Vitányvár terepre terveztünk kimenni technikaizni, de egyrészt a borús idő, másrészt a késői időpont miatt csak később tudtunk elindulni, így pedig már csak terepfutást terveztem.
Kocsival kigurultunk a terep közepére, majd elfutottunk a várig, onnan pedig a térkép széléig. Innen gondoltam, hogy teszünk egy nagy kört a térképen kívül, majd nyugatabbra valahol visszaérünk a térképre.
Ezt sikerült úgy elrontanunk, hogy még a térképen kívül kereszteztük az odafele vezető útvonalunkat. Már igen gyanús volt a dolog, mikor Geri megfejtette hogy hol is vagyunk. Elég durván meglepődtem.
Mentségemre szolgáljon, hogy végig terepen futottam és utakat csak kereszteztem, így az irányt nehezebb volt tartani.
Innen egy körrel akartunk visszamenni, de ez sem jött össze. Egy német vadász állt a vadlesen puskával a kezében s hadovált mindenfélét. Az egyetlen magyar szó, amit tudott, az a "kifelé".
Hát akármennyire is szívesen elrontottam volna a vadászatát ezeknek a barbár állatoknak jobbnak láttam szó nélkül megfordulni és visszafutni. Így aztán már negyedszer jártunk ugyanazon a helyen, de legalább némileg biztonságosabb útvonalon mentünk vissza.
Jobb óvatosnak lenni, mert ezek a vén, vaksi barbárok még egymást is képesek lelőni.
Visszafelében énekeltünk, meg ordibáltunk egy sort, hogy legalább hang alapján tudjanak minket megkülönböztetni a vadaktól, de szerencsére nem találkoztunk újabb vadásszal.
Nem lett egy kemény edzés, de legalább terepen futottam egész sokat és egy biciklist is megmentettünk 2-3 óra biciklitolástól. Defektet kapott, mi meg felvettük.
Összesen: 63 perc és 12km, 200 szint.