Címke: Lőrinc

Orvosi vizsgálat és 10km

Ma délután elmentem Dr. Erdélyi Gáborhoz a bokám miatt és megtudtam, amit idáig is kitalálhattam volna. Nem volt eléggé bemozgatva a bokám és most baromi sokat kell nyújtani, valamit gyógytornázni vele, aminek a lényege szintén a nyújtás. Azt persze inkább nem említettem meg, hogy Edit személyében állandó gyógytornász társaságom és társam van. Felírt még nekem lúdtalpbetétet, de azt hiszem ezt nem fogom kiváltani. A bokámnak ugyanis ehhez semmi köze és a lúd természetes, így hát gondolom a lúdtalp is az. Jól megleszünk hát hármasban a két lúdtalpammal, viszont azt nem tudom, hogy a fenébe fogok napi 1 órát a bokámra szánni.
Délután Lőrincről mentem ki futni és nyomtam 10km-t aminek az elején apám jött velem, majd a végén már egyedül tettem egy kört és csináltam 10 repülőt. Nem voltam különösebben friss, de egész jól ment már a végére
 
Összesen 10km, 52:06

 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 46 (138/92)

Árpikával nagyon lassan

Ma úgy alakult, hogy újra Lőrincen futottam. Megvártam Árpikát és este 8-kor vele indultam futni. 10km-t terveztem, de hamar kiderült, hogy Árpika csak egy hatost akar futni, ráadásul igen fáradtan mozgott, így a tempó is nagyon gyenge volt, néhol már zavaróan. Ezt éreztem is, de a pulzusomon is láttam, hisz többször ment le 130 alá. Tettünk egy kört, ami végül 7km lett volna és én ezt egészítettem ki egyedül még egy jó 3km-el.
Közben egy helyen megmértem kézzel is a pulzusomat, mert mostanában meglepően alacsony értékeket mutat az óra, de kézzel még egy kicsivel kevesebbet is mértem, mint amit az óra mutatott.
Nem tudom miért ilyen alacsony a pulzusom, talán a múlt heti terhelés hozta ki ezt a szervezetemből, de mindenesetre nem hiszem, hogy az alacsony pulzus gond lenne. Főleg, ha fel tudnám nyomni ugyanúgy 180 körülre, mint korábban.
Egész jól mozgott a lábam egyébként futás közben, néhol kifejezetten élveztem a futást ebben a könnyű tempóban.
Holnaptól Thermenland Open. Első napot mindenképpen szeretném keményen megfutni és minimum 900 pont fölötti világranglista pontot szerezni, aztán a második napon már azzal is elégedett lennék, ha rendes tempóban végig tudnám futni a 17km-es pályát. Ezek most nem nagy célok, de már nem merek bátrabban célozni. Tavaly, vagy alapozás végén biztos 2 darab 1000 pont fölötti futást tűztem volna ki célul, de ez most túl merész lenne.
 
Összesen 10km, 48:13
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 52 (140/88)

Végre könnyű futás

Ma munka után hazamentem Lőrincre és Tornai Szabolccsal beszéltem meg, hogy együtt futunk egyet Péter-halmon.
Nem igazán esett jól az elindulás, kicsit érzem a lábaimon, hogy erős volt nekem ez a hét és enyhe izomlázam is van, de mire az erdő közepén összefutottunk már jobb volt a helyzet. Végig beszélgetve tettünk egy kört a Glóriett lakótelep felé eső részében az erdőnek, majd megmutattam Szabolcsnak a két krosszpályát, ami a biciklisek építettek maguknak az ösvények helyére. Hát nem csak engem bosszant, hogy már betonoznak is a srácok az erdőben.
Innen még kicsit visszakanyarodtam, majd a darugyár sarkánál különváltunk és hazafutottam.
Nem volt egy nagy edzés a mai, de most ez kellett. Holnap verseny és amúgy is eléggé fáradt vagyok, szóval ez pont elég volt.
 
10km, 48:13
 
Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 46 (139/93)

Péter halom és 8km

Hazamentem Lőrincre és onnan indultam futni apámmal egy könnyűt. Nem igazán éreztem úgy, hogy erőltetnem kellene a futást, főleg, mert az eleje kifejezetten nem esett jól. A felénél se jártunk, mikor apám visszafordult, így onnantól egyedül kocogtam tovább.
A második fele azért már jobban ment és néhol már a tempó is egész emberi volt, bár síkon 5 percesen belül kerülni nem nagy szám.
Kicsit kiakadtam, hogy a biciklisek milyen krosszpályákat csinálnak szerte az erdőben. Ez azért már a természetkárosítás kategóriába tartozik.
 
Összesen 8km, 37:07
 
Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 38 (140/102)

