Technikai címke alá tartozó bejegyzések


TTEV ki és befutással

2007 december 15, 13:17Címkék: , , , , , , | 2 hozzászólás


Piri nénitől indultunk át futva Gánt-Bányatelep-re Gyurikával, Évivel és Istivel, hogy az ott megrendezett TTEV-n részt vegyünk. Az odaút bő 22 perc lett és igen kellemes tempóban telt, majd a pályára 4-en egyszerre indultunk ki.

Gránás

Igazán rohanni nem terveztünk, de azért néhol egész jól haladtunk, egy könnyű futásnál mindenképp nehezebb volt. Gyurika és Évi néhol levágták a kanyarokat, így nekem azért küzdenem kellett kicsit, hogy Istitől én se szakadjak le.
Végül egy nagyobb hibával 57:23 alatt futottam le a 7,9km-es pályát, amiben volt 400 szint is.
Legnagyobb örömömre a bokám most is jól szuperált, de azért egy-egy kövesebb lefelében nem voltam valami merész.
Levezetésképp egy méretes kerülővel futottunk vissza Gántra Gyurikával és Istivel, így az edzés összesen lett kb. 21km.
 
Összesen 21km, 500 szint, 124:23

TTEV és hosszú futás

2007 december 1, 19:12Címkék: , , , , , | Nincs hozzászólás


Pusztavámra mentünk ki a TTEV edzésre és egyben ARAK évzáróra és én kezdetben csak egy könnyű futást terveztem. Nem is nagyon kajáltam rendesen, gondolván, hogy egy könnyű futás előtt teljesen mindegy mennyit eszek.
Kint aztán kiderült, hogy mindenki pályát fog futni és így futhatnék egyedül, ráadásul Gyurika csak ma van a Vértesben, így a holnapi hosszú futás is megdőlni látszott. Így végül meggondoltam magam és kimentem én is a leghosszabb pályára, méghozzá domborzati fázissal.
A bokám miatt nem akartam eredetileg pályát futni, de mivel volt nálam szöges és leukoplasttal is leragasztottam a bokám, így nem aggódtam a terep miatt.
A pályára Gyurikával és Makrai Évivel együtt indultunk ki. Közös térképes futást úgyis rég csináltam, no meg így legalább nem kellett egyedül futni. Már az elején is tetszett a dolog, hisz rég futottam terepen. Hó alig volt és kellemesen telt a pálya. Gyurika a 7-es ponton levált rólunk, mert másik pályát futott és innentől Évivel ketten mentünk tovább.
Én többször előre futottam, főleg a fölfelékben, de aztán mindig megvártam Évit, vagy pl. elkevertem és azért ért utol. A tájékozódással nem nagyon foglalkoztam, inkább örültem annak, hogy a bokámnak semmi baja.
Egy dolgot azért megfigyeltem: Mivel Évinél rendes térkép volt, nálam pedig domborzati fázis, így aztán benne sokkal jobban bíztam, mint magamban. Többször előfordult, hogy azért korrigáltam az útvonalam, mert láttam, hogy Évi másfelé megy mögöttem. Ebből szinte mindig hiba lett, mert elhúzott Évi egy irányba és ez még akkor is igaz volt, mikor Évi amúgy jól ment, csak épp nem azon az útvonalon, amin én terveztem.
Versenyeken is megfigyeltem már, hogy gyakran elhúznak más futók, főleg ha bennük jobban bízok, mint magamban. Ezzel majd valamit kezdenem kell.
A pályát végül 72 perces idővel fejeztük be, amiből olyan 3 percet álltam egy helyen Évire várva. Nem egy nagy idő a bő 9km-es pályán, de én nagyon élveztem és alapvetően kellemes tempóban telt. Öröm volt terepen futni.
Mivel Gyurika vissza akart futni Gántra, így átvettem az edzőcipőt és csatlakoztam hozzá. Olyan szűk 8km-en át mentem vele és bő 42 perc után fordultam meg. Innen már Gánt felé csak le kellett volna csorogni és nekem is jobban tetszett volna ha ott fejezem be az edzést, de vissza kellett futnom a kocsihoz. Ezt részben terepen toronyiránt tettem, részben aszfalton, de már nem igazán esett jól. Éreztem, hogy éhes vagyok és bár alapvetően semmi problémám nem volt már nem vágytam a visszafele futásra egyedül.
Még sikerült is egy helyen elnéznem az utat, amit aztán újabb terepfutással korrigáltam. Az a része viszont még a végén is tetszett.
Összességében sikerült összehoznom egy hosszú futást, egész sok terepfutással és térképezéssel. A bokám nagyon jól bírta a futást, ennyire panaszmentes a sérülésem óta sose volt tájfutás közben. Úgy tűnik még a végén megmaradhatok tájfutónak, 🙂
 
Összesen 26km, 650 szint, 152:26

Technikai edzés nagy melegben a Zuppán

2007 június 20, 22:28Címkék: , , , , , | 3 hozzászólás


Délután munka után felvettem Zsebe Istit, Koprivanacz Imit és Skulót, majd a Zuppán megálltunk egy technikai edzést csinálni.
Zuppa edzés térképe
Nem ezt terveztem mára eredetileg, de a tegnapi edzés keményebb lett, mint terveztem, ezért mára egy ehhez hasonló közepes edzés fért csak bele és ez kapóra jött. Imi felvezette a pályát, amit ő tervezett, így még értelme is lett volna a dolognak, ha rendesen tudok futni. A bokám most teljesen jól működött, de a kegyetlen meleg és az edzetlenségem okán csak szenvedtem ma. Imi betervezte a pálya első felét a nem túl szép részbe, ami miatt már akkor sem rohantam, inkább kerülgettem a csalánt, de később se gyorsultam fel, inkább csak letudtam a pályát. Még a 10 perces kilométerekből is kicsúsztam, mert valami 5,6km volt a pálya és én 59:29-et mentem 152-es átlagpulzussal. Skuló 2 perccel indult előttem és az 5. ponton még be is fogtam, szóval ő se rohanhatta el. Azért rögtön el is hagyott, de én nem erőltettem az elfutást vele, ennek ellenére fél perccel utána estem be a célba. Nem tudom Isti mennyit mehetett, de biztos jól levert, bár ez most nem is nagyon számít. Terepen akartam egyet futni térképpel és ez maradéktalanul megvalósult.
Fáradt vagyok, így holnap jól fog jönni a könnyű futás. Remélem a téli edzésmunka még bennem van és hamar összekapom magam, mert ilyen dög melegben kész szenvedés gyenge állapotban edzeni.
 
Összesen 10km, 300 szint, 71:55
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 151

Térkép

Középtávú válogató a Zuppán

2007 május 11, 21:01Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Ma a Zuppára mentem munka után, ahol Düdü és Bobóék válogató versenyt rendeztek a felnőtt keretnek. Nem voltunk valami sokan, mert Gyurikával és velem együtt, tehát a két versenyen kívül indulóval együtt is csak 9 fiú indult és a lányoknál is csak 5-en voltak.
Mivel Létra is ott volt, így gondoltam megkérdezem ő mit tapasztalt a Lyme-kór alatt. Úgy tűnik rosszul emlékeztem, mert ugyan a 2004-es KOB-on tényleg jót futott, de neki se ment akkor a futás. Azt mondta, hogy teljesen leverte az antibiotikum és alig bírt mellette futni, szóval ezek szerint nekem se véletlenül megy ilyen pocsékul a futás ezen a héten.
Ami bíztató az az, hogy nála a kúra befejezése után nagyon hamar helyrerázódtak a dolgok, szóval nekem is csak ezt a 3 hetet kell kibekkelnem, aztán jöhet az ereszd el a hajam!
A rajtba Gyurikával mentem ki, mert mi ketten mínusz 10-re, illetve mínusz 7-re rajtoltunk. Gyurika ment előttem, így nekem csak 7 perc előnyöm volt a mögöttem induló Létrával szemben. Mivel Düdü most is a lelkemre kötötte, hogy ne zavarjam a versenyzőket, így megpróbáltam nem kikapni 7 perccel Létrától.
A jó 2km bemelegítés után elég sok idő volt a rajtban szusszanni, majd nekivágtam a pályának.
Zuppa térkép
Az egyesre nagyon nem lehetett vacakolni és be kellett vágni jobbra, majd oldalról fogni a pontot. Sajnos kicsit túl felül mentem be a völgy túloldalán, így a szikla tetejére értem ki és bár a pont nem volt tőlem messzebb 10 méternél elég lassan tudtam lemászni az elég durva sziklafalon. (hiba: 0:20)
A kettes kész szenvedés volt, főleg fölmászni a hegy peremére, de erre kellett menni. A pontfogás nem volt tökéletes, mert egy apró kanyart tettem a pont fölött. (hiba: 0:10)
A hármasra igencsak botorkálva mentem és majd kiköptem a tüdőm és már azon agyaltam, hogy ha ennyire nem megy, akkor hamar utol fognak érni, majd a négyes is hasonlóan szenvedősen ment.
Az 5-ös egyszerű volt, bár kicsit későn vettem észre a pontot, majd a hatosra megint a szikla tetejére értem ki, szóval mászhattam le körbe. (hiba: 0:20)
A 7-es csak egy ugrás volt, de nagyon nem ment, akárcsak a pontról való felfele mászás. Az ösvényről nem volt nehéz megfogni a 8-ast, majd a kilencesre fenti ösvényen indultam és mentem rajta amíg lehetett. Végül ott vágtam be, ahol a régi – a hegyet megkerülő – ösvény mehetett és hamar rá is leltem a nyomára s egy apró ívvel egész simán fogtam a pontot is. (hiba: 0:10)
A 10-est alapból balról fogtam volna, de most úgy voltam vele, hogy futni úgysem bírok, veszítenivalóm nincs és nekimentem egyenesen. Még láttam is a pontot bevillanni magam előtt, de egyrészt korainak véltem és mintha rossz irányba is lett volna, másrészt pár tíz métert abba az irányba futva se láttam meg újra, így inkább tovább mentem. Mégiscsak a pontot láthattam, mert hamar kiértem a pont mögötti ösvényre, ahonnét egy kis ívvel már hamar meglett a pont, de azért bosszantott, hogy első komolyabb hibát megcsináltam ma. (hiba: 1:30)
A 11-es közel volt és nem is rontottam el, majd a fönti útvonalat választottam a 12-re, amit már igen jól ismerek a Postás kupa és a korábbi edzések miatt. Lehet jobb lett volna alulról, de ez így fentről egész futható volt és a pont is simán meglett, méghozzá nem is olyan nagyon rossz részidővel.
A 13-as könnyű volt és telibe is kaptam a pontot, majd a tizennégyesnek kicsit alácsúsztam, de megláttam a pontot. (hiba: 0:10)
A 15-16-17 szépen jött és már kezdtem örülni, hogy talán beérek Létra előtt a pályáról.  Úgy döntöttem a 18-ast felülről csinálom és szépen meg is lett a pont, de lassú voltam és mikor a pontról jöttem ki, akkor Létra már érkezett ugyanarról, mint én jöttem.
Igyekeztem nem befolyásolni a futását, így mikor alattam szintbe pár méterrel elfutott, meg sem próbáltam utána menni. Kicsit emiatt aztán még túl magasan is voltam, de már nem akartam leadni a szintet és a pontig átbukdácsoltam az összes gerincen.
A 20-as könnyű volt, szinte csapás vitt rá, majd a gyűjtő sem volt nehéz, bár ha jobban megnéztem volna a térképet talán nem rongyolok ki rögtön a rétre. Még borultam egyet a rét előtt, majd kicsi bizonytalankodás után fogtam a gyűjtőt. (hiba: 0:10)
Épphogy beértem mikor láttam, hogy Gyurika utánam fut be, ami azért megnyugtatott, hogy annyira rettentően mégsem mentem rosszat, bár azt tudtam, hogy Létra jó 8 percet vert rám. Gyurikát amúgy akár a 3-as pont környékén megfoghattam volna, mert a részidők alapján már majdnem látótávolságban volt.
Végül Istitől 11 perccel kaptam ki és a 9 főből 6. lettem, persze versenyen kívül, de megvertem Imit és Kerényi Mátét is. Akármennyire nem ment jól a futás, azért élveztem a pályát. Szeretem ezt a terepet és kihívás rajta hiba nélkül menni. Ez most sem sikerült, de azért a 2:50 hiba nem olyan sok, ennyit szerintem mindenki hagyott benne, talán még Isti is. Persze ennél a szenvedős és igen lassú tempónál azért könnyebb volt tájékozódni és 59 percet futni egy 6,1 km-es pályán nem nagy dicsőség.
A lányok amúgy még nagyobbakat kavartak. Az egyesre például mindegyikőjük 6 perc fölött ment.
Nekem a mai egy jó kis edzés volt, nem is vártam többet. Jó hangulatban még egy csomót eldumáltunk a többiekkel utána, szóval élveztem. Nem bánnám, ha minden délután lenne lehetőségem egy ilyet edzeni.
Az antibiotikum egyébként úgy tűnik egyre zavaróbb tüneteket produkál, mert a fény tényleg elég zavaró és a futás is pokol rosszul ment. Mintha több hónap teljes kihagyás után először futottam volna. A lábam mondjuk bírja, de a keringésem és a légzésem teljesen szétvan és ez a gyenge tempóhoz párosuló magas pulzusadatokból is látszik. Útvonal és a pulzus alapján azt lehetne gondolni, hogy ez egy egész jó futás volt, kár, hogy csiga tempóban tudtam csak menni.
 
