Címke: Gyurika

Csákvár kezdettel 20km

Csákvárra mentem át autóval, hogy onnan Gyurival fussunk egy húszast a Vértesben. Szép idő, sok bogár és mérsékelt tempó jellemezte a futás elejét és szerencsére nem volt különösebb bajom. Felszedtük a szintet és közben dumáltunk, majd Vérteskozma után az aszfalton kifejezetten tetszett az ereszkedés. Féltáv után kezdett kevésbé jólesni a futás és néhol már a fölfeléket kifejezetten nem szerettem. A tempó ráadásul kezdett kicsit gyorsulni, hisz bőven 5 perceseken kívül voltunk és végül csak visszahoztuk ötpercesre az átlagot.

Nem volt különösebben küzdős azért a futás, de könnyűnek sem nevezném. Jó volt ezt az edzést Gyurival lefutni.
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 152
Átlagtempó: 5:01
 
Összesen 20km, 400 szint, 99:41

A mai futás nem esett jól

Gyurival és Évivel futottam 2 kört a szigeten és nem igazán esett jól. A tempó pedig nem volt valami nagy, sőt kifejezetten lassan mentünk. Az első körben a szélén a pudingon futottuk, majd a másodikat már középen.
Nekem meg mindegy volt, mert a lábaim be voltak állva, a derekam meg majd kettétört. Persze futás után a nyújtás sem ment, de fogalmam sincs mindez miért. Ráadásul a pulzusom is magas volt a tempóhoz képest, amit szintén nem értek. Kivéve, persze ha Gyuri pulzusát mérte az órám, mert az sem kizárt, amennyire egyformán változott kettőnk pulzusa. 🙂
Azt viszont nagyon remélem, hogy nem valami bújkáló betegséget jelez a magasabb pulzusom.
 
Szerencsére társaságban még így is gyorsan eltelt a futás. Egyedül tuti végig azon agyaltam volna, hogy nem esik jól, nem esik jól…
 
Max. pulzus: 148
Átlag pulzus: 136
Átlagtempó: 5:08

Összesen 12km, 61:57

 

Heten, mint a gonoszok

Ma igen nagy csapat verődött össze. Gyurikáéktól indultunk neki heten a hóesésben a margitszigeti edzésnek.
Évi, Gyuri, Fecó, Dóma, Lenkei Ákos, Tóth Ata és én alkottuk a csapatot, így a teljes MEAFC férfi bajnokcsapat is megint együtt edzett.
A szigetre kiérve, aztán KisDoma és Fecó gyorsítani kezdett, én pedig nem akartam lemaradni róluk. Leginkább azért, mert Gyuriék csak 1 kört terveztek futni. Lenkei Ákos is felzárkózott, így innen négyen toltuk a havas külső "rekortánon".
A tempóval önmagában nem lett volna gond, mégsem esett igazán jól. A derekamat kezdtem kicsit érezni a csúszkálástól, de nem volt vészes. A második kör közepén Ákos kiszállt, majd a végén Ata csatlakozott és így futottunk vissza a Népfürdő utcába.
A tempó a szigeten többnyire 4:20 körül alakult és ezt olyan 155 körüli átlagpulzussal futottam. Jó volt végre egy kicsit az aerob zóna felső határának közelében is futni.
 

Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 148
Átlagtempó: 4:40

Összesen 13km, 58:28
Bokatorna: 70 perc

 

Évivel és Gyurival a szigeten

Ma Óbudán dolgoztam, így munka után adta magát, hogy Gyurikáktól fussak.
Tudtam, hogy nem lesz nagy rohanás, hisz Gyuri még csak épphogy elkezdte az edzéseket, de ez nem is zavart. Évi is csak egy könnyűt akart futni, így hármasban mentünk ki a szigetre, hogy a szélén fussunk együtt 1 kört.
Azért a 7km-t nagyon soványnak éreztem volna, ezért megtoldottam még egy körrel, amit már középen futottam és egy kósza ötlet nyomán futottam bele 4km lendületeset. Ráállítottam az órán a kör átlagtempójára és próbáltam a kerek 4 perces kilométerekhez ragaszkodni. Ez egész jól sikerült is, de a második fele már nem esett jól. (15:54 lett, 157-es átlag és 161-es max pulzussal.)
Levezetésnek maradt 2 km visszafutás.
 

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 139
Átlagtempó: 4:54
 

Összesen 12km, 56:36
Bokatorna: 60 perc

 

PÖCS – Pontbegyűjtő Csapatbajnokság

Nem túl felkészülten vágtunk neki a legfeleslegesebb bajnokságnak és ez a mai nap igencsak megmutatkozott. KisDomát kapásból nem érdekelte a PÖCS, így nem is a legerősebb felállásban indultunk. A rajtba kifelé kocogva, mikor felmerült a taktika kérdése, akkor is csak arra jutottunk, hogy majd meglátjuk, ha kezünkben a térkép.
Én azért jeleztem, hogy ha egy mód van rá, akkor a laposabb részeket osszuk rám.
A pontok szétdobásánál aztán Fecó megkapta az egyértelműen legdurvább részt és a legtöbb pontot. Gyurika szintén nem kevés szintet kapott és hozzám hasonlóan kevés pontot, míg nekem jutott a legkönnyebb rész.
Sejtettük, hogy nem lesz tökéletes az elosztás, én még mondtam is, hogy rám túl kevés jutott, de végül mégis így vágtunk neki a pályának. Elemezni nagyon nincs kedvem magát a versenyt, mert az egész "versenyformát" egy játéknak tartom, radásul a térkép is jó ha egy hét múlva eljut hozzám. Az elején Fecó rögtön lerakott minket Gyurikával, aztán Gyurival párhuzamosan futottunk egész a C pontig. Én baromi sokat bizonytalankodtam, egyáltalán nem éreztem a térképet és hibázgattam is, majd a saját leosztott pontjaim miatt szétváltak útjaink Gyurival és innentől már egy fokkal jobban ment.
Hibázgattam aprókat, átterveztem a sorrendem, de rohadtul alulmotivált voltam, főleg miután szembesültem vele, hogy felesleges tolnom, hisz úgyis én érek be először a csapatból a rám osztott kevés pont miatt.
Ennek megfelelően se nem futottam ki magam, se nem tájékozódtam precízen, ráadásul még néhol olyan szinten bedzsuváztam, hogy jól meg is tépett a szeder.
A célba vagy 7-8 perc hibával értem és még fizikálisan is vagy 3-4 perc maradt a pályában. Persze a célba már besétáltam, hisz ott végképp egyértelművé vált, hogy nem kell sietnem.
Sajnos a rossz pontelosztás miatt lecsúsztunk még a dobogóról is, ami persze a mi hibánk. Alapvetően az első 6:40 alatt eldőlt a sorunk, ugyanis ennyit töltöttünk a pontok elosztásával. Fecó innentől hiába futott jót, ha egyszer túl sok jutott neki.
A győztesek megérdemelik a gratulációt, hisz ők oldották meg a feladatot legjobban. Én viszont ilyen feladatból nem kérek többet, így ha egy mód van rá, akkor több ilyen játékon nem veszek részt.
 
Összesen 12km, 450 szint, 81:36

 

Résztáv nagy csapatban

Rég nem jártam már a Népstadion környékén, de a mai edzést végre megint ott futottam méghozzá igen nagy társaságban. Bemelegítést KisDomával és Fecóval kezdtem, de azt a MEAFC bajnokcsapata teljessé vált Gyurika csatlakozásával. Sajnos csak bő 3km-t melegítettünk és már kezdődött is a résztáv, hisz az atléták 7×1000 métert futottak 1 perc pihenővel és erről mi sem akartunk lemaradni.
Se repülő, se nyújtás, hanem durr bele a közepébe, de legalább voltunk vagy tízen. Az első ezer meglepően jól ment még, majd a másodikban is alig haltam meg, de aztán éreztem, hogy a harmadikkal én elérném a teljesítőképességem határát és ezzel az edzés véget is érhetne nekem, így onnantól rövidítettem. Előbb 800 métert, majd 600-at, megint 800-at, 600-at és végül 600-at futottam.
 
1000: 3:16,6
1000: 3:14,4
800: 2:37,5
600: 1:57,1
800: 2:35,6
600: 1:57,1
600: 1,53,3
 
Nem a tempó ölt meg, hanem a kevés pihenő és a rövidítésekkel sem azért nyertem sokat, mert kevesebbet kellett futnom, hanem az amúgy szűk 1 perces pihenő helyett 1:35-öt pihenhettem a 800 méterek után és 2 perc fölött a 600-aknál.
Levezetésnek aztán Józsa Gáborékhoz csapódva bő 2km-t futottam, amiben volt 10 repülő is, hogy ez se maradjon ki teljesen a mai edzésből.
Távra ugyan igen szerényre sikerült ez a mai edzés, de annál keményebb volt. A harmadik résztávtól zsibbadtam és igencsak kifutottam magam.
 
