mentem futni Szilágyi Tibivel. A Kacsás-tó felé futottunk el erdei utakon, majd onnan a városon át jöttünk vissza. A futás eleje ma sem esett jól, de annak ellenére, hogy ezzel Tibi is így volt egész jó tempót mentünk.
Tibi valamiért nem tud könnyen futni. Állandóan mondja milyen magas a pulzusa és mennyire nem esik neki jól, de azért csak nyomja.
Szerencsére azért a végére már nem esett annyira rosszul az edzés és a repülőket is megcsináltuk Tibiék előtt. Ezúttal 10 darabot nyomtunk és elég erőltetettek lettek, mert Tibi ebben is a gyorsaság híve.
Könnyű edzésnek nem volt rossz a mai és igen bőven lett meg 12km, sőt talán majdnem 13 is.
 
Összesen 12km, 66:28

Már “futottam”

Nem gondoltam volna, de még mindig nem állt helyre a bioritmuson a hétvége óta. Úgy tűnik nem vagyok hozzászokva az éjszakázáshoz. 🙂
Hazafelé Fehérvárról azért megálltam futni egyet a Gránás térképen. Eredetileg azt terveztem, hogy egy 7-8km-s pályát futok le lazán, hisz ez a terep nem olyan vészes és amúgy is nagyjából réten vezet a pálya. Sajnos már bemelegítés közben éreztem, hogy a bokám még mindig rendesen érzem, így hamar letettem a pálya teljesítéséről és csak egy rövid kört futottam. Közben azért fokozatosan egyre jobb lett a bokám, de igazán csak akkor nyugodtam meg, mikor edzés után egy 40-50 perces nyújtást és bokatornát csináltam. Annak a végére azért már sokkal jobb lett, így remélem 12 nap és simán ki fogok tudni menni terepre is edzeni.
 
Összesen 6km, 80 szint, 31:17

Résztáv a Kacsás-tónál

Egy sprint OB 6. helyet álmodtam meg az éjszaka, ami azért fura, mert ezek szerint mégsem álmodom az elmúlt és jelenlegi időszakot. Vagy lehet álomról álmodni?
Tornáztattam a bokám, nyújtottam a derekam többször pár percig a nap során, megérkezett a Stabilitás trénerem is, amit annak rendje és módja szerint ki is fizettem a futárnak. Jó kis valami ez, sokkal hasznosabb, mint az egyensúlyozó korong volt és nekem a Dyn-Air-nél is jobbnak tűnik.
Épp futni készültem, mikor majd 10 órával a kézbesítés után újra csengetett a futár srác és közölte, hogy elnézést, de tévedésből kérte el tőlem a pénzt.
Győzködtem egy ideig, hogy nekem márpedig azt ki kellett fizetnem, de hajthatatlan volt hiába mondtam, hogy ezen valaki akkor bukni fog, merthogy máshogy tuti nem fizettem. Ő letudta annyival, hogy ő biztos nem bukik vele, én sem, akkor meg minek variálni.
Úgy tűnik az égiek nagyon azt akarják, hogy rendbe legyen a bokám. 🙂
Baluval a szokott helyen találkoztunk pár perccel mindezek után, én meg röhögve meséltem neki a mostanában engem érő enyhén szólva megdöbbentő véletleneket.
A Kacsás tóhoz futottunk ki résztávozni és bár kicsit éreztem az ebédet a gyomromban nem esett rosszul a futás. A program 3×1 kör volt 2:30 pihenővel és érzésre nem ment rosszul a résztáv se. Kicsit rosszabbul futható a kör, mint pár hete, mert pocsolyák és 2 fa is nehezíti a futást, de azért nem számítottam rá, hogy rosszabb időket futok ma, mint az előző ilyen edzésen.
 
Az 1950 méteres körök: 6:55,8 ; 6:53,2 ; 6:44,4
 
Sikerült megint minden kört jobbra futni, mint az előzőt és főleg az utolsóban elég rendesen ki is futottam magam. Balu az első kettőben kicsit lemaradt a vége felé, a harmadikban pedig már az elején leszakadt. Mondjuk a sebessége így is bőven megvan az Ironman-hez, amire készül.
Levezetésnek az erdőn át futottunk vissza.
 
Összesen 17km, 120 szint, 80:39

A fordulópont

Hihetetlen nap volt ez a mai. Kezdődött azzal, hogy napközben vagy 6-7 alkalommal is nyújtottam 2 percet. Edit ugyanis közölte velem, hogy a legjobb úton haladok egy valamikori gerincsérv felé a merev derekammal, ami amúgy is fáj néha. Megoldásként óránként 2 perc hajolgatást javasolt, ami olyannyira bejött, hogy a délutáni edzés kezdetén már egész emberi módon tudtam lehajolni.
Délután felhívtam mindenkit, hogy nem-e akarnak edzeni, de senki nem vette fel, így aztán Gánt Bányatelepnél megálltam futni egyet. Szuper idő volt és reméltem nem lesz unalmas az egy órásra tervezett mai edzésem. Utakon terveztem futni, hogy kíméljem a bokámat, de aztán másképp alakult. Olyan szuper idő volt, hogy nem hagyhattam ki a kopasz gerincekre, hegytetőkre felfutást ez pedig csak úgy sikerült, hogy lementem az utakról. Már az edzés elejétől kezdve rengeteg vadat láttam. Maximum 5 percenként elfutott egy őz, szarvas, nyúl, vagy róka előttem. Rókát én még ilyen közelről sose láttam és a tőlem 10 méterre velem szemező őzikét se szoktam még meg.
A bokám nagyon jól bírta. Végre nem csak nem bicsaklott meg, de még csak nem is éreztem, hogy más lenne, mint a másik. Ahogy haladtam előrefelé egyre bátrabban mertem letenni és egyre inkább el is felejtkeztem róla. Szintet egész sokat futottam, hisz minden dombot, gerincet megjártam és ki is értem a Csákberény felé vezető műút melletti dombokra. Természetesen azokon is végigbucskáztam, többször megállva nyújtani kicsit és a tájban gyönyörködni. Hihetetlen ilyenkor a természet. A füves dombtetők se semmik, de egyik irányba a Vértes, míg a másikba a szántóföldek több citromsárga repcefölddel. Nagyon élveztem a futást és akaratomon kívül többször versenyt futottam egy-egy nyúllal, vagy őzzel. Jól ment a futás, de azért főleg dombnak fel a vadak verhetetlenek.
Sikerült kicsit el is keverednem egy helyen olyannyira össze-vissza futottam persze végig terepen, ami csak füves mezőket, ligeteseket jelentett. Végül azért rátaláltam a kocsihoz vezető útra és már nem volt csak 500 méter mikor még egy utolsó domboldalra bevágtam. Lábam elé nem nagyon kellett nézni, de azért néha csak oda lestem és egyszer csak mintha bevillant volna a fűben egy mobiltelefon. Túlfutottam rajta lendületből, de csak visszamentem megnézni, hogy jól láttam-e. Valóban egy mobil volt, méghozzá egy sértetlennek tűnő Nokia telefon.
Letudtam az utolsó párszáz métert, majd megpróbáltam bekapcsolni. Meglepetésemre sikerült, de persze a PIN kódot nem tudtam. Beletettem a saját SIM kártyámat és megnéztem a telefonkönyvet. Reméltem, hogy találok egy számot amit felhívva kideríthetem a tulajdonos kilétét, de kitaláltam azt magamtól is. Csonti, Golyó és egyéb tájfutó számok szerepeltek a nevek között, no meg a "Szervusz Drás" köszöntés is sokat segített.
Mint kiderült Szivák Andris telefonját találtam meg, amit még decemberben hagyott el. Ehhez képest a telefon működik, még az aksi sem merült le, igaz kikapcsolt állapotban kellett kibírnia a 4 hónapot. Nem semmi reklám ez a Nokiának. Egész telet, havat, esőt, mindent túlélt a telefon.
A Nokiától a reklámért cserébe szívesen fogadok egy egész nyaras Finnországba szóló meghívást! :)))
 
Olyan álomszerű volt ez a nap. Egyszerűen egész futás alatt azt éreztem, hogy most egycsapásra minden jó lett. Jól esett a futás, bokám teljesen jónak tűnik már pár napi újfajta nyújtás és tornáztatás után. Csodás idő, vadak mindenfelé… Úgy éreztem a futás második felében, hogy a mai nap a fordulópont az elmúlt másfél év sérüléssel szenvedés után. Gondolkoztam is rajta, hogy épp a sérülés előtt nem sokkal futottam itt egy hasonló kört. Most meg pont a sérülés után vagyok és ezzel lezártam ezt a szerencsétlen időszakot!
Egész edzést hurráhangulatban tettem meg, aztán mindezek után még ez a telefon. Tisztára, mintha égi jel lenne.

