Kategória: Nincs kategorizálva

Lendületes futás a pusztában

Mit lehet csinálni, mikor a hegy messze van? Ez a kérdés mostanában nem igen foglalkoztat, mert többnyire a hegy lábától indulok futni, de most Lőrincről kellett kimenni futni.
Valami keményebbet akartam edzeni ez pedig itt csak gyors edzést jelenthet. Résztávozni nem akartam, így egy lendületes futás mellett döntöttem.
Apámmal együtt indultunk el és futottunk a túlsó játszótérig egész könnyű tempóban. Nem is lett volna célszerű megfuttatni pár nappal a Szenior VB előtt, még a végén rám fogná, ha valami nem jól sül el. 🙂
Tehát szűk 3km bemelegítés után kezdtem el tolni érzésre olyan gyenge 4 perces tempóban. Mérni sajnos nem tudtam a futást, mert az Polar órám halott. Nem ment túl jól, de gyengén sem. Haladtam rendesen és kerülgettem a pocsolyákat. A Gyáli főcsatornán nem lehetett átkelni, így balra kanyarodtam, majd a megszokott másik útvonalon indultam haza. Itt ért az első meglepetés, mert elmocsarasodott a vidék. Ez nem szokatlan télen, vagy tavasszal olvadás után, de nyáron itt inkább a kiszáradás a jellemző. Hát most nem, így kissé vizes lett a lábam, főleg, hogy eléggé felhagyták az utat. A víz most még nagyobb területen állt, mint máskor, így elvacakoltam egy kicsit, majd ezután toltam tovább. Jött az átvágás a mezőn, ami máskor is kemény szokott lenni, de most derékig ért a gaz, így elég küzdelmes lett, ráadásul amikor kiértem az útra szembesültem vele, hogy ott is felnőtt a gaz, így küzdhettem tovább. Már azt hittem túl vagyok a megpróbáltatásokon, mikor a másik útra kanyarodtam, de hamar kiderült, hogy nincs is út. Előbb csak fű, majd csalán borította az út helyét, így kerültem egyet, majd visszamentem az út helyére. Később kiderült, hogy párhuzamosan 30m-re a másik oldalon van egy új út, amin végül futottam tovább. Még összeszedtem egy csomó ragadó növénymagot a bozótnadrágomon, majd kiküzdöttem magam a házak mellé. Itt még egy kis szemétdombon futás jött, ami meggyőzött arról, hogy nem is szeretek én itt futni. Ez után szerencsére már csak az aszfaltút volt és Péter-halom. Az aszfalton még toltam, majd az erdőben már csak levezettem. Elég sötét volt már és nem is terveztem rohanni.

Egész kemény edzés lett. Olyan 90 perc és 20km lehetett.

Június

01. – Csütörtök: 13km, 300 szint, 70:03
02. – Péntek: pihenő
03. – Szombat: 16km, 700 szint, 120:00
04. – Vasárnap:17km, 250 szint, 111:00
05. – Hétfő: 15km, 250m szint, 80:00
06. – Kedd: 10km, 220m szint, 53:32
07. – Szerda: 13km, 320m szint, 66:38
08. – Csütörtök: 17km, 120m szint, 77:00
09. – Péntek: 12km, 200m szint, 63:00
10. – Szombat: 10km, 220m szint, 53:00
11. – Vasárnap: 15km, 450m szint, 102:38
12. – Hétfő: 11km, 250 szint, 59:48
13. – Kedd: 16km, 500 szint, 79:39
14. – Szerda: 11km, 240 szint, 56:00
15. – Csütörtök: 14km, 50 szint, 66:11
16. – Péntek: pihenő
17. – Szombat: 14km, 300 szint, 80:00
18. – Vasárnap: 13km, 200 szint, 75:00
19. – Hétfő: pihenő
20. – Kedd: 17km, 400 szint, 87:33
21. – Szerda: 14km, 50 szint, 79:00
22. – Csütörtök: 10km, 220 szint, 53:00
23. – Péntek: 6km, 28:00
24. – Szombat: 22km, 650 szint, 117:00
25. – Vasárnap: 12km, 350 szint, 65:00
26. – Hétfő: 17km, 350 szint, 90:00
27. – Kedd: 16km, 300 szint, 90:00
28. – Szerda: 10km, 220 szint, 53:45
29. – Csütörtök: 18km, 400 szint 95:00
30. – Péntek: 10km, 50:00

Összesen: 369km, 6510m szint, 33 óra 41 perc 47 másodperc.

Rég nem volt ilyen kemény hónapom, de azért lehet még hova fejlődni.

Könnyű futás Lőrincen

Hazamentem Lőrincre és megnéztem az 5-kor kezdődő Foci VB meccset, majd ez után indultam futni.
A Schell Tóniékhoz kellett tennem egy kis kört, hogy elhozzak két Tájoló újságot, ami végül 6km lett. Kezdetben szörnyen ment a futás, csak szenvedtem és nagyon nem mozogtak a lábaim. Elég lehangoló itt futni. Nem is tudom hogyan bírtam ki évekig. A Gerecsében, vagy a Vértesben valahogy sokkal könnyebben telik az edzés. Azért 3-4km után kezdtem bemelegedni és onnantól jobban esett és már a víz is dőlt rólam, pedig egész kellemes futóidő van.
Miután beadtam az újságokat még elindultam Péter-halomra futni egy kis kört. No ez már jóval jobban esett, néhol még kicsit fel is pörgettem a tempót. Nem futottam egy nagy kört, mert mára csak 10km volt tervbe véve, gondolkoztam is, hogy kiegészítsem egy kicsit, de ez végül kimaradt, mert sötétedett már. Így is bőven meglett a 10km, sőt lehet 11 is, de mivel óra nélkül kell futnom mostanában ezt nehéz lenne megmondani.

Összesen: 10km, 50 perc

Hosszú futás Futóbolondokkal

Hármasban (Edit, Geri és én) kimentünk Várgesztesre, hogy becsatlakozzunk a FutóBolondok edzőtáborába. Felmentünk hozzájuk a várba és onnan indultunk futni FUTURE és kazuár társaságában. Edit egész sokáig bírta, de aztán lemaradt és négyesben mentünk tovább. Egy 10km-es kört csináltunk, ami után Gerivel újra visszakanyarodtunk a terepre, majd 3km után szembe jöttek a többiek Imaro és Edit vezetésével. Becsatlakoztunk hozzájuk és visszafutottunk a várig.

Mivel még csak 70 perc környékén jártunk, így egy harmadszor is nekiindultunk az erdőnek és csináltunk még egy 5km-es kört.

Jó ötlet volt, hogy beugrottunk az edzőtáborba. Élveztem végig a futás, jót beszélgettünk közben és megismertünk sok szimpatikus futót. Geri teljesen belelkesedett és Edit is jól érezte magát, így abszolút megérte kijönni.

Összesen 18km, 400m szint, 95 perc.

Könnyű futás hőségben

Ma csak egy könnyű 10-es volt a program, mert már fáradt vagyok kicsit, ráadásul kegyetlen nagy a meleg.
Átmentem Geriékhez, majd a Szanatórium völgyön futottunk fel, Csemetéskert, majd Turul útvonalon hazáig mentünk.
Nekem nagyon nem esett jól a futás, de azért hamar vége lett.
 
Összesen 10km, 220 szint és 53:45

A felvezetés 2. fele

A tegnap félbehagyott felvezetést felyeztük ma be Gerivel.
Ismét iszonyatos meleg volt és 10 perc után csuron víz lett a bozótom. Fordítva futottunk a cél felől a Főiskolás OB pályán minden ponton elidőzve, majd a nagy írtástól már egyenesen hazafutottunk. Geri a hátsó 2 pontot nem fogta meg, ott egyedül voltam.
 
A terep undorító. Sok a csalán és az aljnövényzet és a szúnyogok is csípnek, ráadásul a térkép majdhogynem használhatatlanul rossz. Popey még ronott is az előző, több, mint 20 éves térképen.
 
Összesen lehetett vagy 2 óra amit kint töltöttünk, de futás csak kb. 16km és 300m szint volt úgy 90 perc alatt.

