Bajnokság címke alá tartozó bejegyzések


Rövidtávú Országos Bajnokság – selejtező

2006 szeptember 9, 13:24Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Szerencsére utolsónak sorsoltak be a ROB selejtezőjére, így nem kellett nagyon korán kelni, ráadásul a Koli is a cél és a rajt között van, így igen későn indultunk a rajtba. Történt egy kis malőr, mert Editnek vissza kellett rohannia a célba a rajtszámáért. Elég necces volt a dolog, de visszaért időben, még a rajtkarantén előtt. A rohanás miatt aztán kijött rajta valamiféle rosszullét és egész másfél órán át szenvedett a karanténban. Elég vacak érzés volt, hogy nem tudok segíteni neki. Próbáltam végig a segítségére lenni, de leginkább, csak idegesíteni sikerült. Noszogatott, hogy menjek nyugodtan bemelegíteni, de csak egész későn szántam rá magam és az alatt is végig azon járt az agyam, hogy jobban van e már. Úgy 3km-t sikerült futnom az igen szűk helyen. Én még szerencsésnek is tartom magam, mert a végén legalább tömeg nem volt.
Fejben nem épp a legjobb állapotban voltam, mikor elrajtoltam, mert a versenyre a rajt előtti pillanatig nem is koncentráltam egy másodpercet sem.
Felkaptam a térképet és már az egyes ponton is voltam, nem nagyon tudtam gondolkozni rajta, majd csak azt figyeltem, hogy jó felé jöjjek ki és már néztem is, hogy melyik bokorcsoport mögött lesz a pontom. Pillanatok alatt odaértem és hiba nélkül fogtam a kettest, majd indultam ki a hármas felé. Csak az irány volt meg és az, hogy jellegfa a pont. Egyszer csak előttem volt egy bója, de éreztem, hogy nem az enyém, viszont nem láttam másik pontot, így ránéztem a kódjára. Természetesen nem az enyém volt és már az orrom előtt is volt egy nagyobb fa, ami mögött megfogtam a pontomat. Mint kiderült ezt rontotta el Józsa Gábor és lett hibapontos. Én sem úsztam meg hiba nélkül, pedig 1 másodpercet kaptam csak és itt átvettem a vezetést is. (hiba: 0:02)
Kicsit fura volt, hogy irányították a futásirányomat és valami kordont kellett kikerülni, de nem volt nehéz betalálni az utcába. Kinéztem a szembe lefutó lépcsőt és a pontom is jól megjegyeztem a térképről, majd a következő rövid átmeneteket kezdtem nézegetni. Mire az utca végére értem egy balra pillantás következtében meg is gondoltam magam, mert megláttam, hogy az átlós lépcsőn is le lehet egyenesen menni, majd a végéről már a pont helye is látszott.
Mivel előre megnéztem pár átmenetet a 6-os pontig egyáltalán nem néztem a térképre. Ez elég hihetetlennek tűnik, de tényleg 2 teljes átmeneten át nem néztem térképet, csak memóriából futottam. Mondjuk a 28 másodperc alatt nem tettem meg akkora távot, amit ne lehetne megjegyezni, de azért érdekes volt.Rövidtávú OB 2006 - Selejtező térkép - Hódmezővásárhely
Lehet nem is ártott volna térképezni, mert a következő pontra csak azt tudtam, hogy az úttal párhuzamosan kell menni. Mikor kiértem a rétre akkor tudtam a térképre jobban ránézni és balról pont jól kerültem a növényzetet, majd a kerítés jobb szélére tartottam. A pont fogása után megkerültem jobbról a bozótfoltot, majd átvágtam az úton és pont jól elkaptam az átlós járdát, amit kinéztem. Második ház után jobbra benézve már látszott is a pont, majd rohantam is tovább és ugyan egy pillanatig elgondolkoztam merre menjek, de végül a bal mellett döntöttem és közben is haladtam, így nem hagytam semmit az átmenetben.
A pontról kifele jövet láttam Editet futni, amin igencsak meglepődtem, mert azt beszéltük, hogy képtelen állni is, így vissza fog menni a célba. Ehhez képest most futott, aminek azért örültem, hiszen akkor már nem lehet annyira rosszul. Közben egy picit elméláztam, de sikerült jó helyre befutnom, majd az első parkolóban megláttam Szajkó Csabit, amint a pontot keresi. Ez is elbizonytalanított egy kicsit, de tudtam, hogy csak a következő parkoló mögött lesz a pont így mentem tovább és mikor kicsit balra letértem az útról már látszott is a tizes. (hiba: 0:04)
Délről kerültem az épületet, majd kinéztem a következőt, amit szintén délről kerülve már a bozótfoltot keresve, ami rögtön meg is lett. Indultam tovább és a berajzolt átjáróra koncentrálva mentem be az elkerített területre. A kapu után jobbról két idős néni lépett be majdnem elém, így balra mentem és onnan fogtam a jellegfát. Kicsit elcsúszott a kapuhoz képest az átjáró berajzolása, talán ezért is indultam balra. (hiba: 0:02)
Ebben a rövid átmenetben muszáj volt újra a térképre néznem, miközben kicsit lassan kerültem jobbról a tavat ezért kaptam arányaiban elég sokat. (hiba: 0:02)
Hihetetlenül szép helyen voltam így körbenéztem egyszer, miközben a kapu felé indultam. Valami földszintes lakóparkféle maradt meg az emlékeimben, de olyan igazi elit fajta. A kijáratot jól eltaláltam és már vettem is a kicsit meredek balkanyart. Az épület mögé aztán már úgy kanyarodtam be, hogy a pontot is pontosan oda vártam ahol volt és a következő szakaszt is áttekintettem a térképen. Ennek ellenére a 15-ösre indulva még térképeztem, mert a nagy semmibe nem mertem vaktában belerohanni, még úgy se, hogy pont előttem láttam egy pontot. Mint kiderült az volt az enyém.
A fallal párhuzamosan kezdtem tolni a következőre, majd az idő haladtával egy kicsit meredekebb kanyarral a bozótfoltot végül balról kerültem, ami mögött már meg is láttam a 16-ost. (hiba: 0:03)
Azt már az előző átmenetben eldöntöttem, hogy jobbról kell kerülni a következőre, de a pont előtti átmeneten gondolkoztam és már épp arra hajlottam, hogy azt is jobbról kerülöm, de az előző épület végéhez közeledve aztán úgy éreztem, hogy nem lesz olyan meredek az a kanyar, így becsaptam balra és az épület végénél jobbra fordulva már látszott is a pont.
A sövény és az épület közötti kis ösvényen indultam tovább, ami biztos nagyon jó húzásvolt, de mikor kiértem már majdnem letapostam egy előttem futó sarkát, aki végül jobbról kerültem ki. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a térképezés alatt sikerült elcsúsznom annyira, hogy egyenesen a homokozónak tartottam és mikor ezt észrevettem már jobb volt jobbra kerülni. Ezt már akkor éreztem, hogy hiba, de selejtező lévén nem nagyon érdekelt. (hiba: 0:03)
Azért annyira megzavart a hibám, hogy nem néztem meg jól az útvonalat és abból is inkább csak annyit sikerült eldönteni, hogy jobbra kerüljek. Egész a garázssorig mentem egyenesen, majd csak ott kanyarodtam jobbra, ami nem volt a legjobb útvonal, majd a dombot is megíveltem, mert azt hittem a tövében lesz a pont. Nyugodtan fel lehetett volna futni rá, mert az lett volna a legjobb útvonal. (hiba: 0:05)
Kirohantam az útra egy srác után futva, majd az utca végén ugrottam az árkot. Egész jól vettem, főleg az előttem lévőhöz képest, mert ő majdnem elhasalt. Nagyon jobbra húzott, de én szerencsére jól éreztem hol kell bemenni a bokrok közé és pont a pontnál értem ki. Még meg is lepett egy kicsit, mert 20 centire volt a térdemtől, mikor észrevettem.
Jobbról megkerültem a bokrokat, majd a kerítés mellett toltam. Azt hittem már a strandot kerülöm, de aztán mikor jobbra be kellett vágni, már tudtam, hogy nem arra vagyunk. Itt kicsit sok ember rohangált előttem és gyanúsan korán láttam is egy pontot, amire ránéztem, ám nem az enyém volt. Szerencsére ezt éreztem előre és nem is lassítottam miközben a kódra pillantottam, aztán már bele is estem a saját pontomba.
Wengrin Ági futott ki előttem a pontról és én gyengének éreztem magam, mert nem igazán volt nagy a tempónk közti különbség. Azt már az előző átmenetben eldöntöttem, hogy jobbra kerülöm a tömböt, de a pont előtti házat még csak ekkor néztem meg, végül a bal mellett döntöttem, hogy ne kelljen hátrafele kifutnom a 22-esről.
Kifele jövet elbizonytalanodtam, mert nem láttam a szemben lévő utcát, amit kinéztem magamnak. Csak az rémlett, hogy balra kerül, így először még balra kerestem, majd a térképre pillantva esett le, hogy van benne egy kanyar és jobbra indul, majd csak utána tesz egy balkanyart. Ekkor már láttam is az utcát, amin végigfutva és jobbra kanyarodva könnyű volt már a pontot fogni. (hiba: 0:04)
Innen látszott is a gyűjtő, így az is nehezebb feladatot jelentett, hogy a strand bejáratát kinézzem magamnak mielőtt a pontot fogom. Szerencsére ez jól sikerült, mert ugyan nem nagyon látszott hova is kell menni, de azért eltaláltam a bejáratot és próbáltam hajrázni. Kicsit nagy volt a kanyar és a homokos talajon is nehéz volt futni, így nem tudtam felpörögni a befutón és elég szenvedősen futottam be.
 
Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem koncentráltam a versenyre igen jól sikerült és bár több apró hiba is csúszott a futásba azért egy selejtezőn ez bőven jó teljesítmény volt. Azért azt sajnálom, hogy nem végeztem az élen, mert szeretek utolsónak indulni, vagy legalábbis a lehető leghátrébb.
Az összesen összegyűjtött 25 másodperc hiba már komoly. Érdekes, hogy a sok jelentéktelennek tűnő másodpercekből összegyűlt ennyi. Nagy részét nem is nagyon tudom miként tudtam volna elkerülni. Levezetésnek visszakocogtam a koliba, ahonnét áthoztam a cuccokat a strandra.
 
Összesen 8km, 36:15.

Térkép , részidők.

Országos Váltó Bajnokság

2006 június 25, 21:46Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Reggel az autóban a cél felé haladva azon gondolkoztam, hogy milyen kegyetlenül szeretek én tájfutni. Ráadásul minél jobban  megy, annál jobban szeretek. Mostanában amúgy is felszálló ágban vagyok és a tegnapi nap is jól sikerült, ráadásul a váltó előtt különösen optimistán tekintettem a közeli és távoli jövőbe.
A célba kiérve kegyetlen meleg fogadott és én már készülődtem is a futáshoz. Mint azt Fecó és KisDoma megfogalmazták azért megyek első futóként, hogy én törjem a csalánt. Ez most nem igazán foglalkoztatott, viszont jó alaposan bemelegítettem és többször bevizeztem a fejem, majd beálltam a rajtba. Gyakorlatilag csak a ZTC-től tartottam, de úgy éreztem, hogy Doma bármilyen helyzetet meg tud oldani a végén, így csak nem szabad hátránnyal hozni a váltót. Vajda Kolost kell tartani, vagy legalábbis minimálissal mögötte jönni, hogy Fecó felfuthasson Varga Bálintra.Országos Váltó Bajnokság 2006
A rajt után hamar az élen találtam magam Kolossal és Bogos Tomival és bár a térképrajtig azt terveztem, hogy balról kerülöm a hegyet, mégis jobbra indultam a többiekkel kikerülve egy csalánost. Érzésre átbuktam a gerincen, ami még jó is volt, de nem láttam a pontot, valamint nem tudtam pontosan hol vagyok. Térképezni kezdtem és láttam, hogy Bogos Tomi is tanácstalanul keresi a pontot mellettem, de Kolos jóval jobbra rohan, mint az őrült. Úgy döntöttem, hogy jobbra van a pont és arra indultam, majd néhány méter után már meg is láttam. Nagy rohanás volt a pontig, de én fogtam elsőnek. (hiba: 0:30)
Kiindultam a kettes felé és tudtam, hogy Kolos előttem van, viszont mindenki más ha csak pár méterrel is, de mögöttem. A patakmederben kamikáze módon vetettem bele magamat a csalánba ott ahol még senki se járt előttem, majd másztam fel a gerincre, de itt már Bogos Tomi mögött, mert ő jobban bírta. Ez nem volt nagy csoda, mint ahogy az sem, hogy túl balra húzott. Én értem elsőnek a ponthoz, ráadásul Kolost is láttam kifutni róla.
Hármas pontra Tomival egyszerre és egy irányba indultunk ki és haladtunk rendben a völgy és nyiladék kereszteződésig. Itt Tomi kicsit balra kezdett húzni, de én úgy éreztem, hogy tartom a jó irányt. Nem láttam viszont a pontot ami egyre jobban kezdett zavarni. Hátranéztem a mezőnyre, ami szintén tőlem kicsit balra húzott, így elsősorban arra nézelődtem én is, de mikor már közel volt a gerinc és megérkezett a nép, akkor tudtam, hogy valószínűleg mégis jobbra kell lennie a hármasnak. Skulóék mentek még egy kicsit előre, de már ők is megfordultak. Visszafele nagyon nehezen indultam, mert a mezőny áthaladt azon a helyen, ahova én a pontot vártam és nem vettek észre semmit. Egyszer csak Novai Gyurika ugrott be a gödörbe, ami után mindenki rástartolt a pontra. Egész jó helyen fogtam ezt is, de Kolos ezzel végképp meglépett. Gyurika szerint hátulról nézve nem lehetett több 10 méternél, amivel elmentem a pont mellett. Lehet nem balra kellett volna tekintgetni Tomi és a mezőny irányába és akkor észrevettem volna elsőre. (hiba: 1:40) 
Úgy éreztem, hogy már most kudarcot vallottam, mert egyetlen emberre kellett volna figyelnem és az pont meglépett már a pálya elején. Nem adtam fel ugyan, hogy utolérjem, de tudtam, hogy ez innentől nem rajtam fog múlni, mint ahogy az se, hogy a begyűjtött hátrányomat Fecó és Doma le tudja e majd dolgozni. Azért nyomtam ahogy bírtam és Tomival egymás mellett futva húztunk balra, amit éreztem, de csak lassan korrigáltam. Gyurika ugyanakkor előttem fogta a pontot így nem volt nehéz megtalálni. (hiba: 0:05)
Irányba (csak érzésre) rohantunk az 5-ös felé, én mg kicsit Gyurikától balra húztam és alig néztem tájolót, majd mikor a völgyhöz értünk és nem látta senki a pontot, akkor még mindig balra kerestem volna, ám látszott a markáns oldalvölgy metsződéssel, így lefele vettem az irányt. Elég sokat kellett menni, ezért már bizonytalankodtam is, de aztán csak meglett a pont. (hiba: 0:20)
Hamar mellém ért Bogos Tomi és Bogya Tomi is a fölfelében, így velük próbáltam tartani a lépést. A második mászás után Bogos Tomi a dózeren ment, Bogya Tomi pedig egyenesen, de én jobbnak láttam a dózeren maradni, annál is inkább, mert eléggé kivoltam. A pontot nem volt nehéz megfogni, mert elég jellegzetes volt, ráadásul az egész női mezőny jött szembe velünk, legtöbbjük (Edit is) kifele a pontról.
