Éjszaka is 30 fokban 10km

A kegyetlen hőség miatt úgy döntöttünk Gerivel, hogy ma egy éjszakai futást nyomunk, így ennek megfelelően este fél 10 után indultunk futni fejlámpával. Rögtön az elején megcsapott minket a kinti meleg, ami tekintetbe véve, hogy a lakásban sincs hűvös lehetett minimum 30 fok.
Nem erőltettük a tempót, ráadásul csak egy lámpánk volt, így igen lassú lett a szokásos 10km-es körünk. A fölfelében is negatív rekord született (11:04 148-as átlagpulzussal), de legalább jóléreztük magunkat és végig pofáztunk.
A meleg miatt viszont nincs értelme ilyenkor futni, mert ekkor sem lehet elkerülni.
 
Összesen 10km, 220 szint, 57:20
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 135
Megnyugvási: 32 (136/104)

Hosszabb futás négyesben

Egész komoly csapat jött össze a mai edzésre. Skuló és Geri felugrott hozzánk, majd Zita is csatlakozott hozzánk a házuk előtt, így négyesben futottuk le pont azt a kört, mint egy hete. Nagyvölgy, majd balra ki a dózerig, Kisréti vadászház, le a nagyúton a hajtűkanyar alá és vissza a Turulhoz.
Érzem magamon a tegnapi résztávot, de azért nem szakadtam szét még a fölfelében sem, majd a lejtősebb részek kifejezetten jólestek. Végig volt miről beszélni, így igen hamar eltelt a futás.
Múlt héten nem tudom miért tartott 10 perccel tovább az edzés, mint most, mert csak egyszer futottunk vissza akkor Geriért és a végén is csak egy kis plusz karikát tettem bele. Úgy tűnik akkor aligha lehetett meg a 20 kili, mert a mai is csak alig lehet 18, sőt talán annyi sem.
 
Összesen 18km, 400 szint, 95:21
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 136

Gyorsulok! 5x1000m 3:08 és 3:14 közé

Délután újra lementem Geriékkel a TSC edzésére.
A bemelegítés ugyanúgy zajlott, mint múlt héten azaz olyan 2,5 kili lendületesebb futás után 6×100/50 jött, majd 4 lendületesebb repülő. Lehet az egyik repülőben meghúztam kicsit a bal combomat, mert ezután ezt néha éreztem.
Enyhén szólva tartottam a mai edzéstől, mert 5×1000 métert irányoztak elő a számomra, mint a legtöbbünknek. Geri viszont 6×1000 métert futott, míg Csilla csak 3-at. Pihenő szerencsére 3 perc, ami számomra szokatlanul sok, hisz régen max. 2 perc pihenő volt az ezrek között. A tempó volt az ami vészesen erősnek tűnt, mert 3:10-es ezreket nagyon rég nem futottam már, most viszont ilyeneket kellett volna. Múlt héten a 3:20 is épp elég volt, így kizártnak tartottam, hogy meg tudom csinálni az edzést. Fel is merült, hogy 2x2x1000 métert fussak közte kihagyva egyet, de végül nem így alakult.
 
3:14,7 (177/111)
3:10,2 (181/114)
3:12,1 (182/117)
3:12,5 (182)
—-
3:08,2 (181/139)
 
Az első 2 ezer métert megcsináltam az élbolyban, majd a harmadikban lemaradtam Csillával és csak a végén léptem ki mellé, majd a negyediket már 500 métertől teljesen egyedül küzdöttem végig, mert Geri messze előttem ment, míg a többiek tőlem maradtak le.
Ezután jobbnak láttam, ha kihagyom az ötödik ezret és az utolsóra állok vissza. Lehet kibírtam volna egyben is, de valószínűleg csak Csillával tudtam volna olyan 3:15 körül befejezni. Így viszont 9 perc pihenő után én vezettem fel az utolsó ezret és csak 500, illetve 700 méternél ment el mellettem Baggio és Geri. Kicsit küzdős volt a vége, de azért egész jól behúztam magam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ezer métert tudok, azt meg végleg elképzelhetetlennek gondoltam, hogy ilyen egész jó átlagra megcsináljak 5 darab ezret.
Nagyon örülök ennek az edzésnek, úgy tűnik gyorsulok rendesen és azért ennek nem kis köze van ahhoz, hogy múlt héten is résztávoztam a TSC-s atlétákkal, valamint vasárnap is gyorsat futottam. Jó lenne minél többször lejárni hozzájuk a pályára, mert egyrészt jó csapatban edzeni, másrészt ez az ami a fejlődéshez kell. El tudnám képzelni, hogy heti 3-4 alkalommal is a TSC-vel eddzek, kár, hogy ez az nem fér bele az időmbe. Pedig ki tudja. Tán még egy szögesbe is beruháznék idővel. 🙂
Levezetésnek futottam majdnem 3 kilométert, de már így is én voltam aki legtovább körözött. Nekem lehet csak megszokásból, de több bemelegítés és levezetés kell, mint az itteni atlétákkal.
 
Összesen 13km, 60:36
 
Max. pulzus: 183
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 42 (181/139)

10km hegyen, plusz repülők

Gerivel futottunk egy szokásos tizes kört a nagyvölgy felé kezdve. Geri mostanában nincs jó passzban és egy kicsit én is érzetem még a tegnapi futást, de azért egész jó tempóban futottunk a meleg és fülledt időben. A nagyvölgyben a fölfelé 9:25 lett (157-es átlagpulzus) ami a mostani futásokhoz képest jónak mondható, ebből még akár rekord is lehetett volna ha továbbmegyünk felfelé. Persze eszem ágában sem volt felmenni a tetőre, így szép nyugisan visszafutottunk a Turulhoz, ahol én még csináltam 10 repülőt. Nem igazán esett jól a repülőzés, de ez mindig jót tesz, no meg mostanában úgyis a gyorsításon van a hangsúly.
A mai napra ez az edzés tökéletes volt.
 
Összesen 11km, 220 szint, 60:43
 
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 33 (141/108)

Megalódusz futófesztivál – 7125m – 26:07

Ma a Megalódusz futófesztiválra mentünk át Geriékkel, ahol a TSC-s atlétákhoz csatlakozva melegítettünk. Ezt én kevésnek találtam, így még mielőtt belekezdtünk volna futottam jó 1km-t, majd velük is bő kettőt. Gimnasztikáztunk és repülőztünk vagy 6-ot a rajt előtt. Az egy körös távon (7125m) indultam, mert a 30km-nek most nem lett volna sok értelme bár biztos tetszett volna, hogy viszonylag könnyen meg lehetett volna nyerni.
A tervem az volt, hogy csak lendületesen futok az elején, semmiképp sem futom el és ha jól megy, akkor a második felében gyorsítok. Totál szétfutni nem akartam magam és így nem igazán láttam megdönthetőnek a tavalyi maraton váltón elért 25:41-es időmet, ami 3:36-os tempó.
A rajtnál ennek megfelelően hagytam a 10 fős élbolyt elfutni, amiben többek között Geri is ott volt és szépen beálltam a követő bolyba, ahol Reichnach Csilla és edző-apukája Reichnach Feri is ott futott. Egész jónak, de még jólesőnek véltem a tempót. Fel is merült bennem, hogy fel kellene futni az élbolyra, de mivel abban futott például Stépán Zsolti is, így öngyilkosság lett volna az ő tempójukat felvenni. Pulzusom az elejétől bőven 170 fölött volt, majd később 180 környékére is felment.
Úgy 2km környékén kezdett szétszakadozni a boly és ekkor értünk utol egy futót az első csapatból, de már látszott, hogy egy másik is lemaradt. Úgy 3km tájékától már nem esett jól a futás, de még minden szenvedés, vagy küzdelem nélkül haladtam és igazából kezdtem azon agyalni, hogy gyorsítani kellene. Ekkor már csak a Reichnach család futott mellettem igen egyenletes tempóban. Mikor elhagytuk a 9. helyen futó versenyzőt is már néha előreálltam, majd olyan 16 perc környékén az egyik ilyen előreállásból elszakadás lett. Olyan 10 méterre távolodhattam el Csilláéktól, mikor kezdtem érezni, hogy ez nem biztos, hogy jó döntés volt, mert kezdett kifejezetten nem jólesni a tempó. Innentől küzdöttem a méterekkel és nézegettem az órát, hogy mennyi lehet még hátra. Előttem nem volt senki és már nem is számítottam rá, hogy utolérhetek valakit, mikor megláttam Gerit. Látszott rajta, hogy nem hajt, leginkább úgy festett, mint aki feladta, de még becsületből végighajtja és ez így is volt. Amikor a tópartra kiértünk az úton akkor értem egyből mellé és mondtam neki, hogy jöjjön, de nem reagált, így elléptem mellette. Nem volt nagy sebességkülönbség kettőnk között, de nem hallottam magam mögött. Itt már kellőképpen nem voltam jól, mivel Gerire való felfutás kicsit kikészített, de ekkor már nem lehetett belassulni, mert gáz lett volna. No meg amúgy is kellett a lelkemnek, hogy Geri előtt érjek be, ha már egyszer nem jött el velem.
Kiszenvedtem a végét, de az már látszott, hogy kevéssel ugyan, de elmaradok tavalyi időmtől és végül 26:07-el haladtam át a célvonalon a 8. helyen. Tulajdonképpen egész elégedett vagyok az időmmel, mert a győztestől is csak bő 3 perccel kaptam ki és sokaknak nem ment úgy ma, mint korábban, így Geri és Dávid (TSC-s srác) is több, mint egy perccel elmaradt a legjobbjától. Nem volt ugyan ideális futóidő, de egy ilyen árnyékos pályán nem volt zavaró a meleg és a végén kicsit szembefújó szél is megszokott már. Szilveszteri futáson futottam még itt egy 29:10-et, igaz akkor nem hajtottam.
Most a tempóm 3:39-es ami várakozásaimnak megfelelő. Jövő héten ha jövünk a Maraton váltóra, akkor nehéz lesz jobbat futni, főleg ha épp egyedül kell majd futnom. Azért akármi is lesz jó lenne 26-al kezdődő eredményt elérni és ha minden összejön akkor javítani a mai időmön.
Azért azt jó érezni, hogy tavaly egy Középtávú OB 4. hely és Rövidtávú OB 5. hely között csak 26 másodperccel voltam gyorsabb. Ezt az rekordom most nem reális megdönteni, de azért titkon bízom benne.
 