Összesen 10km, 350 szint, 74:37
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 165
 
Térkép, részidők

Fejér Megyei Éjszakai – Gránás

2007 május 2, 23:22Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma este a Gránás nevű térképen rendezett az ARAK Fejér Megyei Éjszakai Bajnokságot edzés jelleggel. A két évvel ezelőtti ÉOB térképén egy 7km-es pályát futottam le, mielőtt bemelegítettem jó 2km-t.
Fejér Megyei Éjszakai verseny - Gránás
Kicsit tartottam a sötétben terepen futástól, de a bemelegítés vége felé már egész bátran mozogtam és a pályán is jól ment. Ezzel a részével nem volt semmi gond, sőt a tájékozódás is jól ment. Az egyes pontra ugyan hibáztam jó 20 másodpercet, de innentől teljesen hiba nélkül mentem az amúgy nem túl nehéz pályán. Még a 9-es előtt bizonytalankodtam el és a 12-re is kicsit óvatosan mentem, de ezek nem jelentettek plusz métereket és időveszteséget sem.
Nagyon élveztem, hogy jól megy a tájékozódás és a futás is elfogadhatóan esik, így kicsit meglepett, hogy alig tudtam megverni Kiffer Gyuszit és Pápai Tomit. Többen nem is indultak a pályán.
Befutás után még elmentem beszedni 4 közeli pontot, így levezetésnek is volt kb. 3km futás. Sikerült kissé eltévednem a 2-es pontomról a 6-ra menet, szóval azért ma is sikerült elvesznem. Remélem az éjszakai OB legalább ilyen jól fog menni, mint a mai pálya a bokám miatt pedig kezdek kevésbé aggódni.
Ma majdnem mindenhol mertem teljesen bátran futni, szóval az, hogy terepen gondjaim vannak nagyrészt pszihés. Ma nem láttam hova lépek és mégis mertem futni. Lehet pont azért? 🙂
Fizikai edzésnek se volt utolsó a mai edzőverseny.
 
Összesen 13km, 320 szint, 72:45
 
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 161 (csak a pálya)

2003-as Szpari pálya

2007 április 11, 23:32Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Fehérvárról hazafelé megálltam edzeni a Kotló-hegyen. Direkt hoztam magammal térképeket és végül a 2003-as Őszi Szpari pályájának lefutása mellett döntöttem. Az mondjuk gyanús volt, hogy nem fogom tudni végigfutni, mert annyira azért nem sötétedik későn, de nekivágtam.
Edzőcipőben akartam mindenképpen futni és úgy voltam vele, hogy ez egy bokaerősítős könnyed futás lesz amiben megfutom a fölfeléket, hogy kemény része is legyen az edzésnek.
Edzés a Kotló-hegyen - Térkép
A kettes ponthoz futottam fel és innen kezdtem el futni a pályát. A négyesre megettem ugyanazt a hibát, mint 2003-ban és lefutottam egy gerinccel korábban, de ezt leszámítva a tájékozódással nem volt gond és meglepetésemre a futás is igen jól ment. Alapvetően nagyon óvatos voltam, főleg a lefelékben, de síkon se futottam valami nagy tempót. Azért ahol úton lehetett futni, ott mentem normálisan és a fölfeléket többnyire rendesen megfutottam. A tizes után ugyan elkezdett kicsit zavarni a vízhólyag a talpamon, amit még az elmúlt 1-2 hétben növesztettem, de ezt leszámítva végig nagyon élveztem a futást. Kifejezetten jólesett terepen futni és pár lépést leszámítva nem is éreztem a bokámat. Az idei versenyeken még egyszer se éreztem azt, hogy jólesne a futás terepen és most végre ez is megvolt. Könnyeden, de mégis elég lendületesen mozogtam. Ezt hiányoltam már a Hegyisport-Semmelweis-en is, mikor ugyanezért a tempóért görcsösen küzdenem kellett még az utakon is. Persze összességében nem voltam gyors, elsősorban a bokám kímélése miatt, de azért a 12 átmenetből 5-ben jobbat mentem, mint anno a Szparin. Mondjuk ez leginkább az akkori katasztrofális szereplésemnek tudható be, de bíztató, hogy a hosszú futós átmenetben is jobbat jöttem, mint akkor, pedig most egyáltalán nem toltam a fölfelét leszámítva és ott se szakadtam meg. Még azon is gondolkoztam, hogy az egész pályát lefussam. Ugyan nem lett volna sokkal több és az is lefele lett volna, de valószínűleg akkor rámsötétedett volna, így kihagytam.
Nagyon kellett ez a futás, mert most sokkal pozitívabban állok a tájfutáshoz. A bokámra semmi panaszom nem volt, pedig le se ragasztottam és kifejezetten jól ment a terepfutás. Persze ha időre futottam volna, akkor biztos szenvedősebb lett volna, de éreztem, hogy az is csak jóleső szenvedés lenne.
Itthon mikor megnéztem a részidőket és ez nagyon felvillanyozott. Nem is kaptam sokat egykori önmagamtól és jó volt látni, hogy az iszonyat erős Szpari kupa mezőny Emil Wingstedt-el, Jan és Mats Troeng-el és Kisdomával se ment olyan időket, amit elképzelhetetlennek tartok.
Kifejezetten tetszik ez a kör, így lehet kontrolkört csinálok belőle. Persze amíg ennyire vigyázni kell a bokámra aligha fogom futni, mert kocogni csak jobb egy rég futott pályán, mint mindig ugyanazon.
Azért előbb utóbb csak lefutom rendesen ezt is és összemérem magamat a 2003-as menőkkel.
A mostani részidők és összehasonlítása a régi időmmel és átmenetgyőztessel az előző Rejtvény bejegyzésben van.
 
Összesen 11km, 420 szint, 76:25
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 152
 
Térkép, 2003-as részidők

Parkverseny – Népstadion

2007 március 21, 21:38Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Ma újra a stadionba mentem edzeni, mert úgy gondoltam, hogy mégiscsak érdekesebb egy parkversenyen rohangálni, mint egyedül otthonról. A hideg miatt nem voltak valami sokan és nekem se volt túl nagy hangulatom futni.
Azért jól beöltöztem és elkezdtem melegíteni. Tojás csatlakozott hozzám pár körre a volt hatszázason, majd egyedül futottam még egy kört a KSI pálya felé. Összesen végül 19:17 lett a bemelegítés.
A pontbegyűjtő pályát választottam, mert az tűnt hosszabbnak, bár az nem nagyon tetszett, hogy Skuló trükközött a pályakitűzéssel és a régi térképen olyan helyekre is tett pontot, ahol azóta teljesen más található.
Népstadion - térkép
Nem igazán terveztem rohanni és ezt sikerült is megvalósítanom, úgyhogy egy közepes tempóban futottam le a kört. Néhol megtréfált a sok változás, de azért néhol segített a helyismeret, így nagy hibák nélkül teljesítettem az edzőversenyt 19:14-re. (156-os átlagpulzus) Volt ahol két rács között préseltem át magam a kerítésen, de még így se lett optimális az útvonal, mert Tojás a második körében talált rövidebbet. Levezetés közben csatlakoztam hozzá és kicsit levagdosva a kanyarokat újra körbejártam az összes pontot. A levezetés végül 23:04 lett.
Könnyű edzésnek jó volt ez a mai nap. Éreztem, hogy ma nem is menne nagyon egy erős edzés.
 
Összesen 13km, 61:24
 
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 141

TTEV – Pusztavám

2007 január 13, 20:19Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Pusztavára mentem ki a TTEV harmadik fordulójára, ahol a Bánya-tavak térképen volt egy egész jó kis edzés a remek időnek köszönhetően rengeteg résztvevővel. Az időjárás mostanában egyébként tényleg ideális a futáshoz, mert jó 14-15 fok a hőmérséklet és a nap is süt.
Bemelegítésnek 2 kilométert futottam utakon, majd nekivágtam a 9170 méteres (350 szint), leghosszabb pályának.
TTEV Pusztavám - Térkép
Nem terveztem rohanni, mert a bokámat kímélni akartam és ezt egész könnyű volt betartani, mert a pálya fölfelé kezdett. Arra azért figyeltem, hogy a fölfeléket lehetőleg mind megfussam, de hamar alábbadtam ebből az elvárásomból.
Nem igazán ment jól a futás, de azért különösebb gondom sem volt. A bokám kétszer is megbillent, de jól tartott, úgyhogy nem volt vele gond. Tulajdonképpen egyre kevesebbet foglalkozom a bokámmal, de azért a lefelékben igencsak lassan mentem, sehol nem eresztettem el magamat.
A tájékozódás egész jól ment, bár az ötös pontra kicsit alámentem, majd a 16-17-es pontra bizonytalankodtam és itt el is ment pár perc.
A pálya így 83:07 lett, ami már nem is olyan vészes idő, mert ugyan KisZsebe 59 percet ment, de ez már nem olyan egetrengetően nagy különbség, legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy lefelében totyogtam.
Levezetésnek Gazda Palival kocogtunk szűk 2km-t. Iszonyú rég nem futottam vele, pedig anno több száz, sőt akár ezer kilométert is együtt edzettünk.
Fizikai állapotom mindenképpen hagy némi kívánnivalót maga után. Eléggé elfáradtam és a felfelékbe is egyre többször kellett belegyalogolnom a vége felé. Az elmúlt 2 hét alapján azt hittem, hogy jobb állapotban vagyok, de nem esek kétségbe így sem.
 
Összesen 15km, 400 szint, 103:20.
 
Pulzusadataim elvesztek, mert Edit sikeresen lenullázta az órámat, én pedig nem néztem meg azokat. 🙁
 