Összesen 11km, 57:13

 

Uniqa túranap – Csillaghegy

Ma eleve hosszú futást terveztem és szerencsére ezzel Gyuri és Fecó is így volt. Egy sima hossz futást terveztünk a Budai-hegyekben, de aztán kapóra jött az Uniqa túranap Csillaghegy kezdettel, méghozzá annak is a 29km-es távja.
Az leső 5km-n még velünk tartott apám is, majd innen hármasban nyomtuk tovább. Nekem már az elejétől nem esett jól a tempó, a fölfélékben kifejezetten szenvedtem, ráadásul túl is öltöztem kicsit.
Az útvonal nagy vonalakban: Csillaghegy – Róka-hegy – Kő-hegy – Nagy Kevély – Csobánkai nyereg – Szent-kút – Csobánka – Kevély nyereg – "Egri vár" – Teve szikla – Pilisborosjenő – Kő-hegy – Róka-hegy – Csillaghegy
 
Már a Nagy kevély előtt éreztem, hogy a mai futással baj lehet, de aztán valahogy mégis teltek a kilométerek. Odafele a Kevély nyeregben benyomtam egy nápolyis szeletet, amit adtak, majd végre a Szent-kútból inni is tudtunk. A visszafelé elég félelmetesnek tűnt, mert már a fordulónál készen voltam, de viszonylag hamar feljutottunk a Kevély nyeregbe, ahol újabb szelet nápolyis valami várt ránk és az Egri várnál kapott energiaszegény fél literes tea is sokat segített. A tempó ugyan végig mérsékelt volt, de nem nevezném lassúnak és legalább nem nagyon lassultunk tovább. Kifejezetten kemény edzés volt a részemről és a többiek sem vélték épp könnyűnek.
Előzetesen lassú hosszú futásról beszéltünk, aminél azért ez jóval keményebb lett. Nem is gondoltam volna, hogy kibírom, de szerencsére úgy tűnik az állóképességem kezd valamennyire visszajönni.
 
Összesen 29km, 1050 szint, 168 perc

 

Pákozdról 20km a Velencei-hegységben

Gyurikával beszéltünk meg közös edzést és mivel én Fehérváron voltam, így a Velencei-hegységre esett a választás. Bandicsek (Szabó András – VTC) is velünk kezdte az edzést a pákozdi templom mellől, majd az Ingó-kövek és az Anikó forrás után tett kört követően Gyurikával ketten nyomtunk még egy nagyobbacska kört immáron részben az erdős részben.
Nem ment jól a futás, sőt néha kifejezetten nehezemre esett egy-két fölfelét megfutni, de legalább végre valami hosszabbat is futottam.
 
Összesen 20km, 450 szint, 110:08

 

Behaltam egy nem is igazán hosszúban

A mai hosszú futást nem szívesen futottam volna egyedül, így örültem, mikor Gyurika szólt, hogy ma Gántról futnak hosszút. Persze azt sejtettem, hogy az én tervezett 90-100 percemnél többet mennek, de úgy voltam vele, hogy ha az első felét nem kell egyedül futnom már megérte.
Gántról Gyurikával, Fecóval, Istivel, Szabi Imivel és Kustos Szabolccsal indultunk el a Gém-hegy felé.
Már az első fölfele nehezen ment, de kiszenvedtem magamból, aztán míg át nem értünk a Kotló-hegyre addig egész jól viseltem a lefeléket és sík részeket. Még a Kotló-hegy elejével sem volt gond, de aztán az emelkedő vége felé kipurcantam és még bele is sétáltam. Természetesen a többiek itt jól otthagytak és bár még utána láttam őket, a lefelében nem volt kedvem és erőm sem üldözni őket, így végleg leszakadtam. A Csákvári országútig lekocogtam és ekkor már éreztem, hogy nagyon nem megy jól. 40 percnél jártunk, mikor leszakadtam, 60-ig még magamnak futottam némi tempót, de kb. addig tartott az erőm és onnantól csak túlélésre mentem. Az aszfalton futottam jó darabig Oroszlány felé, a fölfelében belemértem egy ezer métert ami 5:50 lett. Gánt felé persze elkanyarodtam a T elágazásban, majd a rövidebb utat választva az erdőn át "futottam" vissza Gántra. Szerintem a tempóm többször becsúszott 6 perces fölé és még bele is sétáltam, vagy ötször a visszafelébe.
Lábam jól volt, levegőm is volt, nem éheztem el, de így is behaltam teljesen. Mondjuk a nagy meleg és a számomra igen erős kezdés biztos nem tett jót, de ezt nem vártam.
Azért azt remélem, hogy az állóképességem szeptember elejére annyira azért visszatér, hogy az OCSB-t kibírom. Heti egy hosszúnál mindenesetre nem fogok többet vállalni, hisz most elsősorban gyorsítani akarok.
 
Összesen 18km, 350 szint, 98:17

 

Turul parkolójából egy másfél órás futás

Elég sokáig aludtam és rögtön arra ébredtem, hogy edzeni hívnak. Gyurika volt az, éppen hazafelé tartottak Évivel, így alig pár óra múlva már a Turulnál voltunk és egy hosszabb körre indultunk.
Koldusszállás felé indultuk mind a hárman, de a Csemetéskertnél megálltunk pár percre, mert egy egész kicsi vaddisznó szambázott az úton, majd 2 méterre tőlünk az árok alján megállt és kivárta, míg elmegyünk. Kicsit még vizes volt az erdő és nagyon nagy a gaz mindenfelé, így próbáltunk a nagyobb utakon maradni, ami nem mindig sikerült. Koldusszállás után még felfutottunk a Pes-kő oldalába, majd Bunchu-kút felé vettük az irány és végül több kitérővel futottunk vissza. Elmentünk még a Bányász kilátóhoz is, aztán pedig a barlangon át jöttünk vissza a parkolóba.
Ahhoz képest, hogy nemrég még versenyeztem nem esett rosszul a futás, de igazán jól sem ment. Az viszont pozitív, hogy futottunk egy egész hosszút. Mapsource szerint 17,2km lett.
 
Összesen 17km, 350 szint, 92:04

Rózsika forrásig

Fenyőgyöngyéről futottunk Gyurikával és Tornai Szabolccsal egy hosszú könnyűt. A Rózsika forrásig mentünk el, majd visszafele a fenti úton, majd a repülőtér fele jöttünk vissza. A tempó tényleg nem volt vészes, csak egy nagyobb emelkedőt futottunk mag kicsit. Végre jól is esett a futás, a bokám is rendben van és végre egy értelmes edzést is sikerült összehozni.
A 100 perc alatt ugyan csak bő 18km jött össze, de ennyi baj legyen. Gyorsat majd futok holnap.
 
Összesen 18km, 500 szint, 100:53

Velencei-hegységben 31km Fecóval és Gyurikával

Pákozdról indulva futottunk ma hosszút Gyurikával és Fecóval. A talajviszonyok egész szerencsések voltak, mert a sár sem volt elviselhetetlenül nagy és jég sem volt túl sok. Eleinte kicsit éreztem a térdem, a többiek meg is jegyezték, hogy elég béna a mozgásom, de szerencsére hamar bemelegedtem. A futást a Pandúr kő felé kezdtük, amit alulról közelítettünk meg, majd a Pogány kövekig mentünk tovább, hogy aztán itt rákanyarodjunk az általam már megszokott Angelika forrás felé vezető útra. A forrás után mentünk tovább a Meleg-hegy tetejéig és már ekkor gyanús volt, hogy Gyurikának nem ez a legjobb napja, mert elég sokszor lemaradt.
Velencei hegység - Futás szintmetszet
Innen lefutottunk a Likas-kőig, hogy aztán kis karikával kifussunk a Lovasberény-Velence országútra. Szembe mentünk tovább és tettünk egy kis karikát az országút túloldalán ahol egész szép erdőket láttunk és megkerültük a Templom-hegyet. Az országútra ugyanott értünk ki, ahol kereszteztük, majd Lovasberény felé fordultunk és mentünk egész a Miniszterelnöki Hivatal üdülőjéig. Ezt kénytelenek voltunk jobbról megkerülni ami itt kis terepfutást jelentett, majd visszajutottunk az útra, amiről úgy gondoltam, hogy az általam jól ismert dózer folytatása. Szerencsére nem tévedtem és ezen mentünk jó pár kilit, majd Gyurikát bevárandó tettünk egy kört egy fenyvesben. Itt én pár méter után olyan szerencsétlenül megbotlottam egy ágban, hogy ráestem a jobb térdemre. No innentől legalább nem a bal térdemre figyeltem, hanem a jobbra, de szerencsére azzal sem volt gond.
A szokásos ARAKosok által bejáratott útvonalon értünk vissza a rétre, majd egyenesen mentünk tovább Pákozdra.
Alapvetően jól ment a mai futás, semmi gondom nem volt, bár igazán friss sem voltam. Fecó távolságmérős polar órájának hála tudjuk a pontos távot is, ami Fecónak a visszafordulásokkal 31,6km lett, de nekem is biztos megvan bő 31.
 