Összesen 14km, 61:07
 
Max. pulzus: 185
Átlag pulzus: 177
Megnyugvási: 55 (183/128)

Gerivel egy kicsit őrült 13-as

Délután Gerivel mentünk ki futni egy könnyűt a hegyre és bár elvileg csak 10km-t terveztünk több lett belőle. Az elején valami szörnyen ment a futás és a lépcső is pocsékul esett, bár a fölfelé 5:48 lett (157-es átlagpulzus), ami egész elfogadható, igaz majd meghaltam.
A Kisréti vadászházhoz tettünk egy kört, majd visszafelé a csemetéskert után megnyomtuk a felfelét. Kegyetlenül megpörgettem, Geri nem is nagyon tudta követni, bár küzdött ő is rendesen ezen a kb. 300 méteren. Érdekes volt, hogy a lábaim nagyon mentek és csak a végén kezdtem nem kapni levegőt, majd persze jól bezsibbadtam már megállás után. Ilyet rég éreztem, mert még a kezem is majd leszakadt.
Én még kitaláltam, hogy repülőzzünk kicsit, amit Geri másfelé tervezett, mint én, így kerültünk ki a kisréthez, ahol nyújtogatni szoktam néha és innen újabb ötlettől vezérelve felugrottunk a Bányász kilátóba. Visszafelé a nagyúton csináltunk jópár repülőt, így végül egész jó kis edzés lett és ami legalább ilyen fontos jókedvűen edzettünk.
 
Összesen 13km, 300 szint, 69:32
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 45 (138/93)

Résztáv a TSC-s atlétákkal

Szerencsére úgy alakult a mai napom, hogy délután el tudtam menni a TSC atlétikai edzésére Gerivel és Bencével.
Fura volt, hogy nem tájfutókkal, de még csak nem is csupa hosszútávfutóval kezdünk bemelegíteni és persze a közel 4 perces tempó se megszokott a mostani bemelegítéseim során, de azért kibírtam azt a bő 2,5km-t.
Elég lassan haladt a bemelegítés, mert ezután gimnasztikáztunk, majd futottunk 6 intervallt, ami náluk 6×100 métert jelent közte 50 dzsoggal. Ezután persze rohant mindenki az öltözőbe a szögeséért, amit a repülőkhöz már fel is vettek. Csináltunk 4 repülőt, de nekem ez is fura volt, mert köztük volt vagy 1 perc pihenő.
A program 600, 1000, 2000, 1000, 600 volt, valamint nem mindenkinek még egy 1000 és 600 méter. Az első 600 métert 3:10-es tempóban 1:54-re kellett hozni, majd 3:20-as ezer következett egy 7 perces kétezerrel és feltételeztem, hogy ezután is marad ez a tempó.

600m: 1:53,8 (162, 175) 2 perc pihenő
1000m: 3:17,2 (170, 182) 4 perc pihenő
2000m: 7:01,9 (171, 180) 5 perc pihenő
1000m: 3:20,8 (174, 181) 4 perc pihenő
600m: 1:48,6 (168, 172) 4 perc pihenő

Fura volt 4-5 fős bolyban csinálni az edzést, de szerencsém volt, mert a fiuknak ma könnyű résztávjuk volt és egy 3000 méterre készülő 18 éves lány (Reichnach Csilla) tempójában csináltuk az edzés elejét. Csillának az első 200 után gondjai támadtak, így a második 1000-ben már én is elléptem tőle. Az edző (Reichnach Ferenc) az utolsó hatszázra 3 perces tempót, azaz 1:48-at kért, amit minden mindegy alapon én is megpróbáltam, de 200-nál már láttam, hogy a többiek tempója gyors és nekem sok is, így lemaradtam. Mondanom sem kell, hogy nyomtak a srácok egy 1:42-t, én viszont baromi boldog voltam az 1:48-ammal.

Megcsináltam az edzést és ez most sem tempóban, sem távban nem volt kevés.
A többiek közül páran csinálták tovább az 1000 és a 600 métert, aminek az elejébe még én is beálltam, így futottam egy 53,2-es 300 métert és egy 32,5-ös kétszázat.
Levezetés kicsit kevés lett, egészen pontosan 800 méter, mert az egyik srácot gyorsan el kellett vinni kocsival a Sárberki lakótelepre, de miután hazaértem még futottam 2,5km-t Dózsakertben.
 
Jó kis edzés volt ez a mai, remélem még sokszor lesz alkalmam csatlakozni a TSC-hez, de sajnos ez csak szerencsével és akkor is csak nyáron jöhet össze, mert csak a meleg miatt kezdik fél hatkor az edzést, amúgy meg valami lehetetlen 3 körüli időpontban,
 
Összesen 14km, 70:00

Reggeli átmozgatás Gerivel

Ma reggel Gerivel elmentünk átmozgatni egy 6km-t a már bejáratott reggeli Kertváros felé vezető körömön, persze az elején egy kis kitérővel Geriék felé. Az eleje szokásos módon nem esett jól, de aztán a második felében már meglepően jól éreztem magamat.
Jobb ketten futni egy ilyet, mint egyedül.
 
Összesen 6km, 40 szint, 30:33

 
Max. pulzus: 154
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 42 (149/107)

Turul után egyedül

Úgy volt, hogy ma Gerivel, Zitával és a harmadik kalandtúrás társukkal futunk, de mikor a találkozóhoz értem csak Geri volt ott. Ő már futott előtte egy kört, így volt benne kilométer, a többiek pedig nem voltak otthon, így ketten indultunk tovább. A Turul lépcsőn futottunk fel, majd a tetején Geri közölte, hogy ő nem jön tovább, mert fáradt. A fölfele egyébként 5:54 lett 150-es átlagpulzussal.
Én futottam egy kört a Kisréti vadászház felé, majd a Turultól Gerivel együtt hazakocogtunk.
Nekem egész jól ment a futás, feltehetően azért, mert az első 1km-t kénytelen voltam tolni, hogy ne késsek nagyon el. A legjobban azt az 500 métert élveztem, amit erdei talajon, lefelé futottam a vadászház közelében.
 
Összesen 10km, 250 szint, 52:49
 
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 47

Esti átmozgatás Gerivel

Délután átmentünk Tatára a Víz-Zene-Virág fesztiválra és én még az elején felhívtam Gerit, hogy este elmennék vele egy könnyűt futni. Jól éreztem magam a késő délután futott 20km ellenére és úgy gondoltam nem fog megártani egy könnyű átmozgatás.
A tömegben mászkálva aztán kezdtem érezni, hogy a mai nap azért kemény volt és ezen a meleg sem segített.
Azért este 8-ra átmentem Gerihez és a Síkvölgyi temető felé el is indultunk Gerivel. Az eleje nem esett valami jól, de kb. 2km után már jól ment és ahogy telt az idő úgy tűnt egyre könnyebbnek a futás. Még a temető előtt bekanyarodtunk jobbra egy kis úton és bár arra még sose jártunk korábban jó ötletnek tűnt.
Hamar vége lett azonban az útnak így némi szántóföldön futás után értünk csak ki az útra és a Bánhidai Erőmű tó mellett futottunk vissza a városba.
Ekkor már nagyon lazák voltak a lábaim és élveztem a futást és ez megmaradt egészen a végéig.
Gerivel jól elbeszélgettünk, jólesett a futás, így azthiszem megérte kimenni még futni így estefelé.
 
