Címke: Budai hegyek

TIPO-s edzés Ricsiéktől

Ricsiékhez mentünk fel edzeni Árpikával a nyílt Tipós edzésre.
Nem igazán tudtam mit fogunk futni, de Ricsivel, Árpikával, Lenkei Zsoltival és Kerényi Mátéval indultam egyszerre. A fiatalok dombrésztávot futottak a Q völgyön, így arról hamar letettem, hogy velük fussak. Az elsőben azért a rövid verziót mi is megfutottuk Ricsivel 2:08-ra, ami ha minden igaz a fiuknak a leggyorsabb felfeléje volt, de az is biztos, hogy nekem eléggé max. közeli volt.
Innen az Árpád kilátó érintésével futottunk el Fenyőgyöngyére, majd fel a szintútig. A tempó kellemes volt, beszélgetős laza futás ment, így jól éreztem magam. A vezetékig futottunk el, majd a zöld jelzésen a hegy túloldalán jöttünk vissza, hogy végül a repülőtéren átvágva fussunk vissza Ricsiékhez.
Mivel napok óta köhécselek különösen örültem, hogy még szaunázni is volt lehetőség edzés után, amit természetesen ki is használtam.
Holnap megyünk síelni Szlovéniába, így nem tudom lesz-e lehetőségem edzeni, de jó lenne nem kihagyni 7 napot.
 
Összesen 15km, 300 szint, 85:30

Csillebérc – Huszonnégy-ökrös ; Pörgős hegyi futás

Csillebércre mentem fel a válogatott mai hosszú futására, ahol természetesen a tegnapi után nem akartam hosszút futni, de azért valami 15-18km-t szerettem volna futni és hát semmiképp se egyedül. Úgy gondoltam a tegnapinál mindenképpen gyorsabban kellene futni, ezért már az elején csatlakoztam a gyorsabb társasághoz.
Nem sokkal Csillebérc után így Józsa Gábor, Kisdoma, Baracsi Gábor, Lenkei Zsolti, Kerényi Máté, Tojás és egy atléta srác társaságában futottam, de hamarosan Kisdoma és Tojás lemaradt a tempó pedig egyre csak fokozódott. Kezdetben ezt még kifejezetten élveztem is, mert alapvetően úgy éreztem jól megy a futás, de aztán mikor már 4 perces tempót is kezdtük meghaladni, akkor kezdtek nem jól esni a fölfelék. Alapvetően Józsa Gábor tolta a tempót az atléta sráccal én meg loholtam a nyakukon és a többiek is valami ilyesmit próbáltak mögöttem.
A Huszonnégy-ökrös előtt párszáz méterrel aztán úgy döntöttem nem kell ez nekem és onnan a hegytetőig már kiengedtem. Visszafelé a hegy északi oldalán mentünk és a tempó semmit sem csökkent. Én beálltam a boly végére és élveztem, ahogy a kacskaringós kis ösvényen toljuk, mint állat és ugráljuk át a kidőlt fákat. Jöttek azonban apróbb felfelék és én kezdtem nem jól érezni magam, majd mikor egy saras lefelében nem mertem elengedni magam és a többiek elléptek vagy 50 méterre, akkor feladtam az üldözésüket. Szerencsére pár száz méter után azonban utolértem Gyurikáékat, ahol Makrai Évi, Maki és Kisdoma is meglehetősem kellemesebb tempóban haladt, ráadásul Ricsi és Máté is beállt hozzájuk.
A futás végét velük tettem meg már sokkal lazább tempóban, de azért Makival még egy kicsit elléptünk a többiektől a végére.
Nagy rohanás volt ez a mai edzés és ha nem a tegnapi után csinálom, akkor aztán végképp tetszett volna. Így kicsit tartottam tőle, hogy kikészítem magam, de egyben örültem is, hogy ennyire jól megy a tegnapi után.
Jó kis edzés volt ez és jól megy a futás. Már csak az a probléma, hogy egyesek viszont olyan baromi erősek, hogy még így is messze vannak tőlem.
 
Összesen 16km, 300 szint, 79:01

Kétszer ment ki a bokám

Fenyőgyöngyére mentünk fel futni Skulóval és KisDomával és egy 20-ast terveztünk.
Persze már bőven sötét volt, ráadásul nekem nem is ment túl jól, hisz 2 hetet gyakorlatilag teljesen kihagytam. A szintúton aztán már nem ment rosszul, viszont a bokám egyszer kiment. Ez megint csak olyan volt, mint az OB-n, azaz fél perc gyaloglás után tudtam tovább futni és ugyan baromira figyeltem a Csúcs hegy oldalában megint kiment a bokám. Szintén fél perc séta következett, majd megint továbbfutottam, de ekkor már baromira óvatos voltam. Innentől nem igazán mertem futni. Szörnyű volt így haladni, mert minden lépésre koncentrálni kellett.
Szerencsére megúsztam 3. bokakimenés nélkül, de az edzést így is lerövidítettük. Lehet nem lett volna gond, ha továbbmegyek, de nem akartam kockáztatni és mikor KisDoma felvetette, hogy az utolsó Hűvösvölgyi hurkot már ne fussuk le, akkor rövid gondolkozás után én is a levágás mellett döntöttem.
Nem lettem jókedvű. Egyrészt a tervezett 20km-ből csak 14 lett, másrészt nem tudom mi lesz a jövőben. Így nem fogok tudni a hegyen sötétben edzeni, vagy legalábbis nagyon óvatosan és így is csak bízni tudok abban, hogy nem lesz bajom.
Nem is az a bajom, hogy fél percekre megfájdul a bokám, de rohadtul tartok tőle, hogy egyszer majd még jobban kimegy és akkor aztán végképp tönkremegy a bokám.
Kissé össze is törtem és még az is felmerült bennem, hogy 1 hónapig pihentetem a bokám és elhalasztom az alapozás kezdetét, de végül úgy döntöttem ilyen könnyen nem adom fel. Az erdei futások számát lehet csökkenteni fogom és ha mégis olyan helyre megyek ahol félteni kell a bokámat ott le is fogom ragasztani. Szerencsére a Gerecsében tudok úgy futni, hogy gázos helyen csak fölfelé fussak, majd vissza dózeren jöjjek, valamint a lépcsőn.
Végülis tavaly is volt ilyen bokakimenésem és aztán mégsem volt ebből komolyabb gond. Ebben bízom most is, no meg a bokaerősítésben és nyújtásban, amit ma se hagytam ki, pedig már este 10 után tudtam csak elkezdeni.
Az sem túl felemelő, hogy kegyetlenül nincs időm semmire így edzések és bokatorna mellett, de ez van.
 
Összesen 14km, 300 szint, 72:55

Kisdomával 14km hegyen

Reggelre sokat javult a bokám, ám délutánra újra bedagadt, nyilván mert jártam-keltem. Azért érzésre sokkal jobb lett, mert szinte eszembe se jutott egész nap. Fenyőgyöngyéhez mentünk fel Kisdomával futni. Mivel gondolkoztam azon, hogy leragasszam a bokám és Doma is azt javasolta, így végül elhasználtam egy fél guriga leukoplastot a lábamra mielőtt elindultunk.
Kicsit tartottam, hogy az erdei utakon rossz lesz futni, de pozitívan csalódtam. Már a futás elején is minden rendben volt és később se okozott problémát a bokám. Persze óvatoskodtam és ha ráléptem egy-egy sziklára, vagy egyenetlenebb részre, akkor éreztem, hogy egy kis megbicsaklás is komoly fájdalmat okozna, de ezt leszámítva minden rendben volt.
A 20km-es körön futottunk nagyjából szemben, igaz az elején tettünk egy kis kitérőt. A Virágos nyeregben aztán ráfordultunk a szintútra és ott már a fejlámpát is be kellett kapcsolni. Nem rohantunk különösebben. Talán egyetlen emelkedőt nyomott meg kicsit Kisdoma a repülőtérről felfelé, én meg nem vitézkedtem. Örültem, hogy a bokám bírja és persze a holnapi résztáv miatt sem akartam túlzásokba esni.
Kicsit lazább lett így a hét eleje, de most úgy néz ki megúsztam ennyivel, ami azért most igen örömteli.
 
