Kicsit később értem haza a szokásosnál, mert ma Pesten voltam dolgozni, de azért 7 után kicsivel el tudtunk indulni Gerivel.
Magamhoz vettem egy régi Pes-kő térképet és elindultunk a Turul felé. A lépcső nem igazán esett jól, de azért nem szenvedtem olyan nagyon. Térképpel kicsit újítottam az útvonalon és próbáltam arra menni, amerre még nem nagyon jártunk. Csodaszép a Gerecse, főleg, ha nem kell lemenni az utakról és csak a szép részekre koncentrál az ember.
Koldusszállás felé mentünk, de olyan útvonalon, amin eddig még nem jártunk, majd még haladtunk kicsit tovább, mielőtt visszafele kanyarodtunk volna.
A tempó egész jó volt, bár nem mozogtam teljesen frissen, de azért bennem volt a mehetnék és erőm is volt hozzá. Errefele kezdett Geri néha lemaradozni. Leginkább, csak beállt mögém, de azért néha mondogatta, hogy fáradt.
Jó 50 percnél jártunk, mikor igazán hazafelé kanyarodtunk és kis kerülőkkel jöttünk is egyenesen vissza a Turulhoz. A dózerutat elkerültük, mert most nem volt kedvem ott felfutni, ehelyett persze a Gerecse 50 útvonalán mentünk fel, ami jóval meredekebb. Itt éreztem igazán, hogy erős vagyok. Egész könnyen megfutottam a meredek felfelét, ami korábban nem volt jellemző rám.
Innentől egész lazán futottunk hazáig, még meg is álltunk a lépcső aljában a csapnál inni.
Remek edzés volt, de ezt még fokozni kell a Főiskolás VB-ig. Fel kell készülni rá, hogy egy 100 perces pályát is tökéletes állapotban tudjak teljesíteni, ehhez pedig jó lenne legalább egyszer 120 percet is futni.
Összesen 18km, 450 szint és 91:12.