Fehérvárról hazafele álltam meg Kőhányáspusztán és onnan indultam el nyugati irányban egy könnyű tízesre.
Mivel órám nem volt, így érzésre kellett belőnöm a futást, hogy nagyjából 50 perc legyen. Térképet is vittem magammal, de ez épp csak Kőhányásig ért és az északi része nem is volt túl bizalomgerjesztő, így inkább a feltérképezetlen északi oldal felé húztam. Gyönyörű erdőben futottam és nem is bírtam megállni, hogy jó 5 perc után ne térjek le az útról az aljnövényzet nélküli erdőbe. Még fű se volt, csak az avar. Terepen mentem jódarabig, néhol teljesen sík, néhol meredek részeken az észak-déli nagy vértesi gerinc vonalát követve. Hol balra, hol jobbra induló völgyek tetejébe futottam bele, majd délnek fordultam, hogy azért a térképre is ráérjek valahol. Jó játék volt azt figyelni, hogy mikor és hol érek rá a térképre, de ez aztán könnyű feladat lett, mert egy nagyobb úton értem rá a térképre egy egész jellegzetes helyen.
Innentől egyenesen visszafutottam a kocsihoz és bár ott volt a kezemben a térkép sokat nem tájékozódtam, mert csak úton tudtam futni. Az erdő túl zöld volt arrafelé.
Remek edzés volt, gyönyörű helyeken futottam és egész sok terep is volt benne (úgy 6km). Kicsit meg is nyomorgatta a lábamat a cipő, mert oldalazás is volt benne bőven.
Összesen 10km, 250 szint és 52 perc.