Összesen 8km, 37:45
 
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 44 (141/97)

Szokásos 10-es plusz egy kilivel

Hát az elmúlt két hétben nem sikerült egy dekát se leadnom, sőt még nehezebb lettem, mert ma reggel 76,0 kg-t mutatott a mérleg.
Délután bevásároltam teljes kiőrlésű rozskenyérből és gyümölcsből és elhatároztam, hogy a péksüteményeket száműzöm az életemből. Eddig ugyanis nagyfogyasztó voltam briósból, kakaós csigából és hasonlókból, no meg persze fehér kenyérből, amiket ha sikerül lecserélnem ilyen fekete kenyerekre, akkor valószínűleg sikerül normális súlycsoportba kerülnöm.
Délután még kicsit melegben indultunk futni Gerivel és a szokásos 10km-es kört toltuk, de egyikőnknek se ment túl jól. Geri még meg is állt egy-két fölfelében, így én volt, hogy visszafutottam érte. A futás második felére már jobban ment, de ekkor sem volt még könnyed a mozgásom. A végén még elfutottam Geriékig, majd még egy kicsit tovább, hogy Editet hazakísérjem Német óráról. Így gimnasztikáztam is egy kicsit és a táv is meglett 11km.
A futás elején megint éreztem a bokámat. Egyszerűen nem hajlik rendesen előrefelé, míg be nem melegszik.
A völgyen a fölfelé félútig 10:26 lett (150-es átlagpulzus), ami nekem most pont elég is volt.
 
Összesen 11km, 220 szint, 57:17
 
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 40 (140/100)

Végre újra futottam, 10km hegyen

Ma végre futottam.
Köhögök rendesen, de azért javul a helyzet és már nem tartom olyan vészesnek, hogy emiatt többet hagyjak ki. Szerencsére Gerivel összeegyeztettünk egy könnyű futást, amire Zita már korábban be volt szervezve, így hármasban futottunk egy 10km-s kört.
Az elején kicsit sokat köhögtem, a többiek mondták is, hogy nem kellett volna jönnöm még futni, de pár kili után már a köhögés is alábbhagyott. Jó hangulatban futottunk egy valóban könnyű szokásos 10km-s kört a szanatórium völgy felé kezdve, Zitáékhoz egy kis kitérővel. Az eleje nem esett jól, de a nagyvölgytől már végig élveztem a futást. A nagyvölgyben a felfele 10:28 lett.
Többiek már nagyban készülnek az augusztusi kalandtúrára, így ma már kajakozni is voltak, így aztán ők se akartak jobban hajtani, nekem meg ez most pont jólesett. Még egy kicsit győzködtek is, hogy száljak be a csapatba, mert kellene egy jó 4. ember. Hát mit ne mondjak, egyre inkább vonz egy ilyen kihívás, de gyenge lennék még hozzá és se biciklim, se normális felszerelésem, arról nem is beszélve, hogy sose másztam sziklát, kajakoztam és az egyéb extrém dolgok is kimaradtak eddig az életemből. Nem egy ilyen eredménycentrikus csapatban kellene kezdenem, ráadásul időpont alapján sem tudnék menni.
Szinte sajnálom, hogy kihagyom, de túl nagy vakmerőség lenne bevállalni.
Nincs valaki akit érdekelne a dolog augusztus elején? Geriék külön elvárása mondjuk, hogy Tatabányai, vagy környékbeli legyen az illető, de szerintem az idő előrehaladtával be fogják látni, hogy ilyen embert nem találnak. Ha lenne valaki, aki megfelelő, szerintem az ország másik végéből is bevennék.
 
Összesen 10km, 220 szint, 56:05
 
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási: 30 (151/121)

Laza futás se esik jól

Gerivel beszéltünk meg mára egy könnyű futást és nekem sikerült rábeszélnem, hogy ma felejtsük el a hegyet és menjünk Síkvölgy felé. Mentünk hát egy jó 8km-es kört, amit egy helyen meg is toldottunk. Nekem nagyon nem esett jól a futás és Geri is többször elkezdett hülyülni. Szemmel láthatóan neki se élete edzése volt a mai és nem is akarta komolyan venni. Többször megálltunk és nyújtást imitáltunk, majd mentünk lassan tovább.
A végén magamra erőltettem 10 repülőt már a Dózsakert szélén, majd még Edit elé is tettem egy kitérőt, de mivel előbb végzett a németórán, így lemaradtam róla.
Nem segített rajtam ez a mai edzés, de nem tudtam jobbat kitalálni. Azthiszem holnap is valami hasonlót futok, az eredetileg tervezett résztáv helyett.
Jobban kiütöttem magam a múlt héten, mint hittem. Össze kell kaparni magamat. Még az is felmerült bennem, hogy egy-két napot teljesen ki kellene hagyni.
A 60-as megnyugvási pulzusom sem ítélem meg pozitívan, sőt nem tudom mire véljem. No igen. Ez most tipikusan az az időszak amikor gáz, hogy nincs edzőm.
 
Összesen 10km, 51:17
 
Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 130
Megnyugvási: 60 (135/75)

Hosszú futás új futótárssal

Ma Gerivel és az egyik atléta társával, Szilágyi Tibivel mentünk futni egy hosszabbat. 20km-t terveztek a srácok hegyen, amitől egy kicsit tartottam, mert rég nem mentem hosszabbat, ráadásul tegnap kicsit nyomtam is az edzést.
Tibi félmaratonra készül, de szerencsére még nem tart olyan szinten, hogy ne bírjak elfutni vele, bár pörgősebb részeken lehet le tudna tenni.
A nagyvölgy felé indultunk és úgy alakult, hogy az elején én álltam előre és nem is ment olyan rosszul, de nem erőltettem különösebben. Félúton 9:17-nél voltunk (160-as átlag), ami nem is rossz idő, de azért a hétfői rekordtól jócskán elmarad, majd a második felében már Geri ment előre, Tibi pedig le is maradt. Egy kicsit soknak tartottam ezt a tempót egy huszas elején, de azért mentem Geri után, hisz alig ment gyorsabban, mint én az elején. A tetejére 15:39-nél értünk fel 165-ös átlagpulzussal, amivel sikerült 2 másodpercet faragnom az eddigi rekordomból és pont ugyanannyi volt a pulzusom, mint március 5-én.
Innentől azért visszavettünk a tempóból és beszélgetve haladtunk tovább Koldusszállás felé egy kellemes útvonalon. Még a dózer túloldalán is tettünk egy kört, majd úgy jöttünk vissza.
Tibivel megbeszéltük, hogy máskor is fogunk együtt edzeni, hisz nagyjából egy szinten lehetünk. Holnapra meg is beszéltünk egy 10-12 km lendületes futást, ami ugyan nekem lehet holnapra kicsit sok lesz, de mivel ma is jól éreztem magam és Tibi nem tűnt olyan vészesen erősnek bevállaltam.
A táv amúgy szűk 20km lett, amit Tibi Polar RS800SD órája mutatott.
Jó kis edzés volt ez, már kellett nekem egy ilyen hosszabb futás. Remélem máskor is nyomunk ilyesmit.
Azt kezdem nagyon nem érteni, hogy hirtelen mitől megy egész jól a futás. Ugyan elhagytam az antibiotikumot, de már előtte hétfőn is jól ment, úgyhogy nem találok rá más magyarázatot, mint hogy a pihenő lendített át egy holtponton és még bennem vannak a téli-tavaszi kemény edzések.
Remélem hamar összekapom magam és a Középtávú-Váltó OB-n még jobban fog menni a futás, akkor pedig már csak fejben fog eldőlni a dolog. Talán most azzal se lesz gond. Végre tudok teljesen pozitívan tekinteni előre!
 
