Kategória: Nincs kategorizálva

Szokásos tizes

Mindkettőnknek ki kell pihenni a kemény hétvégét, így ma csak egy könnyű 10km-t futottunk Gerivel.
Átmentem hozzájuk és onnan futottunk egy szokásos kört a Szanatórium völgy felé kezdve, majd a lépcsőn vissza.
Nagyon hamar elrepült ez az edzés. Nem igazán éreztem, hogy fáradt lennék és a meleget is egész jól viseltem.
A lábamat még itt-ott érzem, főleg azt, hogy a bokám sokszor próbált kimenni vasárnap.
 
Összesen 10km, 220 szint és 54 perc.

Aszfalton egyedül

Elég fáradt voltam egész nap a hétvége miatt és Geri is kivolt, így csak egy könnyű futást terveztünk, ám azt is halasztgattam, mert eléggé úgy nézett ki, hogy vihar készül. Ennek megfelelően elég későn indultam el Gerihez, ráadásul ő épp nem érezte jól magát, így végül egyedül indultam futni.
Szemerkélt az eső, de ettől még nem lett kellemes az idő. Az aszfalt gőzölgött, így elég kellemetlen volt futni.
Sötét is volt, így maradtam aszfalton bármennyire is kellemetlen volt és a Síkvölgyi temetőig futottam. Visszafele a templomtól más úton jöttem, hogy ne legyen olyan unalmas.
Érdekes módon egészen pörögtek a lábaim.
 
Összesen 9km, 43 perc.

VB felkészülés legkeményebb hete

Hétfő: 13km, 320 szint, 69:05
Kedd: 18km, 450 szint, 91:12
Szerda: 10km, 250 szint, 52:00
Csütörtök: 24km, 600 szint, 141:00
Péntek: 10km, 47:00
Szombat: 20km, 580 szint, 140:00
Vasárnap: 18km, 540 szint, 147:00
 
Ez egy kegyetlen durva hét lett, nagyon rég nem futottam ilyen sokat egy héten és most ráadásul szinte végig terepen edzettem. Ennyi szintet talán csak a börzsönyi edzőtáborokban futottam, mikor Perőcsényben voltunk.
A VB felkészülés leghasznosabb hete volt ez a mostani, innentől már olyan közel van a VB, hogy már gyakorlatilag csak a formaidőzítésre van lehetőség és még egy edzőtáborra.
 
113km,  2740m szint,  11 óra 27perc 17 mp

Fáradtan egy térképes edzés

Nem sokat pihentem a két edzés között és úgy éreztem, hogy teljesen kész vagyok, így nem akartam rendesen tolni a pályát. Szávával és Áronnal kocogtam ki a rajtig, majd egyszerre is rajtoltunk el. A pontokra már nem is tettünk ki semmit, így csak egy egyszerű térképes edzés lett ebből a futásból.
SziliceA pontokon mindig bevártam a többieket, így amolyan résztáv szerűség lett a dologból, bár ez is csak egy közepes versenytempóra volt elég és csak a hármas pontig tartott, majd a négyesre Áronnal együtt mentem, végül otthagytam őket és egyedül kocogtam tovább a pályán. Annyira nem is ment rosszul a futás, de normális tempót nem tudtam magamra eröltetni. Az ötös pont előtt jól kiment a bokám, de ez nálam csak a szokásos kibicsaklás volt, mert 1 perc múlva már nem is éreztem. Innentől aztán végképp nem erőltettem a dolgot és végigkocogtam a pályát, majd visszafutottam a kocsihoz.
Ez a mai nap arra volt jó, hogy kicsit helyre tegyen és tudjam mire számíthatok, mind fizikálisan, mind a köveket illetően, valamint, hogy 2 hét múlva a következő edzőtáborban már odafigyeljek, hogy kipihenten essek neki az edzéseknek.
 
Összesen 7km, 200 szint és 65 perc.

Technikai edzés Szilicén

Elég fáradt vagyok a héten végzett edzések miatt és a tegnapi nap is rátett egy lapáttal, de mivel itt vagyunk a CB terepek szomszédságában, így nem lehet lazsálni. Szilicére mentünk ki edzeni és ma is két edzés volt tervbe véve. A délelőtti edzés előtt részben kocogva, részben sétálva mentünk fel a rajtba Szávával ahova éppen akkor érkezett meg Áron a felvezetésből.Szilice
Nem volt tehát valami sok a bemelegítés és az alatt is éreztem, hogy ehhez az edzéshez erő kellene. Nagy a fű és rettentően sziklás a terep, én meg fáradt vagyok, így csak estem keltem.
Nem túl nagy tempóban indultam neki a pályának és így is éreztem, hogy ezt nem igazán lesz edzés jellegű futás, hanem inkább olyan terepbejárás féle.
Sorra fogtam a pontokat és nem volt gond a tájékozódással, de pontközelben bizonytalankodtam. Mindig jó helyen voltam, de a WC papírt, ami a pontokon volt nem nagyon vettem észre. Párszor azért nagyobb hiba lett belőle, mert megnéztem a szomszéd töbröt is.
Összességében egész jól ment, ha rendes pontok vannak kint, akkor szinte semmit sem hibázok.
Nagyon kemény lesz fizikailag a VB klasszikus, mert ezekre a köves terepekre erő kell és ilyen melegben nem lesz semmi végigtolni a több, mint 13km-t.
A 8320m-es pályán 280 szinttel jöttem 78 percet. Nem egy fényes idő, de a tempóm sem volt az.
 