Félbehagyott felvezetés

Mivel már régóta terveztem a tavalyi Főiskolás OB pályáját kitenni és ma egyedül kell edzenem ( Geri még kicsit beteg ), így arra jutottam, hogy ma fogom felvezetni szigetelőszalaggal a pályát.
Elég későn indultam, mert kegyetlen nagy a meleg. Rögtön a rajt előtt beleszaladtam a csalánosba és már nem is volt kedvem az egészhez, de azért csak mentem. Eljutottam a pálya feléig, mire elkezdett sötétedni.
Azzal nem számoltam, hogy az erdőben már nem lehet tájékozódni, amikor az utakon még vígan elfut az ember. Így aztán vissza kellett fordulnom és hazafutnom.
A terep és a térkép nagyon gáz, az egyetlen pozitívum ebben a napban, hogy sokat és terepen futottam.
 
Időben így is távol voltam vagy 2 órát, de mivel a Polarom teljesen tropára ment nem tudtam mérni.
Tiszta futás 100 perc lehetett és 17km, valamint 350 szint.

Középtávú és Váltó OB hete

Hétfő: pihenő
Kedd: 17km, 400 szint, 87:33
Szerda: 14km, 50 szint, 79:00
Csütörtök: 10km, 220 szint, 53:00
Péntek: 6km, 28:00
Szombat: 22km, 650 szint, 117:00
Vasárnap: 12km, 350 szint, 65:00

Összesen: 81km, 1670 szint, 7 óra 09 perc 33 másodperc

 
Nem volt egy kemény hét, de azért rossz sem volt. A hétvége félig meddig jól sikerült.

 

Országos Váltó Bajnokság

Reggel az autóban a cél felé haladva azon gondolkoztam, hogy milyen kegyetlenül szeretek én tájfutni. Ráadásul minél jobban  megy, annál jobban szeretek. Mostanában amúgy is felszálló ágban vagyok és a tegnapi nap is jól sikerült, ráadásul a váltó előtt különösen optimistán tekintettem a közeli és távoli jövőbe.
A célba kiérve kegyetlen meleg fogadott és én már készülődtem is a futáshoz. Mint azt Fecó és KisDoma megfogalmazták azért megyek első futóként, hogy én törjem a csalánt. Ez most nem igazán foglalkoztatott, viszont jó alaposan bemelegítettem és többször bevizeztem a fejem, majd beálltam a rajtba. Gyakorlatilag csak a ZTC-től tartottam, de úgy éreztem, hogy Doma bármilyen helyzetet meg tud oldani a végén, így csak nem szabad hátránnyal hozni a váltót. Vajda Kolost kell tartani, vagy legalábbis minimálissal mögötte jönni, hogy Fecó felfuthasson Varga Bálintra.Országos Váltó Bajnokság 2006
A rajt után hamar az élen találtam magam Kolossal és Bogos Tomival és bár a térképrajtig azt terveztem, hogy balról kerülöm a hegyet, mégis jobbra indultam a többiekkel kikerülve egy csalánost. Érzésre átbuktam a gerincen, ami még jó is volt, de nem láttam a pontot, valamint nem tudtam pontosan hol vagyok. Térképezni kezdtem és láttam, hogy Bogos Tomi is tanácstalanul keresi a pontot mellettem, de Kolos jóval jobbra rohan, mint az őrült. Úgy döntöttem, hogy jobbra van a pont és arra indultam, majd néhány méter után már meg is láttam. Nagy rohanás volt a pontig, de én fogtam elsőnek. (hiba: 0:30)
Kiindultam a kettes felé és tudtam, hogy Kolos előttem van, viszont mindenki más ha csak pár méterrel is, de mögöttem. A patakmederben kamikáze módon vetettem bele magamat a csalánba ott ahol még senki se járt előttem, majd másztam fel a gerincre, de itt már Bogos Tomi mögött, mert ő jobban bírta. Ez nem volt nagy csoda, mint ahogy az sem, hogy túl balra húzott. Én értem elsőnek a ponthoz, ráadásul Kolost is láttam kifutni róla.
Hármas pontra Tomival egyszerre és egy irányba indultunk ki és haladtunk rendben a völgy és nyiladék kereszteződésig. Itt Tomi kicsit balra kezdett húzni, de én úgy éreztem, hogy tartom a jó irányt. Nem láttam viszont a pontot ami egyre jobban kezdett zavarni. Hátranéztem a mezőnyre, ami szintén tőlem kicsit balra húzott, így elsősorban arra nézelődtem én is, de mikor már közel volt a gerinc és megérkezett a nép, akkor tudtam, hogy valószínűleg mégis jobbra kell lennie a hármasnak. Skulóék mentek még egy kicsit előre, de már ők is megfordultak. Visszafele nagyon nehezen indultam, mert a mezőny áthaladt azon a helyen, ahova én a pontot vártam és nem vettek észre semmit. Egyszer csak Novai Gyurika ugrott be a gödörbe, ami után mindenki rástartolt a pontra. Egész jó helyen fogtam ezt is, de Kolos ezzel végképp meglépett. Gyurika szerint hátulról nézve nem lehetett több 10 méternél, amivel elmentem a pont mellett. Lehet nem balra kellett volna tekintgetni Tomi és a mezőny irányába és akkor észrevettem volna elsőre. (hiba: 1:40) 
Úgy éreztem, hogy már most kudarcot vallottam, mert egyetlen emberre kellett volna figyelnem és az pont meglépett már a pálya elején. Nem adtam fel ugyan, hogy utolérjem, de tudtam, hogy ez innentől nem rajtam fog múlni, mint ahogy az se, hogy a begyűjtött hátrányomat Fecó és Doma le tudja e majd dolgozni. Azért nyomtam ahogy bírtam és Tomival egymás mellett futva húztunk balra, amit éreztem, de csak lassan korrigáltam. Gyurika ugyanakkor előttem fogta a pontot így nem volt nehéz megtalálni. (hiba: 0:05)
Irányba (csak érzésre) rohantunk az 5-ös felé, én mg kicsit Gyurikától balra húztam és alig néztem tájolót, majd mikor a völgyhöz értünk és nem látta senki a pontot, akkor még mindig balra kerestem volna, ám látszott a markáns oldalvölgy metsződéssel, így lefele vettem az irányt. Elég sokat kellett menni, ezért már bizonytalankodtam is, de aztán csak meglett a pont. (hiba: 0:20)
Hamar mellém ért Bogos Tomi és Bogya Tomi is a fölfelében, így velük próbáltam tartani a lépést. A második mászás után Bogos Tomi a dózeren ment, Bogya Tomi pedig egyenesen, de én jobbnak láttam a dózeren maradni, annál is inkább, mert eléggé kivoltam. A pontot nem volt nehéz megfogni, mert elég jellegzetes volt, ráadásul az egész női mezőny jött szembe velünk, legtöbbjük (Edit is) kifele a pontról.
Lerongyoltunk a völgybe, majd egy alkalmas csapáson átkeltünk a túloldalra és elkezdtünk szintezni, majd én elváltam a többiektől és úgy döntöttem amilyen hamar csak lehet felmászok a hegy tetejére, nehogy túlfussak a ponton. A túlfutástól azért féltem, mert sziklákat láttam a hegyoldalban. Fent még kellett kicsit menni, de már látszott a pont. (hiba: 0:20)
Nem láttam magam előtt senkit, így egyértelmű volt számomra, hogy lent oldalaznak, de én azt nem akartam bevállalni, így maradtam a hegytetőn. Eléggé cefetül voltam már, így elnagyoltam a dolgokat, de mivel a középtávú selejtezőn is ugyanitt kellett futni próbáltam belőni a jellegzetes dombot a pont előtti gerincen. Sikerült is jobbra elfutni mellette, innen pedig már csak a völgybe kellett betalálni.
Bogos Tomit láttam csak magam előtt, de mint a részidőkből kiderül Bogya Tomi is előttem volt. Bogos Tomi balra húzott és látszott, hogy az úton szeretne körbe futni, de én azt túl nagy kerülőnek találtam. Egyből eszembe jutott Fecó és hogy nekem kell a csalánt törnöm. Bevállaltam hát egyenesen. Úgy voltam vele, hogy ha ez kell, hát ez kell. Rosszabb volt, mint számítottam rá. Egyetlen egy ember se ment el előttem. Semmi csapás, csak a csalán és az is 2 méteres, plusz néhol egy kis szeder. Eléggé erőltettem a haladást és nem kíméltem magam, de nem éreztem úgy, hogy haladok. Balra láttam a völgyet, majd a második völgy tetején át is másztam, majd nagy nehezen kiértem a túloldalon. Csalánt itt egyből el is felejtettem és csak a pontot kerestem, mivel nem igazán tudtam kiolvasni a térképet. Megláttam egy pontot, odarohantam, de nem az enyém volt. Bogya Tomi fogta éppen és én épp megkérdeztem, hogy hol vagyunk, mikor megláttam a pontom szemben a dombtetőn. Tomi amúgy jó fej volt, mert képes lett volna megmutatni hol vagyok. Így egész jól megúsztam ezt a hibát és ugyan nem volt kevés, de az átvágásom ezzel együtt is mestervágás volt, mert mindenkit levertem ezen az átmeneten Kolost leszámítva. (hiba: 0:30)
Bogya Tomi után rohantam lefele az úton, majd át a patakon és fel a völgyben. Nem volt egy nehéz pont, de fizikailag elég megreccsentem.
Nem akartam átbukdácsolni az összes völgyön, így egy alsó útvonalon gondolkoztam, ami azzal, hogy Bogya Tomi is azt választotta el is dőlt. Láttam a lefelében, hogy szemből nem jön senki, így tudtam, hogy a két Tomival hármasban mi vagyunk a szűk üldözőboly és mindenki más jól le van maradva. Küzdöttem az úton rendesen és nem is távolodott Bogya Tomi, de aztán jött a felfele. Na itt lemaradtam rendesen, mert ezek a felfelék, még mindig nem nekem valóak. Az útkanyarban, már majdnem a hegy legtetején aztán jobbról bevágott Bogos Tomi, ami számomra megerősítette az útvonalválasztásom. Utólag a fene se tudja már. Lehet pár másodperccel jobb lett volna mégis felül, de ezt aligha fogom megtudni.
A 12-es csak egy küzdős iránymenet volt, szokás szerint érzésre. Bogos Tomi jóval előttem volt és rohant ahhoz a ponthoz, amit már én is kinéztem magamnak, de onnan balra vette az irányt és ekkor láttam meg, hogy ott van egy másik pont is. Így már egyértelmű volt, hogy nekem is a bal oldali volt. Semmi kerülő nem volt benne, gyakorlatilag Bogos Tomi hibázott helyettem.
Megint egy rövid átmenet jött, ami nem volt nehéz. Bogos Tomi ugyan valahol nem sokkal előttem volt, de én már nem figyeltem, csak azt, hogy hol lesz a pont. Szerencsére nem volt gond vele.
A gyűjtőre már csak le kellett futni a rét szélére, a befutón pedig még hajráztam egy nagyot.
 