A futás visszaadta a kedvem

Megint öcsémmel indultunk el futni, de most napközben. Mivel nem sokkal előtte ebédeltünk, így nem futottunk nagy tempót, de ez kifejezetten jól is esett.
Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, én pedig 5 perc után a gondolataimba merülve kocogtam öcsém után. Élveztem a dolgot és tulajdonképpen azon ritka alkalmak egyike volt, mikor zavart, hogy nem egyedül futok.
Szép az idő, erdőben vagyok, futok és ezt az egészet így önmagában is élveztem mindenféle cél nélkül. Valami BSI-s kiadványban olvastam talán valami hasonlót, melynek lényege, hogy nincs más csak az út és én, meg a gondolataim és ez ma nagyon így volt.
Öcsémmel szét is váltunk, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, én még megyek tovább. Körbefutottam ez erdőt és közben járt az agyam. Szeretek futni, szeretek tájfutni és ezt önmagában is szeretem. Az eredmények, a teljesítmény csak a pluszt jelentik.
Teljesen kikapcsoltam és az elmúlt 2 nap szobában, számítógép előtt gubbasztás után most először múlt el a depressziós hangulatom. Nem tudott kizökkenteni semmi, még az út szélén motort búgató cigisek, vagy az újabb hatalmas erdőirtások sem.
Ezért éri meg sportolni, ezért jó futni.
Ugyan nekem most pont a tájfutás okozott letörtséget, de okozhatta volna más is. Az egyetlen dolog, pedig amitől ez elmúlik az a sport és azon belül nekem leginkább a futás. Sokan voltak az erdőben biciklivel, sétálva, futva. Én egyre csak azon gondolkoztam, hogy merre fussak még, hogy hosszabb legyen. Ugyanarra nem akartam menni mégegyszer.
Az egyik helyen ahol azóta kicsit benőtte a régi utat az akác még le is ültem a fűben, sőt le is feküdtem és az eget néztem, majd a korán sem szép sűrű akácost bámultam és kezdtek emlékek előtörni. Célban, verseny előtt, vagy akár a selejtező és a döntő közötti ücsörgés jutott az eszembe. Ezt is szeretem, a futást is szeretem, a tájfutást is szeretem. Akkor meg miért ne csinálnám.
Célt majd találok máshol. Lehet a sport és futás szeretetének terjesztése, a ma megtapasztalt érzés másokkal megismertetése lesz ez, de talán majd edző leszek valamikor és a tanítványaimmal, neadj isten a saját gyerekemmel fogom megvalósítani álmain egy részét.
Mondjuk ahogy magamat ismerem azért pár nap múlva már újra küzdeni fogok, hogy jobb legyek és ezt is élvezni fogom. Kár, hogy nincs annyi időm, hogy minden nap a hegyen rohangáljak és nyújtsam, erősítsem a bokámat órákon át, mert most már ez is mozgatna.
Gösswein Csabit irigylem nagyon, mert megvannak a lehetőségei, hogy mindent megtegyen azért, hogy jobb legyen. Nekem is tetszene, ha egész nap küzdhetnék ezért és még az sem zavarna, hogy ilyen mélyről indulok, mint most.
Jó helyen öröm edzeni, másra se vágyom, mint a süppedős fenyőerdőben, sőt akár mocsárban futni, két edzést közt pedig azzal törődni, hogy jó állapotba legyek az edzésekre.
Délutánonként azért rohanni, hogy még világosban beleférjen egy hosszabb futás, vagy terepfutás már nincs kedvem. Így nem lehet maximumra törekedni, legfeljebb arra, hogy a lehetőségeket a legjobban kihasználjuk, de ezt tuti meg is fogom tenni. Csak, mert szeretem, mert élvezem, ha edzek, versenyzek.
Valamennyit még biztos fog javulni a bokám és a versenyek se lesznek mindig ilyen kövesek. Leszek én még ennél jobb, csak megint lejjebb kellett adnom a céljaimból.
A mai edzés önmagában is megérte. Jó volt futni. Kitisztult a fejem és újra pozitívan tekintek előre.
 
Összesen 11km, 58:10
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 43 (134/91)

Mi lesz velem?

Azon gondolkoztam tegnap óta, hogy mi a fenét kezdjek magammal. Mert nekem valamit sportolnom kell és valamiért ott küzdenem kell.
Talán még ultrafutónak is elszegődnék (persze kifejezetten "terepen"), de ahhoz annyit kellene edzeni, amennyit munka mellett biztos nem tudnék. Pedig szerintem jó lehetnék, igaz nem vonz annyira, hogy napi szinten kikészítsem magam, sem az, hogy 3 óra felett versenyezzek.
Esetleg a tájbringa? Sitájfutás?
Aligha elégítene ki, hogy utakon válasszak útvonalat. Azt szeretem, ha a pont megtalálása önmagában véve is nagy feladat és nem csak a jó útvonalat kell kiválasztani és betartani. Tuti össze is törném magamat a biciklin.
Tájfutni akarok, azt szeretem és ha csak ilyen bénán megy, akkor is csinálni fogom. Csak épp azt nem tudom mi a célom.
Nem is szívesen gondolok bele a dologba, de azért elmentem ma futni. Megvártam míg öcsém hazaért, így szokás szerint ránksötétedett, de azért nyomtunk egy bő 7km-t. Egész jó tempót futottunk, de igazából nem érdekelt a futás.
 
Összesen 7km, 34:59

 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási: 45 (147/102)

6km és esélylatolgatás

Ma is Lőrincről futottam és hála az égnek ma se kellett egyedül futnom, mert apám velem tartott. Napközben még nem nagyon járt az agyam a holnapi Hosszútávú Bajnokságon, de délután elolvastam KisZsebe levelét, amiben azt írta, hogy valami betegség próbálja ledönteni a lábáról és lehet el sem indul. Ekkor kezdtem el igazán gondolkozni azon, hogy mire lehetek elég holnap.
Futás közben aztán már végig ezen járt az agyam. A 6km után még csináltam 10 repülőt is egyedül, ami egész jól ment, de még mindig van két dolog, ami zavar, pontosabban a bokámmal együtt három. A bal sarkam még nem gyógyult be, így ragasztani kell majd és a cipőt is jól beáztatom holnapra. Ezen felül még a hasamban is megvan az a kellemetlen érzés, ami gyorsabb tempónál érezteti hatását.
Azért nem nyafogok, hisz jól felkészültem, megvan a kellő alapom és most már talán gyors is vagyok, már amennyire egy hosszútávún kell. Pont azon agyaltam futás közben, hogy azért volt pár nagyon bíztató hosszú futásom az alapozás alatt, ami bizakodásra ad okot. Leginkább a Margita 40 jutott ma az eszembe, hisz ott igen kemény tempóban tudtam futni közel 3 órát. Ennél több, pedig holnap sem fog kelleni és nagyon remélem minden összejön.
Úgy kalkulálok, hogy Józsa Gábort és Kovács Ádámot semmiképp sem tudom megverni, de rajtuk kívül is van még pár ember, aki esélyesebb nálam. Isti ugyan úgy tűnik nem lesz versenyben, de Létra biztos jó erőben van és rajtuk kívül is vannak még páran. Fecó biztos pontnak tűnik, de ha jól megy, akkor szerintem nála tudok jobbat jönni, ellenben Gábor, Ádám és Létra szerintem csak akkor verhető, ha fejreálnak, vagy nagyon nagyot hibáznak. Reális cél tehát a 4.hely lenne mögöttük, de ez egy hosszútávú verseny lesz, így bármi megtörténhet. Egyikőjüket szeretném megverni és ha ez sikerülne, akkor úgy gondolom, hogy meglehet a dobogó. Ez a célom, még ha elég merész célnak is tűnik.
Mondjuk azt nem tudom, hogy az Ukránok mit tudhatnak, de a külföldiekkel amúgy sem nagyon számoltam, hisz egy OB-n nem a külföldieket kell megverni.
Ha a dobogó nem is feltétlenül jön össze, azért van egy minimális elvárásom magammal szemben, mégpedig az, hogy pontszerző helyen végezzek. Ha ezt nem érem el, akkor mindenképpen csalódott leszek függetlenül a körülményektől.
A cél mindenesetre a dobogó. Nagyon régóta nem álltam OB-n egyéniben dobogón és most úgy érzem sikerülhet.
 
