Megint elkísértem Editet Törökbálintra, így újfent ezeken a kevéssé szeretett dombokon rohangáltam, de mivel már tudtam, hogy ma további futás vár rám Skulóéktól, így nem futottam csak egy tizest. Kicsit nyújtogattam még a kilátóban, hisz az időt el kellett tölteni valamivel, majd visszafutottam a kocsihoz. Már nem nagyon maradt feltérképezetlen terület a számomra, mert most a maradék ismeretlen területet is bejártam, sőt az autópálya alatti újabb átjárót is felfedeztem.
Ez a futás 10km és 140 szint lett 51:29 alatt.
Innen hamar átértünk Skulóékhoz, ahol Edit Skuló anyukájának a derekával foglalatoskodott, amíg én Skulóval elmentem még egyet futni. A BEAC pályára futottunk ki (14:35), majd ott egy 3000 méter váltakozót nyomtunk 150/50 méter formában. Ezt nem terveztem végigfutni, sőt kezdetben azt se tudtam Skuló mennyit akar nyomni, de olyan könnyedén ment, hogy úgy gondoltam azért 2km-t végignyomok belőle. Már épp kiállni készültem, hisz amúgy is sietnem kellett vissza hozzájuk, mikor megkérdeztem Skulót, hogy meddig megy. Úgy döntöttem 1km miatt nem fogok külön visszafutni, így megcsináltam az utolsó 1000m-t is. A 3000 váltakozó 11:32 lett, ami nem egy egetrengető idő, de azért én ennek is örülök.
Egész jól ment, bár a vége már nem igazán esett jól, de Skulóhoz képest nem mozogtam rosszul. Külső íven futottam, így talán még egy árnyalattal keményebb edzést is csináltam Skulónál, igaz ez nem nagy dicsőség hisz ő hétvégén a 24 órás váltót nyomta, ami nem lehetett túl pihentető.
A visszafutás 14:04 lett, így pedig a mai nap már egész keményen alakult és végre egy gyorsító edzés is csináltam.
Összesen 18km, 140 szint 90:40