Lerongyoltunk a völgybe, majd egy alkalmas csapáson átkeltünk a túloldalra és elkezdtünk szintezni, majd én elváltam a többiektől és úgy döntöttem amilyen hamar csak lehet felmászok a hegy tetejére, nehogy túlfussak a ponton. A túlfutástól azért féltem, mert sziklákat láttam a hegyoldalban. Fent még kellett kicsit menni, de már látszott a pont. (hiba: 0:20)
Nem láttam magam előtt senkit, így egyértelmű volt számomra, hogy lent oldalaznak, de én azt nem akartam bevállalni, így maradtam a hegytetőn. Eléggé cefetül voltam már, így elnagyoltam a dolgokat, de mivel a középtávú selejtezőn is ugyanitt kellett futni próbáltam belőni a jellegzetes dombot a pont előtti gerincen. Sikerült is jobbra elfutni mellette, innen pedig már csak a völgybe kellett betalálni.
Bogos Tomit láttam csak magam előtt, de mint a részidőkből kiderül Bogya Tomi is előttem volt. Bogos Tomi balra húzott és látszott, hogy az úton szeretne körbe futni, de én azt túl nagy kerülőnek találtam. Egyből eszembe jutott Fecó és hogy nekem kell a csalánt törnöm. Bevállaltam hát egyenesen. Úgy voltam vele, hogy ha ez kell, hát ez kell. Rosszabb volt, mint számítottam rá. Egyetlen egy ember se ment el előttem. Semmi csapás, csak a csalán és az is 2 méteres, plusz néhol egy kis szeder. Eléggé erőltettem a haladást és nem kíméltem magam, de nem éreztem úgy, hogy haladok. Balra láttam a völgyet, majd a második völgy tetején át is másztam, majd nagy nehezen kiértem a túloldalon. Csalánt itt egyből el is felejtettem és csak a pontot kerestem, mivel nem igazán tudtam kiolvasni a térképet. Megláttam egy pontot, odarohantam, de nem az enyém volt. Bogya Tomi fogta éppen és én épp megkérdeztem, hogy hol vagyunk, mikor megláttam a pontom szemben a dombtetőn. Tomi amúgy jó fej volt, mert képes lett volna megmutatni hol vagyok. Így egész jól megúsztam ezt a hibát és ugyan nem volt kevés, de az átvágásom ezzel együtt is mestervágás volt, mert mindenkit levertem ezen az átmeneten Kolost leszámítva. (hiba: 0:30)
Bogya Tomi után rohantam lefele az úton, majd át a patakon és fel a völgyben. Nem volt egy nehéz pont, de fizikailag elég megreccsentem.
Nem akartam átbukdácsolni az összes völgyön, így egy alsó útvonalon gondolkoztam, ami azzal, hogy Bogya Tomi is azt választotta el is dőlt. Láttam a lefelében, hogy szemből nem jön senki, így tudtam, hogy a két Tomival hármasban mi vagyunk a szűk üldözőboly és mindenki más jól le van maradva. Küzdöttem az úton rendesen és nem is távolodott Bogya Tomi, de aztán jött a felfele. Na itt lemaradtam rendesen, mert ezek a felfelék, még mindig nem nekem valóak. Az útkanyarban, már majdnem a hegy legtetején aztán jobbról bevágott Bogos Tomi, ami számomra megerősítette az útvonalválasztásom. Utólag a fene se tudja már. Lehet pár másodperccel jobb lett volna mégis felül, de ezt aligha fogom megtudni.
A 12-es csak egy küzdős iránymenet volt, szokás szerint érzésre. Bogos Tomi jóval előttem volt és rohant ahhoz a ponthoz, amit már én is kinéztem magamnak, de onnan balra vette az irányt és ekkor láttam meg, hogy ott van egy másik pont is. Így már egyértelmű volt, hogy nekem is a bal oldali volt. Semmi kerülő nem volt benne, gyakorlatilag Bogos Tomi hibázott helyettem.
Megint egy rövid átmenet jött, ami nem volt nehéz. Bogos Tomi ugyan valahol nem sokkal előttem volt, de én már nem figyeltem, csak azt, hogy hol lesz a pont. Szerencsére nem volt gond vele.
A gyűjtőre már csak le kellett futni a rét szélére, a befutón pedig még hajráztam egy nagyot.
 
Célba pár másodperccel Bogos Tomi mögött és a kis körben hibázó Bogya Tomi előtt értem be. Hamar megtudtam, hogy Kolos 2:20-al hamarabb futott be, mint a boly. Ez az előzmények tekintetében nem is olyan rossz. Többre számítottam, ráadásul nem behozhatatlan a hátrány Fecónak és KisDomának.
Én elég hosszan úgy gondoltam, hogy alaposan elrontottam ezt a versenyt, de aztán az idő múlásával, már nem tartom olyan tragikusnak. Az elején nem lett volna szabad Kolost elengedni, de másképp alakult.
Összesen hibáztam 3:25-öt, ami azért elég sok.
Váltó OB 2006 - Fecó váltja KisDomát  
Fecó felhozza a második helyre a váltót pár másodperccel a ZTC mögé és kb. ugyanennyivel az ARAK elé, míg a Tipónak 1:30 hátránya volt. KisDomát figyelmeztettem is a rajtja előtt, hogy ne csak Krejcire és Makira figyeljen, mert Lenkei Zsolti is veszélyesen közel indul hozzájuk és nagyon jól fut.
KisDoma végül teljesen szétcsúszott fizikailag a pályán és csak a 4. helyen jött be, ami igencsak meglepett, mert én ekkor is magunkat tartottam a legesélyesebbnek. Azért nem dőlt össze a világ. Az elmúlt 2 Váltó OB-t gyakorlatilag Doma nyerte meg nekünk. Ez most nem sikerült, de fogunk mi még váltót nyerni, ráadásul idén még van egy CSB is, ahol hamar visszavághatunk.
Azért a három 4. hely ezen a hétvégén nem nevezhető szerencsésnek, még ha a selejtező nem is érdekel.
 
Összesen: 12km 400 szint és 70 perc.