Összesen 31km, 700 szint, 166:57

Fél órás eltévedés a 30km-es hosszúfutásban

Ma mini gánti edzőtáborunk résztvevői együtt indultak neki az edzésnek, így Gyurikán és rajtam kívül még Uhlir Peti, Mitró Zoli és Makrai Évi is velünk futott az edzés elején. Egészen pontosan mi futottunk Peti és Évi után az edzés elején és csak az emelkedő tetején értünk fel rájuk.
Mivel Gánt szélén Lili kutyus megint csatlakozott hozzánk, így azon is agyaltunk hogy juttassuk vissza Gántra, mert a 30km-t valószínűleg nem bírná ki. Szerencsére mikor Évi visszakanyarodott akkor egy kis trükk segítségével leráztuk magunkról négylábú kísérőnket.
Sajnos már eddig is éreztem, hogy a mai napra túlöltöztem, de ekkor már végképp megcsapott a meleg és izzadtam, mint egy ló. Kőhányáspusztán aztán Peti és Zoli visszafordult, én pedig innentől sapkával a kezemben futottam tovább. Várgesztesig minden sima ügy volt, ám utána elnéztünk egy útelágazást és nem a tervezett úton futottunk fel a hegyre, majd akárhogy igyekeztünk térkép nélkül nem nagyon sikerült magunkat helyretenni. Az eredeti terv szerint a sárga jelzésen mentünk volna, hogy aztán Vérteskozmán keresztül kanyarodjunk vissza Kőhányás felé, de ez nem jött össze. Úgy fél órát futottunk félig meddig látatlanban mire sikerült olyan helyre érnünk ahol fixen be tudtuk magunkat azonosítani. Így némileg átalakult a kör, de azért sokat nem változott és mentünk is tovább Kőhányásra.
Itt aztán már végkép jó volt az idő és tiszta tavaszi feeling volt az olvadó havon, napsütésben futni. Aggódtam is, hogy a túlöltözés miatt ki fogok száradni edzés végére, de szerencsére nem így történt.
Kőhányáspuszta után Gyuri még nyomni is kezdte a futást és bár nem esett túl jól mentem vele a kissé váltakozó tempójában, majd én is előre álltam. Persze ekkor pont nem erőltette, de azért egész Gántig sikerült egy jó átlagot futnunk és 29:59 alatt értünk vissza a 6,6km-n.
Kicsit érzem a lábamon, hogy fáradt vagyok és a bal térdem is zavar kicsit. Tegnap ugyan nyújtottam jó fél órát, de sokat nem használt.

Viszonylag hamar helyrerázódtam futás után, sem izomzatra, sem keringésre nem hullottam szét, ami azért is pozitív, mert nem esett túl jól a futás, leginkább azért, mert nagyon melegem volt végig.
Az edzés nem volt nagyon kemény, de azért könnyűnek sem nevezném, hisz néhol egész mély hó volt és ez pár fölfelében igencsak nehezítette a futást, ráadásul a többi helyen sem volt épp ideális a talaj. Összességében egy jó kis hegyi hosszú futást nyomtunk.
 
Összesen 30km, 500 szint, 167:28

Gém-hegyen TTEV – Tavaszodik!

Ma Gántról Gyurikával kifutottunk a Csákvár vízműnél tartott TTEV edzésre, majd a nagy pályát teljesítettük. A kifutás olyan jó 5,5km volt, így a bemelegítésre nem lehetett panasz. Mivel még szinte minden havas volt, ráadásul sütött a nap, így elég vizes edzést nyomtunk. Persze az erdős részeken elég nagy maradt még a hó és a nyílt részeken is volt még annyi, hogy látszódjanak a nyomok.
Ennek megfelelően nem jelentett nagy technikai kihívást a pálya teltesítése. Olyan 2-3 helyen azért szándékosan le is mentem a nyomról, mintegy bizonyítva, hogy az előttem futók mind rosszfelé mentek. Ezek be is jöttek és ezáltal minden esetben nyertem is vagy 5 másodpercet. 🙂
Persze azért hiba is volt a futásban, de mivel a térképem elhagytam valahol nem tudom igazán kielemezni. A legnagyobb tán a 8. pontra volt és nem volt több 1 percnél.
Mondjuk a tempót nem erőltettük halálra és a végén már kiabáltam is hátra Gyurikának, hogy ennél azért mehetnénk gyorsabban.
Végük a 6km-es pályát olyan 50 perc körül teljesítettük, de nem nyomtam részidőt.
A hazafutást megtoldottuk még 4 pont útbaejtésével, ami a mi pályánkból kimaradt. No ekkor már én sem éreztem magam frissnek és vagy ötször majdnem orrabuktam belerúgva valami sziklába, vagy fába.
Gánt előtt megjegyezte Gyurika, hogy ő a holnapi 30-as előtt nem akar már jobban elfáradni és a mai második edzést kihagyná. Ez nagyon engem sem vágott mellbe, mert egész héten éreztem, hogy nem vagyok igazán friss és pusztán azért, hogy 150km legyen a mostani hetem nem fogok egyedül kimenni este edzeni.
Aminek mindenképp örülök, hogy a bokámmal nem kellett törődnöm és igazából csak pár lefelében jutott eszembe, hogy vigyázzak rá. Persze azért leragasztva le volt.
 
Összesen 17km, 450 szint, 114:19

Kutyasétáltatás Gántról

Munkából hazafelé Gánton álltam meg edzeni Piri néniéknél, hogy onnan Gyurikával fussunk egyet. Kicsit érzem, hogy kezdek besokallni és a jégen futástól a lábaim is érzem néha, így nem ragaszkodtam a mára betervezett keményebb edzésemhez.
Mindszentpuszta felé indultunk fel a hegyre és kezdetben kellett kicsit a jéggel küzdeni, de aztán a falu szélétől már lehetett a jeges havon futni. Innentől kaptunk még egy futótársat is, Lili-t a kutyát. Nem gondoltuk volna, de ez a méretre igen apró kutya letolta velünk a mai edzést. Végig ott loholt mellettünk, mögöttünk és csak az utolsó 1km-en kezdett lemaradozni.
A vadászház mellett elfutva mentünk egész a gerincig, majd azon jobbra és egy párhuzamos völgyben jöttünk le, majd átvágtunk a réten. Fent egész nagy hó van és persze többnyire fagyott a teteje. Igazi cipőgyilkos körülmények. Azért a várthoz képest egész jól lehetett haladni, sőt lefelé szerintem kifejezetten normális tempót sikerült futni.
 