Természetesen a bokám tornáztatását, nyújtását is csinálom. Ráadásul holnap érkezik a Stabilitás-tréner nevű céleszköz is.

 
Összesen 13km, 500 szint, 72:11

2x4km váltakozó

Majd elaludtam egész nap és amúgy is elég fáradt vagyok, így nagyon nem vágytam rá, hogy ma fussunk. Tibivel már tegnap megbeszéltük, hogy váltakozót futunk, de legszívesebben lemondtam volna. Ha van nálam futócucc a kocsiba akkor minden bizonnyal meg is tettem volna, mert szuper idő volt és Editék Vértessomló mellől indultak épp futni.
Végül persze csak elindultam Tibiékhez, majd Tibivel a terv szerint lenyomtuk az edzést. Síkvölgy felé melegítettünk és már ekkor Tibi könnyű 4:20-as tempójában mentünk. Nem esett jól, hát még a váltakozó. 100/100-at futottunk, de Tibinél valahogy a gyors és a lassú között alig volt különbség. Odafele ráadásul emelkedett is, így különösen nem tetszett a futás. Azt beszéltük Tibivel, hogy a 2x4km váltakozó helyett csak 2x3km-t futunk, de ezt 3km-nél Tibi visszavonta. Ekkor azért már éreztem, hogy nem ez a plusz 1km fog kikészíteni, így mentünk tovább. Itt már be tudtam Tibi mellé állni és még néhol előre is mentem. Éppenhogy kicsúsztunk a 16 percből, ami talán meg is lett volna, ha az utolsó 150 méter nem a legnagyobb hegyre fölfelé van.
A visszafele aztán már a lejtő miatt is sokkal jobban ment. Szinte végig én mentem elől és ráerőltettem a tempóm Tibire. A gyorsak itt tényleg gyorsak voltak és a lassúak is lassultak valamit talán. Egészen élveztem az edzést, éreztem, hogy haladok és az idő is azt mutatja, hogy nem volt ez rossz.
2×4000 váltakozó: 16:12 és 15:03
Levezetés már tényleg végképp jóleső volt, főleg azért, mert tudtam, hogy egy kemény edzést sikerült egész jól megcsinálni. A Tibivel együtt futott 16km, 4:08-as átlaggal ment le, amivel nagyon elégedett vagyok.
Levezetésnek hazafutottam, majd Geriékhez is átkocogtam még.
Három egész kemény napon vagyok túl. Holnap megyek pestre a bokám miatt és amúgy is zűrös napom lesz, így épp ideje lesz kicsit az edzéssel lazítani.
 
Összesen 18km, 120 szint, 75:20

2,5 órás edzés, 8km futással

Ma hazafelé gyönyörű volt a Vértes és tudtam otthonról mehetek majd ki egyedül edzeni. De jó is lett volna megállni valahol az autóval és terepen futni egyet valamelyik régi térképpel. Csak könnyedén, de hegyen völgyön át, pontok helyét érintve.
Végül itthonról indultam el a közelgő vihartól lehűlt időben és futottam egy könnyű 8km-t. Közben éreztem, hogy ha terepre mennék, akkor a bokám most is rossz lenne, néhány göröngyösebb részen így is figyelnem kellett. Az erdő baromi szép most, illatozik minden, szóval tavasz van! 
Valahogy mégsem vágytam többre, mint ez a 8km. Épp csak átmozgatni akartam, no meg persze szétázni sem szerettem volna.
Persze az edzés így is olyan hosszú lett, mint egy hosszú futás, mert majd 2 órát nyújtottam, tornáztattam és erősítettem a bokám, de ezen túl is gimnasztikáztam s erősítettem egy keveset. Végigcsináltam a teljes bokatornát, kipróbáltam pár új gyakorlatot is és nagyon óvatosan az oldalsó bokaszalagokat is nyújtottam egy kicsit.
Remélem hamar eljutok a dokihoz, mert jó lenne mindent annak a tudatában csinálni, hogy használ is.
 
Összesen 8km, 38:05

Na most lett elegem a bokámból!

A mai verseny előtt megvettem végre az új szögesemet és rögtön abban is indultam a rajtba. Bokám már reggel leragasztottam, de olyan vacak leukoplastot kaptam a gyógyszertárban legutóbb, hogy nem nagyon akart megragadni. Végül szülőktől kértem normálisat és azzal ragasztottam le a bokám, ami már tartott is rendesen.
Már a rajtba menet éreztem, hogy talán kicsit szorosra is ragasztottam a bokámon, mert a talpélem szokás szerint kezdte kikezdeni a leukoplast. Nagy gond nem volt, de nem volt kellemes. A bokám már a bemelegítés alatt sem tűnt túl stabilnak. Tegnap megbillent edzésen és most is bizonytalannak éreztem minden lépést.
A pályának úgy indultam neki, hogy a tempó ma másodlagos, de nem szabad hibázni. Ezt nagyjából sikerült is tartani, egész sokáig, de mégsem haladtam jól. Bokámra minden eddiginél jobban kellett figyelnem, mert nagyon nem éreztem magam biztonságban a saját lábamon. A 8-as pontra behibáztam, majd a kilences mellett is elmentem. A 10-es pont ugyan egyből jött, de olyannyira nem stimmelt a kifutás, hogy előbb elbizonytalanodtam, hogy jó pontot fogtam-e, majd inkább megnéztem ki csinálta a térképet. Nem kellett csalódnom, mert Gidó nevét láttam a térképen.
Hihetetlen, de egy olyan egyszerű dolog sem stimmelt a térképen, mint egy új irtás helye. Simán lapos fehér erdőben kellett volna kifutnom a pontról, de ehelyett az oldalvölgyek tetején bucskáztam át és kerülgettem az aljnövényzetben vezető csapások mentén.
A hosszú átmenetben az útfutásos részekkel nem volt gond, de a többit igyekeztem lehető legrövidebben és legóvatosabban megoldani, majd a pontfogás is kellően lassú volt a medvehagymásban. A következő pont még rendben jött, majd a 13-as pont előtt, még a meredek tetején kiment a bokám. Éreztem, hogy nincs nagy baj, de azt is, hogy ez a helyzet nem vicces. Lesétáltam a völgybe, felmásztam a pontomhoz, majd kocogtam szép lassan a tetőn és óvatosan leereszkedtem a hegyről. A 14-es pontot még megfogtam, de már csak sétálva. Egyszerűen terepen nem bírtam haladni. Minden lépés fájt ha nem figyeltem pontosan hova teszem a lábam.
Eldöntöttem, hogy nekem ez mára elég volt és feladtam a pályát. Kisétáltam az útra és párszor próbáltam belekocogni, de nem volt hozzá kedvem. Jött Zsebe Isti, mert a 15-ös pont is arra volt, mint a cél. Megpróbáltam vele elfutni és így pihenten nem is tűnt valami gyorsnak a tempója a lefelében. Talán 100 métert se mentem vele, mert az úton lefelé se éreztem biztonságban a bokámat. Nem sokkal később Tornai Szabolccsal a fölfelét már meg mertem futni, majd sétáltam tovább a cél felé, a végén még Lajszner Attilával együtt, aki szintén dobta a pályát a lába miatt.
 
Már amikor eldöntöttem, hogy dobom a mai pályát tudtam, hogy nem csak mára lett ebből elegem. Elhatároztam, hogy addig nem megyek terepre, azaz tájfutóverenyre, míg 100%-os nem lesz a bokám. Persze ez még kérdéses a 24 órás váltó miatt és nyilván a váltó OB-t sem hagynám ki, ha kellek, de a pár napja tervezgetett tavaszi versenyekről letettem. Visszagondolva kész szenvedés volt ez a tavasz. Csak a tájfutó maraton pályáján tudtam úgy futni, hogy nem volt baja a lábamnak. Azóta mindig arra kell figyelnem, néha meg is billen és bár önmagában véve nem egetrengető nagy a hátrány amit ez okoz, ám mégis élvezhetetlenné teszi a tájfutást. Nem csak a megbicsaklások és óvatoskodások zavaróak, de még a hibák is részben azért jönnek folyamatosan, mert inkább a lábamra figyelek a térkép helyett. Egyszerűen demoralizáló úgy versenyezni, hogy egy lefelében 50%-os sebességgel megyek, majd ezt követően a küzdősebb részeken próbálom azt ellensúlyozni valahogy, persze aközben is félig a bokámra figyelve.
 