Összesen 7km, 37:11
 
Max. pulzus: 158
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 41 (145/104)

Megint 8km, ezúttal Árpikával

Hazamentem Lőrincre, de nem indultam el még világosban futni, inkább megvártam Árpikát és már szürkült, mikor elindultunk egy könnyű 8km-re. Végig pofáztunk, így jól telt a futás és még Hartmann Mihállyal is összefutottunk és meg is álltunk pár percre beszélgetni. A sötét miatt már nem kezdtem repülőzni a végén, de most nagyon nem is hiányzott.
Tulajdonképpen egész jól telt az edzés és csak az zavar, hogy a bal sarkamon még mindig nem gyógyult be a hétvégi vízhólyag, pontosabban nem nőtt vissza a bőr. Most már nem is fog, ami azért kicsit gáz, főleg, hogy még az edzőcipőben is érzem.
 
Összesen 8km, 39:01
 
Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 146

Rossz közérzettel egy könnyű futás

Mai nap is ronda idő volt, így nem sok kedvem volt kimenni futni, majd végül amikor már nem húzhattam tovább elindultam. Az eső épp szemerkélt és nekem nagyon nem volt kedvem futni. Először lecsökkentettem a tervezett 12km-t 8km-re, majd még a repülők elhagyásán is gondolkoztam. Valami hihetetlenül nem ment a futás és a kedvem is pocsék volt. Olyan érzésem volt, mint mikor egy egész télen át betegeskedtem és minden futás közben legszívesebben leálltam volna sétálni.
Most is ez volt végig, ráadásul fel is lehetek fázva, mert négyszer álltam meg pisilni a 40 perc alatt, ami azért igencsak nem normális.
Mivel holnap Megalódusz hegyifutó lesz, így azért magamra erőltettem 10 repülőt a végén, ami után már egy kicsivel jobban éreztem magam, de nem tudom mi lesz velem holnap, mert olyan pokoli rossz állapotban érzem magam, mint a sérülésem után, ráadásul ma este főiskolás tankörömmel éjszakába nyúló találkozóm lesz, amitől biztos nem leszek kipihent reggelre.
Remélem nem azt jelenti a pokoli közérzetem, hogy beteg leszek.
 
Összesen 9km, 45:47
 
Max. pulzus: 153
Átlag pulzus: 129
Megnyugvási: 41 (133/92)

Eső után, sötétedés előtt

Ma reggel 71,4kg voltam.
Délután rohantam haza Lőrincre, hogy még világosban futhassak. Szakadt az eső, de mire hazaértem épp elállt és amikor elindultam már sütött a nap, így igen szerencsésnek mondható a futás időpontja. Tornai Szabolccsal megbeszéltük, hogy találkozunk az erdő közepén és együtt futunk. Apám is jött velünk, így hármasban edzettünk. Péter-halom országúton túli részén mentünk egy kört először, mert Szabolcs arra még nem járt. Jól telt a futás, mert végig beszélgettünk. Épp elindultunk Szabolcs szokásos 6,5km-es körére, amikor szembetalálkoztunk Sass Lajossal és egyből rá is beszéltük, hogy tartson velünk még jó 5km-t. Kiderült, hogy Lajos nemrég ideköltözött Lőrincre és minden hétköznap itt fut a kutyájával az erdőben. A végén már kicsit sötétedett, de volt nálam lámpa és ki is mentünk az erdő szélére. A kutyája ugyan kicsit túl játékos, ami néha zavaró, de azért én kegyetlenül élveztem, hogy egész kis csapatban edzhettem.
A táv is szépen összejött, mert max. 12km-t terveztem mára, mivel holnap hosszú futás, de végül 14km lett, sőt lehet kicsivel több is. Társaságban repül az idő és könnyű edzeni!
 
Összesen 14km, 70:00
 
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 48 (147/99)

Lőrincen Gerivel, két bokakimenéssel

Ma reggel 71,7kg volt a súlyom, szóval most már tényleg úgy tűnik, hogy a hétfői 71 kiló alatti súlyom csak egy kilengés volt.
Munka után felvettem Editet és Gerit a Keleti pályaudvaron, majd rohantunk haza szülőkhöz, hogy még részben világosban tudjunk egyet futni Gerivel Péter-halmon.
A holnapi Margita 40-es túra miatt nem terveztem sokat futni, de azért végül egy tizes csak meglett a futás. A baj csak az, hogy kiment a bokám, méghozzá kétszer is. Egyik se volt túl vészes, de a második alkalommal már nem futottam tovább lendületből, hanem megálltam bicegni pár lépest. Hát ezzel nem tudom mi lesz, de holnap biztos ami biztos le fogom ragasztani és a későbbieket illetően se lehetek nyugodt, mert ha most egy sima ösvényen (igaz már sötétben) kiment a bokám, akkor mi lesz velem terepen, egy meredek lejtőn?
Egyébként egy nagyon jó hangulatú futás volt a mai, ami alatt körbefutottuk Péter-halmot.
 