Összesen 14km, 300 szint, 71:23
 
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 24 (133/109)

Lendületes huszas nagy csapatban

Sikerült úgy eljönnöm munkából, hogy felértem Fenyőgyöngyére a többiek által megbeszélt edzés kezdésére. Hihetetlen, de nyolcan jöttünk össze futni. Kisdoma, Zsebe Isti, Gyurika, Pöti, Skuló, Józsa Gábor és Pelyhe Dani.
Nem igazán tudtam mit fogunk futni, de mivel a mai napba szinte bármi belefért, így nem is nagyon izgattam ezen magam. Felfutottunk a szintútig, majd azon mentünk tovább. Nem esett jól a futás, de nem volt különösebb gond sem. Ment az ökörködés, többek közt arról, hogy mit fogok írni erről a futásról ide.
A télen megszokott kör nyomán haladtunk, ami igazából addig nem volt meglepő, míg a repülőtér végében nem kanyarodtunk rá a kunkorra a végén. Eddigre már egész jól ment, szóval még örültem is az edzés ilyen irányú alakulásán. Néhol igen kemény volt a tempó, megküzdöttem pár felfelével. Kicsit szét is szakadozott a csapat, de ekkor már úgy voltam vele, hogy ez nekem kemény edzés, így mentem az elejével.
A téli időknél jóval jobbat mentünk, ami egyrészt betudható annak, hogy ideális időben és kezdetben világosban futottunk, de tán valamivel jobban is megy most, no meg persze keményebben is nyomtuk, mint télen.
A végén már nagyon zavaró volt a sötét, néhol alig lehetett valamit látni.
A kör egy helyen tért el komolyabban a télen futottól, mégpedig a Csúcs hegyet kerültük a másik oldalról, ami tán kicsit rövidebb volt, ám szint jóval több volt benne, mint a túloldali szintösvényben.
 
Összesen 20km, 500 szint, 91:17
 
Max. pulzus: 177
Átlag pulzus: 156
Megnyugvási: 27 (142/115)
 

Skulóval a Csíki-hegyeken

Skulóval beszéltünk meg a mai napra egy hegyi futást. Felhajtottunk kocsival a Széchenyi-hegy oldalába, majd innen mentünk egy kört a Csíki-hegyek irányába. Sajnos elég későn tudtunk elindulni, így egyrészt a Huszonnégyökrös előtt vissza kellett fordulni kicsivel, másrészt a végét sötétben kellett megtenni az edzésnek.
Azért jó volt ez így is. Magamtól biztos kevesebbet futottam volna és nem is telt volna végig dumálással az edzés. Tulajdonképpen még a tempó is egész jó volt.
Legközelebb azért már a fejemre tolom a fejlámpát, mert nem akarok emiatt összeszedni egy buta sérülést.
 
Összesen 16km, 200 szint, 83:33
 
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási: 34 (130/96)

Fenyőgyöngye szintút oda-vissza

Kissé hosszúra nyúlt a mai nap és én este 8-kor a Szépvölgyi út aljában szálltam be a kocsiba, így gyorsan felhajtottam a Hármashatár-hegy oldalába és Fenyőgyöngye felett a szintút végénél álltam meg.
Gondoltam itt még pont le tudom futni a tervezett 10km-t világosban és ez többé kevésbé be is jött. Szintet nagyon nem akartam ma futni, mert eléggé be vannak állva a lábaim és csak arra vágytam, hogy kicsit lazán kocogjak.
El is indultam és a kilométerjelzések szerint pont 5 perces tempóban kezdtem, majd végül 24:01-nél fordultam pont 5km-nél. Ahhoz képest, hogy szintút elég sok volt a szint, amit most fáradtan éreztem meg igazán. Visszafele is úgy éreztem, hogy többnyire fölfele megyek, de azért haladtam és végül 47:59-nél fejeztem be a futást.
Ez most egy teljesen pontos adat végre és nem csak saccolt.
Kicsit fáradt vagyok, de ez leginkább fejben érződik, no meg persze aludni sem ártana többet.
 
Összesen 10km, 100 szint, 47:59

Max. pulzus: 154
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 48 (151/103)

Dupla edzés végén váltakozó a BEAC pályán

Megint elkísértem Editet Törökbálintra, így újfent ezeken a kevéssé szeretett dombokon rohangáltam, de mivel már tudtam, hogy ma további futás vár rám Skulóéktól, így nem futottam csak egy tizest. Kicsit nyújtogattam még a kilátóban, hisz az időt el kellett tölteni valamivel, majd visszafutottam a kocsihoz. Már nem nagyon maradt feltérképezetlen terület a számomra, mert most a maradék ismeretlen területet is bejártam, sőt az autópálya alatti újabb átjárót is felfedeztem.
Ez a futás 10km és 140 szint lett 51:29 alatt.
 
Innen hamar átértünk Skulóékhoz, ahol Edit Skuló anyukájának a derekával foglalatoskodott, amíg én Skulóval elmentem még egyet futni. A BEAC pályára futottunk ki (14:35), majd ott egy 3000 méter váltakozót nyomtunk 150/50 méter formában. Ezt nem terveztem végigfutni, sőt kezdetben azt se tudtam Skuló mennyit akar nyomni, de olyan könnyedén ment, hogy úgy gondoltam azért 2km-t végignyomok belőle. Már épp kiállni készültem, hisz amúgy is sietnem kellett vissza hozzájuk, mikor megkérdeztem Skulót, hogy meddig megy. Úgy döntöttem 1km miatt nem fogok külön visszafutni, így megcsináltam az utolsó 1000m-t is. A 3000 váltakozó 11:32 lett, ami nem egy egetrengető idő, de azért én ennek is örülök.
Egész jól ment, bár a vége már nem igazán esett jól, de Skulóhoz képest nem mozogtam rosszul. Külső íven futottam, így talán még egy árnyalattal keményebb edzést is csináltam Skulónál, igaz ez nem nagy dicsőség hisz ő hétvégén a 24 órás váltót nyomta, ami nem lehetett túl pihentető.
A visszafutás 14:04 lett, így pedig a mai nap már egész keményen alakult és végre egy gyorsító edzés is csináltam.
 
Összesen 18km, 140 szint 90:40

Pokoli futás Törökbálint környékén

Ma megint elkísértem Editet Törökbálintra és egyáltalán nem tetszett, hogy innen kell futnom. Azért nekiindultam, de kész pokol volt az első 3km. Árnyék sehol sem volt, tűzött a nap és nekem kész szenvedés volt a futás. Mikor bevágtam az erdőbe akkor 160-as pulzust mutatott az órám és ennél érzésre még rosszabb is volt, pedig kegyetlen lassan mentem.
Az erdőben aztán már jobb lett és végül ha nem is élveztem a futást azért egész elviselhető lett. A fény nagyon zavar, a mai napom nem is telt valami jól és kezd zavarni, hogy Plitvice-n és utána Prágában hogyan fogom én élvezni a nyaralást ha nem esik jól a világos. Leginkább egy szobában kuksolnék egész nap.
Ma egyébként sikerült felfedeznem a környék általam eddig még nem megismert részeit is. Lassan kiismerem az egész hegyet és hát nem nagyon vágyom rá, hogy mégegyszer itt fussak.
 
