Fél órás eltévedés a 30km-es hosszúfutásban

Ma mini gánti edzőtáborunk résztvevői együtt indultak neki az edzésnek, így Gyurikán és rajtam kívül még Uhlir Peti, Mitró Zoli és Makrai Évi is velünk futott az edzés elején. Egészen pontosan mi futottunk Peti és Évi után az edzés elején és csak az emelkedő tetején értünk fel rájuk.
Mivel Gánt szélén Lili kutyus megint csatlakozott hozzánk, így azon is agyaltunk hogy juttassuk vissza Gántra, mert a 30km-t valószínűleg nem bírná ki. Szerencsére mikor Évi visszakanyarodott akkor egy kis trükk segítségével leráztuk magunkról négylábú kísérőnket.
Sajnos már eddig is éreztem, hogy a mai napra túlöltöztem, de ekkor már végképp megcsapott a meleg és izzadtam, mint egy ló. Kőhányáspusztán aztán Peti és Zoli visszafordult, én pedig innentől sapkával a kezemben futottam tovább. Várgesztesig minden sima ügy volt, ám utána elnéztünk egy útelágazást és nem a tervezett úton futottunk fel a hegyre, majd akárhogy igyekeztünk térkép nélkül nem nagyon sikerült magunkat helyretenni. Az eredeti terv szerint a sárga jelzésen mentünk volna, hogy aztán Vérteskozmán keresztül kanyarodjunk vissza Kőhányás felé, de ez nem jött össze. Úgy fél órát futottunk félig meddig látatlanban mire sikerült olyan helyre érnünk ahol fixen be tudtuk magunkat azonosítani. Így némileg átalakult a kör, de azért sokat nem változott és mentünk is tovább Kőhányásra.
Itt aztán már végkép jó volt az idő és tiszta tavaszi feeling volt az olvadó havon, napsütésben futni. Aggódtam is, hogy a túlöltözés miatt ki fogok száradni edzés végére, de szerencsére nem így történt.
Kőhányáspuszta után Gyuri még nyomni is kezdte a futást és bár nem esett túl jól mentem vele a kissé váltakozó tempójában, majd én is előre álltam. Persze ekkor pont nem erőltette, de azért egész Gántig sikerült egy jó átlagot futnunk és 29:59 alatt értünk vissza a 6,6km-n.
Kicsit érzem a lábamon, hogy fáradt vagyok és a bal térdem is zavar kicsit. Tegnap ugyan nyújtottam jó fél órát, de sokat nem használt.

Viszonylag hamar helyrerázódtam futás után, sem izomzatra, sem keringésre nem hullottam szét, ami azért is pozitív, mert nem esett túl jól a futás, leginkább azért, mert nagyon melegem volt végig.
Az edzés nem volt nagyon kemény, de azért könnyűnek sem nevezném, hisz néhol egész mély hó volt és ez pár fölfelében igencsak nehezítette a futást, ráadásul a többi helyen sem volt épp ideális a talaj. Összességében egy jó kis hegyi hosszú futást nyomtunk.
 
Összesen 30km, 500 szint, 167:28

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.