TTEV és hosszú futás

2007 december 1, 19:12Címkék: , , , , , | Nincs hozzászólás


Pusztavámra mentünk ki a TTEV edzésre és egyben ARAK évzáróra és én kezdetben csak egy könnyű futást terveztem. Nem is nagyon kajáltam rendesen, gondolván, hogy egy könnyű futás előtt teljesen mindegy mennyit eszek.
Kint aztán kiderült, hogy mindenki pályát fog futni és így futhatnék egyedül, ráadásul Gyurika csak ma van a Vértesben, így a holnapi hosszú futás is megdőlni látszott. Így végül meggondoltam magam és kimentem én is a leghosszabb pályára, méghozzá domborzati fázissal.
A bokám miatt nem akartam eredetileg pályát futni, de mivel volt nálam szöges és leukoplasttal is leragasztottam a bokám, így nem aggódtam a terep miatt.
A pályára Gyurikával és Makrai Évivel együtt indultunk ki. Közös térképes futást úgyis rég csináltam, no meg így legalább nem kellett egyedül futni. Már az elején is tetszett a dolog, hisz rég futottam terepen. Hó alig volt és kellemesen telt a pálya. Gyurika a 7-es ponton levált rólunk, mert másik pályát futott és innentől Évivel ketten mentünk tovább.
Én többször előre futottam, főleg a fölfelékben, de aztán mindig megvártam Évit, vagy pl. elkevertem és azért ért utol. A tájékozódással nem nagyon foglalkoztam, inkább örültem annak, hogy a bokámnak semmi baja.
Egy dolgot azért megfigyeltem: Mivel Évinél rendes térkép volt, nálam pedig domborzati fázis, így aztán benne sokkal jobban bíztam, mint magamban. Többször előfordult, hogy azért korrigáltam az útvonalam, mert láttam, hogy Évi másfelé megy mögöttem. Ebből szinte mindig hiba lett, mert elhúzott Évi egy irányba és ez még akkor is igaz volt, mikor Évi amúgy jól ment, csak épp nem azon az útvonalon, amin én terveztem.
Versenyeken is megfigyeltem már, hogy gyakran elhúznak más futók, főleg ha bennük jobban bízok, mint magamban. Ezzel majd valamit kezdenem kell.
A pályát végül 72 perces idővel fejeztük be, amiből olyan 3 percet álltam egy helyen Évire várva. Nem egy nagy idő a bő 9km-es pályán, de én nagyon élveztem és alapvetően kellemes tempóban telt. Öröm volt terepen futni.
Mivel Gyurika vissza akart futni Gántra, így átvettem az edzőcipőt és csatlakoztam hozzá. Olyan szűk 8km-en át mentem vele és bő 42 perc után fordultam meg. Innen már Gánt felé csak le kellett volna csorogni és nekem is jobban tetszett volna ha ott fejezem be az edzést, de vissza kellett futnom a kocsihoz. Ezt részben terepen toronyiránt tettem, részben aszfalton, de már nem igazán esett jól. Éreztem, hogy éhes vagyok és bár alapvetően semmi problémám nem volt már nem vágytam a visszafele futásra egyedül.
Még sikerült is egy helyen elnéznem az utat, amit aztán újabb terepfutással korrigáltam. Az a része viszont még a végén is tetszett.
Összességében sikerült összehoznom egy hosszú futást, egész sok terepfutással és térképezéssel. A bokám nagyon jól bírta a futást, ennyire panaszmentes a sérülésem óta sose volt tájfutás közben. Úgy tűnik még a végén megmaradhatok tájfutónak, 🙂
 
Összesen 26km, 650 szint, 152:26

Hozzászólás írása