Összesen 11km, 340 szint és 82 perc.

Újra tudok tájékozódni

Az első edzés után nem sok időm volt pihenni, pedig igencsak fáradt voltam és már éhes is. Benyomtam némi kaját és sok vizet, de aludni nem tudtam. Szlovák edzőtábor
Kifutottam a rajtba, ahol Áron azzal fogadott, hogy teljesen összhangban volt a térképpel és minden ok.
A rajt után én is éreztem, hogy ez az edzés más, mint az első. Jöttek sorba a pontok, tudtam hol vagyok és a térképet is láttam. A tempóm nem volt eszelősen nagy, de azért haladtam rendesen és csak néha hibáztam, akkor is csak max. 10-20 másodpercet. Kicsit bizonytalan voltam, vélhetően a délelőtti miatt és inkább megálltam korábban és megnéztem még egyszer a térképet.
A terep nem annyira szép, mint délelőtt volt, de azért ez se rossz, sőt nagyon is jó terep. Azért térképhibát itt is találtam, de nem volt zavaró.
Egész jó időt futottam a pályán, talán valami 41 percet mehettem egészen az autóig.
Megjött az önbizalmam, kiderült, hogy mégiscsak tudok tájékozódni és a VB középtávon is lehet még jó eredményem.
Az mindenesetre látszik, hogy nem csak fizikailag kell felkészülni, hanem technikailag is. Most már két dolog van, amiért aggódhatok.
 
Összesen 8km, 280 szint és 50 perc.

Szlovák edzőtábor – Nagyon eltévedtem

Hétvégén a Főiskolás VB jegyében edzőtáborozunk Szlovákiában.
Reggel 7-kor indultam Pestről autóval Miskolcra, majd Less Áronnal és Zsigmond Szávával 10 körül tovább Kassára, ahol Pollák Józsitól kaptunk pár térképet az edzésekhez. Az első terep, amire kimentünk egy Áronék által már ismert a középtávra hasonlító terep volt. Áron kitett egy pályát, amire én csak akkor indultam el, mikor már beért. Mondta, hogy a 14-es pontig jutott, mert ott elveszett és már sietnie kellett vissza. Így is épp elkezdett csepegni az eső és igen sötét lett az erdőben. Persze én el is tévedtem szinte minden pontra és ezt a sötétségre fogtam és arra, hogy alig láttam valamit a térképből. A 11-es pontig ment ez így, mert arra már igencsak elvesztem és vagy 4-5 percembe került megtalálni a pontot. Itt elhatároztam, hogy sötét ide, vagy oda innentől rendesen figyelek és ha lassan is, de kiolvasom a térképet. 12-es meg is lett, de a 13-asra elvesztem. Nagy nehezen sikerült egy idő után megtalálni, de a 14-est nem, vagyis igen, de arra azt hittem a 15-ös, amit Áron időközben kitett (valójában nem).
Szlovák edzőtábor
Itt bolyongtam vagy 30 percet, de nem jutottam túl sokra. A térképpel is komoly gondok lehetnek, Áron is rossz helyre tette a 14-est és valószínűleg én se voltam a helyzet magaslatán. Ezek után elég fáradtan visszakocogtam a kocsihoz és nem is akartam követni hol megyek.
Nagyon durva ez a terep és ez a térképről nem jön le, ráadásul az erdőben állva se tűnik olyan vészesnek, csak épp a kettő együtt állított megoldhatatlan feladat elé.
Nem törtem össze, hogy így eltévedtem, de az nyilvánvalóvá vált, hogy megint egy kegyetlen technikás középtáv elé nézünk és nem a futáson fog múlni az eredmény. Az útvonalat be se rajzolom, mert nagyon összefirkálnám a térképet és nem is mindenhol tudom, hogy merre jártam. Amivel nyugtatom magam, hogy a délutáni edzés térképét az csinálta, aki a VB középtávét és az lesz a hivatalos terepbemutató is. Megpróbálok délután jól futni az edzésen és fejben helyrerázni magamat.

Összesen 12km, 300 szint és 90 perc.

Már a VB-ről álmodok

Az éjjel a futásról álmodtam. Részben kellemes álom volt, részben nem. Egy többnapos versenyen voltam és fizikálisan kikészültem az egyik napon. Egyszerűen sok volt és én nem voltam elég felkészült. Rémálom…
Azthiszem ennek sok köze lehet a tegnapi futáshoz, de valahogy benne van a történetben a Főiskolás Vb is. Már nagyon azon jár az agyam.
Délután már Lőrincről mentem ki futni, sőt már majdhogynem este volt, mikor elindultam egy könnyű 10km-t futni. Az almást kerültem meg Alacskán, majd hazafele futottam 6 vagy 7 repülőt. Egész jól estek a harmadik után.
A futás amúgy elég hamar eltelt, a gondolatok kavarogtak bennem. Talán kicsit már túlzás, hogy megint a Főiskolás VB-n jár az agyam. Már minden nap ez lesz? Hétvégén tuti, mert megyünk "edzőtáborozni" a VB-hez hasonló terepekre.
 
A mai napra ennek megfelelően épp elég volt ez a sík 10km azzal a pár repülővel.
 
Összesen 10km, 47 perc.