Térkép , Eredmény , Részidők

Középtávú Országos Bajnokság 4. hely

2006 június 24, 21:53Címkék: , , , | Nincs hozzászólás


Az árnyékban döglöttem egész idő alatt a döntőig és nem igazán a versenyen járt az agyam. Jól elvoltam, beszélgettem, majd időben elkezdtem készülődni. Páran meg is jegyezték, hogy hova sietek, de nem akartam kapkodni, így szép nyugiban el is indultam kifelé. Gyalog Zolival találkoztam össze és vele futottunk ki a rajtig. Még volt bőven időm, így ittam egy kicsit, elmentem vécézni és gimnasztikáztam is. Már teljesen rá voltam hangolódva a versenyre. Nem számolgattam hányadik lehetek, csak az érdekelt, hogy hiba nélkül a lehető leggyorsabban teljesítsem a pályát. Éreztem, hogy ugyan már vagy 4km-nél járok bemelegítést tekintve, de még csináltam pár repülőt is, mielőtt beálltam a rajtba. Lenkei Zsoltival indultam egyszerre, de ő sem kezdett nálam gyorsabban.Középtávú Országos Bajnokság 2006 - döntő térkép
A rajt után már amikor a rét mellett voltam láttam keresztbe elfutni Thomas Krejcit, amit jól meg is jegyeztem magamnak. Jobbról ívelve az ösvényről terveztem az egyest fogni, de aztán mikor átmentem a völgyön nem voltam száz százalékig biztos a dolgomban, így egy korábbi csapáson elindultam a pont irányába. Balra kanyarodott a csapás és én éreztem, hogy jobbra be kell vágnom. Kicsit óvatoskodtam ugyan, de pár métert jobbra futva meg is láttam a pontot. Bár itt gyakorlatilag csak Doma vert meg komolyabban és az is csak 12 másodperc, de ennek ellenére nekem maradt benne egy kevés. (hiba: 0:05)
Szintben ment egy csapás, amit én rossznak értékeltem és balra indultam kicsit, majd egy újabb szintben haladó csapáson mentem a völgyig. Innen már látszott is szemben a szikla és a pont is. Lehet a fenti csapás jobb lett volna, de ezt így utólag nehéz megmondani.
Azt gondoltam, hogy szintben futva csapás fog vezetni a hármasig, ám csak össze vissza mentek csapások. Én csak arra próbáltam ezek után figyelni, hogy a csalán ne szorítson nagyon lejjebb és, hogy észrevegyem a pontot. Átvágtam egy kisebb csalánoson, amin alig páran mehettek át előttem és már látszott is a pont.
Mivel nem láttam értelmét, hogy lemenjek a két völgy találkozásáig, így irányba próbáltam menni. Mikor a második völgyből másztam ki, akkor láttam jobbra a rétet és tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol a rajt után Krejcit láttam. Kicsit sötét volt az erdő és én csak az irányt próbáltam tartani, ezért meglepődtem, hogy miután kereszteztem az utat rögtön kiértem a másikra. Nem egészen így terveztem, de ez legalább egy jó támadópont. Próbáltam párhuzamosan menni a balra látszó nyiladékkal, ami jól világított és már kerestem is a szememmel a rétet, de nem láttam. Jobbra egész messze láttam valami rétszerűt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem lehet az. Épp megtorpantam, mikor kicsit balra észrevettem a sötét erdőben egy pontot. Bár nem réten volt az enyémnek kellett lennie, így egyből megfogtam. Kicsit bizonytalankodtam ebben az átmenetben és meg is torpantam a pont előtt, így maradt benne jópár másodperc. (hiba: 0:15)
Amint kijöttem a pontról megláttam magam előtt Forrai Gábort, amin alaposan meglepődtem, mert nem éreztem úgy, hogy különösen jól kezdtem volna. A második völgynél értem utol, amin épp a völgyelágazásnál mentünk keresztül, így pontosan tudtam, hogy hol vagyok. Gábor balra húzott és felfele nem tudtam nála gyorsabban futni, így láttam végig hol fut, majd szemben kezdett kirajzolódni egy kis völgy és mindketten oda tartottunk. Nem látszott a pont, de azért céltudatosan robbantam be a metsződés végéhez.
Nagy rohanás jött és én csak azt figyeltem, hogy párhuzamosan rohanjak a völgy aljával egészen addig, amíg a túloldalon be nem csatlakozik egy oldalvölgy. Elég sokára jött, ami miatt már rá is pillantottam a térképre. Ez után már a kis völgyet figyeltem és láttam, hogy épp kimászik valaki belőle, így ész nélkül nyomhattam a pontig.
Kifele indulva aztán láttam a közelben egy másik pontot. Még jó, hogy nem azt vettem először észre, mert elbizonytalaníthatott volna. Próbáltam az aljnövényzetben kiválasztani egy jó irányba tartó csapást, de ez nem jött össze. Hol balra húztak, hol jobbra és mindegyiken csak pár métert futottam. Eléggé úgy éreztem, hogy szlalomozok, mert a tájolóra pillantva mindig korrigáltam pár fokkal a futásirányt. Lehet le kellett volna venni az irányt és nem csak beforgatni a térképet. Úgy látszik azonban, hogy így se volt gond, mert pont szemben a völggyel kereszteztem az utat és rontottam le a pontra.
Könnyű lefelének tűnt a következő átmenet, mert a zöld folt messziről látszott. Egy fenyves volt, aminek csak el kellett futni a végéig. Nekem nagyon hosszúnak tűnt a fenyves és hirtelen ki is ritkult. Itt megálltam, mert nem értettem mi a helyzet és kicsit jobbra tekintgettem, sőt vissza is néztem. Nagy nehezen azért tovább indultam és pár méter után meg is láttam a pontot. (0:15 hiba)
Bosszantott ez a hiba nagyon. Annál is inkább, mert Forrai Gábor újra rámfutott, amiből éreztem, hogy ez nem lehetett olyan kevés.Nagyjából irányba próbáltam menni, majd a második gerincen jobbra húzni, hogy kiérjek az útra. Ez nem sikerült, ám a nagy út után keresztben volt egy kicsi így tudtam, hogy szemben kell lennie a pontnak. Elég sokat kellett a patak felé menni, mire megláttam a pontot. Lehet nem volt tökéletes ez az átmenet, de itt már nagyon szenvedtem ezért kaphattam a többiektől viszonylag sokat.
Felfele próbáltam erőltetni a haladást, de nem nagyon ment. Érzésre húztam fel a hegyre, majd mentem tovább egyenesen. Egy picit balra vettem észre már messziről a pontot a domb tetején. Jó volt az odáig vezető lefele, mert végre tudtam futni és kicsit ki is pihentem magam.
Egész sokáig maradtam a völgynek ezen az oldalán, majd egy alkalmasnak látszó csapáson mentem át a patak menti dzsuván. Húztam szép lassan felfele és már meg is láttam a pontot. Kicsit megnyomtam, hogy pár futót kielőzzek és ne kelljen sorbanállni a pontnál, talán ezért nyertem meg ezt az átmenetet.
Rövid átmenet volt és csak szintben nyomtam, míg észre nem vettem balra a kúpot. Nem esett jól odáig a fölfele, de azért küzdöttem becsülettel.
Küzdelem a befutónAlig láttam ki a fejemből, így fel sem merült bennem, hogy felülről kerüljem a sziklákat, sőt miután már a völgybe ereszkedtem kerestem a túloldalon a sziklákat, de nem láttam. Balra indultam, mert ott kellett lennie, de szikla nem volt, ellenben a pont igen, amire szemből érkezett Thomas Krejci is. Nem csoda, hogy nem találtam a sziklát, mert nem az volt a térképre jelölve, hanem egy ösvény. Ezek szerint a gondolkodás már nem nagyon ment, de azért Krejci utolérése erőt adott.
Nem tudtam mennyivel ment előttem Krejci, de igen sok lehetett. Azt reméltem innentől csak a hátát kell néznem, de ehelyett jól otthagytam a völgyben felfele és már jóval előtte kanyarodtam be balra a kis oldalvölgybe a 14-es ponthoz. Úgy látszik Thomas már feladta a versenyt.
Felfele már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb kiérjek az útra, de aztán azon se volt könnyű futni. Alig bírtam utolérni Szivák Ildit. Nem is vertem meg nagyon senkit az élmezőnyből itt és az előző átmenetben, csak Fecót. A gyűjtő előtti kis lefele jókor jött, de nem bírtam felpörögni.
A befutón aztán sikerült nagyot hajrázni, mert éreztem, hogy jó lehetek és mindenki kiabált.
 
