Reggel az autóban a cél felé haladva azon gondolkoztam, hogy milyen kegyetlenül szeretek én tájfutni. Ráadásul minél jobban megy, annál jobban szeretek. Mostanában amúgy is felszálló ágban vagyok és a tegnapi nap is jól sikerült, ráadásul a váltó előtt különösen optimistán tekintettem a közeli és távoli jövőbe.
A célba kiérve kegyetlen meleg fogadott és én már készülődtem is a futáshoz. Mint azt Fecó és KisDoma megfogalmazták azért megyek első futóként, hogy én törjem a csalánt. Ez most nem igazán foglalkoztatott, viszont jó alaposan bemelegítettem és többször bevizeztem a fejem, majd beálltam a rajtba. Gyakorlatilag csak a ZTC-től tartottam, de úgy éreztem, hogy Doma bármilyen helyzetet meg tud oldani a végén, így csak nem szabad hátránnyal hozni a váltót. Vajda Kolost kell tartani, vagy legalábbis minimálissal mögötte jönni, hogy Fecó felfuthasson Varga Bálintra.
A rajt után hamar az élen találtam magam Kolossal és Bogos Tomival és bár a térképrajtig azt terveztem, hogy balról kerülöm a hegyet, mégis jobbra indultam a többiekkel kikerülve egy csalánost. Érzésre átbuktam a gerincen, ami még jó is volt, de nem láttam a pontot, valamint nem tudtam pontosan hol vagyok. Térképezni kezdtem és láttam, hogy Bogos Tomi is tanácstalanul keresi a pontot mellettem, de Kolos jóval jobbra rohan, mint az őrült. Úgy döntöttem, hogy jobbra van a pont és arra indultam, majd néhány méter után már meg is láttam. Nagy rohanás volt a pontig, de én fogtam elsőnek. (hiba: 0:30)
Kiindultam a kettes felé és tudtam, hogy Kolos előttem van, viszont mindenki más ha csak pár méterrel is, de mögöttem. A patakmederben kamikáze módon vetettem bele magamat a csalánba ott ahol még senki se járt előttem, majd másztam fel a gerincre, de itt már Bogos Tomi mögött, mert ő jobban bírta. Ez nem volt nagy csoda, mint ahogy az sem, hogy túl balra húzott. Én értem elsőnek a ponthoz, ráadásul Kolost is láttam kifutni róla.
Hármas pontra Tomival egyszerre és egy irányba indultunk ki és haladtunk rendben a völgy és nyiladék kereszteződésig. Itt Tomi kicsit balra kezdett húzni, de én úgy éreztem, hogy tartom a jó irányt. Nem láttam viszont a pontot ami egyre jobban kezdett zavarni. Hátranéztem a mezőnyre, ami szintén tőlem kicsit balra húzott, így elsősorban arra nézelődtem én is, de mikor már közel volt a gerinc és megérkezett a nép, akkor tudtam, hogy valószínűleg mégis jobbra kell lennie a hármasnak. Skulóék mentek még egy kicsit előre, de már ők is megfordultak. Visszafele nagyon nehezen indultam, mert a mezőny áthaladt azon a helyen, ahova én a pontot vártam és nem vettek észre semmit. Egyszer csak Novai Gyurika ugrott be a gödörbe, ami után mindenki rástartolt a pontra. Egész jó helyen fogtam ezt is, de Kolos ezzel végképp meglépett. Gyurika szerint hátulról nézve nem lehetett több 10 méternél, amivel elmentem a pont mellett. Lehet nem balra kellett volna tekintgetni Tomi és a mezőny irányába és akkor észrevettem volna elsőre. (hiba: 1:40)
Úgy éreztem, hogy már most kudarcot vallottam, mert egyetlen emberre kellett volna figyelnem és az pont meglépett már a pálya elején. Nem adtam fel ugyan, hogy utolérjem, de tudtam, hogy ez innentől nem rajtam fog múlni, mint ahogy az se, hogy a begyűjtött hátrányomat Fecó és Doma le tudja e majd dolgozni. Azért nyomtam ahogy bírtam és Tomival egymás mellett futva húztunk balra, amit éreztem, de csak lassan korrigáltam. Gyurika ugyanakkor előttem fogta a pontot így nem volt nehéz megtalálni. (hiba: 0:05)
Irányba (csak érzésre) rohantunk az 5-ös felé, én mg kicsit Gyurikától balra húztam és alig néztem tájolót, majd mikor a völgyhöz értünk és nem látta senki a pontot, akkor még mindig balra kerestem volna, ám látszott a markáns oldalvölgy metsződéssel, így lefele vettem az irányt. Elég sokat kellett menni, ezért már bizonytalankodtam is, de aztán csak meglett a pont. (hiba: 0:20)
Hamar mellém ért Bogos Tomi és Bogya Tomi is a fölfelében, így velük próbáltam tartani a lépést. A második mászás után Bogos Tomi a dózeren ment, Bogya Tomi pedig egyenesen, de én jobbnak láttam a dózeren maradni, annál is inkább, mert eléggé kivoltam. A pontot nem volt nehéz megfogni, mert elég jellegzetes volt, ráadásul az egész női mezőny jött szembe velünk, legtöbbjük (Edit is) kifele a pontról.