Összesen 12km, 200 szint, 63:20
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 137
Megnyugvási: 36 (132/96)

Törökbálint másik oldalán

Reggelre gyanús foltot vettem észre a jobb kezemen a hónaljhajlat alatt. Még nem biztos, hogy Lyme-kór, de nekem elég gyanúsnak tűnik. Edit bekarikázta tollal, hogy nő-e a mérete a piros foltnak. Ezen a héten tuti nem fogok vele orvoshoz rohanni, hétfőre meg remélem már elmúlik.
Délután felmentem én is Edittel Törökbálintra és onnan futottam. Ezúttal a normális erdőt választottam és tettem is benne egy szép nagy kört, miközben felmentem a toronyba és átnéztem az M0-ás túlsó felére is. Sajnos eléggé rohanni kellett, így nem volt időm jobban körbejárni a terepet, de mondjuk nem is ment olyan nagyon jól a futás, hogy nagyon vágytam volna rá.
 
Összesen 11km, 150 szint, 55:59
 
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 47 (145/98)

Törökbálintról megkerültem egy katonai objektumot

Ma elkísértem Editet Törökbálintra, hogy amíg végez, addig én fussak egyet a környékbeli dombok között. Ez elég érdekesen sikerült, mert bár tudtam, hogy merre van a normális erdő, azért nem akartam oda-vissza ugyanarra menni, ráadásul egy nagyon szép kopasz hegyet láttam meg rögtön egy erdőfolt mögött. Térképem nem volt, de azért nekivágtam és mivel épp utat nem láttam, így az erdőn át futottam fel a hegy tetejére, ahol a kopasz részt láttam.
Futás Törökbálintról térkép
A gond csupán az volt, hogy a hegy tetején egy kerítést találtam, ami mögött valami katonai objektum volt. Ezen azért mégsem mászhattam át, ami azért volt különösen gáz, mert jobbra, amerre a normális hegy van nem tudtam menni és a másik irányba is igen bozótos volt az erdő. Persze jobb híján erre indultam, de az erdő egyre csak dzsuvásabb lett, míg végül még másznom is kellett és az órám is fele időben leállítva várta, hogy kiszabaduljak a bokrok közül. Vagy negyed órát küzdöttem, mire kiértem egy dózerútra, ami épp hétvégi házakhoz vezetett. Ekkor még mindig úgy gondoltam, hogy pikk-pakk megkerülöm azt a laktanyát, vagy mi a fenét és végre átjutok a normális hegyek felé és talán még a kopasz, sziklás hegytetőre is kijutok.
Az utcába torkolló úton futottam egy csomót és nem igazán tudtam jó irányba haladni, majd végre kiértem a hétvégi telkek közül, de az a fránya katonai objektum még mindig itt volt. Szerencsére azért már alapvetően egész szép helyen futottam, mert egy ligetes dombos részen jártam a közelben fenyőfákkal. A laktanyát tovább kerültem hát, bár kezdett kérdésessé válni, hogy egyáltalán időben visszaérek Törökbálintra, ami tekintve, hogy fél órát akartam futni elég gáz volt. A terep alapból tényleg jó lett volna, ám valami fergetegesen szemetes volt. Valami katonai terület lehetett ez a rész is korábban, mert egy csomó beton monstrum volt mindenfelé, pontosabban azok romjai és az azóta közéjük hordott szemét. Az embernek itt olyan érzése támad, hogy ezt a bolygót az emberiség végleg elhasználta és itt már sose lesz normális természeti környezet. Kiértem egy aszfaltútra, de ekkor már kezdtem kicsit aggódni, mert lövésem se volt, hogy hol a fenében lehetek. A 87-es busz végállomása előtt voltam 1 megállóval, de úgy tűnt, hogy az egyetlen út, ami jó irányba megy csak a katonai objektum és az azóta odatelepült ipari létesítmények bejáratához visz. Szerencsére balra el tudtam slisszolni egy földúton és már fenn is voltam azon a kopasz hegytetőn, amit 5 perc futás után kinéztem. Mondjuk ez a rész innen nagyon nem úgy nézett ki, mint lentről, mert töménytelen mennyiségű szemét volt mindenfelé az amúgy igen pofás ligetessel borított füves fennsíkon. Innen hamar leértem a fennsík szélére, ahol a Diósdi út és az M0-ás autópálya is elhaladt. Nagyon nem variálhattam, hisz már sietnem kellett vissza, ezért egyenesen visszafutottam az országúton Törökbálintra.
Ott aztán újra megcsodáltam az elitnegyedet, ahonnét indultam és azon agyaltam, hogy az itt élők vajon tudják-e, hogy a 100-200 milliós házaiktól 2-3km-re micsoda mocsok van.
Az edzés nem igazán olyan lett, mint terveztem, mert kevesebb is lett távban, mint terveztem és a sok dzsuvázás miatt még a tempó sem volt túl jó. A végén pedig nem tudom miért, de azt éreztem, hogy nagyon nem mennek a lábaim és teljesen tompán mozogtam.
 
Összesen 15km, 250 szint, 71:55
 
Max. pulzus: 153
Átlag pulzus: 141

Makrai Évivel leraktuk Gyurikáékat

A Pál-völgyi barlangnál találkoztunk Gyurikával és Sinkó Janival, hogy fussunk egy hosszabbat a Hármashatár-hegyen. Mire felértünk a szintútig pont felért oda Évike, aki ott becsatlakozott hozzánk, majd egész jó tempóban futott velünk a szintúton. A tempó úgy tűnik nem tetszett Gyurikának és Janinak, mert mire a Rózsika forráshoz értünk le is maradtak és utána se futottak ránk fel. Évivel ketten jól otthagytuk őket.
Mondjuk a srácok épp két résztáv között jöttek fel futni egy laza hosszút, de nem gondoltam volna, hogy ma Évivel fogok futni. Jól tolta, de mondta is, hogy jól megy neki. A visszafelé kb. ugyanígy zajlott és Gyurikának annyira nem ment, hogy miután bevártuk újra lemaradt, majd kitalálta, hogy a szintúton visszafut. Évi is erre tervezett visszamenni, így Janival ketten elváltunk tőlük a Virág-nyeregben és a repülőtér szélén futottunk vissza.
Nekem egész jól ment a futás, bár 90 perc környékén már éreztem, hogy nem vagyok teljesen friss.
 
Összesen 20km, 300 szint, 100:43
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 145

Dombrésztáv Fenyőgyöngye felett

Úgy alakult, hogy a mai sima résztáv helyett végül felmentünk a Hármashatár-hegyre és Fenyőgyöngye fölött dombrésztávoztunk. Makrai Évi és Füzy Anna már ott nyomták az emelkedőket, mikor mi Gyurikával és Sinkó Janival bemelegíteni kezdtünk. Nem melegítettünk valami sokat, de azért 3km csak lett. Kicsit keveselltem a dombozás előtt, de végül nekivágtunk a dombrésztávnak.
Összesen 2×6 dombot terveztünk futni, amiből egy darab lehet olyan 200 méter és van benne darabonként úgy 35-40 méter szint. Az út amin nyomtuk egész jól futható, bár néhol van egy-két gyökér és kő, a vége pedig kilaposodik, hogy fel lehessen pörögni.
 