Összesen 20km, 400 szint, 105:26
 
Max. pulzus: 172
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 48 (135/87)

Hatalmas új rekord a fölfelében

Ma jöttünk haza Csehországból és hazafele megálltunk Telc-ben, megnéztük a városkát és csináltunk pár fotót is, amelyek itt lesznek elérhetőek: http://telc.blog.hu/
Áthaladtunk azon a részen, ahol a rossz emlékű tavalyi Cseh középtávú OB volt és magával ragadott az erdő. Hihetetlenül szépek ezek a fenyvesek, kedvem támad futni bennük.
Azthiszem ha nem is válogatott szervezésben és nem is minden második hétvégén, de saját kedvtelésemre fogok jönni valamikor Csehbe versenyezni.
Miután hazaértünk Gerivel elindultunk futni és a 3 nap kihagyás azért éreztette hatását. Nem éreztem valami remek állapotban magam, de volt kedvem futni még a fülledt idő ellenére is. A szokásos 10km-es kört futottuk és az emelkedőn én mentem előre. Az út eleve csúszott, de erre még rátett egy keveset az eleredő eső is. Egész jó tempóban tudtam felfelé menni és még Geri is lemaradt kicsit. 8:41 lett a fölfele (163-as átlagpulzus), ami hatalmas új rekord. Ez nagyon meglep, mert az eddigi 9:15-öt március közepén igen jó állapotban futottam, most pedig 3 nap kihagyás után egy igen gyenge hónap végén sikerült ilyet futnom és nem is éreztem magszakadósnak a futást. Úgy tűnik a kihagyás után mindig jobban megy, mert az előző rekordot is egy nap szünet után futottam.
Ha még azt is beleszámítjuk, hogy most a talaj közel sem volt ideális a sár miatt, akkor szinte hihetetlennek tűnik ez a jó fél perces javulás.
Közben nem gondoltam volna, hogy ez különösebben jó idő lesz.
Innen visszacsúszkáltunk a Turul felé és egész jókedvűen telt el a mai futás hátralévő része. Ma szedtem be az utolsó szem antibiotikumot is, szóval mostantól jön a komoly felkészülés időszaka. Már csak 2 hét van a Középtávú – Váltó OB-ig, addig aligha tudok csodát csinálni, de mostantól már nincs lazsálás és végre talán jobban is fog menni a futás az antibiotikumok nélkül.
160-as pulzus fölött 8:57-et töltöttem, ami azért mutatja, hogy a fölfelét leszámítva nem volt különösebben kemény edzés.
 
Összesen 10km, 220 szint, 52:03
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási: 31 (141/110)

Buncu-kút oda-vissza

Gerivel mára egy hosszabbat terveztünk és el is indultunk Bunchu-kút felé. Nagyon nem esett jól a futás a melegben és mikor odaértünk leültünk kicsit pihenni. Iszonyú szép a táj és a forrás melletti padoknál igen jól elüldögéltünk.
Visszaindulni igen sokára sikerült és nem is ment valami jól. Eredetileg többet terveztünk, de aztán beértük ennyivel. Se nekem, se Gerinek nem ment túl jól, de nekem még ennyi se kellett volna mára.
Azért utólag nem bánom ezt az edzést.
 
Összesen 16km, 300 szint, 79:42
 
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 40 (132/92)

Szokásos 10-es

Megbeszéltük Gerivel jó előre, hogy ma együtt fogunk futni és ma már én nem akartam hosszabbat menni. Jó kis meleg és persze fény fogadott délután 5 után, nyafogtam is rendesen Gerinek. Azt, hogy mit fussunk csak később akartam eldönteni és már nagyon vártam, hogy beérjünk az árnyas erdőbe. A szanatórium völgy felé mentünk és pár száz méter után megálltunk gimnasztikázni. Innentől már kicsit jobban esett a futás és így, hogy Gerivel beszélgettünk nem is volt vészes. A völgyben a fölfelé 10:10 lett, ami azért nem egy acélos idő.
Még egy nagyobb karikába is belementem volna, de Geri se teljesen fitt még, így egyikőnk se erőltette a dolgot és maradt a szokásos 10km-s kör.
Úgy tűnik ez a 3 hét ilyen futogatásokkal fog telni. Örömteli, hogy a 3 hétből már 1 eltelt, ráadásul a folt is eltűnt a karomról.
 
Összesen 10km, 220 szint, 53:16
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 35 (137/102)

Ez bizony Lyme kór

Elmentem a körzeti orvosi rendelőbe és egyrészt választottam magamnak új háziorvost, másrészt megmutattam a karomon található foltot. Valóban Lyme-kór okozza, pontosabban ez még nem Lyme-kór, az csak akkor lenne, ha az egyéb tünetek is jelentkeznének. A lényeg, hogy a Lyme Borelliosis baktérium van a testemben és a jövőbeli szövődmények miatt antibiotikum kúrára fognak. Ezt sejtette, de az meglepett, hogy csak 2 hétig kell Doxycyclin hatóanyagú gyógyszert szednem. Biztos, ami biztos alapon holnap még megyek a bőrgyógyászatra, mivel vérvételre csak onnan tudnak elküldeni.
Az egészségügyi rendszer kissé kiakasztott. Legyen elég annyi, hogy 3 órát vártam, újfent megtudtam, hogy a fizetett TB járulék ellenére az OEP érvénytelennek tartja a TB kártyám, míg másoknál ez fordítva is előfordul, tehát érvényes a kártyájuk, pedig elvileg nem kellene.
Ma megint Gerivel mentünk futni és én már valami hosszabbat terveztem, de végül Geri lebeszélt róla, mert még mindig fáradt kicsit. A nagyvölgyön futottunk fel, majd a Kisréti vadászházhoz tettünk egy kis kitérőt. A felfelé félútig 9:50 lett, míg a tetejére 17:02-re értünk. Nem egy nagy idő, de nem is rohantunk.
 
Összesen: 14km, 300 szint, 72:25
 
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 42 (132/90)

Gerivel a kalandtúra után

Geri ma ért haza a Lengyel kalandtúráról, ahol Tengerdi Zitával harmadikak lettek a vegyespárosok között. Persze én egyből kérdeztem, hogy lenne-e kedve futni egyet és mivel igent mondott, gyakorlatilag már indultunk is futni.
Tőlük mentünk a Kacsás-tó felé egy kört, de mivel Geri elég fáradt volt és még én sem voltam friss az éjszakai OB után beértük 10km-el. Geri végig mesélte a kalandokat, így hamar eltelt a futás.
A karomon a folt most már egyértelműen Lyme-kór tünete. Holnap megyek vele orvoshoz, majd gondolom szedhetem az antibiotikumot.
 
Összesen 10km, 50 szint, 50:08
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 135

Egy 13km-s kör

Ma újra közös edzést beszéltünk meg Gerivel és megint egy hosszabbat terveztünk, de Geri kicsit fáradt volt, így lebeszélt róla. Nem nagyon tiltakoztam ellene, mert úgy voltam vele, hogy majd holnap futok akkor egy hosszabbat, de azért ma is próbáltam nem a legrövidebb futást összehozni. A szanatórium völgyön mentünk fel, majd jobbara kanyarodtunk és még tettünk egy kitérőt a Kisréti vadászházhoz, de ekkor Geri már nem igazán futott normális tempót, így innen nem erőltettem a kerülőket.
Egy gyenge közepes edzés lett, de nem bánom. Jó volt ez így. Jobb, mint egyedül.
A végén még azt terveztem, hogy visszafutok Edit elé a zeneiskolához, de már otthon volt, mire befejeztük a futást, így maradt a 13km.
 
Összesen 13km, 300 szint, 68:12
 
Átlag pulzus: 135

Bunchu-kút felé egy hosszabb futás

Ma megint Gerivel mentünk el futni és egy hosszabbat terveztünk. Koldusszállás felé futottunk, majd mentünk kicsit tovább a Pes-kő irányába, majd egy eddig még nem bejárt részen át jutottunk ki a Bunchu-kút alatti tóhoz. Legközelebb azthiszem tovább kellene menni errefelé, mert nincs olyan messze és sokfelé nem jártam még itt.
Vissza a legrövidebb úton jöttünk, ám még a bányász kilátóhoz tettünk egy kis kitérőt, majd a Szelim barlang előtt nyújtogattunk kicsit a sziklák tetején. Az eleje kicsit nehezen indult a futásnak, de aztán a vége felé már egy-két fölfelét is megfutottam. Eszembe is jutott, hogy tavaly ilyenkor kezdtem edzeni és Geri ugyanígy a kalandtúrára készült, mikor megfuttattam őket Skulóval. Akkor a Tipo kupán magam is meglepődtem milyen jót futottam, de ez most se lenne nagyon másképp.
 
Összesen 18km, 350 szint, 93:24
 
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 40 (135/95)

Nem tervezett hosszabb futás Vértestolna felé

Napközben megbeszéltem Gerivel, hogy elmegyünk futni, de hozzátette, hogy csak valami könnyűt megyünk. Én mondtam, hogy nem baj, hisz a Postás 2. napja után úgy gondoltam rámfér egy kis pihenő. Rövidnadrágot vettem fel futáshoz, idén először, mert gondoltam, hogy 10-12km alatt csak nem fog kidörzsölni.
A futás elején mondta Geri, hogy a MÜTF előtt találkozunk a kalandtúrás társával, Tengerdi Zitával, akivel a vegyespáros megnyerésére készülnek majd Zakopánéban. Innentől már hármasban mentünk tovább és az is kiderült, hogy a könnyűt Geri csak a tempóra értette, mert távban hosszabbat terveztek.
Sikerült lebeszélni őket arról, hogy megint a poros dózerutakon fussunk Vértesszőlős felé és inkább Vértestolna irányába mentünk. Felmásztunk a nagyvölgyön, majd a gyönyörű részen leereszkedtünk a hegyről a túloldalon. Innen a rét szélén mentünk vissza és ekkor már a többiek is egyetértettek abban, hogy sokkal jobban jártunk ezzel az útvonallal. (Egyszer tuti valami ilyen környékre költözök)
Itt már kezdett rendesen kidörzsölni az atléta nadrág, így ez kicsit zavaró volt, de azért jól telt a futás, végig beszélgettünk. Zita amúgy igen jól nyomja, magamtól se hiszem, hogy gyorsabban mentem volna.
Nem terveztem ilyen hosszút mára, de jólesett és nem bánom, hogy ezt futottuk.
 
