3x2000m

Ma kegyetlen jó napom volt, főleg, hogy úgy néz ki a jövőben nem lesz gondom a Világversenyek részvételi költségének előteremtésével. Ez a hír annyira feldobott, hogy teljesen belelkesedtem.
Amint hazaértem indultunk is Gerivel a Kacsás tóhoz, ahol 3x2000m várt ránk. Már kifele egyre javult a tempó, de azért éreztem, hogy még nem vagyok teljesen friss a hosszú hétvége után.
Futottunk 4 repülőt is, majd gimnasztikáztunk egy keveset az első kör előtt, ami valójában csak 1950m, de van benne kb. 30-40m szint is, ráadásul kanyarog és közel sem rekortán.
 
A 3 darab 1950m, köztük 2 perc pihenő:
 
7:02 , pulzus a végén: 168/113 átlag:163
6:50 , pulzus a végén: 175/116 átlag:169
6:39 , pulzus a végén: 180/134 átlag:173
 
Az elsővel nem volt gond, leginkább attól féltem, hogy elfutom a tempót, de aztán teljesen elégedett voltam mikor befejeztük. A kör amúgy néhol még saras, sajnos van két rész is, ahol eléggé megáll a víz és nem is szárad fel egykönnyen. Mindenesetre ma sokat nem számított, mert már száradóban volt.
A másodikban Geri ment előre pár száz méter után, hogy ő is vezessen. Éreztem is a tempón, hogy ez már jóval durvább, de azért nem maradtam le. Kicsit túl gyorsnak éreztem és ezt mondta Geri is utána. Ekkor már vécézhetnékem volt, de nem intéztem el a dolgom.
A harmadikban aztán megint én mentem elől és egyből az elején tolni kezdtem elég erőteljesen. Geri a fele előtt egy kicsivel lemaradt a fölfelében és én is kivoltam rendesen. A tempóm nem lassult, de a hasam tiltakozott. Elég kemény volt tartani a tempót, sőt lehet kicsit lassabb is lett a vége. Alig bírtam ki. Utána rohantam is wc-zni. (innen a magas megnyugvási pulzus 2perc után)
 
Geri jócskán lemaradt, kicsit össze is volt törve miatta, de visszafele már mindketten jókedvűen kocogtunk, majd már Tatabányán megálltunk gimnasztikázni a "játszótéren". Jólesett a nyújtogatás, meg a fűben ücsörgés.
Ez egy kemény és jó edzés volt. Nagyon rég nem csináltam hasonló résztávot.
 
Összesen: 17km, 120 szint , 77:00
Max pulzus: 181
Átlag pulzus: 148

Egy lendületes felfele

A tegnapi szenvedés után a mai résztávot áttettük holnapra, így csak egy 13km-es futás volt mára.
Szanatórium völgy felé mentünk és nem terveztem gyorsan menni, de az emelkedő aljától egyre jobb tempót diktáltam és egész gyors is lett. A vádlim még mindig be van állva, de sok javult a helyzet.
A könnyű futás a fölfelében igen kemény lett. Még nem volt maximum, de jó lendületesnek mindenképpen element. Jól esett tolni a fölfelét, éreztem, hogy van bennem erő.
Lefele aztán már tényleg könnyű volt. A dózer is lejt nagyrészt és a kis fölfeléket se toltuk.
 
Kifejezetten tetszett ez az edzés, de félek a holnapi résztáv előtt túlzás volt ennyire nyomni a fölfelét.
 
Összesen 13km 320 szint , 66:38
Max. pulzus: 170
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási pulzus: 34 (123/89)

Majdnem szétszakadt a vádlim

Gerivel futottunk egy könnyűt a Gerecsében.
A Turulnál mentünk fel és a Szanatórium völgyön futottunk le.
Valami kegyetlenül be vannak állva a lábaim, mert szét akart szakadni mindkét vádlim. Gyaloglás közben még sántikálok is, mert izomlázam is van elég rendesen. Geri se érezte még jól magát a vírusos gyomorpanasazi után, így igen lassú lett a mai futás.
 
