Címke: Árpika

Résztáv nagy szélben

Tegnapi bokakimenés hatására már egy egész picit bedagadt a bokám és éppen hogy, de érzem is. Remélem nem lesz semmi gond, mert kísértetiesen hasonlít az eset a tavaly őszire, ami miatt akkor az OB-t se tudtam lefutni. Edzeni mindenesetre tudok rendesen és úgy érzem azért annál komolytalanabb ez az eset.
Öcsém ma is nálunk vendégeskedett, így sötétedéskor vele indultam futni és már ekkor szörnyűldöztünk a közeledő sötét felhők láttán. Kossuth-kerten keresztül futottunk fel a TSC pályára, hogy a részben kivilágított rekortánon fussunk egy könnyű résztávot.
A bemelegítés jó 5km volt és kerek 25 perc, ami után nyomtunk 10 repülőt. A végére Bakos Gergely is megérkezett, pedig nem beszéltünk össze. Egyszerűen másodszor futottunk össze itt a pályán teljesen véletlenül.
A terv 8×400 méter volt, köztük 200 lassúval, mégpedig 76 másodpercre. Nem tűnt egy nagyon megerőltető edzésnek, de a keddi résztáv és a tegnapi 20km után pont elégnek tűnt, no és szétfutni sem akartam magam. Az elsőben még viszonylag jól ment minden, de azt hittem elfutottam. Ehhez képest alig voltam belül a terven. A 2-3. 400 méter már elég küzdős lett és ekkor a szél is igencsak feltámadt és az eső is elkezdett szemerkélni, majd esni. Öcsémnek említettem is, hogy ebből lehet csak 6 darab 400 lesz. A szél olyan nagy volt, hogy a két kétszáz méter között olyan 4-5 másodperc különbség is lett, aminek hatására pokoli időket futottam és mikor az 5. után láttam a 78-as időmet már abba is akartam hagyni, aztán végül mégis lefutottam az utolsó 400 métert is.
Elég nagy küzdelem volt, de jelenlegi sebességemen minden bizonnyal még ez is javít valamit.
 
6x400m:
1:15,8 (165)
1:15,8 (173)
1:15,6 (174)
1:17,1 (175)
1:18,1 (174)
1:16,1 (175)
 
Nem mondanám, hogy különlegesen elégedett lennék a mai futással, de azért egy könnyű 15km-nél csak többet ért. Levezetésnek a Győri út mellett futottunk haza és jól megáztunk, ugyanis az eső 2 percre rá, hogy abbahagytuk a résztávot igencsak rákezdett.
A lényeg, hogy a résztávokat elkezdtem csinálni, remélem hatása is lesz lassan.
 
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 148
 
Összesen: 15km, 60 szint, 72:50

Átmozgatás a Tájfutó Maraton előtt

Árpikával indultunk ma futni és mivel a térdem nem olyan tökéletes, mint tegnap, így letettem arról, hogy komolyabb edzést fussak. Az eredeti terv 15km volt, de jobbnak láttam kímélni a térdem. Egy jó 2km-es kör után visszatértünk a házhoz, mert Árpikának az ügyelet miatt hoznia kellett a telefont és elsőre otthon hagyta. Ekkor már apánk is kitalálta, hogy jönne velünk, így egy háztömbkör után csatlakozott hozzánk és hármasban futottunk egyet az erdőben. Én nyomtam egy csomó repülőt is, mert a lábaimat nem éreztem épp frissnek és úgy érzem segített is. Térdem nem lett rosszabb, szóval gond nincs. Nagyon enyhén érzem, mint a tegnapi futás vége felé. Szerintem nem lesz vele gond.
Holnap Tájfutó Maraton, amin a célom leginkább csak az, hogy kipróbáljam magam. Leginkább a bokám és a térdem és azt, hogy mennyire bírom terepen az ilyen hosszú futásokat. Most nagyon bízom benne, hogy minden rendben lesz. Az eredmény ehhez képest nem is érdekel.
 
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 140
Megnyugvási: 45 (151/106)
 
Összesen: 9km, 44:09

20km öcsémmel a Vértesben

Ma Árpika nálunk aludt, így vele futottam. A Vértes felé indultunk, hogy a nagyobb szinteket elkerüljük és egész jó tempóban futottunk. Persze már az elején is teljesen sötét volt és hamar kiderült, hogy a lámpában eléggé le vannak merülve az elemek, mert Árpika sokkal jobban világított. A Kacsás-tó fölött elfutottunk és egy apró keverés után máris a Síkvölgyi üdülök mellett futottunk, majd mentünk tovább a Vértes közepe felé. Kereszteztük a Rugógyár felé menő országutat, majd pár kanyar után megfordultunk. Erre szerintem még sose jártam, vagy legalábbis így sötétben nem volt ismerős. Visszafelé aztán szintén jó tempóban jöttünk, ami szerintem síkon 4:40 körül volt, majd a Kacsás-tó után Árpika elkezdett lassulni és előbb csak 5:20-ra, de a végére még jobban belassult.
A térdem egész végig éreztem és ugyan nem nevezném fájdalomnak, de kifejezetten zavar, főleg a terepen való mozgásban.
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 139
 