Összesen 18km, 400 szint, 98:01

21km Gerivel Vértesszőlős felé

Majd 2 hónapja futottunk utoljára együtt Gerivel, de ma végre össze tudtunk egyeztetni egy közös futást, ráadásul rögtön egy huszast beszéltünk meg.
Elég szenvedősen indultam neki, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nekem ma szükségem lenne erre a futásra. Amilyen jólesett tegnap az edzés, annyira nem tetszett ez a mai.
Szanatórium felé kezdtünk, de nem futottunk fel a völgyön, hanem a Megalódusz hegyifutón indultunk el szemben. A rét szélén felfutottunk, majd lekanyarodtunk Vértesszőlős felé. Egész a falu közelében mentünk el, majd a dózerúton futottunk fel a hegyre. Hát nem éppen erre vágytam, mondtam is Gerinek, hogy ronda helyre hozott. Mondjuk az erdő itt is szép volt, de nem épp tájfutós edzés egy poros lassan emelkedő dózerúton futni.
Kicsit be is kattantam, hogy ahelyett, hogy mondjuk Vértestolnára mentünk volna át itt kell futnom és mivel az ilyen lankás fölfelék mindig is jól mentek, így elkezdtem kicsit tolni. Gerinek szemlátomást nem esett annyira jól. Fura, hogy előtte a meredek fölfelében én szenvedtem, itt meg ő.
A tetejétől aztán mentünk tovább hazafele a dózeren, bár szerencsére a völgy tetejéhez tettünk egy kitérőt, így legalább ott sima úton futottunk. Ekkor már csak azt vártam, hogy lefelé csorogjunk a hegyről, mert kifejezetten nem esett jól lábra a futás.
A Turulnál jöttünk le, majd a MÜTF-nél még megálltunk gimnasztikázni is.
Kellett már egy hosszabb futás és bár nem esett jól, de azért biztos használt.
 
Összesen 21km, 400 szint, 110:11
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 143

Futás világosban, majd tornatermi edzés

Sikerült úgy hazaérnem némi rohanás árán, hogy még a tornatermi edzés előtt el tudtam indulni futni. Geri már ma is edzett korábban, így egyedül mentem a nagy völgy felé, majd a szokásos 10km-es kört futottam.
Elég fáradtan vágtam neki az edzésnek, kicsit kifacsarva éreztem magam az egész napi rohanás után. Ennek megfelelően nem nagyon pörögtem a futás elején és szép komótosan haladtam. Kicsit azért próbáltam gyorsabbra venni a dolgokat, mert a tornatermi edzésre oda kellett érni.
A völgy feléig a felfelé 10:51 lett (146-os átlagpulzus), ami igen lassú, de végülis könnyű nap volt a mai. A tetejétől már nem volt gond a futással. A fölfelében mindig jól bemelegszem, így ha addig nem is megy a futás az mindig felrázza a testem.
Végül épp sikerült beesni az utolsó pillanatban a tornatermi edzés kezdetére. Arra számítottam, hogy nem fog valami jól menni az edzés, de ehhez képest egész friss voltam és mind az erősítés, mind a szökdelés egész jól ment. Mostanra jutottam el körülbelül arra a szintre, hogy a két lábam között nincs semmi különbség, bár azért még a jobb bokámat kicsit jobban féltem, mint a balt. Geri meg is jegyezte, hogy nincs nekem már semmi bajom. Ez még csak félig igaz, de azért van benne valami.
 
Összesen 10km, 220 szint, 53:37
 
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 44 (140/96)

Futás fogfájással

Reggel az SZTK-ban teljesen ledöbbentem. A pesti SZTK se semmi, de ez itt maga a pokol. Tömeg van és olyan, mintha a balkánon lennénk, vagy még inkább Afrikában, valami túlterhelt segélyszervezet táborában.
A dokik nem kevésbé ledurrantak és magasról tesznek az emberekre. Persze kicsit is tehetősebb ember ide nem jön, de engem ide irányítottak, hát idejöttem és nagy nehezen bejutottam egy szobába. Ajtajára csak annyi volt írva, hogy foghúzás. Máshova nem jöhettem, mert azt mondták itt vizsgálnak meg. Miután ez megtörtént, a doki azt mondta, hogy ő itt ha kell kihúzza a fogam, vagy elmehetek. Mivel a kérdésemre miszerint azt a fogat meg lehet-e menteni azzal felet, hogy "talán" inkább elmenekültem. Én oda többé be nem teszem a lábam, mert az egy sintértelep. Úgy 3 percente jön ki egy beteg, akinek kikapták egy fogát és ez megy, mintha futószalagon csinálnák.
A doki adott volna időpontot 4 hétre, hogy "megműtse" a fogam, de ebből nem kértem.
Hála az égnek ilyenkor azért egy tájfutónak még mindig jó a sora, mert sikerült megbeszélnem délutánra egy időpontot a szintén tájfutó Kardos dokihoz (Dr. Kardos Ferenc).
Ő a korábban gyökérkezelt fogam tömésébe fúrt egy lyukat, amitől remélhetőleg meg fog szűnni a fájdalom és megbeszéltük a folytatást is, azaz később is fogok jönni s rendberakja a fogaimat, ami amúgy nagyon rámfér.
Hazamentem és még világosban elindultam Gerivel futni. A Turul lépcső felé mentünk, de én már az elején éreztem, hogy valami nem jó. Ugyanaz az érzés volt, mint tegnap és két éve, azaz legszívesebben megálltam volna sétálni. Ezek szerint gyulladással a testemben ilyen pokoli rossz futni, ráadásul most lüktetett a fogam. A Turul után megmutatta Geri a Lengyel barlang bejáratát és a mellette lévő hasadékot, majd a réten átvágva mentünk le az autópályahíd fölötti domb aljába. Ez igazából inkább hegy, de nem valami nagy, ha nem kell megmászni. Oda felkocogtunk, majd megcsodáltuk a kilátást és továbbmentünk Koldusszállás felé. Onnan a dózeren jöttünk vissza a Kisréti vadászházhoz, ahol elváltunk Gerivel, mert nekem épp elég volt ennyi mára és így is csak feltartottam Gerit a mai edzésében a nagyon lassú tempómmal.
Igazából szép helyeken futottunk világosban és egy nagyon jó kis futás lehetett volna ez a mai, ha jólvagyok.
Hazakocogtam, majd konstatáltam, hogy a fogam valószínűleg rosszabb állapotban van, mint hittem. Fájt a fogam, majd a fejem is, de annyira, hogy még fájdalomcsillapítóval se tudtam elaludni.
Holnap újra mennem kell fogászatra. 🙁
 
Összesen 16km, 420 szint, 92:01

Könnyű futás a városban

Gerivel mentünk ki futni miután végeztem a fogászaton. Persze nem csináltak semmit, mert lehet komolyabb eset vagyok a kelleténél. Olyan helyre irányítottak ahol van szájsebészet, azaz menjek az SZTK-ba.
Geri résztávozni akart, így elkísértem az atlétikai pályáig, majd hazafutottam. Nem igazán esett jól a futás, de különösebben rossz se volt. Megint előjött az a fura érzés, ami jó 2 éve gyötört, azaz, hogy erőm is van, levegőm is van, energiám is van mégse akarok futni. Megyek előre, de legszívesebben megállnék sétálni és ez nagyon nem jó. Akkor is a fogammal volt a gond, most is azzal van.
 
