Remeteszőlős kezdettel 32km szenvedés

2007 március 3, 22:00Címkék: , , , , , | 3 hozzászólás


Végre újítottunk a szombati pest környéki hosszú futás helyszínén és Remeteszőlősről indultunk futni Gyurikával és Fecóval. Évi közben átgurult a kocsival Nagykovácsiba, ahol becsatlakozni tervezett hozzánk.Útvonal
Valahogy nagyon nehezen indult az edzés, mert rögtön az elején küzdeni kellett, hogy megfussam Fecó mögött a nem túl meredek felfelét. Nem tudom miért lehetett. Talán a tegnapi 14km volt sok, bár nem hiszem, de lehet, hogy a túl kevés alvás jött ki rajtam. Az éjszaka ugyanis nem aludtam valami jól és későn is feküdtem le, így jó ha 6 órát sikerült aludni.
Amikor már túl voltunk az első felfelén és azt hittem jobb lesz a futás, akkor jött egy nagyon saras rész, amiben ugyancsak küzdeni kellet, hogy ne maradjak le. Gyurika viszont nem erőltette a tempót, mert jól lemarad tőlünk, így volt, hogy vissza kellett érte futni. Nagykovácsi széléig vissza se mentünk és már ott várt ránk Évi, aki ma 12km felmérőt tervezett futni, amihez mi próbáltunk segédkezni. Rögtön egy felfelével indult a felmérő, ami igencsak nem esett nekem jól, főleg az elején. Csúszott is és meredek is volt, de szerencsére a második felétől már nem volt gond. Ezután jött ugyanaz a szakasz, ami idefelé is nagyon saras volt és itt ahol csak lehetett párhuzamosan az erdőben futottunk. Bokám jól bírta és élveztem is, hogy végre kicsit terepen futok. Évi tempója kicsit visszaesett, így még a Nagy-Kopasz emelkedője se okozott különösebb gondot, bár azért Fecó többször elfutott előre, majd bevárt minket. Innen a régről jól ismert útvonalon mentünk a Nagy-szénás felé, majd a dózerútnál elvált az utunk éviétől. Fecó itt is jól előrerohant, de nekem ekkor már egyáltalán nem volt kedvem rohangálni, így Gyurikát bevárva együtt futottunk. Bármennyire is nem vágytam rá még beiktattunk egy kis kitérőt a Kutya-hegy után. Ez azért volt durva, mert szintben igen sok pluszt jelentett az amúgy nem nagy kitérő.
Mire felértünk a Nagy-Szénásra kicsit elromlott az idő és elkezdett csepegni az eső. Innentől a tempó már végképp nem érdekelt, csak futottam Fecó után, Gyurika mellett a Zsíros-hegyen vissza a kocsi felé. Néha már mindien kritikán aluli volt a tempó és lassan is teltek a kilométerek, de azért csak befejeztük.
Szintmetszet
Kicsit megint több lett a futás, mint azt terveztük, de nem amiatt a plusz 2km miatt lett ennyire szenvedős. Egész futás alatt tompa voltam, semmi pörgés, dinamika nem volt a mozgásomban és csak szenvedtem végig. Ugyan egy-két felfelében éreztem, hogy erősnek erős vagyok, de nem igazán volt kedvem rohanni és Fecó szinte végig elfutott, majd bevárt minket. Gyurika azért többnyire még mögöttem volt, de egy-két kivételtől eltekintve nem maradt le, csak mögöttem futott pár 10 méterrel.
Hát a mai nem volt valami élvezetes futás, de nem mehet mindig jól az embernek. A pulzusomon is látszik, hogy nem ment valami fényesen és a végére is jól elfáradtam. Tovább még tudtam volna menni, tehát nem készültem ki teljesen, de a vánszorgásnál nagyobb tempót már így is erőltetni kellett. Undorító lett a vége, hisz még az eső is eláztatott minket.
 A lényeg, hogy letudtam a mai edzést is.
 
Ja és van még nálunk is őrültebb ember. Rakonczai Gábor tájfutó volt, sőt a Fabulon csapatában együtt versenyeztünk. Most fogta magát és átevezte az Atlanti óceánt. Gratulálok!
 
Összesen 32km, 800 szint, 2:58:45
 
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 33 (158/125)
 
Térkép, szintmetszet

Hozzászólások

Tornai Szabolcs
2007. március 5. hétfő - 09:58

a boróka kupáról néhány szó:
nagy élmény volt, mert végigmentem… sajnos fegyelmezetlenül közelítettem meg a pontokat, ezért, ha nem kaptam el egyből, jött a brutális keverés az egynemű borókabozótban… a 17-est 27 percig kerestem másokkal együtt… ekkor azt hittem feladom, semmi értelme… aztán folytattam, és a 20-ast is 20 percig kerestem, végül találtam egy támadópontot, iránymenet, de még így is csak másodszorra lett meg… tehát legalább másfél órát kevertem, és minden alkalommal a ponttól 10-20 méterre…
3 órát voltam a terepen, de éreztem, hogy nem adhatom fel… ha szombaton is futottam volna, akkor azt hiszem vasárnap sokkal tudatosabban mentem volna, mivel levonom a kellő tanulságokat…
Szabolcs


Szántó Gergely
2007. március 10. szombat - 13:32

“Ja és van még nálunk is őrültebb ember.”

Miert tartod magadat/magunkat orultnek?
Semmi extrat nem csinalunk szerintem!


harzol
2007. március 11. vasárnap - 21:19

Az emberek 99% szerint tuti őrültek vagyunk, persze nem feltétlenül rossz értelemben.
Magamat nem tartom őrültnek még jó értelemben sem, de téged már kicsit igen, a srácot meg nagyon. 🙂


Hozzászólás írása