Fel kell keresnem megint egy orvost és persze erőből tornáztatni, erősíteni, nyújtani a bokám. Az se érdekel, ha ez az edzés rovására megy, mert edzeni sincs addig igazán értelme, míg a bokám ilyen vacak. Jó lenne rendesen résztávozni, hosszúkat futni és közben rendbehozni a tornával a bokámat. Ezen leszek a következő pár hétben, de lehet még inkább hónapban!

 
A kép a célban készült pár blogom által világhírnévre vágyó haver társaságában.
 
Összesen 12km, 300 szint, 90 perc.

3×1 kör a Kacsás-tó körül

Baluval már tegnap megbeszéltük, hogy ma a Kacsás-tóhoz megyünk ki résztávozni. Úgy volt, hogy ha Tibi időben el tud jönni pestről, akkor hármasban futunk, de végül nem így alakult.
Már tegnap se ment túl jól Balunak, de most kifejezetten nem ment neki a futás, így aztán a 6km-es bemelegítés végére előállt az ötlettel, hogy fussam egyedül a tervezett 3×1 kör résztávot. Rövid gimnasztika után el is kezdtem és meglepően jó időt futottam rögtön elsőre, pedig futás közben úgy éreztem alig haladok.
A pihenő 2:30 volt és sikerült lefutnom a 3×1950 métert javulóra.
 
Idők: 6:47,6 ; 6:45,2 ; 6:41,6
 
Nem mondanám, hogy jólesett a futás, de az biztos, hogy fejben könnyebb volt elviselni, mintha ugyanezt futottam volna pályán. Az idők alapján megkérdőjeleződik bennem a kör hossza. Most úgy gondolom jó, ha 1900 méter megvan és a Mapsource is ennyit mér.
Egyszer 2 éve már futottam itt egy pont ilyen edzést Gerivel, akkor lassabban kezdtem, de a végén sikerült 2 másodperccel jobbat futnom, úgyhogy a rekord elmaradt. Remélem jövünk még ki ide résztávozni, mert fejben mindenképp könnyebb, mint pályán.
Ma ráadásul elég nagy szél is volt, amit itt csak egy rövid részen lehetett érezni.
Visszafelé megint az erdőn át futottunk és szintén a Győri útig mentem, így meglett mára 18km is. Nem tudom a pályán futott kétezrekhez képest ez a mai edzés mennyire ment jól, de kihajtottam magam rendesen.
 
Összesen 18km, 120 szint, 85:06

Kacsás-tó kör reggel

Adta magát, hogy ne este fussam le a mai könnyű edzést, így mikor Tibi kérdezte nem megyünk-e reggel futni egyből beleegyeztem. Felkelni még csak sikerült, ráadásul kint gyönyörű idő volt, de a futás nagyon nem ment jól. A Kacsás tavat kerültük meg, de mind a ketten szenvedtünk. Tibi tempója ráadásul nekem ma kicsit erőltetettnek hatott, pedig nem mentünk gyorsan. Egyszerűen reggel volt és a testem még aludt. Néhány lefelében azért már egész jól ment a futás, de jobban esett volna egy 5 percesen kívüli kocogás.
A Kacsás-tó 1950 méteres körén 8:49-et mentünk, majd futottunk is haza. Eléggé vártam a végét és megkönnyebbülés volt befejezni.
Azthiszem az tuti, hogy ha ki is megyek mostanában reggel futni az maximum egy könnyű átmozgatás lesz. Mára viszont legalább letudtam az edzést
 
Összesen 12km, 60 szint, 55:46

Egyenletes tempójú 15km-es futás erdőben

Úgy tűnik kezd megfordulni velem a világ, mert míg korábban a gyorsító edzéseket nem szerettem, mert többnyire nem estek jól, addig mostanra megkedveltem őket. Ellenben a korábban kedvelt sima egyenletes futások egyre többször nem esnek jól és a mai is kicsit ilyen volt.
Szerencsére Tibivel ketten futottunk és ő bőven ellátott TF táborban szerzett friss tájfutó tapasztalataival. (Tájoló a nyakban lóg…, tájoló farka…)
Vicces volt, mindenesetre kezd hozzá kedvet kapni és a mai futás alatt is megvolt a beszélgetés témája. A Kacsás tó felé futottunk, majd bal oldalán mentünk tovább és fent a réten fordultunk meg, majd Síkvölgy felé a Kacsás tavat a másik irányból kerülve futottunk haza.
 
