Hatalmas hiba, hogy jól megtanuljam

2009 november 21, 16:50Címkék: , , | Nincs hozzászólás


A cél a hiba nélküli tájékozódás volt a mai napra és ez nem igazán jött össze. Bő 10 perc bemelegítés után vágtam neki a pályának és már az elején sem mentek zökkenőmentesen a dolgok, de többnyire mindig tudtam hol vagyok, csak épp az átjárókat nem sikerült megtalálni, vagy az irányokat kellet sűrűn korrigálnom. Az első nagyobb hiba az ötösre volt, ahol sikerült olyannyira benéznem az irányt, hogy menet közben az északi kerülőből déli lett. Első olyan pont, ahol elvesztettem a fonalat, de a fehér erdő hamar helyrerakott. (hiba: 0:40)
A hatost sem épp így akartam. Szintén elvesztettem menet közben a fonalat, de szerencsém volt és rátaláltam. (hiba: 0:20)

Itt jött egy kicsit nyugisabb rész és ha nem is tökéletesen, de eljutottam a nagy átmenetig. Többé-kevésbé ezt jól megoldottam, de bizonytalankodás akadt benne rendesen. A tízes pontra ellenben nagyon jól mentem, végig követtem hol vagyok, de elnéztem a térképet és vártam a jobb oldali hegy végét. Nem jött, ellenben az árok megállított és innen már a pont is jött, igaz visszafele. (hiba: 0:50)
A 13-as pontig aztán a biztonsági menetek és kerülők, borókába ragadások jöttek, de ezek a tereppel járnak. Nem mentem rosszul, amit buktam időben az a szerencsén múlt többnyire. Idáig tehát nagyjából megvalósítottam, amit szerettem volna. Megvolt a koncentráció, kontrolláltam magam és bár a hibákat nem úsztam meg, de képben voltam és a terephez mérten nem mentem rosszul Istivel is partiban voltam, hisz itt mindössze 17 másodperc volt a különbség köztünk.
Bevállaltam azonban azt, amit nem lett volna szabad. Vakrepülést a “rét úgyis megfog” címszóval és ez nagyon nem jött be. 3:50 után a ponttól kb. 10 méterre futhattam el, de ekkor már nem tudtam, hogy merre vagyok. Körülbelülre sem. Ha észreveszem a pontot, akkor ott átvettem volna a vezetést és biztos baromi elégedett lennék magammal, teljesen alaptalanul. Pont azt tettem itt, amit nem akartam. Kockáztattam, vaktában, nem lekövetve bevállaltam egy átmenetet és teljesen elvesztettem a fonalat. Jobb is így, hogy nem lett meg, mert most azt elemezhetném, hogy majdnem elrontottam és tizedennyire se venném komolyan a problémát, mint így. Így, hogy innentől még bő 18 percig nem találtam vissza oda a pont közelébe és közben bejártam a fél világot. Kétszer is helyretettem magam, de bizonytalanul és érzésre akartam mindkétszer kirohanni a rétre, amit majd úgyis jól észreveszek, ezért nem kell az apró részletekkel törődni. Pont ellentétesen, mint ahogy terveztem.
Ha nincs a GPS, akkor most csak két dolgot tudnék. Jártam valahol az ösvényen kint és a 4-es ponton, ahonnan aztán már majdnem megtaláltam a 14-est. Akármilyen fura, kellett ez a hatalmas. Majd 20 perces hiba, mert ez talán kellőképpen fejbevág ahhoz, hogy észhez térjek. Nem elég 90, vagy 99%-ban koncentrálni, mint tettem ma 42 percen át, hanem 100%-ban képben kell lenni, mert a hiba abban az 1%-ban fog jönni. Szinte törvényszerűen és ezen az sem segít, ha néha mázlival megússza az ember. (hiba: 19:00)
Így utólag nézve jobbról az ösvényre kifutva és onnan támadva kellett volna az átmenetet csinálni.
Innen aztán mérsékelt koncentrációval és tempóval kocogtam be a célba. Ekkor már véget is ért számomra az edzés. Csurom vizes voltam, fájt a hasam, fáztam és dühös voltam magamra. Nem volt túl kellemes garbóban futni, ami magába szívott vagy 3 kiló vizet. 🙂

Tanulság: a 2 perc és a 22 perc hiba között a különbség pár másodperc a tájfutásban. Az a pár másodperc, amíg az ember azt hiszi, hogy ész nélkül is menni fog, aztán már csak fel-alá rohangál és nem tud mit tenni.
Holnap újra próbálkozom. Ha nem veszítem el a fonalat egyszer sem, akkor leszek elégedett.

Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 151
Átlagtempó: 6:39

Összesen 16km, 100:35

Térkép, részidők

Hozzászólás írása