Célba pár másodperccel Bogos Tomi mögött és a kis körben hibázó Bogya Tomi előtt értem be. Hamar megtudtam, hogy Kolos 2:20-al hamarabb futott be, mint a boly. Ez az előzmények tekintetében nem is olyan rossz. Többre számítottam, ráadásul nem behozhatatlan a hátrány Fecónak és KisDomának.
Én elég hosszan úgy gondoltam, hogy alaposan elrontottam ezt a versenyt, de aztán az idő múlásával, már nem tartom olyan tragikusnak. Az elején nem lett volna szabad Kolost elengedni, de másképp alakult.
Összesen hibáztam 3:25-öt, ami azért elég sok.
Váltó OB 2006 - Fecó váltja KisDomát  
Fecó felhozza a második helyre a váltót pár másodperccel a ZTC mögé és kb. ugyanennyivel az ARAK elé, míg a Tipónak 1:30 hátránya volt. KisDomát figyelmeztettem is a rajtja előtt, hogy ne csak Krejcire és Makira figyeljen, mert Lenkei Zsolti is veszélyesen közel indul hozzájuk és nagyon jól fut.
KisDoma végül teljesen szétcsúszott fizikailag a pályán és csak a 4. helyen jött be, ami igencsak meglepett, mert én ekkor is magunkat tartottam a legesélyesebbnek. Azért nem dőlt össze a világ. Az elmúlt 2 Váltó OB-t gyakorlatilag Doma nyerte meg nekünk. Ez most nem sikerült, de fogunk mi még váltót nyerni, ráadásul idén még van egy CSB is, ahol hamar visszavághatunk.
Azért a három 4. hely ezen a hétvégén nem nevezhető szerencsésnek, még ha a selejtező nem is érdekel.
 
Összesen: 12km 400 szint és 70 perc.