Összesen 11km, 160 szint, 61:58

Wass Albert emléktúra – Esőben, jégen 28km

Tegnap kicsit túllőttem a célon a 138 perces futással, főleg azért, mert ma a Börzsönybe mentünk ki Gyurikával a Wass Alber emléktúra 28km-es távjára. A túra teljes neve: A víz szalad, de a kő marad – Wass Albert emléktúra a Börzsönyben
Már reggel szembesültem vele, hogy a mai nap nem lesz valami könnyű és túlságosan tán szép se, mert szakadó eső és jégpáncél fogadott. Minden tiszta jég volt, így még a kocsi is, amiről alig bírtam lekaparni a jeget.
Azért valahogy csak kijutottunk Verőcére és kis keresgélés és sok csúszkálás után megtaláltuk a plébániát, ahol beneveztünk a 28km-es távra.
Rendes térkép nem volt nálunk, csak a rendezőktől kapott vázlat, így kénytelen voltam az útvonalleírást olvasgatni, főleg azért, mert sok helyen nem is jelzésen vitt az utunk. Az első szűk 1km tuti 10 perces fölötti ezer méter lett, mert a falu utcáin nem lehetett futni, de még csak gyalogolni sem a jég miatt. Jött egy fölfele, ami már nagyrészt földúton vitt, így legalább a jégtől megszabadultunk, de nekem nagyon nem esett jól a futás.
A Borbély-hegy tetejére érve aztán kicsit jobban esett a dolog, már megvolt az egyes pont is, de rövidesen újabb aszfaltos szakasz következett és egyben újabb csúszkálás a jégen egész Magyarkút utánig. A út szélén egész normálisan lehetett haladni, de én azon gondolkoztam, hogy milyen rohadt hosszú lesz így ez a futás. Az eső szakadt a nyakunkba, így már szétáztunk és én nem mozogtam valami frissen a tegnapi futás miatt.
Amikor aztán elkezdtünk megint terepen futni már egész jól esett és már nem is éreztem nyűgnek az edzést. Haladtunk is, bár nem túl gyorsan, majd Nagy-Kő-hegy után egy egész érdekes rész következett kis ösvényen. Meg is lepődtem, hogy ez az országos kék jelzés.
Innentől többet beszélgettünk és gyorsan telt a futás. Nógrád utcáin aztán megint óvatoskodni kellett a jég miatt és sajnos a pont sem a várban volt hanem alatta a vendéglőben. Hála a szutyok időnek most se nagyon láttam ebből a várból semmit, ellenben Skuló apukával szembetalálkoztunk.
A Róka-hegy felé már kezdtük azt hinni, hogy eltévedtünk, de azért végül csak kiderült, hogy jófelé mentünk. Leértünk a vasút völgyébe és ez a rész megint nem tetszett annyira. Mindenhol állt már a víz, átázott a cipőm, a ruhám. Így értünk el Szokolya vasútállomásig, ahol jobbra kanyarodtunk és a halálosan precíz itiner alapján az aszfalton futottunk fel a Hársfa utca 1-ig.
Errefelé már jóval több turista volt, hisz előbb a 18km-es, majd a 44-es táv is becsatlakozott. Volt aki be akart minket irányítani Szokolya közepére egy bélyegzésért, de szerencsére észnél voltunk és kihagytuk a nekünk nem szükséges pontot, ami azért lett volna egy kis kitérő.
Innen az elvileg szép kilátású Társa-mező jött, ami nekem most ótvar szutyok mezőnek tűnt. Jeges, vizes, ködös fennsíkon haladtunk és meglehetősen nem élveztem. Szerencsére viszonylag hamar jött az utolsó pont, vagyis a Csattogó, majd innen Gyurika felgyorsult tempójában már csak pár perc volt Verőce és a cél. Itt még volt egy kis jeges szakasz, de mostanra inkább a víz lett az úr mindenfelé.
Persze itt is bebizonyosodott, hogy Gyurikát nem hátráltatja a jég, mert nálam sokkal bátrabban mozgott rajta. Mondjuk sikerült is megcsodálnom pár méter lemaradásból a jégtánc előadását, amit a jeges úton mutatott be a talpon maradás érdekében.
Mint később megtudtam nem sokkal később gyönyörű havazásba váltott az eső. Kár, hogy a túra alatt nem hó esett, mert így utólag ugyan nem bántam meg a mai edzést, sőt edzésérték szempontjából nagyon is rendben volt, de hóesésben mégiscsak szebb lett volna.
Ami fura, hogy izomzatra teljesen rendben vagyok, mintha nem is futottam volna csak valami rövidet.
 
Összesen 28km, 840 szint, 179:08

Technikai edzés utak nélküli térképpel

Ma Kőhányáspusztára kocogtunk át Gántról a válogatott tömegrajtos edzésére Gyurikával, ahol egy 7,7km-es pálya várt rám. Skulóval és Istivel rajtoltunk egyszerre, no meg persze Évi, Füzy Anna és Düdü is ott futott közvetlen mögöttünk.
Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet a mai edzést terepen futni, mert esett egy kis hó és ráadásul edzőcipőben, nem leragasztott lábbal jöttem ki Kőhányásra, mert tegnap épp elég volt a fagyott földön a szögesből.
Azért csak nekiindultam a pályának, de nagyon óvatosan. Az elején még rohantam az úton, de aztán Isti gyorsan ellépett és Skulóval egyszerre fogtuk az első pár pontot, míg ő ki nem hagyott egyet, majd egy egész kanyart levágott.
Nem ment hiba nélkül a tájékozódás, de ha nem behavazott edzőbójákat kellett volna keresni, akkor talán nem is nagyon hibáztam volna.

Kőhányás

A 11-re szándékosan bevállaltam egy nagyobb kerülőt, mert nem akartam jobb lábbal lefelé ennyit oldalazni. Tájoló nem volt nálam, de ez csak párszor zavart és kis bizonytalankodás ezt is sikerült megoldani az utak nélküli térképen.
A 15-ös pont aztán nem volt meg, de a szomszéd völgyben lefelé jövet azt is megtaláltam. (Rossz helyre volt nyomtatva a térképen.)
A 16-os pontról kifelé összetalálkoztunk Makrai Évivel és innen gyakorlatilag együtt futottuk le a pálya végét. Mindketten edzőcipőben nyomtuk, így nem nagyon kapkodtuk el.
Végül 74:16 lett a 7,7km-es pálya (390 szint), ami nem valami nagy idő, de meglehetősen sokat elvacakoltam azzal, hogy miden pontnál megkeressem a bóját és oda is mentem megérinteni őket.
Levezetésképp visszafutottunk Gyurival és Évivel Gántra, ami 6,6km és meglehetősen lapos.
Egész hosszú edzés lett ez a mai is, a bokámnak meg különösen örülök, mert úgy tűnik tényleg egészen rendben van.
 
Összesen 22km, 500 szint, 143:30

Esti átmozgatás

Este Gyurikával és Évivel kimentünk egy fejlámpás átmozgatásra a Gém-hegyre.
Kellemes kis futást nyomtunk a szálingózó hóesésében, majd a futás végén az aszfalton körbe jöttünk vissza. Nekem a Gém-hegynek ez a része így este, hóban igencsak tetszik. Valahogy sokkal barátibbnak tűnik, mint a megszokott esti útvonalaim.
 
Összesen 7km, 120 szint, 39:16

TTEV ki és befutással

Piri nénitől indultunk át futva Gánt-Bányatelep-re Gyurikával, Évivel és Istivel, hogy az ott megrendezett TTEV-n részt vegyünk. Az odaút bő 22 perc lett és igen kellemes tempóban telt, majd a pályára 4-en egyszerre indultunk ki.

Gránás

Igazán rohanni nem terveztünk, de azért néhol egész jól haladtunk, egy könnyű futásnál mindenképp nehezebb volt. Gyurika és Évi néhol levágták a kanyarokat, így nekem azért küzdenem kellett kicsit, hogy Istitől én se szakadjak le.
Végül egy nagyobb hibával 57:23 alatt futottam le a 7,9km-es pályát, amiben volt 400 szint is.
Legnagyobb örömömre a bokám most is jól szuperált, de azért egy-egy kövesebb lefelében nem voltam valami merész.
Levezetésképp egy méretes kerülővel futottunk vissza Gántra Gyurikával és Istivel, így az edzés összesen lett kb. 21km.
 
Összesen 21km, 500 szint, 124:23

Gém-hegyen fejlámpával

Este Fehérvárra menet Gánton álltam meg futni egy könnyűt.
Gyurika már leköltözött ide a hétvégére, így vele kettesben indultunk el a Gém-hegyre. Iszonyú jó időben sikerült megejtenünk a futást. Szélcsend, tiszta égbolt és minusz 2-3 fok volt, de egyáltalán nem fáztunk. Környe és Kőhányáspuszta között elég erőteljesen havazott és már volt is 2-3 centi hó az úton, de Gánton jó ha 1 centi hó hullott. Éppenhogy fehér volt a talaj, amitől kicsit jobban lehetetett látni, szóval még örültem is a hónak. Ezt a fajta havat szeretem. Se jég, se sár, egyszerűen szép volt.
Az ösvényen mentünk fel, majd a zöld jelzésen futottunk el egy darabig, hogy aztán a bányát a másik oldalról kerülve jöjjünk vissza. Alapvetően egész jól haladtunk, de a pontos távot nem tudom, csak az idő alapján tudok saccolni. Az biztosnak tűnik, hogy 9 kili megvolt, de valószínűleg 10 már nem.
Nagyon király edzés volt. Szívesen elfutkorásztam volna így akár egy hosszabbat is.
 