46,4 (165/135)
46,4 (173/139)
49,5 (172/138)
49,5 (172/143)
51,0 (172/141)
52,7 (171)
 
A két sorozat között kocogtunk 5 percet, de a végén is csak 137-re ment le a pulzusom.
 
48,8 (169/140)
51,3 (171/143)
53,5 (171/141)
51,0 (172/146)
53,3 (172/143)
50,8 (173/142) 1 perces megnyugvási pulzus.
 
A legelsőben Jani keményen tolta, nem is tudtam volna olyat menni, de nem akartam teljesen elfutni az elsőt. Így is éreztem utána, hogy ebből nem fogok tudni 12-t csinálni ilyenre. A másodikban aztán már én értem fel elsőnek.
Innentől kezdve az emelkedő vége előtt behaltam mindegyik felfelében és már a kilaposodó részben sem tudtam felpörögni. Mondjuk ezzel a többiek is így lehettek, mert mindig Gyurika után kezdtem az emelkedőt és mindig előtte fejeztem be, Jani pedig lemaradt tőlünk. Az elejét nyomtam keményen, majd a végét kiszenvedtem, de nagyon vacak érzés volt ennyiszer elsavasodni ilyen rövid időn belül. A lefelékben nem igazán tudtam kipihenni magam, így adta magát, hogy Gyurikát magam elé engedjem és a fölfelében fussak rá fel. A pihenők amúgy végig 1:30 és 1:50 között alakultak, de a pulzusom még így sem igazán ment le, sőt az átlagpulzusaim gyakran magasabbak voltak a pihenő alatt, mint a fölfelében. (ez mondjuk részben az óra "késése" miatt lehet)
Az 5 perc pihenő arra jó volt, hogy a második sorozat első felfeléjében ne zsibbadjak be a vége előtt, így még nagyjából fel tudtam pörögni a kilaposodó részen, de aztán a többi az már kész szenvedés volt. Az egyetlen dolog ami előrevitt, hogy megcsináljam az edzést ilyen időkre. Gyurika a 3. után mondta is, hogy jobbakat megyek, mint ők tavaly, szóval ezek szerint másokhoz képest még mindig elfogadhatóan szenvedtem.
A végén olyannyira kész voltam a felfeléknek, hogy még a fejem is megfájdult kicsit. Nem tudom az oxigénhiány okozhatott-e ilyet, de én arra tippelek, mert a felfelék befejezése után elmúlt.
Végül nem lassultam annyit, mint gondoltam, de teljesen kifutottam magam az edzésen. Az erős részek nem voltak összesen több, mint bő 10 perc.
Azon kívül, hogy úgy gondolom azt kell "gyakorolni" ami nem megy nem tudom mi értelme volt ennek az edzésnek. Gyorsulni biztos nem fogunk tőle, de remélem azért kis erőt ad majd és a keringést is jól megedzette ez a mai dombrésztáv.
Az biztos, hogy a versenyeken a leggyengébb a felfelékben vagyok, leszámítva persze a bokám miatti óvatoskodásokat és ezen valahogy változtatni kell. Hát talán az ilyen edzések segítenek.
Levezetés sem volt több, mint a bemelegítés, így ez is 3km lett.
 
Összesen 11km, 600 szint, 62:37
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 27 (132/105)

Remeteszőlős kezdettel 32km szenvedés

Végre újítottunk a szombati pest környéki hosszú futás helyszínén és Remeteszőlősről indultunk futni Gyurikával és Fecóval. Évi közben átgurult a kocsival Nagykovácsiba, ahol becsatlakozni tervezett hozzánk.Útvonal
Valahogy nagyon nehezen indult az edzés, mert rögtön az elején küzdeni kellett, hogy megfussam Fecó mögött a nem túl meredek felfelét. Nem tudom miért lehetett. Talán a tegnapi 14km volt sok, bár nem hiszem, de lehet, hogy a túl kevés alvás jött ki rajtam. Az éjszaka ugyanis nem aludtam valami jól és későn is feküdtem le, így jó ha 6 órát sikerült aludni.
Amikor már túl voltunk az első felfelén és azt hittem jobb lesz a futás, akkor jött egy nagyon saras rész, amiben ugyancsak küzdeni kellet, hogy ne maradjak le. Gyurika viszont nem erőltette a tempót, mert jól lemarad tőlünk, így volt, hogy vissza kellett érte futni. Nagykovácsi széléig vissza se mentünk és már ott várt ránk Évi, aki ma 12km felmérőt tervezett futni, amihez mi próbáltunk segédkezni. Rögtön egy felfelével indult a felmérő, ami igencsak nem esett nekem jól, főleg az elején. Csúszott is és meredek is volt, de szerencsére a második felétől már nem volt gond. Ezután jött ugyanaz a szakasz, ami idefelé is nagyon saras volt és itt ahol csak lehetett párhuzamosan az erdőben futottunk. Bokám jól bírta és élveztem is, hogy végre kicsit terepen futok. Évi tempója kicsit visszaesett, így még a Nagy-Kopasz emelkedője se okozott különösebb gondot, bár azért Fecó többször elfutott előre, majd bevárt minket. Innen a régről jól ismert útvonalon mentünk a Nagy-szénás felé, majd a dózerútnál elvált az utunk éviétől. Fecó itt is jól előrerohant, de nekem ekkor már egyáltalán nem volt kedvem rohangálni, így Gyurikát bevárva együtt futottunk. Bármennyire is nem vágytam rá még beiktattunk egy kis kitérőt a Kutya-hegy után. Ez azért volt durva, mert szintben igen sok pluszt jelentett az amúgy nem nagy kitérő.
Mire felértünk a Nagy-Szénásra kicsit elromlott az idő és elkezdett csepegni az eső. Innentől a tempó már végképp nem érdekelt, csak futottam Fecó után, Gyurika mellett a Zsíros-hegyen vissza a kocsi felé. Néha már mindien kritikán aluli volt a tempó és lassan is teltek a kilométerek, de azért csak befejeztük.
Szintmetszet
Kicsit megint több lett a futás, mint azt terveztük, de nem amiatt a plusz 2km miatt lett ennyire szenvedős. Egész futás alatt tompa voltam, semmi pörgés, dinamika nem volt a mozgásomban és csak szenvedtem végig. Ugyan egy-két felfelében éreztem, hogy erősnek erős vagyok, de nem igazán volt kedvem rohanni és Fecó szinte végig elfutott, majd bevárt minket. Gyurika azért többnyire még mögöttem volt, de egy-két kivételtől eltekintve nem maradt le, csak mögöttem futott pár 10 méterrel.
Hát a mai nem volt valami élvezetes futás, de nem mehet mindig jól az embernek. A pulzusomon is látszik, hogy nem ment valami fényesen és a végére is jól elfáradtam. Tovább még tudtam volna menni, tehát nem készültem ki teljesen, de a vánszorgásnál nagyobb tempót már így is erőltetni kellett. Undorító lett a vége, hisz még az eső is eláztatott minket.
 A lényeg, hogy letudtam a mai edzést is.
 
Ja és van még nálunk is őrültebb ember. Rakonczai Gábor tájfutó volt, sőt a Fabulon csapatában együtt versenyeztünk. Most fogta magát és átevezte az Atlanti óceánt. Gratulálok!
 