Középtávú Országos Bajnokság 4. hely

Az árnyékban döglöttem egész idő alatt a döntőig és nem igazán a versenyen járt az agyam. Jól elvoltam, beszélgettem, majd időben elkezdtem készülődni. Páran meg is jegyezték, hogy hova sietek, de nem akartam kapkodni, így szép nyugiban el is indultam kifelé. Gyalog Zolival találkoztam össze és vele futottunk ki a rajtig. Még volt bőven időm, így ittam egy kicsit, elmentem vécézni és gimnasztikáztam is. Már teljesen rá voltam hangolódva a versenyre. Nem számolgattam hányadik lehetek, csak az érdekelt, hogy hiba nélkül a lehető leggyorsabban teljesítsem a pályát. Éreztem, hogy ugyan már vagy 4km-nél járok bemelegítést tekintve, de még csináltam pár repülőt is, mielőtt beálltam a rajtba. Lenkei Zsoltival indultam egyszerre, de ő sem kezdett nálam gyorsabban.Középtávú Országos Bajnokság 2006 - döntő térkép
A rajt után már amikor a rét mellett voltam láttam keresztbe elfutni Thomas Krejcit, amit jól meg is jegyeztem magamnak. Jobbról ívelve az ösvényről terveztem az egyest fogni, de aztán mikor átmentem a völgyön nem voltam száz százalékig biztos a dolgomban, így egy korábbi csapáson elindultam a pont irányába. Balra kanyarodott a csapás és én éreztem, hogy jobbra be kell vágnom. Kicsit óvatoskodtam ugyan, de pár métert jobbra futva meg is láttam a pontot. Bár itt gyakorlatilag csak Doma vert meg komolyabban és az is csak 12 másodperc, de ennek ellenére nekem maradt benne egy kevés. (hiba: 0:05)
Szintben ment egy csapás, amit én rossznak értékeltem és balra indultam kicsit, majd egy újabb szintben haladó csapáson mentem a völgyig. Innen már látszott is szemben a szikla és a pont is. Lehet a fenti csapás jobb lett volna, de ezt így utólag nehéz megmondani.
Azt gondoltam, hogy szintben futva csapás fog vezetni a hármasig, ám csak össze vissza mentek csapások. Én csak arra próbáltam ezek után figyelni, hogy a csalán ne szorítson nagyon lejjebb és, hogy észrevegyem a pontot. Átvágtam egy kisebb csalánoson, amin alig páran mehettek át előttem és már látszott is a pont.
Mivel nem láttam értelmét, hogy lemenjek a két völgy találkozásáig, így irányba próbáltam menni. Mikor a második völgyből másztam ki, akkor láttam jobbra a rétet és tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol a rajt után Krejcit láttam. Kicsit sötét volt az erdő és én csak az irányt próbáltam tartani, ezért meglepődtem, hogy miután kereszteztem az utat rögtön kiértem a másikra. Nem egészen így terveztem, de ez legalább egy jó támadópont. Próbáltam párhuzamosan menni a balra látszó nyiladékkal, ami jól világított és már kerestem is a szememmel a rétet, de nem láttam. Jobbra egész messze láttam valami rétszerűt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem lehet az. Épp megtorpantam, mikor kicsit balra észrevettem a sötét erdőben egy pontot. Bár nem réten volt az enyémnek kellett lennie, így egyből megfogtam. Kicsit bizonytalankodtam ebben az átmenetben és meg is torpantam a pont előtt, így maradt benne jópár másodperc. (hiba: 0:15)
Amint kijöttem a pontról megláttam magam előtt Forrai Gábort, amin alaposan meglepődtem, mert nem éreztem úgy, hogy különösen jól kezdtem volna. A második völgynél értem utol, amin épp a völgyelágazásnál mentünk keresztül, így pontosan tudtam, hogy hol vagyok. Gábor balra húzott és felfele nem tudtam nála gyorsabban futni, így láttam végig hol fut, majd szemben kezdett kirajzolódni egy kis völgy és mindketten oda tartottunk. Nem látszott a pont, de azért céltudatosan robbantam be a metsződés végéhez.
Nagy rohanás jött és én csak azt figyeltem, hogy párhuzamosan rohanjak a völgy aljával egészen addig, amíg a túloldalon be nem csatlakozik egy oldalvölgy. Elég sokára jött, ami miatt már rá is pillantottam a térképre. Ez után már a kis völgyet figyeltem és láttam, hogy épp kimászik valaki belőle, így ész nélkül nyomhattam a pontig.
Kifele indulva aztán láttam a közelben egy másik pontot. Még jó, hogy nem azt vettem először észre, mert elbizonytalaníthatott volna. Próbáltam az aljnövényzetben kiválasztani egy jó irányba tartó csapást, de ez nem jött össze. Hol balra húztak, hol jobbra és mindegyiken csak pár métert futottam. Eléggé úgy éreztem, hogy szlalomozok, mert a tájolóra pillantva mindig korrigáltam pár fokkal a futásirányt. Lehet le kellett volna venni az irányt és nem csak beforgatni a térképet. Úgy látszik azonban, hogy így se volt gond, mert pont szemben a völggyel kereszteztem az utat és rontottam le a pontra.
Könnyű lefelének tűnt a következő átmenet, mert a zöld folt messziről látszott. Egy fenyves volt, aminek csak el kellett futni a végéig. Nekem nagyon hosszúnak tűnt a fenyves és hirtelen ki is ritkult. Itt megálltam, mert nem értettem mi a helyzet és kicsit jobbra tekintgettem, sőt vissza is néztem. Nagy nehezen azért tovább indultam és pár méter után meg is láttam a pontot. (0:15 hiba)
Bosszantott ez a hiba nagyon. Annál is inkább, mert Forrai Gábor újra rámfutott, amiből éreztem, hogy ez nem lehetett olyan kevés.Nagyjából irányba próbáltam menni, majd a második gerincen jobbra húzni, hogy kiérjek az útra. Ez nem sikerült, ám a nagy út után keresztben volt egy kicsi így tudtam, hogy szemben kell lennie a pontnak. Elég sokat kellett a patak felé menni, mire megláttam a pontot. Lehet nem volt tökéletes ez az átmenet, de itt már nagyon szenvedtem ezért kaphattam a többiektől viszonylag sokat.
Felfele próbáltam erőltetni a haladást, de nem nagyon ment. Érzésre húztam fel a hegyre, majd mentem tovább egyenesen. Egy picit balra vettem észre már messziről a pontot a domb tetején. Jó volt az odáig vezető lefele, mert végre tudtam futni és kicsit ki is pihentem magam.
Egész sokáig maradtam a völgynek ezen az oldalán, majd egy alkalmasnak látszó csapáson mentem át a patak menti dzsuván. Húztam szép lassan felfele és már meg is láttam a pontot. Kicsit megnyomtam, hogy pár futót kielőzzek és ne kelljen sorbanállni a pontnál, talán ezért nyertem meg ezt az átmenetet.
Rövid átmenet volt és csak szintben nyomtam, míg észre nem vettem balra a kúpot. Nem esett jól odáig a fölfele, de azért küzdöttem becsülettel.
Küzdelem a befutónAlig láttam ki a fejemből, így fel sem merült bennem, hogy felülről kerüljem a sziklákat, sőt miután már a völgybe ereszkedtem kerestem a túloldalon a sziklákat, de nem láttam. Balra indultam, mert ott kellett lennie, de szikla nem volt, ellenben a pont igen, amire szemből érkezett Thomas Krejci is. Nem csoda, hogy nem találtam a sziklát, mert nem az volt a térképre jelölve, hanem egy ösvény. Ezek szerint a gondolkodás már nem nagyon ment, de azért Krejci utolérése erőt adott.
Nem tudtam mennyivel ment előttem Krejci, de igen sok lehetett. Azt reméltem innentől csak a hátát kell néznem, de ehelyett jól otthagytam a völgyben felfele és már jóval előtte kanyarodtam be balra a kis oldalvölgybe a 14-es ponthoz. Úgy látszik Thomas már feladta a versenyt.
Felfele már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb kiérjek az útra, de aztán azon se volt könnyű futni. Alig bírtam utolérni Szivák Ildit. Nem is vertem meg nagyon senkit az élmezőnyből itt és az előző átmenetben, csak Fecót. A gyűjtő előtti kis lefele jókor jött, de nem bírtam felpörögni.
A befutón aztán sikerült nagyot hajrázni, mert éreztem, hogy jó lehetek és mindenki kiabált.
 
Mikor beértem egyből bemondta Molnár Peti, hogy én vezetek, méghozzá nem is kevéssel. Baromira örültem, mert előttem is indultak olyan emberek, akik jók és ők már nem verhettek meg. Skuló és Koprivanacz Imi alig előttem értek be és épphogy váltottunk pár szót, mikor megjelent KisDoma a befutón. 4 perccel ment mögöttem, így eléggé lelombozott. Jó sokat vert rám, mit  kiderült 1,5 percet. Nem az zavart, hogy Doma megvert, hanem az, hogy sokkal.
Pont, mint a selejtező után
Ez után ahogy telt az idő sorra nem jöttek be jó idővel az emberek. Sorra nem jöttek be elém az emberek ami újra örömre adott okot és amikor bejött mögém Lévai Fecó a 3. helyre madarat lehetett volna fogatni velem. Annál is inkább, mert hárman voltunk MEAFCosok ekkor a dobogón és egyre nőtt az esélye, hogy így marad. Meg is jegyeztem, hogy ennek így kell maradnia és most fújják le a versenyt. Attól viszont baromira tartottam, hogy az utolsó két induló – Kolos és Kovács Ádám – be fog jönni elém, sőt akár még Doma elé is. Egyrészt utálok így ellendrukkolni, másrészt rég volt rá okom és ha azt vesszük valahol szeretem is, hiszen csak akkor van értelme, ha jól állok és most jól álltam. Nagyon rég voltam utoljára dobogón egyéni OB-n és ez most nagyon közel volt.
Kolos és Ádám azonban bejött elém, amitől kissé csalódott vagyok, ugyanakkor szép eredmény a 4. hely is. Rég szerepeltem ilyen jól bajnokságon.
 
Tulajdonképpen kihoztam magamból a maximumot és bár nem volt hibátlan a futás nem ezen múlt a jobb szereplés. A 35 másodperc hibát leszámítva se lettem volna dobogós.
Innen nehéz lesz előrébb lépni, mert sokat kell fizikálisan fejlődnöm ahhoz, hogy az előttem végzetteket esélyem legyen megverni.
 
Összesen 12km, 350 szint és 65 perc.