Lerongyoltunk a völgybe, majd egy alkalmas csapáson átkeltünk a túloldalra és elkezdtünk szintezni, majd én elváltam a többiektől és úgy döntöttem amilyen hamar csak lehet felmászok a hegy tetejére, nehogy túlfussak a ponton. A túlfutástól azért féltem, mert sziklákat láttam a hegyoldalban. Fent még kellett kicsit menni, de már látszott a pont. (hiba: 0:20)
Nem láttam magam előtt senkit, így egyértelmű volt számomra, hogy lent oldalaznak, de én azt nem akartam bevállalni, így maradtam a hegytetőn. Eléggé cefetül voltam már, így elnagyoltam a dolgokat, de mivel a középtávú selejtezőn is ugyanitt kellett futni próbáltam belőni a jellegzetes dombot a pont előtti gerincen. Sikerült is jobbra elfutni mellette, innen pedig már csak a völgybe kellett betalálni.
Bogos Tomit láttam csak magam előtt, de mint a részidőkből kiderül Bogya Tomi is előttem volt. Bogos Tomi balra húzott és látszott, hogy az úton szeretne körbe futni, de én azt túl nagy kerülőnek találtam. Egyből eszembe jutott Fecó és hogy nekem kell a csalánt törnöm. Bevállaltam hát egyenesen. Úgy voltam vele, hogy ha ez kell, hát ez kell. Rosszabb volt, mint számítottam rá. Egyetlen egy ember se ment el előttem. Semmi csapás, csak a csalán és az is 2 méteres, plusz néhol egy kis szeder. Eléggé erőltettem a haladást és nem kíméltem magam, de nem éreztem úgy, hogy haladok. Balra láttam a völgyet, majd a második völgy tetején át is másztam, majd nagy nehezen kiértem a túloldalon. Csalánt itt egyből el is felejtettem és csak a pontot kerestem, mivel nem igazán tudtam kiolvasni a térképet. Megláttam egy pontot, odarohantam, de nem az enyém volt. Bogya Tomi fogta éppen és én épp megkérdeztem, hogy hol vagyunk, mikor megláttam a pontom szemben a dombtetőn. Tomi amúgy jó fej volt, mert képes lett volna megmutatni hol vagyok. Így egész jól megúsztam ezt a hibát és ugyan nem volt kevés, de az átvágásom ezzel együtt is mestervágás volt, mert mindenkit levertem ezen az átmeneten Kolost leszámítva. (hiba: 0:30)
Bogya Tomi után rohantam lefele az úton, majd át a patakon és fel a völgyben. Nem volt egy nehéz pont, de fizikailag elég megreccsentem.
Nem akartam átbukdácsolni az összes völgyön, így egy alsó útvonalon gondolkoztam, ami azzal, hogy Bogya Tomi is azt választotta el is dőlt. Láttam a lefelében, hogy szemből nem jön senki, így tudtam, hogy a két Tomival hármasban mi vagyunk a szűk üldözőboly és mindenki más jól le van maradva. Küzdöttem az úton rendesen és nem is távolodott Bogya Tomi, de aztán jött a felfele. Na itt lemaradtam rendesen, mert ezek a felfelék, még mindig nem nekem valóak. Az útkanyarban, már majdnem a hegy legtetején aztán jobbról bevágott Bogos Tomi, ami számomra megerősítette az útvonalválasztásom. Utólag a fene se tudja már. Lehet pár másodperccel jobb lett volna mégis felül, de ezt aligha fogom megtudni.
A 12-es csak egy küzdős iránymenet volt, szokás szerint érzésre. Bogos Tomi jóval előttem volt és rohant ahhoz a ponthoz, amit már én is kinéztem magamnak, de onnan balra vette az irányt és ekkor láttam meg, hogy ott van egy másik pont is. Így már egyértelmű volt, hogy nekem is a bal oldali volt. Semmi kerülő nem volt benne, gyakorlatilag Bogos Tomi hibázott helyettem.
Megint egy rövid átmenet jött, ami nem volt nehéz. Bogos Tomi ugyan valahol nem sokkal előttem volt, de én már nem figyeltem, csak azt, hogy hol lesz a pont. Szerencsére nem volt gond vele.
A gyűjtőre már csak le kellett futni a rét szélére, a befutón pedig még hajráztam egy nagyot.
Célba pár másodperccel Bogos Tomi mögött és a kis körben hibázó Bogya Tomi előtt értem be. Hamar megtudtam, hogy Kolos 2:20-al hamarabb futott be, mint a boly. Ez az előzmények tekintetében nem is olyan rossz. Többre számítottam, ráadásul nem behozhatatlan a hátrány Fecónak és KisDomának.
Én elég hosszan úgy gondoltam, hogy alaposan elrontottam ezt a versenyt, de aztán az idő múlásával, már nem tartom olyan tragikusnak. Az elején nem lett volna szabad Kolost elengedni, de másképp alakult.
Összesen hibáztam 3:25-öt, ami azért elég sok.
Fecó felhozza a második helyre a váltót pár másodperccel a ZTC mögé és kb. ugyanennyivel az ARAK elé, míg a Tipónak 1:30 hátránya volt. KisDomát figyelmeztettem is a rajtja előtt, hogy ne csak Krejcire és Makira figyeljen, mert Lenkei Zsolti is veszélyesen közel indul hozzájuk és nagyon jól fut.
KisDoma végül teljesen szétcsúszott fizikailag a pályán és csak a 4. helyen jött be, ami igencsak meglepett, mert én ekkor is magunkat tartottam a legesélyesebbnek. Azért nem dőlt össze a világ. Az elmúlt 2 Váltó OB-t gyakorlatilag Doma nyerte meg nekünk. Ez most nem sikerült, de fogunk mi még váltót nyerni, ráadásul idén még van egy CSB is, ahol hamar visszavághatunk.
Azért a három 4. hely ezen a hétvégén nem nevezhető szerencsésnek, még ha a selejtező nem is érdekel.
Összesen: 12km 400 szint és 70 perc.