Két Kotló-hegy és 141 perc

Munka után a Vértesben megálltam a Gém-hegy mellett, a Csákvár felé vezető úton egy jól bevált helyen és onnan indultam futni.
Kegyetlen meleg volt, induláskor 32 fok, de azért valami hosszabb futást terveztem. Úgy 90-120 percet. Ennek megfelelően magamhoz vettem az Öreg Kotló-hegy térképet és azzal indultam futni. Sajnos a másik Kotló-hegyről nem volt nálam térkép, így a futás elejét és végét térkép nélkül kellett megtennem.
Kegyetlen jó a rég nem használt Új Kotló. Ösvény szinte semmi, csak néhány vadetetőhöz és magasleshez vezető út van. Ezt mondjuk annyira nagyon nem is értem, mert a terület annyira védett, hogy elvileg be se mehet senki. ( Én is csak képzeltem ám, hogy ott járok. 🙂 )
Nem volt valami tökéletes az útvonalam, de végül oda lyukadtam ki, ahova terveztem. Megérkeztem tehát a térképem szélére, ahol egy táblát is találtam Vértes turistatérképpel. Kinéztem, hogy hazafele az Új Kotló-hegy másik felén fogok menni a tanösvényen, ami már régóta mozgatta a fantáziámat. Csak a tanösvény végétől nem volt meg az útvonalam, de gondoltam csak kitalálok majd ott valamit, hogy ne az aszfalton fejezzem be a futást.
Nekivágtam tehát az Öreg Kotlónak és futottam rajta egy jó nagy kört. Nem egy olyan terep, ahol csak úgy az erdőben élvezet lenne edzeni, így itt már szinte végig úton futottam szemben a  futásom elejével. Visszafele még így úton futva is sikerült egy útelágazást elnéznem, így kerültem egy kicsit, de végül ott értem ki az országútra, ahol akartam.
Az ARAK által gyakran használt célhelynél, a lovardánál futottam fel a völgyön, majd az eltervezett módon balra átvágtam egy merőleges völgybe, melynek alján jobbra indult a tanösvény. Ezt elsőre nem sikerült megtalálni, de aztán az egyetlen szóba jöhető helyen elindultam és helyiek meg is erősítették, hogy jó helyen járok. Ez várakozásaimmal ellentétben nem volt egy szép útvonal, de legalább kellemesen szintben megy, a benőtt bokrok, gazok, meg nem igazán zavartak.
Az út végén már láttam a Gántra menő országutat, így bevágtam jobbra, majd rövidesen egy ösvényen találtam magam, ami egész jó irányba ment. Elindultam hát rajta felfele és akkor hallottam, hogy harangoznak, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy 8 óra van és én 105 perce futok már. Ekkor még egész jól éreztem magam és azt hittem 2 óra körül megúszom a futást.
Az ösvény egyre meredekebb lett és kiderült, hogy a tanösvény visszafelé vezető fenti ága. Egy komolyabb emelkedőbe szégyenszemre bele kellett gyalogolnom, pedig már majdnem fent voltam a hegy tetején. Utólag a térképet nézve, ha csak egy völgyel is később indulok el  felfele, akkor már majdnem a kocsinál lehettem volna és tényleg nem lett volna 120 percnél több a futás. Így azonban még messzebb is kerültem és ezt érezve bevágtam balra. Ez megint hiba volt, mert föntről szintben megérte volna kerülni egy kicsit. Én azonban átmásztam egy rakat völgyön, majd a nagy völgy alján futó úton felmásztam újra a tetőre. Sikerült az 500 méteres szintfutást kiváltanom egy 1km-es 100 szintes szerencsétlenkedéssel, amiben már gyalogoltam meg amúgy simán megfutható részeket is. Ekkor készültem el teljesen az erőmmel.
Innen szerencsére már nem lehetett mit elrontani és terepen futva lekocogtam a hegy aljába. Próbáltam jó helyen kiérni az aszfaltra, mert semmi kedvem nem volt még azon is rohangálni. Ez sikerült is, mert kb. 50 méterre a kocsitól értem ki, legalább ezt jól eltaláltam.
Kegyetlen durva hosszú futás lett a maga 141 percével. Az időt igazából csak a végén tudtam meg, amikor megnéztem az autó óráját. Polár órám ugyanis még mindig rossz.
Ha a kis kacskaringó nincs a végén, akkor 120 perccel fejezem be a futást úgy, hogy szinte semmi bajom, ám így rendesen elhaltam. A fáradtság jelei 100-105 perc környékén jelentkeztek és 120 perc környékén adtam meg magamat teljesen. Ez valószínűleg a kegyetlen meleg és az ennek következtében történő kiszáradásom eredménye. Ha kellett volna még mennem 30 percet, akkor minden bizonnyal úgy végzem, mint pár éve a Pilis-Vörös-Vár túrafutáson, azaz megszáradt pólóban, teljesen dehidratált állapotban. Így még pont elfogadható lett a dolog, de azért kegyetlenül kikészültem.
Kellett ez a hosszú futás, de a végén való kavargás kimaradhatott volna. Az edzés értékéből nem nagyon vont volna le semmit, ha csak 120 perc lesz. Terep is volt benne bőven, nagyjából 10km.
 
Este negyed tízkor, mikor kiszálltam a kocsiból még mindig 26 fok volt, a neten meg olvastam, hogy a történelem során először rendeltek el harmadfokú hőségriadót. Én is tudom, hogy mikor kell 141 percet futni! 🙂
 
A Főiskolás VB sokszor megfordult a fejemben, főleg az, hogy nem járhatok úgy, mint 2 éve. Akkor sikerült a hosszútávon elhalnom, minden különösebb ok nélkül, de ezt most szeretném elkerülni. Ehhez pedig kellenek a hosszú terepfutások.
 
