Késő délelőtt indultunk Budapestről az autómmal a Főiskolás VB-re. Koprivanacz Imivel és Skulóval hármasban utaztunk Egerig, majd onnan Gyurkó Fannival és Kovács Ádámmal kiegészülve öten.
Egerből nem egyenesen Kassára utaztunk, mert minimális kitérővel részt tudtunk venni Szilicén a terepbemutatón.
A többi nemzet nagybusszal érkezett Kassáról és feltehetően már induláskor megkapták a térképet a pontokkal, így mi a saját térképeinkre átrajzolt pontokkal vágtunk neki az edzésnek.
Bemelegítésnek csak felfutottam az első út melletti pontig, mivel nem szerettem volna túl sokat futni. Fél órát épp elégnek gondoltam, de a lehető legtöbbet szerettem volna térképezni, így 5 perc sem telt el és már a pontokat fogtam. Kicsit óvatosan mozogtam, nehogy megsérüljek a sziklás terepen, de szép fokozatosan felvettem egy egész normális tempót és sorra fogtam a pontokat. Hiba nem sok volt, de bizonytalanul érkeztem a pontokra, egyszerűen nem voltam elég magabiztos. Könnyű tempóban nem sikerült eléggé koncentráltan futni, de ez nem igazán izgatott, mert éreztem a térképet és a pálya vége felé már a pontokat is sokkal tudatosabban fogtam. Nem a bóját keresve, hanem az objektumra figyelve. Megfogtam minden berajzolt pontot, csak pár nagyon egyszerű maradt ki, amit eleve nem is terveztünk.
Mindenképpen szerettem volna repülőzni a végén, így egyből el is kezdtem és szép lassan a terepről megérkezve csatlakoztak a többiek is.
A régi VJ szögesemben futottam, mert a Jalas oldalán már van egy lyuk és gondoltam, ha már elhoztam tartaléknak a VJ-t, akkor ki is próbálom. Először nem értettem miért tettem félre, mert látszólag semmi baja az elhagyott 6-7 szöget leszámíta, de futás közben már éreztem, hogy pont ez a baj, mert kegyetlenül csúszkáltam. Hát ez van, marad a kicsit szakadt Jalas, aminek még megvannak a szögei. A VJ szöges amúgy sokkal jobban fogja a lábam és kevésbé érzem meg, ha belerugok valamibe, így azthiszem vissza fogok térni rá, igaz már csak új modell van, amit még nem próbáltam. Elgondolkoztam, hogy ez már megint a mi csóróságunk, a világversenyre két szakadt cipővel utazom és ezzel még nem is vagyok rossz helyzetbe a csapat többi tagjával szemben. Nem a pénzen múlik a dolog, de szerintem a Norvégok közül aligha van olyan, akinek nem a legmegfelelőbb cipője van.
Összesen 7km, 200m szint és 42 perc.
Kellett ez a futás és tulajdonképpen jól is sikerült, mert a végére már jól ment tájékozódás és minimális hibával fogtam meg elég sok pontot. Fizikálisan mehetne ugyan jobban, de fontos verseny előtt mindig azt várom, hogy sokkal jobban menjen, mint korábban.
Időben megérkeztünk a szállásra és elfoglaltuk ötödik emeleti szobáinkat. Szerencsére nem volt meleg odabent, mert nem a legszerencsésebb a legfelső szint déli oldalán szállást kapni, de ez most nem okozott gondot az időjárásnak köszönhetően. Magyar középiskolás koliban kétágyas szobákban, felújított vizesblokkal teljesen jó helyünk lesz itt. Lehet pár gazdagabb ország versenyzője nem találja legjobbnak az épületet, de a mi igényeinknek azthiszem bőven megfelel.