Középtávú Országos Bajnokság selejtező

Egyedül mentem ki a célba a veszprémi szállásról egész korán.
Szép nyugiban kicuccoltam, beszélgettem, készülődtem, majd a múlt hétből okulva jó korán elindultam a rajtba. Skulóval kocogtunk ki, ami jó 2,5 km volt, majd ott futottam még 2 repülőt és gimnasztikáztam kicsit.
Nem éreztem úgy, hogy a 24 fős döntő miatt izgulnom kellene, de azért tudtam, hogy nem fér bele egy gyenge futás, mert nagyon könnyen ki lehet esni. A kordonok között állva aztán láttam, hogy Maros Ervin jobbra indul, mint szinte mindenki.
Középtávú OB 2006 - selejtező térkép
A rajt után én is jobbra vettem az irányt és a fenyves szélén mentem le a dózerútig, majd jobbra kanyarodtam és egy csapáson mentem be az erdőbe. Futás közben úgy láttam a térképet, hogy csak egy völgy van, így nyugodtan mehetek a patak mellett jobbra, el is indultam felfele és csak a mocsár környékén eszméltem, hogy hol vagyok. Innen hamar meglett a pont, de egyben 1 perc hiba is. Kicsit feladtam magamnak a leckét, mert egyből kiélezettebb lett a helyzet. Ennek ellenére nem lettem ideges.
Kettesre irányba mentem és bár elég későn vettem észre a pontot nem volt gond. Apró bizonytalankodás azért itt is elvitt 10 másodpercet.
Az útig ész nélkül lehetett volna rohanni fölfele, de nekem ez igen lassan ment, majd pár méter után bevágtam balra és már látszott is az erdősarok, majd a pont.
A kerítés mellett akartam menni, vagy legalábbis látótávolságban, de ez nem jött össze. A réten mindenesetre tudtam hol megyek át és a nyiladéktól támadtam a pontot.
Végre egy kis futós rész jött és csak arra figyeltem, hogy ne csússzak le. Elkaptam a szárazárkot és azon futottam le a pontig.
Nyugatra kezdtem rohanni tájoló alapján és nem is nagyon figyeltem semmire egészen a második gerincig, ahol a dagonya alapján könnyen beazonosítottam magam, majd egyenesen futottam tovább a völgy túloldalára, a dózerútig. Itt egy kicsit fura volt, hogy messze van jobbra a bozótos rét, ezért bizonytalankodtam rendesen, kis kanyart is leírtam. 0:20 hiba
Végre megint lefele jött és a domborzat alapján könnyen megfogható pont, nem is volt gond.
Nyolcasra a csapások behatárolták a futási irányt és csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elrohanjak a pont mellett.
Az úton mentem le a völgyig, majd egy csapáson átvágtam a méteres gazokon és domborzat alapján fogtam a pontot.
Tizesre érzésre indultam irányba, majd a dombról támadtam a pontot, amire teljesen pontosan érkeztem.
Tizenegyes egy útfutás volt, így nem lehetett elrontani, sőt a gyűjtő is csak egy rohanás volt.
Befutót még nyomtam egy kicsit, mert nem akartam kicentizni a bejutást.
Középtávú OB selejtező 2006 - befutás után 
A futás tulajdonképpen nem ment jól és hiba is volt benne rendesen. Középtávon az 1:30 hiba az elég sok, de egy hazai OB selejtezőbe még bőven belefér. 3 percre volt tőlem az első kieső hely, így nyugodtan készülhettem a döntőre. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem mentem egy fél perccel jobbat, mert akkor a mezőny végéről indulhatnék, így meg majdnem a közepén leszek. Bíztam benne, hogy ez hátrányt nem fog jelenteni a döntőn, mondjuk a csalán miatt, de én egyébként is jobban szeretek a végéről rajtolni.
Ádám kegyetlenül elvert mindenkit. Látszik rajta, hogy kimagaslik a mezőnyből.

Döntőben ennél sokkal jobbat kell futnom, mert ez semmire nem lesz elég.
Összesen 10km, 300 szint és 52 perc.

Átmozgatás rekortánon

Munka után egyenesen Veszprémbe mentem a szállásra, ami a Stadion úton van.
Iszonyú meleg volt, így az edzéssel még vártam, annál is inkább, mert reméltem, hogy csatlakozik hozzám valaki.
Nem így lett, mert végül nyolc óra után egyedül mentem le a szemben lévő rekortán atlétikai pályára.
Elkezdtem körözni, majd 3km után kis gimnasztika jött, majd 6 repülő. Ezt követően még mentem pár kört, majd kikönyörögtem magam a pályáról, amit időközben bezártak.
 
Nagyon tetszett ez az edzés. Rég futottam rekortánon, ráadásul még jól is esett.
Repülők a füvön, gimnasztika meg minden ami egy átmozgatáshoz kell. Holnap OB és én jól érzem magam. 🙂
 
6km, 28 perc

Könnyű futás már az OB-ra készülve

Mivel közeledik az OB, így már ma is csak egy könnyűt futottunk Gerivel, igaz azt hegyen.
A szokásos 10km-es kör a Szanatórium völgy – Csemetéskert – Turul – Lépcső útvonalon mentünk.
Érdekes módon a hétvége még kevésbé mozgatta a mai napig a fantáziámat. Most valahogy rádöbbentem, hogy itt az OB és kezdek versenyhangulatba kerülni. Bár aztán az is lehet, hogy csak mostanra dühöngtem ki magam a Cseh verseny óta.
 
Összesen 10km, 220m szint és 53 perc

10x200m atlétikai pályán

A Középtávú OB előtti utolsó edzésnek egy könnyű résztávot szántunk, így Gerivel az atlétikai pálya felé vettük az irányt.
A bemelegítés nem esett jól, akárcsak a múltkor és most akkor sem éreztem magam sokkal jobban, amikor odaértünk.
Azért a 10 db repülő után már egész jól mozogtam.
 
A program 10x200m volt köztük 150m dzsoggal, ami az átlót jelentette az atlétikai pályán.
32:8 ; 32:6 ; 32:9 ; 32:5 ; 33:2 ; 32:3 ; 33:5 ; 32:9 ; 33:1 ; 32:1
Felváltva vezettünk Gerivel, így egy kicsit változatosabb volt.
A lassúak olyan 1:10 körül alakultak, így nem kapkodtuk el őket, de még így is majdnem behaltam. A vége igen küzdős lett, bár szerencsére ilyen röviden nem zsibbadtam be.
 
Hazafele egyikőnknek sem volt sok kedve futni, ennek ellenére egész gyorsan hazaértünk a jó 4km-re lévő pályáról.
 
Összesen 79 perc, 14km, 50m szint.

Hosszú futás, ami nem tetszett a vadásznak

Gerivel futottunk egy szép nagy kört a Gerecsében.
Végig felfutottunk a Szanatórium völgyön, majd jobbra indultunk, hogy terepen fussunk, ami kisebb csalánkerülgetésbe torkollott. Szerencsére nem volt hosszú és a Lengyel-halála tetején már egész jól lehetett futni. Ez után még a Kisréti vadászház felé tettünk egy kitérőt, sőt még egy eddig be nem járt részre is bekanyarodtunk, ahol egy vadász állta el az utunkat.
Persze nem örült nekünk, igaz mi se nagyon neki. Éppen fizető vendége volt, így csöndben kellett elhúznunk. Egyébként még a normálisabb fajtából való volt, mert szerinte csak a turistajelzésen szabad futnunk.
Azért az már durva, hogy állandóan vadászokba botlunk.
Visszafele a Turul fele mentünk le. A futás egyébként baromi jó volt, de a középtávú előtt ennél nem kell hosszabb.
 
Összesen 87:33, 17km és 400m szint.

Értelmetlen hét

Hétfő: 11km, 250 szint, 59:48
Kedd: 16km, 500 szint, 79:39
Szerda: 11km, 240 szint, 56:00
Csütörtök: 14km, 50 szint, 66:11
Péntek: pihenő
Szombat: 14km, 300 szint, 80:00
Vasárnap: 13km, 200 szint, 75:00
 
Összesen: 79km, 1540 szint, 6 óra 56 perc 38 mp
 
Mondhatni, hogy a lényeg, hogy túlvagyok ezen a héten.
Csütörtökig minden rendben volt, de utána jobb lett volna elfelejteni.

Cseh Középtávú OB – Döntő

Nem voltam boldog a C döntős helyemmel, de megpróbáltam valamit kezdeni a helyzettel. Időben elindultam a rajtba és a bemelegítő térképel megfogtam az összes pontot a rajtba menet. A rajtig minden rendben volt, kivéve az, hogy a többiekkel elég rendesen kielemeztük a válogatottal és ezzel a versennyel kapcsolatos dolgokat, ami nem növelte a versenyhangulatomat.