Összesen 20km, 200 szint, 100:07

Jézus Lábnyoma Kő nyomában

Árpika ma nálunk aludt munkájából kifolyólag, így vele futottam Tatabányáról. Azért, hogy érdekessé tegyük az edzést kitaláltam, hogy próbáljuk megkeresni a Jézus Lábnyoma Követ. Felvettem a nagy Silva fejlámpám, a tégla aksit és nekiindultunk a hegynek. A nagy völgyön mentünk fel és nem igazán éreztem úgy, hogy jól menne a futás. Azért haladtunk normál tempóban, kicsit meg is lepődtem, hogy Árpika mennyire bírja.
Fent aztán elkezdett sűrűsödni a köd és ezáltal egyre kevesebbet láttunk. Sokat nem tudtunk a kőről, csak egy pillantást vetettem a Mapsource térképén az elhelyezkedésére, valamint Mauer Lajos leírása volt még támpontunk.
Az első táblát azért még megtaláltuk, de innen már semmi további sikerélményben nem volt részünk. Bekanyarodtunk balra a vadlesnél, de az 5 méter ködben, a farakásokkal és erdőirtással nehezített terepen nem találtunk még egy táblát. Elindultunk hát arra, amerre a térkép alapján gondoltuk a követ és egész mélyen bementünk a hegyoldalba. Több kőhöz is odafutottunk, de eleve esélytelen volt megtalálni, így szép lassan visszamásztunk a hegyre. Itt volt egy kis terepfutás is, majd nagy nehezen kijutottunk a dózerre, amin elindultunk haza.
Tettünk még egy kis kitérőt a Kisréti vadászház felé, majd még a Gerecse 50 útvonalán is elindultunk lefelé, de a szokott helyen visszakanyarodtunk és végül a Turulnál jöttünk le.
Jó kis hegyi futás lett a mai. Nem volt megerőltető, de nem is ez volt a cél.
 
Összesen 20km, 500 szint, 113:39

Imádom a tavaszt és ma az volt

Árpikával futottunk egyet Lőrincről és mivel neki ma ügyelnie kellett nem nagyon távolodhattunk el otthonról, hisz bármikor csöröghetett volna a telefonja. Ennek megfelelően Péter-halmon köröztünk, pontosabban inkább leintegráltuk az erdőt, mert kétszer ugyanott szinte nem is futottunk, leginkább csak érintettük, vagy kereszteztük a saját útvonalunkat.
Kicsit benne volt a mai futásban az is, hogy pont 18km kellett ahhoz, hogy ez a hét is meglegyen 140km, de nem esett rosszul, sőt. Az eleje kifejezetten tetszett, mivel 10 fokban és elő-előbukkanó napos időben futottunk. Tisztára mintha tavaszodna és ez nagyon jó.
Az elején olyan 4:30-4:40-es tempót is mehettünk, de 13-14 kili környékén Árpika kezdett szétesni és belassultunk 5 perces tempó fölé.
 
Összesen 18km, 88:09

TIPO-s edzés Ricsiéktől

Ricsiékhez mentünk fel edzeni Árpikával a nyílt Tipós edzésre.
Nem igazán tudtam mit fogunk futni, de Ricsivel, Árpikával, Lenkei Zsoltival és Kerényi Mátéval indultam egyszerre. A fiatalok dombrésztávot futottak a Q völgyön, így arról hamar letettem, hogy velük fussak. Az elsőben azért a rövid verziót mi is megfutottuk Ricsivel 2:08-ra, ami ha minden igaz a fiuknak a leggyorsabb felfeléje volt, de az is biztos, hogy nekem eléggé max. közeli volt.
Innen az Árpád kilátó érintésével futottunk el Fenyőgyöngyére, majd fel a szintútig. A tempó kellemes volt, beszélgetős laza futás ment, így jól éreztem magam. A vezetékig futottunk el, majd a zöld jelzésen a hegy túloldalán jöttünk vissza, hogy végül a repülőtéren átvágva fussunk vissza Ricsiékhez.
Mivel napok óta köhécselek különösen örültem, hogy még szaunázni is volt lehetőség edzés után, amit természetesen ki is használtam.
Holnap megyünk síelni Szlovéniába, így nem tudom lesz-e lehetőségem edzeni, de jó lenne nem kihagyni 7 napot.
 
Összesen 15km, 300 szint, 85:30

Karácsonyi futás

Reggel mentünk ki apámmal és Árpikával futni egyet Péter-halmon és Tornai Szabolcs is csatlakozott hozzánk. Össze vissza futkostunk Péter-halmon és előbb apám, majd Árpika is bemondta az unalmast és hazafordult.
Én mentem még Szabolccsal, mert így pár nappal síelés előtt nem akartam lerövidíteni az edzést. Épp elég lesz az a 7 nap, ami kiesik, vagy lerövidül majd a hét végén és a jövő hét elején.
Jólesett a futás és tulajdonképpen nem is mentünk olyan lassan.
 
