Hosszú futás volt mára előirányozva és mindezt délelőtt kellett megcsinálnom. Szerencsére Geri rögtön igent mondott az invitálásomra, bár megjegyezte, hogy mostanában szinte semmit nem futott, így nem fogja bírni. Tibi pedig a hegy ellen ágált, de azért csak belement a reggeli találkozóba.
Persze Tibit végül mégsem sikerült felcsalni a hegyre, így a lábánál visszakanyarodott a városba benzingőzt szívni és szétverni a térdeit az aszfalton. Ennyiért viszont nem kap címkét! 🙂
Gerivel megkezdtük a hegyre való felkapaszkodást és nagyon nem haladtunk. A fölfelét kemény 24:23 alatt sikerült letudnunk, de legalább az átlagpulzusom nem volt az egekben (154). Főleg lábra volt nehéz a pár ember által taposott nyomokban ugrálni.
Fent aztán 40 centi szűz hó fogadott minket. Pontosabban egyetlen ember elment előttünk, de sokat nem számított, hogy járt ott. Azt hittem nem lesz nagyobb a hó, mint hétfőn volt, de tévedtem. Ráadásul odafent ekkor még nyoma sem volt az olvadásnak.
Kiverekedtük magunkat a dózerre és itt Gerivel búcsút intettünk egymásnak. Én mentem balra a Westel torony felé, Geri pedig hazafelé. Az úton előbb 5 centi friss hó volt, majd később 10. Igaz ugyan, hogy voltak nyomok is, de abban még rosszabb volt futni és nem is tartott sokáig. Aztán a jobbkanyar után már volt futható nyom, így itt fel is gyorsultam az addig 8 perc körüli tempóról és 80 percnél már meg is fordulhattam. Kicsit rémisztően hatott a 2 óra 40 perces futás gondolata, de hazafele már lefelé volt, szép idő volt és élveztem a futást annak ellenére, hogy nem nagyon haladtam. Hamar el is repült a visszafelé. Többek közt Geri hóba taposott méteres betűkkel írt "Toljad Zoli!" felirata szórakoztatott, de Gyulai Zolival is szembetalálkoztam. Kutya sincs ilyenkor a gyönyörű időben a hegyen, leszámítva persze a tájfutókat!
A csemetéskert előtt aztán elkezdődött a locspocs az úton, majd a göröngyösre taposott út és a Turul lépcső is vicces volt, bár szerencsére már pont futható. Gondolom ma még elég sokat fog olvadni és akkor már teljesen használható is lesz.
A lépcső aljában aztán utolértem Gerit, aki nem győzte magát szórakoztatni mindenfélével a visszafelében és nem is sokat futott. Innen aztán szépen hazakocogtunk és én meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen jól bírtam a 20km-t, ami még 400 méterrel több is lett. Visszafelé ráadásul kőkemény 6 perces tempóban repesztettem. 🙂
Persze friss sem vagyok. Fölfelében csak azért nem jegyeztem meg Gerinek, hogy Sunka az életemre tör, mert nem ő mondta, hogy 40 centi hóban fussam le a húszast. Így viszont utólag teljesen elégedett vagyok. Szép időben futottam a hegyen egy néhol kemény, néhol lazább hosszút. Főelg lábra volt kemény néhol, tüdőre és keringésre kevésbé, de ez nem baj. Úgy is gyenge vagyok a fölfelékhez, hát most erősödtem egy kicsit.
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:55
Átlag pulzus: 140
Átlagtempó: 6:55
Összesen 20km, 500 szint, 141:27