Összesen 10km, 48:59
 
Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 45 (138/93)

Hétköznap világosban

Ma reggel 72,2kg voltam szóval elég rendesen ugrál a súlyom, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Délután sikerült úgy végezni a munkával, hogy még éppen világosban le tudtam futni a mára tervezett 12km-t. Lőrincen, merthogy a holnapi hosszú futás miatt Pesten maradtam.
Apámmal futottunk egy már jól bejáratott 12km-es kört. Tiszta felüdülés volt hétköznap világosban futni. Néhol mondjuk éreztem, hogy nem vagyok friss, de épp elég, ha holnapra az leszek. Gyorsan telt a futás és azon kívül, hogy végig beszéltünk csak egy érdekes dolog történt, azon viszont meglepődtem. Visszafele a két erdős rész között az Pestimrei Határ úton megállt egy autó mellettünk és mint kiderült Tornai Szabolcs szállt ki belőle. Hát épp ideje volt, hogy személyesen is találkozzunk, bár holnap úgyis közös futást terveztünk a Budai-hegyekben, szóval ez már nem váratott volna sokat magára.
A mai napban tulajdonképpen nem is az volt a legjobb, hogy világosban futottam, hanem, hogy nem este kilenckor fejeztem be. Most nem érzem, hogy csak és kizárólag a futásból áll az életem, mert végre másra is volt időm.
 
Összesen 12km, 55:42
 
Max. pulzus: 150
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 43 (136/93)

Kőhíd – Indián-domb kör

Ma már csak 72,8kg voltam ébredés után.
Délután Lőrincre mentem haza és egész hamar el is indultam futni apámmal, de sajnos már ekkor is sötét volt bármennyire is igyekeztem. A mai tervezett 20km nagy fejtörést okozott, mert innen még nem nagyon futottam ennyit sötétben és ha igen az is végig házak között volt, amit most nem akartam. Gyál felé a sok kutya miatt nem akartam menni, így esett a választás az Indián-dombra. Szemeretelepen át mentünk a Kőhíd térkép végéig, majd innen a repülőtér kerítése mellett és nagyobb utakon jutottam át az Indián-dombra. Apám már az erdő elején visszafordult, mert nem akart többet futni és lámpát se hozott. Az Indián-dombon aztán elég hamar végigértem és már a Helikopter lakópark szélén futottam. Innen megpróbáltam a szokott úton átjutni a gázfogadó melletti dózerútra, de sajnos itt is irtják az erdőt, úgyhogy használhatatlanná váltak az ösvények. Érdekes, hogy a fákat csak ritkítják, így erdőben futottam, de farakások és vékony ágak voltak mindenhol. Persze az ösvény közepén is, így elég kanyargós lett a futás, majd inkább a tiszta erdőben mentem ki a dózerútra. Innen néhány kanyar beiktatásával futottam vissza a Kőhíd terepre, ahol átverekedtem magam egy irtáson majd az erdő szép részében a kis ösvényeken értem ki a házak közé. A Gerely-pálya felé futottam hazáig, majd csináltam 6 repülőt is, mert mostanában erre is több hangsúlyt akarok fektetni.
A húsz kilométer pont meglett a repülőkkel, de nem igazán élveztem a futást, főleg, hogy egész végig azt éreztem, hogy éhes vagyok. A lényeg, hogy letudtam a mára tervezett távot és bár eredetileg hegyen gondoltam ennyit futni, de most ez is megteszi. Remélem jövő héten már nem kell egyedül futnom maximum könnyű rövid edzésen.
 
Összesen 20km, 96:10.
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 46(139/95)

Esti átmozgatás

Ma reggel 73,1kg-t mutatott a mérleg, ami fél kilóval több, mint a tegnapi rekord.
Késő este mentem ki megint futni, de az eredetileg tervezett 10-12km helyett csak 6 kilométert akartam menni, mert elkezdtem azon aggódni, hogy holnap 36km vár rám. A megszokott 6km-es kört kezdtem el futni a Péter-halmi erdőben, de már a fordulóhoz közeledve kezdett megjönni a kedvem a kiegészítéséhez, így a 8km-es körre váltottam. Egyre jobban ment a futás és egyre inkább a holnapi napon agyaltam. Azért akárhogy is nézem ez a 36km durva lesz. Ilyen hosszút nem sokszor futottam életemben. Talán, ha háromszor. A maraton mondjuk 42 volt, plusz a bemelegítés, de az aszfalt volt és sík. A Vértesbe és a Börzsönybe futottam kétszer terepen legalább ennyit, persze mindkettőt Skulóval, de azokkal nem volt gond. A sokszor futott 32-33km-nél többet ezeken felül nem nagyon futottam, szóval a holnapi akár életem legkeményebb futása is lehet, hisz ezen a körön 2:57 a rekord. Nem hiszem, hogy ezt most fenyegetnénk, de azért úgy 3:30 körül jó lenne beérni. Azon felül már nagyon extrém hosszú egy futás és az már nem is biztos, hogy menne. Persze holnap nincs semmi cél meghatározva az időt illetően, így ha minden gond nélkül lefutom a kört, akkor már elégedett leszek függetlenül attól, hogy mennyit megyek. A sérülés óta csak két igazán hosszúnak nevezhető futásom volt, de mind a Szomódi, mind a múlt heti jól sikerült, így remélhetőleg nem lesz gond. Kicsit gyorsan lépdelek előre a hosszú futásokban és ehhez nem biztos, hogy már megvan a kellő alapom.
Ezekben a gondolatokban eléggé elmerültem futás közben így nagyon gyorsan repült az idő és jól is ment a futás. Nagyon jól éreztem magam és már-már kezdtem azon gondolkodni, hogy merre lehetne még beiktatni pár kilit, de aztán erről inkább letettem és hazafutottam. Így a szokásos 8km-es körömet csináltam meg, ami most kifejezetten felüdítő volt. Kis ösvényeken sötétben rohangálni most nagyon jó dolognak tűnt. Sokkal érdekesebb volt, mint a Gerecsében futni. Ha nem lennének a vadászok, akkor biztos ott is az úttalan utakon rohangálnék és jobban élvezném a futásokat, de nincs kedvem hetente többször a vadászokkal veszekedni.
A fogyókúrámat is félretettem kicsit, mert életveszélyes lenne nem vacsorázni egy ilyen teljesítménytúra futás előtt.
Kíváncsi leszek a holnapi futásra, mert egyrészt elég vakmerő dolog bevállalni a teljesítését is, másrészt viszont annyira jól érzem magam, hogy úgy érzem még tolni is tudnám.
 
