Fenyőgyöngyére mentünk fel futni Skulóval és KisDomával és egy 20-ast terveztünk.
Persze már bőven sötét volt, ráadásul nekem nem is ment túl jól, hisz 2 hetet gyakorlatilag teljesen kihagytam. A szintúton aztán már nem ment rosszul, viszont a bokám egyszer kiment. Ez megint csak olyan volt, mint az OB-n, azaz fél perc gyaloglás után tudtam tovább futni és ugyan baromira figyeltem a Csúcs hegy oldalában megint kiment a bokám. Szintén fél perc séta következett, majd megint továbbfutottam, de ekkor már baromira óvatos voltam. Innentől nem igazán mertem futni. Szörnyű volt így haladni, mert minden lépésre koncentrálni kellett.
Szerencsére megúsztam 3. bokakimenés nélkül, de az edzést így is lerövidítettük. Lehet nem lett volna gond, ha továbbmegyek, de nem akartam kockáztatni és mikor KisDoma felvetette, hogy az utolsó Hűvösvölgyi hurkot már ne fussuk le, akkor rövid gondolkozás után én is a levágás mellett döntöttem.
Nem lettem jókedvű. Egyrészt a tervezett 20km-ből csak 14 lett, másrészt nem tudom mi lesz a jövőben. Így nem fogok tudni a hegyen sötétben edzeni, vagy legalábbis nagyon óvatosan és így is csak bízni tudok abban, hogy nem lesz bajom.
Nem is az a bajom, hogy fél percekre megfájdul a bokám, de rohadtul tartok tőle, hogy egyszer majd még jobban kimegy és akkor aztán végképp tönkremegy a bokám.
Kissé össze is törtem és még az is felmerült bennem, hogy 1 hónapig pihentetem a bokám és elhalasztom az alapozás kezdetét, de végül úgy döntöttem ilyen könnyen nem adom fel. Az erdei futások számát lehet csökkenteni fogom és ha mégis olyan helyre megyek ahol félteni kell a bokámat ott le is fogom ragasztani. Szerencsére a Gerecsében tudok úgy futni, hogy gázos helyen csak fölfelé fussak, majd vissza dózeren jöjjek, valamint a lépcsőn.
Végülis tavaly is volt ilyen bokakimenésem és aztán mégsem volt ebből komolyabb gond. Ebben bízom most is, no meg a bokaerősítésben és nyújtásban, amit ma se hagytam ki, pedig már este 10 után tudtam csak elkezdeni.
Az sem túl felemelő, hogy kegyetlenül nincs időm semmire így edzések és bokatorna mellett, de ez van.
Összesen 14km, 300 szint, 72:55
Kitartás Haresz!
Az én bokám sem valami húde jó, de be kell látnom, a tiéd azért túltesz rajta. Nekem “csak” egyszer-egyszer ment ki versenyen, igaz, akkor komolyabban, de ilyen, hogy állandóan gondom legyen vele könnyű futás közben is azért nem volt.
Én csak azt tudom mondani – amit szoktam – fuss sokat terepen, könnyen… És a bokatornát is erőltesd csak nyugodtan, persze ez egyben fárasztja is, és ezért lehetnek vele problémák, de hosszú távon biztos megtérül! Kitartás.
Csaba