Térkép

Tömegrajtos farsta pálya – Bodoglár

2007 január 7, 11:56Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Ma jó korán kellett kimenni a terepre, mert 9 órakor tömegrajtos farsta pálya volt a program Bodogláron.
Elég szűkre vettem a bemelegítést, mert összesen csak 8:19 lett, de azért nem éreztem úgy, hogy az én tempómban ez gond lenne. Dénes Zolival váltottunk pár szót, hogy neki anno meddig tartott a felépülése a részleges bokaszalag szakadásából és azt mondta, hogy szinte az egész 2001-es éve ráment. Ez nem túl bíztató számomra, bár az is tény, hogy Zoli "csak" a Hosszútávú OB-n sérült meg, így van 6 hónap csúszás köztünk. Elvileg tehát én akár tavasszal már elfogadható állapotba kerülhetek terepfutásokat illetően is. Azt is elmondta továbbá, hogy nem ártana erősítenem a bokámat folyamatosan, akár fél éven át.Bodoglár - térkép
A tömegrajtnál igyekeztem hátulra maradni, nehogy a tömegben rosszul lépjek és hát a többieket se akartam feltartani. Persze a leghosszabb (8km) pályát azért bevállaltam, sőt sikerült egy olyan térképet felvennem, ami a leghosszabb farsta kombinációt tartalmazta, igaz ezt csak utólag tudtam meg.
A rajt után pont Madár mögé soroltam be és mögötte futottam egészen az egyes pontig, majd kicsit balról íveltem a kettest a többiekhez képest. A hármasra csak sodródtam a tömeggel és egy kicsit még a bokám is megbillent, ám ez most semmi nem volt, mert sikerült megtartanom. Fekete Zsuzsi futott előttem és én épp azon gondolkodtam, hogy azért az nagyon durva, hogy ezzel a kocogásommal hazai női élmezőny szintjén vagyok. Egy-egy dombra felfutásnál jól látszott, hogy fizikálisan nagyon nincs a toppon Zsuzsi. A négyes pontot aztán már én fogtam előtte szóval a megrökönyödésem csak tovább fokozódott. A fenyvesekben futva nagyon élveztem, hogy a talaj puha és egyenletes. Jól lehetett látni, hogy hova lépek, így aztán kicsit nagyobb tempót mertem futni. Ifi fiuk keveredtek a környékemre és még a hatosra is egyformán futottunk túl pár méterrel, szóval valóban kezdett számomra is technikai jelleget ölteni az edzés. Itt ők vagy visszakanyarodtak, vagy lemaradtak, mert nem láttam őket a későbbiekben, én pedig az út túloldalán lévő bozótfoltot balról kerülve fogtam a pontot.
Az ültetési irány jól adta, hogy merre kell mennem és én nem is nagyon törődtem a részletekkel, csak arra figyeltem, hogy mikor érek ki a ligetesbe. Szerencsére pont ott volt jobbra tőlem a sárga töbör ami alapján simán fogtam a pontot. Kifele a pontról aztán kicsit meglepődtem, mert azt hitte Fekete Zsuzsi fut újra előttem, de aztán mire közelebb értem kiderült, hogy Makrai Évi az. Ő már jóval jobb tempóban tolta, nem is sikerült utolérnem még ebben a megnövelt tempóban sem. Eléggé másfelé futott itt mindenki, mondhatni, hogy keresztbe kasul rohangáltunk és én egyre több ifi és junior fiút láttam magam körül és a tempót is tovább fokoztam. Elgondolkodtam azon, hogy ez már nem az a könnyű terepfutás, amit terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem kezdek csak ezért kocogni. Megtartom ezt a jó közepes tempót és figyelek a lábam elé, amennyire csak lehet. Sorra jöttek hiba nélkül a pontok és én nagyon élveztem, hogy érzem a térképet és mindenhol jó előre tudom, hogy melyik domb mögött, vagy melyik fa tövében lesz a pont. Ezen a terepen már nyertem két bajnokságot és ebből a második a 2004-es váltó OB volt, ami természetesen most is szembe jutott. Akkor első futóként hoztam pár perc előnyt, ami a tömegrajt miatt eléggé hasonlított a mostani futásra. Persze most a tempóm jóval elmaradt az akkoritól, de legalább tudtam élvezni, hogy jól megy a tájékozódás. A farsta végén aztán ugyanúgy előttem futott Makrai Évi, mint előtte és bár nem ugyanarra mentünk mindenhol, sőt szinte mindenhol eltért kicsit az útvonalunk, így is értünk be a pályáról. Sokan futottak még a környéken, így tulajdonképpen egy szétszakadozó boly volt, amiben én Évin kívül csak Mézes Tibor Sólymot tudtam felismerni és egy Szerb srácot, aki a szobánkban aludt.
Néha kezdett elragadni a versenyszellem, de mindig visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy a bokámnak emiatt baja legyen. Persze azért ha úton kellett futni, vagy egy kis felfele jött akkor ott kicsit felpörgettem a tempót, de a végén bármennyire is nem tetszett nem kezdtem el hajrázni.
Az időm 49:42 lett, amivel kikaptam 10 perccel, de ez most nem érdekelt. Az egész pályán elfogadható tempóban futottam, sőt a vége már kicsit túl gyors is volt és semmi gondom nem volt a bokámmal. Néha már meg is felejtkeztem róla, amire azért terepen még nem volt példa a sérülésem óta. A 161-es átlagpulzusom is azt mutatja, hogy ez már fizikálisan is terhelésnek számított és a tájékozódás is nagyon jól ment. Ez utóbbihoz kellett az is, hogy nem leszegett fejjel futottam, azaz nem kellett minden lépésnél a földet bámulnom. Ez ugyan kicsit kockázatos volt, de valamiért ma az se számított, ha egyszer kétszer kisebb gödörbe léptem, mert a bokám úgy tűnik mindent kibírt.
Sikerült megtalálnom az optimumot, mert rohanhattam volna gyorsabban is, de az már tényleg kockázatos lett volna. Úgy gondolom, hogy erőnlétem alapján olyan 43-44 percet biztos tudtam volna futni, de most ezt nem sajnálom, mert nagyon örülök ennek a futásnak is.
Igenis ki kell mennem terepre és próbálkozni kell, de óvatosan. A mainál is óvatosabban, de már egész jó tempóban ezután is tervezek terepre kimenni.
Célbaérés után pár perccel Makrai Évivel mentünk még vissza futni földutakon és futottunk bő 30 percet kényelmes tempóban, beszélgetve. Különösebben se jól, se rosszul nem ment, de ebben a tempóban tetszett a futás és akár még jóval többet is szívesen futottam volna.
 
Összesen 17km, 89:00.
 
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 154
 
Térkép

Memória és sima pálya – Bócsa

2007 január 6, 20:07Címkék: , , , , , | Nincs hozzászólás


Délután Bócsára mentünk ki edzeni, ahol Józsa Gáborral és Zsebe Istivel futottunk megint 2km-t bemelegítésnek (9:49), majd én gyorsan neki is kezdtem a memória pályának. Alapvetően jól ment, bár nem igazán mertem erőltetni a dolgot, de mindenképpen gyorsabban haladtam, mint délelőtt a második két pályán. Hiba se nagyon volt benne, de az utolsó előtti pontot azért csak sikerült elrontanom, mert túl korainak gondoltam a borókás rétet és még mentem tovább. Annak viszont örülök, hogy sikerült úgy korrigálnom a hibát, hogy nem kellett visszamennem az előző pontra, hanem egyből megfogtam a saját pontom. Persze így is buktam vele vagy 5 percet, mert nagyon túlfutottam.
A 4km-es pálya így 32:32 lett, amivel nem lettem utolsó, mert Gábort megtréfálta ez az edzés és alig került elő. :)))
Bócsa - térkép
Átlagpulzusom 150 lett, ami azért mutatja, hogy ez is csak egy gyenge közepes futás volt.
A második pálya egy sima pálya volt, amin a hatos pont környékén elég jól elvesztem. A pontot egy hiba után sikerült megfognom és talán pont ezért rossz irányba jöhettem ki róla, amit elég sokára sikerült korrigálnom, mert amikor az erdőbe értem még akkor is azt hittem, hogy jó irányba jöttem ki és mikor a tájolóra néztem még be is forgattam a térképet 180 fokkal rossz irányba. Azért ezt hamar korrigáltam, de még ekkor se voltam teljesen biztos, hogy melyik erdőben vagyok, így simán észak nyugatra futottam míg ki nem értem a rétre.
Innentől aztán már csak arra figyeltem, hogy még világosban befejezzem a pályát, mert elég rendesen kezdett sötétedni és az erdős részeken már nem igazán láttam jól hova lépek és a térképet is nehéz volt olvasni.
Elég rossz úgy tájfutni, hogy az ember alapvetően nem a tájékozódásra koncentrál, hanem arra, hogy ne törje ki a lábát. Egyrészt kevesebbet nézem a térképet és a körülöttem lévő terepet, másrészt nem koncentrálok eléggé, hisz az egész úgyse számít.
Máskor megvan bennem az a vágy, hogy hiba nélkül oldjam meg a feladatot, de most maximum az érdekel, hogy lehetőleg minél pozitívabban csalódjak a lábamban.
Nem sikerült valami jól ez a pálya, mert a 4,7-nek mondott távon 42:43-at jöttem 144-es átlagpulzussal. Bár többek szerint ez a pálya kicsit hosszabb volt, mint a kiírt számomra ez most mellékes volt.
Annak azért örülök, hogy délután rendesen tudtam edzeni, még ha a tempó egyáltalán nem volt komoly akkor is. Terepen edzettem, folyamatosan futottam és ezzel a bokámat erősítettem.
 
Összesen 13km, 85:05.
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási: 36 (150/114)
 
Térkép

Három pálya – Tázlár (Ládahomok)

2007 január 6, 12:48Címkék: , , , , , | Nincs hozzászólás


Délelőtt Tázlárra mentünk ki edzeni és szűk 2km bemelegítés (8:54) után vágtam neki az első pályának. Kicsit fáradtan mozogtam, de azért alapvetően egész jól ment az edzés (Észak-keleti kékkel benyomtatott pályára kezdtem). A kettes pontra kicsit túlságosan a domb végébe mentem, így vissza kellett kanyarodnom, majd legközelebb csak a nyolcasra hibáztam egy kicsit. Bujkálni kellett a fák alatt és túlfutottam a ponton. A tempóm magamhoz képest egész jó volt, de azért még nem erőltettem meg magam, így is épp elég volt a bokám elé is nézni. Itt már láttam, hogy Józsa Gábor nemsokára utolér, így egy kicsit elkezdtem nagyobb tempóban futni. A 9-es rendben volt, de a tizes előtt kicsit megint kiment a jobb bokám. Egy két lépés után már futottam tovább, de nem volt az igazi. A tizest még rendben megfogtam, de a 11.-re jól mellémentem. Azt hittem eggyel balrábbi zöld foltok között mentünk át és ennek megfelelően akartam a pontot is fogni, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Persze hamar kapcsoltam, de ez jó kis kerülő lett így is.Tázlár (Ládahomok) - térkép
Innen már csak bekocogtam a célba és közben szentségeltem, hogy már megint vacakol a bokám, ugyanis miután kiment már nem tudtam úgy futni, mint előtte. Minden kisebb megbillenésre érzékenyen reagált, így pedig elég kellemetlen volt futni. Ez a pálya végül 26:22 lett 160-as átlagpulzussal, ami azért azt mutatja, hogy nyomtam a 4,7km-t, de nem vittem túlzásba. Hiba is elég sok csúszott bele sajnos.
A nyugati pályára egyből indultam tovább, de még az egyes pont előtt megálltam kicsit sétálni, mert a bokám nagyon nem volt rendben. Billegett folyamatosan és szinte minden lépés rossz volt. Nagyon a lábam elé kellett figyelnem, hogy egyáltalán futni tudjak. A hármas pont környékén aztán már azt gondoltam, hogy bejövök a pályáról, mert ennek nincs értelme. Kezdtem sajnálni, hogy egyáltalán eljöttem az edzőtáborba. Jó nagyot hibáztam, de ez nem különösebben izgatott, mert a tájékozódással nem igazán törődtem.
Gösswein Csabival folytatott beszélgetés miatt mentem végül tovább, mert Csabi a héten azt mondta, hogy neki a sok könnyű terepfutástól erősödött meg a bokája. Hát ha másra nem erre mindenképpen alkalmas ez a terep jelenlegi állapotomban, így tovább kocogtam és ugyan az ötös pontra egy hatalmasat hibáztam, de itt már nem igazán zavart a hiba. Persze ilyenkor még néha sétálgattam a pályán, de a pálya végét egész jól meg tudtam kocogni. Azért a 4km-en "futott" 43:41 azt mutatja, hogy elég szenvedős volt a második pálya és épphogy csak terhelésnek tekinthető a 138-as átlagpulzus is. A technikai részéről pedig jobb nem is beszélni. Leszegett fejjel nem tudok tájékozódni…
Gyorsan berajzoltam a két rövidebb pályát is és elindultam a másik keleti pályán, már eleve kocogós tempóban. Ezen gyakorlatilag nem hibáztam semmit, mert az egyesre direkt kerültem az úton (ami a térképen nincs rajta) és a 6-osnál is csak a bozót miatt fordultam vissza. Egész jól lekocogtam a pályát és a bokámmal sem volt különösebb gond. 28:24-et jöttem a 3,7km-n, ami nem egy egetrengető idő, de a 144-es átlagpulzusból látszik, hogy nem is erőltettem.
Még ki akartam menni a 4. pályára, de egyrészt Isti már indult volna vissza, másrészt már bontottak. Elvállalhattam volna az utolsó pálya leszedését, de mivel már dél is elmúlt és 2:30-kor kezdődik a 2. edzés, így inkább beértem ennyivel.
 
