Elég fáradtan értem vissza Tatabányára ma reggel ráadásul jó két órát töltöttem az okmányirodában, így délután megpróbáltam pihenni egy kicsit. Ez csak részben sikerült, de azért elaludni már nem akartam. Érdekes módon egész komoly izomlázat érzek a lábamban és kicsit a kezemben is, feltehetőleg a tegnapi strandröplabda miatt.
Végre volt rá idő, hogy kimenjünk szép nyugiban terepre futni Gerivel és úgy döntöttem a Zuppa lesz a kiválasztott helyszín. Bár nem terveztünk letérni az utakról azért vittünk magunkkal térképet is, hogy tudjuk merre járunk.
Elég nyögvenyelősen indult számomra a futás, de úgy 20 perc után normalizálódott a helyzet és onnantól már nem szenvedés volt az edzés, igaz különösebben nem is élveztem magát a futást. A tájat viszont annál inkább tudtam élvezni, mert szép helyeken jártunk. Gyakorlatilag körbefutottuk az egész Zuppát ami a legtöbb helyen nem túl tiszta, de ahol nincs szeder, vagy egyéb aljnövényzet ott gyönyörű és a kilátás a környező hegyekre egyszerűen mesés. Futás vége felé még felfutottunk a kereszthez is a hegy tetejére, majd lekocogtunk a kocsihoz.
Érdekes edzés volt, mert egyszerre éreztem magamat erősnek és gyengének. Ha csak egyszerűen futottunk egy úton felfele, akkor éreztem, hogy van erő a lábamban, de ha tolni kellett volna, akkor az nagyon nem esett volna jól és tuti nem is ment volna. Lehet a sok viszonylag hosszabb edzés és a sok szint hatása, hogy érzek magamban erőt. A résztávok és egyéb gyors edzések hiánya, a meleg és a fáradtság miatt azonban nem megy a futás, főleg az erősek.
Most még egy jó hétig kimarad a tudatosság az edzésekből, de utána el kell kezdeni tudatosan edzeni és gyorsítani, mert pusztán erőből nem lehet jól versenyezni. Pörögni is kell majd a Főiskolás VB-n.
Összesen 18km, 500 szint és 93 perc.