Összesen 32km, 800 szint, 2:58:45
 
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 33 (158/125)
 

Torokfájás, majd 20km

Reggel 74,0 kg volt a súlyom.
Már délelőtt is éreztem, hogy fáj a torkom, de délben már tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, mert fájt megenni az ebédet és nem is tudtam mindet megenni, pedig máskor nekem kevés szokott lenni.
Nem igazán tudtam eldönti, hogy pontosan mi fájt. Kicsit olyan volt, mintha megsértette volna valami a torkomat, de néha kicsit betegnek is éreztem magam, de azért délután elindultam Fenyőgyöngyére a szokásos húsz kilis futás miatt.
Mielőtt odaértem hirtelen lehűlt az idő és elkezdett esni az eső, ami a hegyre felfelé haladva havasesőbe váltott át. Ekkor már kezdtem gondolkozni, hogy ki kellene hagyni a mai edzést, de elkezdtem öltözni. Persze mikor felejtenék el sapkát hozni, ha nem ilyenkor, de végül Gyurika megmentette az edzést, mert kölcsön tudott adni egy sapkát.
A szokásos 20km-es kört futottuk hármasban (Gyurikával és Sinkó Janival) és egész jó tempóban futottunk annak ellenére, hogy iszonyú nagy volt a sár. A torkom szerencsére nem fájt és ekkor már nem is éreztem magam betegnek.
Már majdnem a fordulónál voltunk, mikor Sinkó Jani felkiáltott. Kiment a bokája elég rendesen. Tovább tudott futni, de csak egyenesen a kocsihoz ment vissza. Hát nem valami szerencsés dolog az utolsó sötétben nyomott hegyi futáson a legtávolabb az autótól megsérülni. 🙁
Innen egy kicsit lassabban mentünk a Virágos-nyeregig, majd utána már nem vártuk meg Janit, hisz másfelé mentünk. A nyílt részen iszonyú nagy volt a sár és az agyagos út is eléggé csúszott, de ehhez képest jól mentünk és el se estem.
Hűvösvölgy előtt láttunk egy vadászt az út mellett, ahogy próbált elbújni egy fa mögé. Ez elég érdekes, főleg, mert ez a rész pár száz méterre van a házaktól és szerintem ezen a részen egyáltalán nem lehet vadászni, no meg mi a fenéért bujkálna egy vadász. Könnyen lehet, hogy a tilosban járt.
A végén a várakozásoknál kevésbé csúszott az út és jót beszélgettünk, így gyorsan eltelt az utolsó pár kili.
Szerencsére azért közben már nem nagyon esett az eső és én is egész jól éreztem magam, így nem is olyan meglepő a 107 perces idő. A múlt hét csütörtökinél mindenesetre sokkal jobban sikerült, de ha a körülményeket is figyelembe vesszük, akkor talán ez volt a legjobb futásunk ezen a körön.
 
Összesen 20km, 500 szint, 107:15
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 17 (134/117)

Ez a huszas nem ment jól

Reggel 72,2 kg volt a súlyom, ami még mindig magasabb 1,3 kilóval, mint az eddigi legkevesebb, de ez nem is csoda, mert múlthéten eléggé elengedtem magam.
Ugyan erre a hétre már kis gyorsítást terveztem, azért nem akartam kihagyni a közös futást Gyurikáékkal, így 6 órakor Fenyőgyöngyéről indultunk el hármasban futni. Sinkó Jani és Gyurika mindig a nagy Silva lámpát és a téglaaksit cipeli ilyenkor, ami azért nagyobb fényerőt tud biztosítani, de inkább ők is spórolni szoktak és csak 10 wattal futnak.
Kicsit fáradtnak éreztem magamat a futás kezdetén, amit betudtam a tegnapi tornatermi edzésnek. A keddi kört futottuk újra és már rögtön a kör elején kiderült, hogy a talajviszonyok sokat romlottak az eső miatt. Volt egy pár pocsolya az úton és persze néhol sár is.
A lámpám még a szintúton elkezdett villogni, azaz jelezte, hogy merülnek az elemek, ami után rögtön vissza is váltott takarékos üzemmódba és innentől épphogy világított annyit, hogy a lábam elé érjen, de ez csak a felfelékben volt elég. Szintben és lefelé csak sejtettem, hogy hova lépek.
A repülőtér széle ennek következtében kész rémálom volt, mert se a köveket, se a pocsolyákat nem láttam igazán és csak botorkáltam Gyurika után.
Innentől aztán különösen lassan telt a futás. Nem nagyon beszéltünk egymással, mert mindenki fáradt volt és én kezdtem éhes is lenni. Mentem előre, de nagyon lassan teltek a kilométerek, a fölfele már nem igazán esett jól és bár a többiek előtt mentem, de már nagyon vártam a végét.
Lassan mentünk és ment volna gyorsabban, de még ez a tempó se esett jól, így nem zavart túlságosan, hogy sok lett az idő.
Nem tudom miért ment ennyire rosszul. A többieknek is legalább ennyire rosszul esett és ezt nem lehet csak a sárra fogni, de az én esetemben még a tornatermi edzés se lehet kifogás. A pulzusom azért talán mutatja, hogy nem hajtottam ki magam, hisz alacsonyabb értékeket mértem, mint korábban, de érzésre akkor sem volt jó.
Nem ment, de túlvagyok rajta és utólag már jó érzés, hogy ezt is megcsináltam.
 
Összesen 20km, 500 szint, 112:55
 
Max. pulzus: 160
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási: 29 (119/94)

Négyesben Fenyőgyöngyéről

Úgy tűnik hiába huzattam ki a fogam, mert nem lettem tőle könnyebb. 🙂 Ma reggel 72,8 volt a súlyom, ami nem meglepő egy hét fogyókúra és részben futás szüneteltetés után.
Délután Fenyőgyöngyére mentünk fel futni. Árpikát felvettem a munkahelyén, majd megvártuk Gyurikát és Sinkó Janit. Ugyanazt a kört futottuk, mint már egyszer korábban, de most kicsivel jobban haladtunk, főleg az elején.
Kétszer kicsit megbicsaklott a jobb bokám, de ez nem számít kimenésnek, csak épp még érzékeny az ilyen dolgokra, így most is megéreztem. Árpikánál nem volt lámpa, így próbáltam néha odafigyelni arra, hogy neki is világítsak kicsit, de azért a neccesebb részeket leszámítva nem volt gond.
Haladtunk szépen együtt, majd előbb Sinkó Jani kezdett lemaradozni, majd meglepetésre Árpika is lemaradt 16km-nél az emelkedőben, méghozzá elég hirtelen. Oda is adtam neki a lámpámat, mert egyedül maradt fény nélkül.
Végül a múltkorinál csak 3 perccel mentünk jobb időt, de ez a végén megengedett lassabb tempó miatt volt. Nem láttam valami sokat Gyurika fényénél, főleg, ha nem tudtunk egymás mellett menni.
Bíztató, hogy nagyon könnyen ment az edzés, még a fölfelékkel se volt gondom és a végén kifejezetten könnyűnek tűnt a tempó.
 