Összesen 17km, 107:22.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 146

Térkép

Két pálya délelőtt, első domborzati fázison

2006 december 29, 13:07Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma csak egy edzés volt, mert délután egyig el kellett hagyni a szállást. Piri néni ugyanis már szilveszterezőknek kiadta a szállást, így az idei edzőtábor is lerövidült. Ja és ma szintén 75,9 kg volt a súlyom reggel.
A többiekkel együtt elég fáradtan indultam ki a mai pályák rajtjához és kicsit szenvedősen nyomtam a fiatalokkal a bemelegítést, ami egész sok lett, mert az ARAK kupa idei célja alatt nem sokkal volt a rajtunk. Kifutás: 13:36 Domborzati fázis - térkép
Megint elsőnek indultam neki a pályának. A domborzati fázissal kezdtem, hogy még relatív frissebben fussak ezen a pályán.
Az egyes pont teljesen rendben volt, de a kettes egy irtás közepén volt, ami jól be volt nőve szederrel, így jobbnak láttam kerülni. Éppenhogy csak bevágtam a pont irányába már látszott is a bója. A hármasnál aztán már ki is értünk a friss irtásból, így innentől lehetett normálisan futni.
Mentem irányba a négyesre és egyszer csak ott voltak a völgyek előttem, amire nem számítottam. Nem értettem hogy csúsztam el ennyire, de mikor a tájolóra néztem már azon is el voltam fordulva vagy 50 fokkal. Korrigáltam és ekkor láttam meg Bogos Tomit, aki gyorsan el is ment mellettem. A pontot innen már egy kis ívvel ugyan de jól fogtam. (hiba: 1:00)
Az ötös előtt a lefelében kicsit kiment a bokám. A helyzet nem volt súlyos, de azért kiáltottam egyet a hirtelen fájdalomtól. Fél perc sántikálás után már futottam is tovább, de azért bosszantott, hogy megint megbicsaklott a bokám. Lehet, ha nincs Leukoplast-al leragasztva, akkor nagyobb baj lett volna belőle.
Innentől azért elég óvatosan kocogtam tovább, de legalább nem hibáztam semmit a 11-es pontig. Onnan azonban úgy mentem ki, hogy tudtam melyik lesz a következő pont, mert jól ismerem azt a gödröt. Ez tényleg így van, csak éppen összekevertem egy másik gödörrel, így tettem egy jó nagy kitérőt. Még el is gondolkoztam, mikor a pont vonalában voltam, hogy nem egészen stimmel valami, de végül csak túlfutottam a fenébe. A távolságot tehát éreztem, de nem foglalkoztam vele, amiből jó kis hiba lett. (hiba: 3:30)
Második pálya - térkép
Innentől a célig már nagyon könnyű volt a pálya és még út is volt többnyire, így könnyű volt a hátralévő rész. Az utolsó pont ugyan nekem kicsit magasan lévőnek tűnt, de már látszott alulról, így arra se hibáztam.
Az időm 48:58 lett, mi éppen hogy kívül van a 4,7km-es pályán a tíz percesen (átlagpulzus: 143). Lassulok rendesen, de ez nem csoda, mert fáradt is vagyok és a bokám is kiment, így nem véletlenül óvatoskodom.
Egyből elindultam a második pályára, ami túlságosan már nem mozgatott meg, mármint ami a technikai részét illette. Régi térképpel egy sima pályán kellet futni és a fedettség már nagyon megváltozott. A nyolcas pontig nem volt semmi hiba, de azért máskor felesleges kanyarokat tettem bele rendesen, de ez csak a bokám miatt volt Ilyen lassú tempóban nem volt nagy kihívás jól menni.
Azért a 9-esre megtréfált, hogy megváltozott a fedettség és még az út keresztezését is elintéztem azzal, hogy biztos azóta járták ki, hogy elkészült a térkép. (hiba: 2:00) Gyorsan korrigáltam és innentől nem is hibáztam semmit kivéve az utolsóra, ahol igencsak hibás a térkép, mert az a domb egy kicsivel nagyobb és nem is ennyire sárga. (hiba: 0:20)
Az újabb 4,7km-es pályán végül 45:02-t mentem (139-es átlagpulzussal), ami elég lassú még akkor is ha hibáztam 2:20-at.
Fáradt voltam már nagyon de azért 12:20 alatt visszakocogtam.
 
Összesen 17km, 350 szint, 1:59:58.
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 53 (147/94)

Domborzati fázisú térkép , másik térkép

Újabb technikai edzés a Gém-hegyen

2006 december 28, 20:39Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Délutánra egy hosszabb edzés maradt, mert a Gém-hegy távoli részére mentünk ki edzeni.
A kifutásba belecsúszott egy kis bozótozás is, mert sikerült ugyanott elvétenünk az irányt, mint tavaly, de azért távban nem lett több és 16:05 alatt ki is futottunk.Gém-hegy - ARAK edzőtábor
Én egyből nekivágtam a pályának, mert nem volt kedvem kint fagyoskodni a ködös időben. A tavalyival ellentétben most nem szakadt a hó, de a tavaly és a fák már éppen fehérek voltak.
Meglepően jól kezdtem a pályát és ugyan nem erőltettem magamra versenyközeli tempót és a lábam elé is igen sokat nézegettem egész jól haladtam és nem is hibáztam a 8-as pontig. Ott egy kicsit túlfutottam (hiba: 0:20), majd a következőre is tettem egy kanyart (hiba: 0:10). Nem valami tudatosan mentem, de érzésre is simán jöttek, valamint az apró hibák korrigálása is gyorsan ment. Elég rossz amúgy úgy tájékozódni, hogy a földet  bámulja az ember, mert a térképből és a terepből is jóval kevesebbet látok, mint egyébként.
A tizesre direkt mentem felülről, hogy a bokámat ne kínozzam egy ilyen oldalazással, de ami azt illeti mehettem volna még feljebb, akár a hegy tetején. A pontfogás sima ügy volt, pedig a ködös időben csak a benyúló erdőfoltok és a völgyek adtak némi támpontot. Itt ment el mellettem Bogos Tomi, de nem nagyon próbáltam utána rohanni, egyrészt a bokám miatt, de fizikálisan sem ment volna, mert épp felfelé jött.
Innentől, ha nem is az optimális útvonalon, de hiba nélkül mentem a pálya végéig. Ahol nem volt muszáj, ott nem szaggattam magam a dzsuvában és nem mentem be a meredekebb részek közé se.
Az utolsó pontot nem találtuk, de mivel Guszlev Anti és Pápai Ildi is ugyanott kereste és szerintük is jó helyen voltunk, így fél percet ha szántam rá, hogy körbenézzek és miután tutira meggyőződtem arról, hogy nincs kint a pont a jó helyen befutottam a célba.
A 6,1km-es pályán 55:49-et mentem 149-es átlagpulzussal, majd a célból visszaindultam azonnal, mivel nem volt ott senki.
Visszafelé már éreztem, hogy kicsit kevés volt az ebéd és fáradt vagyok, de azért alapvetően könnyen ment a futás hazafelé és 16:37 alatt vissza is értem.
 
Összesen 14km, 340 szint, 88:32.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási: 46 (144/98)
 
Térkép

Fekete színnyomás nélküli térképpel

2006 december 28, 12:55Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mai mérlegelés eredménye: 75,9 kg
Délelőtt egy sima pálya volt a program a Gánt (Disznó-sarok) térképen, ám nekem sikerült egy fekete színnyomás nélküli térképet szereznem, így én azzal futottam.
A terep szélére természetesen futva mentünk ki, így jó 2km bemelegítés (10:42) után indultam neki a pályának. Az egyesre rögtön hibáztam egy kicsit, mert úgy vártam, hogy a gödör még az oldalban lesz, de már a sík részen volt (hiba: 0:40). Gánt  (Disznó sarok)
A kettesre aztán minden rendben volt, akárcsak a hármasra, ahol Fannit is utolértem. Meglepően jól tudtam mozogni terepen, így Fanni tempójában is el bírtam futni, pedig terepen mentünk. Persze egyből jött egy probléma, mégpedig az, hogy minden lépésnél a lábam elé kellett nézni, így a térképpel nem igazán vacakoltam és előre se nagyon néztem. Ebből persze rögtön hiba lett, mert balra mellécsúsztam. (hiba: 0:30)
A pontról lefelé már gyors volt, mert csak az útig kellett terepen kifutni, ám elnéztem a térképet és egy úttal odébb vágtam be balra. Még csodálkoztam is, hogy Fanni mi a fenéért megy másfelé. Persze rögtön korrigáltam és jobbra átvágtam a lapos gerincen és innen már nem volt gond a pontfogással, de ezzel kicsit lemaradtam. (hiba: 0:40)
Ugyan tudtam, hogy balra úton is meg lehetne csinálni az átmenetet, de én inkább úgy mentem neki az átmenetnek, mintha tényleg nem lenne út. Az irtásokkal csak nagyjából foglalkoztam és a magas fűben a lábam elé néztem, így sikerült irányban jól elfordulnom. Kezdett gyanús lenni a dolog, mert hiányoztak a rétek, így jobban megnéztem, hogy mi lehet a gond és a tájoló segített. Kissé mellémentem, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam. (hiba: 1:30)
A következő átmenetben a korábbi elhatározásom alapján balról megkerültem a bozótos részeket az úton. Ezt az egy átmenetet néztem meg előre, mert itt tényleg nagy hülyeség lett volna utak nélkül menni, főleg az én vacak bokámmal.
A nyolcas pontra aztán megint nem akartam bozótozni, így balra kerültem egyet, mert azt hittem lesz egy út, amin futhatok, m kicsit elnéztem a dolgot. Balra láttam a dagonyát és már tudtam, hogy túl nagyot kerülök. Innen már rendben fogtam a pontot utak nélkül, de a hiba már megvolt a rossz útvonal miatt. (hiba: 0:30)
Innen a pálya végéig ellenben sikerült megúsznom hiba nélkül és a terepen futás is egész jól ment, legalábbis relatív. Persze a lábam elé elég rendesen nézegettem, de ez a futás már tekinthető tájfutásnak és nem csak erdőben botorkálásnak. Versenyezni még nem tudnék így, de azt a szintet már elérem, hogy élvezzem a tájfutást és ez nagyon jó.
A pálya 6,1 km volt, amin én a 3:50 hibámmal jöttem 48:42-t, ami megint az utolsó helyre volt elég, de ez csöppet sem zavar. Az átlag pulzusom a pálya alatt 156 volt.
A visszafutás ma csak 8:55 lett, de mivel lesz még ma edzés, így ez is bőven elég volt.
 
Összesen 10km, 220 szint, 68:12.
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 37 (140/103)
 

ARAK edzőtábor, Gánt – Első edzés: Gránás

2006 december 27, 22:42Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Reggel megint mérlegeltem és 76,0 kg volt a súlyom, ami tegnap óta majdnem másfél kiló mínusz, de inkább tegnap voltam több a karácsonyi zabálások miatt.
A mai nappal kezdetét vette az ARAK edzőtábora Gánton, Piri néninél, amihez az előző évekhez hasonlóan én is csatlakoztam.
Ma csak egy edzés volt, mégpedig a Gránás terepen, ahova természetesen futva mentünk ki, majd én egyből neki is vágtam a pályának.
Gránás
Előzőleg persze jól leragasztottam a bokámat leukoplasttal, nehogy sérülés legyen a dologból. Azthiszem maradni is fogok ennél a módszernél, mert a "terminátor cipő" és a bokavédő valami amit vettem is igencsak zavaró és akadályozza a mozgást, míg a leukoplast olyan, mintha rajtam sem lenne.
A pályán elég óvatosan mozogtam, de a vártnál sokkal jobban, ugyanis a bokámmal nem volt különösebb gond és a terep is kedvezett, mivel a nyílt részen mindig láttam hova lépek. Az erdőben már kicsit zavaró volt az avar, így ott még lassabban mentem.
Az első három pontra nem hibáztam semmit, de a négyes majdnem megviccelt, mert azt hittem, hogy a gerincen kell majd futnom miután felérek, ám szinte rögtön ott volt szemben a völgy. A két határkaró és a hetes pont nagyon könnyű volt, majd jött egy kis oldalazás, amiben igencsak a lábam elé kellett nézni és nem is nagyon koncentráltam, így nem voltam biztos benne, hogy két erdőfolt után vagyok és mivel nem láttam a pontot igencsak elbizonytalanodtam. Végül a jobbra lévő sziklák alapján zártam ki, hogy rossz helyen lennék. Gyakorlatilag a pont mellett álltam, csak nem láttam be a szikla alá. (hiba: 0:20)
A maradék két réten lévő pont sima ügy volt, de amikor az erdőbe értem be, akkor csak a lábam elé tudtam nézni. Ezért, vagy nem ezért, de nem vettem észre a pontot és egy kicsit jobbra mellé is mentem. Éreztem, hogy jobbra csúszhattam el, de azért elég nagy hiba lett belőle. (hiba: 1:00)
A következő pontra se sikerült hiba nélkül eljutni, mert túlságosan felfelé húztam, bár elképzelhetőnek tartom, hogy kicsit torz itt a térkép, mert szintben nem mentem annyit felfelé, hogy így elcsúszhattam volna. (hiba: 0:10)
A pálya végével nem volt gond és alapvetően elégedetten fejeztem be az edzés technikai részét. Az összesen 1,5 perc hiba ugyan nem valami jó, de mostanában ez túlságosan nem érdekel, az viszont mindenképpen bíztató, hogy simán le tudtam futni a pályát. Az időm 19:19 lett, ami a legrosszabb idő lett az összes közül, de ez se nagyon érdekelt. Átlagpulzus a pálya alatt 157, megnyugvási a végén 38 (161/123) volt.
Mivel én értem be elsőnek, így jobbnak láttam futni egy kört, míg a többiekkel együtt vissza indulunk. Mikor a többiek gyülekeztek én a környéken rohangáltam, persze egyedül.
Visszafelé szerencsére többen úgy gondoltuk, hogy ki kellene egészíteni a futást, így még tettünk egy kört a Gém-hegyen. Ezzel együtt a visszafelé 33:21 lett.
 
