Ez a hét arról szólt már, hogy a HOB-ra normális állapotba kerüljek.
Hosszú idő után a többiek hatására újra szénhidrát-kúrát csináltam, ami abból állt, hogy a vasárnapi verseny után szerda estig nem ettem egy falat szénhidrátot sem. Se cukor, se tészta, semmi ilyesmi. Tojáson, tejtermékeken és húsokon éltem. Aki nem próbálta nem tudja mennyire nem jó dolog ez, főleg ha még közben futni is kell. Én pedig egy keveset futottam.
04.05. Hétfő: 8km, 43:13 Lőrincen 10 repülővel egy szenvedős karika.
04.06. Kedd: Gyurikával Budaörsig szintén egy nyolcas, amiben repülők megint akadtak.
04.07. Szerda: Pihenő
04.08. Csütörtök: 7km, benne 8 repülővel Csákányospusztán
04.09. Péntek: pihenő
A szénhidrát-kúra második fele már sokkal jobban fekszik, édességet és kenyeret, tésztákat tömtem magamba ezzel feltöltve az előtte sokkolt raktárakat.
Most itt tartok és jön a Hosszútávú OB, az év első versenye, ami tényleg számít nekem.
Esélylatolgatásnak nincs sok értelme, mert gyenge vagyok és így megjósolhatatlan mi lesz. Az biztos, hogy megtettem mindent az utolsó héten és próbáltam a legtöbbet kihozni a nem túl fényes felkészülésemből. Az azért bíztat, hogy a télen volt 3 olyan futásom, ami 3 óra fölött volt és ebből kettőt különösebb megerőltetés nélkül kibírtam. A tél elején még elég sokat is edzettem, de ugye sebességem szinte nulla.
A szénhidrát-kúra remélem lendít rajtam valamit, mint ahogy az is, hogy most elsőször leszek pihent egy idei versenyre. Ráadásul a héten repülőztem minden futás végén és sokat gimnasztikáztam is, ami szintén nem árthatott.
Aminek a legjobban örülök, hogy a bokám rendben van, szóval jöhet a küzdelem.
Számszerűsíthető célom nincs. Végig akarok menni úgy a pályán, hogy ne maradjon számottevő idő technikailag a pályában és fizikálisan pedig ne törjek meg, vagyis az utolsó méterekig hajtani kell. Ha ez sikerül, már elégedett leszek, függetlenül a helyezésszámtól.