A rajt pillanatában aztán már el is rontottam ezt a versenyt. Egy 8 év körüli kisgyerek már a dugókatörlésnél erőszakoskodott. Egy Cseh versenyző képes lett volna előtte törölni, de ez a srácnak nem tetszett. Ezt követően a legjobb rajtpozícióért is megküzdött a kölyök, aminek következtében jobbnak láttam 1 méterrel odébb helyezkedni. Rajt után a kissrác persze rohant, majd beugrott elém, én meg majdnem átestem rajta. Megúsztam és felkaptam a térképet, majd toltam a térképrajtba. Mire odaértem már megvolt az útvonal az egyesre, de ekkor rápillantottam a kategóriára. H21B!!! No ezt jól elrontottam. Rohantam vissza a térképekhez, majd a C döntős térkép felvétele után újra a térképrajtba. Ez jó 1,5 percet jelentett, így innentől kezdve már nem volt sok értelme a versenyemnek. A kettest ugyan megnyertem, de innentől már nem csak fejben, de testben is szétestem.

Egész pályán az járt a fejemben, hogy mit keresek én itt, nem érdekel az egész és legyen már vége. Pedig a terep szép volt. Örülnék, ha ott edzhetnék, de most csak túl akartam lenni ezen az egész Cseh túrán.

A térképem még mindig nem jutott el hozzám, így elemezni ezt a napot sem fogom. Ma is koncentrálni kellett volna…

Összesen 13km, 200 szint és 75 perc.

Cseh Középtávú OB – selejtező

 

Hajnalban kellett kelni, hogy a 6 órás találkozóra már Skulóéknál legyek, így nem sikerült kipihenni magam.
Volt egy kis gond az indulással, mert Tóth Ádám és Fecó is késtek, de alapvetően a vártnál (Skuló faktor) korábban sikerült elindulni és oda is értünk időben. Azért a jó 4,5 órás út az így is úgyis durva, hát még ha utána azonnal versenyezni kell.
Szép nyugiban indultam a rajtba, de nagyon kellett vécéznem és a mobil budik előtt sor volt, így elindultam a rajtba és útközben terveztem dolgomat elvégezni, de minden erdő nyakig érő csalánnal volt szegélyezve, így vagy 1km-t mentem pluszban, mire találtam normális erdőt.
Ez után persze már nagyon nem voltam időben és tolhattam a rajtig, hogy kiérjek. Az erdő viszont kegyetlen gyönyörű volt, így alapvetően tetszett a dolog.
Éppen akkor értem ki, amikor be kellett volna állnom, viszont még rajtszámot kellett keresnem! Kerestem is, de aztán láttam, hogy rajtszám se kipakolva, se az embereken nincs, így megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Megtudtam, hogy csak holnap lesz, pedig Düdü azt mondta, hogy ma is van.
Gyorsan beálltam és már magyaráztam is a rendezőknek, hogy Tóth Ádám-ot hol keresse a rajtlistában, ugyanis ő még 1 perccel előttem rajtolt. Ez után még értetlenkedtem egy sort, hogy hol vannak a pótszimbólok, de azt se találtam, majd megérkezett Fanni is a kordonba. Szintén 16-ra indult. Elég nagy kavar volt a fejemben, mert kapkodásból állt a mai nap, főleg a rajtba kijövet.
Térképen a név volt, így nem volt gond a rajtszámmal, amit jól a fejünkbe vésett Düdü, ezek szerint feleslegesen.Cseh Középtávú OB 2006 - selejtező
 
A rajt után rohantunk a térképrajtig, majd ott megtorpantam, mert sejtettem, hogy ebből a kapkodásból jó nem sülhet ki. Ennek ellenére a 9-es pontig végig hibázgattam aprókat és kegyetlenül dekoncentrált voltam. A 10.-re aztán nem értettem a berajzolt utat és eleve rossz útvonalon mentem, aminek egy nagy hiba lett a következménye.Ezt megint a kis hibák követték, majd a 20-ast egyszerűen nem találtam a fiatal fenyvesben. Ekkor utolértem (vagy ő ért utol csak előbb kielőztem) Szundi Attilát, amiből tudtam, hogy nem csak én szívok a mai napon.
Innen bevonszoltam magam a célba, de mivel még a futás se ment jól, így elég lassan ment. Semmi küzdőszellem nem volt bennem, szinte kocogva értem célba.
 
A pályát nem is elemzem jobban, mert nincs értelme. Így nem lehet versenyezni. Nem érdekelt a verseny és tiszta kapkodás volt ez a nap, így egyértelműen a koncentrálás hiánya volt a hibák oka. Eléggé kiakadtam, mert nem számítottam ilyen gyenge szereplésre. Tulajdonképpen meglepett a terep. Sok kő és mocsár, fiatal fenyvesek, de ennél akkor is jobbat kellett volna futni.
Fecó és Dénes Zoli persze rutinosabban futott és B döntőbe jutott. Ez még mindig elég gáz, de az én C döntőmhöz képest sokkal jobb, hát még a többiek D döntőjéhez képest. Ezzel tulajdonképpen még be is biztosítottam magam a főiskolás VB csapatban, de ez ekkor nem érdekelt.
Hibáztam 10 percet, amivel 2. lehettem volna és akkor futhatnék az A döntőben. Mégse ez zavart a legjobban, hanem az, hogy mi a fenét keresek én itt. Nem akartam ezt a versenyt a sok nyűgjével és drágaságával együtt. Jól ellennék én otthon az ARAK kupán.
Este még knédlit se tudtam enni az étteremben, úgyhogy végképp nem érte meg kijönni. Ki vagyok akadva.
Azt mondják az okosok, hogy a hibákból lehet tanulni. Én ennek ellenére nem elemeztem részletesen ezt a pályát, de azért tanultam a hibámból. Nem megyek többet olyan versenyre, amire nem akarok.

Összesen: 14km, 300 szint, 80 perc

Kihagyott átmozgatás

Hulla fáradtan értem haza, ráadásul holnap is korán kell kelni a Cseh verseny miatt, így ledőltem délután aludni.
Már késő volt, mikor mentem volna futni, de nem bírtam rászánni magam, még be kellett pakolni és jó lett volna korán lefeküdni, így végül kimaradt a futás.
Elég vacak kedvem van, főleg, hogy a hátam közepére se kívánom a hétvégi Cseh utazást.
Kelhetek korán, utazhatok egy csomót egy olyan versenyért, ami egyáltalán nem érdekel. Sokkal szívesebben mennék az ARAK kupára.

300m-ek atlétikai pályán

Idén először volt igazán meleg a mai napon, így jobbnak láttam, ha a résztávhoz rövidnadrágot és futópólót veszek fel.
Átfutottam Geriékhez, majd együtt indultunk a tervek szerint az atlétikai pályára. Én még soha nem voltam ott, így nem tudtam mire számíthatok, bár Geri nem dicsérte halálra a minőségét. Végülis nem számít, hiszen tájfutók vagyunk.
Nagyon nem esett jól a futás melegítés közben, így nem számítottam valami kellemes futásra. Kossuth-kerten keresztül futottunk el a pályáig, ami be volt zárva. Geri megnyugtatott, hogy ez mindig így van és mindenki bemászik. Hát ezt egyedül biztos nem fedeztem volna fel, de most már legalább tudom. Bemelegítés olyan 4,5 kili lett, majd a füvön nyomtunk 10 repülőt.
Érdekes módon ekkor már kezdtem magam egyre jobban érezni.
Mivel hétvégén verseny lesz mindkettőnknek és még nem résztávoztunk az idén, csak terepen, vagy legalábbis földúton, így 300-ak mellett döntöttem, méghozzá 8 darab mellett.
Geri félt, hogy nem fogja érezni a tempót, így én mentem előre.
 
53 körüli 300-al kezdhettünk, majd folyamatosan gyorsultunk. Nekem csak a 2. felét sikerült mérnem, mert vacakolt az órám.
51:1
51:3
50:7
50:4
50:1 
 
Úgy az 5. környékén kezdett kemény lenni. Az időkkel maximálisan elégedett vagyok, még akkor is, ha 1:20 körül voltak a pihenők.
Futottunk még 1 kört a pályán, benne pár nagyon könnyű repülővel, majd nyújtottunk kicsit és hazafelel indultunk.
Hazafutás szintén jó 4km lehetett, így távban sem volt kevés az edzés.
 
