Reggelre sokat javult a bokám, ám délutánra újra bedagadt, nyilván mert jártam-keltem. Azért érzésre sokkal jobb lett, mert szinte eszembe se jutott egész nap. Fenyőgyöngyéhez mentünk fel Kisdomával futni. Mivel gondolkoztam azon, hogy leragasszam a bokám és Doma is azt javasolta, így végül elhasználtam egy fél guriga leukoplastot a lábamra mielőtt elindultunk.
Kicsit tartottam, hogy az erdei utakon rossz lesz futni, de pozitívan csalódtam. Már a futás elején is minden rendben volt és később se okozott problémát a bokám. Persze óvatoskodtam és ha ráléptem egy-egy sziklára, vagy egyenetlenebb részre, akkor éreztem, hogy egy kis megbicsaklás is komoly fájdalmat okozna, de ezt leszámítva minden rendben volt.
A 20km-es körön futottunk nagyjából szemben, igaz az elején tettünk egy kis kitérőt. A Virágos nyeregben aztán ráfordultunk a szintútra és ott már a fejlámpát is be kellett kapcsolni. Nem rohantunk különösebben. Talán egyetlen emelkedőt nyomott meg kicsit Kisdoma a repülőtérről felfelé, én meg nem vitézkedtem. Örültem, hogy a bokám bírja és persze a holnapi résztáv miatt sem akartam túlzásokba esni.
Kicsit lazább lett így a hét eleje, de most úgy néz ki megúsztam ennyivel, ami azért most igen örömteli.
Összesen 14km, 300 szint, 71:23
Max. pulzus: 169
Átlag pulzus: 152
Megnyugvási: 24 (133/109)