Összesen 15km, 70:16

Tóth Atával 20km

Eredeti terv szerint ma a Budai-hegyekben futottunk volna egy könnyű 90 percet, de aztán még tagnap este felhívott Tóth Ata, hogy nem futunk-e vele egy 90-100 percet.
Erre nem lehetett nemet mondani, hisz anno több ezer kilométert futottunk együtt, most meg már vagy 5 éve szinte semmit. Az egyetlen visszatartó erő az volt, hogy Ata reggel 6:30-as indulást akart, de ez nem tántorított el minket és Árpikával hajnalban el is indultunk a régről megszokott útvonalon Kispest felé, hogy szembetalálkozzunk Atával.
Együtt aztán egyenesen Péter-halom felé vettük az irányt, majd az erdőben tettünk egy hatalmas kört. Visszafelé pedig Atát majdnem Kispest széléig kísértük. A tempó nem volt valami nagy, de így korán reggel a tegnapi 24km-vel a lábamban nem is vágytam sokkal gyorsabbra. Kétszer kellett a föl-alá rohangálásom miatt utánuk futnom és a párszáz méteren magamra erőltetett 4 perces tempó nem esett túl jól.
A végén már a 3km hazafutás Árpikával végképp lassú lett, de mivel nem is terveztem ennyit futni ma ez már csak plusz volt.
Ata amúgy mit sem változott. Bár futás közben kevesebb lett a levegője és kicsit a futás felől a biciklizés felé terelődött a téma, azért unatkozni még most sem lehet mellette. Nem véletlen, hogy amíg együtt edzettünk nem voltak motivációs gondjaim és évekig nem hagytam ki edzést.
Tulajdonképpen a mai edzést nagyon élveztem, az meg külön jó, hogy reggel 8:30-ra már lezuhanyozva otthon voltam.
A táv a Gmaps-pedometer szerint 20,15 kili lett.
 
Összesen 20km, 105:23

Csak egy könnyű futás

Valamiért nagyon fáradt vagyok. Lábra még csak értem, hisz nyomom a bokatornát, de a többit nem tudom miért van. A futás sem megy és mikor öcsém nem akart hosszabbat futni a tegnap megbeszéltek ellenére, akkor én is beadtam a derekam.
Csak bő 11km-t futottunk és azt is nagyon laza tempóban. Gyakorlatilag Péter-halmot jártuk körbe amennyire csak lehetett. Egy csomószor kellett öcsémhez visszafutnom, de még én is nagyon lassú voltam.
Párszor elfogyott alólunk az út, így minimális terepfutás is volt a mai edzésben, no meg az esti bokatorna sem maradhatott ki.
A nap pozitívuma, hogy az öcsémmel egy hete elkezdett Outdoor blog kikerült az index.hu címlapjára. Most jön óránként 100 látogató, remélem jódarabig!
A téma jó, de mi azért kevesek vagyunk az egészhez. Nincs esetleg valakinek kedve outdoor témákban bejegyzéseket írnia?
Kellene még rá kalandtúra, sífutás, lesiklás, sziklamászás, vizitúra, tájbringa, sítájfutás… , de tulajdonképpen minden témában szívesen fogadnánk rá írásokat.
 
Összesen 11km, 60:17

14km, benne 4km lendületes

Öcsémmel együtt futottunk át Imrére, ahol kis keveredés után Tornai Szabolcs csatlakozott hozzánk, vagy inkább mi hozzá, mivel a 4,1km-es körét futottuk. A bemelegítés időben 25 perc volt, majd jött a kör, amit nem igazán terveztem futni, de ha már így alakult akkor végignyomtam.
A második fele nem esett igazán jól, de azért csak kibírtam. 15:49 lett a 4,1km ami tulajdonképpen egész gyors, pihenőidőszakban főleg, Szabolcsnak pedig új rekord.
A levezetés bő 4km lett, így a mai nap összesen futottam 14km-t.
Otthon aztán még vagy 1 órát kínoztam magam a bokatornámmal.
 
Összesen 14km, 63:14

Almás megkerülése

Késő délután öcsémmel futottunk egy régről megszokott 10-es kört az Alacskai almás felé, azt megkerülve.
Nem éreztem magam valami frissnek, de nem ment rosszul sem és legalább gyorsan eltelt. Repülőket ma kihagytam, pedig lehet kellett volna, de aszfalton nem vágyom rá.
 
Összesen 10km, 48:03
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 34 (133/99)

11km egy lendületes ezerrel

Elég vacak egy napom volt. Árpikával mentünk át Tornai Szabolcshoz kocsival, hogy aztán hármasban fussunk egy 9km-es kört, majd a végén beszálltunk Szabolcs 1000 méterébe, amit én 3:27-re futottam 156-os átlagpulzussal. Futás közben felidéztünk pár régi edzés, többek közt szembesültem vele, hogy öcsém fénykorában jobban tudott futni, mint most én.
Az ezer méter után még visszafutottunk Szabolccsal a rajtjáig, majd a kocsihoz, így végül 11km lett az edzés. Könnyű résztávon gondolkoztam még kora délután, de tulajdonképpen ennyi mára épp elég volt.
 
Összesen 11km, 55:17
 
Max. pulzus: 167

Átlag pulzus: 135

Most már talán minden rendben

Ma öcsémmel indultunk el futni és én már nem bántam volna, ha többet futok, mint az elmúlt napokban. Árpika sajnos nem volt valami friss, így végül csak 9km lett a mai edzés, ám párszor megint felpörgettem a tempót és volt, hogy 2-300 métert is megfutottam lendületesre.
Végre élveztem a futást és nem volt semmi gondom, remélem ez most már így is marad.

Új Nike cipőm

Ezen a héten már minden nap új Nike cipőmben futkároztam. Nem épp terepre való, de egyébként nagyon kényelmes és könnyű. Azthiszem a résztávokhoz megvan jóidőre a fix társam.
 