Összesen 20km, 500 szint, 105:31
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 149
 

Irhás-árokból egy 30km-es kör

Reggel fél kilenckor találkoztunk az Irhás-árok autóval még járható végében Gyurikával, Sinkó Janival és Tornai Szabolccsal, hogy egy 30-ast fussunk. Én már előző nap kinéztem egy kört, ami megkerüli Budakeszit, majd Páty sarkához csap át és az autópályával párhuzamosan jön vissza a Csiki-hegyek felé. Ebben sok ismeretlen rész lett volna, így a távot csak saccolni tudtam, illetve turistatérképről mértem le. Szerencsére Skuló még tegnap este felvilágosított minket, hogy a kinézett kör 36km vagy még több, így már eleve úgy indultunk neki, hogy jócskán illesztettünk bele levágásokat. Szabolcs az indulás előtt meglepetésemre közölte, hogy a tegnap megbeszélt 20km helyett végig velünk tart és ő is 30-ast fut.
Útvonalunk a digitális térképen
A János-hegy oldalában aztán már túl voltunk a tervezettnél legalább 1 kilivel többön, így mikor a Korányi tüdőszanatóriumot kerültük, akkor elhatároztuk, hogy megváltoztatjuk a tervet és maradunk a Fekete-hegyeken, illetve a Vöröspocsolyás-háton. A laktanya mellett elfutva persze rögtön előjöttek a nem is olyan régi emlékek, főleg, hogy a régről megszokott útvonalon mentünk felfelé. Mivel szóbakerült a tempó, így megmértem a két kerítés közötti szakaszt, ami pontosan 2km. Fölfelében ez a mostani 11:30 nem nagy meglepetés, mert mint azt Gyurika megfogalmazta ez a mai futás egy long jogg. Egyébként tényleg elég könnyen mentünk, bár lehet ettől Szabolcsnak kicsit eltér a véleménye. Már a futás elején megkérdezte, hogy "Nem lesz ez kicsit gyors?" és a második kerítés környékén már kezdtük is látni rajta, hogy a harminc kilivel kicsit túlvállalta magát. Ezt ő is így gondolta, így azon kezdtünk tanakodni, hogy miképp juthat vissza BKV-val. Persze azért közben haladtunk előre is, főleg, hogy ekkor végig közeledtünk a Vöröspocsi felé és ezzel együtt a 63-as buszhoz. Az irtás utáni 3. kerítés volt nagyjából a forduló, majd Szabolcsot nekiirányítottuk a hegynek, mi pedig indultunk vissza. Itt egyébként Fecó mérése alapján 15,7km-nél jártunk, amit mi nem igazán becsültünk 15 fölé.
Alig tettünk pár métert és balra megláttunk egy tipós bozótruhában rohanó embert. Persze egyből utánakiáltottunk egy "Martin"-t, de mint kiderült nem ő volt, hanem a Juhász Miki. Kérdeztük nem megy-e véletlenül a 63-as busz felé, hogy Szabolcsot elnavigálja a számára ismeretlen terepen, de ő épp a Nagy-Kopasz felé tartott, így 5-en 3 felé indultunk. Szombat délelőtt az erdőben egyébként mi sem természetesebb, mint összefutni az MTFSZ elnökével. 🙂
Innentől az erdőszélen vezető kissé sáros úton csorogtunk visszafelé, majd mintha a laktanyához mennénk vissza a szokásos útvonalon haladtunk. A laktanyától aztán a Normafa felé fordultunk és szépen megkocogtuk a felfelét. A János-hegy alatt, a libegő tetejénél Gyurika és Jani frissített egy csapnál, majd indultunk is tovább. Alig hagytuk el a libegő állomását, mikor Gyalog Zsuzsival találkoztuk szembe. Gyorsan rábeszéltük, hogy forduljon meg velünk, ami annál is inkább adta magát, hogy ők is az Irhás-árok végében parkoltak. Egyébként a futásnak ebben a szakaszában végig szálingóztak szembe velünk a sparis tájfutók. Normafától aztán a Csillebérci tábort és a KFKI-t is jobbról megkerültük, hogy aztán már a legrövidebb úton visszaérjünk az Irhás-árokba. Zsuzsi néha panaszkodott a tempóra, de ehhez képest igen jól bírta, sőt a sarasabb részeken még meg is lódult a lábán a szögessel. Jani le is maradt egy kicsit a végére, de azért nem sokkal utánunk ő is megérkezett a kocsikhoz.
Szintmetszet
Szerencsére mire átöltöztünk megérkezett Szabolcs is, aki közben a fél várost körbebuszozta és villamosozta, hogy visszaérjen az autójához. Úgy tűnik nem lett különösebben rossz kedve és még futni is volt ereje, sőt jövő hétvégén valószínűleg újra próbálkozik velünk egy huszassal.
Az autókhoz végszóra még megérkezett Guszlev Anti is, aki szintén innen indulva edzett ma.
Nagyon tetszett ez a mai edzés, egész eseményteli volt és egy pillanatig se éreztem megerőltetőnek. Végig könnyedén és jólesően futottam és még a végén se éreztem azt, hogy fáradnék.
A távot Fecó pontosan lemérte a digitális térképével, így az edzés pontosan 30,2km lett és 640 szint volt benne. Ez mondjuk nem a legjobb kilométerátlag, de ma ez nem is számított. Nem tudom mennyit tudnék futni ilyen tempóban, de ma még nagyon nem éreztem úgy, hogy a közelében lennék ennek a határnak.
 
Összesen 30km, 640 szint, 2:47:15
 
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 31 (139/108)
 

Ripszám Henrik emlékverseny

Tegnap este megint bűnöztem egy kicsit és elég rendesen kajáltam még egész későn is. Hétfőn reggel biztos meg fog mutatkozni, ha a mérlegre állok.
Már egy ideje beterveztük a mai Ripszám Henrik ev.-t, így ma oda mentünk fel. Bemelegítésre sajnos nem sok idő maradt, meg aztán nem is akartunk annyira rohanni, így még fél kilométer se valószínű, hogy volt amit a rajt előtt futottam. Ludvig Lacival, Ludvig Petivel és Árpikával négyesben vágtunk neki a "versenynek", de elég nehézkesen indultak a lábaim. Arra azért rábeszéltem a fiukat, hogy ahol lehet kerüljünk, ugyanis a bokámat nem ragasztottam le. A Fazekas-hegy után persze egyből mindenen keresztül egyenesen mentünk le, de azon kívül, hogy kicsit óvatoskodtam nem történt semmi. A kettes pontra jó nagy kerülővel másztunk fel, ami miatt persze egyből elénk kerültek azok akiket előtte lehagytunk, de itt sem akartam terepen futni. Itt már le is maradtak Píték, így Árpikával kettesben mentünk innen tovább. Persze a hármasra se a leggyorsabb útvonalat választottuk, mert az aszfalt helyett a Hárshegyi körúton mentünk, de ma nem az idő számított. Nem is mentünk gyorsan, pedig itt már egészen nagy kedvem volt mozogni, ami néhány felfelében meg is mutatkozott. Innentől az útvonalban már nem volt nagy variációs lehetőség, de azért kisebb szándékos kerülők ezután is voltak. A János-hegyi nyereg előtt megláttuk Józsa Gábort és Zsebe Istit, ahogy az optimális útvonalon épp a dzsuvát túrják, majd a pont után el is léptek tőlünk. Mentek rendesen, de ez nem csoda, hisz rekordot akartak futni és futottak is. A lefelében aztán összetalálkoztam Gyalog Zoliékkal, akik a János hegy tetején keresték a pontot, lévén, hogy a térképen oda volt rajzolva. Nagy amatőrség volt erre hagyatkozni, hisz így elég rossz helyen keresgéltek.
Én még valamikor 7 éve futottam Ripszámon, így tudtam hol vannak a pontok, bár azért rajt előtt ránéztem a rendes térképre is. Futás közben nálam volt ugyan a 82 éves térkép másolata, amit a rajtban adtak, de ha jól rémlik, akkor rá se pillantottam egész futás alatt.
A célba végül 57:20-as idővel értem, ami igen gyenge idő, de egyáltalán nem futottam ki magam és kerültünk is rendesen. Gábor 39 perccel új rekordot futott, ami azért brutál jó idő. Én 45 alatt nem valószínű, hogy most tudtam volna futni.
Skulóval, Istivel és Gáborral még levezettünk szűk 3km-t, így az edzés a tervezett 15km nem lett meg, de egyedül nem volt kedvem még 1km-vel megtoldani a futást a végén, így maradt a 14km.
 