Összesen 9km, 150 szint, 51:24

Csillebérc – Huszonnégy-ökrös ; Pörgős hegyi futás

Csillebércre mentem fel a válogatott mai hosszú futására, ahol természetesen a tegnapi után nem akartam hosszút futni, de azért valami 15-18km-t szerettem volna futni és hát semmiképp se egyedül. Úgy gondoltam a tegnapinál mindenképpen gyorsabban kellene futni, ezért már az elején csatlakoztam a gyorsabb társasághoz.
Nem sokkal Csillebérc után így Józsa Gábor, Kisdoma, Baracsi Gábor, Lenkei Zsolti, Kerényi Máté, Tojás és egy atléta srác társaságában futottam, de hamarosan Kisdoma és Tojás lemaradt a tempó pedig egyre csak fokozódott. Kezdetben ezt még kifejezetten élveztem is, mert alapvetően úgy éreztem jól megy a futás, de aztán mikor már 4 perces tempót is kezdtük meghaladni, akkor kezdtek nem jól esni a fölfelék. Alapvetően Józsa Gábor tolta a tempót az atléta sráccal én meg loholtam a nyakukon és a többiek is valami ilyesmit próbáltak mögöttem.
A Huszonnégy-ökrös előtt párszáz méterrel aztán úgy döntöttem nem kell ez nekem és onnan a hegytetőig már kiengedtem. Visszafelé a hegy északi oldalán mentünk és a tempó semmit sem csökkent. Én beálltam a boly végére és élveztem, ahogy a kacskaringós kis ösvényen toljuk, mint állat és ugráljuk át a kidőlt fákat. Jöttek azonban apróbb felfelék és én kezdtem nem jól érezni magam, majd mikor egy saras lefelében nem mertem elengedni magam és a többiek elléptek vagy 50 méterre, akkor feladtam az üldözésüket. Szerencsére pár száz méter után azonban utolértem Gyurikáékat, ahol Makrai Évi, Maki és Kisdoma is meglehetősem kellemesebb tempóban haladt, ráadásul Ricsi és Máté is beállt hozzájuk.
A futás végét velük tettem meg már sokkal lazább tempóban, de azért Makival még egy kicsit elléptünk a többiektől a végére.
Nagy rohanás volt ez a mai edzés és ha nem a tegnapi után csinálom, akkor aztán végképp tetszett volna. Így kicsit tartottam tőle, hogy kikészítem magam, de egyben örültem is, hogy ennyire jól megy a tegnapi után.
Jó kis edzés volt ez és jól megy a futás. Már csak az a probléma, hogy egyesek viszont olyan baromi erősek, hogy még így is messze vannak tőlem.
 
Összesen 16km, 300 szint, 79:01

Szurdokpüspöki – 30km, 1000 szint

Sokat variáltunk, hogy hol fussunk hosszút ezen a hétvégén. Szóba került a Bakonyi Mikulás, a Budai-hegyek, a Börzsöny, de aztán a Mátrában kötöttünk ki, hogy Szurdokpüspöki kezdéssel fussunk egy 30-ast.
Gyurikával ketten futni indultunk, míg öcsém a barátnőjével kirándulni.
Az idő nem volt épp a legkedvezőbb, mert elég komoly köd volt már induláskor is és a hegy aljban olyan 5 fok lehetett. Az első 2km hatalmas sárdagasztást hozott, majd a földet nézve sikerült elnéznünk a piros jelzés lekanyarodását. Egy úton átvágtunk a gerincre, ahol nem túl egyszerűen, de megtaláltuk a piros jelzést, melyen igen kemény szakasz várt ránk.
A Muzslára 650 szint árán lehet feljutni egy folyamatosan emelkedő gerincösvényen. Meglepődve tapasztaltam, hogy egész jól megy a futás ezen a fölfelén, mert korábbi alkalmaktól eltérően nem akartam leszakadni Gyurikától. Szépen gyűlt a szint is, de aztán egy baromi meredek szakasz is jött, amin megéreztem, hogy mégsem megy ez olyan könnyen. Itt már többször az az érzésünk volt, hogy fent vagyunk a legmagasabb ponton, vagy legalábbis nagyon közel lehetünk a Muzslához, de aztán igen sokára értünk fel. Gyuri még mondott is valamit a 8 perces kilométerekről.
A gerinc egyébként még ebben a ködös, enyhén esős időben is gyönyörű volt és úgy 600 méter magasságtól felfelé már ki is lehetett látni a környező hegyekre, melyeket részben köd takart.
Fent aztán nem túl izgalmas rész jött, hó semmi nem volt, alig láttunk egy-egy apró foltot, sár viszont annál inkább akadt. A Nyikom nyeregben egy favágó mutatta meg az utat, mert jelzést nem láttunk. Egy baromi saras úton mentünk és mivel jelzést továbbra se láttunk, így balra kanyarodtunk egy úton. Ezen aztán jól le is maradtam Gyuriktól, mivel olyannyira csúszott az út, hogy szinte képtelen voltam haladni rajta. Felértünk a gerincre, de azon nem ment út és nem igazán sikerült rájönnünk hol is vagyunk. Jobbra tőlünk egy domb volt, amit balról megkerültünk és végül inkább visszatértünk arra az útra amiről indultunk. Valószínűleg a Nyikom hegyet kerültük meg, vagy a mellette lévő kisebb tetőt. Sikerült rálelnünk a jelzésre és hamarosan már a Z+ jelzésen mentünk a Hidegkúti turistaház irányába.
Ezen a részen nem volt sok kedvem futni. Ekkorra már tiszta víz voltam, nem éreztem úgy, hogy érdekesebb részek jönnének és semmi kihívást nem jelentett a futás. Egyszerűen untam az edzést és kicsit elegem volt belőle.
A Hidegkúti turistaház vonalától aztán ismerős rész jött, bár fura volt, hogy 3 hete még 30-40 centi hóban toltuk itt, most meg semmi nem volt. Viszonylag hamar a Tóth-hegyes alatt voltunk és én elkezdtem nézegetni a tájfutótérképet, ami ezt a részt ábrázolja. Így kicsit érdekesebb volt a futás és tán itt többet is beszélgettünk. Hamar leértünk a dózerútra, majd azon nem kanyarodtunk el a Káva felé, hanem mentünk tovább, hogy aztán a tájfutótérképre visszaérve leborítsunk egy hegyoldalban. Innen Nagyparlag felé mentünk, hogy aztán körbejárjuk az ott található házikót és halálra rémisszünk 2 őzikét annak udvarán.
Gyurit meggyőztem, hogy nem biztos, hogy a jobb oldali utat kellene választanunk a patakmederben, így a Pata túra útvonalán, ám ezúttal az ellenkező irányban mentünk János vára felé. Az út elég saras volt, így néhol párhuzamosan mellette terepen haladtunk és Gyuri egyre inkább kezdett lemaradozni. Már mondogatta, hogy izomzatra teljesen elkészült az erejével és hogy lehet gondjai lesznek a végével.
János vára alatt leereszkedtünk a nagy meredeken, majd szemben a zöld jelzésen vágtunk neki az utolsó emelkedőnek. Nem volt vészes kaptató, de tény, hogy 3 óra futás után már nem volt az igazi felfelé tolni ezen. Gyurika bele is gyalogolt tán, mert ezen a szakaszon többször visszafutottam érte. Úgy Nagyparlag óta amúgy is kicsit rohangálósabbra vettem a figurát, mert úgy éreztem nem sok jó dolog sülhet ki abból, hogy lassú tempóban több kiló vizes göncben futunk órák óta.
Ahogy átbuktunk a gerincen már csak a sárral kellett megküzdenünk, hogy visszajussunk Szurdokpüspökibe.
Nem ez volt életem legjobb hosszú futása, de alapvetően úgy érzem jól ment. Magamtól biztos nem futottam volna ilyen keményet. A tempó miatt ugyan egész jó állapotban fejeztem be a futást, de nehéz terepen, sok szinttel ennyit futni mindenképpen jó edzés.
Jó állapotban vagyok és ez most már kezd kijönni a hosszú futásokon Gyurikához képest, de biztos vagyok benne, hogy lesz amikor ő fog majd előre rohanni egy-egy futás végén.
 
