Gondolkoztam rajta, hogy ma mit fussak, mert a Euromeeting miatt már csak könnyűt akartam, de nagyon csábító volt a Bakonykútiba rendezett parktájfutó verseny. Végül a Kihívás napja alkalmából rendezett versenyt választottam a zsákfaluban.
Bogos Tomival együtt melegítettünk és egy szép nagy kört futottunk a falun kívül. Egy baromi szép ligeteses sík részen kezdtünk, közben a sziklás hegyoldalt nézegettük, majd egy dózerúton felkapaszkodtunk egy kisebb dombra. Egy egész szép fenyvest is magunk mellett hagytunk és én ekkor már azt mondogattam, hogy "ide akarok költözni". A faluba egy karikával 26:30 alatt jutottunk vissza és némi bokamelegítés után vágtam neki a pályának.
Többen győzködtek, hogy nem kell félteni a bokám, így nem ragasztottam le és amúgy is edzőcipőben toltam.
Az egyes pont előtt egy hatalmas csalános fogadott, ezért a kettesre már jó nagyot kerülve mentem és az erdőbe beérve a bokám miatt kezdtem aggódni. Ez olyannyira lekötött, hogy alaposan túlfutottam a ponton és végül 6:50-nél fogtam a kettest. A bokám bírta ugyan, de mivel nagyon bizonytalannak éreztem a lépéseim, ezért úgy határoztam, hogy innentől kicsit sem erőltetem a pályát. A fennsíkon aztán valami kegyetlen jó volt futni. Szép is volt, a talaj is tetszett (még a bokámnak is) és kicsit még figyelni is kellett a gödör pontokra. A lefelében bevállaltam a nagy kerülőt, majd az erdőben megint óvatosan mentem. Jött a jó nagy futós rész és én nem erőltettem halálra a tempót. Eszembe is jutott, hogy nem is lett volna jó itt meghajtani magam 2 nappal a verseny előtt.
A pálya végén aztán mikor beértünk a faluba már nagyon élveztem a futást. Gyönyörű a falu, szép kis park fut végig rajta és még egy kertbe is be kellett ugrani egy pontért.
A célba úgy értem be, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna a mai nap. Élveztem a futást, a bokám is bírta és ez a falu egyszerűen tökéletes. Semmi csicsa, semmi oda nem illő épület, de végig szépen gondozott régi házak sorakoznak, rendben tartott parkos részekkel és a környezete is gyönyörű. Maga a pálya tájfutás szempontjából nem nyújtott valami sokat, de így is élveztem a környezet miatt.
Levezetésképp futottam még 2km-t Bakonykúti utcáin.
Ugyan hagytam még így is vagy 4 percet a pályában, de ez nem bosszantott különösebben és még 1,5 perc hátránnyal Ege és Tomi mögött a 3. helyet is megcsíptem a 29:10-es időmmel.
Amilyen rossz kedvem volt tegnap, olyan jó kedvem lett a mai edzés után.
Hiába. Szeretek tájfutni és nem csak a tájfutás kihívása miatt, hanem azért, mert ilyen helyekre jutok el, ahova egyébként eszembe sem lenne elmenni. Jobb programot el sem tudnék képzelni délutánonként, mint ehhez hasonló kisversenyeket.
Összesen 13km, 150 szint, 65:10