Összesen 13km, 62:19

Margita 40 – Teljesítménytúra futás

Ma a Téli Margita 40 teljesítménytúrára mentünk ki Gödöllőre, ahol Gerivel a valójában 41km-nek hirdetett hosszabb távra, azon belül is az ultrafutó szövetség által meghirdetett Terep Ultra kupára neveztünk be.
Igazából kicsit furcsán alakult a dolog, mert Gyurika kezdte el pedzegetni a dolgot még 2 hete a Téli Mátrán, de akkor még az is szóbakerült, hogy valahogy rövidítünk, azaz nem a hivatalos túrát futjuk, hogy a nekünk megfelelő 30km kijöjjön.
Én közben rábeszéltem Gerit, hogy jöjjön el ő is, ráadásul Edit is odaszervezte barátait egy könnyű 20km gyaloglásra, így mikor csütörtökön Gyurika megírta, hogy máshol futnak hosszút már nem szerveztem mindent vissza.
Kicsit kapkodósra sikerült az érkezés, így a bokámat le se ragasztottam laukoplasttal, de azért jó 10 perccel a rajt előtt már kint álltunk az iskola bejárata előtt és vártuk a tömegrajtot.
Én a túra előtt úgy gondoltam, hogy 5 percesben elkocogunk majd vagy 3,5 órát. Szülőknek mondtam is, hogy olyan 3,5 órával a rajt után azért érjenek vissza, mert akkor már jöhetünk. Ez igazából elég nagy biztonsági ráhagyásnak tűnt, mert azt számoltam, hogy a depózással együtt kint leszünk kb. 4 órát. Az egyetlen dolog, amiért nem aggódtam a hosszú táv miatt az a sok frissítő volt. Az idő jó volt, úgy 10 fok, a sok kaja miatt (csoki, banán, nápolyi), pedig aligha fogok eléhezni. Ha más gond lesz, akkor meg legfeljebb besétálok a célba, de levágni is lehet ha nagyon kell.
Nándival már tegnap megbeszéltem, hogy az elejét futjuk együtt, ugyanis a 20km-s túra is arra kezdett, mint a 41. Nándi persze Gödöllői révén kellő helyismerettel rendelkezik, így megtudtuk, hogy egy keskeny járdán kezd a túra és csak 4km környékén kanyarodunk el a 3-as út mellől Máriabesnyő után. Persze egyből jött az ötlet, hogy akkor ne ragadjunk be a kb. 100 fős tömegbe és fussunk elöl egy darabig. Én nem gondoltam, hogy ezzel a legelejére kerülünk, de a rajt után senki nem kezdett rohanni, így viszonylag kényelmes tempóval is mi hárman kerültünk az élre.
Ez nagyon tetszett, főleg, hogy a tempót is kellemesnek véltem. Olyan bemelegítés jellege volt a dolognak, bár a pulzust nézve meglepődtem, mert az 150 fölött volt. Utólag kiderült, hogy olyan 4:20-as tempót mehettünk. Mielőtt lekanyarodtunk a földutakra elment mellettünk 1 ember és elég nagy volt a sebességkülönbség. Gondoltam, hogy hát akkor ez ennyi volt, innentől visszacsúszunk a mezőnybe, aztán majd megyünk ami jólesik. Az első elgondolkodtató helyzetben aztán az élen lévők mögénk kerültek, így megint mi futottunk elől. Nándi kezdett lemaradozni, majd el is tűnt, ami azért sejtette számomra, hogy olyan lassan nem mehetünk. Egy srác ment előre, mi meg a nem nagy tempókülönbség miatt beálltunk mögé. Mikor hátraszólt, hogy ő csak a 20km-re megy azért lemaradtunk. Alig telt el pár perc és egy nagyobb felfelé jött, ami kicsit csúszott is. Nekiálltam szépen felkocogni rajta, de ez is elég volt ahhoz, hogy magunk mögé kerüljön a 20km-n induló srác. A Pap Miska kút volt az első ellenőrzőpont ahová így elsőnek érkeztünk Gerivel, ami olyan szempontból jó volt, hogy a pecsételéssel nem kellett másokat megvárnunk. Geri elvett nekem is egy sportszeletet és zsebre tette őket. Én igazából még nem érzetem szükségét, hogy ilyen korán csokit egyek, sőt egyáltalán nem akartam csokit enni a futás alatt. Babatpuszta volt a második pont, ahová még mindig elsőként értünk oda Gerivel. Egy fél csokit mg a pont előbb belémtömött Geri, de nem volt kedvem ellenkezni, pedig nagyon nem éreztem szükségét. A hármas pont valahol a Margita alatt volt egy kanyarban, ahová már csak három fős élbollyal érkeztünk. Gerin és rajtam kívül csak egy srác jött ebben a tempóban, ami nekem egyrészt meglepetés volt, másrész jó érzés is, hiszen a fene se gondolta, hogy az élen leszünk. A ponton aztán egy tájfutó bója is libegett, szóval igencsak otthonosan indultunk neki a Margita megmászásának. Nem volt valami nagy az emelkedő, bár az út néhol eléggé saras volt, így egyszerűnek se nevezném a felfutást a négyes pontig. Itt már kezdtem úgy gondolni, hogy hármónkon kívül már senki nem fog az élre állni, hacsak nem lesz valami nagy elhalás a dologból, de ettől még nem tartottam. Időnk a ponton 64:49 volt, átlagpulzus pedig 161, de ezeket akkor nem nagyon néztem. A Margita után egy kicsit már a tájékozódásra is kellet figyelni, de nem volt valami nagy ördöngősség követni a turistajelzést. A lefelét még kicsit meg is engedtem, mert hülyeségnek tartottam volna a kiengedést pont a könnyebb szakaszon, de nem voltunk olyan magasan, hogy ez sokáig tartott volna, így újra sík részek következtek. Geri esett egyet az orrom előtt, de nem lett különösebb baja, csak kicsit saras lett a keze és a ruhája. Az ötös pont a nagy balkanyarban volt, ahol én megint nem láttam értelmét megállni, de Geri újra elvett egy sportszeletet, amit én nem kértem, így egy turistának adott végül. Itt amúgy egy igen komoly lefelé volt, ami nem igazán tetszett a bokám miatt. Eléggé figyelni kellett minden lépésre, de persze ez is csak egy fél perces szakasz volt. A srác még mindig jött velünk és itt váltottunk is egy-két szót egymással. A következő pont már a hatos volt, ami a vezeték alatt álló autót jelentette. Nem igazán számíthattak még ránk, mert kicsit kapkodósra sikerült a pecsételés, de legalább gyorsan töltöttek nekünk vizet, ami már pont jól is esett. Tulajdonképpen örültem, hogy vizet adnak, mert valami forró tea csak a szám leforrázására lett volna jó. Én itt közben be is kötöttem a cipőfűzőm, szóval vagy bő 20 másodpercet elszórakoztunk ezen a ponton és kicsit megdöbbentő módon futók érkeztek utánunk. Igazából oda se néztem, hogy kik ők, vagy hányan vannak, de azért meglepetésként ért, hogy a nyakunkon van egy csapat. Sajnos a cipőmet sikerült kicsit szorosra meghúzni, így szorította a lábamat, de túlságosan jól mentünk ahhoz, hogy megálljak és újra megkössem, így inkább döngettem a többiekkel a nagyon laposan lejtő, de jól futható úton. Itt csináltuk tulajdonképpen az egyetlen hibánkat, mert majdnem elindultunk szembe a Margita 20-asok útvonalán, de egyrészt már éppen kapcsoltunk, másrészt hátulról kiabált valaki a követő bolyból, hogy merre kell menni. Innen meglepően hamar odaértünk a hetes pontra, ami egy nagyobb frissítőpont volt túl a féltávon. Domonyvölgy elvileg egy gyönyörű hely, de én nem sokat láttam belőle. Valami nagy rétnek a szélén volt egy sátor, ahol elég sok ember ácsorgott, teát és nápolyit is osztogattak. Azt már a túra előtt elhatároztam, hogy nápolyit fogok enni, mert az viszonylag könnyen csúszik, hát még ha inni is lehet rá. Mire félig betömtem a nápolyit az eddig üldöző bolyunk épp továbbindult. Geri el is kezdett sürgetni, hogy menjünk már, de azért én lenyeltem a nápolyit és ráittam a pohár meleg, sőt túl meleg teát. Olyan 50 méterrel futott előttünk az 5 üldöző és a srác aki eddig velünk futott. Hát erre nem számítottam. Azt hittem, hogy nyugodtan eszegethetek, iszogathatok majd ezen a futáson, ehelyett még a kapkodásommal együtt is hátrányba kerültünk. Ebben azért megmutatkozott, hogy ki profi és ki nem. Mi például biztos a totális amatörizmus látszatát keltettük, ugyanis se kulacs,
se mindenféle energiaszelet és egyéb nem volt nálunk. Itt viszont én nem akartam lemaradni, úgyhogy elkezdtük a többiek után tolni. Valószínűleg ők is rákapcsolhattak, mert az eddiginél nagyobb tempó ellenére se nagyon közeledtünk és már átértünk az autópálya alatt, mire sikerült egyiküket utolérni. Valószínűleg itt akarták szétszaggatni a mezőnyt a boly tagjai, kihasználva a lassú frissítésemet, ami miatt Geri is hátrányba került. Mire lefordultunk az országútról és megkezdtük a fölfelét Geri már kezdett lemaradozni, majd egyre távolabb került, így végül hátrakiabáltam neki, hogy az eddig általam vitt igazoló lapját leteszem a földre. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy nem épp jófejség otthagyni a futótársam egy 41km-es túra 25. kilométerénél, de volt bennem erő és menni akartam. Szép lassan jöttem fel a bolyra és előbb azt a srácot előztem ki, aki az elején velünk futott, majd egy másik leszakadó srác is mögém került. Ő amúgy az egyik rendező lehetett, így az útvonal fő ismerője is ő volt. Az emelkedő tetején így aztán már csak a három fős élbolyt értem utol. Közöttük egyetlen ismerős arc volt, mégpedig Zámbori Zoltán, aki 2,5 éve a Visegrád-Budapest maratonon előzött meg 10 perccel és lett első. Gondoltam, hogy itt a visszavágás ideje, hisz akkor csak ő fosztott meg a Maratoni Főiskolás Bajnoki címtől.
Ahogy utolértem a bolyt egyből lelassult a társaság és elkezdtek frissíteni. Még az is megfordult a fejemben, hogy lendületből elfutok mellettük, de ez akkor iszonyú nagy hülyeségnek tűnt, így inkább visszaálltam a tempójukra.. Az egyik srác megkérdezte, hogy ismerem-e az útvonalat, amire természetesen nemmel feleltem s megtudtam, hogy ők se ismerik. Ezek után adta magát, hogy a "Tájfutó vagy?" kérdés arra irányul, hogy elboldogulok-e a térképpel, de az igenlő válaszom után kicsit megdöbbentő mondat hangzott el: "Akkor te nem nagyon bírod a hosszútávot?"
Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy majd meglátjuk és ennyiben is maradt a beszélgetés. Itt ahogy visszaálltunk a rendes tempóra kicsit elbizonytalanodtam, hogy fogom-e bírni a hátralévő kilométereket, de még nem volt különösebb gondom, így egy-két fölfelében és sarasabb részen még előre is mentem, bár ez leginkább azért volt, hogy lássam a talajt magam előtt. Egy elejtett Csabi megszólítás után aztán kezdtem eszmélni, hogy ki lehet a térd alattig érő lasztekszben futó és korábban kérdezgető srác. Rémlett, mintha a Téli Mátra 42-t egy Németh Csaba nevezetű srác nyerte volna és úgy gondoltam, hogy ő lehet az. A másik srác valami ásványi sókat tömött magába, ami megint csak azzal szembesített, hogy mennyire amatőr vagyok, hisz nekem eszembe se jutottak hasonlók. Arról hallottam, hogy ultrafutás alatt szokták pótolni az ásványi anyagokat, de nem gondoltam volna, hogy ezt a mait is igazán annak kell tekinteni. Erzsébet-pihenő előtt megnéztem a térképet és nem tűnt bonyolultnak az útvonal. Csak jobbra kell kanyarodni a kék jelzésen és ott lesz a pont. A kék jelzést mondtam is a többieknek, mikor kérdezték meddig kell ezen futni, de mikor Erzsébet-pihenőhöz értünk, akkor mintha balra akartak volna indulni. Németh Csaba látott ott valami papírt, de végül nem ment arra, mert szóltam nekik, hogy jobbra. Így hármasban mentünk tovább az aszfalton, majd a völgy után a fölfelét is együtt toltuk, ám Athos (Zámbori Zoltán) kezdett lemaradozni. Kőkereszthez még egyszerre értünk, de én nem néztem semmit csak a pecsételést és mentem tovább. Nem tűnt fel, de állítólag lehetett volna itt frissíteni. A térkép alapján kanyarodtam is be jobbra a piros háromszög jelzésre, mikor hallottam, hogy Németh Csabi is mondja, hogy jobbra. Persze ekkor már félig túlfutottak az elágazáson, így én kerültem előre. Ez az út nagyon kellemesen hullámzott. A talaj is teljesen jó volt, így meglepetésemre még élveztem is az egész nagy tempójú futást és végig én mentem elől. Egy helyen kellett kicsit jobban odafigyelni, hogy merre megyünk tovább, de a térképen jól látszott, hogy végig gerincen visz az út, így nem lehetett elrontani. Azt érzékeltem, hogy Athos már nincs mögöttünk és csak hármasban toljuk, de nem gondoltam volna, hogy sokkal le van maradva. A túra felénél tapasztaltak alapján azt hittem, hogy megint közel van hozzánk az üldözőboly és a leszakadozott emberek is beálltak közéjük.
Még az is felmerült bennem, hogy esetleg sikerül ezzel a tempóval megszakítani a többieket, de ezért végül nem tettem semmit. Tudtam, hogy már sok van a lábamban, de még sok is volt hátra, így csak arra figyeltem, hogy haladjuk. A lefelében aztán a gerinc végén megint a lábam elé kellett eléggé figyelnem, pedig ha valami akkor ez nekem feküdt volna a többiekkel szemben, de most nem mertem gyorsabban menni. Balra fordultunk, majd kicsit rázósabb részek jöttek a tájékozódást illetően, amit igazán tájfutósan érzésből oldottam meg. A vasút mellé volt jelölve a pont, így hát próbáltam felé húzni és mindig eltaláltam a jó ösvényt. Nem így Németh Csaba, aki kis kitérőt is tett egy amúgy nem túl egyértelmű helyen. Úgy szólt rá a másik srác, hogy merre kell menni. Elvileg itt voltak valami szalagok is, de én nem láttam belőlük semmit.
A ponton aztán nyomtam egy részidőt, hogy ha esetleg elhalok a végén, akkor legyen időm a jól megfutott szakaszról is. 1:31:47 lett ez a középső szakasz a Margitától és 161 volt az átlagpulzusom.
Innentől kicsit térképezős szakasz jött az utcákon, de egész jól ki lehetett olvasni, így talán csak egy helyen mentünk el egy párhuzamos utcán, de korrigáltuk hamar.
Itt kezdtem érezni, hogy igen komolyan tolják a többiek és kezdett nem túl jól esni a futás. Nem is azért, mert menni kellet, mert az még minden gond nélkül ment, de a tempó néha már kicsit terhes volt. Azért azon elkezdtem agyalni, hogy mi lesz itt a végén. Bekocogunk hármasban, vagy esetleg hajrá lesz? Ez utóbbit kizártnak tartottam, annál is inkább, mert a városban van és autók között rohangálva csak nem fogunk szaggatni. Egy ilyen túrafutásnál én azt gondoltam, hogy ha a végére együtt érnek az emberek, akkor nincs hajrá, hisz a Téli Mátráról is döntetlen rémlett.
Úgy voltam vele, hogy még teszek egy gyenge próbát a többiek leszakítására egy fölfelé vezető úton, majd mikor nem jött össze, akkor már elkönyveltem, hogy nem fogom őket megverni. Vagy befutunk együtt, vagy lenyomnak a végén.
Igazából elég érdekes érzés volt, hogy ugyan semmi bajom és még jól bírom a futást ahhoz képest mennyinél tartunk, de 40km-hez közelítve elgondolkoztatott, hogy a mellettem lévőknek minden bizonnyal menne még pár 10km anélkül, hogy megborulnának és ezt azért magamról nagy merészség lett volna gondolni.
Kicsit még elbizonytalanodtam az Egyetemi erdő, azaz az utolsó pont előtt, de aztán bevillant a tájfutó bólya. Így fel kellett zárkóznom, vagy 10 méterről, de ez nem volt gond. Kicsit tartottam a végétől, mert csak egyszer jártam erre, akkor is egy ROB döntőben és nem igazán lehetett a térképvázlatból semmit sem kivenni. Azért nagyjából adta magát az útvonal és a többiek is elég céltudatosan mentek itt előttem. Ránéztem az órámra és ledöbbentem, hiszen még simán 3 óra alatt voltunk.
Kiértünk az út végére, majd a jobbkanyar után jött egy nem túl egyértelmű helyzet, ahol eléggé improvizáltam és megint érzésre tájékozódva balra leugrottam egy lépcsős úton. Azért valami fél mondatban kommunikáltam a többiekkel és Csaba is azt mondta, hogy szerinte is.
Itt aztán ledöngettünk az utcán, majd a végén kerestük a jelzést. Ezt észre is
vettem jobbra mindenféle időveszteség nélkül, de ekkor már Németh Csaba kicsit arrébb járt. A másik sráccal futottunk a ház jobb oldalán, majd a végénél feltűnt a ház túloldaltól még vagy 20 méterre Csaba, amint tolja rendesen az ösvényen. A jelzés is arra kanyarodott a ház után, így kb. 30 méter előnyre tett szert és szemmel láthatóan el akart tőlünk lépni. No én itt egy másodperc alatt felmértem a helyzetet és úgy döntöttem, hogy nem szállok be a harcba. Főleg, mert nem éreztem úgy, hogy bármi esélyem lenne egy ilyen hajrában, de az is belejátszott, hogy nem éreztem fontosnak. Lehet csak magamat nyugtattam vele, de úgy gondoltam, hogy ez nekem csak edzés és épp elég, hogy beérek jó idővel. Ha egy tájfutó OB lett volna, akkor biztos görcsölök egyet a végén, mert akkor fontosnak tartottam volna, hogy megtegyek mindent a győzelemért, de most nem volt kedvem hiába hajrázni.
Kicsit lazábbra is vettem a figurát és a vasúti felüljáróra csak lassan kocogtam fel, majd a túloldalon sem kezdtem igazán rohanni. Tulajdonképpen így mentem végig, de azért meglepődtem, hogy a Csabát is láttam átmenni az úton és a másik srác igen közel volt hozzám. Mintha még meg is állt volna gyalogolni pár lépést, szóval nem ment valami nagyot a végén, de ekkor már hiába indultam volna meg. A suli bejáratánál megálltam, majd le is nyomtam az órám az ajtóban. Mint később kiderült a többiek még az épületen belül is futottak, mert még mérték az időt, így aztán nekem 2 időm is lett.
A hivatalos idő 2:59:00, míg a saját mérésem 2:58:46, ami igen pozitív meglepetés.
Az utolsó szakaszt 22:09 alatt tettem meg 168-as átlagpulzussal.
Mint kiderült a második helyen célbaérő srác Karlowits Tamás, akivel rögtön el is mentünk levezetni úgy 500 métert. Az első helyen amúgy tényleg Németh Csaba ért célba.
A vádlim, combom és a derekam épp kezdett volna beállni, de a levezetésnek hála ezt egész jól megúsztam és meglepően jó állapotban pihegtem ki a futás fáradalmait.
Hihetetlen, de a 41km-es távot 650 szinttel 4:21-es tempóban tudtam le, ami igencsak terven felül van. Maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel és még kupát is nyertem. Utólag persze elgondolkoztam azon, hogy nem nyerhettem-e volna, főleg miután kiderült, hogy milyen nagy nevekkel versenyeztem. Így már kicsit jobban izgatja a fantáziámat, hogy mi lett volna ha megpróbálom. Ráadásul ha sikerült volna nyernem, akkor azért az nagy szó lenne. A második helyre minden bizonnyal jó eséllyel pályáztam volna, de így utólag már mindegy. A mezőny majd 10 perccel utánunk kezdett beszállingózni, ami azért meglep. Ezek szerint jól leszakítottuk őket. Geri együtt ért be Korányi Balázzsal 3:22-es idővel, ami még mindig bőven a terven felül van.
Az időnkkel amúgy magunkat és a szülőket is jól megleptük, mert még nem voltak sehol mikor célbaértünk, sőt jó 20 perccel később még el is kezdtek várni minket az épület előtt.
Utólag megnéztem a neten, hogy mégis kik ellen versenyeztem és ekkor döbbentem le teljesen, hogy mekkorát futottam. Ugyan az időm is kegyetlen jó, de a tény, hogy Németh Csaba miket ért el eddig teljesen megdöbbentő. Ezt a cikket írta róla a népszabadság: A hegymenő
Hihetetlen, de ezt az embert sikerült megfuttatnom 41km-n! :)))
 