Összesen 30km, 1000 szint, 208:41

Könnyű 12km a szigeten

Mikor Fehérváron 5 után végeztem a munkával és beszálltam a kocsiba mindenhez volt kedvem, csak futni nem. Szakadt az eső, már sötét volt és egyedül futás várt rám.
Pest felé autózva aztán felhívtam Gyurikát a holnapi edzéssel kapcsolatban és kiderült, hogy ő is akar még ma valamit futni, de egyedül nem indulna neki.
Így aztán este tőlük indulva futottunk ketten egy könnyű 12km-t, ami 2 szigetkört jelentett.
Nagyon lazán mentünk, néhol még kicsit túlságosan is, de ez a hét kellőképp rohanós volt, így nem bántam. Szerencsére az eső is elállt, így még meg sem áztunk.
A félkörök (2500 méterek) sorrendben: 12,06 ; 11:49 ; 11:49 ; 12:21
 
Összesen 12km, 58:02

TTEV és hosszú futás

Pusztavámra mentünk ki a TTEV edzésre és egyben ARAK évzáróra és én kezdetben csak egy könnyű futást terveztem. Nem is nagyon kajáltam rendesen, gondolván, hogy egy könnyű futás előtt teljesen mindegy mennyit eszek.
Kint aztán kiderült, hogy mindenki pályát fog futni és így futhatnék egyedül, ráadásul Gyurika csak ma van a Vértesben, így a holnapi hosszú futás is megdőlni látszott. Így végül meggondoltam magam és kimentem én is a leghosszabb pályára, méghozzá domborzati fázissal.
A bokám miatt nem akartam eredetileg pályát futni, de mivel volt nálam szöges és leukoplasttal is leragasztottam a bokám, így nem aggódtam a terep miatt.
A pályára Gyurikával és Makrai Évivel együtt indultunk ki. Közös térképes futást úgyis rég csináltam, no meg így legalább nem kellett egyedül futni. Már az elején is tetszett a dolog, hisz rég futottam terepen. Hó alig volt és kellemesen telt a pálya. Gyurika a 7-es ponton levált rólunk, mert másik pályát futott és innentől Évivel ketten mentünk tovább.
Én többször előre futottam, főleg a fölfelékben, de aztán mindig megvártam Évit, vagy pl. elkevertem és azért ért utol. A tájékozódással nem nagyon foglalkoztam, inkább örültem annak, hogy a bokámnak semmi baja.
Egy dolgot azért megfigyeltem: Mivel Évinél rendes térkép volt, nálam pedig domborzati fázis, így aztán benne sokkal jobban bíztam, mint magamban. Többször előfordult, hogy azért korrigáltam az útvonalam, mert láttam, hogy Évi másfelé megy mögöttem. Ebből szinte mindig hiba lett, mert elhúzott Évi egy irányba és ez még akkor is igaz volt, mikor Évi amúgy jól ment, csak épp nem azon az útvonalon, amin én terveztem.
Versenyeken is megfigyeltem már, hogy gyakran elhúznak más futók, főleg ha bennük jobban bízok, mint magamban. Ezzel majd valamit kezdenem kell.
A pályát végül 72 perces idővel fejeztük be, amiből olyan 3 percet álltam egy helyen Évire várva. Nem egy nagy idő a bő 9km-es pályán, de én nagyon élveztem és alapvetően kellemes tempóban telt. Öröm volt terepen futni.
Mivel Gyurika vissza akart futni Gántra, így átvettem az edzőcipőt és csatlakoztam hozzá. Olyan szűk 8km-en át mentem vele és bő 42 perc után fordultam meg. Innen már Gánt felé csak le kellett volna csorogni és nekem is jobban tetszett volna ha ott fejezem be az edzést, de vissza kellett futnom a kocsihoz. Ezt részben terepen toronyiránt tettem, részben aszfalton, de már nem igazán esett jól. Éreztem, hogy éhes vagyok és bár alapvetően semmi problémám nem volt már nem vágytam a visszafele futásra egyedül.
Még sikerült is egy helyen elnéznem az utat, amit aztán újabb terepfutással korrigáltam. Az a része viszont még a végén is tetszett.
Összességében sikerült összehoznom egy hosszú futást, egész sok terepfutással és térképezéssel. A bokám nagyon jól bírta a futást, ennyire panaszmentes a sérülésem óta sose volt tájfutás közben. Úgy tűnik még a végén megmaradhatok tájfutónak, 🙂
 