Összesen 13km, 300 szint és 70:17 lett.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 42 (143/101)

Térkép

Mikulás Kupa – Csákányospuszta

2006 december 9, 20:35Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Ma a Megalódusz szervezésében tartott Mikulás Kupára mentünk ki Csákányospusztára, ahol egy hosszú futást terveztem, amibe be akartam illeszteni az 5km-es tájfutó pályát is. Mivel már nem volt idő a rajt előtt elmenni futni, így úgy döntöttünk Gerivel, hogy majd a pálya után megyünk ki futni valamit utakon. Ez akkor jó ötletnek tűnt, ám másképp alakult.
Elindultam a pályán és eléggé nem voltam képes terepen közlekedni a bokám miatt, így leginkább *** mozgására hasonlított a "futásom". (A kicsillagozott részre egy személy neve illik, akivel az antifutómozgást szoktuk jellemezni.)Mikulás Kupa - Nagycsákány
Az első két ponttal nem volt semmi gond, Geri utolért és együtt mentünk, de a 2. ponton már egy érdekes üzenet várt minket, miszerint rossz helyre tette a felvezető a pontot a túlzott alkoholfogyasztás következtében. Persze meg lehetett fejteni, hogy az erdőfoltban lévő gödörben lesz, de mivel 2 ilyen erdőfolt volt, így azért sikerült elrontani és a másikhoz menni elsőre. A négyesre menet aztán "elhagyott" egy pontot a felvezető, amit a berajzolt útvonalon meg is találtunk. Az 5-ös, 6-os pont a térképen látottak ellenére könnyű volt, de a 7-es már keményebb falat volt. Azt lehetett a szövegből kiolvasni, hogy a pont szikla lesz és a távolság is stimmel, de az irány az már eltér, méghozzá "derék" módon. No ezt nem igazán sikerült megfejteni, de azért 2 plusz pont érintésével csak eljutottam a 7. pontra, ami az 5.-ről nézve volt 90 fokkal balra. Innen persze megint nem jó felé mentem, mert nem tudtam melyik a lőtéri tűzrakóhely. Feltúrtam a fél lőteret, majd elmentem a következő két pontra, ahol nem volt semmi. Már kezdtem úgy értékelni a helyzetet, hogy innentől nem lesz kint pont, de végül a sípálya aljában a ponton kívül még csokihóembereket is találtam. A következő pontra mászva kezdtem el igazán gondolkozni azon, hogy ma már aligha fogok plusz edzést csinálni, mert lassan 2 órája a terepen vagyok.
Ezt vettük a DecathlonbanItt ugyan épp az volt kiírva némileg körülírva, hogy ne menjek tovább a pályán, de én csak végigcsináltam az egész pályát, ha már eddig eljöttem és ekkor már kezdtem is élvezni a futást. A lábamra ugyan nagyon oda kellett figyelni, de azért jólesett a futás, főleg, hogy végig igen lassan mentem és sokszor álltam meg gyalogolni is. Kegyetlen meleg volt, így nem okozott gondot, hogy néha kicsit ácsorogtam és az se zavart, hogy az 5. pont környékétől teljesen szétszakadt a "mezőny" és én egyedül mentem tovább.
 
Ami miatt mégsem voltam boldog, az a bokám, ugyanis alig volt futásnak nevezhető amit ma produkáltam, főleg ott, ahol nem úton kellett menni. Már épp azon voltam, hogy átállok az alapozás elején az aszfaltfutásra és atléta módjára próbálok felkészülni, de bementünk a Decathlonba, ahol vettünk egy bokatartó zokniszerűséget. Ez némi reményt ad arra, hogy sötétben is tudok majd terepen edzeni.
 
Összesen 14km, 400 szint, 2:23:31.
 
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 37 (156/119)

ARAK évzáró: terepfutás és foci

2006 december 3, 20:31Címkék: , , , , , , | Nincs hozzászólás


Ma volt az ARAK-os évzáró, amire természetesen én is elmentem Edittel. Elég döcögősen indult a nap a Kotló-hegy oldalában lévő lovardánál, mert nem volt valami nagy futókedvünk, sőt egyáltalán nem volt kedvem futni. Hidegnek éreztem nagyon az időt és ráadásul mindenki terepre fog kimenni az ARAK háziversenyén, én pedig még nem futhatok terepen, térképpel.
Madár aztán szerencsére közbeszólt szokásos stílusában és arra jutottunk, hogy Edittel csak kimegyek a középső pályára és lekocogom vele az egészet. Terepen is el kell kezdeni a futást, akármennyire is féltem a lábam!

Edit és én

A rajt nem volt egészen egy kilométerre, ahol vártunk egy keveset, majd én belekukkantottam a térképbe, hogy tudjam merre fogunk futni. Hát nem éppen egy kímélő pálya várt rám, Editre és a bokámra, de erre lehetett is számítani és nem volt valami hosszú sem. 3,4km volt ez egész.
Az első lépések terepen fölfelé elég érdekesek voltak, mert a bokámmal semmi gond nem volt, ellenben Edit otthagyott és csak úgy sikerült utolérnem, hogy ő megállt pihenni. Még a gyaloglás is nehezemre esett a domboldalban fölfele.
Rövidesen kapott mindent a bokám. Volt oldalazás, lefelé, felfelé, buckás, köves részek, de abszolút jól bírta a lábam. Néha már előre is rohangáltam Edittől, ami aztán elég rendszeressé vált. Néha belepillantottam a térképébe és próbáltam memóriából megfogni a pontot. Ez többnyire sikerült is, de azért tettem bele felesleges kitérőket is.
Bokám olyannyira jól viselte a megterhelést, hogy még a megbicsaklás is gond nélkül ment neki. Egyszer kicsit megbillent ugyanis a jobb bokám kifelé, de megtartottam és nem lett belőle baj. Tulajdonképpen olyan volt mint korábban, akár naponta-kétnaponta. Bokám kicsit megbillen, de még nem megy ki. Még csak annyira se, mint az eddig legkomolyabb  bokakimenetelek, amikor 2-3 lépésig fájt.
Most tehát csak megbillent, mindenfajta fájdalom és következmény nélkül. Úgy tűnik bírja a kiképzést, de azt azért még nem próbálnám ki, hogy mi van, ha kicsit ki is megy. 🙂
Pálya végén egyre jobban élveztem a rohangálást, főleg a lefeléket és a csúcs az volt, amikor a kopasz hegyoldal tetejéről elindultunk lefelé. Ez hiányzott már 2 hónapja. Terepen futni, élvezni a puha talajt, a természetet, a kilátást… Imádok tájfutni és ez most kijött rajtam.
A célba aztán ott volt már Bogos Tomi, Gyurkó Fanni és Kovács Dávid, akikkel még elmentünk futni egyet edzés kiegészítése végett. A pályán ugyan 50 percet töltöttünk, de még az össze vissza rohangálásommal együtt is csak jó, ha 6 kilométer lett.
Fanni 8km-t akart még futni, így alkalmazkodtunk hozzá és elindultunk az országút túloldalán befelé. A nagy dózeren mentünk jódarabig, majd bekanyarodtunk jobbra, hiszen a Csákvári Sportközpontba akartunk visszajutni az évzáróra. Itt végre szusszanhattam minimálisat, mert már nagyon nem esett jól az amúgy nem igazán acélos tempó. Olyan 4:40 körül ha mehettünk, de lehet még lassabb volt, de nekem kész szenvedés volt. Fanni igencsak keményen tolja, a két fiúnak meg nem okozott gondot a tempó. Persze én szenvedtem elég rendesen. Kicsit még vissza kellett kanyarodni a lovarda felé a kastélyparkon át, hogy meglegyen a kilométer, de nagy nehezen csak kibírtam. Többiek még megálltak a focipálya szélén gimnasztikázni, bár én azt hittem repülőzni is fognak, de azt végül kihagyták.
Gyorsan átöltöztem, majd jó kis kajálás következett, beszélgetésekkel. Bent aztán Fanni még mindig a futócuccában mászkált. Kérdésemre, hogy miért nem öltözött még át, csak annyit felelt, hogy "Minek? Nem izzadtam meg."

Bogos Tomi, Harkányi Zoli, Gyurkó Fanni

Nem elég, hogy nem bírok elfutni Fannival, de még meg sem izzad! Ez aztán az alázás. Persze nem rossz értelemben, mert én csak örülök annak, hogy Fanni személyében van egy magyar tájfutó aki keményen edz, hajt és megtesz mindent azért, hogy jó legyen. Mindenki más fényévekre van tőle hozzáállásban a felnőtt női mezőnyben.
Azért rám nézve elég szégyenletes, hogy jobb mint én, de azért ezen alapozás alatt igyekszem majd javítani.
A program hátralévő részében tornatermi foci volt, amibe én is beálltam bármennyire is nem a legjobb a bokámnak. Persze óvatoskodtam, bénáztam, de azért ez így is veszélyes volt. A hirtelen fordulások, megállások nagyon nem mennek még, de ami ennél is rosszabb, hogy igazi kétballábas focistává változtam, mert jobb lábbal labdába rúgni nem igazán tudtam, erőset, illetve pontosat, meg főleg nem.
Azért rúgtam két gólt és az egyik jobbal volt, szóval nem teljesen reménytelen a dolog, de persze egy-egy keményebb összecsapásnál, rosszabb rúgásnál éreztem, hogy nem oké még a bokám. Nem oldalra, hanem előre-hátra nem mozog még 100%-ban, ami egy földetérésnél elég kellemetlen is volt. Lesántikáltam, majd 5 perc után visszaálltam.
Bajom nem lett, de adtam a bokámnak rendesen. Úgy tűnik bírja a kiképzést, mert a délelőtti terepfutás és a délutáni foci se tudta kikészíteni. Tulajdonképpen még jót is tett a bokámnak, hogy végre más mozgást is végzett és nem csak a sima betonfutást.
Persze a testem többi tagja is elszokott a másfajta mozgástól, így a bal nagylábujjam, derekam is érzem. Jó fárasztó volt ez a mai nap, így mindenestül. Eléggé szét is csúsztam estére.
 
