Hajnalban kellett kelni, hogy a 6 órás találkozóra már Skulóéknál legyek, így nem sikerült kipihenni magam.
Volt egy kis gond az indulással, mert Tóth Ádám és Fecó is késtek, de alapvetően a vártnál (Skuló faktor) korábban sikerült elindulni és oda is értünk időben. Azért a jó 4,5 órás út az így is úgyis durva, hát még ha utána azonnal versenyezni kell.
Szép nyugiban indultam a rajtba, de nagyon kellett vécéznem és a mobil budik előtt sor volt, így elindultam a rajtba és útközben terveztem dolgomat elvégezni, de minden erdő nyakig érő csalánnal volt szegélyezve, így vagy 1km-t mentem pluszban, mire találtam normális erdőt.
Ez után persze már nagyon nem voltam időben és tolhattam a rajtig, hogy kiérjek. Az erdő viszont kegyetlen gyönyörű volt, így alapvetően tetszett a dolog.
Éppen akkor értem ki, amikor be kellett volna állnom, viszont még rajtszámot kellett keresnem! Kerestem is, de aztán láttam, hogy rajtszám se kipakolva, se az embereken nincs, így megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Megtudtam, hogy csak holnap lesz, pedig Düdü azt mondta, hogy ma is van.
Gyorsan beálltam és már magyaráztam is a rendezőknek, hogy Tóth Ádám-ot hol keresse a rajtlistában, ugyanis ő még 1 perccel előttem rajtolt. Ez után még értetlenkedtem egy sort, hogy hol vannak a pótszimbólok, de azt se találtam, majd megérkezett Fanni is a kordonba. Szintén 16-ra indult. Elég nagy kavar volt a fejemben, mert kapkodásból állt a mai nap, főleg a rajtba kijövet.
Térképen a név volt, így nem volt gond a rajtszámmal, amit jól a fejünkbe vésett Düdü, ezek szerint feleslegesen.
A rajt után rohantunk a térképrajtig, majd ott megtorpantam, mert sejtettem, hogy ebből a kapkodásból jó nem sülhet ki. Ennek ellenére a 9-es pontig végig hibázgattam aprókat és kegyetlenül dekoncentrált voltam. A 10.-re aztán nem értettem a berajzolt utat és eleve rossz útvonalon mentem, aminek egy nagy hiba lett a következménye.Ezt megint a kis hibák követték, majd a 20-ast egyszerűen nem találtam a fiatal fenyvesben. Ekkor utolértem (vagy ő ért utol csak előbb kielőztem) Szundi Attilát, amiből tudtam, hogy nem csak én szívok a mai napon.
Innen bevonszoltam magam a célba, de mivel még a futás se ment jól, így elég lassan ment. Semmi küzdőszellem nem volt bennem, szinte kocogva értem célba.
A pályát nem is elemzem jobban, mert nincs értelme. Így nem lehet versenyezni. Nem érdekelt a verseny és tiszta kapkodás volt ez a nap, így egyértelműen a koncentrálás hiánya volt a hibák oka. Eléggé kiakadtam, mert nem számítottam ilyen gyenge szereplésre. Tulajdonképpen meglepett a terep. Sok kő és mocsár, fiatal fenyvesek, de ennél akkor is jobbat kellett volna futni.
Fecó és Dénes Zoli persze rutinosabban futott és B döntőbe jutott. Ez még mindig elég gáz, de az én C döntőmhöz képest sokkal jobb, hát még a többiek D döntőjéhez képest. Ezzel tulajdonképpen még be is biztosítottam magam a főiskolás VB csapatban, de ez ekkor nem érdekelt.
Hibáztam 10 percet, amivel 2. lehettem volna és akkor futhatnék az A döntőben. Mégse ez zavart a legjobban, hanem az, hogy mi a fenét keresek én itt. Nem akartam ezt a versenyt a sok nyűgjével és drágaságával együtt. Jól ellennék én otthon az ARAK kupán.
Este még knédlit se tudtam enni az étteremben, úgyhogy végképp nem érte meg kijönni. Ki vagyok akadva.
Azt mondják az okosok, hogy a hibákból lehet tanulni. Én ennek ellenére nem elemeztem részletesen ezt a pályát, de azért tanultam a hibámból. Nem megyek többet olyan versenyre, amire nem akarok.
Összesen: 14km, 300 szint, 80 perc