Öcsémmel futottunk ma egyet a Gerecsében. A cél a Bunchu-kút (Bundschu-kút?) volt és már odafele majd megdöglöttem a melegtől. A lépcsőn volt egy olyan érzésem, hogy Árpika mindjárt otthagy, de aztán csak felküzdöttem magam a tetejére 5:54 alatt.
Innentől egész kellemesen telt a futás, míg el nem értünk a nagy rétig, amin persze megint nem találtam egyből oda a Bunchu-kútig. A derékig érő fűben tettünk egy nagy karikát, majd persze az úton simán odakocogtunk a forrásig.
Hihetetlen nagy gaz van mindenhol, jó csapadékos volt az idei tavasz. Lábunkat megmostuk, mert úgy tűnik a rövidnadrágban nem szerette lábunk a nagy füvet és viszketett kegyetlenül, sőt olyan lett, mintha szétcsipkedte volna a csalán.
Hazafele aztán más útvonalat választottunk és én azt hittem majd megdöglök olyan allergiás tünetek jöttek ki rajtam. Árpi szerint a lábamon keresztül is összeszedhettem a tüsszögés, szemviszketés és egyéb tünetek okát. Nem tudom mi volt, de én ilyet még nem éreztem. Futni azért rendesen tudtunk és szerencsére gyorsan be is fejeztük a futást.
Remélem ez az allergia dolog egyszeri volt, mert nagyon nem hiányozna még ez is. Ettől függetlenül egész jó edzést csináltunk ma. Meglep, hogy közel 100 percig ilyen simán bírtuk, igaz a tempó nem volt túl nagy.
Összesen 17km, 420 szint, 95:05