Összesen 15km, 300 szint, 91:30.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 41 (157/116)

Kisverseny a Turulnál

2006 szeptember 30, 17:49Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


A Turulnál rendezett ma versenyt Tamás Peti és arra mentünk fel. Gerivel melegítettünk keveset, majd ezt én kiegészítettem még egy kevéssel a rajtom előtt, így összesen 15 perc bemelegítést sikerült összehoznom.
Nem igazán szép ez a terep, de ma valahogy nem volt ezzel gondom. Kerültem ugyan pár helyen, de alapvetően tetszett a futás.
A kettes pontra hibáztam egy kicsit, de nem volt olyan vészes, majd a hármason befogtam Gerit és Csőkör Zolit is. Mivel Geri elég sokkal ment előttem, így feltételeztem, hogy a pontot jó ideje keresik már és mivel nem igazán találtam a helyén ár indultam is tovább a négyes felé, mikor megláttam jóval lejjebb, mint kellett volna. Igazából azon az orron volt, amire jelölve volt, csak épp a térkép olyan katasztrofálisan gyenge, hogy az úttól legalább 2x olyan messze volt a pont, mint kellett volna.
Szóltam Gerinek, hogy jöjjön velem, hogy legalább fizikálisan legyen neki egy kemény edzése és talán abból is tanulhat valamit, hogy azt figyeli miként versenyzek. Szerencsére nem nagyon hibáztam innentől és a 10-es pontra menet még felfedezni véltem Gerit mögöttem. Mint a célban kiderült Csőkör Zoli futott mögöttem, mert Geri már egy átmenet múlva lemaradt.
A tizesen találkoztam Edittel és mondta, hogy épp most ment el Gyulai Zoli. Mivel fölfelé jött, így nem nagyon tudtam jobban tolni, mint eddig, de rövidesen megláttam Zolit. Még 2 átmenetig tartott, mire teljesen ráfutottam, de ő éppen túl jobbra húzott, így egyből elváltak útjaink. Belerohantam egyenesen Popey újabb hatalmas térképhibás részébe, így itt hagytam majd 3 percet és Zoli is ellépett. Végül 54:22-t mentem, ami nem olyan rossz idő a 8,5km-es pályán, de azért 50 alá simán beszoríthattam volna.
A cipő kicsit szétszedte a talpamat, így holnap a másik vacak cipőmben fogok futni, mert abból csak a szögek hiányoznak és a lábamat sem szedi szét.
Nagyon jó erőben érzem magam, néha már a fölfelékben is úgy érzem, hogy jól megy, ami nálam nagy szó. Az OB most már nagyon közel van és 2001-2002 óta nem voltam ilyen jó állapotban így ősszel. A sprintnél biztos jobban fekszik majd nekem a klasszikus és ha azt vesszük, hogy az előző 2 bajnokságon az első 5-ben voltam, akkor most nem lehet más a cél, mint a dobogó.
 
Összesen 13km, 350 szint, 69:22.
 
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 166
Megnyugvási: 32 (164/132)

Térképpel a Hebalm-on

2006 szeptember 17, 21:01Címkék: , , , , , , , , | Nincs hozzászólás


A tegnapi hosszú és számomra kemény futás után ma is hosszú futást terveztek a többiek, amivel nekem sem volt bajom, bár gyorsan nem akartam futni.
Hebalmra mentünk ki és ugyanúgy, mint tegnap ötösben indultunk edzeni, méghozzá az idei Thermenland Open 1. napi pályájára. Szögest is vettem fel és vittem magammal térképet, ami rajtam kívül csak Gyurikánál volt.
A rajtba felfutásnál is éreztem, hogy nem vagyok valami friss, így mikor Fecó és Doma bevetette magát az úttal párhuzamosan az erdőbe, akkor én kint maradtam az úton.
A pályán aztán a lefeléket és a sík szakaszokat élveztem, mert nem volt olyan nagy a tempó, de a fölfeléket nem bírtam megfutni a többiekkel. A tegnapival ellentétben még Gyurika is jobban bírta nálam.
Egy két kanyart levágtam már az elején is, majd a pálya előrehaladtával egyre többet, volt, hogy egy-egy pontot teljesen ki is hagytam, majd a 16. pontot már mindenki kihagyta. Megfogtuk még a 17-18.-at, majd a mocsáron át visszafutottunk a célhoz, majd az autóhoz, amit kint kellett hagyni az országút melletti parkolóban.
Eléggé küzdős edzés lett ez a mai, de nagyon hasznos volt. Megint ráébredtem, hogy mennyire erőtlen vagyok. Hiába bírtam jól a sík részeket, vagy az útfutásokat, de a fölfelékben terepen, vagy a mély mocsárban a többiek sokkal jobbak voltak nálam. Fecó pedig egyenesen remek formában van.
 
Összesen 16km, 550 szint 102:20.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási:  44 (148/104)

Hosszú térképes edzés a Gém-hegyen

2006 szeptember 14, 21:44Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mivel Geri még beteg, így lemondta a mai edzést. Erre részben számítottam így volt nálam futócucc és Gém-hegy térképeket is tettem be. Azért pont a Gém-hegyet választottam, mert a korai sötétedés miatt előnyösek a nyílt részek.
Munkából hazafele megálltam a Kotló-hegy felöli részen, a már megszokott helyen, majd felkocogtam a hegy tetejére. A 2004-es Tavaszi Spari pályámat akartam részben vagy egészben újra lefutni a 12. ponttól kezdve.
Gém-hegy - Spari Kupa 2004 - Térkép
Innen indultam neki és kezdetben nem igazán ment jó, de aztán pár pont után belelendültem.
Sajnos a polár jeladóját otthon felejtettem, de ezúttal tájoló volt nálam. Teljesen így sem voltam felkészült, mert néhol nem ártott volna a szöges, edzőcipőben néhol kicsit necces volt a hegyoldalt túrni és a lábamat s szétszedte egy egész kicsit.
Egész jól haladtam, de azt sejtettem, hogy nem fogok világosban végigérni. Azért megpróbáltam, mert holnap megyünk Ausztriába és Fecó szerint nem biztos, hogy bele fog férni az időbe az edzés, így aztán a mai nap nyugodtan futhattam hosszabbat.
A tegnapi résztávot az elején még éreztem, de miután bemelegedtem már nem volt gond.
Mikor a célhoz értem, akkor mentem tovább egyenesen a rajtba, majd onnan folytattam a pályát, egészen a 9. pontig, ám mikor a 10-es közelében az úton voltam, akkor úgy döntöttem, hogy azért már nem megyek be. Az úton ott még jól láttam, de az erdő teljesen sötét volt és ezt a nem túl szép részt nem sajnáltam kihagyni. Egyenesen visszafutottam a kocsihoz, de már útközben teljesen sötét volt az erdős részeken és mire a kocsihoz értem teljes éjszakai sötétség lett. Majdnem sikerült is kiszúrni a szemem az úton lefelé futva.
Bemelegítés a 12. pontig: 8:39
Innen a célig: 29:25 37:55
Rajtba kifutás: 5:23  (43:18)
9. pontig: 44:07
Befutás: 25:47
Összesen: 112:52
A pálya összesen 3 átmenetet leszámítva, amit nem futottam: 73:32
Amit így "kihagytam" a pályából az 2 éve 25:33 volt.
Ha ezt hozzáadom a mostani időmhöz, akkor 99:05 az időm, ami 3 perccel jobb az akkorinál. Igaz Gösswein Csabi anno 86-al nyert, de most csak edzésképpen futottam és nem erőltettem halálra magam a 13,24km-es pályán.
Ugyanakkor pontok sem voltak kint, így nem biztos, hogy mindenhol "megfogtam a pontot", de azért próbáltam az objektumot beazonosítani. Néha kicsit ácsorogtam is ezért, de úgy gondolom mindenhol sikerült megtalálnom a pont helyét.
 
Ez egy nagyon jó edzés volt, bár leginkább csak fizikai edzésnek tekintem. Terepfutásnak nagyon jó volt és hosszú is volt, az már csak a ráadás, hogy térképpel futottam. Ez legalább rákényszerít, hogy mindenen átmenjek, megfussam a fölfeléket…
Meglepően jól bírtam a futás, mert még 90 perc környékén is voltak részek amit keményen megfutottam és utána is csak a sötétedés miatt voltam kicsit óvatosabb.
 
Összesen 19km, 500 szint, 112:52.
 
Térkép (berajzolva a 2004-es útvonalam van)

Pontok nélkül az ARAK kupa N21-es pályáján

2006 szeptember 12, 21:02Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Reggel arra ébredtem, hogy nem igazán vagyok jól, már mentem is a mosdóba, mert azt hittem mindjárt hányok. Egy pár korty víz után javult a helyzet és bár egész kora délutánig éreztem, hogy valami nem ok nem lett semmi komolyabb bajom. Rendesen kajáltam és az edzés szempontjából végül figyelmen kívül hagytam. Nem tudom mitől lehetett, de elmúlt és innentől nem érdekel.
Tegnap még résztávot terveztünk be a mai napra, de aztán Geri szólt, hogy angolra kell mennie, így nem tudunk együtt futni. Betettem a futócuccomat, hogy hazafele valahol a Vértesben meg tudjak állni futni egyet, de csak sima futást terveztem. Volt nálam egy csomó vértesi térkép, így napközben azon kezdtem gondolkozni, hogy melyik terepre menjek ki. Délutánra odáig jutottam, hogy elhatároztam le is futok egy pályát, méghozzá az idei ARAK kupa egyik N21-es pályáját.
Már 6 előtt kint voltam a terepen, de félő volt, hogy rámsötétedik, így egyből nekiindultam a terepnek. A célban álltam meg, így a rajtba még fel kellett futnom, ami kerek 14 perc lett.
Mivel edzőcipőben voltam és tájoló se volt nálam nem nagyon rohantam a pályán, de azért haladtam rendesen. Az első pár ponton kicsit gondot okozott a tájoló hiánya, mert bizonytalan voltam nélküle a sík részeken.
ARAK kupa N21 -es pálya
Később már nem volt semmiféle gondom a tájékozódással és a futás is jól ment. Pontok ugyan nem voltak kint, de azért igyekeztem elég fixen beazonosítani a helyüket. Stekkeket nem láttam, bár nem is nagyon kerestem őket.
Végül 50:51 lett a pálya, ami a 6,9 kilométeren nem is olyan rossz edzésképp, főleg, hogy nem is nagyon erőltettem. A versenyen amúgy Wengin Ági nyert 59 perccel.
A végén még futottam 10 percet a völgyben felfelé levezetésnek.
Nagyon jó erőben érzem magam, igazából élvezek mindent, de résztávozni nem akarok. Azt valahogy mindig is utáltam és most sem vágyok rá. Azért holnap mégis megyünk, mert nagyon kell gyorsulnom és utólag már nem is szoktam bánni, hogy résztávoztam.
Nagyon jó edzés volt. Nem is nagyon értem, hogy miért nem csináltam ilyet többször. Kár, hogy már nagyon korán sötétedik.
 
Összesen 13km, 360 szint, 74:47.
 
Max. pulzus: 185 (szinte kizárt, hogy ennyire fölment)
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 41 (147/106)

Technikai edzés Tatán a Cseke-tónál

2006 szeptember 6, 21:27Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Siettem haza munkából, mert a mai napra technikai edzést terveztünk Tatára a Cseke-tó parktérképpel.
Edittel és Gerivel hármasban mentünk át Tatára, ahol még beugrottunk térképért Takács Istvánhoz, majd a Cseke-tóhoz hajtottunk.
Gerinek már meg volt tervezve a pálya, így egyből elindult felvezetni, én pedig nekiálltam kitalálni neki egy pályát. Nem tűnt valami szépnek a terep a térkép alapján, így elég rövidke pályát sikerült terveznem, amit felvezetés közben még át is kellett alakítani, mert néhol bizony megváltoztak a dolgok. Közben persze kiderült, hogy az erdő nem olyan ronda, mint azt gondoltam, de a térkép hagy némi kívánnivalót maga után, ráadásul 7500-as amit én nem tudtam. Egyszer edzettem már itt még egy Szopori Éva féle tatai edzőtáborban, de akkor még nem volt róla térkép, így csak tókört nyomtunk.Tata - Cseke-tó technikai edzés
A felvezetés 18 perc lett, de ez nem kevés ácsorgást és lassú kocogást is tartalmazott, de bemelegítésnek jó volt.
Ezt követően Geri ment ki ugyanerre a pályára, én pedig követtem őt és beszedtem a szalagokat. Így igen kemény volt utána futni, mert nem volt valami gyors a pontfogás. Behúztam neki egy átmenetet keresztül a tavon és direkt a másik irányba indultam, hogy megtudjuk melyik a jobb útvonal. Geri eltalálta, mert jobbra került, így jól le is maradtam és végül 13:05 alatt teljesítettem a kört.
Pihentünk egy kicsit, majd nekiindultam a másik pályának és most Geri jött utánam és szedte a szalagokat. Jó kis pályát tervezett, mert be merte vinni a sraffozott részekre is, ami nem volt más, csak borostyán a földön elterülve, így jól lehetett benne futni. A tájékozódással csak kisebb problémák adódtak, de a futás valahogy nem ment, mint mostanában elég gyakran. Az apró szalagokat többnyire jól kikapkodtam, pedig nem sok látszott belőlük (kék szalag, néhol csak 5cm).
Geri jól megtekerte a pályát, mert nagyon nem akart véget érni. Ahol jobban kellett figyelni ott nagyon élveztem és még az se zavart, hogy sokszor nem vettem egyből észre a szalagot. A futósabb részek viszont nem tetszettek, nem igazán érzem úgy, hogy most képes lennék szenvedni. 21:46 lett a pálya, távot nem tudok pontosan, de nem is nagyon számít. Egy szuper edzés volt ez a mai és mindannyian élveztük. Gyönyörű a tó is, a park is. Megérte átjönni.
Levezettünk még bő 1km-t a tó partján.
 