Összesen 9km, 42:08
 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 134
Megnyugvási: 57 (148/91)

Via Ferrata a Kamniki-Alpokban

A mai nap futás szempontjából kimaradt, ám kicsit sem bánom, mert szenzációsan jó helyen kirándultunk, sőt egy helyenként igen nehéz Via Ferrata-s szakaszt is leküzdöttünk. Nagy élmény volt. Összesen jó ha 15km-t túráztunk, de ebből volt, hogy 2 óra alatt tettünk meg 1km-t. Tengerszint felett 800 méterről indultunk és csak 1700-ig jutottunk, majd visszaereszkedtünk egy másik útvonalon. Mindez a Szlovén 5 napos helyszínétől nem messze a Kamniki-Alpokban.
Én a magam részéről megmásztam volna a Grintovec 2558 méter magas csúcsát, de erre főleg az idő hiányában nem került sor.

A hegyek a Kamniki-AlpokbanÍgy néztek ki a hegyek alulról

Via Ferrata - Ott állok a hegyoldalban

Ilyen volt közelről – Via Ferrata – Ott állok a hegyoldalban

Fecó a komoly

Fecó a komoly, háttérben az alacsonyabb hegyekkel

Hegyoldalban

Lefele sziklafal, felfele sziklafal, én meg középen.

Árpika, a 30 kilós zsákja és az útvonal

Árpika, a 30 kilós zsákja és az útvonal

Árpikával nagyon lassan

Ma úgy alakult, hogy újra Lőrincen futottam. Megvártam Árpikát és este 8-kor vele indultam futni. 10km-t terveztem, de hamar kiderült, hogy Árpika csak egy hatost akar futni, ráadásul igen fáradtan mozgott, így a tempó is nagyon gyenge volt, néhol már zavaróan. Ezt éreztem is, de a pulzusomon is láttam, hisz többször ment le 130 alá. Tettünk egy kört, ami végül 7km lett volna és én ezt egészítettem ki egyedül még egy jó 3km-el.
Közben egy helyen megmértem kézzel is a pulzusomat, mert mostanában meglepően alacsony értékeket mutat az óra, de kézzel még egy kicsivel kevesebbet is mértem, mint amit az óra mutatott.
Nem tudom miért ilyen alacsony a pulzusom, talán a múlt heti terhelés hozta ki ezt a szervezetemből, de mindenesetre nem hiszem, hogy az alacsony pulzus gond lenne. Főleg, ha fel tudnám nyomni ugyanúgy 180 körülre, mint korábban.
Egész jól mozgott a lábam egyébként futás közben, néhol kifejezetten élveztem a futást ebben a könnyű tempóban.
Holnaptól Thermenland Open. Első napot mindenképpen szeretném keményen megfutni és minimum 900 pont fölötti világranglista pontot szerezni, aztán a második napon már azzal is elégedett lennék, ha rendes tempóban végig tudnám futni a 17km-es pályát. Ezek most nem nagy célok, de már nem merek bátrabban célozni. Tavaly, vagy alapozás végén biztos 2 darab 1000 pont fölötti futást tűztem volna ki célul, de ez most túl merész lenne.
 
Összesen 10km, 48:13
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 132
Megnyugvási: 52 (140/88)

A futás visszaadta a kedvem

Megint öcsémmel indultunk el futni, de most napközben. Mivel nem sokkal előtte ebédeltünk, így nem futottunk nagy tempót, de ez kifejezetten jól is esett.
Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, én pedig 5 perc után a gondolataimba merülve kocogtam öcsém után. Élveztem a dolgot és tulajdonképpen azon ritka alkalmak egyike volt, mikor zavart, hogy nem egyedül futok.
Szép az idő, erdőben vagyok, futok és ezt az egészet így önmagában is élveztem mindenféle cél nélkül. Valami BSI-s kiadványban olvastam talán valami hasonlót, melynek lényege, hogy nincs más csak az út és én, meg a gondolataim és ez ma nagyon így volt.
Öcsémmel szét is váltunk, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, én még megyek tovább. Körbefutottam ez erdőt és közben járt az agyam. Szeretek futni, szeretek tájfutni és ezt önmagában is szeretem. Az eredmények, a teljesítmény csak a pluszt jelentik.
Teljesen kikapcsoltam és az elmúlt 2 nap szobában, számítógép előtt gubbasztás után most először múlt el a depressziós hangulatom. Nem tudott kizökkenteni semmi, még az út szélén motort búgató cigisek, vagy az újabb hatalmas erdőirtások sem.
Ezért éri meg sportolni, ezért jó futni.
Ugyan nekem most pont a tájfutás okozott letörtséget, de okozhatta volna más is. Az egyetlen dolog, pedig amitől ez elmúlik az a sport és azon belül nekem leginkább a futás. Sokan voltak az erdőben biciklivel, sétálva, futva. Én egyre csak azon gondolkoztam, hogy merre fussak még, hogy hosszabb legyen. Ugyanarra nem akartam menni mégegyszer.
Az egyik helyen ahol azóta kicsit benőtte a régi utat az akác még le is ültem a fűben, sőt le is feküdtem és az eget néztem, majd a korán sem szép sűrű akácost bámultam és kezdtek emlékek előtörni. Célban, verseny előtt, vagy akár a selejtező és a döntő közötti ücsörgés jutott az eszembe. Ezt is szeretem, a futást is szeretem, a tájfutást is szeretem. Akkor meg miért ne csinálnám.
Célt majd találok máshol. Lehet a sport és futás szeretetének terjesztése, a ma megtapasztalt érzés másokkal megismertetése lesz ez, de talán majd edző leszek valamikor és a tanítványaimmal, neadj isten a saját gyerekemmel fogom megvalósítani álmain egy részét.
Mondjuk ahogy magamat ismerem azért pár nap múlva már újra küzdeni fogok, hogy jobb legyek és ezt is élvezni fogom. Kár, hogy nincs annyi időm, hogy minden nap a hegyen rohangáljak és nyújtsam, erősítsem a bokámat órákon át, mert most már ez is mozgatna.
Gösswein Csabit irigylem nagyon, mert megvannak a lehetőségei, hogy mindent megtegyen azért, hogy jobb legyen. Nekem is tetszene, ha egész nap küzdhetnék ezért és még az sem zavarna, hogy ilyen mélyről indulok, mint most.
Jó helyen öröm edzeni, másra se vágyom, mint a süppedős fenyőerdőben, sőt akár mocsárban futni, két edzést közt pedig azzal törődni, hogy jó állapotba legyek az edzésekre.
Délutánonként azért rohanni, hogy még világosban beleférjen egy hosszabb futás, vagy terepfutás már nincs kedvem. Így nem lehet maximumra törekedni, legfeljebb arra, hogy a lehetőségeket a legjobban kihasználjuk, de ezt tuti meg is fogom tenni. Csak, mert szeretem, mert élvezem, ha edzek, versenyzek.
Valamennyit még biztos fog javulni a bokám és a versenyek se lesznek mindig ilyen kövesek. Leszek én még ennél jobb, csak megint lejjebb kellett adnom a céljaimból.
A mai edzés önmagában is megérte. Jó volt futni. Kitisztult a fejem és újra pozitívan tekintek előre.
 
