OB selejtező – Éppenhogy bejutással

A mai napra a célom az volt, hogy simán bejussak az A döntőbe, de ez az előzetes számítgatások alapján nem tűnt olyan nagyon sima ügynek. Úgy számoltam selejtezőcsoportonként 7-8 olyan ember lesz, aki bármikor megverhet akár úgy is, hogy nem betlizek. Persze nyilvánvaló, hogy egy jó futás azért biztos bejutást jelenthet, hisz mindenki úgysem tud hibátlant futni.
Bemelegítésnek 3km-t futottam és ebben volt 6 repülő is. Nem éreztem magam kirobbanó erőben, de nem is ment rosszul.
A pályára vittem ki magammal a Forerunner 405-öm, aminek segítségével most részletesebben tudom a pályát kielemezni, mint máskor.
A rajt után pár pillanatra elém kerültek más kategóriák indulói, hisz nekem velük szemben nem volt lehetőségem megnézni a térképet. Talán Hajdú Martin futott egyedül előttem, mire a jó irányba vezető csapásra értem. Miután kiértünk a tisztább részre én csak arra figyeltem, hogy a pontomat a gerincen keressem az erdő előtt, a rét felső sarkában. A kettesre menet előbb egy ereszkedés, amit igen óvatosan csináltam, majd dönteni kellett, hogy kerülök, vagy átmegyek egyenesen. Mivel a kerülő nagyon nagynak tűnt, így az egyenes mellett döntöttem, de nem biztos, hogy bejött, mert nem sikerült jól végrehajtanom. Úttól-útig 3:15 volt átérni. Nyilvánvaló, hogy ennél 1 perccel tuti gyorsabb lett volna körbe. Az, hogy 1:30-al vertek meg valószínű azért azt jelenti, hogy egyenesen volt a legjobb. (hiba: 1:00)
Országos Bajnokság Selejtező - Tempó A hármas rendben jött, a hátrányomat minden bizonnyal fizikálisan szedtem össze. A négyesre előbb a bal oldali útvonalat néztem ki. Ezért is ereszkedtem kicsit jobban bele a töbörbe a kelleténél, de végül észrevettem a jobb oldali kis ösvényt és megváltoztattam az elképzelésem. Az ötös szinte látszott is, majd jött a mászás a hatosra, no meg az útvonal pontosítása. Tanulva a kettesre menet megesett bedzsuvázásból itt kerültem, de ez meg túlzás volt a derékszögű útkanyarnál. Az egyes zöld simán futható lett volna. A pont előtt, már épp a fölfelében kiment kicsit a bokám, aminek nagyon nem örültem, ráadásul a pontot is kicsit visszafelé ívelve fogtam. (hiba: 0:20)
A 7-esre kicsit óvatosan mentem, főleg a bokám miatt, de a tájékozódásra is nagyon kellett figyelni. Jól le is vertek, de mondjuk ahány világbajnok a mezőnyben volt ez nem is csoda. 🙂
Lefelé nagyon nem mertem megereszteni a lábam miatt, éreztem, hogy bizonytalan minden lépés. Ez nemcsak ezen a pár méteren lassított, de a lendületem is megtörte, ráadásul a talajt is baromira figyelnem kellett. Tájékozódni, persze így baromi nehéz. Pár éve még mikor jó volt a bokám tuti simán nézegettem volna ebben a tempóban futás közben a térképet a 8-es előtti töbröknél. Most viszont csak a földet bámultam és emlékezetből tájékozódva belerohantam a szomszéd töbörbe. Ott aztán helyreraktam magam, de jó kis kerülő volt. (hiba: 1:00)
Itt éreztem először, hogy sok maradt a pályában és a bokám miatt a hátralévő rész sem lesz egyszerű. A 9-es előtt aztán megint megbicsaklott a bokám és egy pillanatra el is bizonytalanodtam a tájékozódást illetően. Ez a piros szakaszból jól ki is vehető. (hiba: 0:20)
10-esre elég girbegurba lett az útvonalam, de legalább viszonylag gyorsan korrigáltam a hibáimat. (hiba: 0:20)
A 11-es könnyű volt. Csak nyomni kellett és itt végre kezdtem megint viszonylag biztosnak érezni a bokám.
A 12-es pontra nem tudom miért kaptam ennyit. Mondjuk nekem úgy rémlik az első töbröt is balról kerültem, de nem kizárt, hogy nem a térkép torz itt, hanem én vagyok feledékeny. A 13-nak kicsit mellémentem jobbra, de sokat nem buktam vele. (hiba: 0:10)
A célba aztán már nem volt nehéz betalálni, de azért én még beletettem egy keveset. Eddig a gyűjtő pont után sose hibáztam már, de most valamiért nem vettem a lapot és majdnem elkezdtem fordítva kerülni a tavat. 🙂
Összesen maradt a pályában 3:10, ami egy gyenge közepes egy ilyen viszonylag egyszerű terepen. Persze ez bőven elég volt ahhoz, hogy végig izgulhassak, hogy vajon bejutok-e, de szerencsére ez azért összejött.
A bokám aggaszt kicsit. Azt reméltem semmi gond nem lesz vele, ehhez képest kicsit vacakolt. No azért holnap ez nem fog megakadályozni semmiben, de akkor sem jó. Már csak azért sem, mert most megint azt fogom figyelni, hogy hova lépek a térkép helyett.
A Forerunner 405 egész jól vizsgázott. Sehol nem vesztett jelet és csak 2 helyen mutat másik útvonalat, mint amit én gondoltam. Ebből a kettesre menet tuti igaza van, de a 11-es pont után vagy a track pontatlan, vagy a térkép rossz. Persze talán mégis vagyok olyan hülye, hogy feleslegesen lerongyoljak egy töbör aljára, de ennek úgy 20%-nál nem adok többet. 🙂
Az útvonal térképre illesztése nem olyan egyszerű, mint hittem. Ha pl. másnak az útvonalát kellene illeszteni, azzal lehet nem is boldogulnék. Mondjuk az megoldás lehet, hogy részidőt nyomogatok, de erre aligha fogok rászokni.
A sebesség és pulzus ábrázolása az útvonalon viszont baromi érdekes. Jól látszik, hol ragadtam be a dzsuvába és hol nem bírtam megfutni egy hegyet. Még a bokakimenésem is leolvasható a térképről, hisz a tempó és a pulzus is egyszerre esik le ott.
Ami végképp nem jó, az a szintkülönbség. Az óra 700 métert mért, ami irreálisan sok. A GPSies, pedig 290-et, ami irreálisan kevés. (A rendezők 430-at adtak meg.)
Érdekes még, hogy a 9,4km-t megoldottam 10.88km lefutásával és a 5:45-ös átlagtempó is sokat elárul.
Aki még akar szórakozgatni a Forerunner-ből kiköpött adatokkal, az töltse le a QuickRoute-ot, valamint a qrt fájlt.
 
A pályára vonatkozó mért adatok:
Futott táv: 10.88 km
Max. pulzus: 179
Átlag pulzus: 166
Átlagtempó: 5:45
 
A célból még elmentem 1km-t levezetni, de nem igazán esett jól.


Összesen 15km, 500 szint, 86:21
 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.