Iszonyú hosszú napom volt és ráadásul vonattal kellett Pestről Tatabányára utaznom, így hulla fáradtan értem haza. Geriék nyaralnak, így semmi nem kényszerített a futásra, de 7 óra után csak elindultam. Hosszút terveztem, de mivel nem esett jól az eleje, így még az is felmerült bennem, hogy keveset fussak.
A Szanatórium völgyön felfele futva már kezdtem élvezni a futást. Kemény volt, de haladtam és mentem tovább felfele az emelkedő tetejéig. Ott jobbra kanyarodtam és kikerültem a legutóbb megtapasztalt csalánost, majd a Lengyel-halálán bementem terepre. Kegyetlen jó ez a rész. Tiszta szikla, de majdnem sík és aljnövényzet alig van. Innen a Kisréti vadászházig ahol lehet terepen futottam, majd elindultam lefele az autópálya lehajtó felé. Ez után a réten felfelé kanyarodtam és lassan, de felkocogtam a tetőre ahol lehet szintén terepen futva, majd tettem még egy kitérőt a Bányász kilátóhoz ahonnét az ösvényeken és a Turul lépcsőjén jöttem le.
Jó kis futás volt. Talán keményebb is, mint terveztem. Sok szinttel és legalább 3km terepfutással az elmúlt időszak leghosszabb edzése lett a versenyeket nem számítva.
Gerivel együtt biztos gyorsabbak lettünk volna, de jó volt ez így is.
19km, 500 szint és 100 perc.