Tegnap kicsit túllőttem a célon a 138 perces futással, főleg azért, mert ma a Börzsönybe mentünk ki Gyurikával a Wass Alber emléktúra 28km-es távjára. A túra teljes neve: A víz szalad, de a kő marad – Wass Albert emléktúra a Börzsönyben
Már reggel szembesültem vele, hogy a mai nap nem lesz valami könnyű és túlságosan tán szép se, mert szakadó eső és jégpáncél fogadott. Minden tiszta jég volt, így még a kocsi is, amiről alig bírtam lekaparni a jeget.
Azért valahogy csak kijutottunk Verőcére és kis keresgélés és sok csúszkálás után megtaláltuk a plébániát, ahol beneveztünk a 28km-es távra.
Rendes térkép nem volt nálunk, csak a rendezőktől kapott vázlat, így kénytelen voltam az útvonalleírást olvasgatni, főleg azért, mert sok helyen nem is jelzésen vitt az utunk. Az első szűk 1km tuti 10 perces fölötti ezer méter lett, mert a falu utcáin nem lehetett futni, de még csak gyalogolni sem a jég miatt. Jött egy fölfele, ami már nagyrészt földúton vitt, így legalább a jégtől megszabadultunk, de nekem nagyon nem esett jól a futás.
A Borbély-hegy tetejére érve aztán kicsit jobban esett a dolog, már megvolt az egyes pont is, de rövidesen újabb aszfaltos szakasz következett és egyben újabb csúszkálás a jégen egész Magyarkút utánig. A út szélén egész normálisan lehetett haladni, de én azon gondolkoztam, hogy milyen rohadt hosszú lesz így ez a futás. Az eső szakadt a nyakunkba, így már szétáztunk és én nem mozogtam valami frissen a tegnapi futás miatt.
Amikor aztán elkezdtünk megint terepen futni már egész jól esett és már nem is éreztem nyűgnek az edzést. Haladtunk is, bár nem túl gyorsan, majd Nagy-Kő-hegy után egy egész érdekes rész következett kis ösvényen. Meg is lepődtem, hogy ez az országos kék jelzés.
Innentől többet beszélgettünk és gyorsan telt a futás. Nógrád utcáin aztán megint óvatoskodni kellett a jég miatt és sajnos a pont sem a várban volt hanem alatta a vendéglőben. Hála a szutyok időnek most se nagyon láttam ebből a várból semmit, ellenben Skuló apukával szembetalálkoztunk.
A Róka-hegy felé már kezdtük azt hinni, hogy eltévedtünk, de azért végül csak kiderült, hogy jófelé mentünk. Leértünk a vasút völgyébe és ez a rész megint nem tetszett annyira. Mindenhol állt már a víz, átázott a cipőm, a ruhám. Így értünk el Szokolya vasútállomásig, ahol jobbra kanyarodtunk és a halálosan precíz itiner alapján az aszfalton futottunk fel a Hársfa utca 1-ig.
Errefelé már jóval több turista volt, hisz előbb a 18km-es, majd a 44-es táv is becsatlakozott. Volt aki be akart minket irányítani Szokolya közepére egy bélyegzésért, de szerencsére észnél voltunk és kihagytuk a nekünk nem szükséges pontot, ami azért lett volna egy kis kitérő.
Innen az elvileg szép kilátású Társa-mező jött, ami nekem most ótvar szutyok mezőnek tűnt. Jeges, vizes, ködös fennsíkon haladtunk és meglehetősen nem élveztem. Szerencsére viszonylag hamar jött az utolsó pont, vagyis a Csattogó, majd innen Gyurika felgyorsult tempójában már csak pár perc volt Verőce és a cél. Itt még volt egy kis jeges szakasz, de mostanra inkább a víz lett az úr mindenfelé.
Persze itt is bebizonyosodott, hogy Gyurikát nem hátráltatja a jég, mert nálam sokkal bátrabban mozgott rajta. Mondjuk sikerült is megcsodálnom pár méter lemaradásból a jégtánc előadását, amit a jeges úton mutatott be a talpon maradás érdekében.
Mint később megtudtam nem sokkal később gyönyörű havazásba váltott az eső. Kár, hogy a túra alatt nem hó esett, mert így utólag ugyan nem bántam meg a mai edzést, sőt edzésérték szempontjából nagyon is rendben volt, de hóesésben mégiscsak szebb lett volna.
Ami fura, hogy izomzatra teljesen rendben vagyok, mintha nem is futottam volna csak valami rövidet.
Összesen 28km, 840 szint, 179:08