Összesen 15km, 100 szint, 72:21

Hegyisport Kupa – Óvatosan futva, de bírta a bokám

Tegnap délután és este elég sokat próbálgattam a bokám és egyrészt arra jutottam, hogy nem tűnik vészesnek a helyzet, másrészt arra, hogy oldalra nem nyúlik annyira a jobb bokám, mint a másik. Sokkal hamarabb fognak a szalagok, mint a bal bokám esetében és lehet ez okozza a gondok egy részét. Túl korán fogják meg a bokám a szalagok, így olyan ártalmatlan szituációkban is megrántgatom a szalagjaimat, amit a jó bokám esetében észre sem veszek. Ugyan Edit nem tartja túl jó ötletnek az oldalsó szalagokat nyújtani, de nem is ellenezte, így egy kicsit nyújtottam őket. Ez az amit a részleges szakadás után tilos volt, mert akkor tuti nem forrtak volna össze a szalagjaim.
Hegyisport Kupa Ma reggel mindenesetre ennek nem éreztem hatását, de úgy döntöttem olyan szorosra ragasztom a bokám amennyire csak tudom, hogy még korábban fogjon a ragasztás, mint a szalagok a lábamban. Eddigiektől eltérően 4 réteget tettem a bokámra és ebből egyet keresztbe átlósan.
Mivel Balu is kinézett a mai versenyre és mint utóbb kiderült meg is nyerte az F21C-t vele tudtam melegíteni, ami a rajtba való kifutáson túl még plusz 2km-t jelentett, így olyan 4km lehetett az össz bemelegítés. A bokám tornáztatására, bemelegítésére nem is jutott csak jó 7-8 perc.
A pályának elég óvatosan kezdtem neki és rögtön az egyes pontnak fölémentem pár méterrel. (hiba: 0:10)
A kettesre aztán kicsit rossz irányba jöttem ki, majd elég alaposan a pont fölé csúsztam. Nem mentem gyorsan és többet figyeltem a bokámra, mint a térképre. (hiba: 0:30)
A hármasra egyértelmű volt az útvonal, főleg a vacak bokámmal, így kerültem és végre hiba nélkül fogtam ezt és a következő pontot is. Mivel addig nem volt gond a bokámmal onnantól már kicsit bátrabban futottam és jól meg is csináltam az átmenetet, leszámítva, hogy a pont fölött 20 méterrel megtorpantam és nem vettem észre az egyik fa mögött megbúvó pontot. (hiba: 0:10)
A hatosnak sikerült ezen a rövid távon is fölémenni. (hiba: 0:10)
A hetesre nem nagyon tetszett a jobbra lejtő lapos hegyoldal hisz a vacak bokám került alulra, de persze ettől még a pontot meg kellett volna találnom. Valami érthetetlen okból nagyon fölécsúsztam és mikor a völgy túloldaláról bevillant a kettes pontom már egyenesen oda mentem. Csak a rossz kód láttám kapcsoltam és mentem le a saját pontomhoz. (hiba: 1:00)
A 8-as átmenetben nem volt sok ráció. Az útvonal adott volt, ugyanabban a völgyben kellett lemenni amiben korábban, majd szemben fölfutni egy másikon, aminek a teteje jól le volt gallyazva. A pont sem volt ebből az irányból nehéz, így simán meglett. A 9-es pontnak aztán mellémentem a lefelében. Szerencsére viszonylag hamar korrigáltam a hibát és a szomszéd völgyben is jó magasságban álltam meg, így a meredek oldalhoz képest jól megúsztam. (hiba: 1:30)
Nem örültem a megint jobb lábbal a völgy felé oldalazásnak, így adtam magát, hogy felülről kerülve a legegyszerűbb útvonalon fogjam a 10-est, ami azthiszem be is jött. 11-re igyekeztem a csapásokat kihasználva haladni és a szintet és távolságot is jól éreztem, mert hiba nélkül lett meg a pont. Itt megláttam Tornai Szabolcsot és Morandini Viktort is. Mivel Viktor egyetlen ellenfelemként 6 perccel előttem indult, így a verseny már meg is volt. 🙂
A 12-es egy ezen a terepen már megszokott átmenet volt, így átbukdácsoltam kicsit balról ívelve a völgyeken, majd a szomszéd völgyről fogtam a pontom. Innentől a 17-es pontig a terep legjobban ismert részén tekergett a pálya és ennek megfelelően nem is sikerült hibáznom. A 18-ra is csak egy aprót, mert éppenhogy túlszaladtam rajta. (hiba: 0:10)
Ugyanezt az apró mellészaladást megismételtem a 19-re is. (hiba: 0:10) Harkányi Zoltán - BefutónEkkor már kezdtem örülni a jobb bokámnak, pedig egyetlen egyszer még meg is billent kicsit, de ez talán most nem is oldalra volt, hanem olyan félig visszacsapódva. A bal bokámat viszont az oldalazásokban eléggé nyomta a cipő és ez egyre érzékenyebb lett, ráadásul pont azokon a helyeken, ahol amúgy is a jobb bokám volt alul. A 25-ös pontig aztán sikerült megúszni hiba nélkül, persze nem számítva a bokám miatti óvatoskodásokat. A 26-ra viszont tettem egy szép kis tiszteletkört, mögöttem egy népes szenior csapattal. (hiba: 0:30)
Az még elég zavaró, hogy lefelében eszembe sem jut térképezni, így aztán ott ahol anno fel tudtam venni a versenyt a nálam erősebb emberekkel most komoly hátrányba fogok kerülni. A 27 rendben jött és bár nagyon óvatoskodtam úgy éreztem a 28 is, de majd 20 másodperccel megvert Viktor, így arra gondolok tán felesleges volt felmászni a domb tetejére és onnan fogni a pontot. A bokám miatt viszont az ilyen kerülők már automatikusan jöttek. A célig nem sikerül már hibáznom és bár nem futottam ki magam és közel sem hajtottam 100%-on, de végre legalább részben megvolt az az érzés, hogy egy pályán végig nyomtam.
Levezetésnek futottam kb. 4-500 métert.
Összesen hibáztam 4:20-at ami elég sok. Az is elég idegesítő, hogy sok 10-20 másodperccel megszórom a pályát, de ma volt két nagyobb hibám is.
A lényeg viszont a bokám volt és abban ma pozitívan csalódtam. Bár egész pálya részben arról szólt, hogy a lépéseimre koncentráltam, de alapvetően nem volt vele gond. A keresztbe átlósan ragasztott leukoplast valamikor elszakadt ugyan a lábamon, de ebből én semmit nem vettem észre.
Az már más kérdés, hogy elég mérsékelt tempót futottam ma, persze főleg a lefelékben és ez szerintem jó 5 perc hátrányt biztos jelent egy ekkora pályán. Persze jövő héten ennyire azért nem leszek óvatos, hisz rásérülni leukoplasttal tuti nem fogok, de ez biztos, hogy még bátrabban futva is veszíteni fogok pár percet csak azért, mert nem merek lefelé rendesen futni. Ez még egy egyszerű úton futásnál is kijön, hát még ha terepen van. A fényképen is látszik, hogy nem éppen száguldozok a befutón, sőt leginkább úgy festek, mint aki .

Azért alapvetően örülök. Élveztem a mai pályát, végre tájfutottam és jövő héten úgy néz ki nem akadályoz meg célom elérésében a bokám. Elég egyszerű lesz ugyanis a célom. Végig küzdeni, nem nagyon hibázni és úgy befejezni a pályát, hogy mindent megtettem.

Összesen 18km, 700 szint, 120:00

Térkép, részidők

Közel sem 100%-os a bokám

Ezt a hétvégét a bokám tesztelésére szántam, valamint arra, hogy a HOB előtt kicsit térképezzek is. Mivel gyakorlatilag egyedüli induló voltam a mai napon, így az eredmény nem számított, így a bokámat se akartam kicsit sem kockáztatni. A rajtba kifutással együtt a bemelegítés olyan 2,5km lett, majd némi bokatorna és már neki is vágtam a pályának. Pontosabban vágtam volna, de a térképen nem találtam a rajtot. Mint kiderült 2 körös pályám volt és a zacskóból én csak 1 térképet húztam ki. Pont egy perc telt el, mire végül valóban nekiindultam a pályának. Az egyes rendben jött, a kettesre kicsit merészen nekiestem a bozótnak, de szerintem bejött, majd a pont előtt a lefelében már óvatoskodtam a bokám miatt. A hármas rendben jött, majd a négyesre egy kellemes kerülőt választottam. Ha tétre megy a verseny biztos lecsaptam volna a kanyart, de most amolyan bokakímélő útvonalakat választottam ahol alternatíva kínálkozott. A pontot aztán kicsit melléfutva fogtam. (hiba: 0:10)
Semmelweis térkép Az ötösre bevállaltam a lenti kerülőt, a fenti útvonalra csak egy pillantást vetve. Sok összehasonlítási alapom másokhoz nincs, de itt azért megnéztem az F21B-t és bő 2 percet adtam mindenkinek. A hatosra sokat nem kellett gondolkozni és a hetesre sem, leginkább csak a küzdés dominált, de azért az utóbbi pontot kis ívvel sikerült megfognom. (hiba: 0:10)
A nyolcasra hamar elvetettem az egyenes utat és kerültem egy nagyot, de a pontról elég bénán sikerült kijönnöm. (hiba: 0:20)
A 9-re adta magát a kerülő és még az úton futva hátbacsaptam Madár-t, akit megzavart a térképen nem jól ábrázolt irtás. Meg is kérdezte, hogy a 35-ös pontra megyek-e és mögöttem fogta a pontot. A bevágás után egy pillanatra elbizonytalanodtam és benéztem a másik völgybe, de viszonylag hamar korrigáltam. (hiba: 0:10)
A 10-es hiba nélkül jött, de ekkor már kellemetlenül szitált az eső. Egészen a 11-es fölöttig minden rendben ment, de a réten lefelé futva kiment a bokám. Éreztem, hogy nem komoly, igazából csak megbillent, de azt elég rendesen. Futottam tovább, de kicsit bicegve és nagyon óvatosan és lassan. A pontra is csak érzésre másztam le a sziklán és csak a bokámra figyeltem. Kavarogtam egy ideig, mire végül megfogtam a pontot. (hiba: 0:30)
A bokámat próbálgatva mentem a 12-re és éreztem, hogy az eddigi stabilitás nincs meg. Nem fájt egyetlen lépés se, de azért sok lépést éreztem és tudtam, hogy a mai pályát legjobb esetben is csak letudom. Versenytempó már szóba sem jöhetett. Meglett hiba nélkül a 12 és a fölfelében sem volt tökéletes a bokám. Olyannyira nem koncentráltam a lényegre, hogy rögtön csináltam egy nagy marhaságot. Igazából nem is tudom hogy hoztam össze, de a rajt látványa tett csak helyre. Megfordultam és innen már technikailag csak a pontfogásba csúszott egy kis hiba, mert valamiért alacsonyabbra vártam a pontot. Lefelé mindenesetre még a sima úton se mertem rendesen futni. (hiba: 2:00)
A 14-es rendben jött, de a pont felett megint megbillent a bokám, ami ugyan semmit nem rontott a helyzetemen, de azért arra figyelmeztetett, hogy jó lesz óvatosan futnom. A 15-re aztán nem is nagyon rohantam és valahogy a felfelét sem volt lelki erőm tolni. A 16-re még hibáztam egy kicsit, mert a fölötte lévő sziklához futottam. (hiba: 0:20)
Szép lassan befejeztem a pályát, majd visszakocogtam a jó 1km-re lévő versenyközpontba.
Összesen hibáztam 3:40-et, ebből is 2:50-et a bokám kibillenése után, mikor már nem koncentráltam igazán. A 9,5km-es pályán sikerült 95:50-et mennem, ami akkor se nagyon lett volna 85-nél jobb, ha a bokám végig jól bírja, de azért 90 alá tuti bejöttem volna.
A lényeg, vagyis a bokám igazából azt produkálta amire számítani lehetett. Bírja úgy-ahogy, de az első megbicsaklástól kezdve érzékenyebb és labilisabb lesz. Reménykedtem benne, hogy megint olyan jól tart, mint mondjuk a Tájfutó Maratonon, de ez sajnos nem jött be. A leukoplast eléggé meglazult a lábamon, talán az eső hatására is. Annyira nem érzem rossznak a bokám, hogy holnap ne próbáljam meg. Azt tervezem, hogy sokkal erősebben és szorosabban leragasztom a bokám és óvatosan megpróbálom végigfutni a pályát. A lényeg, hogy ma nem lett rosszabb a bokám és holnap sem szeretném megterhelni.
 
