Diagonál nyom fektetés, sífutás edzésként

2010 január 30, 10:50Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Reggelre igen nagy hó esett és még rendesen szállingózott, mikor elkezdtem futáshoz öltözni. Szeretek friss hóban edzeni, de ilyenkor sífutni lenne az igazi. Mivel azonban öcsém sífutó léce épp nem kellett senkinek, így a futást gyorsan le is cseréltem sífutásra. A tervezett intenzívebb futást úgy sem tudtam volna ma megvalósítani a nagy hó miatt.
Az utcákon érdekes volt eljutni az erdő szélére, mert a letaposott keréknyomokban jól lehetett csúszni, köztük viszont rögtön megakadt a léc. Botozni pedig csak az aszfaltot karistolva lehetett volna, de ezt főleg hazafele kihagytam.
Az erdőben már jól lejárták szombat délelőtt révén a havat, így a lábnyomokban nem lehetett olyan nagyon jól haladni. El is határoztam, hogy fektetek magamnak egy kis körön diagonál nyomot. Ez végül egy 720 méteres karika lett, aminek az egyik feléről biztosan tudtam, hogy nem járja le senki, a másik felén meg elég széles volt az út, hogy bőven tudjak a letaposott részen nyomot fektetni.
Meg is jártam az első kört szép nyugodtan, majd élvezve a nem túl tökéletes (azthiszem kicsit szűkre vettem a léctávolságot) nyom előnyeit mentem még 7 kört, így összesen. Ez alatt átlag pulzusom végig 160 fölött volt és egyre gyorsuló köröket mentem. Ez részben a nyom körről-körre javulásának, részben annak volt köszönhető, hogy be akartam az időt 5 perc alá szorítani. 5:17-ről tudtam lemenni 4:57-ig és a legjobb körbe még egy esés is belefért. 172-es átlag és 175-ös max pulzus volt a legjobb köröm jellemzője.
Sajnos a nyom azon része, ahol emberek jártak hamar megsemmisült. Hiába volt már egy egész jól letaposott rész neki, mert szinte minden 5 percben szembesültem vele, hogy valaki megsemmisítette a nyomot. Kezdetben megkértem az arra járókat, hogy ne a sífutó nyomban menjenek, majd mikor az egyik ilyen megkért család egy körrel később a nyomban poénkodott (a gyerekük angyalkázott pont a sífutó nyom közepén), akkor feladtam és beletörődtem, hogy minden körben a felét nyomkijárással teszem meg. Ezt az egész sífutó nyom letaposást annak tudom be, hogy az emberek tudatalatt biztos sífutni akarnak és ez a belső erő vonzza őket a sífutó nyomba. 🙂
Visszafelét már lazábbra vettem, de még így is egész magas átlagpulzussal haladtam ma egész edzés alatt.
Egyébként a pikkelyes léc nem volt valami ideális. Állandóan feltapadt a talpára a hó, így erősen oda kellett figyelni, hogy miként lépek el. Gyakorlatilag azért is estem keltem, mert annyira igyekeztem csúsztatni a lécet.

Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 157
Átlagtempó: 7:54

Összesen 9km, 71:23

Hozzászólás írása