Összesen 24km, 600 szint és 141 perc.

Kőhányáspusztáról terepen

Fehérvárról hazafele álltam meg Kőhányáspusztán és onnan indultam el nyugati irányban egy könnyű tízesre.
Mivel órám nem volt, így érzésre kellett belőnöm a futást, hogy nagyjából 50 perc legyen. Térképet is vittem magammal, de ez épp csak Kőhányásig ért és az északi része nem is volt túl bizalomgerjesztő, így inkább a feltérképezetlen északi oldal felé húztam. Gyönyörű erdőben futottam és nem is bírtam megállni, hogy jó 5 perc után ne térjek le az útról az aljnövényzet nélküli erdőbe. Még fű se volt, csak az avar. Terepen mentem jódarabig, néhol teljesen sík, néhol meredek részeken az észak-déli nagy vértesi gerinc vonalát követve. Hol balra, hol jobbra induló völgyek tetejébe futottam bele, majd délnek fordultam, hogy azért a térképre is ráérjek valahol. Jó játék volt azt figyelni, hogy mikor és hol érek rá a térképre, de ez aztán könnyű feladat lett, mert egy nagyobb úton értem rá a térképre egy egész jellegzetes helyen.
Innentől egyenesen visszafutottam a kocsihoz és bár ott volt a kezemben a térkép sokat nem tájékozódtam, mert csak úton tudtam futni. Az erdő túl zöld volt arrafelé.
Remek edzés volt, gyönyörű helyeken futottam és egész sok terep is volt benne (úgy 6km). Kicsit meg is nyomorgatta a lábamat a cipő, mert oldalazás is volt benne bőven.
 
Összesen 10km, 250 szint és 52 perc.

Koldusszállás megkerülése

Kicsit később értem haza a szokásosnál, mert ma Pesten voltam dolgozni, de azért 7 után kicsivel el tudtunk indulni Gerivel.
Magamhoz vettem egy régi Pes-kő térképet és elindultunk a Turul felé. A lépcső nem igazán esett jól, de azért nem szenvedtem olyan nagyon. Térképpel kicsit újítottam az útvonalon és próbáltam arra menni, amerre még nem nagyon jártunk. Csodaszép a Gerecse, főleg, ha nem kell lemenni az utakról és csak a szép részekre koncentrál az ember.
Koldusszállás felé mentünk, de olyan útvonalon, amin eddig még nem jártunk, majd még haladtunk kicsit tovább, mielőtt visszafele kanyarodtunk volna.
A tempó egész jó volt, bár nem mozogtam teljesen frissen, de azért bennem volt a mehetnék és erőm is volt hozzá. Errefele kezdett Geri néha lemaradozni. Leginkább, csak beállt mögém, de azért néha mondogatta, hogy fáradt.
Jó 50 percnél jártunk, mikor igazán hazafelé kanyarodtunk és kis kerülőkkel jöttünk is egyenesen vissza a Turulhoz. A dózerutat elkerültük, mert most nem volt kedvem ott felfutni, ehelyett persze a Gerecse 50 útvonalán mentünk fel, ami jóval meredekebb. Itt éreztem igazán, hogy erős vagyok. Egész könnyen megfutottam a meredek felfelét, ami korábban nem volt jellemző rám.
Innentől egész lazán futottunk hazáig, még meg is álltunk a lépcső aljában a csapnál inni.
 
Remek edzés volt, de ezt még fokozni kell a Főiskolás VB-ig. Fel kell készülni rá, hogy egy 100 perces pályát is tökéletes állapotban tudjak teljesíteni, ehhez pedig jó lenne legalább egyszer 120 percet is futni.
 
Összesen 18km, 450 szint és 91:12.

Terepen amennyit lehet

Nem éreztem magamat fáradtnak, így Gerinek azt javasoltam, hogy fussunk fel a Szanatórium völgy tetejéig és a lépcső felé tegyünk egy kört. Mikor elindultunk már éreztem, hogy a lábamat azért megviselte a tegnapi gyors futás, mert igen csak nem lazán mozogtam, de ekkor már nem akartam rövidíteni. Kicsit szenvedősen jutottam tehát el a hegy lábához, ahol úgy éreztem, hogy innen nem lesz gond. Nem is volt, mert haladtam én felfele, csak épp Geri hagyott ott pillanatok alatt. Úgy tűnik kicsit jobban kipihente magát mint én, vagy esetleg el se fáradt tegnap. A lényeg, hogy az emelkedő tetejéig vert rám körülbelül 2 percet. Különösebben nem zavart, hagy fusson, ha akar.
Innen viszont már tényleg minden lépést élveztem a futásból, mert bevetettük magunkat terepre. Jó kis köves rész ez és szerencsére egész tiszta. Lefele a dagonyától pedig a már jól bevált kis csapáson jöttünk, majd megint becsaptunk az erdőbe. Összesen vagy 2-3km terep volt benne, ami ugyan nem sok, de azért a sok szinttel, tereppel, sziklamezővel igencsak tájfutósra sikerült ez az edzés. Könnyű futásnak igen kemény lett, de jó volt.
 
Összesen 13km, 320 szint, 69:05.

Könnyű hét nyaralással

Hétfő: 15km, 250 szint, 74:00
Kedd: pihenő
Szerda: 18km, 500 szint, 93:00
Csütörtök: 10km, 49:45
Péntek: pihenő
Szombat: 11km, 220 szint, 55:39
Vasárnap: 17km, 75:00
 
Összesen: 71km, 970 szint és 6 óra 47 perc 24 másodperc
 
A nyaralás miatt menet közben könnyű hétnek neveztem ki ezt a hetet. Olyan vészesen nem lett gyenge, de a VB-ig már csak az azt megelőző héten lenne célszerű pihenni.

