Nem volt vészesen kemény a tegnapi edzés, de a második 140km-es hét vége felé már kellőképp fáradtnak éreztem magam az edzés előtt is. Nem is vártam nagy csodát a mai edzésen, csak igyekeztem végigcsinálni mindent és nem törődni a sebességemmel.
A válogatott technikai edzésén vettem részt Nagykovácsiban, ahol a bánya fölötti célba futottunk fel először Tornai Szabolccsal, majd a páros edzés rajtjába. Innen egy hibázás felismerésére és korrigálására szolgáló edzést futottunk, ami abból állt, hogy váltott vezetéssel mentünk és egyikőnknek egy távoli pont volt berajzolva, így a feladata a pont melletti elfutás volt, míg a másiknak azt kellett figyelni mikor megyünk már rossz irányba és lekanyarodni időben, megfogva a pontot.
Nem sikerült valami fényesen ez a feladat, mert Szabolcs és én is elég szépen hibázgattunk. Az első saját pontomra menet (2-es) szépen nem vettem észre a bozótos nyiladékot és jól túlfutottam. A másik két pontomat nagyjából jól sikerült megfognom, de így is igen sokáig tartott ez az edzés. Visszafutottunk a jó 1km-re lévő célba, majd én még el is mentem kocogni, hogy ne fagyjak meg a 3 körös egyfős váltó tömegrajtjáig. Olyan 1,5km-t futottam, plusz nyújtogattam kicsit, de így is majd odafagytam a nagy hidegben mire elrajtoltunk.
Három darab 3,3 – 3,5km-es pálya várt ránk, amelyek meg voltak farsztázva és így mintegy 1 fős váltó futhattunk egymás ellen. Az első kör elején rögtön a kettes pontra becsúszott egy apró hiba és így kis ívvel fogtam a pontot, de még mindig jobban mint a többiek. Bár Isti ekkor már árkon bokron túl járt, én csak azt láttam, hogy Ádám van csak pár méterrel előttem, mögöttem meg az egész mezőny loholt. Ez kicsit fellelkesített, bár ettől még nem tudtam túl gyorsan felfutni a hegyre, de azért üldözőim előtt fogtam hiba nélkül a 3-as pontom is, majd nyomtam tovább felfele. Az út azonban csak nem jött és fent nyilvánvalóvá vált, hogy átfutottam rajta úgy, hogy nem vettem észre. Ennek következtében vissza is kerültem a fő bolyba. Az 5-ös pontra aztán sokakat visszaelőztem, de a 6-os és 7-es pontra is hibáztam, így az első kört az Ifi fiukkal egyszerre fejeztem be.
A második pályán aztán már kevésbé voltam lelkes és az 5-ös ponttól kezdve mindegyikre hibáztam, így egy csöppet sem kerültem előrébb és igen fáradtan mentem ki a 3. pályára.
Ezt végre sikerült nagyjából hiba nélkül letudni, így az ifi fiuk csapata előtt értem célba, de ez csak annyit jelent, hogy ők is elfáradtak a végére, mert már nagyon gyenge tempót futottam.
A három pálya együtt volt 10,2km, amin én 77:28-at mentem. Nem egy acélos idő, főleg azt figyelembe véve, hogy Isti és Ádám 59 percet futott.
Levezetésképp még kimentem lebontani 3 pontot, ami alatt összefutottunk Szabolccsal, így együtt fejeztük be az edzést, ami igen hosszúra nyúlt. Éreztem is, hogy erő még úgy-ahogy van bennem, de nagyon fásultan mozgok, ráadásul a bokám is elfáradt az edzés végére.
Szerencsére baja nincs, de vissza kell térnem a bokatornához, hogy ne fáradjon el előbb a bokám, mint én.
A mai edzés jó volt több szempontból is. Egyrészt fizikálisan mindenképpen jól jött, hogy ilyen sokat futottam terepen, másrészt végre idén először futottam rendesen térképpel. Az idővel most még nem foglalkozom, azzal ráérek pár hét múlva törődni, mikor frissebben állok majd rajthoz az idény első versenyein. A részidőket se elemzem ki részletesen, főleg, mert a farsta-rendszer miatt elég nehéz is lenne.
Összesen 24km, 700 szint, 160:47