Összesen 14km, 350 szint, 73:10
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 41 (139/98)

30km a Hármashatár-hegy és környékén

Végül úgy alakult, hogy a Pálvölgyi barlang parkolójából indultunk futni Novai Gyurikával és Lévai Fecóval. A terv 30km volt, ami innen igencsak tekergős útvonallal volt betervezve. Gyakorlatilag ugyanarra mentünk, mint kedden, azaz felmásztunk a szintútig, majd azon futottunk végig. Innen ezúttal mentünk tovább és egészen a Rózsika-forrás völgyéig mentünk. Gyurika többször lemaradt, Fecónak pedig a vádlijával akadtak gondok, így volt benne egy pár megállás, de mindig csak 1-2 perc. Alapvetően nem mentünk gyorsan, de azért rendesen haladtunk. 10km-nél olyan 53 perc környékén lehettünk, majd egy másik útvonalon el is indultunk vissza. Budai-hegyek GPS útvonal - térkép
Itt azért már elég kemény volt a felfele, majd síkon is egész jól mentünk, sőt az egyik felfelében még Gyurika is jól megfuttatott, de aztán újra Fecó kezdett komolyabb iramot diktálni, így megint elléptünk ketten. A Virágos nyeregnél most is átbuktunk a hegy túloldalára, majd az erdő szélén futottunk egész a repülőtér végéig. Itt sajnos Fecó lába már annyira gáz volt, hogy az edzés lerövidítése mellett döntött, így Gyurikával kettesben mentünk tovább. Kicsit aggódtam az edzés miatt, mert élénken élt még bennem a keddi edzésről a felfele futás és ezt most is meg kellett tenni, de az se igazán tetszett, hogy még egy öt kilis kört is be kellett iktatni Fenyőgyöngyétől, hogy meglegyen a tervezett 30km. Végül a tempóval egyáltalán nem volt gond, sőt többnyire én léptem el Gyurikától kicsit, de alapvetően együtt futottunk egy mérsékeltebb tempóban. Egy egész kicsit akár még mehettünk is volna gyorsabban, mert kényelmesen meg bírtam futni ezt a tempót, de nem akartam egyedül futni és alapvetően a táv teljesítése volt a lényeg, így a plusz kört is végig együtt futottuk. Ez amúgy kereken egy 5km-es kör, ami 28:43 lett.  A futás szintmetszete
Persze az edzés nagy része alatt folyt a dumálás, szóval igen jól telt az idő és végül úgy fejeztem be az edzést, hogy bár fáradt voltam, de akár még folytatni is hajlandó lettem volna a futást.
Az edzés így két elég különböző részből állt, mert az első felében Fecóval egy egész jó tempót mentünk, míg a második felében lazán futottam. Maximálisan elégedett vagyok az edzéssel, mert érzem, hogy a távval nem lehet gondom. Még bőven volt bennem erő a végén is, bár ha valami nem szokványos mozdulatot kellett tenni, az nem esett jól, sőt kifejezetten nehezen ment például lehajolni, vagy átlépni valamin. 
Végül a 30km bőven meglett, mert Fecó GPS-el 30,1km-t mért (a most levágott szakaszt, már korábban lemérte), ráadásul én visszafelé is futottam egy keveset, szóval végre biztos, hogy bőven megvan a táv és nem csak saccolom mit futottam.
Jó állapotban vagyok, de van még hova fejlődni. Ha csak a Hosszútávú OB teljesítése lenne a cél, akkor már most tökéletesen felkészült lennék, de ennél azért többet szeretnék. Szerencsére addig még sok idő van, így remélem sok ehhez hasonló futásban lesz még addig részem. Ennél majd gyorsabb tempóban is. Nagyon jó érzés, hogy megcsináltam és még csak ki sem ütöttem vele magamat.
 
Összesen 30km, 750 szint, 162:58
 
Max. pulzus: 183 (ez meglep, szerintem 170 is alig volt)
Átlag pulzus: 148
Megnyugvási: 32 (136/104)
 
160-as pulzus felett: 17:00
140-140 között: 115:35
140-es pulzus alatt: 30:23
 

Fenyőgyöngyéről Gyurikával

Úgy tűnik, hogy sokat számít, hogy az ember előző nap mikor fut, mert most, hogy tegnap délután edzettünk egyből sokkal könnyebb voltam. Bár a 73,9kg még mindig több, mint az eddig mért minimum, de ezen nem izgatom magamat.
A keddi nap sose tudunk Gerivel edzeni, így próbáltam mást kitalálni és még tegnap megbeszéltem Novai Gyurikával, hogy ma együtt fogunk futni valami hosszabbat Fenyőgyöngyétől.
Hármashatár-hegy térkép
Kis kapkodás után sikerült is felérni, majd rövidesen el is indultunk felfelé az aszfalton, majd a turistaútra letérve mentünk a szintútig. Ezen aztán végig kellemes tempóban haladtunk a Hármashatár-hegy oldalában. Gyurika még előre leszögezte, hogy nem lesz a mai egy nagy rohanás, ami ellen nem is lehetett volna kifogásom, mert a nagy tempót azt még nem bírom. Persze ez most nekem is tényleg könnyen ment és a beszélgetésen kívül egyedül a lábamra kellett kicsit figyelni. Egészen a szintút végéig elfutottunk, majd utána tettünk még egy kört a Csúcs-hegy terep közepében, ahol nem is tudom pontosan, hogy hol fordultunk. Innen a Virágos-nyeregig ugyanott mentünk vissza, majd a vitorlázó repülőtér fölötti domboldalban jöttünk vissza. Persze innen még egyenesen visszafutni rövid lett volna, így a vadaskert aljába is lefutottunk, majd számomra elég rejtélyes utakon futottunk fel a repülőtér végében lévő domb túloldalához.
Bármennyire is könnyű volt a futás sík része, a fölfele azért elég kemény volt és szerintem Gyurikának ez jobban megy még, mint nekem. Innen szerencsére már egész megfutható volt a fölfelé, majd a vége már kellemes lankás lefelé volt.
Nagyon élveztem ezt az edzést és ha lesz rá alkalom, akkor még párszor biztos fogok errefelé Gyurikáékkal futni. Legközelebb már talán Sinkó Jani is lesz és hármasban futhatjuk körbe a környéket.
Valahogy annak ellenére, hogy gyorsan elrepült az edzés mégis elég hosszúnak hatott. Lehet talán azért, mert rengeteg kanyar volt benne és így nem az maradt meg bennem, hogy elfutottunk az út végig, meg vissza.
Kellenek az ilyen hétközi hosszabb futások és ha nem egyedül kell csinálnom, akkor még élvezem is majd őket. A tempónkból sejthető volt, hogy nem lesz meg 100 perc alatt a kör, de a 108:38 nekem kicsit soknak tűnik. Úgy éreztem ennél azért gyorsabbak vagyunk kicsit, de Gyurika azt mondta, hogy ez a kör 20km, úgyhogy bőven kicsúsztunk az 5 perces ezrekből.
Sajnos a szintet nem tudta Gyurika megmondani, így én próbáltam gyorsan turistatérkép alapján megszámolni, de amit azon szintábrázolás címszóval művelnek, az kritikán aluli. Az 500 méter szint ennek megfelelően elég hasraütésszerű lett.
 