Tatai Marathon Váltó

Ma a Tatai Marathon Váltóra mentünk át, ahol a Megalódusz szenior csapatában indultunk Gerivel. A táv egy bő marathon, mert 6x 7125m a táv. Már jó korán ott voltunk Tatán, pedig csak 5. és 6. futók voltunk Gerivel, de egyrészt a rajtot szerettük volna megnézni, másrészt Nóri 2. futó volt a női csapatban.
Elég későn érkezett meg a 4. futónk, így én már elkezdtem bemelegíteni, hogy helyette elinduljak. Úgy 3km futás után szóltak, hogy maradok 6. futó, mert megjött a váltótársunk.
Ezt annyira nagyon nem bántam, mert a reggeli még nem teljesen csúszott le és az a tuti, ha mindenki megvan és a saját helyén fut. Bevállaltam volna, hogy kétszer futok, de utólag nagyon úgy látom, hogy egy is épp elég volt.
Bemelegítettem bő 3km-el és 6 repülővel, majd gimnasztikáztam kicsit. Ekkor már nem éreztem, hogy olyan jó állapotban lennék.
Geri egész jó idővel (26:20) hozta a váltót ha minden igaz 4. helyen. Elég sokkal voltunk lemaradva a 3.-tól, viszont mögöttünk közel jött az ötödik. 
Egész jól sikerült eltalálnom a tempót, legalábbis úgy éreztem, hogy egész jól haladok és nem is kellett megszakadni, de jó 1km után már lassúnak éreztem magam. Nem jött mögöttem senki, de azért néha hátranéztem és próbáltam fokozni a tempót, de ahogy haladtam előre ez egyre megvalósíthatatlanabbnak tűnt. Fél táv környékén le is tettem róla, néha úgy éreztem, hogy meg kellene állni, mert nagyon nem megy ez az egész. Nagyon lassúnak nem éreztem magamat, de gyorsnak sem. Olyan 4 perces ezreket tippeltem volna, de azért titkon bíztam benne, hogy azért csak jobban haladok.
Érdekes módon tüdővel bírtam volna, lábbal is, de valahogy, mintha gyomorból nem menne. Ezt nehéz leírni, de a lényeg, hogy nem bírtam jobban futni, pedig se tüdőre nem voltam kikészülve, se a lábam nem állt be. Nem tudom lehet e ennek köze a nem teljesen megemésztett reggelihez, de azért máskor nem iszok erős futás előtt tejet. Megvolt vagy 3,5 óra a kajálás és a futás között, így lehet nem ez volt a gond, hanem egyszerűen rég futottam gyorsat.
Már nagyon vártam a végét és amikor kiértem az aszfaltra, akkor már tudtam, hogy nem lesz gond. Tartottam is a tempót, pedig egész komoly ellenszél volt, sőt a végén még fokozni is tudtam. Ez nem is csoda, mert nem bírtam kifutni magam.
Az időm 25:41 lett és a váltónk ideje 2:43:40, ami egy perccel jobb, mint a két évvel ezelőtti egyéni maratoni időm.
 
Ezzel tulajdonképpen elégedett is vagyok, mert a 3:36-os tempó most egész jó. Verseny közben azt hittem, hogy rosszabbat fogok futni.
Levezettünk Gerivel és Ádám Petivel egy laza 2,5km-t, majd hazajöttünk, így az eredményeket csak sejtem. Összes váltó közül 4. hely és szenior első hely. Edit elmondása alapján legalább 3 percre volt az abszolút 3. helyezett, így azthiszem rajtam nem múlott semmi, akárcsak Gerin, aki 3:41-ben tolta a saját körét. Edzésnek szuper jó volt ez a mai futás. Kellene még pár ilyen.
 
Összesen 17km és 75 perc.

Könnyű futás, ami nagyon jól ment

Délelőtt régi radiátorokat cipeltem Fehérváron Edit bátyjával és hát elég nehezek voltak. Nekem az ilyet nem igazán szokta bírni a derekam és most is ettől tartottam. Délutánra már meg is éreztem kicsit, de azért szerencsére ez az edzést nem akadályozza, így Gerivel már 8 óra körül elindultunk egy könnyű 10km-re.
A szokásos kört futottuk, ám ezúttal az ellenkező irányba, vagyis a lépcsőn mentünk fel, majd a csemetekerten át a szanatórium völgyön jöttünk le a hegyről. Mivel Geriék fele kezdtem és onnan is jöttem vissza, így kivételesen szűk 11km lett a kör.
A futás nagyon jól ment, pihent vagyok és erős. A tegnapi kihagyott edzés után előbbi nem nagy csoda. A derekamat kicsit ugyan éreztem, de nem okozott gondot. Holnapra se kellene, hogy rosszabb legyen, ezért aztán a futás után gimnasztikáztam egyet, bár ennek intenzitása szokás szerint elég alacsony volt. Mindegy. Megmozgattam a derekam, hátha használ.
Az egész tulajdonképpen jelentéktelen, nem is foglalkoznék vele, ha a múltban nem lett volna egy-két rossz tapasztalatom hasonló esetben.
Holnap maraton váltón indulunk a Tatai Tó körül, így a mai edzés pont megfelelő ráhangolás volt. Nagyon élveztem az edzést, remélem holnap is ilyen jól fogom magam érezni.
 