Összesen 8km, 38:44
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 57 (141/84)

Péter-halom sötétben

Ma reggel még tíz dekával kevesebbet mutatott a mérleg, így most 72,7kg-on állok.
Munka után Lőrincre mentem haza és innen indultunk apámmal futni már bőven sötétben. Péter-halmon tettünk egy 6,5 kilométer körüli kört, majd innen egyedül mentem még vissza az erdőbe és egészítettem ki a futást. Nem igazán volt kedvem ma futni, de azért az nem merült fel bennem, hogy ne menjek ki edzeni, viszont azon gondolkodtam, hogy csak 10km-t fussak. Végül 12km mellet döntöttem, de annyi nem egészen lett meg, sőt utólag visszagondolva csak 11km lett.
Holnap megyünk hosszút futni, így ma este eléggé elengedtem magamat kajálás szempontjából. Már eleve éhes voltam, így valószínűleg egy holnapi fejreállást kerültem el a palacsintázással.
 
Összesen 11km, 55:25
 
Max. pulzus: 144
Átlag pulzus: 136
Megnyugvási: 41 (133/92)

Délutáni kocogás

Mivel már délben otthon voltam szülőknél Lőrincen, így felmerült bennem, hogy a gyönyörű időben ma még ki kellene menni egy könnyűt futni átmozgatás gyanánt. Árpika szerencsére vevő volt az ötletemre, így fél négykor jó 12 fokban el is indultunk Péter-halomra, ahol apánkkal hármasban tettünk egy 7km-es kört.
Az első 2km nem igazán tetszett, főleg, mert a futás előtt nem sokkal még ettem, de utána már kifejezetten kellemes volt a nem túl nagy tempó. Örültem, hogy kijöttünk egyet kocogni és közben azt is kiszámoltam, hogy így egész sok kilométer gyűlt össze ezen a héten. Ezt pénteken még nem gondoltam volna, de nem bánom, hogy így alakult.
A jó idő egyébként rengeteg embert megmozgatott, mert mindenhol kocogókat, sétálókat láttunk.
 
Összesen 7km, 32:56.
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 43 (140/97)

Gyáli erdőben

Ma a napomat mérlegeléssel kezdtem és úgy döntöttem, hogy ezt a reggeli súlyomat fogom a kiindulási alapnak tekinteni. Nem volt valami kellemes látvány a 77,4kg amit a mérleg mutatott, de ez a szomorú helyzet.
A végső cél a súlyom 70 kiló alá szorítása, ami az alapozás végére jó lenne, ha meg is valósulna. A versenysúlyomnak mindig is 68 kilót tekintettem, ami még úgy 2001 környékén meg is volt. Akkor se voltam vészesen gebe, úgyhogy szerintem a 68-69 kiló reális cél.
Ma végre megint szép napos idő volt, így egész sok kedvem volt elindulni futni még egyedül is. Kicsit ugyan hideg volt, de a napsütés kárpótolt ezért.
Alacska felé vettem az irányt és a szokásos 12km-es kört terveztem lefutni, de már a futás kezdetén is motoszkált bennem, hogy esetleg lehetne egy kicsivel hosszabbat nyomni. Végül a fordulóból az M5-ös felé mentem és a vasutat keresztezve az ottani erdő szélére futottam ki. Itt nem nagyon terveztem csatangolni, csak simán az erdőn át akartam hazafelé futni, ami egy-két kitérővel sikerült is.
A volt szovjet laktanya területére sikerült befutnom, ami elég kemény látvány, mert a egész úgy néz ki, mintha egy második Csernobil lenne. Kihalt romos épületek, beton villanyoszlopok, amik úgy vannak eltörve, mint egy kicsavart fa. Egy-két elhagyott autó, katonai teherautók és egy kibelezett Barkas, szóval szörnyű. Azért találkoztam egy kutyával és a gazdájával, akik őrködtek a területre, persze én már megint kifelé botlottam efféle személybe, de nem volt gond, csak másfelé kellett elhagynom a területet.
Itt kezdtem érezni, hogy a jobb combom tetejénél kicsit fáj a lábam. Olyan érzés volt, mintha nem melegítettem volna be és nagyon hidegben nagyon nagy tempót próbálnék menni. Elől, egészen felül a combom tetejénél volt ez az érzés és a futás végéig csak fokozódott, amitől nem lett jó kedvem. 
Nem egy katasztrofális dologról van szó, sőt szerintem holnapra el is felejtem, de azért a futás végén igencsak elgondolkoztam. Eltelt ugyanannyi idő a sérülésem óta, mint amennyit kihagytam és én még mindig nem tudok normálisan edzeni, főleg nem versenyezni, bár ez utóbbi most még nem gond.
Terepre nem igazán tudok lépni, mert nem érzem stabilnak a lábam és egy kisebb gödörtől is megfájdul a bokám. Elől a belső oldalon fáj leginkább, de egy hosszabb futás után még fekve is fájdogál több helyen. Teljesen nem tudom kinyújtani egyik irányba se. Se visszafeszíteni nem tudom teljesen, se az Achillesem nem tudom nyújtani, mert mielőtt elkezdene nyúlni már rég megfájdult a bokám.
Nem sikerült síkon se felgyorsulnom elfogadható szintre, így nem csak a terepfutás nem megy. Az edzéseimbe nem igazán tudok tudatosságot csempészni. Néhány kivételtől eltekintve csak kimegyek futni valamit, az már nem is számit, hogy mit.
Szóval nem túl rózsás a helyzet, mert csak úgy vegetálok.
Ami azért erőt ad, hogy holnaptól ARAK edzőtábor lesz és ha nem is keményen, de azért csak tudok majd valahogy terepen és ami a legfőbb világosban edzeni. Talán nem lesz vele gond (ragasztani fogom leokoplasttal) és remélhetőleg Madár vagy valamelyik tapasztalt versenyző tud bíztatót mondani a bokámra is.
Ami még tartja bennem a lelket, hogy a nehezén már túlvagyok. Futni tudok, még ha nem is a legkényelmesebben és talán szép lassan javul majd a helyzet.
A nappalok ráadásul egyre hosszabbak mostantól, így megvan az az érzés, hogy már kifelé tartunk a télből.
 