Többen mérték a távot GPS-el és Polar órákkal és 40-42,1 km közé tették, de a legtöbben 41,6km-t írtak, így tuti megvolt a táv, de én 41-nek tekintem, mint a rendezők.
 
Összesen 42km, 650 szint, 3:02:46
 
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 161
Megnyugvási: 24 (170/146)
 
A célzónákban töltött idő:
140 alatt: 1:32
140-160 között: 73:54
160 fölött: 103:20
 

Lőrincen Gerivel, két bokakimenéssel

Ma reggel 71,7kg volt a súlyom, szóval most már tényleg úgy tűnik, hogy a hétfői 71 kiló alatti súlyom csak egy kilengés volt.
Munka után felvettem Editet és Gerit a Keleti pályaudvaron, majd rohantunk haza szülőkhöz, hogy még részben világosban tudjunk egyet futni Gerivel Péter-halmon.
A holnapi Margita 40-es túra miatt nem terveztem sokat futni, de azért végül egy tizes csak meglett a futás. A baj csak az, hogy kiment a bokám, méghozzá kétszer is. Egyik se volt túl vészes, de a második alkalommal már nem futottam tovább lendületből, hanem megálltam bicegni pár lépest. Hát ezzel nem tudom mi lesz, de holnap biztos ami biztos le fogom ragasztani és a későbbieket illetően se lehetek nyugodt, mert ha most egy sima ösvényen (igaz már sötétben) kiment a bokám, akkor mi lesz velem terepen, egy meredek lejtőn?
Egyébként egy nagyon jó hangulatú futás volt a mai, ami alatt körbefutottuk Péter-halmot.
 
Összesen 10km, 48:59
 
Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 45 (138/93)

Váltakozó futás Síkvölgy felé

Reggel 72 kiló voltam, ami ugyan nem sok, de úgy tűnik kicsit megrekedtem ezen a szinten.
Délután hulla fáradtan értem haza. Egész nap kómás voltam és semmi kedvem nem volt még este is csinálni valamit, így futni se nagyon akartam, ráadásul tegnap a lábamon is éreztem, hogy már sok volt az elmúlt másfél hét.
Gerit annak reményében hívtam fel, hogy rá tudom beszélni valami rövidebb edzésre a tervezett hosszú váltakozó helyett. Szerencsére azzal kezdett, hogy fáradt és nem akar keményet edzeni, így könnyen megegyeztünk. Átmentem hozzájuk, majd onnan indultunk el Síkvölgy felé. Azt terveztük, hogy visszakanyarodunk a Csónakázó tóhoz és ott futunk pár kört lazán váltakozva.
Végül elmentünk egész Síkvölgyig és ott se fordultunk meg, mert nekem nagyon jólesett a futás. Kellemes 10 fokban egész lazának éreztem magam és persze a futástól fel is ébredtem. Váltakozni is elkezdtünk valahol a Síkvölgyi üdülőtelep környékén, de ezt nem vittük túlzásba. Olyan 150-200 méteres gyors szakaszokat futottunk és közte a pihenő viszonylag laza volt. A végén már a Győri út végén lévő temetőhöz közelítve azért Geri bekattant és futott 2-3 nagyon gyors szakaszt.
A visszafele aztán már egész jókedéjűen telt és összességében is egy igen kellemes edzés lett ez a mai. A táv is nagyjából megvolt, bár a 18km-nél lehetett volna kicsivel többet is futni ma, de szerintem ez is éppen elég volt. Nem azon a 2km-n fog múlni.
Ez egy olyan edzés volt, ami után jobban éreztem magam, mint előtte, ráadásul egy egész értékes edzés is lett.
 
Összesen 18km, 180 szint, 88:36
 
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 50 (131/81)

Kicsit lógós tornatermi edzés

Ma reggel még nehezebb voltam, de ez nem is csoda, mert tegnap este kicsit elengedtem magam és egyben pótoltam a sóveszteséget és az este megnézett film alatt perecet eszegettem. Azért a kerek 72 kilo még nem a világ vége, de jó lenne mostantól újra lefelé menni a súlyommal.
Délután sikerült korábban eljönni kicsit, így nagy rohanás árán ki tudtam menni Gerivel futni a tornatermi edzés előtt. Egy szokásos 10km-es kört futottunk a hegyen, de most a Turul felé mentünk fel. A felfele 6:16 lett, aminél csak egyszer voltam lassabb, pedig most nem igazán éreztem könnyűnek a futást, de Geri se nyomta, így azért nem szakadtam meg. Azt mindenesetre éreztem már itt, hogy nem vagyok valami friss. A csemetéskert mellett futottunk át a nagyvölgy közepéig, majd leereszkedtünk a völgyön. A tegnapelőtti esésem helyén az útról eldobáltam a kivágott fák ágait, így most már nem kell az ott haladóknak belépnie az erdőbe. Emiatt tehát most már aligha fogok itt borulni, de a másik helyen egy napig is pakolhatnám a fákat akkor se tudnám elhordani őket.
A végén még összefutottunk Tamás Petivel, így a tornateremhez már hármasban érkeztünk.
Nem volt nagy kedvem az erősítéshez, de mikor elkezdtük a nyújtást meglepődve tapasztaltam, hogy az se esik jól. Valahogy érzem a lábamon az izom fáradtságát és ez kicsit olyan tompává tesz. Aztán ehhez képest az erősítés egész jó volt, bár a végét elsunnyogtam és a többiek sem a megszokott módon csinálták a szőnyegen felugrálásokat. Azért ezt leszámítva megcsináltunk mindent és egy egész jót játszottunk, ami alatt már elég dinamikusan mozogtam. A bokám tehát lassan teljes értékű, bár ez még elválik, hogy milyen lesz terepen futni vele.
A mai nap így talán egész pihentetőre sikerült. Kezdetben még felmerült bennem, hogy a 10km kevés és minimum 12km kellene mára, de aztán beláttam, hogy jobb, ha inkább kipihenem magam. Nem tudom ez a mai nap ebben mennyit számít, de a hét további részén se akarom a kilométereket halmozni. Nem azon fog múlni az alapozásom, hogy hány kilométer lesz ez a hetem. A szombati Margita 40 így is valószínűleg belekerül a programba, ami azért rendesen megdobja a kilométerek számát, ha egyáltalán le tudom futni.
 
Összesen 10km, 220 szint, 50:41
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 48 (140/92)