Összesen 11km, 220 szint és 55:39.

Győzött a lustaság

A mai napon nincs mit szépíteni. Egyszerűen lusta voltam egyedül kimenni futni és kihagytam az edzést.
Kicsit fáradt vagyok, de ez leginkább, csak kialvatlanság. A hétvége biztos helyretesz.
Jövő héttől az ilyen lazaságokat jobb lenne kihagyni, a mostani hetet, pedig könnyű hétnek el lehet könyvelni. Tulajdonképpen eleve annak terveztem a nyaralás miatt, de ma már bőven nem nyaraltam.

Balaton parti könnyű tizes

Munka után rohantam le a Balatonra, mivel Edit még ott nyaral és távolságban nem különbség, hogy Tatabányára, vagy Balatonszárszóra megyek a kocsival. Lent volt mindenki a strandon, így én is oda mentem, majd strandröplabdáztam úgy másfél órát és megmártóztam a vízben is. Mivel elmúlt 8 óra már az is felmerült, hogy ma ne fussak, de az már tényleg túlzás lett volna, főleg, hogy egy edzést már kihagytam a héten.
Már kezdett sötétedni, mire sikerült elindulnom. Nyirati Zsolti kocogott velem a vasútállomásig, majd onnan keletnek fordultam és a part menti bicikliúton futottam Balatonföldvárig, majd ugyanezen az úton jöttem vissza.
Egész jól ment a mozgás és tulajdonképpen élveztem is. Nem volt egy túl kemény terep a sík aszfaltút, de azért lekötöttek a part menti villák és a viszonylag sok ember. Az aszfalt ugyan nem tetszett, mert a lábam kicsit megérezte, hogy nem épp erdei úton futok, de azért jól ment az edzés. A mai napra nem is terveztem többet, így elégedett vagyok ezzel az edzéssel.
 
Összesen 10km és 49:45.

Körbefutottuk a Zuppát

Elég fáradtan értem vissza Tatabányára ma reggel ráadásul jó két órát töltöttem az okmányirodában, így délután megpróbáltam pihenni egy kicsit. Ez csak részben sikerült, de azért elaludni már nem akartam. Érdekes módon egész komoly izomlázat érzek a lábamban és kicsit a kezemben is, feltehetőleg a tegnapi strandröplabda miatt.
Végre volt rá idő, hogy kimenjünk szép nyugiban terepre futni Gerivel és úgy döntöttem a Zuppa lesz a kiválasztott helyszín. Bár nem terveztünk letérni az utakról azért vittünk magunkkal térképet is, hogy tudjuk merre járunk.
Elég nyögvenyelősen indult számomra a futás, de úgy 20 perc után normalizálódott a helyzet és onnantól már nem szenvedés volt az edzés, igaz különösebben nem is élveztem magát a futást. A tájat viszont annál inkább tudtam élvezni, mert szép helyeken jártunk. Gyakorlatilag körbefutottuk az egész Zuppát ami a legtöbb helyen nem túl tiszta, de ahol nincs szeder, vagy egyéb aljnövényzet ott gyönyörű és a kilátás a környező hegyekre egyszerűen mesés. Futás vége felé még felfutottunk a kereszthez is a hegy tetejére, majd lekocogtunk a kocsihoz.
Érdekes edzés volt, mert egyszerre éreztem magamat erősnek és gyengének. Ha csak egyszerűen futottunk egy úton felfele, akkor éreztem, hogy van erő a lábamban, de ha tolni kellett volna, akkor az nagyon nem esett volna jól és tuti nem is ment volna. Lehet a sok viszonylag hosszabb edzés és a sok szint hatása, hogy érzek magamban erőt. A résztávok és egyéb gyors edzések hiánya, a meleg és a fáradtság miatt azonban nem megy a futás, főleg az erősek.
Most még egy jó hétig kimarad a tudatosság az edzésekből, de utána el kell kezdeni tudatosan edzeni és gyorsítani, mert pusztán erőből nem lehet jól versenyezni. Pörögni is kell majd a Főiskolás VB-n.
 
Összesen 18km, 500 szint és 93 perc.

Strandröplabda ezerrel

Délután bevetettük magunkat a strandröplabda pályára és ott is ragadtunk este fél kilencig. Fogalmam sincs mennyit lehettünk ott, de úgy 4 órányit biztos játszottunk, de lehet többet is.
Ezek után már nem volt kedvem este kilenckor elindulni futni. A mai napra amúgy is könnyűt terveztem és egész nap mozogtam, így ha nem is ért fel egy rendes edzéssel, azért valamennyit csak számított az úszás és a röplabdázás.
Azért sajnálom, hogy megint kimaradt egy edzés.