Mikor beértem egyből bemondta Molnár Peti, hogy én vezetek, méghozzá nem is kevéssel. Baromira örültem, mert előttem is indultak olyan emberek, akik jók és ők már nem verhettek meg. Skuló és Koprivanacz Imi alig előttem értek be és épphogy váltottunk pár szót, mikor megjelent KisDoma a befutón. 4 perccel ment mögöttem, így eléggé lelombozott. Jó sokat vert rám, mit  kiderült 1,5 percet. Nem az zavart, hogy Doma megvert, hanem az, hogy sokkal.
Pont, mint a selejtező után
Ez után ahogy telt az idő sorra nem jöttek be jó idővel az emberek. Sorra nem jöttek be elém az emberek ami újra örömre adott okot és amikor bejött mögém Lévai Fecó a 3. helyre madarat lehetett volna fogatni velem. Annál is inkább, mert hárman voltunk MEAFCosok ekkor a dobogón és egyre nőtt az esélye, hogy így marad. Meg is jegyeztem, hogy ennek így kell maradnia és most fújják le a versenyt. Attól viszont baromira tartottam, hogy az utolsó két induló – Kolos és Kovács Ádám – be fog jönni elém, sőt akár még Doma elé is. Egyrészt utálok így ellendrukkolni, másrészt rég volt rá okom és ha azt vesszük valahol szeretem is, hiszen csak akkor van értelme, ha jól állok és most jól álltam. Nagyon rég voltam utoljára dobogón egyéni OB-n és ez most nagyon közel volt.
Kolos és Ádám azonban bejött elém, amitől kissé csalódott vagyok, ugyanakkor szép eredmény a 4. hely is. Rég szerepeltem ilyen jól bajnokságon.
 
Tulajdonképpen kihoztam magamból a maximumot és bár nem volt hibátlan a futás nem ezen múlt a jobb szereplés. A 35 másodperc hibát leszámítva se lettem volna dobogós.
Innen nehéz lesz előrébb lépni, mert sokat kell fizikálisan fejlődnöm ahhoz, hogy az előttem végzetteket esélyem legyen megverni.
 
Összesen 12km, 350 szint és 65 perc.

Középtávú Országos Bajnokság selejtező

2006 június 24, 13:20Címkék: , , | Nincs hozzászólás


Egyedül mentem ki a célba a veszprémi szállásról egész korán.
Szép nyugiban kicuccoltam, beszélgettem, készülődtem, majd a múlt hétből okulva jó korán elindultam a rajtba. Skulóval kocogtunk ki, ami jó 2,5 km volt, majd ott futottam még 2 repülőt és gimnasztikáztam kicsit.
Nem éreztem úgy, hogy a 24 fős döntő miatt izgulnom kellene, de azért tudtam, hogy nem fér bele egy gyenge futás, mert nagyon könnyen ki lehet esni. A kordonok között állva aztán láttam, hogy Maros Ervin jobbra indul, mint szinte mindenki.
Középtávú OB 2006 - selejtező térkép
A rajt után én is jobbra vettem az irányt és a fenyves szélén mentem le a dózerútig, majd jobbra kanyarodtam és egy csapáson mentem be az erdőbe. Futás közben úgy láttam a térképet, hogy csak egy völgy van, így nyugodtan mehetek a patak mellett jobbra, el is indultam felfele és csak a mocsár környékén eszméltem, hogy hol vagyok. Innen hamar meglett a pont, de egyben 1 perc hiba is. Kicsit feladtam magamnak a leckét, mert egyből kiélezettebb lett a helyzet. Ennek ellenére nem lettem ideges.
Kettesre irányba mentem és bár elég későn vettem észre a pontot nem volt gond. Apró bizonytalankodás azért itt is elvitt 10 másodpercet.
Az útig ész nélkül lehetett volna rohanni fölfele, de nekem ez igen lassan ment, majd pár méter után bevágtam balra és már látszott is az erdősarok, majd a pont.
A kerítés mellett akartam menni, vagy legalábbis látótávolságban, de ez nem jött össze. A réten mindenesetre tudtam hol megyek át és a nyiladéktól támadtam a pontot.
Végre egy kis futós rész jött és csak arra figyeltem, hogy ne csússzak le. Elkaptam a szárazárkot és azon futottam le a pontig.
Nyugatra kezdtem rohanni tájoló alapján és nem is nagyon figyeltem semmire egészen a második gerincig, ahol a dagonya alapján könnyen beazonosítottam magam, majd egyenesen futottam tovább a völgy túloldalára, a dózerútig. Itt egy kicsit fura volt, hogy messze van jobbra a bozótos rét, ezért bizonytalankodtam rendesen, kis kanyart is leírtam. 0:20 hiba
Végre megint lefele jött és a domborzat alapján könnyen megfogható pont, nem is volt gond.
Nyolcasra a csapások behatárolták a futási irányt és csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elrohanjak a pont mellett.
Az úton mentem le a völgyig, majd egy csapáson átvágtam a méteres gazokon és domborzat alapján fogtam a pontot.
Tizesre érzésre indultam irányba, majd a dombról támadtam a pontot, amire teljesen pontosan érkeztem.
Tizenegyes egy útfutás volt, így nem lehetett elrontani, sőt a gyűjtő is csak egy rohanás volt.
Befutót még nyomtam egy kicsit, mert nem akartam kicentizni a bejutást.
Középtávú OB selejtező 2006 - befutás után 
A futás tulajdonképpen nem ment jól és hiba is volt benne rendesen. Középtávon az 1:30 hiba az elég sok, de egy hazai OB selejtezőbe még bőven belefér. 3 percre volt tőlem az első kieső hely, így nyugodtan készülhettem a döntőre. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem mentem egy fél perccel jobbat, mert akkor a mezőny végéről indulhatnék, így meg majdnem a közepén leszek. Bíztam benne, hogy ez hátrányt nem fog jelenteni a döntőn, mondjuk a csalán miatt, de én egyébként is jobban szeretek a végéről rajtolni.
Ádám kegyetlenül elvert mindenkit. Látszik rajta, hogy kimagaslik a mezőnyből.

Döntőben ennél sokkal jobbat kell futnom, mert ez semmire nem lesz elég.
Összesen 10km, 300 szint és 52 perc.

Visszatekintés – Rövidtávú OB 2001

2006 június 1, 18:54Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Életem talán legtökéletesebb futása 2001-ben volt az akkor még Rövidtávú Országos Bajnokságnak hívott középtávú OB-n. Azóta ezt a tökéletes futást próbálom megismételni. Elérni azt, hogy egy pályán kihozzam magamból a maximumot, mint akkor. Átélni azt az örömöt, amit akkor első éves felnőttként éreztem egy tökéletes verseny után. Azóta imádok utoljára rajtolni, főleg, ha selejtezőn harcolom ki az utolsó pozíciót. Ha onnan indúlva nyer az ember, akkor nyer a legszebben. Nem kell várni a többeik eredményére, csak egyszerűen minden addigi időnél jobbat kell futni.