Összesen 11km, 58:10
 
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 43 (134/91)

Mi lesz velem?

Azon gondolkoztam tegnap óta, hogy mi a fenét kezdjek magammal. Mert nekem valamit sportolnom kell és valamiért ott küzdenem kell.
Talán még ultrafutónak is elszegődnék (persze kifejezetten "terepen"), de ahhoz annyit kellene edzeni, amennyit munka mellett biztos nem tudnék. Pedig szerintem jó lehetnék, igaz nem vonz annyira, hogy napi szinten kikészítsem magam, sem az, hogy 3 óra felett versenyezzek.
Esetleg a tájbringa? Sitájfutás?
Aligha elégítene ki, hogy utakon válasszak útvonalat. Azt szeretem, ha a pont megtalálása önmagában véve is nagy feladat és nem csak a jó útvonalat kell kiválasztani és betartani. Tuti össze is törném magamat a biciklin.
Tájfutni akarok, azt szeretem és ha csak ilyen bénán megy, akkor is csinálni fogom. Csak épp azt nem tudom mi a célom.
Nem is szívesen gondolok bele a dologba, de azért elmentem ma futni. Megvártam míg öcsém hazaért, így szokás szerint ránksötétedett, de azért nyomtunk egy bő 7km-t. Egész jó tempót futottunk, de igazából nem érdekelt a futás.
 
Összesen 7km, 34:59

 
Max. pulzus: 155
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási: 45 (147/102)

Megint 8km, ezúttal Árpikával

Hazamentem Lőrincre, de nem indultam el még világosban futni, inkább megvártam Árpikát és már szürkült, mikor elindultunk egy könnyű 8km-re. Végig pofáztunk, így jól telt a futás és még Hartmann Mihállyal is összefutottunk és meg is álltunk pár percre beszélgetni. A sötét miatt már nem kezdtem repülőzni a végén, de most nagyon nem is hiányzott.
Tulajdonképpen egész jól telt az edzés és csak az zavar, hogy a bal sarkamon még mindig nem gyógyult be a hétvégi vízhólyag, pontosabban nem nőtt vissza a bőr. Most már nem is fog, ami azért kicsit gáz, főleg, hogy még az edzőcipőben is érzem.
 
Összesen 8km, 39:01
 
Max. pulzus: 156
Átlag pulzus: 146

Négyesben Fenyőgyöngyéről

Úgy tűnik hiába huzattam ki a fogam, mert nem lettem tőle könnyebb. 🙂 Ma reggel 72,8 volt a súlyom, ami nem meglepő egy hét fogyókúra és részben futás szüneteltetés után.
Délután Fenyőgyöngyére mentünk fel futni. Árpikát felvettem a munkahelyén, majd megvártuk Gyurikát és Sinkó Janit. Ugyanazt a kört futottuk, mint már egyszer korábban, de most kicsivel jobban haladtunk, főleg az elején.
Kétszer kicsit megbicsaklott a jobb bokám, de ez nem számít kimenésnek, csak épp még érzékeny az ilyen dolgokra, így most is megéreztem. Árpikánál nem volt lámpa, így próbáltam néha odafigyelni arra, hogy neki is világítsak kicsit, de azért a neccesebb részeket leszámítva nem volt gond.
Haladtunk szépen együtt, majd előbb Sinkó Jani kezdett lemaradozni, majd meglepetésre Árpika is lemaradt 16km-nél az emelkedőben, méghozzá elég hirtelen. Oda is adtam neki a lámpámat, mert egyedül maradt fény nélkül.
Végül a múltkorinál csak 3 perccel mentünk jobb időt, de ez a végén megengedett lassabb tempó miatt volt. Nem láttam valami sokat Gyurika fényénél, főleg, ha nem tudtunk egymás mellett menni.
Bíztató, hogy nagyon könnyen ment az edzés, még a fölfelékkel se volt gondom és a végén kifejezetten könnyűnek tűnt a tempó.
 
