Az árnyékban döglöttem egész idő alatt a döntőig és nem igazán a versenyen járt az agyam. Jól elvoltam, beszélgettem, majd időben elkezdtem készülődni. Páran meg is jegyezték, hogy hova sietek, de nem akartam kapkodni, így szép nyugiban el is indultam kifelé. Gyalog Zolival találkoztam össze és vele futottunk ki a rajtig. Még volt bőven időm, így ittam egy kicsit, elmentem vécézni és gimnasztikáztam is. Már teljesen rá voltam hangolódva a versenyre. Nem számolgattam hányadik lehetek, csak az érdekelt, hogy hiba nélkül a lehető leggyorsabban teljesítsem a pályát. Éreztem, hogy ugyan már vagy 4km-nél járok bemelegítést tekintve, de még csináltam pár repülőt is, mielőtt beálltam a rajtba. Lenkei Zsoltival indultam egyszerre, de ő sem kezdett nálam gyorsabban.
A rajt után már amikor a rét mellett voltam láttam keresztbe elfutni Thomas Krejcit, amit jól meg is jegyeztem magamnak. Jobbról ívelve az ösvényről terveztem az egyest fogni, de aztán mikor átmentem a völgyön nem voltam száz százalékig biztos a dolgomban, így egy korábbi csapáson elindultam a pont irányába. Balra kanyarodott a csapás és én éreztem, hogy jobbra be kell vágnom. Kicsit óvatoskodtam ugyan, de pár métert jobbra futva meg is láttam a pontot. Bár itt gyakorlatilag csak Doma vert meg komolyabban és az is csak 12 másodperc, de ennek ellenére nekem maradt benne egy kevés. (hiba: 0:05)
Szintben ment egy csapás, amit én rossznak értékeltem és balra indultam kicsit, majd egy újabb szintben haladó csapáson mentem a völgyig. Innen már látszott is szemben a szikla és a pont is. Lehet a fenti csapás jobb lett volna, de ezt így utólag nehéz megmondani.
Azt gondoltam, hogy szintben futva csapás fog vezetni a hármasig, ám csak össze vissza mentek csapások. Én csak arra próbáltam ezek után figyelni, hogy a csalán ne szorítson nagyon lejjebb és, hogy észrevegyem a pontot. Átvágtam egy kisebb csalánoson, amin alig páran mehettek át előttem és már látszott is a pont.
Mivel nem láttam értelmét, hogy lemenjek a két völgy találkozásáig, így irányba próbáltam menni. Mikor a második völgyből másztam ki, akkor láttam jobbra a rétet és tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol a rajt után Krejcit láttam. Kicsit sötét volt az erdő és én csak az irányt próbáltam tartani, ezért meglepődtem, hogy miután kereszteztem az utat rögtön kiértem a másikra. Nem egészen így terveztem, de ez legalább egy jó támadópont. Próbáltam párhuzamosan menni a balra látszó nyiladékkal, ami jól világított és már kerestem is a szememmel a rétet, de nem láttam. Jobbra egész messze láttam valami rétszerűt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem lehet az. Épp megtorpantam, mikor kicsit balra észrevettem a sötét erdőben egy pontot. Bár nem réten volt az enyémnek kellett lennie, így egyből megfogtam. Kicsit bizonytalankodtam ebben az átmenetben és meg is torpantam a pont előtt, így maradt benne jópár másodperc. (hiba: 0:15)
Amint kijöttem a pontról megláttam magam előtt Forrai Gábort, amin alaposan meglepődtem, mert nem éreztem úgy, hogy különösen jól kezdtem volna. A második völgynél értem utol, amin épp a völgyelágazásnál mentünk keresztül, így pontosan tudtam, hogy hol vagyok. Gábor balra húzott és felfele nem tudtam nála gyorsabban futni, így láttam végig hol fut, majd szemben kezdett kirajzolódni egy kis völgy és mindketten oda tartottunk. Nem látszott a pont, de azért céltudatosan robbantam be a metsződés végéhez.
Nagy rohanás jött és én csak azt figyeltem, hogy párhuzamosan rohanjak a völgy aljával egészen addig, amíg a túloldalon be nem csatlakozik egy oldalvölgy. Elég sokára jött, ami miatt már rá is pillantottam a térképre. Ez után már a kis völgyet figyeltem és láttam, hogy épp kimászik valaki belőle, így ész nélkül nyomhattam a pontig.
Kifele indulva aztán láttam a közelben egy másik pontot. Még jó, hogy nem azt vettem először észre, mert elbizonytalaníthatott volna. Próbáltam az aljnövényzetben kiválasztani egy jó irányba tartó csapást, de ez nem jött össze. Hol balra húztak, hol jobbra és mindegyiken csak pár métert futottam. Eléggé úgy éreztem, hogy szlalomozok, mert a tájolóra pillantva mindig korrigáltam pár fokkal a futásirányt. Lehet le kellett volna venni az irányt és nem csak beforgatni a térképet. Úgy látszik azonban, hogy így se volt gond, mert pont szemben a völggyel kereszteztem az utat és rontottam le a pontra.
