Úgy alakult, hogy a mai sima résztáv helyett végül felmentünk a Hármashatár-hegyre és Fenyőgyöngye fölött dombrésztávoztunk. Makrai Évi és Füzy Anna már ott nyomták az emelkedőket, mikor mi Gyurikával és Sinkó Janival bemelegíteni kezdtünk. Nem melegítettünk valami sokat, de azért 3km csak lett. Kicsit keveselltem a dombozás előtt, de végül nekivágtunk a dombrésztávnak.
Összesen 2×6 dombot terveztünk futni, amiből egy darab lehet olyan 200 méter és van benne darabonként úgy 35-40 méter szint. Az út amin nyomtuk egész jól futható, bár néhol van egy-két gyökér és kő, a vége pedig kilaposodik, hogy fel lehessen pörögni.
46,4 (165/135)
46,4 (173/139)
49,5 (172/138)
49,5 (172/143)
51,0 (172/141)
52,7 (171)
A két sorozat között kocogtunk 5 percet, de a végén is csak 137-re ment le a pulzusom.
48,8 (169/140)
51,3 (171/143)
53,5 (171/141)
51,0 (172/146)
53,3 (172/143)
50,8 (173/142) 1 perces megnyugvási pulzus.
A legelsőben Jani keményen tolta, nem is tudtam volna olyat menni, de nem akartam teljesen elfutni az elsőt. Így is éreztem utána, hogy ebből nem fogok tudni 12-t csinálni ilyenre. A másodikban aztán már én értem fel elsőnek.
Innentől kezdve az emelkedő vége előtt behaltam mindegyik felfelében és már a kilaposodó részben sem tudtam felpörögni. Mondjuk ezzel a többiek is így lehettek, mert mindig Gyurika után kezdtem az emelkedőt és mindig előtte fejeztem be, Jani pedig lemaradt tőlünk. Az elejét nyomtam keményen, majd a végét kiszenvedtem, de nagyon vacak érzés volt ennyiszer elsavasodni ilyen rövid időn belül. A lefelékben nem igazán tudtam kipihenni magam, így adta magát, hogy Gyurikát magam elé engedjem és a fölfelében fussak rá fel. A pihenők amúgy végig 1:30 és 1:50 között alakultak, de a pulzusom még így sem igazán ment le, sőt az átlagpulzusaim gyakran magasabbak voltak a pihenő alatt, mint a fölfelében. (ez mondjuk részben az óra "késése" miatt lehet)
Az 5 perc pihenő arra jó volt, hogy a második sorozat első felfeléjében ne zsibbadjak be a vége előtt, így még nagyjából fel tudtam pörögni a kilaposodó részen, de aztán a többi az már kész szenvedés volt. Az egyetlen dolog ami előrevitt, hogy megcsináljam az edzést ilyen időkre. Gyurika a 3. után mondta is, hogy jobbakat megyek, mint ők tavaly, szóval ezek szerint másokhoz képest még mindig elfogadhatóan szenvedtem.
A végén olyannyira kész voltam a felfeléknek, hogy még a fejem is megfájdult kicsit. Nem tudom az oxigénhiány okozhatott-e ilyet, de én arra tippelek, mert a felfelék befejezése után elmúlt.
Végül nem lassultam annyit, mint gondoltam, de teljesen kifutottam magam az edzésen. Az erős részek nem voltak összesen több, mint bő 10 perc.
Azon kívül, hogy úgy gondolom azt kell "gyakorolni" ami nem megy nem tudom mi értelme volt ennek az edzésnek. Gyorsulni biztos nem fogunk tőle, de remélem azért kis erőt ad majd és a keringést is jól megedzette ez a mai dombrésztáv.
Az biztos, hogy a versenyeken a leggyengébb a felfelékben vagyok, leszámítva persze a bokám miatti óvatoskodásokat és ezen valahogy változtatni kell. Hát talán az ilyen edzések segítenek.
Levezetés sem volt több, mint a bemelegítés, így ez is 3km lett.
Összesen 11km, 600 szint, 62:37
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 145
Megnyugvási: 27 (132/105)