Összesen: 15km, 875m szint, 115:50
 
Részidőim:
3:19; 3:17; 3:36; 5:21; 10:31; 7:10; 3:08; 9:37; 4:32; 3:36; 8:14; 2:32; 11:30; 1:26; 7:31; 5:14; 0:59; 3:01; 1:16
 

Ezek a résztáv utáni huszasok nem esnek jól

Tibivel futottunk este egy szokásos rugógyár kört és bár egész nap gyönyörű napsütéses idő volt, mire elindultunk havaseső esett. Szerencsére hamar elállt és szép teliholdas, ám kicsit hideg időben tudtuk le az edzést. Főleg az elején éreztem mindkét vádlimat, még a vasárnapi szögesben résztávozás miatt. Hát nem örülnék, ha tartósan ilyen lenne, de azért ettől nem tartok, mert napról napra másképp zavaró.
Nem esett igazán jól ezt leszámítva sem a futás, de azért gyorsan elrepült. Végig beszélgetős tempóban futottunk és csak néha jutott eszembe szenvedni. Valahogy nem igazán mennek ezek a hosszabb futások a keddi kemény résztáv után. Ez egyrészt nem csoda, de nem is várnám, hogy szárnyaljak. Múlt héten és most is csak egy könnyű 20-as volt a terv és legszívesebben mindkétszer leálltam volna sétálni. Tibinek hála most haladtunk, de múlt héten egyedül vánszorgássá vált a futás és a bokám se véletlenül pont akkor ment ki.
Jövő héten valahogy át kell alakítani az edzéstervem, mert ez így nem az igazi.
 
Összesen 19km, 180 szint, 91:53

20km öcsémmel a Vértesben

Ma Árpika nálunk aludt, így vele futottam. A Vértes felé indultunk, hogy a nagyobb szinteket elkerüljük és egész jó tempóban futottunk. Persze már az elején is teljesen sötét volt és hamar kiderült, hogy a lámpában eléggé le vannak merülve az elemek, mert Árpika sokkal jobban világított. A Kacsás-tó fölött elfutottunk és egy apró keverés után máris a Síkvölgyi üdülök mellett futottunk, majd mentünk tovább a Vértes közepe felé. Kereszteztük a Rugógyár felé menő országutat, majd pár kanyar után megfordultunk. Erre szerintem még sose jártam, vagy legalábbis így sötétben nem volt ismerős. Visszafelé aztán szintén jó tempóban jöttünk, ami szerintem síkon 4:40 körül volt, majd a Kacsás-tó után Árpika elkezdett lassulni és előbb csak 5:20-ra, de a végére még jobban belassult.
A térdem egész végig éreztem és ugyan nem nevezném fájdalomnak, de kifejezetten zavar, főleg a terepen való mozgásban.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 139
 
Összesen 20km, 200 szint, 100:07

6 x 1000 méter hullámzó aszfalton

Ma reggel megint jobban éreztem a térdem, gondolom a tegnapi edzés miatt. Nagyon nem örültem neki, de mivel még mindig nem zavar annyira, így a terv szerinti edzést nyomtam. Tibivel indultunk még éppen világosban síkvölgy felé, hogy aztán a szokásos Rugógyár körön csináljak 6 x 1000 métert. Tibi nem akart ma ilyesmit futni, illetve az első 5-öt csinálta csak épp lassabban, így tulajdonképpen egyedül toltam a gyorsakat és nem is tudom pontosan, hogy milyen időket futottam, sőt az 1000 méterek is csak körülbelülre lettek meg. Utólag persze kiderült, hol kellett volna megállnom, így azért abban biztos vagyok, hogy inkább többet nyomtam 1000 méternél, mint kevesebbet.
Sorban az 1000 méterek átlag pulzusa: 164,164,164,162,165,163
Látszik, hogy sikerült elég egyenletesen futnom és nem is nagyon szakadtam meg, bár szerintem ha szétszakadok se sikerült volna 170 fölötti átlagpulzust összehoznom. A végén ment általában csak 170 fölé a pulzusom és akkor is csak épphogy. Időre 3:30 és 3:50 közé futottam mindet, de Tibi órája szerint az utolsó például elég lett volna 3:25-ig, mert annyinál lehettem ezer méternél. A pihenők szűk 3 percek voltak, nem túl nagy tempóban.
Visszafelé sajnos a térdem kicsit fájdogált, így annyira nem élveztem ezt a részt, de azt se mondanám, hogy romlana a térdem állapota. Lehet ki kellene hagynom pár napot, mert nem javul, de úgy tűnik nem is romlik. Futni tudok vele, ezért még egy kicsit kivárok és kenegetem Flectorral rendületlenül.
Az edzés nem ment olyan jól, mint tegnap, de még mindig egész jó volt. Ha a térdem nem zavarna nagyon elégedett lennék.
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 147
Megnyugvási: 43 (137/94)
 
Összesen: 20km, 180 szint, 91:26

Kacsás-tó felé

Sikerült a Polar órám problémájára rájönni, mert egy kis ecetben áztatás helyre hozta az érzékelő és a pánt csatlakozóját, így ma már jól mérte a pulzusomat egész futás alatt.
Tibivel és Gerivel indultunk futni a Kacsás-tó felé, de Gerinek nem kellett csak 8km-t mennie, ezért ő korán visszafordult. Tibivel futottunk 1 kört a Kacsás-tó körül (9:12), majd a városon át a Pláza felé tett kitérővel hazafutottunk. Én nem akartam többet menni, mert nincs túl jó kedvem és a bal térdem is érzem kicsit. Bevertem reggel, de igazából nem vészes csak zavaró. Olyan 2-3 nap alatt mindig elmúlt mikor ilyen volt, még akkor is mikor futni se tudtam vele.
A tempó viszont egész jó volt, főleg ahhoz képest, hogy egyáltalán nem erőltettük.
 
Max. pulzus: 150
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 37 (133/96)
 
Összesen: 13km, 60 szint, 60:35

Félig világosban

Tibivel indultunk futni délután 5 után, így az edzés első felét még világosban, vagy legalábbis szürkületben tudtuk lefutni. Kihasználva ezt az alkalmat Kacsás-tó felé mentünk és futottunk is egy tókört 8:43-ra, ami 4:30-on belüli tempó.
Visszafelé már nem az erdőben jöttünk, hanem az aszfalton, de egy kerülővel a Síkvölgyi temető felé, majd Tibiék előtt futottunk 6 repülőt is. Az edzés eddig tartó szakasza 4:35-ös átlagtempóval ment le, ami tekintve, hogy félig erdei utakon futottunk nem is olyan rossz. Ráadásul még hideg is volt, plusz némi szembeszél. Nem is érzem magamat olyan nagyon kipihentnek, így a holnapi hosszút mérsékelt tempóban fogom futni, jövő héttől pedig laza hetet csinálok.
Visszafelé még ráhúztam egy szűk kilit, hogy meglegyen a mai edzés 15km.
 
Összesen 15km, 100 szint, 68:48

Reggeli tizes a Vértes felé

Reggel Síkvölgy felé, futottam egy könnyű tizest. A Kacsás tó előtti kis háznál fordultam, visszafelé pedig a réten át jöttem.
Igen hideg volt a futás alatt, de mivel sütött a nap, ezért nem volt rossz hangulata a futásnak. Természetesen nem esett valami jól, de azért a vége felé már kezdett felébredni a testem.
 