Könnyű lefelének tűnt a következő átmenet, mert a zöld folt messziről látszott. Egy fenyves volt, aminek csak el kellett futni a végéig. Nekem nagyon hosszúnak tűnt a fenyves és hirtelen ki is ritkult. Itt megálltam, mert nem értettem mi a helyzet és kicsit jobbra tekintgettem, sőt vissza is néztem. Nagy nehezen azért tovább indultam és pár méter után meg is láttam a pontot. (0:15 hiba)
Bosszantott ez a hiba nagyon. Annál is inkább, mert Forrai Gábor újra rámfutott, amiből éreztem, hogy ez nem lehetett olyan kevés.Nagyjából irányba próbáltam menni, majd a második gerincen jobbra húzni, hogy kiérjek az útra. Ez nem sikerült, ám a nagy út után keresztben volt egy kicsi így tudtam, hogy szemben kell lennie a pontnak. Elég sokat kellett a patak felé menni, mire megláttam a pontot. Lehet nem volt tökéletes ez az átmenet, de itt már nagyon szenvedtem ezért kaphattam a többiektől viszonylag sokat.
Felfele próbáltam erőltetni a haladást, de nem nagyon ment. Érzésre húztam fel a hegyre, majd mentem tovább egyenesen. Egy picit balra vettem észre már messziről a pontot a domb tetején. Jó volt az odáig vezető lefele, mert végre tudtam futni és kicsit ki is pihentem magam.
Egész sokáig maradtam a völgynek ezen az oldalán, majd egy alkalmasnak látszó csapáson mentem át a patak menti dzsuván. Húztam szép lassan felfele és már meg is láttam a pontot. Kicsit megnyomtam, hogy pár futót kielőzzek és ne kelljen sorbanállni a pontnál, talán ezért nyertem meg ezt az átmenetet.
Rövid átmenet volt és csak szintben nyomtam, míg észre nem vettem balra a kúpot. Nem esett jól odáig a fölfele, de azért küzdöttem becsülettel.
Alig láttam ki a fejemből, így fel sem merült bennem, hogy felülről kerüljem a sziklákat, sőt miután már a völgybe ereszkedtem kerestem a túloldalon a sziklákat, de nem láttam. Balra indultam, mert ott kellett lennie, de szikla nem volt, ellenben a pont igen, amire szemből érkezett Thomas Krejci is. Nem csoda, hogy nem találtam a sziklát, mert nem az volt a térképre jelölve, hanem egy ösvény. Ezek szerint a gondolkodás már nem nagyon ment, de azért Krejci utolérése erőt adott.Nem tudtam mennyivel ment előttem Krejci, de igen sok lehetett. Azt reméltem innentől csak a hátát kell néznem, de ehelyett jól otthagytam a völgyben felfele és már jóval előtte kanyarodtam be balra a kis oldalvölgybe a 14-es ponthoz. Úgy látszik Thomas már feladta a versenyt.
Felfele már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb kiérjek az útra, de aztán azon se volt könnyű futni. Alig bírtam utolérni Szivák Ildit. Nem is vertem meg nagyon senkit az élmezőnyből itt és az előző átmenetben, csak Fecót. A gyűjtő előtti kis lefele jókor jött, de nem bírtam felpörögni.
A befutón aztán sikerült nagyot hajrázni, mert éreztem, hogy jó lehetek és mindenki kiabált.
Mikor beértem egyből bemondta Molnár Peti, hogy én vezetek, méghozzá nem is kevéssel. Baromira örültem, mert előttem is indultak olyan emberek, akik jók és ők már nem verhettek meg. Skuló és Koprivanacz Imi alig előttem értek be és épphogy váltottunk pár szót, mikor megjelent KisDoma a befutón. 4 perccel ment mögöttem, így eléggé lelombozott. Jó sokat vert rám, mit kiderült 1,5 percet. Nem az zavart, hogy Doma megvert, hanem az, hogy sokkal.
Ez után ahogy telt az idő sorra nem jöttek be jó idővel az emberek. Sorra nem jöttek be elém az emberek ami újra örömre adott okot és amikor bejött mögém Lévai Fecó a 3. helyre madarat lehetett volna fogatni velem. Annál is inkább, mert hárman voltunk MEAFCosok ekkor a dobogón és egyre nőtt az esélye, hogy így marad. Meg is jegyeztem, hogy ennek így kell maradnia és most fújják le a versenyt. Attól viszont baromira tartottam, hogy az utolsó két induló – Kolos és Kovács Ádám – be fog jönni elém, sőt akár még Doma elé is. Egyrészt utálok így ellendrukkolni, másrészt rég volt rá okom és ha azt vesszük valahol szeretem is, hiszen csak akkor van értelme, ha jól állok és most jól álltam. Nagyon rég voltam utoljára dobogón egyéni OB-n és ez most nagyon közel volt.
Kolos és Ádám azonban bejött elém, amitől kissé csalódott vagyok, ugyanakkor szép eredmény a 4. hely is. Rég szerepeltem ilyen jól bajnokságon.
Tulajdonképpen kihoztam magamból a maximumot és bár nem volt hibátlan a futás nem ezen múlt a jobb szereplés. A 35 másodperc hibát leszámítva se lettem volna dobogós.
Innen nehéz lesz előrébb lépni, mert sokat kell fizikálisan fejlődnöm ahhoz, hogy az előttem végzetteket esélyem legyen megverni.
Összesen 12km, 350 szint és 65 perc.