Nagyon jó edzés volt ez a mai. Nem hittem volna, hogy ilyen 300-akat tudok futni. Nem haltam be nagyon, de azért az utolsó pár 300-ban eléggé küzdeni kellett. Geri az első hétben mögöttem futott, majd az utolsóban előre ment és jól ott is hagyott. Neki 49:0 lett a vége.
Kellett már egy ilyen igazán pörgős edzés.
 
Összesen: 14km, 50 szint, 66:11

Könnyű futás gimnasztikával

Mikor hazaértem Geri már keresett is, hogy mit futunk és írta, hogy fáradt, így jó lenne, ha nem lenne nagyon kemény.
Ez nekem sem esett ellenemre, így egy 10-es lett a mai program, Szanatórium völgy – csemetéskert – turul útvonalon.
Nem erőltettük, de azért teljesen normális volt a tempó. Nem is esett rosszul.
Még a turul előtt tettünk egy kis kitérőt, hogy egy arra alkalmas helyen gimnasztikázzunk kicsit, majd hazafutottunk.
 
Sajnos a pulzusmérőm jeladójában megadta magát az elem, így mostantól egy darabig aligha lesznek pulzusadataim.
 
11km lett, 240 szint 56 perc.

Tereprésztáv

Már korábban eldöntöttem, hogy ma tereprésztáv lesz, méghozzá úgy 3-400 méterek, mert nem szándékoztam teljesen szétcsúszni és nem árt a gyorsítás az elkövetkezendő középtávú versenyekre. Amúgy is elsőre jobb óvatosnak lenni.
Geri jött át, így tőlünk indultunk neki a hegynek, én edzőcipőben, Geri szögesben. Felcsattogtunk a Turulhoz a lépcsőn, majd a Kisréti Vadászház melletti tiszta erdőig. Összesen 27:20 lett a bemelegítés.
Úgy gondoltam, hogy a decemberben nyomott tereprésztáv körét tudom fogni követni, így nem jártuk be a kört előre, hanem rögtön nekiestünk.
Már az első gödör ami fix pont volt alig lett meg, de utána volt egy kis csalán és a jellegfát sem találtam meg, ami pedig az egyik fordító lett volna, így a kör áttervezése mellett döntöttem. Egyébként kicsit hosszú is lett ez az első "résztáv", mert 2:34 lett.
Kinéztünk Gerivel 2 jellegzetesebb fát egy csalánmentes részen, így csak a kör "rajtja" maradt ugyanazon a helyen.
Egy (fél)kör olyan 360m lehet kb. 30m szinttel. A kör másik felét azaz a lefelét könnyen futottuk, így nem számított, hogy arrafele csalán is van.
 
A 6 darab résztáv:
1:31,9
1:35,4
1:30,2
1:32,8
1:30,6
1:31,8
 
Elég kemény volt, mert az eleje volt nagyjából sík, néhány kisebb legallyazással, majd egy kis völgy, aztán emelkedő. Itt kerültük az első jellegfát, ami után egy nagyobb lefele jött, majd a meredek felfele a végén.
 
Összesen nem lett ugyan túl sok, de a lassú szakaszokkal azért egész szép távot összegyűjtöttünk. Elején Geri vitézkedett, majd a második felében már nekem ment egy kicsit jobban, ám a felfelét mindig Geri bírta jobban.
 
Visszafutottunk a Turul felé, ahol a lépcső mellett jöttünk le, amiben borultam egy nagyot. Többször nem is akarok itt lefutni.
A pulzusmérőmben lemerülhetett az elem, mert semmit nem mér, kivéve néha Geri pulzusát.
 
16km, 500 szint, 79:39

Előretekintés – Főiskolás VB

Már a 2004-es Főiskolás VB óta foglalkoztat az idei verseny. Mindig is szerettem a Szilice környéki terepeket, első sorban a borókával kombinált töbrös részeket. A tavalyi Szlovák Nagydíjon aztán sikerült 3. helyen végeznem, ami cudar fizikai állapotom fényében különösen jó eredmény. Ekkor már teljesen fel voltam villanyozva és az idei VB egyre gyakrabban jutott eszembe. A 2006-os alapozást is elsősorban a Főiskolás VB felkészülés részének tekintettem. A többi világverseny nem mozgatott úgy, mint a Főiskolás. Egyértelműen ez volt tehát az év legfontosabb célkitűzése már a kezdetekkor is.
Egy kemény december után a munka miatt az edzések elmaradoztak és már veszni látszott minden, így a versenyre való kijutás is, főleg a Postás Kupa után, ahol nagyon leszerepeltem. Nincs mit szépíteni a dolgon. Edzetlen voltam és nem tudtam akkor jobbat futni. Április közepe tájékán aztán elkezdtem edzeni, ami nagyrészt Gerinek köszönhető, valamint annak, hogy később sötétedik és kocsival járok azóta dolgozni, így több időm is marad.
A 2. válogató versenyre a Thermenland Open-re így egész jó állapotba kerültem és csak az mozgott a szemem előtt, hogy ki kell jutni a Főiskolás VB-re. Ez az erőltetett és egész jól sikerült hosszútávnak és a bravúros sprint futásnak a következtében most már úgy néz ki, hogy sikerült is. Most hétvégén még van egy Cseh verseny, ami válogat, de várhatóan ezen már nem fog múlni a részvételem. Ami miatt a Cseh verseny mégis fontos, az az, hogy a Középtávú Cseh OB beleszólhat, hogy ki milyen számban indul majd a nyáron.
Mivel középtávon és klasszikuson szeretnék indulni, így egy jó futással bebiztosíthatnám magamnak ezt a két számot. A váltó még szintén fontos szám, de az szerintem úgyis csak a helyszínen dől majd el.
Egyedül a Sprint nem mozgat, bár ha lehetne indulni minden számban akkor ezt se hagynám ki, ám erre kevés az esély.
 
Egyre több információ van a VB honlapján, amiből kiderül, hogy számomra nem igazán kedvező a számok sorrendje, mert 1. nap klasszikus lesz, majd a középtáv, sprint és a váltó. Így aztán, ha sikerül közép és hosszútávon is indulnom, akkor nem lesz köztük pihenőnap.
Másik bosszantó dolog, hogy csak a klasszikus lesz töbrös részen, méghozzá a várt és rég nem használt Gombaszeggel szembeni fennsíkon. A középtáv sajnos Kassától még keletebbre lesz megrendezve egy elég szintes terepen. A 6,7 km és 235m szint azért nem olyan vészes, de jobban örülnék egy váltóhoz hasonló pörgősebb terepnek. Azért ez sem tűnik lassú terepnek és talán ebben a számban lehet a legjobb esélyem. A 2004-es Vb-ből kiindulva reálisan a 20-ba kerülés lehet a cél, de 10 körül se kizárt végezni. Ahhoz persze egy tökéletes futás kellene.
A hosszútáv már keményebb falat, mert ott a fizikai képességek talán jobban korlátozzák az elérhető eredményt. Ott a 30-40 közötti helyezés tűnik reálisnak, ám a töbrös terep megtréfálhatja az ellenfeleket (is), ez pedig adhat némi okot arra, hogy ennél jobb helyezésben reménykedjek.
A váltó nagyon érdekes lehet, mert jól ismerjük a terepét és az előző VB tapasztalatok alapján itt nagyot lehet futni. Négy jó futással akár a 6-ba kerülés se tűnik irreális elvárásnak.
 
A lényeg, hogy van még hátra bő 2 hónap a Főiskolás VB-ig és ez alatt rengeteget lehet edzeni és fizikálisan jó állapotban odaállni a VB-re. Készülök nagyon. Ez a nekem való világverseny.