Összesen 10km, 60 szint, 48:25

2x5km lendületes futás 20km-ben

Tibivel a szokásos Rugógyár kört futottuk a szokásos lendületes szakaszokkal. Mára 10km lendületes volt betervezve és én nem akartam úgy kezdeni, hogy hirtelen megindulunk, mert sokkal jobban szeretem, ha fokozatosan nő a tempó. Ennek megfelelően már a bemelegítés második fele is 4:15-ös tempóban ment le és mikor elkezdtük a gyorsat, akkor Tibi rögtön kezdte mondani a 3:50-el kezdődő tempókat.
Jól éreztem magam és élveztem a futást és egy enyhén lejtős szakaszon már be is mentünk 3:50 alá. Tibi ekkor megkérdezte, hogy nem lenne-e gond, ha inkább 2x5km-t nyomnánk az erős tempó miatt. Természetesen nem volt gond, de innentől talán egy árnyalattal még jobban mentem, hisz nem kellett 10km-t egyben megfutni. Jöttek a nagyobb felfelék, ahol azért 4:15 is elhangzott, de ahogy laposodott visszatértünk 4 perces alá.
A rugógyári felfelé persze nem hozott valami nagy tempót, de utána hamar felpörögtünk, főleg mert itt némileg ki is van világítva az út. Nem igazán értettem hogy jött ki 19:56-ra az 5000 mikor annyit mentünk 4 perces alatt, de aztán lehet csak a nagy fölfelék fogják meg ennyire az átlagtempót.
A második 5000 előtt kocogtunk 2 és fél percet, majd gyakorlatilag pont a másik nagy felfelével kezdtük el a lendületest. Egész jól ment, de valahogy fura volt, hogy a tetején nem indultak meg a lábaim maguktól és az egész második lendületes szakaszban kicsit erőltetni kellett a gyorsabb tempót. Sok 3:40 körüli idő elhangzott és nem éreztem úgy, hogy különösebben leterhelne a futás, de a lábaim kicsit fáradtnak tűntek. Azért rendben lement ez az 5000 is 19:36-ra, igaz a végén Tibi kicsit lemaradt tőlem, így kicsit túlfutottam 5km-n.
Levezetésnek aztán simán hazakocogtunk, de szerintem még ekkor sem volt rossz a tempó, mert a 20km 86:49 lett, ami 4:20-as átlagtempót jelent a futás egészére. Fura volt, hogy a fölfeléket sokkal jobban megéreztem, mint a 4×10 perc lendületesben, de ezt betudom annak, hogy most mind a 180 szintet a lendületes alatt kaptuk meg, szemben a korábbi edzésekkel, amikor azért jutott a laza futásra is.
Nagyon jó edzés volt ez a mai. Azthiszem nem rossz az alap sebességem magamhoz képest. Ha erre elkezdek pár hét múlva gyorsítani, akkor jó állapotban leszek tavaszra.
 
Összesen 20km, 180 szint, 86:49

2×4 km lendületes

A vasárnapi futás úgy tűnik igencsak betett a testemnek. Nem tudom a hirtelen visszarázódás a hétköznapokba, vagy a megnyomott szakaszok miatt, de a combom elől igen rendesen érzem. Rég volt ilyen komoly izomlázam.
Tibivel futottunk szokás szerint a rugógyár felé, ám Tibi kérésére ezúttal nem mentünk egy teljes kört, hanem rugógyárnál fordultunk. Odafele és visszafele is nyomtunk 4km lendületes, ami a felfelében 4 percen kívüli, míg visszafelé 3:50-3:55 körüli tempóban ment le.
Lábra nem esett jól, már csak az izomláz miatt is, de azért nem szenvedtem, sőt visszafelé néhol még élveztem is, ráadásul odafele a fölfelében volt bennem erő rendesen, így Tibit a végén le is hagytam.
Tibiék előtt aztán nyomtunk még 8 repülőt is, ami alatt már egész jól pörögtek a lábaim, majd egy fél Dózsakert körrel vezettem le, hogy meglegyen a tervezett 20km.
 
Összesen 20km, 120 szint, 92:36

20km – elején fájt a térdem

Egész nap éreztem a bal térdemet. Nem igazán fáj, de érzem és kicsit zavar is.
A futást eszembe se jutott lemondani, hisz már lassan egy hete próbálok valamit kezdeni ezzel az érzéssel és bár nem javult semmit, de azért futni tudtam vele.
Most is elindultam, hogy Tibiéktől kezdve Tibivel és Gerivel letudjam a mai 20km-t, de már az odafele úton elkezdett kicsit fájni a futástól és mikor már vagy 10 perce futottunk azon is elgondolkoztam, hogy vissza kellene fordulnom. Nem azért, mert nem tudok futni, hanem, hogy ne legyen rosszabb. Azért mentem tovább és szerencsére szép lassan múlni kezdett az érzés és kb. a táv felére szinte teljesen el is múlt. Most is volt egy kis szél, de közel sem olyan nagy, mint tegnap. No meg persze ma nem rohantunk annyira, leszámítva egy-két szakaszt, amikor meglódult valaki. Azért a visszafelében futottunk 4:20, 4:30 körüli tempót és az eleje se volt 5 perces közelében. A srácok megint marháskodtak, ami most kezdetben nem tudott feldobni, mert el voltam foglalva a térdemmel, de a futás második fele már tetszett. Egyrészt lefelé volt és némi hátszél, másrészt a térdem sem fájt már és ráadásul az ökörködést is értelmesebb beszélgetés váltotta fel.
Persze a plázába megint bekanyarodtunk és végigfutottunk mindhárom szinten. Ez csak azért nem volt égő, mert a pláza teljesen üres. Bolt alig van, vevő meg egy szál sem.
Innen hazáig aztán már nem volt sok hátra és én az induláshoz képest jókedvűen fejeztem be a futást.
Kezd újra jobban menni a futás, így csak a térdem zavar, de elkezdem rendszeresen Flectorral kenegetni és amikor csak tehetem nyújtani. Úgy érzem az segít.
 
Összesen 20km, 180 szint, 96:15

Szeles, ködös 4×10 perc

Tibivel futottuk a szokásos 20km-es kört, benne 4×10 perc lendületessel. Nem igazán ment jól az elején a futás és a lendületes szakasz is nehezen indult. Az első 10 perc 3:58-as átlagtempóval ment le, de volt némi szembeszél, no meg persze az emelkedő is. Ezen felül csak az autóforgalom hátráltatott minket, hisz jobbnak látjuk nem kipróbálni mi történik ha a szembejövő autók elől nem húzódunk le, főleg ha egyidőben hátulról is jönnek.
A második lendületes szakasztól ilyen probléma nincsen, de a szél itt már igen komolyan hátráltatott minket, no meg persze emelkedő is sok van. Nem is lett csak kereken 4:00 az átlagtempó ezen a szakaszon. Érdekes módon Tibi az első nagy emelkedőt elkezdte tolni és ott is hagyott az első felén, ám a második felében már nem távolodott és a tetejére érve már el is kezdtem ledolgozni a hátrányom. Persze jól bezsibbadt, így utána a lefelében hamar felfutottam rá és a következő felfelét már én nyomtam elől.
A harmadik felfelére aztán baromi nagy köd lett és minden nyálkás, vizes volt. Alig láttam az utat és csak az út közepén a felfestés volt az egyetlen támpont. Főleg az elején itt is nagy volt a szél, így végül 3:52-es lett a tempó.
Itt már kezdtem érezni a bal térdemet, ami mostanában kicsit fáj néha.
Az utolsó 10 percben aztán már hátszelünk volt, ami csak ritkán csapott át oldal, vagy szembeszélbe és bár Tibi órája sajnos valamiért itt hülyeségeket mért de szerintem olyan 3:40-3:45-ös tempót biztos megfutottunk.
Levezetésnek aztán kis kitérővel hazafutottam.
Alapvetően nem esett valami jól a mai futás, de viszonylag könnyen túltettem ezen magam és fejben könnyen ment az edzés. Piszkosul leizzadtam, amit futás közben nem is vettem észre, gondolom a nagy szél miatt, ami hűtött rendesen.
Jól sikerült edzés lett ez a mai, már csak azért is, mert simán 4:30-on belüli átlagtempóval ment le az egész edzés.
Érdekes, hogy a Mapsource kicsit többet mér erre a körre, egész pontosan 300 méterrel, ellenben a szintmetszettel nem vagyok kibékülve. Már a hétvégi futás szintmetszete is gyanús és a szokásos útvonalaim nézegetése közben is feltűnt pár érdekesség, de ennél a körnél már végképp nem stimmel valami. Nagyjából stimmel a szintmetszet, de mintha le lenne butítva, vagy kisimítva lennének az apróbb völgyek és dombok. Ami egy kisebb lefelé, majd egy hosszabb lankás felfelé, azt egyenletesen emelkedőnek ábrázolja, pedig ez nyilván nem jó. Így persze erre a körre is csak 140 szint jön ki, de az ilyen 10-20 méteres völgyecskék lemaradása miatt ez nyilvánvalóan nem stimmel.
Azért egy hozzávetőleges mérésre alkalmas ez a progi és egy nagyobb hegyen az ilyen apróbb eltérések sem befolyásolják számottevően a végeredményt.
 