Összesen 12km, 59:57.
 
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 144

térkép

Techinkai edzés – Városliget

2006 szeptember 3, 19:58Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Mivel Edit ma Pestre ment találkozni régi iskolai ismerőseivel, így megkért, hogy vigyem fel. Ebből az apropóból szerveztem egy technikai edzést a Városligetbe egy héttel a Rövidtávú OB előtt. Csontitól kértem térképeket és mivel a PWT 97-es futamának térképét kaptuk, magától értetődő volt, hogy azt a pályát is lefussuk. Bemelegítésnek elfutottunk a Széchényi fürdőig, a Nike Félmaraton céljához, ahol találkoztunk pár tájfutóval és megtudtuk az eredményeket is.
11. Józsa Gábor 68:45
12. Bogos Tamás 69:00
15. Kovács Ádám 69:33
 
8. Gyurkó Fanni 84:07
16. Kelemen Bernadett 87:56
 
Gábor és Fanni majdhogynem bekerült az atlétikai válogatottba. Detti utánpótlás OB-n harmadik, akárcsak Tomi. Fanni nyerte volna az UP bajnokságot, ha nem túl fiatal. Tomi és Ádám csapatban felnőtt magyar bajnok lett.
Szóval a fiatalok igencsak kemények és van bennük fantázia, ráadásul nem csak tájfutásban. Grat mindegyikőjüknek!
Városligeti PWT pálya 
Ezután felvezettem a PWT pályát, Geri pedig egy másik pályát. Egész jól ment a futás, de a térkép már nem az igazi. Lebontottak egy csomó mindent és új objektumok is lettek.
Felvezetés után Geri indult a PWT pályára és én futottam utána lecsapva egy-két kanyart. Alapvetően jól ment, de a szalagokkal meggyűlt a baja és egy plusz kerítés is megkavarta. Ezen felül csak egy hibája volt. A 16:07-es idő ugyan nem valami szuper, de ha rendes verseny van bójákkal és új térképpel, akkor nem lett volna rossz a 3,3km-es pályán.
Második pályán aztán elvileg Geri követett engem, de hamar lemaradt és nem jött tovább mögöttem, mert elfáradt. Nekem sem ment a futás és előbb a szalagokkal gyűlt meg nekem is a bajom, majd a koncentrációm is alábbhagyott és hibázgattam rendesen, így 15:37-et mentem. Eléggé kész voltam, pedig nem volt egy durva edzés. Valószínűleg még a tegnapi napot érzem mindig.
Levezetésképp megnéztünk még 2 pontot, majd visszakocogtunk az autóhoz.
 
Összesen 14km, 75 perc.

Eötvös Lóránd Emlékverseny – Sprint és Váltó

2006 augusztus 27, 15:09Címkék: , , , , , , | Nincs hozzászólás


Ma felutaztunk Pestre az Eötvös Lóránd Emlékverseny 2. napjára. Nem a verseny miatt mentünk, hanem a Rövidtávú OB-ra történő felkészülés jegyében. A Gellért-hegy nem épp a legideálisabb a Hódmezővásárhelyen várható körülmények szimulálására, de azért csak parkverseny, parktérképpel és pörgős pályákkal.
Az egyéni versenyre Gerivel együtt melegítettünk. Futottunk egy nagy kört, majd a rajtba kocogtunk ki, ahol 6 repülőt is nyomtunk. Nem igazán éreztem a rajtig, hogy megviselt volna a 2 nap kihagyás, de ez a rajt után hamar megváltozott.
Hiába melegítettem közel 4km-t, a futás eléggé nem ment és ami a rosszabb a tájékozódás sem. Sorra hibázgattam, még rossz pontot is fogtam, ráadásul edzőcipőben futottam, ami helyenként nagyon csúszott. Elég bizonytalanul futottam a füves domboldalakban, mert számomra igen fura módon még mindig érzem a jobb bokámat, ami a Főiskolás VB-n ment ki. Mondjuk nem vészes, csak akkor zavar, ha oldalra feszítem a bokámat és akkor sem komoly, de azért csak nem akar elmúlni. Néha nem merem odarakni a lábamat annyira, mint megszoktam.
Volt pár nagyobb hibám is. A négyesre rossz pontot fogtam elsőre, majd a tízesre választottam rossz útvonalat. 11. pontra elnéztem az irányt rendesen és itt már Gyalog Zoli is megfogott 1 perccel. A 12-esnél aztán még térddel bele is rúgtam a korlátba, majd a 14-est is elnéztem rendesen.
A pálya végén azért küzdöttem egyet, mert csak nem akartam, hogy Zoli előttem érjen célba, ami sikerült is, de ennek nincs sok jelentősége. 19:40-et mentem és több, mint 4 perccet kaptam Kovács Ádámtól. Elég katasztrofális futás lett ez a mostani, de szerencsére jött még egy váltó futás.
Eötvös Lóránd Ev - Gellért-hegy térkép
A két futás között is futottam vagy 4km-t, ami főleg a "délutáni" bemelegítése volt.
Első futóként vágtam neki a pályának, így a tömegrajt extra izgalmakat is tartogatott a számomra. A rajt után aztán minden különösebb erőlködés nélkül az élre kerültem és ott is haladtam egész sokáig. A 6-os pontot utólag jobb lett volna alulról futni és a hetesre is felülről lett volna jobb, ráadásul itt még az alsó útvonalba is hiba csúszott, mert majdnem elmentem a pont mellett. Elől maradtam még így is, amit nagyon élveztem, de aztán a nyolcason már Novai Gyurika befogott. Nem volt ugyanis jó a kód. 160-as kód át volt húzva, amit én akkor úgy értelmeztem, hogy nem lesz az a pont és 48-ast vártam. Ehhez képest 60-as jött, ami jól megkavart. Persze lassan leesett, hogy csak az egyes volt az elején áthúzva, de ekkor már eltelt vagy 10-15 másodperc. Az átfutóig minden rendben volt egy apróbb kanyart leszámítva és talán magára az átfutóra is lehetett volna egyenesen menni. Itt aztán elkövettem egy nagyobb hibát és ezzel az élről is jócskán hátraestem. Valahogy el voltam fordulva irányba és sajnos nem az utak alapján mentem ki a pontról. Elég lassan is esett le, hogy hol vagyok, tájolóra nem is néztem. Ez közel egy perc hiba volt.
Levezetésképp még futottam jó 1,5km-t is, míg Geri futott, majd Edit volt a harmadik futónk, így nem igazán maradtunk versenyben az egész erős "csupafiú" váltókkal szemben.
Ez a második pálya már elég jól ment, szöges is volt rajtam és élveztem a futást. Hiba összesen 30mp volt az átfutóig, ám ott még 1 perc összejött, így 1:30 már nagyon sok. Ha bejöttem volna elsőnek azzal elégedett lennék. Talán pont 17 perc alatti időm lett volna és 16:30 a teljesen hibátlan futást jelentené. Kovács Ádám 15 perc elejét, míg Lévai Fecó 16 elejét ment, szóval úgy tűnik még mindig nagyon kevés az amit fizikálisan tudok. Technikailag pedig sürgősen össze kell magamat kapni, vagy legalábbis jobban koncentrálni, mert már csak 2 hét van az OB-ig. Reálisan egy pontszerző helyet merek megcélozni.
 
Megérte eljönni a versenyre és bár nem sikerült valami jól, de edzésnek nagyon jó volt és tetszett is. A köhögésem már csillapodott valamennyit, de azért még közel sem múlt el. Futni mindenesetre tudok.
 
Összesen 16km, 300 szint és 87 perc.

 

Sprint térkép , Váltó térkép

Térképes edzés a tegnapi verseny terepén

2006 augusztus 20, 21:38Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Hazafelé megálltunk a tegnapi váltó céljában, hogy Fanni és Ádám kiszálljon, másrészt, hogy felvegyük Imi barátnőjét, Barbit.
Ha már ott voltunk kihasználtuk a lehetőséget és futottunk egyet, én térképpel nyomtam le az 5600 méteres F55-ös pályát, mivel csak ezt sikerült megszerezni így verseny közben. Igen jól ment a futás, közel 5 perces ezreket futottam, néhol még kicsit versenyszerűen is mentem.
Élveztem a futást és bár bennem volt az elmúlt napok fáradtsága, valamint a tegnap esti bankett viszonylag frissen mozogtam. Kellett ez a mai edzés, mert otthonról nem biztos, hogy elmentem volna futni, de ilyen jó edzést biztos nem csináltam volna.
 
Összesen 8km, 200 szint, 47 perc.

Terepbemutató és megnyitó

2006 augusztus 15, 20:01Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


A mai napon a hivatalos terepbemutató volt, amire szállítás busszal mentünk ki. Nem volt nagy meglepetés a terep, mivel pont ugyanott voltunk, ahol én már kétszer edzettem az edzőtáborok alatt.
Főiskolás VB terepbemutató térképSkulóval és Imivel kocogtunk ki a rajtig, ami az erdő szélén volt és minden különösebb bemelegítés nélkül indultam ki a terepre. Odafele fogtam a pontokat, amíg eljutottam a jó részig. Gondoltam nem árt megnézni a kicsit zöldebb részeket is és bár az eső után elég vizes volt az erdő, azért átverekedtem magam az alacsony fák között is. Elég sokan voltak az erdőben és a pontok is jól látszottak, így nem volt valami nehéz a tájékozódás. A mászás után ugyan rossz irányba futottam egy darabig, de egyből korrigáltam és az első technikás ponttól kezdve már nem is hibáztam. Megfutottam pár átmenetet és konstatáltam, hogy úgy ismerem már ezt a terepet, mint a tenyeremet. Mondjuk nem is csoda, hogy ennyire ismerős volt minden, mert volt pár közös pont az edzésekkel és pár nagyon közeli. Sok újat már nem tudott így mutatni a terepbemutató. Visszafele még megfogtam az útbaeső pontokat és a célhoz közeli odafele kihagyott pontot is. Levezetés közben csináltam pár repülőt is, majd öltözés után már szálltunk is fel a szállítás buszra.
Délután aztán a megnyitó következett, amire kölcsön melegítőinkben vonultunk fel. Enyhén szólva vontatott volt az esemény, ami nem meglepő, mert mindig az, de most talán még hosszabb volt, így nagy részét a padon és a földön ülve töltöttük. Szép Kassa belvárosa, de most ez túlságosan nem érdekelt, akárcsak a hosszú beszédek, vagy a műsor.
 
Line Hagman az egyetlen látnivalóFőiskolás VB megnyitó 
Szerencsére Imi elment Áronnal a Welcome Party-ra így nekem két vacsorajegyem volt és be is nyomtam mindkét spagettit, nehogy a szegényes ellátáson múljon a verseny. Jön a nagy nap!

Összesen 7km, 200 szint és 43 perc.

Térkép , Fényképek , Videó

Terepbemutató és megérkezés

2006 augusztus 14, 20:03Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Késő délelőtt indultunk Budapestről az autómmal a Főiskolás VB-re. Koprivanacz Imivel és Skulóval hármasban utaztunk Egerig, majd onnan Gyurkó Fannival és Kovács Ádámmal kiegészülve öten.
Egerből nem egyenesen Kassára utaztunk, mert minimális kitérővel részt tudtunk venni Szilicén a terepbemutatón.
A többi nemzet nagybusszal érkezett Kassáról és feltehetően már induláskor megkapták a térképet a pontokkal, így mi a saját térképeinkre átrajzolt pontokkal vágtunk neki az edzésnek.
Bemelegítésnek csak felfutottam az első út melletti pontig, mivel nem szerettem volna túl sokat futni. Fél órát épp elégnek gondoltam, de a lehető legtöbbet szerettem volna térképezni, így 5 perc sem telt el és már a pontokat fogtam. Kicsit óvatosan mozogtam, nehogy megsérüljek a sziklás terepen, de szép fokozatosan felvettem egy egész normális tempót és sorra fogtam a pontokat. Hiba nem sok volt, de bizonytalanul érkeztem a pontokra, egyszerűen nem voltam elég magabiztos. Könnyű tempóban nem sikerült eléggé koncentráltan futni, de ez nem igazán izgatott, mert éreztem a térképet és a pálya vége felé már a pontokat is sokkal tudatosabban fogtam. Nem a bóját keresve, hanem az objektumra figyelve. Megfogtam minden berajzolt pontot, csak pár nagyon egyszerű maradt ki, amit eleve nem is terveztünk.
Mindenképpen szerettem volna repülőzni a végén, így egyből el is kezdtem és szép lassan a terepről megérkezve csatlakoztak a többiek is.
A régi VJ szögesemben futottam, mert a Jalas oldalán már van egy lyuk és gondoltam, ha már elhoztam tartaléknak a VJ-t, akkor ki is próbálom. Először nem értettem miért tettem félre, mert látszólag semmi baja az elhagyott 6-7 szöget leszámíta, de futás közben már éreztem, hogy pont ez a baj, mert kegyetlenül csúszkáltam. Hát ez van, marad a kicsit szakadt Jalas, aminek még megvannak a szögei. A VJ szöges amúgy sokkal jobban fogja a lábam és kevésbé érzem meg, ha belerugok valamibe, így azthiszem vissza fogok térni rá, igaz már csak új modell van, amit még nem próbáltam. Elgondolkoztam, hogy ez már megint a mi csóróságunk, a világversenyre két szakadt cipővel utazom és ezzel még nem is vagyok rossz helyzetbe a csapat többi tagjával szemben. Nem a pénzen múlik a dolog, de szerintem a Norvégok közül aligha van olyan, akinek nem a legmegfelelőbb cipője van.
 