Összesen 20km, 500 szint, 105:31
 
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 149
 

Ripszám Henrik emlékverseny

Tegnap este megint bűnöztem egy kicsit és elég rendesen kajáltam még egész későn is. Hétfőn reggel biztos meg fog mutatkozni, ha a mérlegre állok.
Már egy ideje beterveztük a mai Ripszám Henrik ev.-t, így ma oda mentünk fel. Bemelegítésre sajnos nem sok idő maradt, meg aztán nem is akartunk annyira rohanni, így még fél kilométer se valószínű, hogy volt amit a rajt előtt futottam. Ludvig Lacival, Ludvig Petivel és Árpikával négyesben vágtunk neki a "versenynek", de elég nehézkesen indultak a lábaim. Arra azért rábeszéltem a fiukat, hogy ahol lehet kerüljünk, ugyanis a bokámat nem ragasztottam le. A Fazekas-hegy után persze egyből mindenen keresztül egyenesen mentünk le, de azon kívül, hogy kicsit óvatoskodtam nem történt semmi. A kettes pontra jó nagy kerülővel másztunk fel, ami miatt persze egyből elénk kerültek azok akiket előtte lehagytunk, de itt sem akartam terepen futni. Itt már le is maradtak Píték, így Árpikával kettesben mentünk innen tovább. Persze a hármasra se a leggyorsabb útvonalat választottuk, mert az aszfalt helyett a Hárshegyi körúton mentünk, de ma nem az idő számított. Nem is mentünk gyorsan, pedig itt már egészen nagy kedvem volt mozogni, ami néhány felfelében meg is mutatkozott. Innentől az útvonalban már nem volt nagy variációs lehetőség, de azért kisebb szándékos kerülők ezután is voltak. A János-hegyi nyereg előtt megláttuk Józsa Gábort és Zsebe Istit, ahogy az optimális útvonalon épp a dzsuvát túrják, majd a pont után el is léptek tőlünk. Mentek rendesen, de ez nem csoda, hisz rekordot akartak futni és futottak is. A lefelében aztán összetalálkoztam Gyalog Zoliékkal, akik a János hegy tetején keresték a pontot, lévén, hogy a térképen oda volt rajzolva. Nagy amatőrség volt erre hagyatkozni, hisz így elég rossz helyen keresgéltek.
Én még valamikor 7 éve futottam Ripszámon, így tudtam hol vannak a pontok, bár azért rajt előtt ránéztem a rendes térképre is. Futás közben nálam volt ugyan a 82 éves térkép másolata, amit a rajtban adtak, de ha jól rémlik, akkor rá se pillantottam egész futás alatt.
A célba végül 57:20-as idővel értem, ami igen gyenge idő, de egyáltalán nem futottam ki magam és kerültünk is rendesen. Gábor 39 perccel új rekordot futott, ami azért brutál jó idő. Én 45 alatt nem valószínű, hogy most tudtam volna futni.
Skulóval, Istivel és Gáborral még levezettünk szűk 3km-t, így az edzés a tervezett 15km nem lett meg, de egyedül nem volt kedvem még 1km-vel megtoldani a futást a végén, így maradt a 14km.
 
Összesen 14km, 350 szint, 73:10
 
Max. pulzus: 165
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 41 (139/98)

Délutáni kocogás

Mivel már délben otthon voltam szülőknél Lőrincen, így felmerült bennem, hogy a gyönyörű időben ma még ki kellene menni egy könnyűt futni átmozgatás gyanánt. Árpika szerencsére vevő volt az ötletemre, így fél négykor jó 12 fokban el is indultunk Péter-halomra, ahol apánkkal hármasban tettünk egy 7km-es kört.
Az első 2km nem igazán tetszett, főleg, mert a futás előtt nem sokkal még ettem, de utána már kifejezetten kellemes volt a nem túl nagy tempó. Örültem, hogy kijöttünk egyet kocogni és közben azt is kiszámoltam, hogy így egész sok kilométer gyűlt össze ezen a héten. Ezt pénteken még nem gondoltam volna, de nem bánom, hogy így alakult.
A jó idő egyébként rengeteg embert megmozgatott, mert mindenhol kocogókat, sétálókat láttunk.
 
Összesen 7km, 32:56.
 