Összesen 20km, 180 szint, 87:46

Fél órás eltévedés a 30km-es hosszúfutásban

Ma mini gánti edzőtáborunk résztvevői együtt indultak neki az edzésnek, így Gyurikán és rajtam kívül még Uhlir Peti, Mitró Zoli és Makrai Évi is velünk futott az edzés elején. Egészen pontosan mi futottunk Peti és Évi után az edzés elején és csak az emelkedő tetején értünk fel rájuk.
Mivel Gánt szélén Lili kutyus megint csatlakozott hozzánk, így azon is agyaltunk hogy juttassuk vissza Gántra, mert a 30km-t valószínűleg nem bírná ki. Szerencsére mikor Évi visszakanyarodott akkor egy kis trükk segítségével leráztuk magunkról négylábú kísérőnket.
Sajnos már eddig is éreztem, hogy a mai napra túlöltöztem, de ekkor már végképp megcsapott a meleg és izzadtam, mint egy ló. Kőhányáspusztán aztán Peti és Zoli visszafordult, én pedig innentől sapkával a kezemben futottam tovább. Várgesztesig minden sima ügy volt, ám utána elnéztünk egy útelágazást és nem a tervezett úton futottunk fel a hegyre, majd akárhogy igyekeztünk térkép nélkül nem nagyon sikerült magunkat helyretenni. Az eredeti terv szerint a sárga jelzésen mentünk volna, hogy aztán Vérteskozmán keresztül kanyarodjunk vissza Kőhányás felé, de ez nem jött össze. Úgy fél órát futottunk félig meddig látatlanban mire sikerült olyan helyre érnünk ahol fixen be tudtuk magunkat azonosítani. Így némileg átalakult a kör, de azért sokat nem változott és mentünk is tovább Kőhányásra.
Itt aztán már végkép jó volt az idő és tiszta tavaszi feeling volt az olvadó havon, napsütésben futni. Aggódtam is, hogy a túlöltözés miatt ki fogok száradni edzés végére, de szerencsére nem így történt.
Kőhányáspuszta után Gyuri még nyomni is kezdte a futást és bár nem esett túl jól mentem vele a kissé váltakozó tempójában, majd én is előre álltam. Persze ekkor pont nem erőltette, de azért egész Gántig sikerült egy jó átlagot futnunk és 29:59 alatt értünk vissza a 6,6km-n.
Kicsit érzem a lábamon, hogy fáradt vagyok és a bal térdem is zavar kicsit. Tegnap ugyan nyújtottam jó fél órát, de sokat nem használt.

Viszonylag hamar helyrerázódtam futás után, sem izomzatra, sem keringésre nem hullottam szét, ami azért is pozitív, mert nem esett túl jól a futás, leginkább azért, mert nagyon melegem volt végig.
Az edzés nem volt nagyon kemény, de azért könnyűnek sem nevezném, hisz néhol egész mély hó volt és ez pár fölfelében igencsak nehezítette a futást, ráadásul a többi helyen sem volt épp ideális a talaj. Összességében egy jó kis hegyi hosszú futást nyomtunk.
 
Összesen 30km, 500 szint, 167:28

Gém-hegyen TTEV – Tavaszodik!

Ma Gántról Gyurikával kifutottunk a Csákvár vízműnél tartott TTEV edzésre, majd a nagy pályát teljesítettük. A kifutás olyan jó 5,5km volt, így a bemelegítésre nem lehetett panasz. Mivel még szinte minden havas volt, ráadásul sütött a nap, így elég vizes edzést nyomtunk. Persze az erdős részeken elég nagy maradt még a hó és a nyílt részeken is volt még annyi, hogy látszódjanak a nyomok.
Ennek megfelelően nem jelentett nagy technikai kihívást a pálya teltesítése. Olyan 2-3 helyen azért szándékosan le is mentem a nyomról, mintegy bizonyítva, hogy az előttem futók mind rosszfelé mentek. Ezek be is jöttek és ezáltal minden esetben nyertem is vagy 5 másodpercet. 🙂
Persze azért hiba is volt a futásban, de mivel a térképem elhagytam valahol nem tudom igazán kielemezni. A legnagyobb tán a 8. pontra volt és nem volt több 1 percnél.
Mondjuk a tempót nem erőltettük halálra és a végén már kiabáltam is hátra Gyurikának, hogy ennél azért mehetnénk gyorsabban.
Végük a 6km-es pályát olyan 50 perc körül teljesítettük, de nem nyomtam részidőt.
A hazafutást megtoldottuk még 4 pont útbaejtésével, ami a mi pályánkból kimaradt. No ekkor már én sem éreztem magam frissnek és vagy ötször majdnem orrabuktam belerúgva valami sziklába, vagy fába.
Gánt előtt megjegyezte Gyurika, hogy ő a holnapi 30-as előtt nem akar már jobban elfáradni és a mai második edzést kihagyná. Ez nagyon engem sem vágott mellbe, mert egész héten éreztem, hogy nem vagyok igazán friss és pusztán azért, hogy 150km legyen a mostani hetem nem fogok egyedül kimenni este edzeni.
Aminek mindenképp örülök, hogy a bokámmal nem kellett törődnöm és igazából csak pár lefelében jutott eszembe, hogy vigyázzak rá. Persze azért leragasztva le volt.
 
Összesen 17km, 450 szint, 114:19

Kutyasétáltatás Gántról

Munkából hazafelé Gánton álltam meg edzeni Piri néniéknél, hogy onnan Gyurikával fussunk egyet. Kicsit érzem, hogy kezdek besokallni és a jégen futástól a lábaim is érzem néha, így nem ragaszkodtam a mára betervezett keményebb edzésemhez.
Mindszentpuszta felé indultunk fel a hegyre és kezdetben kellett kicsit a jéggel küzdeni, de aztán a falu szélétől már lehetett a jeges havon futni. Innentől kaptunk még egy futótársat is, Lili-t a kutyát. Nem gondoltuk volna, de ez a méretre igen apró kutya letolta velünk a mai edzést. Végig ott loholt mellettünk, mögöttünk és csak az utolsó 1km-en kezdett lemaradozni.
A vadászház mellett elfutva mentünk egész a gerincig, majd azon jobbra és egy párhuzamos völgyben jöttünk le, majd átvágtunk a réten. Fent egész nagy hó van és persze többnyire fagyott a teteje. Igazi cipőgyilkos körülmények. Azért a várthoz képest egész jól lehetett haladni, sőt lefelé szerintem kifejezetten normális tempót sikerült futni.
 
Összesen 11km, 160 szint, 61:58

Rugógyár kör ezúttal hármasban

Nem éreztem nagy motivációt az esti edzéshez és Tibi is szólt, hogy ő csak valami 10-12 kilit fog ma futni, ami ugye azt jelenti, hogy max. 6 kili után visszafordul. Ennek ellenére eszembe se jutott lerövidíteni az edzést és ráadásul Geri is bejelentkezett, hogy velünk tart, sőt meg akart fűzni, hogy fussak vele többet. Ő 30-at akart nyomni és legalább 25-re akart rábeszélni engem is.
Mikor elindultunk kifejezetten jólesett a tempó, hisz elég lassan mentünk. Lábra ennek ellenére éreztem, hogy nagyon nem vagyok friss és beszélhetnékem se nagyon volt.
Szerencsére nem is nagyon kellett beszélnem, mert ez a két ökör jól elpoénkodott nélkülem is. Leginkább szivatták egymást és néha engem is. Ennek ellenére fejben hosszúnak tűnt a futás, mert nem pörögtek a lábaim. A szokásos rugógyár kört nyomtuk és ekkor szóba se került, hogy másfelé menjünk és végül Tibi is meggondolta magát és végig velünk tartott.
Azért némi baromkodásba én is benne voltam. Például a vége felé a városban tettünk egy apró kitérőt és befutottunk a plázába, hogy ott a majdnem kihalt folyosón és mozgólépcsőn fussunk egy keveset. Ez a móka kifejezetten tetszett, mert bár nem voltunk bent 1 percnél többet és pár embert talán meg is botránkoztattunk, de legalább most először megnéztem milyen is a Turul Pláza.
Jó, hogy ma eljött Geri is, mert bár Tibivel is jól elvagyunk, de ma nem voltam valami bőbeszédű és így legalább ők ketten pofáztak, amit én szépen hallgattam.
A végén még tettem egy kis kitérőt Gerivel és így meglett a 20km, ezúttal talán bőven is.
Nem esett igazán jól a mai futás, de örülök, hogy lekocogtuk ezt a 20 kilit. Nyújtanom kellene, ezt nagyon érzem magamon.
 