Felfedeztem pár hegyet Balatonszárszóról

Ismét Balatonszárszóról indultam futni és nem nagyon reméltem induláskor, hogy normálisabb edzést össze tudok majd hozni, mert egész nap a strandon voltam, így eléggé elfáradtam, ráadásul le is égtem kicsit.
Egyenesen délnek indultam megkockáztatva, hogy nem jutok át az autópálya alatt, vagy felett, de szerencsére pont egy egész méretes viadukt alatt vezetett az utam, így 3km után már bent is voltam az erdőben. Masszív csalán és akácos határolta az utat, így ha erőt éreztem is volna magamban, akkor se mentem volna le az útról. Ezt úgy egy kilométerrel később gyorsan átértékeltem, mikor egy gyönyörű tölgyesbe értem, ahol még csak fű se nőtt olyan tiszta volt az erdő. Sajnos nem tartott sokáig, de ezután már élveztem a futást és reménykedtem egy újabb szép erdőfolt felfedezésében. Ismeretlen helyen futni mindig érdekes, főleg, ha az ember nem várt szép részeket lel.
Egy újabb tiszta erdőbe akadtam, amin keresztül is vágtam ám a túloldala már nem volt ennyire könnyen futható, így nem kísérleteztem tovább és maradtam egy nyiladékon. Itt már éreztem, hogy nekem a mai napra épp elég lesz, ha futok 15km-t, így visszafordultam.
Hazafelé még találtam egy plakátot, ami arra figyelmeztet, hogy ne tegyem be a lábam, mert az balesetveszélyes a vadászat miatt. Még jó, hogy tavaly őszre vonatkozott, így se nem lőttek le, se nem bírságoltak meg 50.000 Ft-ra. Mondjuk én azt azért sajnálom, hogy a vadászokat nem bírságolják meg szemetelés miatt.
Hazafele még tettem egy apró kitérőt, így egy gyönyörű rétre értem ki, ahonnét a fél Balatont beláttam, valamint a nagy épülő viaduktot. Kegyetlen szép hely, kár, hogy megettek a szúnyogok. Másfele mentem vissza, így egy újabb erdőn vágtam át, amiben egész sokat futottam.
Kicsit fáradtan, de jó érzésekkel fejeztem be az edzést.
 
Összesen 15km, 250 szint és 74 perc.

Egy hét Geri nélkül

Hétfő: 19km, 500 szint, 100 perc
Kedd: 10km, 220 szint, 52 perc
Szerda: 16km, 400 szint, 82 perc
Csütörtök: pihenő
Péntek: 13km, 100 szint, 63 perc
Szombat: 22km, 200 szint, 107 perc
Vasárnap: 10km és 100 szint, 46 perc
 
Összesen: 90km, 1520 szint és 7 óra 50 perc
 
Nem lett egy túl kemény hét, bár ha azt vesszük, hogy egyedül kellett edzenem és hét elején teljesen kikészített a napi közel 5 órás tömegközlekedés, akkor nem is olyan rossz teljesítmény. Ráadásul csak 6 edzésből jött össze.
Pár hetet terveztem beáldozni a kvázi másodalapozásnak. Ezt már lehet is annak tekinteni, mert gyorsat nem futottam.

Balatonszárszóról egy könnyű tizes

Balatonszárszón nyaralunk, így egész nap elment a strandolással és a dögléssel, de késő délután szakítottam időt az edzésre. Végig aszfalton futottam, de legalább ismeretlen helyen és sikerült futás közben asztalt foglalnom egy étteremben a VB döntő idejére, így jól eltelt az edzés. Kinéztem, hogy holnap hol fogok tudni erdőben futni, remélem az autópályán is át fogok jutni és akkor egy jó edzést nyomhatok majd.
 
Összesen 46 perc, 10km és 100m szint.

Fehérváron Bogos Tomival

Szerencsére sikerült megbeszélni Bogos Tomival, hogy együtt megyünk futni. Mivel ő tegnap 5000m-es OB-n futott (15:13) és a térde is fáj, így 60 percnél többet nem akart futni. Elfutottam hozzájuk, hogy ennyivel is többet fussak, majd együtt indultunk el az Aranybulla felé, majd az Ingó-kövek felé vettük az irányt. Pont ott fordultunk meg, ahol kezdődtek volna a dombok. Végig pofáztuk az edzést így nagyon gyorsan eltelt az idő. Nem mentünk gyorsan, de azért haladtunk és a felfelét nekem tolni kellett, hogy ne maradjak le. Egészen hazáig kísértem Tomit, majd még beszélgettünk egy csomót a házuk előtt.
Együtt 67 percet futottunk, majd egyedül még kb. 20 perc volt Editékig futni.
Jó volt így edzeni. Végre nem egyedül futottam és nem a megszokott helyen.
 
Összesen 107 perc, 200m szint és 22km.

Hosszú futás helyett

Mivel a tegnapi edzést kihagytam és ma egészen ráértem délután, így mára egy hosszú futást terveztem, de nagyon nem volt kedvem elindulni és jól eltelt az idő. Végül egész későn indultam el és a Vértes felé vettem az irányt. Gondolkoztam, hogy csak egy tizest fussak, vagy esetleg csak 8km-t, de végül csak továbbmentem és elmentem a Síkvölgyi üdülőkig és onnan kanyarodtam haza. Érdekes módon ahogy az erdőbe értem máris volt kedvem futni és ha nem lett volna késő lehet még többet futottam volna. Nem volt egy kemény futás, de legalább futottam. Ezek a napok nem lesznek valami erősek a nyaralás végéig. Remélem holnap még tudok egy hosszút futni Bogos Tomival és bepótolhatom a mai keményebb edzést.
 
Összesen 13km, 100 szint és 63 perc.

0km futás és autó vásárlás

A mai nap elég érdekesen alakult, mert alig csináltam valamit mégse volt időm futni. Volt okmányirodában várakozás kétszer is, utazás sokszor, csak épp futás nem.
Ez így elég gáz, de egye fene. Végülis vettem egy autót és terveim szerint most egy jó darabig nem fogok ilyen okok miatt edzést kihagyni, sőt nem lesz mégegyszer olyan szenvedés az utazással, mint ezen a héten volt.

