Ismét Balatonszárszóról indultam futni és nem nagyon reméltem induláskor, hogy normálisabb edzést össze tudok majd hozni, mert egész nap a strandon voltam, így eléggé elfáradtam, ráadásul le is égtem kicsit.
Egyenesen délnek indultam megkockáztatva, hogy nem jutok át az autópálya alatt, vagy felett, de szerencsére pont egy egész méretes viadukt alatt vezetett az utam, így 3km után már bent is voltam az erdőben. Masszív csalán és akácos határolta az utat, így ha erőt éreztem is volna magamban, akkor se mentem volna le az útról. Ezt úgy egy kilométerrel később gyorsan átértékeltem, mikor egy gyönyörű tölgyesbe értem, ahol még csak fű se nőtt olyan tiszta volt az erdő. Sajnos nem tartott sokáig, de ezután már élveztem a futást és reménykedtem egy újabb szép erdőfolt felfedezésében. Ismeretlen helyen futni mindig érdekes, főleg, ha az ember nem várt szép részeket lel.
Egy újabb tiszta erdőbe akadtam, amin keresztül is vágtam ám a túloldala már nem volt ennyire könnyen futható, így nem kísérleteztem tovább és maradtam egy nyiladékon. Itt már éreztem, hogy nekem a mai napra épp elég lesz, ha futok 15km-t, így visszafordultam.
Hazafelé még találtam egy plakátot, ami arra figyelmeztet, hogy ne tegyem be a lábam, mert az balesetveszélyes a vadászat miatt. Még jó, hogy tavaly őszre vonatkozott, így se nem lőttek le, se nem bírságoltak meg 50.000 Ft-ra. Mondjuk én azt azért sajnálom, hogy a vadászokat nem bírságolják meg szemetelés miatt.
Hazafele még tettem egy apró kitérőt, így egy gyönyörű rétre értem ki, ahonnét a fél Balatont beláttam, valamint a nagy épülő viaduktot. Kegyetlen szép hely, kár, hogy megettek a szúnyogok. Másfele mentem vissza, így egy újabb erdőn vágtam át, amiben egész sokat futottam.
Kicsit fáradtan, de jó érzésekkel fejeztem be az edzést.
Összesen 15km, 250 szint és 74 perc.