Összesen 7km, 200m szint és 42 perc.
 
Kellett ez a futás és tulajdonképpen jól is sikerült, mert a végére már jól ment tájékozódás és minimális hibával fogtam meg elég sok pontot. Fizikálisan mehetne ugyan jobban, de fontos verseny előtt mindig azt várom, hogy sokkal jobban menjen, mint korábban.
Időben megérkeztünk a szállásra és elfoglaltuk ötödik emeleti szobáinkat. Szerencsére nem volt meleg odabent, mert nem a legszerencsésebb a legfelső szint déli oldalán szállást kapni, de ez most nem okozott gondot az időjárásnak köszönhetően. Magyar középiskolás koliban kétágyas szobákban, felújított vizesblokkal teljesen jó helyünk lesz itt. Lehet pár gazdagabb ország versenyzője nem találja legjobbnak az épületet, de a mi igényeinknek azthiszem bőven megfelel.

Tömegrajtos egyenes pályák Bartak Lukassal

2006 augusztus 7, 17:07Címkék: , , , , , , , , | Nincs hozzászólás


Beugrottunk a tegnapi edzés után még a Szlovákokhoz és megbeszéltünk egy edzést a mai napra Bartak Lukassal. Tömegrajtos egyenes pályák vártak így ránk ma és elvileg fel is vezették azt nekünk, amibe egy kis hiba csúszott, mert elfogyott a WC papír a felvezetőknek. Így csak 2 pályát szalagoztak ki a 4-ből hála az esőnek, ami eláztatta a még telepítés alatt álló "pontokat".
Csak Bartak Lukas és egy lány jött ki edzeni, így összesen 7-en vágtunk neki a az első pályának egy rövid bemelegítés után. A lányok persze külön futottak, így 5-en üvegeltük az erdőben és meglepetésemre nem maradtam azonnal a végére, pedig úgy gondoltam az efféle rohanás nem nekem való. Többnyire Lukas ment elöl, majd a sarkában Bogos Tomi, aztán én még látótávolságban. Imi gyakran változtatta a helyét a bolyon belül, míg Skuló többnyire a végére maradt, kivéve ott ahol a 4-es karaván eltévedt előtte és az élre került.Tömegrajtos edzés Bartak Lukassal
Rögtön az első pályában elrontottuk az utolsó pontot, mert Lukas vezetésével rossz töbörbe futottunk le. Nem is tűnt fel a hiba, csak amikor kiértünk az útra a pont után és túl sokat kellett még futni.
Második pályán bevállaltunk Imivel egy nagy kerülőt az egyesre és ösvényen mentünk. Annyira nem volt rossz, mert Skuló előtt értünk oda, de különösebben jó sem volt. A kettesre hibáztunk, akárcsak a hármasra, így itt mégis Skuló ért be elsőnek.
Harmadik pálya nagyon rövid volt és csak rohantunk bokánkat nem kímélve egész a 3. pontig, ahol én nem igazán értettem, hogy hol is kellene a pontnak lennie és gyakorlatilag meg is álltam, pedig együtt voltam a többiekkel.
A legjobb talán az utolsó pálya volt, mert kicsit hosszabb volt, mint a többi és hála a lejtőknek teljesen jól lekövettem, hogy hol megyünk. Bejöttem Lukas és Bogos Tomi mögött látótávolságban, ami nekem nagy pozitívum.
 
Érdekes edzés volt, mert technikailag nem sokat ért, ám arra ráirányította a figyelmemet, hogy a váltóra különösen oda kell majd figyelnem. Egyszerűen megeszem az előttem futók hibáit. Talán túlságosan is bízok bennük. Most ugyan nem volt farsta, de a váltón ez csak bonyolítani fogja a helyzetet.
Ha megpróbálok teljesen a magam feje után menni az se jó és ha a többiek figyelésére fektetek nagyobb hangsúlyt, akkor abból lehet baj. Alapvetően az lehet a gond, hogy a sajátomnál nagyobb tempót kényszerít rám a mezőny és ezzel nehéz kezdeni valamit.
A váltót mindenesetre talán pont ezért szeretem annyira és remélem sikerül majd ott is fejben összeszedetten versenyeznem.
Fizikálisan azonban pozitívum volt ez az edzés, mert azt hittem, hogy lazán leszakít majd Lukas, ezzel szemben különösebb megerőltetés nélkül elfutottam mögötte. Sokkal erősebb még nálam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor egy középtávot, vagy egy váltó pályát is elbírnék a tempójában.
Élveztem ezt a futást is, pedig sem az eső, sem a már érződni kezdő fáradtság nem erre utalt.
Levezettünk kényelmesen, majd úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza még egyszer a vizes erdőbe és haza indultunk.
Lehet kár volt kihagyni a délutáni edzés lehetőségét, de lehet pont ezzel kerültünk el egy esetleges megfázást.
Ez a megfázás egyébként elég nagy parám volt ebben az edzőtáborban, mert elég vacak idő volt, de szerencsére most vagyok olyan erős, hogy ne legyen semmi bajom. Ezt éreztem minden futás alatt és után is.
 
Összesen 10km, 250 szint és 60 perc.

Térkép

Önbizalmat adó 43 pont

2006 augusztus 6, 22:47Címkék: , , , , , , | Nincs hozzászólás


Délután 5 órára mentünk vissza Szilicére és már egész szép idő fogadott minket, valamint az egyik Szlovák srác a délutáni edzés térképével. Elég megdöbbentő volt, mivel 43 pontból állt a pálya. Ugyan délelőtt már mondták, hogy sokpontos pályát fogunk futni, de azért erre nem számítottunk. Részemről pozitívan csalódtam, mert mi más lehet jobb edzés most, mint megfogni rengeteg pontot. Mostanában bizonytalanul fogtam a pontokat, gyakran pontközelben akadt gondom és ez az edzés pont erre jó. Ha végre sikerül a WC papírokat is kikapdosnom, akkor a rendes pontokkal csak nem lesz gond.Szlovák edzőtábor -  6km és 43 pont
Rajzoltunk hát magunknak pályát a mintatérképről, mialatt a Szlovákok szép lassan mind elindultak a pályára. Mi se vacakoltunk sokáig és egyesével nekivágtunk a pályának. Az elején éreztem a bemelegítés hiányát, de ez nem tartott sokáig, igaz addig kicsit óvatosabban mozogtam. Egyre jobban kezdtem belelendülni a futásba, bár mikor Imi mellett elmentem megzavart kicsit, hogy nem vagyok egyedül és elnéztem a köves gödör pontot, majd jópár ponttal később Imi be is fogott, mert vagy 2 percig kerestem a WC papírt a ponton és végül meg se találtam. Ez volt az első amit nem találtam még és ezen felül csak két másikra mondtam azt, hogy nem keresgélem tovább, mert 1 perc után se voltak meg, pedig jó helyen voltam. Ez annak fényében, hogy egy kocka WC papír volt minden ponton és az is kicsit megázott kész csoda. Tulajdonképpen sok apró keresgélés volt a pontokon, mert mindig vettem észre a pontot egyből. Ennek és egy hibának következtében Imi el is ment mellettem és látótávolságon kívülre került.
Innen azonban valami hihetetlenül elkaptam a fonalat, mert nemhogy hiba nélkül fogtam a pontokat, de a többnyire pontszerű objektumnak a hatására nem is kellett a WC papírt keresgélni és nagyon jó tempót futottam a pálya végéig. Néhány pont már messziről bevillant, pedig itt se voltak nagyobbak a papírok. Egészen belelkesedtem és toltam a pályát, ahogy bírtam. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire összhangban vagyok a térképpel és még az se tudott kizökkenteni, hogy a ligetessel jelölt irtásokon elég nagy volt a gaz. Rohantam a köves terepen, ahogy bírtam és néhol ugyan odacsaptam lábamat, bokámat a kövekhez, de ez nem nagyon érdekelt és versenytempóban tettem meg a pálya végét. Ezt követően Tomival és Imivel visszakocogtunk a kocsihoz egy igen kényelmes tempóban.
A 6km-es pálya összesen 57 perc lett, ami a sok pont és a rengeteg keresgélés mellett szerintem nagyon jó. Igaz maradt benne vagy 3 perc tiszta hiba is, de az még a pálya elején volt. A vége az valami hihetetlenül jó volt, amitől kegyetlen jó kedvem lett. Ennek tucatnyiszor hangot is adtam, ami leginkább Bogos Tominak nem tetszett, ugyanis ő ki volt akadva, hogy tenyérnyi papírfecniket kellett keresgélnünk.
Szerintem ez az edzés így volt jó. Sokkal magabiztosabb lettem a pontfogást tekintve, úgy érzem nem lehet vele gond és fizikálisan is jól éreztem magam. Pörögtem ezen a nehéz köves terepen. Vizes volt és csúszott is, ráadásul a fű és egyéb növények helyenként rendesen eltakarják a köveket, de most mindez nem okozott gondot.
Úgy érzem teljesen készen állok a VB-re. Technikilag és fizikálisan egyaránt. Persze nyilván csak magamhoz képest vagyok jó fizikálisan, de nekem ez most épp elég. Jó egy hét van a VB klasszikusig, így addig jól kipihenem magam és még jobban fog menni a futás. Most a kis fecniket is magabiztosan fogtam, így a rendes bójákkal már nem lehet gond. Mennie kell és menni is fog! Önbizalommal telve várom hát a jövő hét szerdai rajtot.
 
Összesen 9km, 300 szint és 75 perc.

Térkép

Újra a töbrök között

2006 augusztus 6, 14:35Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Fekete Zsuzsi tervezett egy pályát ma délelőttre az egyik Szilice melletti terepre, amit Bogos Tomi vezetett fel ezúttal WC papírral. Igen későn keltünk fel, így már elmúlt dél, mikor Tomi nekiindult a felvezetésnek, majd rövidesen az eső is igen rendesen eleredt, így bosszankodhattunk, hogy miért nem edzettünk korábban. Szerencsére a fennsík szélén a buszmegállónál van egy remek kis bódé, amiben kényelmesen elfértünk és nem is áztunk meg.Szlovák edzőtábor 3. pálya
Mielőtt elindultunk volna a pályára beestek a Szlovák válogatott lányok, akik igen rendesen eláztak. Visszaszállítottam őket a szilicei szállásukra, majd egy másik körben az addigra beérkező fiukat is, köztük Bartak Lukast, akivel időközben Skulóék megbeszélték, hogy délután együtt fogunk edzeni.
Az eső közben elcsendesedett, így nekiindultam a pályának. Rögtön a kettesre hibáztam egy nagyobbat, úgy 3 percet, de utána jól ment a tájékozódás és a futással sem volt különösebb gond. A pálya végén még túlfutottam az egyik ponton és két helyen se láttam meg a szalagot, de azért innentől jól haladtam és a bő 8km-es pályán mentem végül 63 percet.
A nem túl nyerő időjárás ellenére élveztem a futást és éreztem magamban erőt is, így már nem estem keltem úgy a pályán, mint az első edzőtáborban. A tájékozódással sincsen különösebb gond, ha rendes pontok lesznek kint, akkor nem lesz semmi gond, csak jól rá kell koncentrálni a versenyre.
 
Összesen 10km, 300 szint, 63 perc.

Térkép