Összesen 20km, 500 szint, 108:38
 
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási: 25 (123/98)

Térkép

Budaörs felett a hegyekben

Érdekesen alakult a mai nap, mert Editnek Törökbálintra kellett mennie késő délután és nem akart egyedül autózni. Egyből jött az ötlet, hogy elkísérjük és az alatt az idő amíg Edit végez, mi Gerivel futunk egyet. Miután Editet kitettük átgurultunk a kocsival Budaörsre és gyorsan átöltöztünk, majd nekiindultunk a hegynek.
A tervem az volt, hogy a Huszonnégy-ökrös-hegyet megmutatom Gerinek, de térkép nélkül csak találomra indultunk el. Persze már rég sötét volt, így a lámpáink fényében kellett mindezt megoldani és még a házak között elkanyarodtunk a jó iránytól. Enyhén keletre húztunk, majd szerencsére a piros jelzésen fel tudunk menni a hegyre, ahol rövidesen ismerős helyre értünk ki. El is indultunk a kopasz hegy tetején a jó irányba, ahol már vagy 3 alkalommal futottam szembe korábban, igaz utoljára évekkel ezelőtt és akkor is világosban a többiek után. Ennek ellenére haladtunk a jó irányba és épp a bánya közelében mentünk, mikor egy rossz lépés következtében kiment a jobb bokám. Baromira megijedtem, mert még rendbe se jött teljesen és az első pár lépés nem volt túl kellemes. Szerencsére pár másodperc után már éreztem, hogy nem súlyos a helyzet, de azért megálltam sétálni. Ez amolyan szimpla bokakimenés volt, ami egy tájfutó pályán akár minden versenynapon előfordul, de tekintettel az alig több, mint 2 hónapja történt részleges bokaszalag szakadásomra ez most különösen veszélyes. 1-2 percig nem igazán futottunk, Geri próbált nyugtatni látva, hogy futni is tudok, de teljesen csak akkor nyugodtam meg, amikor már újra futottunk és éreztem, hogy nincs komolyabb baj. Óvatoskodtam egy kicsit, majd egy dózerúton elkezdtünk rendesen futni. Persze az általam ismert útvonal nem erre visz a Huszonnégy-ökrös-hegyre szóval megint találhattuk ki, hogy merre kanyarogjunk. Elindultunk felfelé utcákon, majd egy kisösvényre is bemerészkedtünk, de ekkor már sejtettük, hogy nem fogunk feljutni a hegy tetejére, mert nagyon nem stimmeltek a dolgok. Házak is voltak a környéken és nem is voltunk elég magasan, de hamar felértünk a tetőre, ami egész hasonló volt, mint a Huszonnégy-ökrös. Körbenéztünk, de az időből már kezdtünk kifutni, így Geri vezetésével lejöttünk a hegyről. Egész jól visszataláltunk a kocsihoz, így végül csak 10km lett a futás, aminek a végén már egész meg is feledkeztem a bokámról. Térképet nem sikerült még itthon se kerítenem, így azthiszem sose fogom megtudni merre is jártunk pontosan.
Persze azért egész hazaúton és még itthon is többször éreztem, hogy megrántgattam a gyógyulóban lévő szalagjaimat és egész kicsit talán be is dagadt a bokám. Nem különösebben érzékeny, így nyomásra egyáltalán nem fáj, de azért, ha tekergetem a bokám, akkor érzem, hogy rosszabb, mint az elmúlt napokban volt.
Sajnos most egy kicsit vissza kell vennem a terepen nyomott edzésekből, mert nem akarok újra lesérülni és a bokám erősítésére is rá kellene hajtani. Ha világosban tudnék futni, akkor könnyebb lenne a helyzet, de sötétben kevésbé fogok terepre merészkedni.
 
Összesen 10km, 340 szint, 51:20.
 
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 149
Megnyugvási: 52 (159/107)

Laktanyából Skulóval

Laktanyából futottunk Skulóval egy 20-ast. Nem nyomtunk túl nagy tempót. Részben, mert Skuló nem nagyon jött, részben pedig, mert én se éreztem úgy, hogy erőltetnem kéne. Egész jól ment és a könnyű tempóban élveztem is a futást és mivel végigdumáltuk az egészet gyorsan el is telt. Rászidők: 17:11 , 24:06 , 9:11 (odafele össz: 50:29) , 10:22 , 22:40 , 15,44 (visszafele össz: 48:46).
Az összidő 99:15 lett.
Futás után úsztam 100m-t, de a hétvége után ez bőven elég volt.
Max. pulzus: 171
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 52 (149/98)

20km futás és 1km úszás

Laktanyába mentem fel futni egy hosszút, ami végül 20km lett (385 szint), de eredetileg Ilona-lakot terveztem, de jobbnak láttam rövidíteni, mert fáradt vagyok. Mivel Skuló még nem ért rá és a többiek se akartak jönni, így egyedül kellett futnom, de ennek ellenére sikerült elég jó tempóban haladnom. Odafele még mindig Ilona-lakot terveztem, de már 8km környékén éreztem, hogy most az sok lenne, így végül csak egy huszas lett belőle. Visszafele úgy 75 perc tájékán beszúrt az oldalam, pont mint a Hungária 2. napján, de hamar elmúlt. A vége már nem esett jól, sőt még szenvedtem is egy kicsit. Az idő viszont jó lett. Nem is tudom, hogy ezen a körön futottam e már jobbat. Futás után gyorsan belevetettem magam a medencébe, mivel nagyon meleg volt és úsztam 1km-t 35 perc alatt. Eléggé kivagyok, úgyhogy ezt a hetet kineveztem pihenőhétnek. (Már épp ideje is volt.)
Odefele: 16:21, 22:49, 8:12, össz: 47:23
Visszafele: 9:26, 21:05, 14:57, össz: 45:28
Összesen 92:51 lett.
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 156
Megnyugvás pulzus: 37 (173/136)

Huszas a Budakeszi laktanyából

Délután 5-től futottunk Skulóval a laktanyából egy 20-ast. Nem erőltettük, de azért haladtunk. Az odafelé 49:12 (17:05, 23:28, 8:38) lett, míg a visszafele 46:50 (9:30, 21:54, 15:24). Egész jól esett, sokkal lazábbnak éreztem, mint utoljára Árpikával és Skulóval.

Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási pulzus: 40 (160/120)

Árpika megfuttatott egy huszason

Délután 5-re mentünk a laktanyába és futottunk egy 20-ast Skulóval és Árpikával. Egész jó idő volt, mert nem volt csak kb. 28 fok. 8km-ig Sproki is jött, de ott visszafordult. 49.15-nél fordultunk, majd a visszafelét Árpika elkezdte tolni. Főleg a fölfeléket tolta meg, amin kicsit meglepődtem. Nem esett valami jól az a tempó, Skuló le is maradt háromszor elég rendesen. A visszafele 10km 45.01 lett, így összesen 94,16-ot futottunk.
Utána úsztunk egy kicsit a medencében, de nem volt több 100m-nél, mert a többiek siettek haza.
Max. pulzus: 175
Átlag pulzus: 158
Megnyugvási pulzus: 36 (174/138)