Nem volt nagy versenyhangulatom az Éjszakai OB előtt, de azért bíztam benne, hogy elérhetek valami normális eredményt. Leginkább egy elcsípett dobogóra gondoltam, mert a győzelem elég elérhetetlennek tűnt. Doma is indult és Józsa Gábor, Zsebe Isti kettős is hazatért Norvégiából, így a megszokottnál erősebb mezőny gyűlt össze. Zsebe Zsolti hozta a vadi új akkumulátoromat, így tökéletes felszerelésem volt. Szép nyugodtan indultam a rajtba Less Áronnal. Kocogtunk, sétáltunk, nem vittük túlzásba a bemelegítést, főleg, hogy mindenki spórolt az akkumulátorával, így jórész sötétben mentünk. A rajt előtt aztán még volt egy kis kavarodás, mert nem találtuk a szalagot, de pár perc után azért csak ráakadtunk. Örömmel nyugtáztam, hogy KisZsebe mindkét sarkán van egy fényvisszaverő, így ha sikerül kicsit ráfutnom a nyílt terepen könnyű lesz utolérni.
Viszonylag óvatosan kezdtem, így az első 2 pont hiba nélkül ám nem túl gyorsan meglett, majd a hármasra szépen túlfutottam. Lehet nem ártott volna rendesen megnézni a térképet. (1:20 hiba) A négyesre aztán egy durva iránymenettel indultam neki és a “barna foltra” pályáztam, ehelyett aztán a tőle balra lévő domb alapján azonosítottam be magam. Még a szárazárokban lévő pont mellett is elmentem, majd gond nélkül fogtam a pontot, igaz itt se voltam valami villám. Ötösre aztán még inkább vaktában indultam neki, látszottak a fények a hegy tetején, így a tájolóra se néztem gyakorlatilag. A kis ösvényig azt se tudtam merre járok, de ez nem is volt gond, mert onnan egyből fogtam a pontot, majd a 6-os se volt gond. Hetesre egy darabig jól lekövettem merre megyek, majd a zöld folt kerülése után igen meglepődtem, hogy erdőbe értem, persze amint megnéztem jobban a térképet már láttam, hogy amit sárgának néztem az valójában fehér. Innen nem igazán tudom mi alapján akartam megtalálni a pontot, mert nem volt semmi elképzelésem, csak mentem. Sikerült kikapni a 27-es pontom, ahol Kelemen Detti mutatta meg hol vagyok. Onnan már nem volt gond. (0:40 hiba) Nem tanultam az esetből és vaktában mentem a 8.-ra is. Túl is futottam a tankbeállókig, majd onnan se találtam egyből vissza, mert megnéztem még egy hasonlóan nagy “gödröt”. (2:30 hiba) Ezt követően úgy látszik sikerült higgadtabban menni, mert a 9-es, majd a 10-es is tudatos és pontos tájékozódással lett meg. 10-es előtt a kis átjáró a bozótfoltok között olyan gyönyörűen megvolt, hogy 100%-os biztonsággal fogtam a pontot. Gyors ugyan itt se voltam, de úgy tűnik ez is elég volt, hogy nyerjem az átmenetet. 11-re aztán nagy rohanás jött, majd pontközelben az elbizonytalanodás a keresztbe rohanó Kiss Gábor és a többi futó miatt. Szégyenszemre megkérdeztem merre van a pont és az alapján ugrottam be rá. (1:00 hiba) 12-es szerintem könnyű volt, főleg, hogy mikor már épp kezdtem volna elbizonytalanodni megláttam az oszlopot és azt beazonosítva fogtam a pontot. Nyertem az átmenetet, pedig nem volt tökéletes az oszlopnál való megtorpanás miatt. (0:10 hiba) Sok bizonytalankodás és egy idegen pont megfogása után (tudtam, hogy még nem lehet az enyém, de azért megnéztem) lett meg a 13-as. (0:30 hiba) A következővel nem volt gond, leszámítva, hogy nem vettem észre az ösvényelágazást. Ez megismétlődött a 15.