Összesen 18km, 81:29
 
Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási: 36 (142/106)

Jóleső, majd szenvedős tizes

Mára egy komolyabb futást terveztem a gond csak az volt, hogy se apám, se Árpika nem akart többet futni jó fél óránál, így a Péter-halom körbefutása után hazakocogtunk. Én közben kitaláltam hogyan toldhatnám meg az edzés és a terv az volt, hogy elfutok Kőbányára nagyszülőkhöz, majd onnan Árpika hazahoz kocsival.
A futás amúgy végre jól ment, még egy jó 500 méteres szakaszt meg is toltunk, de nem sikerült vele apánkat leszakítani. Én ezt követően is élveztem a futást végig míg nem egyedül futottam. A kapuban aztán elváltunk és én egyedül indultam neki a kb. 8 kilométeres aszfaltfutásnak. Alig telt el egy kili a gyomrom kezdett vacakolni és egyre jobban kellett vécére mennem. A helyzet csak rosszabbodott én meg ott futottam az utcákon, se papír nem volt nálam, se vécézésre alkalmas hely nem volt a környéken. Már majdnem féltávnál voltam, mikor meg kellett álljak és sétálva mentem ki az Üllői úthoz.
Annyira rossz volt a helyzet, hogy végül villamossal mentem haza és hát alig bírtam ki hazáig.
Az edzés már nem érdekelt, örültem, hogy túléltem ezt a mai "kalandot" és végül csak egy tizest sikerült összehozni mára, pedig 15-öt terveztem.
Napközben ráálltam a karácsonyra kapott mérlegre ami 76,5 kg-t mutatott. Sejtettem, hogy a szülők régi mérlege igencsak csal, mert most is 3 kilóval kevesebbet mutatott. Hát ezek szerint 80 kiló környékén is járhattam már. Asszem van mit leadnom.
A gyomrom mostanában amúgy is rossz, úgyhogy épp itt az ideje a böjtnek.
 
Összesen 10km, 44:08
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 146

Karácsonyi nyolcas

Árpikával kettesben mentünk ki futni Péter-halomra és nyomtunk egy nem túl acélos 8km-t. Régi szokásos nyolcas körömet futottuk, de ma egyikőnk se igazán erőltette a dolgot. Tegnap egész nap fájt a hasam a zabálás és az azt túl korán követő futás hatására és ma se vagyok még valami jól ilyen téren.
Az edzés azért szép lassan eltelt és a pulzusmérő szerint nem is nagyon lazsáltunk.
Így karácsonykor most beérem egy ilyen futással, hisz úgyis pihenőhetem van.
 
Összesen 8km, 39:41
 
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási: 34 (157/123)

Péter-halmon kőrözve

Ellensúlyozandó a tegnapi kimaradt edzést és a holnapra várható ünnepi könnyű futást mára hosszú futást terveztem, amire meglepő módon Árpikában partnerre leltem, sőt az elején apám is elindult velünk.
Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Árpika ügyeletben van folyamatosan, így nem nagyon távolodhat el az autótól és a laptoptól, így egész végig Péter-halmon kellett köröznünk.
A futás elején éreztem, hogy nem vagyok valami remek formában, de ez nem is csoda, hisz telezabáltam magam bejglivel és rá szűk 3 órára már futottunk is. Terepre is bevitt Árpika kicsit ahol bukdácsoltam, burultam is egyet, de ami a legrosszabb, hogy a bokámat egyáltalán nem éreztem stabilnak.
Azért szép lassan teltek a kilométerek és úgy 50 perc tájékán kezdtem egész jól érezni magamat, egyre jobban ment a futás. A tempó az végig egész jó volt Árpikának köszönhetően, mert néha nagyon tolta. Volt olyan szakasz, ahol 4:10-4:20 körül roboghattunk és igazán lassú részek nem is voltak.
Sajnos a tervezett 20km nem lett meg, mert Árpikának elkezdte szétszedni a cipő a lábát és hazafutottunk. Én még mehettem volna tovább, de már eléggé kezdett vacakolni a gyomrom, így jobbnak láttam beérni ezzel a 18km-vel.
 
Összesen 18km, 80:59
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 35 (147/112)

Lőrincen egyedül

Egész nap kicsit nyomott kedvem volt és ehhez nagyban hozzájárul, hogy fáj a torkom, sőt néha már kicsit köhögök is, ráadásul vásárolni is el kellett mennem, szóval nem sok kedvem volt kimenni futni. Mivel Lőrincen voltam, így ráadásul mehettem egyedül, de mikor végre elindultam, akkor meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon jól megy a futás és még élvezem is. Ma először van igazán hideg ezen a télen, de ez most nagyon nem zavart. Pörögtek a lábaim, de ennek ellenére nem futottam sokat, sőt a tervezett 10-12km-t is jócskán lerövidítettem és végül csak szűk 7km-t mentem. Szemere-telep felé indultam, majd a Malév uszodánál fordultam meg és az erdő felé kanyarodva jöttem haza.
Ha nem kellett volna sietnem, akkor futottam volna még többet is, de most mind fejben, mind testben fáradt vagyok, valószínűleg azért, mert bujkál bennem a betegség.
 
Összesen 7km, 31:00.
 
Max. pulzus: 150
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 50 (148/98)

Amikor Lőrincen jobb futni

Két bevásárló körút között sikerült még délelőtt kimenni Lőrincről Árpikával futni. A megszokott 12km-es kört toltuk és egy fokkal jobban ment a futás, mint mostanában szokott és a bokám is jól viselte a homokos földutakat. 5km-nél megnéztem mennyinél vagyunk és 4:30-as tempót sikerült eltalálnunk. Utána se esett a tempó és végül 54:26 lett a 12km, ami egész jónak mondható.
A bokám miatt most szerencsés lenne Lőrincről edzeni. Ami normál esetben előny az most egyszeriben hátrány lett. A Gerecse hiába van közel, de az ottani erdei utakra nem nagyon tudok kimenni, vagy legalábbis most nem nagyon fogom megkockáztatni, Lőrincen pedig az erdő is sokkal futhatóbb és aszfalton is sokkal több felé lehet menni világosban és sötétben egyaránt.
A mai futás mindenesetre jó volt, csak az zavar, hogy a csütörtökön már érzett enyhe torokfájás kezd újra jelentkezni, sőt kicsit jobban is fáj. Remélem nem leszek beteg.
 