Max. pulzus: 147
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 43 (140/97)

Jóleső, majd szenvedős tizes

Mára egy komolyabb futást terveztem a gond csak az volt, hogy se apám, se Árpika nem akart többet futni jó fél óránál, így a Péter-halom körbefutása után hazakocogtunk. Én közben kitaláltam hogyan toldhatnám meg az edzés és a terv az volt, hogy elfutok Kőbányára nagyszülőkhöz, majd onnan Árpika hazahoz kocsival.
A futás amúgy végre jól ment, még egy jó 500 méteres szakaszt meg is toltunk, de nem sikerült vele apánkat leszakítani. Én ezt követően is élveztem a futást végig míg nem egyedül futottam. A kapuban aztán elváltunk és én egyedül indultam neki a kb. 8 kilométeres aszfaltfutásnak. Alig telt el egy kili a gyomrom kezdett vacakolni és egyre jobban kellett vécére mennem. A helyzet csak rosszabbodott én meg ott futottam az utcákon, se papír nem volt nálam, se vécézésre alkalmas hely nem volt a környéken. Már majdnem féltávnál voltam, mikor meg kellett álljak és sétálva mentem ki az Üllői úthoz.
Annyira rossz volt a helyzet, hogy végül villamossal mentem haza és hát alig bírtam ki hazáig.
Az edzés már nem érdekelt, örültem, hogy túléltem ezt a mai "kalandot" és végül csak egy tizest sikerült összehozni mára, pedig 15-öt terveztem.
Napközben ráálltam a karácsonyra kapott mérlegre ami 76,5 kg-t mutatott. Sejtettem, hogy a szülők régi mérlege igencsak csal, mert most is 3 kilóval kevesebbet mutatott. Hát ezek szerint 80 kiló környékén is járhattam már. Asszem van mit leadnom.
A gyomrom mostanában amúgy is rossz, úgyhogy épp itt az ideje a böjtnek.
 
Összesen 10km, 44:08
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 146

Karácsonyi nyolcas

Árpikával kettesben mentünk ki futni Péter-halomra és nyomtunk egy nem túl acélos 8km-t. Régi szokásos nyolcas körömet futottuk, de ma egyikőnk se igazán erőltette a dolgot. Tegnap egész nap fájt a hasam a zabálás és az azt túl korán követő futás hatására és ma se vagyok még valami jól ilyen téren.
Az edzés azért szép lassan eltelt és a pulzusmérő szerint nem is nagyon lazsáltunk.
Így karácsonykor most beérem egy ilyen futással, hisz úgyis pihenőhetem van.
 
Összesen 8km, 39:41
 
Átlag pulzus: 150
Megnyugvási: 34 (157/123)

Péter-halmon kőrözve

Ellensúlyozandó a tegnapi kimaradt edzést és a holnapra várható ünnepi könnyű futást mára hosszú futást terveztem, amire meglepő módon Árpikában partnerre leltem, sőt az elején apám is elindult velünk.
Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Árpika ügyeletben van folyamatosan, így nem nagyon távolodhat el az autótól és a laptoptól, így egész végig Péter-halmon kellett köröznünk.
A futás elején éreztem, hogy nem vagyok valami remek formában, de ez nem is csoda, hisz telezabáltam magam bejglivel és rá szűk 3 órára már futottunk is. Terepre is bevitt Árpika kicsit ahol bukdácsoltam, burultam is egyet, de ami a legrosszabb, hogy a bokámat egyáltalán nem éreztem stabilnak.
Azért szép lassan teltek a kilométerek és úgy 50 perc tájékán kezdtem egész jól érezni magamat, egyre jobban ment a futás. A tempó az végig egész jó volt Árpikának köszönhetően, mert néha nagyon tolta. Volt olyan szakasz, ahol 4:10-4:20 körül roboghattunk és igazán lassú részek nem is voltak.
Sajnos a tervezett 20km nem lett meg, mert Árpikának elkezdte szétszedni a cipő a lábát és hazafutottunk. Én még mehettem volna tovább, de már eléggé kezdett vacakolni a gyomrom, így jobbnak láttam beérni ezzel a 18km-vel.
 
Összesen 18km, 80:59
 
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 151
Megnyugvási: 35 (147/112)

Amikor Lőrincen jobb futni

Két bevásárló körút között sikerült még délelőtt kimenni Lőrincről Árpikával futni. A megszokott 12km-es kört toltuk és egy fokkal jobban ment a futás, mint mostanában szokott és a bokám is jól viselte a homokos földutakat. 5km-nél megnéztem mennyinél vagyunk és 4:30-as tempót sikerült eltalálnunk. Utána se esett a tempó és végül 54:26 lett a 12km, ami egész jónak mondható.
A bokám miatt most szerencsés lenne Lőrincről edzeni. Ami normál esetben előny az most egyszeriben hátrány lett. A Gerecse hiába van közel, de az ottani erdei utakra nem nagyon tudok kimenni, vagy legalábbis most nem nagyon fogom megkockáztatni, Lőrincen pedig az erdő is sokkal futhatóbb és aszfalton is sokkal több felé lehet menni világosban és sötétben egyaránt.
A mai futás mindenesetre jó volt, csak az zavar, hogy a csütörtökön már érzett enyhe torokfájás kezd újra jelentkezni, sőt kicsit jobban is fáj. Remélem nem leszek beteg.
 
Összesen 12km, 54:26.
 