Ez az OB meghatározó élmény marad egész életemben. Hiba nélkül, jó fizikai állapotban futottam és vertem rongyá az egész hazai mezőnyt, akkor amikor kellett, az OB döntőn. Rövidtávú OB 2001 - döntő

KisDoma pár hónappal a verseny után azt mondta, hogy szerinte ez az eredményem egy felnőtt világversenyen elég lett volna az első 20-ba kerülni. Ez a mondat még egy megerősítés volt számora abban, hogy nagy eredményt értem el. Emlékszem célbaérés után, amint megtudtam az eredményt hanyattvágtam magam a homokba és az eget néztem, az eredményhírdetésen pedig úgy éreztem nekem szól a himnusz. Ezek az emlékek nem hagynak nyugodni. Át akarom élni őket még legalább egyszer!

Anno Düdü kérésére írtam le ezt a futást, így most be tudom másolni az akkori emlékeim:

“Már előző nap lementem Kiskunhalasra, egyedül vonatoztam le, így volt időm gondolkodni a versenyen. Volt bennem egy kis bizonyítási vágy, hiszen újdonsült MEAFC-osként még nem mutattam fel túl sokat, de azért az Éjszakai OB 2. hely már megvolt. Igazából jobban foglakoztatott a váltó, mint a rövidtáv. Azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg nem jön haza Doma, és hogy mire lehetünk jók, ha nem jön. Este kiderült, hogy biztos nem jön, így nem én leszek az első futó, ami egy kis megkönnyebbülés volt annak ellenére, hogy már egészen beleéltem magam az első futó szerepébe.
Szombaton aztán már csak az aznapi verseny foglalkoztatott. Elhatároztam, hogy nem rohanok nagyon a selejtezőn, mert egy lassabb tempóval is simán be lehet jutni és a végén se lenne jó indulni. Szép nyugiban futottam le a pályát egy kisebbet hibázva a vége felé. (Nem lehetett több 20 másodpercnél.) A befutón még le is lassítottam, mert éreztem, hogy fölösleges sietni. Gyorsan elrántgattam Atát egy rövid levezetésre, majd kicsit gimnasztikázni, ahogy Kazibá kérte. Megnéztem az eredményeket: a legjobb időt futottam aminek nem igazán örütem részben a rajtkarantén miatt, részben pedig azért, mert nem szeretem, ha a legjobbak indulnak utánam. Aztán kiderült, hogy én megyek a három futamgyőztes közül utoljára. Ez kicsit jobb helyzet, mintha Vinicz és Fecó kergetne. Azzal úgyse lehet már eredményt elérni, ha 3 perccel befog valaki. Volt pár meglepetés kieső, amit nem igazán értettem, mert úgy éreztem, hogy ezen a terepen egyszerűen nem lehet hibázni. Az eredményeket nézegetve azt láttam, hogy nem túl sűrű a mezőny. Elgondolkodtam azon, hogy ha sikerülne hiba nélkül futni délután, az már egy hasonlóan lassú tempó mellett is jó lehet egy dobogóra. Még egy kicsivel gyorsabban fogok futni és nem kockáztatok semmit. Atával arról beszélgettünk, hogy Gyurikának azt ígérte Lantos Zoli, hogy ha nyer, akkor ő mehet a felnőtt VB-re. Nem tudom miért, de abban biztos voltam, hogy Gyurikát ma meg fogom verni. Bíztam benne, hogy ez az utolsó utáni lehetőség még velem kapcsolatban is él és akár még a VB-re is kijuthatok. Tóth Zsuzsi azt kérdezte, hogy mi a célom a döntőben, mire én azt válaszoltam, hogy minimum a dobogó. Utána elgondolkoztam azon, hogy nem volt e ez egy kicsit nagyképű kijelentés.
A rajtba jó korán kellet indulni a karantén miatt, így én egy fél palack ásványvizet is vittem. Többen együtt sétáltunk ki, majd ledőltünk az árnyékba és beszélgettünk. Babonából ugyan oda mentem el vécére, mint délelőtt. Annyit melegítettem amennyit mindig is kellene, pár repülő is volt benne. Oláh Katival és Stanyóval együtt futottunk. Jó volt látni, hogy már csak a legjobbak vannak a rajtban.
Térképfóliát direkt nem vittem, mert azzal a repülőrajtnál túl sokat veszítenék. Stanyóval egyszerre rajtoltunk és ő rögtön elkezdett rohanni mint az őrült. Én meg hagytam hogy lehagyjon, had lássa, hogy észnél vagyok. Egy hosszabb átmenettel kezdődött a pálya, így vagy 500 méteren át csak rohanni kellett. Kicsit zavart, hogy Sinkó Jani gyorsabban fut mint én, de végül ő elkanyarodott balra. Az első pontra biztoságit kell menni, mondogattam magamban, ennek ellenére egy viszonylag távoli támadópontot választottam, de nem sokkal a pont előtt egy csapást láttam és tudtam, hogy ez már oda vezet. Mikor megláttam a pontom épp elrobogott keresztbe Oláh Kati (egy percel előttem indult). A kettes pontra nekem is arra kellett menni, mint Katinak, de már nem láttam. Egy rövid átmenet volt a 2., így alig kellett elindulni, már látszott is a jellegfa aminél a pontnak kell lennie. Mikor a pontra mentem be, már újra láttam Katit. A 3. pontra menet fiatal fenyvesben kellett az ültetési irányban futni. Én pár sorral Kati mellett mentem, gondoltam így nem fog zavarni mikor elmegyek mellette. Kiértünk a fenyvesből és egy mély homokos szántáson kellett átfutni és látszott, hogy hova kell menni a túloldalán. Hiába erölködtem, de Katihoz alig tudtam közelebb kerülni. Fogta előttem a pontot és megint arra indult amerre nekem kell. Kicsit kemény volt a mély homokban futni idáig, így ebben a rövid átmenetben nem is próbáltam nagyon hősködni Katival szemben, de mire a pontra értünk már majdnem együtt voltunk. Megint ugyanabba az irányba indult mint én, de ezúttal én kicsit jobbra húztam hozzá képest. Merőlegesen az ültetési iránynak kellett egy fiatal fenyvesben futni, a pontom a túlsó végén volt. Újra megnéztem a térképet és észrevettem, hogy amerre Kati megy arról kicsit biztosabban foghatnám a pontot. Makrai Évi rohangált össze vissza előttem. Látszott, hogy épp a pontot keresi. Éreztem, hogy még elég sokat kell menni, de megijedtem, hogy a végén én is így járok. Szerencsére mikor kiértem a túloldalán a fenyvesnek már tudtam, hogy rögtön balra ott lesz a pont. Ekkor megint észevettem Katit, aki megint az én pontomat fogja. Nemcsak kielőzni nem sikerült, de talán még messzebb is került pár méterrel. Végülis mindegy, mert a lényeg, hogy ez is hiba nélkül megvolt. Innen már másfele kellett mennem,mint Katinak. A 6. pont egy mélyedés végén volt és nem okozott gondot megfogni. Már az motoszkált a fejemben, hogy ezt az OB-t én nyerem meg, de gyorsan visszazökkentettem magam a valóságba, hiszen ez még csak a pálya eleje. Elindultam a hetesre, ami egy nagy semmi közepén volt, de volt tőle jobbra egy rét, amit könnyen beazonosíthatónak véltem. Mikor közeledtem, már tudtam, hogy tévedtem és elkezdtem folyamatosan térképezni, de nem tudtam biztosra, hogy pontosan hol vagyok. Láttam valami rétszerűséget, de én nem ilyenre számítottam. Azért úgy mentem be a pontra ahogy ter