-re is, de előtte még keresztülfutottam az úton, hogy meggondolva magamat visszatérjek rá. Valami nem stimmel a felfele tartó ösvénnyel, de csak rátaláltam és a szimból forgatása közben már a pont fölött járva bevillant a 15-ös. (0:30 hiba) A következő 2 pont könnyű volt és nem is hibáztam, csak lassú voltam, bár a 17-es már akkor sem látszott a térképen, ezért kicsit óvatos voltam. Szidtem is magam, hogy nem vettem fóliát, mert még sok volt a pályából. A 18-ast egy völggyel később és túl magasan kerestem. Erre szép lassan rá is ébredtem. (2:00 hiba) A rövid átmenet nem lehetett gond, majd irány észak. Egy bozótfolt, majd a következő erdőfoltban ott is a pont. 21-re csak rohanni kellett, majd a vezeték, vagy mi alapján fogni a pontot, ami szinte a 22-re is elvezetett. Nagy kerülővel a biztos úton mentem a 23-ra, a völgytől bevágtam ennek ellenére kicsit bizonytalankodtam a pont előtt, már a völgy alján. (0:20 hiba) Az útkanyarból szintben bevágva nem volt nehéz a 24-est megfogni. Ez után nem esett jól átmászni a völgyeken, majd szintbe nyomni. Nem igazán éreztem milyen magasan lehetek. Nem is sikerült a bozót után egyből megtalálni a pontot. A bozótos (íves) völgyet összekevertem az utána következő “sárgával”. (1:40 hiba) 26-ra nagy szintezés jött és már kezdtem botorkálni, magasságot itt se tudtam belőni, de mikor kiértem az útra a szemben lévő bozótfolt alapján egyből tudtam, hogy balra van a pont. Kicsit megvezetett egy szántott csík a következőre, majd a 7-es pontról sikerült megtalálni a 27-est. Ezt oda vissza eljátszottam. Mindkétszer a másik ponton kötöttem ki. (1:30 hiba) Na az ilyen átmenetek valóak nekem. Ész nélkül és síkon rohanni egyenesen délnek. Nem csoda, hogy megnyertem. 29-re előbb nem néztem meg, hogy bozót van az utamban, így sikeresen átvágtam rajta, majd mentem tovább vaktában. Mázlimra ugyan elcsúsztam, de pont a völgy és ösvény találkozásához, így onnan sima ügy volt leszaladni a pontra. (1:00 hiba) Ez után, mintha teret ugrottam volna, lazán túlfutottam a ponton és nem is volt semmi elképzelésem, csak mentem. Alatta az ösvényen raktam magam helyre, de még ott se voltam biztos a dolgomban. Kész csoda, hogy ennyi hibával megúsztam. (1:30 hiba) Felkocogtam az ösvényre, majd a kanyarból fogtam a pontot, jött a gyaloglás a rövid átmeneten, majd esve kelve a szintezés a gyűjtőre. Itt már éreztem, hogy nincs sok bőr a bal talpamon.
Összesen 14:40 hiba jött össze, ami nagyon sok. Sehol nem szálltam ki, de gyakorlatilag minden második pontra hibáztam. Nem tudtam rendesen koncentrálni és kedvtelenül futottam. Kicsit kellett volna küzdeni, ami biztos jobban ment volna, ha nem kell teljesen végig egyedül menni. Éjszakain ez elég szokatlan volt számomra. Mindig össze szokott jönni egy kisebb boly és ha a tájékozódásban nem is segítenek, azért a tempót megnövelik és könnyebben bevillannak a pontok is.
Azért 1 bajnoki pontot sikerült elcsípni, ami annak fényében, hogy egy meglehetősen rosszul sikerült bajnokságon vagyok túl nem olyan rossz. Ebben a versenyben benne volt “bármi”. Nem lett volna irreális elvárás, hogy csak 5 percet hibázzak és akkor a szenvedős tempóm is elég lett volna a győzelemhez. Hozzá kell tenni, hogy a többiek is rengeteget kevertek, így nem csak én bosszankodhatok.