Összesen 12km, 54:26.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 154
Megnyugvási: 43 (150/107)

Hülye vagyok

Hát ez a nap is jól alakult futás szempontjából, mert este fél 10-kor végeztem Óbudán. Végül Lőrincre mentem haza, mivel holnap is Pesten kell dolgoznom, így kicsivel 10 után már otthon is voltam. Az eső persze szakadt, szóval minden körülmény adott volt.
Persze én ennek ellenére elkezdte öltözködni és nekiindultam futni, hála az égnek már csak szemerkélő esőben. 6-8km-t terveztem futni és mivel egész jól éreztem magam, így végül utóbbi lett, azaz 8km-t futottam.
A régen jól bejáratott háztömbköröket futottam, összesen kilencet. Érdekes módon a bokám olyan szintem rendben van, hogy észre se vettem. Már megtettem 1-2km-t mikor eszembejutott, hogy nem ártana vigyázni rá. Ez igen felemelő érzés volt.
Ugyan 10 perc után elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi a fenét csinálok én kint a szemerkélő esőben így este 11 óra felé, de azért csak köröztem tovább.
4 és 4:10 közötti köröket mentem, ami kicsivel jobb, mint 5 perces tempó, a pulzusom pedig végre egész normálisan alakult. Azthiszem a mai nappal végre átléptem a normális állapotba a sérülés utáni lábadozó edzegetésből.
Örülök, hogy kimentem futni, de azért ez így nem egy tartható állapot, remélem nem nagyon lesz ilyen eset a jövőben.
 
Összesen 8km, 37:27.
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 154
Megnyugvási: 41 (155/114)

Végre világosban, 12km

Végre világosban tudtam futni, ami már nagyon hiányzott egy egész hét sötétben futkározás után. Árpikával indultunk el délután 1-kor 12km-t futni és fel sem merült bennem, hogy ne Péter-halmon keresztül menjünk. Még a kisösvényre is letértünk, amit azért már neccesnek éreztem a sok lehullott falevél miatt, de végülis nem lett belőle gond. A régen jól bejáratott 12km-es körömet futottuk, ami Gyálon a 3. utcán fordul, majd az almás sarkától még tesz egy kitérőt az Imrei kiserdőben. 5km-nél egyébként 23:15-nél voltunk és innentől csak gyorsultunk, igaz én az erdőben azért óvatoskodtam kicsit. Le is maradoztam Árpikától és az aszfaltra kiérve is csak kínkeservesen tudtam felzárkózni. Itt már tuti mentünk legalább 4:30-as ezreket, igaz szerencsére nem tartott sokáig. Az erdőben aztán kicsit lassultunk és szét is váltunk, mert én már nem akartam kis ösvényeken rohangálni, Árpika pedig még talán az erdei talajra is behajtott.
A vége már elég kocogós lett, de nem is ment már a futás. Az a helyzet, hogy ez a mai 12km egyaránt volt hosszú és gyors futás is. Ennyit tudok. 🙁
Többet terveztem 2km-vel, de ezt egyedül kellett volna még hozzátoldani a végén, ráadásul utcákon és úgy döntöttem, hogy nem lenne értelme a további vánszorgásnak, mivel csak arra lettem volna képes.
Ráálltam a mérlegre is, ha már itt vagyok és az 74,5 kilót mutatott, szemben a 2 héttel ezelőtt mért 75,5-el. Ez az egy kiló minusz nem valami sok, ráadásul a mérlegünk úgy 1-2 kilóval kevesebbet is mér, szóval még vagy 5 kilót le kellene dobnom, hogy elfogadható súlyban legyek. A sérülés előtt ugyanis úgy 70-71-et mutatott és még akkor is volt rajtam némi felesleg.
 
Összesen 12km, 54:40.
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 160
Megnyugvási pulzus: 35 (158/123)

Péter-halom sötétben

Megint úgy alakultak a dolgok, hogy csak sötétben tudtam kimenni futni, de most legalább emberi időben kezdtünk el futni Árpikával Lőrincen.
Péter-halmot balról kerülve az utcákon mentünk ki az Alacskai lakótelephez, amit megkerültünk aszfalton, majd az erdőn át jöttünk vissza. Természetesen a lámpát vittük magunkkal, de még így is botladoztunk néhol. Azért élveztem, hogy végre nem csak utcákon futok.
Árpikával végigpofáztuk a futást, így gyorsan eltelt, a tempó is egész kibírható volt, de már kezdek haladni is, bár még a pulzusom az egekben van ehhez a jó 5 perces tempóhoz.
Szép lassan javul a lábam és a fizikai állapotom is. December elején tényleg meg fogom tudni kezdeni a rendes alapozást.
 
Összesen 7km, 35:43.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 157
Megnyugvási: 37 (161/124)

Durva izomláz és jobban eső 6km

Elég durva izomlázam lett a tegnapi futástól, mondhatni, hogy nem bírtam normálisan gyalogolni sem, ennek ellenére természetesen kimentem futni ma is. Sikerült apámat rábeszélnem, hogy jöjjön el velem, így kettesben futottunk Lőrincen, sőt még Péter-halmon is átvágtunk a Ledes fejlámpámmal.
Ez mondjuk még akkor is könnyelműség volt, ha nem lett belőle gond és a kőmorzsalékkal leszórt út elég sima is, de azért azthiszem jobb, ha maradok az aszfalton.
Elindulni elég nehéz volt, mert a bokám környékén még mindig kicsit fájnak a beszűkült izmaim és egyéb "alkatrészeim", de azért jelentősen jobban esett a futás, mint tegnap és a tempó is sokkal jobb lett. Már nem akart begörcsölni semmim, a vádlimmal nincs is semmi gond az izomlázat leszámítva. Az persze a combomban is megvan.
Másfél éve is ez volt, mikor a begyulladt fogam és a miatta kialakuló állandó betegségek miatt hagytam ki egy hosszabb időszakot. Akkor 4 nap futás után már a Főiskolás OB-t nyomtam és csak a hibáim miatt nem voltam dobogón.
Remélem most is hasonlóan gyorsan összekapom magam, bár most biztos nem fogok versenyezni. Pontosabban szombaton elindulok Győrben a Tájfutó Maratonon, de csak azért, hogy fogjak még idén térképet a kezemben.
Remélem pár nap után már nem fogom érezni, hogy történt valami a lábammal.
A 6km ezúttal talán még szűkebben volt meg és 29:51 lett.
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 159
Megnyugvási: 43 (156/113)