veztem. Szerencsére tényleg az volt a rét, mert a pont símán meglett. A 8. pont egyenesen délre volt, nem is volt hosszú átmenet, így csak elidultam dél felé. Félútig egy tiszta fenyvesben kellett menni, de a pont már a réten volt. Kicsit féltem is, hogy nem fogom észrevenni, ha berakják egy bokor mögé, de hamar észrevettem pont abban az irányban amerre mentem. Itt sajnos nem néztem meg a pont előtt merre kell menni a következőre, csak azt tudtam, hogy kb. merőlegesen balra, így kicsit lassabban és nem tökéletes irányba futottam ki. Egy kissebb dombra kellett felfutni, ami nagyon nem esett jól, átvillant az agyamon, hogy ez fizikailag kevés lesz, de miután felértem a dombra újra pörögtem tovább. Megint azon járt az agyam, hogy ezt az OB-t én fogom nyerni, de tudtam, hogy nem ezen kéne agyalnom. Pont egy bozótfolt felé futottam, így egy kicsit kanyarodnom kellet. (Hülyéztem magamat, hogy máson járt az agyam, pedig ezt a bozótfoltot a térkép is jelöli, így eredetileg is úgy ellett volna indulnom, hogy kikerülöm.) Megkerültem a bozótfoltot és próbáltam kiolvasni a térképet, hogy mélyedésben, vagy dombon lesz e a pontom, de mielőtt sikerült volna már meg is láttam. Indultam tovább a 10. pontra. Fölmásztam a dombra a pontomról és kinéztem merre kell menni. Átvergődtem magamat a sűrű ültetett fenyőn és örültem neki, hogy minden bizonnyal jó helyre értem ki. Volt azért bennem egy kis bizonytalanság, de inkább azért kezdtem nézni a térképet, mert kicsit pihenni akartam. Így egy kicsit lassabban fogtam a pontot, de már bennem volt merre kell menni a kövekező két átmenetben. Egy nagyon rövid és nagyon egyszerű átmenet jött, nem is akartam elhinni, hogy ez már tényleg az én pontom. Megfogtam és indultam tovább a 12.-re. Ez egy hosszabb átmenet volt. Ki kellet futni egy merőleges útra, majd tovább egy rét szélén és az utána jobbra lévő fenyves után jobbra beugrani a pontra. Már elég fáradt voltam, de azért eröltettem nagyon a fölfelét is, arra gondolva, hogy ezt a többiek biztos símán megfutják. A jobbra lévő fenyvesbe akár be is lehettett volna menni, de én inkáb mégis megkerültem, nehogy a sűrű fenyvesben eleszítsem a fonalat. Símán jött a pont és végre egy kis lefele is jött. Éreztem, hogy ez egy hihetetlenül jó futás. Már megint hülyeségeken gondolkoztam: mennyi lehet az előnyöm? mit fogok csinálni a célban ha nyerek? Elég sokat futottam úgy, hogy rá se néztem a térkepre, amitől megijedtem, de mikor megint megnéztem, láttam, hogy semmi gond, jó irányba megyek és miután kiérek a rétre ott lesz a pont. Nem láttam meg egyből, de még mielőtt újra megnéztem volna a térképet észrevettem, hogy már majd kiszúrja a szememet a tőlem pár méterre lévő bója. A 14. pontra nem tűnt bonyolultnak odatalálni,mert csak ki kellett menni egy útra és befuti a szemben lévő erdőbe merőlegesen. Tőlem jobbra a bozótba csörtetést hallottam, azt reméltem, hogy már Viniczet értem utól. Ha ő az akkor már nyertem, mert ketten együtt már nem lehet hibázni. Nem ő volt az és már megint elterelődött a gondolatom a lényegről. Ráadásul a pont előtti réteket se láttam, pedig már látnom kellett volna őket. Szerencsére ugyan a réteket nem, de a nyiladékot megláttam és utána rögtön a pontot is. Indultam a 15. pont felé, egyből megvolt a kis rétcsík, amit kinéztem. Végigfutottam rajta, majd be szembe az erdőbe. Elég sokat kellet menni, de könnyű volt tartani az irányt, mert a sorok irányához könnyű volt viszonyítani. Biztos voltam a győzelmemben, hiszen ez már a gyűjtő előtti pont volt és a gyűjtőt már csak nem ronthatom el. Újra előjöttek a szokásos godolatok a győzelemről és már a befutáson járt az eszem. Megint visszarántottam magamat a valóságba, ránéztem a térképre, de nem találtam semmit se ami segíhet. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tiszta erdőben észre fogom venni a pontot, így nem is próbáltam követni a tereptárgyakat. Már ott kellett volna lennie a pontnak, de nem volt semmi. Se pont, se semmi más ami segíthetne. Néztem a térképet és nagyon megijedtem. Azt gondoltam, hogy a sok hülye gondolatom a győzelemről most megbosszulja magát. Ahelyett, hogy a tájékozódással törődtem volna, már megint elkalandoztam. Szerencsére még pár lépés után észrevettem magam előtt a pontot. Alig pár másodpercet vesztettem ezzel az elbizonytalanodással és már csak a gyűjtő jött. Ráadásul egy elég könnyű átmenet. Csak ki kell rohanni a kerítés mellé, végigfutni melette és már majdnem ott is vagyok. Nagyon rohantam, mert tudtam, hogy közel a pálya vége és éreztem, hogy nagyon kifutottam magamat, de azt a keveset már ki kellett bírni. A gyüjtőre is sikerült egyenesen ráfutni. Mikor odaértem, hallottam egy ott álló embertől valami olyasmit, hogy első helyre jövök, de annyira el voltam foglalva a futással, hogy nem értettem igazán. Azt se fogtam föl, hogy kik álltak ott. A befutón még hajráztam egy óriásit, majd a célban már csak azt kérdezgettem, hogy: Megvan? Megvan? Vinicz ott feküdt a célban és mondták, hogy eddig ő volt a jó. Mikor megkaptam a kis cetlimet alig akartam elhinni, hogy 44 másodpercel jobb az időm.