Összesen 20km, 180 szint, 98:54

Kicsit nehezebben ment a váltakozó

Este a tervezett Rugógyár körre indultunk Tibivel és a program 4×10 perc lendületes volt benne, mint ezen a télen már többször. Már az elején éreztem, hogy nem vagyok valami jó állapotban, de Tibi is panaszkodott rendesen.
Az első 10 perc nem is esett jól, de mivel Tibi sem erőltette, így azért nem szakadtam szét a 4:12-es átlagtól. A másodikban aztán nem akartam, de elléptem Tibitől. Fokozatosan lemaradt, én meg kicsit erőltettem a dolgot. Nem tudom pontosan milyet futottam, de Tibinek lett 4:15-ös átlagtempó, így én 4 percesen belül lehettem, mert nagyon sokat kellett visszafutni érte a végén.
Itt elhatároztam, hogy a lefelében nem fogok ellépni Tibitől, minek eredményeképp egy már sokkal jobban eső kerek 4 perces tempójú és egy 3:55 tíz perc következett. No azért a végén már eléggé vártam, hogy hazaérjünk.
Igazából keringésre minden ok, de lábra kicsit fáradt vagyok és a futás első felében, mintha a csípőmnél nem akart volna rendesen mozogni a lábam, valamint a derekamat is éreztem. Gimnasztikázni kellene, de mostanában semmire sincs időm. Pedig jót tenne napi 1,5 óra nyújtás és erősítés a bokatornával kombinálva.
A lényeg, hogy megvan a mai edzés is. Nem volt tragikus és a jegesedő úton nem is sérültünk meg.
 
Összesen 20km, 180 szint, 88:47

Könnyű hosszabb futás

Este Tibivel indultunk el a szokásos Rugógyár felé vezető körünkre, egy long jogg keretében.
A tempónk elég mérsékelt volt, de azért néhol 4:30 körül futottunk és meglepően könnyűnek éreztem az egész edzést. Tibi volt ahol megjegyezte, hogy neki lassabb tempó jobban esne, így ezért sem gyorsultunk nagyon be. Kicsit hideg volt néhol, ami azért meglepő, mert a tegnapi edzés kifejezetten kellemes hőmérsékletben zajlott a Szlovén edzések után.
A kör végül azért nem lett 20km, mert a hasam megint rendetlenkedik és jobbnak láttam rövid úton hazafutni. Tegnap is volt hasonló gondom, nem tudom mi lehet, de mindig edzés végére jön elő.
 
Összesen 19km, 180 szint, 92:56

Gyorsulunk, jól megy a futás

Mivel ma Pestre kellett mennem dolgozni, így a reggeli futás kimaradt, ellenben egész nap az az érzésem volt, hogy valami betegség bujkál bennem. Nem fáj a torkom, nem vagyok náthás, de kicsit köhécselek néha és ez elég ok a pánikra így egy héttel a síelés előtt, mikor az edzések nagyon jól haladnak.
Azért mikor hazaértem egész jó kedvem volt és jól beöltözve indultam Tibihez, hogy a már korábban is csinált 4×10 perc lendületes futást megcsináljuk.
A bemelegítés is egész jól ment, de igazán akkor lepődtem meg, mikor a lendületes rész közben Tibi elkezdte mondani a részidőket és azok mind 4 perces alatt voltak a lankás emelkedő ellenére. A második 10 perc aztán még szintesebb volt, majd jött a két lejtős szakasz, köztük persze mindenhol 5 perc könnyű futással, ami azért szintén egész jó tempóban telt. Közben persze éreztük is és Tibi órájának köszönhetően tudtuk is, hogy nagyon jól megy az edzés, ami még jókedvet is csinált.
Az átlagtempó a 10 perc lendületesekben: 3:52; 3:56; 3:42; 3:40
No ez az amire nem számítottam, minthogy arra sem, hogy 3:25 körüli ezreket is halljak futás közben Tibitől. Ráadásul néhol vissza is fogtam magam, mert a nagyobb lejtőkön nem akartam szétverni a lábam.
Egyetlen keményebb rész volt, amikor Tibi a Rugógyár előtt megnyomta a fölfelét. Szinte végig előtte és utána is én mentem elől, így elég meglepő volt, hogy Tibi így megfutotta a fölfelét, ami amúgy nekem szokott jobban menni.
Nem tudom mi ütött belé, de kemény volt. Nem csak nekem, hanem neki is.
Azért annak különösen örülök, hogy a többi részen viszont egy másodpercig nem erőlködtem, sehol nem éreztem úgy, hogy nem esne jól a futás, nem savasodtam, szóval ebben a tempóban is csak lendületes futás volt ez az edzés.
A végén feldobott hangulatban jólesett a levezetés és még egy kis kerülőt is beiktattam a végére az Allianz biztosító székháza felé, így ma a 20km is meglett. Így edzés után ráadásul már nem is érzem úgy, hogy betegség fenyegetne. 🙂
Holnap céges vacsora, így kicsit borul a tervem, de azért reggel igyekszem megcsinálni az edzést. Ugyan most emiatt csak könnyű futás lesz, de talán nem is baj, hogy pihenek kicsit.
 
Összesen 20km, 180 szint, 87:11

Technikai edzés utak nélküli térképpel

Ma Kőhányáspusztára kocogtunk át Gántról a válogatott tömegrajtos edzésére Gyurikával, ahol egy 7,7km-es pálya várt rám. Skulóval és Istivel rajtoltunk egyszerre, no meg persze Évi, Füzy Anna és Düdü is ott futott közvetlen mögöttünk.
Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet a mai edzést terepen futni, mert esett egy kis hó és ráadásul edzőcipőben, nem leragasztott lábbal jöttem ki Kőhányásra, mert tegnap épp elég volt a fagyott földön a szögesből.
Azért csak nekiindultam a pályának, de nagyon óvatosan. Az elején még rohantam az úton, de aztán Isti gyorsan ellépett és Skulóval egyszerre fogtuk az első pár pontot, míg ő ki nem hagyott egyet, majd egy egész kanyart levágott.
Nem ment hiba nélkül a tájékozódás, de ha nem behavazott edzőbójákat kellett volna keresni, akkor talán nem is nagyon hibáztam volna.

Kőhányás

A 11-re szándékosan bevállaltam egy nagyobb kerülőt, mert nem akartam jobb lábbal lefelé ennyit oldalazni. Tájoló nem volt nálam, de ez csak párszor zavart és kis bizonytalankodás ezt is sikerült megoldani az utak nélküli térképen.
A 15-ös pont aztán nem volt meg, de a szomszéd völgyben lefelé jövet azt is megtaláltam. (Rossz helyre volt nyomtatva a térképen.)
A 16-os pontról kifelé összetalálkoztunk Makrai Évivel és innen gyakorlatilag együtt futottuk le a pálya végét. Mindketten edzőcipőben nyomtuk, így nem nagyon kapkodtuk el.
Végül 74:16 lett a 7,7km-es pálya (390 szint), ami nem valami nagy idő, de meglehetősen sokat elvacakoltam azzal, hogy miden pontnál megkeressem a bóját és oda is mentem megérinteni őket.
Levezetésképp visszafutottunk Gyurival és Évivel Gántra, ami 6,6km és meglehetősen lapos.
Egész hosszú edzés lett ez a mai is, a bokámnak meg különösen örülök, mert úgy tűnik tényleg egészen rendben van.
 
Összesen 22km, 500 szint, 143:30