Kisréti vadászház kör

Részben már a holnapi edzésre készülve a Kisréti vadászházhoz futottunk el Gerivel, így oda és visszafele is a lépcsőn mentünk. Szokás szerint nagyon nem esett jól a felfele, pedig mostanában igen rendesen futok szintet. Gerinek persze jól megy, így most is lemaradoztam. Balról ívelve tettünk egy kört, majd a vadászháztól egyenesen jöttünk vissza.
A területen nincs sok aljnövényzet, így alkalmas tereprésztávra, kérdés, hogy a jó 5km-es távolság itthonról nem lesz e sok, főleg, hogy van benne 200m szint is. Bemelegítésnek nem gyenge.
 
Tulajdonképpen egész tetszett a mai edzés, bár nem ment túl jól.
 
11km, 250m szint, 59:48
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 33 (124/91)

Egy átlagos hét

Hétfő: 15km, 250m szint, 80:00
Kedd: 10km, 220m szint, 53:32
Szerda: 13km, 320m szint, 66:38
Csütörtök: 17km, 120m szint, 77:00
Péntek: 12km, 200m szint, 63:00
Szombat: 10km, 220m szint, 53:00
Vasárnap: 15km, 450m szint, 102:38
 
Összesen: 92km, 1780m szint, 8 óra, 15 perc 48 mp.
 
Nem volt egy durva hét, de azért megvolt benne minden ami kell. Sok szint, 7 edzés, résztáv, technikai, terep és egy hosszabb futás is.

Technikai edzés Várgesztesen

Mára egy technikai edzés volt a program Várgesztesen, amire térképeket is sikerült szerezni.
Edit, Geri és én kikocsikáztunk hát Várgesztesre és kitaláltunk 2 pályát. Egyet én, egyet Edit és Geri.
Kocogtunk egy keveset a pályák irányába, majd Gerivel felvezettük a 2 pályát. Én még egy plusz pontot is kitettem, mert szó volt egy 3. körről is, amiből aztán semmi nem lett.
48:18 perc futás után fejeztem be a felvezetést, amiben azért keveset álltam is a pontokon, de így is 141 lett az átlagpulzusom.  Néhol egész keményen toltam, mert féltem, hogy a végén szürkületben kell futni a pályákon. Geri azért előbb végzett, így amint visszaértem, már indulhattunk is.
 
30:06 lett az első pálya, ami néhol igen kemény volt. Geri vezetett, én csak futottam utána az általam kitett pályán. Sok szinttel és Geri őrült tempójával az elején elég fárasztó volt. Egy hiba a kedvét vette Gerinek, de azért utána is haladtunk. 153-as átlagpulzus az apró megtorpanások miatt van és amiatt, hogy kétszer nem másztam fel a pontig, mikor már látni lehetett és megvártam Gerit.
 
Geri pályájára aztán az én vezetésemmel indultunk, sőt Geri le is maradt és a végét levágta. Pár helyen én is ácsorogtam, mert nem voltak egyértelműek a pontok. Fóliára voltak rajzolva, hogy ép maradjon alatta a térkép. Ez nem volt egy jó ötlet, mert hol lekopott, hol elcsúszott. Azért 158-as átlagpulzusom lett a 20:39 alatt, ráadásul 19:00 környékén már végeztem is, csak nem találtam az utolsó pontot.
 
Innen már csak a 3 perces visszakocogás volt, ami alatt éreztem, hogy azért nem keveset futottunk ma, ráadásul terepen, sok szinttel.
 
Összesen 102:38 lett, kb. 15km és 450 szint.
 
Átlag pulzus: 148
Max. pulzus: 188 (ezt azért kétlem, de talán elképzelhető, mikor Geri tolta felfele)
Megnyugvási pulzus: 45 (147/102)

Jól eltévedtünk Vitányváron

Vitányvár terepre terveztünk kimenni technikaizni, de egyrészt a borús idő, másrészt a késői időpont miatt csak később tudtunk elindulni, így pedig már csak terepfutást terveztem.
Kocsival kigurultunk a terep közepére, majd elfutottunk a várig, onnan pedig a térkép széléig. Innen gondoltam, hogy teszünk egy nagy kört a térképen kívül, majd nyugatabbra valahol visszaérünk a térképre.
Ezt sikerült úgy elrontanunk, hogy még a térképen kívül kereszteztük az odafele vezető útvonalunkat. Már igen gyanús volt a dolog, mikor Geri megfejtette hogy hol is vagyunk. Elég durván meglepődtem.
Mentségemre szolgáljon, hogy végig terepen futottam és utakat csak kereszteztem, így az irányt nehezebb volt tartani.
Innen egy körrel akartunk visszamenni, de ez sem jött össze. Egy német vadász állt a vadlesen puskával a kezében s hadovált mindenfélét. Az egyetlen magyar szó, amit tudott, az a "kifelé".
Hát akármennyire is szívesen elrontottam volna a vadászatát ezeknek a barbár állatoknak jobbnak láttam szó nélkül megfordulni és visszafutni. Így aztán már negyedszer jártunk ugyanazon a helyen, de legalább némileg biztonságosabb útvonalon mentünk vissza.
Jobb óvatosnak lenni, mert ezek a vén, vaksi barbárok még egymást is képesek lelőni.
Visszafelében énekeltünk, meg ordibáltunk egy sort, hogy legalább hang alapján tudjanak minket megkülönböztetni a vadaktól, de szerencsére nem találkoztunk újabb vadásszal.
 
Nem lett egy kemény edzés, de legalább terepen futottam egész sokat és egy biciklist is megmentettünk 2-3 óra biciklitolástól. Defektet kapott, mi meg felvettük.
 
Összesen: 63 perc és 12km, 200 szint.

3x2000m

Ma kegyetlen jó napom volt, főleg, hogy úgy néz ki a jövőben nem lesz gondom a Világversenyek részvételi költségének előteremtésével. Ez a hír annyira feldobott, hogy teljesen belelkesedtem.
Amint hazaértem indultunk is Gerivel a Kacsás tóhoz, ahol 3x2000m várt ránk. Már kifele egyre javult a tempó, de azért éreztem, hogy még nem vagyok teljesen friss a hosszú hétvége után.
Futottunk 4 repülőt is, majd gimnasztikáztunk egy keveset az első kör előtt, ami valójában csak 1950m, de van benne kb. 30-40m szint is, ráadásul kanyarog és közel sem rekortán.
 
A 3 darab 1950m, köztük 2 perc pihenő:
 
7:02 , pulzus a végén: 168/113 átlag:163
6:50 , pulzus a végén: 175/116 átlag:169
6:39 , pulzus a végén: 180/134 átlag:173
 
Az elsővel nem volt gond, leginkább attól féltem, hogy elfutom a tempót, de aztán teljesen elégedett voltam mikor befejeztük. A kör amúgy néhol még saras, sajnos van két rész is, ahol eléggé megáll a víz és nem is szárad fel egykönnyen. Mindenesetre ma sokat nem számított, mert már száradóban volt.
A másodikban Geri ment előre pár száz méter után, hogy ő is vezessen. Éreztem is a tempón, hogy ez már jóval durvább, de azért nem maradtam le. Kicsit túl gyorsnak éreztem és ezt mondta Geri is utána. Ekkor már vécézhetnékem volt, de nem intéztem el a dolgom.
A harmadikban aztán megint én mentem elől és egyből az elején tolni kezdtem elég erőteljesen. Geri a fele előtt egy kicsivel lemaradt a fölfelében és én is kivoltam rendesen. A tempóm nem lassult, de a hasam tiltakozott. Elég kemény volt tartani a tempót, sőt lehet kicsit lassabb is lett a vége. Alig bírtam ki. Utána rohantam is wc-zni. (innen a magas megnyugvási pulzus 2perc után)
 
Geri jócskán lemaradt, kicsit össze is volt törve miatta, de visszafele már mindketten jókedvűen kocogtunk, majd már Tatabányán megálltunk gimnasztikázni a "játszótéren". Jólesett a nyújtogatás, meg a fűben ücsörgés.
Ez egy kemény és jó edzés volt. Nagyon rég nem csináltam hasonló résztávot.
 
Összesen: 17km, 120 szint , 77:00
Max pulzus: 181
Átlag pulzus: 148