Utazás előtt

Tegnap hazamentünk Lőrincre szülőkhöz, mivel hétfőn innen indulok a Főiskolás VB-re.
Reggel én mentem boltba és a sarki kisboltban nem volt kenyér, így a következő boltig kellett mennem, ami már egész messze van. Valahogy magától értetődő volt, hogy elkezdjek futni, így a napot egy nagyon könnyű 1km-es futással kezdtem. Élveztem, szép volt az idő és jól beleizzadtam a farmerembe. Nem volt igazából edzés, de csak futottam egyet és gyorsan bevásároltam. 🙂
 
Késő délután indultam el edzeni. Egy könnyű 6km-t futottam, aminek a végén csináltam 10 repülőt is..
Régről megszokott körömet futottam Péter-halmon, ami alatt jó VB futásokról álmodoztam. Nem ment különösebben se jól, se rosszul, de a VB miatt néha úgy éreztem, hogy ha kellene akkor nagyon tudnék futni.
A végén a játszótér mellett a kis nyiladékon csináltam 10 repülőt és ekkor kezdtem érezni, hogy igenis ma sem vagyok kevésbé jó állapotban, mint tegnap. Robbanékony vagyok és erős, legalábbis én így érzem.
Itthon már várt rám a szülők által megszereltetett Polár órám, így végre megint tudtam pulzust mérni.
 
Holnap reggel indulunk a VB-re. Érzem, hogy ezen a versenyen olyan eredményt érhetek el, amit minden eddigi eredményemnél többet ér. Nem az ismeretlenbe megyünk, hanem ide a szomszédba. Tudom mi vár rám és tudom, hogy meg tudom oldani a feladatot a nekem kedvező terepeken. Meg kell, hogy csináljam… Meg tudom csinálni!
Gondolom kint nem lesz internetelérésünk, így valószínűleg csak a VB után fogom feltenni a következő egy hét eseményeit.
Drukkoljon mindenki, aki idetéved (és az is aki nem)! Eredmények gondolom a versenyszámok estélyére lesznek a VB honlapján.
 
7km, 40:14  (6km: 31:20)
 

Max. pulzus: 149
Átlag pulzus: 133

Könnyű futás Péter-halmon

Munka után Lőrincre mentem, így késő délután innen mentem ki futni.
Nem volt sok kedvem hozzá, kicsit fáradtnak érzem magam és tegnap még az is felmerült bennem, hogy lehet bujkál bennem valami.
Természetesen azért elindultam egy könnyű futásra, amit Péter-halmon ejtettem meg. Elnéztem a fenyvesbe, majd egy kanyar után vissza és a hátsó játszótérhez. Egész jólesett a futás, nem volt semmi gond, sőt még késztetést is éreztem, hogy néhol befussak az erdőbe.
Hiába szép a Vértes és a Gerecse, azért ilyen puha alföldi talaj ott nincsen és bár nincs sok ilyen tiszta rész ebben az erdőben, de ami van az tényleg gyönyörű.
Hazafele menet még futottam 6 repülőt, aminek a második fele már jól is esett.
Holnap megyünk újra edzőtáborozni Szlovákiába. Remélem most sokkal frissebb leszek, mint utoljára, mert nem lenne jó végig szenvedni az edzéseket és technikailag se érne sokat a vánszorgás.
 
Összesen 9km, 42 perc.

Már a VB-ről álmodok

Az éjjel a futásról álmodtam. Részben kellemes álom volt, részben nem. Egy többnapos versenyen voltam és fizikálisan kikészültem az egyik napon. Egyszerűen sok volt és én nem voltam elég felkészült. Rémálom…
Azthiszem ennek sok köze lehet a tegnapi futáshoz, de valahogy benne van a történetben a Főiskolás Vb is. Már nagyon azon jár az agyam.
Délután már Lőrincről mentem ki futni, sőt már majdhogynem este volt, mikor elindultam egy könnyű 10km-t futni. Az almást kerültem meg Alacskán, majd hazafele futottam 6 vagy 7 repülőt. Egész jól estek a harmadik után.
A futás amúgy elég hamar eltelt, a gondolatok kavarogtak bennem. Talán kicsit már túlzás, hogy megint a Főiskolás VB-n jár az agyam. Már minden nap ez lesz? Hétvégén tuti, mert megyünk "edzőtáborozni" a VB-hez hasonló terepekre.
 
A mai napra ennek megfelelően épp elég volt ez a sík 10km azzal a pár repülővel.
 
Összesen 10km, 47 perc.

Könnyű és jóleső futás

Gombáról terveztem futni, hogy ne legyen olyan unalmas mindig a megszokott helyeken futni, de aztán annyira sikerült ebédkor telezabálni magamat, hogy nem lett volna értelme nekiindulni.
Így végül Lőrincen mentem ki futni a régen jól bevált 12km-es kört. Kicsit még ekkor is éreztem a kaját, pedig már eltelt vagy 6 óra ebéd óta, de alapvetően jólesett a futás. Ahogy haladtam előre egyre jobban tetszett. Könnyen és jól mozogtam, lehet azért, mert nem egy székből felállva indultam neki a mai futásnak.
Az erdő helyenként kegyetlen gyönyörű. Szebb, mint a Turul környékén és felér a Vértessel is. Igaz sík és kicsi is, de sokáig csak ez volt és még most is szeretem.
 
A laza 12km olyan 56 perc lehetett.