Max. pulzus: 164
Átlag pulzus: 154
Megnyugvási: 43 (150/107)

Végre világosban, 12km

Végre világosban tudtam futni, ami már nagyon hiányzott egy egész hét sötétben futkározás után. Árpikával indultunk el délután 1-kor 12km-t futni és fel sem merült bennem, hogy ne Péter-halmon keresztül menjünk. Még a kisösvényre is letértünk, amit azért már neccesnek éreztem a sok lehullott falevél miatt, de végülis nem lett belőle gond. A régen jól bejáratott 12km-es körömet futottuk, ami Gyálon a 3. utcán fordul, majd az almás sarkától még tesz egy kitérőt az Imrei kiserdőben. 5km-nél egyébként 23:15-nél voltunk és innentől csak gyorsultunk, igaz én az erdőben azért óvatoskodtam kicsit. Le is maradoztam Árpikától és az aszfaltra kiérve is csak kínkeservesen tudtam felzárkózni. Itt már tuti mentünk legalább 4:30-as ezreket, igaz szerencsére nem tartott sokáig. Az erdőben aztán kicsit lassultunk és szét is váltunk, mert én már nem akartam kis ösvényeken rohangálni, Árpika pedig még talán az erdei talajra is behajtott.
A vége már elég kocogós lett, de nem is ment már a futás. Az a helyzet, hogy ez a mai 12km egyaránt volt hosszú és gyors futás is. Ennyit tudok. 🙁
Többet terveztem 2km-vel, de ezt egyedül kellett volna még hozzátoldani a végén, ráadásul utcákon és úgy döntöttem, hogy nem lenne értelme a további vánszorgásnak, mivel csak arra lettem volna képes.
Ráálltam a mérlegre is, ha már itt vagyok és az 74,5 kilót mutatott, szemben a 2 héttel ezelőtt mért 75,5-el. Ez az egy kiló minusz nem valami sok, ráadásul a mérlegünk úgy 1-2 kilóval kevesebbet is mér, szóval még vagy 5 kilót le kellene dobnom, hogy elfogadható súlyban legyek. A sérülés előtt ugyanis úgy 70-71-et mutatott és még akkor is volt rajtam némi felesleg.
 
Összesen 12km, 54:40.
 
Max. pulzus: 173
Átlag pulzus: 160
Megnyugvási pulzus: 35 (158/123)

Péter-halom sötétben

Megint úgy alakultak a dolgok, hogy csak sötétben tudtam kimenni futni, de most legalább emberi időben kezdtünk el futni Árpikával Lőrincen.
Péter-halmot balról kerülve az utcákon mentünk ki az Alacskai lakótelephez, amit megkerültünk aszfalton, majd az erdőn át jöttünk vissza. Természetesen a lámpát vittük magunkkal, de még így is botladoztunk néhol. Azért élveztem, hogy végre nem csak utcákon futok.
Árpikával végigpofáztuk a futást, így gyorsan eltelt, a tempó is egész kibírható volt, de már kezdek haladni is, bár még a pulzusom az egekben van ehhez a jó 5 perces tempóhoz.
Szép lassan javul a lábam és a fizikai állapotom is. December elején tényleg meg fogom tudni kezdeni a rendes alapozást.
 
Összesen 7km, 35:43.
 
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 157
Megnyugvási: 37 (161/124)

Átmozgatás Várvölgy körül

Este 8-kor mentünk ki átmozgatni GG-vel és Árpikával Várvölgyről. Odafele a falu szélén mentünk, majd egy aszfaltúton tovább, míg visszafele a falun át jöttünk és csináltunk pár felrázó repülőt. A táv 8km és lehetett benne kb. 80m szint is. Az idő 39:03 lett, de a polárt nem vittem, így pulzusértékek nincsenek.
Nem éreztem frissnek a lábaim és nem is esett túl jól, talán mert esett és elég fülledt volt a levegő, bár legalább meleg nem volt.

Egyre rosszabb kétezrek

Délután kimentem itthonról résztávozni a Gerely pályára. Jött velem Árpika is, bár nem tetszett neki, hogy 4x2000m-t tervezek. 3km-t bemelegítettünk, majd 10×100 repülőt nyomtunk, amit Árpika 8-nál megunt és hazament. Még szerencse, mert így nem látta, hogy mit össze szenvedek az első 7,07-es kétezremen. Eredetileg 7 perceseket akartam futni, de ezt át kellett, hogy értékeljem az első után, ugyanis nagyon nem ment. Ennek több oka is lehet, de leginkább, hogy gyenge vagyok. Erős szél fújt, ami nem esett valami jól, ráadásul a pálya talaja is elég szörnyű. A 4db-ra tervezett edzést nem csak időben adtam alább, hanem darabban is, mert csak 3-at futottam. Utána levezettem 3km-t, majd itthon ellógtam a nyújtást.

2000m-ek: (pulzus a végén/2 perc pihi után)
Az első: 7,07,0 (pulzus: 178/120)
Második: 7,25,3 (176/126)
Harmadik: 7,25,6 (180/143) (csak egy perces megnyugvási pulzus)

Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 155
Megnyugvási pulzus: 37 (180/143)

Barackszedés Gombán, majd egy nyolcas otthonról

Megint Gombán voltunk barackot szedni, ezúttal jó 7 órán át. Tanulva a tegnapiból nem szálltam ki a kocsiból hazafele, hanem hazajöttem és pár óra pihenés után mentem ki futni Árpikával és csak egy könnyű 8km-t vállaltam be. Éreztem megint a lábamat, de nem voltak olyan iszonyatosan beállva, mint tegnap. Rosszabbra számítottam, de azért még ez se esett jól.

Időben 37:15 lett.
Max. pulzus: 154
Átlag pulzus: 143
Megnyugvási pulzus: 45 (152/107)