Összesen 26km, 650 szint, 152:26

Dobogókői hegyifutóverseny

Nem terveztem indulni a Dobogókői hegyimaratonon, de mivel nem nagyon kínálkozott más alternatíva egy társaságban megejtett futásra, így végül én is beneveztem.
A hó igencsak elolvadt az elmúlt pár napban, így ezzel nem nagyon kellett törődni. Gyurikával megbeszéltük, hogy együtt fogunk futni és persze nem versenynek fogjuk fel a futást.
A rajt előtt még tettem vettem az autóknál, gondolván, hogy 20 méterre a rajttól csak észreveszem, ha készülődni kezd a tömeg. Mivel szemlátomást nem mondott senki semmit és már 10 óra volt, így elindultam a tömeg felé és abban a pillanatban valaki elkezdett visszaszámolni. 3..2..1..rajt!
Mindenki elkezdett rohanni a számára megfelelő irányba, így természetesen én is. Ilyen fejetlen rajtot én még az életben nem láttam, de mivel 10 méter után Gyurika is berontott oldalról nekünk nem okozott problémát.
A lefelé igen kellemes volt a Fagyoskatonáig, ahol az egyes pont volt. Mondjuk az egyik utat elnéztük, de ezzel nem hiszem, hogy időt veszítettünk, hisz párhuzamosan pár méterrel futottunk és ellentétben sokakkal pont a ponthoz értünk ki.
Itt Gyurika kérdezte, hogy nem megyünk-e rossz felé, mert a mezőny fele jobbra ment valami ösvényen, de én biztos voltam a dolgomban és mentem tovább az árkos úton. A kanyarban aztán átvágtam a kisösvényen, amit rajtunk kívül mindenki elvétett, így máris a mezőny elején találtuk magunkat. Mondjuk Zsebe Isti, Bogos Tomi és Kemeneczky Jenő tudtuk, hogy előttünk van, de a népes üldőzőboly velünk kezdődött.
Nekem baromira tetszett, hogy laza tempóban, pusztán a legjobb út ismerete miatt sikerült az élre kerülni.
A faluban aztán már egyszerre négyen értünk, mert Tojás és még egy srác felfutott ránk. Én ekkor kezdtem érezni, hogy nagyon meleg van és meg is jegyeztem a többieknek, hogy túlöltöztünk. Lefelé mégsem túl szerencsés izzadni, mint egy ló.
A kettes pont felé aztán kicsit bizonytalankodtunk a rét szélén, mert nem nagyon akartunk a saras kijárt úton futni, de a jelzés csak ott ment, így egy kis kerülőt is tettünk azzal, hogy feleslegesen beugrottunk egy másik útra, majd rögtön vissza is jöttünk a Z jelzésen.
Az emelkedő tetején aztán utolértük Kemeneczky Jenőt és el is léptünk tőle. A László Kúp pontig kellemes volt a tempó az enyhe emelkedőn és utána is jólesett, egész odáig, míg neki nem estünk a szerpentin kanyarjainak átvágásának. No itt kivételesen Gyuri ment elől és nekem nagyon neme esett jól tolni a fölfelét, pedig még gyalogoltam is benne keveset.
Fent aztán következett a futás legkellemesebb része. A zöld jelzés itt nyíl egyenesen megy és nagyjából szintben. Gyurika meglepetésemre nem nagyon akart komolyabb tempóban jönni, pedig én sem rohantam volna. Kifejezetten lassan értük el a Pilis nyereghez lefelé vezető Z+ jelzést, ahol még majdnem dobtam is egy hátast. Itt tartottuk az első WC szünetet, minek következtében Tojás és még egy srác megint utolért minket.
A P jelzésen leborítottunk az aszfaltra, majd azon fölfelé futottunk egy keveset, miközben a szembe kocogó Farkasdi Edina közölte, hogy a 3. helyen jövünk. Ezen meglepődtem, mert mindeddig azt hittem, hogy nem csak Isti és Tomi van előttünk és még most is kételkedtem benne, hisz ezen a szakaszon simán lehet többfelé menni.
A fenyvest rendben megkerültük jobbról, majd az azóta egész kitisztult bozótosban is elkaptuk a jó utat, ami ezúttal meglepetésemre nem is volt sáros. Sajnos az alján elkövettünk egy hibát, így mászhattunk át 2 völgyet, hogy aztán a dózerút kanyarját átvágva kiérjünk a nagy útra, majd azon a Szakó-nyeregbe tartó Z+ jelzésre. Ez a hiba időben nem volt vészes, de bő 2 perc azért lehetett. 
A nyeregbe se túl nagy tempóban mentünk fel, kifejezetten jól éreztem magam, de azért kicsit bántam, hogy senkit nem tudtam ide kicsalni egyéni frissítőpontnak.
Lefelében próbáltam rábeszélni Gyurikát, hogy majd a Prédikálószék előtti emelkedő aljában menjen WC-re, hogy kis előnnyel indulhassak neki a hegynek. Ezt azért tartottam szükségesnek, mert nagyon nem mennek nekem az ilyen meredek felfelék és várható volt, hogy leszakadok Gyurikától.
No de a kényszer nagy úr, így még a Körtvélyes-puszta pont előtt beiktattuk a 2 perc pihenőt. Megvártam Gyurit és a pontra már Tojás mögött érkeztünk, valamint másik 2 futó társaságában. Meglepetésemre kaptunk vizet, amiből magamba is döntöttem egy jó adaggal, mert éreztem, hogy a nagy izzadásnak lesznek még következményei.
A völgyben lefelé aztán teszteltem a bokámat a köveken. Jól vizsgázott, így azthiszem feleslegesen ragasztottam le leukoplasttal. A Dömös felől jövő országút után aztán eltűnt a kis ösvény, amin pár éve még futottam, így egy kis bizonytalankodás után balról kerülve tudtunk lejutni a patakhoz, majd szemben nekiesni a hegynek.
Gyurika hamar ellépett mellettem, de próbáltam követni és egész jól is rajta tudtam maradni. Persze nagyon nem esett jól még ez az erőltetett gyaloglás sem. Szerencsére nem túl sokat kocogtunk bele, de nem is lehetett, mert csúszott rendesen.
A gerincen aztán egy fokkal jobb volt a helyzet, egy darabig még úgy is éreztem a lankás részen, hogy lassú a tempónk, de aztán a meredekebb részen megint alig bírtam követni Gyurit, sőt a Vadálló-kövek környékén le is maradtam pár tíz méterrel, amit csak a csúcs előtt közvetlenül sikerült ledolgoznom.
Az azért meglepett, hogy mind a 3 üldözőnket állva hagytuk az emelkedőn és bőven látótávolságon kívülre kerültek. A ponton megerősítette Kozma Laci a 3. helyünket és bár volt egy csomó frissítő mi mégsem ittunk semmit, mert csak egyéni frissítők sorakoztak, olyat pedig mi nem adtunk le.
Jött a lankás lefelé és ezzel egy kellemesebb rész, amiben megint én mentem elől és próbáltam a tempót fokozni, de Gyurika nem nagyon reagált semmire, így maradt az ő tempója, ami tulajdonképpen nem is volt baj, csak épp furának tűnt a fölfelé szenvedés után, így lazítani a lefelében. Itt már megbeszéltük, hogy a 3. helyet nem adjuk oda senkinek, de egymás ellen nem fogunk hajrázni és igazából innen kezdve kezdtem figyelni, hogy jönnek-e mögöttünk.
A dózer hajtűkanyarból aztán egyenesen átvágtunk az aszfaltra, gondolom ezzel tovább növelve előnyünket. Nem esett már különösebben lefele futni az aszfalton, pedig erő még volt bennem, csak épp lábra már kellemetlen volt a futás. Egy úttal korábban beugrottunk jobbra, így egy újabb fél perces hibát vétettünk és&
nbsp;Gyurika is újabb WC szünetet iktatott be. Én itt nem vártam meg, hanem előre kocogtam a pontig és öntöttem magamba a vizet. Nem voltam benne biztos, hogy Gyurika előbb fog a pontra érni, mint üldözőink, de végül mégis ő jött.
Innentől meglehetősen unalmasan és kissé lassan telt a futás. Én többnyire mentem elől, Gyurika meg utánam pár méterrel. Nem is nagyon beszélgettünk. A nagyobb emelkedőkön jólesett a lazulás, de a lankásabb részeken azért mentem volna gyorsabban magamtól is.
Egyre többet nézegettem hátra és piszkáltam Gyurikát, hogy fussunk már. Nem nagyon akartam megvárni az utánunk érkezőket, mert bár éreztem magamban bőven erőt ahhoz, hogy hajrázzak egyet, nagyon nem vágytam rá.
Mikor kiértünk végre a dobogókői műútra már tudtam, hogy nem előzhetnek meg minket, így szép nyugiban együtt kocogtunk be a célba a 3. helyen. Időnk 3:21:56 lett, ami nem valami fényes, de edzésképp futva elfogadható.
Érdekesen alakult ez a futás, mert könnyűnek nem nevezném, főleg azért, mert sokkal fáradtabbnak éreztem magam utána, mint a múlt héten, mégis úgy 90%-ban azt éreztem, hogy mehetnénk gyorsabban. Úgy tűnik nagyon vitt a versenyszellem előre, épp ezért nem is baj, hogy Gyurika visszafogta a tempót és ezzel megkímélt attól, hogy teljesen kihajtsam magam.
Az ugyanis nem kérdés, hogy ha nem várok kb. 5 percet Gyurikára és a lankás részeken megfutom a saját tempóm, akkor sokkal jobban kikészültem volna. Nem tudom mennyi volt még bennem, de úgy érzem, hogy ha csak az utolsó ponttól megfutom rendesen a hátralévő pár kilit és az 5 percet levonom, akkor már 3 óra környékén lehettem volna. Abba inkább bele se gondolok, mi van, ha már az elején futok rendesen a futhatóbb részeken, mert a mai kiszáradásommal együtt az tuti fejreállást jelentett volna.
Jobban kell figyelnem arra, hogy mennyi ruhát veszek fel, mert biztos vagyok benne, hogy ha nem is hátráltatott, de mindenképp kikészített a sok folyadékvesztés. Azthiszem, ha nem öltözöm túl, akkor sokkal jobb közérzettel fejezhettem volna be a mai futást.
 
Összesen 32km, 1350 szint, 3:16:56

Városligetben 3 kör

Ma azért valami kicsit komolyabbat terveztem futni, hogy ne csak könnyű futásból álljon a hét. Stadionba mentünk be KisDomával és Gyurikával, hogy aztán a Városligetben körözzünk.
Kint 3 kört futottunk, enyhén gyorsuló tempóra, ami a végén se nagyon jelenthetett 4:20-4:30-nál jobb tempót. KisDoma mostanában pihenőt tart, de azért vele együtt futottunk el Gyurikától, hogy aztán többször visszafussunk érte.
Nem volt ez sem kemény edzés, de végre minimálisan pörgősebb tempót futottam, no és persze nem csúszkálásból állt a futás, mint tegnap, vagy az elmúlt napokban többször is.
Volt szerencsénk még az edzés végén benézni a Stadionba is, hogy megtekinthessük, hogy a Görög csapat is képes 12 perces kilométerekkel kocogni a füvön.
 