Nagyon fura volt az egész futás, mert pár perccel utána, mikor kezdtem fefogni, hogy mi történt már úgy éreztem, hogy nem is én futottam. Olyan érzésem volt, mintha csak egy külső szemlélője lettem volna a futásomnak. Az egész olyan álomszerű volt. Amikor a figyelmem elterelődött a tájékozódásról, valahogy azonnal vissza tudtam magamat rántani abba a tökéletesen koncentráló állapotba, amiben a pálya 90%-át tettem meg. Ráadásul egyáltalán nem lehettem volna biztos a győzelmemben, hiszen a könnyű terepen más is futhatott volna hiba nélkül, akár nálam gyorsabb emberek is. Ennek ellenére valamiért biztos voltam benne már a pálya közepétől, hogy ha nem rontom el, akkor én nyerek.”

Selejtező részidők , Döntő részidők , Selejtező térkép , Döntő térkép

Visszatekintés – Éjszakai OB 2006

2006 május 30, 13:18Címkék: , , , , | Nincs hozzászólás


Nem volt nagy versenyhangulatom az Éjszakai OB előtt, de azért bíztam benne, hogy elérhetek valami normális eredményt. Leginkább egy elcsípett dobogóra gondoltam, mert a győzelem elég elérhetetlennek tűnt. Doma is indult és Józsa Gábor, Zsebe Isti kettős is hazatért Norvégiából, így a megszokottnál erősebb mezőny gyűlt össze. Zsebe Zsolti hozta a vadi új akkumulátoromat, így tökéletes felszerelésem volt. Szép nyugodtan indultam a rajtba Less Áronnal. Kocogtunk, sétáltunk, nem vittük túlzásba a bemelegítést, főleg, hogy mindenki spórolt az akkumulátorával, így jórész sötétben mentünk. A rajt előtt aztán még volt egy kis kavarodás, mert nem találtuk a szalagot, de pár perc után azért csak ráakadtunk. Örömmel nyugtáztam, hogy KisZsebe mindkét sarkán van egy fényvisszaverő, így ha sikerül kicsit ráfutnom a nyílt terepen könnyű lesz utolérni.Éjszakai OB 2006

Viszonylag óvatosan kezdtem, így az első 2 pont hiba nélkül ám nem túl gyorsan meglett, majd a hármasra szépen túlfutottam. Lehet nem ártott volna rendesen megnézni a térképet. (1:20 hiba) A négyesre aztán egy durva iránymenettel indultam neki és a “barna foltra” pályáztam, ehelyett aztán a tőle balra lévő domb alapján azonosítottam be magam. Még a szárazárokban lévő pont mellett is elmentem, majd gond nélkül fogtam a pontot, igaz itt se voltam valami villám. Ötösre aztán még inkább vaktában indultam neki, látszottak a fények a hegy tetején, így a tájolóra se néztem gyakorlatilag. A kis ösvényig azt se tudtam merre járok, de ez nem is volt gond, mert onnan egyből fogtam a pontot, majd a 6-os se volt gond. Hetesre egy darabig jól lekövettem merre megyek, majd a zöld folt kerülése után igen meglepődtem, hogy erdőbe értem, persze amint megnéztem jobban a térképet már láttam, hogy amit sárgának néztem az valójában fehér. Innen nem igazán tudom mi alapján akartam megtalálni a pontot, mert nem volt semmi elképzelésem, csak mentem. Sikerült kikapni a 27-es pontom, ahol Kelemen Detti mutatta meg hol vagyok. Onnan már nem volt gond. (0:40 hiba) Nem tanultam az esetből és vaktában mentem a 8.-ra is. Túl is futottam a tankbeállókig, majd onnan se találtam egyből vissza, mert megnéztem még egy hasonlóan nagy “gödröt”. (2:30 hiba) Ezt követően úgy látszik sikerült higgadtabban menni, mert a 9-es, majd a 10-es is tudatos és pontos tájékozódással lett meg. 10-es előtt a kis átjáró a bozótfoltok között olyan gyönyörűen megvolt, hogy 100%-os biztonsággal fogtam a pontot. Gyors ugyan itt se voltam, de úgy tűnik ez is elég volt, hogy nyerjem az átmenetet. 11-re aztán nagy rohanás jött, majd pontközelben az elbizonytalanodás a keresztbe rohanó Kiss Gábor és a többi futó miatt. Szégyenszemre megkérdeztem merre van a pont és az alapján ugrottam be rá. (1:00 hiba) 12-es szerintem könnyű volt, főleg, hogy mikor már épp kezdtem volna elbizonytalanodni megláttam az oszlopot és azt beazonosítva fogtam a pontot. Nyertem az átmenetet, pedig nem volt tökéletes az oszlopnál való megtorpanás miatt. (0:10 hiba) Sok bizonytalankodás és egy idegen pont megfogása után (tudtam, hogy még nem lehet az enyém, de azért megnéztem) lett meg a 13-as. (0:30 hiba) A következővel nem volt gond, leszámítva, hogy nem vettem észre az ösvényelágazást. Ez megismétlődött a 15.-re is, de előtte még keresztülfutottam az úton, hogy meggondolva magamat visszatérjek rá. Valami nem stimmel a felfele tartó ösvénnyel, de csak rátaláltam és a szimból forgatása közben már a pont fölött járva bevillant a 15-ös. (0:30 hiba) A következő 2 pont könnyű volt és nem is hibáztam, csak lassú voltam, bár a 17-es már akkor sem látszott a térképen, ezért kicsit óvatos voltam. Szidtem is magam, hogy nem vettem fóliát, mert még sok volt a pályából. A 18-ast egy völggyel később és túl magasan kerestem. Erre szép lassan rá is ébredtem. (2:00 hiba) A rövid átmenet nem lehetett gond, majd irány észak. Egy bozótfolt, majd a következő erdőfoltban ott is a pont. 21-re csak rohanni kellett, majd a vezeték, vagy mi alapján fogni a pontot, ami szinte a 22-re is elvezetett. Nagy kerülővel a biztos úton mentem a 23-ra, a völgytől bevágtam ennek ellenére kicsit bizonytalankodtam a pont előtt, már a völgy alján. (0:20 hiba) Az útkanyarból szintben bevágva nem volt nehéz a 24-est megfogni. Ez után nem esett jól átmászni a völgyeken, majd szintbe nyomni. Nem igazán éreztem milyen magasan lehetek. Nem is sikerült a bozót után egyből megtalálni a pontot. A bozótos (íves) völgyet összekevertem az utána következő “sárgával”. (1:40 hiba) 26-ra nagy szintezés jött és már kezdtem botorkálni, magasságot itt se tudtam belőni, de mikor kiértem az útra a szemben lévő bozótfolt alapján egyből tudtam, hogy balra van a pont. Kicsit megvezetett egy szántott csík a következőre, majd a 7-es pontról sikerült megtalálni a 27-est. Ezt oda vissza eljátszottam. Mindkétszer a másik ponton kötöttem ki. (1:30 hiba) Na az ilyen átmenetek valóak nekem. Ész nélkül és síkon rohanni egyenesen délnek. Nem csoda, hogy megnyertem. 29-re előbb nem néztem meg, hogy bozót van az utamban, így sikeresen átvágtam rajta, majd mentem tovább vaktában. Mázlimra ugyan elcsúsztam, de pont a völgy és ösvény találkozásához, így onnan sima ügy volt leszaladni a pontra. (1:00 hiba) Ez után, mintha teret ugrottam volna, lazán túlfutottam a ponton és nem is volt semmi elképzelésem, csak mentem. Alatta az ösvényen raktam magam helyre, de még ott se voltam biztos a dolgomban. Kész csoda, hogy ennyi hibával megúsztam. (1:30 hiba) Felkocogtam az ösvényre, majd a kanyarból fogtam a pontot, jött a gyaloglás a rövid átmeneten, majd esve kelve a szintezés a gyűjtőre. Itt már éreztem, hogy nincs sok bőr a bal talpamon.

Összesen 14:40 hiba jött össze, ami nagyon sok. Sehol nem szálltam ki, de gyakorlatilag minden második pontra hibáztam. Nem tudtam rendesen koncentrálni és kedvtelenül futottam. Kicsit kellett volna küzdeni, ami biztos jobban ment volna, ha nem kell teljesen végig egyedül menni. Éjszakain ez elég szokatlan volt számomra. Mindig össze szokott jönni egy kisebb boly és ha a tájékozódásban nem is segítenek, azért a tempót megnövelik és könnyebben bevillannak a pontok is.

Azért 1 bajnoki pontot sikerült elcsípni, ami annak fényében, hogy egy meglehetősen rosszul sikerült bajnokságon vagyok túl nem olyan rossz. Ebben a versenyben benne volt “bármi”. Nem lett volna irreális elvárás, hogy csak 5 percet hibázzak és akkor a szenvedős tempóm is elég lett volna a győzelemhez. Hozzá kell tenni, hogy a többiek is rengeteget kevertek, így nem csak én bosszankodhatok.  

Részidők , Térkép