Fordított irányban egy jól ismert kör

Ez a hét már csak ilyen. Fáradt vagyok és nincs kedvem kimenni futni, de aztán csak elindulok és futás közben megjön a kedvem is. Ma is így volt, mert a Turul felé indultam, majd a tetőn már egész jól éreztem magam és azon gondolkoztam merre fussak. A nemrég felfedezett útvonalon futottam fel a Lengyel-halálára, ám most a másik irányból, majd nem mentem le egyből a Szanatórium völgyön, hanem tettem egy kört még az Öreg-Kovács felé. Terveztem még bemenni terepre, de nem igazán volt ott szép az erdő, főleg a sok friss irtás miatt. Valami brutál, hogy mennyire letarolják az erdőket, nem létezik, hogy ezt nem lehetne normálisabban tenni.
Úgy 3km terepen futás még így is volt a mai edzésben, de a többi rész se volt rossz. A völgyön lefele futva egész jó hangulatom lett, még egy-két felfelét meg is toltam. Élvezem a futást, jól megy és érzem, hogy napról napra közelebb kerülök a célhoz, a Főiskolás VB-hez.
 
Összesen 16km, 400 szint és 82 perc.

Könnyű 10km amit majdnem kihagytam

Autó hiányban még mindig tömegközlekedek, így hulla fáradtan értem haza. Nem volt sok kedvem egyedül nekiindulni a hegynek, de aztán 8 óra körül csak elindultam. Ilyenkor a hátam közepére se kívánom az edzést, de annyiszor megbántam már, hogy kihagytam egy edzést, hogy csak rászántam magam egy könnyű futásra. Egyébként nem is terveztem kemény edzést, csak egy könnyű 10-est.
Szanatórium völgy felé kocogtam és nagyon nem esett jól a futás, de tudtam, hogy előbb utóbb felébred a testem és onnantól jobb lesz. Ez meg is történt az emelkedőben. Sokkszerűen ébred fel az ember teste, ha nekiesik egy ekkora hegynek.
Persze az emelkedő nem esett jól, de utána már minden rendben volt. Néhol még kicsit fel is pörgettem a tempót.
Kellemes futóidőben egy egész jó futás lett, de azért már kezd elegem lenni, hogy utazok egész nap és utána se dőlök le, hanem edzek.
 
Összesen: 10km, 220 szint, 52 perc

Hosszú futás egyedül

Iszonyú hosszú napom volt és ráadásul vonattal kellett Pestről Tatabányára utaznom, így hulla fáradtan értem haza. Geriék nyaralnak, így semmi nem kényszerített a futásra, de 7 óra után csak elindultam. Hosszút terveztem, de mivel nem esett jól az eleje, így még az is felmerült bennem, hogy keveset fussak.
A Szanatórium völgyön felfele futva már kezdtem élvezni a futást. Kemény volt, de haladtam és mentem tovább felfele az emelkedő tetejéig. Ott jobbra kanyarodtam és kikerültem a legutóbb megtapasztalt csalánost, majd a Lengyel-halálán bementem terepre. Kegyetlen jó ez a rész. Tiszta szikla, de majdnem sík és aljnövényzet alig van. Innen a Kisréti vadászházig ahol lehet terepen futottam, majd elindultam lefele az autópálya lehajtó felé. Ez után a réten felfelé kanyarodtam és lassan, de felkocogtam a tetőre ahol lehet szintén terepen futva, majd tettem még egy kitérőt a Bányász kilátóhoz ahonnét az ösvényeken és a Turul lépcsőjén jöttem le.
Jó kis futás volt. Talán keményebb is, mint terveztem. Sok szinttel és legalább 3km terepfutással az elmúlt időszak leghosszabb edzése lett a versenyeket nem számítva.
Gerivel együtt biztos gyorsabbak lettünk volna, de jó volt ez így is.
 
19km, 500 szint és 100 perc.

Egy hét versenyek nélkül

Hétfő: 17km, 350m szint, 90:00
Kedd: 16km, 300m szint, 90:00
Szerda: 10km, 220m szint, 53:45
Csütörtök: 18km, 400m szint 95:00
Péntek: 10km, 50:00
Szombat: 20km, 90:00
Vasárnap: 12km, 56:00
 
Összesen: 103km, 1270 szint, 8 óra 44 perc 45 másodperc
 
Bár egész sok kilómétert futottam nem volt egy nagyon kemény hét, főleg, hogy sok volt benne a sík futás, ráadásul nem is nagyon volt intenzív edzés ezen a héten, csak a lendületes szombati.
Az órám hiányában az idők elég elnagyoltak.

Könnyű és jóleső futás

Gombáról terveztem futni, hogy ne legyen olyan unalmas mindig a megszokott helyeken futni, de aztán annyira sikerült ebédkor telezabálni magamat, hogy nem lett volna értelme nekiindulni.
Így végül Lőrincen mentem ki futni a régen jól bevált 12km-es kört. Kicsit még ekkor is éreztem a kaját, pedig már eltelt vagy 6 óra ebéd óta, de alapvetően jólesett a futás. Ahogy haladtam előre egyre jobban tetszett. Könnyen és jól mozogtam, lehet azért, mert nem egy székből felállva indultam neki a mai futásnak.
Az erdő helyenként kegyetlen gyönyörű. Szebb, mint a Turul környékén és felér a Vértessel is. Igaz sík és kicsi is, de sokáig csak ez volt és még most is szeretem.
 
A laza 12km olyan 56 perc lehetett.