Összesen 14km, 67:56

Pata túra 32 – Mátra

Mindenképpen valami rendes hosszú futást szerettem volna nyomni most hétvégén, hasonlóan a múlt heti börzsönyi edzéshez. Gyurika ötlete nyomán a Mátrában rendezett Pata 32 teljesítménytúrát választottuk, bár én kicsit túlzónak találtam a távot.
32km és 1209 szint volt megadva és sejthető volt, hogy lesz bőven hó a magasabb részeken. Gyöngyöspata általános iskolától indult a túra, ahová mi már fél 10 után érkeztünk. Elvileg 7 és 8 között lehetett rajtolni, így mi is a 8:00-ás rajtidőt kaptuk már 9:46-kor.
A faluban kellemesen indult a futás, majd a Vár-hegyre kellett felfutni a falu szélén. No itt egy kicsit megijedtem, mert Gyurika a saras ösvényen fel tudott futni én meg nem. Szerencsére ilyen meredek rész nem nagyon akadt innentől és bár sár volt bőven az elején, de nem nagyon zavart még minket. A Havas nevű hegyre felfelé aztán egyre több lett a hó és a söprűt is kielőztük, így innentől legálisan futhattunk.
Ez a hegy térkép alapján egy rossz viccnek tűnt, de megérte felmenni, mert gyönyörű volt. Gyurika nem nagyon erőltette a tempót, így szokásomtól eltérően én mentem elől a hosszú futás elején. Lefelé aztán persze szép lassan elfogyott a hó és már el is értük a Gyepes-völgy tetejét a 3. ponttal. A Gyepes-völgy melletti fenyvesben egy élmény volt leereszkedni. Még út se nagyon volt csak csapások a már teljesen hómentes erdőben.
Innentől a János váráig sok minden különleges nem volt, bár unalmasnak se mondanám. Változatos és egész szép helyeken mentünk, de azért a helyenként túl sáros talaj kicsit rondított az összképen. János vára előtt aztán jól megcsúsztam és jobb oldalammal beleborultam egy vizes, saras nyomvályúba. Egész jobb oldalam saras lett, de ami még jobban zavart, hogy a bokámat is éreztem.
A pontnál aztán kicsit megmosakodtam a hóban és már mentünk is felfelé, egyenesen a Középtávú-Váltó OB céljához. Azt is megtudtuk, hogy teljes ellátás vár ránk a Hidegkúti turistaháznál. Fölfelé egyre csak nőtt a hó és mi szép lassan elkezdtük kielőzni a túrázók időben indult csoportjait. Az zavart csak egyedül, hogy már bőven másfél óra fölött jártunk és a turistaházhoz már közel 2 órás idővel értünk, pedig az csak a féltáv volt. A házban aztán ettem egy szelet mákos bejglit, ittam 3 pohár teát és tartalékba eltettünk egy JóReggelt kekszet is.
Bent töltöttünk vagy 10 percet, majd felmásztunk a gerincre, hogy azon haladjunk Tóth-hegyes-ig. Ez a rész volt a legszebb. Fent vagy 30 centi hó volt és teljesen jó idő. Látszott, hogy korábban a szél néhol összehordta a havat, így jól jártunk, hogy még voltak előttünk nyomtaposók. Ugyan sejtettük, hogy közel 4 órásra fog nyúlni a futás, de jól ment, nem rohantunk és kicsit se éreztem fáradtnak magam. A Tóth-hegyes előtt aztán kicsit kemény volt a fölfele, nyom se volt már az igazi, hisz sok embert kielőztünk, így bele is kellett gyalogolni kicsit. Mikor már a csúcsra másztunk fel egy csiki-csuki részen szembetalálkoztunk Gyallai Janóval. Kemény, hogy ő is rendszeresen feltűnik a Mátrai 30+ teljesítménytúrákon.
A csúcs után aztán kellemes lefele jött és egy irtás közepén utol is értük Janót, ám mint kiderült itt sikerült elkövetni a túra legnagyobb kavarását, amivel időt nem sokat veszítettünk, ám azért kemény volt ez a pár száz méter szűz hó, míg kiverekedtük magunkat az útra. A Káva hegyre felfele aztán már lemaradt Janó és én is botladoztam kicsit. Szerencsére ez már nem volt nagy kaptató és igen kellemes lefelé jött, amiben kicsit fel is pörgött a tempó. A hó egyre inkább sárrá változott és mire Fajzatpuszta pontra értünk már elég vacak volt a talaj. Ott ittunk még egy kis vizet, majd indultunk tovább, hogy a Kántor Domb alja pont helyett már korábban szembetalálkozzunk a pecsételős sráccal. Erre nem igazán volt egyértelmű az útvonal, főleg, mert az eddigiekkel ellentétben nem volt hó, így a nyom se látszott, ahol az előttünk lévő pár ember ment. Azért kis kavargás után már a Havas oldalába másztunk fel, ahol becsatlakoztunk az odafelé vezető útba. Itt akár véget is érhetett volna a túra, mert már csak sár jött. A szőlősben hihetetlen módon meghízott a cipőnk, jópár kiló sarat cipeltünk, de ez még az aszfaltra kiérve se lett jobb, mert az is saras volt. Néha leszakad a lábunkról egy adag sár, de pár lépés alatt újra több kilóssá hízott a cipőnk. A falu megkerülése igazság szerint valami borút volt, de ebből csak az utolsó ponton a pincesoron tapasztaltunk valamit. Persze még ez előtt is sikerült kicsit elkavarnunk, no meg Gyurikának borulnia egyet a sárban.
A borkóstolót 4 óra futás után kihagytuk az utolsó ponton. Csúnya is lett volna, ha nem így teszünk. Gyurika még kicsit megnyomta a fölfelét az egyik utcán, de azért ezt a párszáz métert már nem volt nehéz kibírni az iskoláig.
Össz időnk 4:07:57 lett, ám a tiszta futóidő "csak" 3:42:36. A vége felé már beszéltük, hogy annak ellenére, hogy sikerült iszonyat hosszút futnunk mégsem érezzük azt a lábunkon. Én lábra és erőnlétre is teljesen jól éreztem magam a futás végén, ami persze nyilván csak relatív volt így. Aligha tudtam volna már egy komolyabb felfelét megfutni rendesen.
Időben szerintem még sose futottam egyben ennyit, így ez rekord. Az alapozás elején talán nem is kellett volna ekkorát futni, de nem bántam meg. Tetszett ez a túra és bár lassan mentünk azért bíztatónak érzem, hogy így le tudtuk nyomni.
 
Összesen 33km, 1290 szint, 3:42:36

Diósjenő – Drégelyvár – Diósjenő

Ma reggel Gyurikával és Sinkó Janival felhajtottunk a Börzsönybe, egészen pontosan Diósjenőre egy hosszút futni.
Szerencsére az idő egész szép volt, bár a szél a kelleténél jobban fújt, főleg a gerinceken, de azért nem panaszkodhatunk.
Diósjenő közepén álltunk meg, majd a sárga jelzésen futottunk fel a Závoz nevű nyeregbe, majd itt a sárga jelzéssel együtt jobbra kanyarodtunk. A fölfelé nagyon nem esett jól, majdhogynem bele kellett gyalogoljak. Gyuri pedig a csütörtökivel ellentétben nagyon elemében volt, így csak szenvedtem mögötte. Nem volt nagy a tempó, de én fásultan mozogtam.
A sárga jelzésen mentünk tovább és megcsodáltuk a kilátást a Csóványos irányába. Úgy 6-700 métertől felfelé az északi oldalak havasak voltak, de tekintve útvonalunkat, minket nem nagyon fenyegetett a hóban futás.
A Kámor nevű hegyre felfelé aztán megcsodálhattunk egy csodás kilátást keletre, majd végre fel is értünk a futás legmagasabb pontjára, 661 méterre. Itt láttunk pár nagyon apró és vékony hófoltot, majd jött a futás általam leginkább élvezett része. Szép lankás lejtőn, gyönyörű erdőben futottunk lefelé. Tovább a kék négyzeten mentünk egész a Pénzásás nevű nyeregig, majd balra fordultunk az aszfalton, hogy aztán a piros jelzésen Drégelyvárig menjünk. Hátulról kapaszkodtunk fel rá és bár a Várhegy nem olyan magas (444 méter) én piszkosul megszenvedtem a fölfelét. Le is maradtam Gyurikától és belegyalogoltam rendesen a fölfelébe. Drégelyvár romjai közül aztán körbenéztünk mindenfelé, mert kilátás azért innen is van rendesen.
Visszafelé már egyenesen jöttünk a kék jelzésen, aminek több neve is van. Előbb Törökasszony útja, majd Sági út, végül pedig Börzsönyi kék. Ez a rész ugyan szinte végig lejtett és kezdeten gyönyörű erdőben haladt nekem nem tetszett annyira. Nem igazán ment ugyanis túl jól a futás, kicsit fásultan mozogtam még ekkor is és el is fáradtam.
Nem tudom miért nem ment jól, de igazság szerint nem is nagyon számít. A lényeg, hogy futottunk egy hosszút, ami ilyenkor november elején még nem baj, ha nem megy túl jól. Azért az időnk azt mutatja, hogy mégsem mentünk olyan nagyon lassan.
 
Összesen 24km, 700 szint, 131:42

Könnyű váltakozó a ligetben

Stadionból indulva edzettünk Gyurikával a Városligetben.
Előbb futottunk 1 kis kört bemelegítésnek(14:57) , majd 2 újabb körben már váltakozót nyomtunk (13:48 , 14:07) . Elvileg 200/100-at akartam belőni, de elég találomra ment. A tempó meglehetősen laza volt, kifejezetten könnyen ment a futás.
Leginkább felrázogatásnak volt jó ez a mai futás, hisz azért a szokásos monoton lassú tempónál sokkal gyorsabbak voltak a gyors szakaszok.
Levezetésnek futottunk még egy kört, majd visszakocogtunk az öltözőbe!
 
Összesen 15km, 73:12

Újra futok

Ma Észak-Budán végeztem a munkával és ezt az alkalmat kihasználtam arra, hogy a héten először eddzek egyet. Gyurikáékhoz mentem be és tőlük indultunk Gyurikával és Évivel kocogni egyet a szigetre. Futottunk egy teljes kört, majd még Gyurival egy 3km-t rátettünk, hogy meglegyen 10km. Az eleje elég fura volt, mondhatni nem ment a futás, de azért az 5 perces tempóért még nem kell megszenvedni.
A végefelé aztán már kezdtem belerázódni, de igazából mindegy is, hogy hogyan megy a futás, a lényeg, hogy futottam és jólesett.
 
Összesen 10km, 48:41