10km, 220m szint 53:32
Átlag pulzus: 131
Megnyugvási pulzus: 22 (127/105)

Thermenland Open 3. nap – vadászrajt

A 3. napra úgy tekintettem, mint jutalomjáték. Nem igazán érdekelt, de azért szerettem volna egy jót futni. Elvileg a terep kedvező nekem, mert lapos. Se előttem, se mögöttem nincs nagy tülekedés, így a vadászrajt ellenére ha minden rendben lesz, akkor magam leszek, sőt esetleg megfoghatom Lévai Fecót is. A 11 perces hátrányom ellenére a 13. helyről rajtolhatok, ami nagyon durva. Otthon is jó lenne néha hasonló mezőnyben futni.
Skulóval futottam ki a rajtba és nem éreztem magam se különösen fáradtnak, se túl frissnek.
Thermenland Open 3. nap - vadászrajt 
Rajt után aztán nem pörögtek a lábaim, de azért toltam és a pont előtti jellegfáról kis kerülővel de hiba nélkül lett meg az egyes.
Kettesre elrontottam az irányt és jobbról a rétről pattantam vissza a pontig. (hiba: 0:30)
Hármas, négyes jól jött, de az ötösre bizonytalan voltam, mert nem éreztem a fedettséget. Tudtam, hogy még nem lehetek a pont mögötti ösvényen, de nem mertem jobbra bevágni. (hiba: 1:00)
6,7,8 csak rohanás volt, mivel nem volt semmi gondom, bár a nyolcast nem kellett volna jobbról ívelni.
9.-re nagyon éreztem, hogy nem pörög a lábam, a 10.-re pedig kicsit küzdöttem a bokrokkal.
11.-re kicsit túlságosan balra húztam, majd a 12.-re már minden OK volt.
13-as egy nehéz pont volt, mert eléggé a semmi közepén volt. Az ösvényeket elvesztettem, majd a pont előtti "zöld" sáv fogott meg, amin már út is volt, így tudtam hol vagyok, legalábbis nagyjából, mert a pontmellé mentem és megtorpantam. Pár lépést tettem balra és már látszott is. ( hiba: 0:20)
14-re kicsit túlságosan balra mentem, majd a 16-ig nem volt gond.
17-re bizonytalankodtam, mert nem tudtam hol van a jelleghatár és hol a meredek alja. (hiba: 0:20)
18-as nekem kiolvashatatlan volt a térképről, így bizonytalankodtam rá. (hiba: 0:10)
19-esre aztán már teljesen kész voltam. Fizikailag nem ment. Előbb jobbra akartam menni, aztán mégis balra, így pár lépést tettem az erdőben majd visszaugrottam az útra. Az útkereszteződésben is korrigálnom kellett, mert meglátogattam a vadászlest és a pontot se találtam a dzsuvában.(hiba: 2:20)
20-asra elég elcsigázva indultam és csak úgy mindenen át estem keltem. A 2-es pont előtt a zöldön átmentem az úton, majd onnan már követtem merre megyek. (hiba: 0:30)
21-es előtt megtorpantam, így erre is hibáztam. (hiba: 0:20)
22-re mellécsúsztam jobbra. Már nagyon csak az érdekelt, hogy legyek túl a pályán. (hiba: 0:30)
23-ra teljesen érzése mentem a dzsuvákon pedig úgy keltem át, hogy előbb jobbra, majd balra kerültem egy nagyot. A pontot aztán már egy Dán futó előtt fogtam éppen, akiről sejtettem, hogy ellenfél és ő ért utol. ( hiba: 0:20)
24-est is megíveltem, ráadásul erőm sem volt, így a Dán már éppen előttem fogta. (hiba: 0:20)
Itt én eredetileg a lenti útvonalat terveztem, de mivel a Dán srác arra ment, így én inkább felül indultam, mivel nem volt kedvem küzdeni ellene, majd a tó sarkán láttam magam előtt, így újra újítottam és megpróbáltam előre. Valamit elronthatott a srác, mert majdnem egyszerre fogtuk a pontot. Buktam egy keveset a rossz útvonalaimmal. (hiba: 0:30)
Innentől a célig már csak rohanás volt, de én nem éreztem magamban erőt, hogy a Dán srác ellen küzdjek. Látszott rajta, hogy jobban bírja, mint én, így gyakorlatilag feladtam a küzdelmet. Azért arra figyeltem, hogy nagyon ne lassuljak le, mert Lenkei Zsoltit láttam a 25-re menni, mikor én kijöttem a pontról.
 
Utólag elemezve már kevésbé vagyok csalódott, mint rögtön a verseny után. A részidők sok mindent elárulnak, így azt is, hogy a pálya első felében, ahol nem hibáztam kifejezetten jól haladtam, annak ellenére is, hogy nem ment jól. Az 5-10 hely között volt jópár részidőm, ami azért bíztató. A pálya második felére teljesen szétcsúsztam, csak szenvedés volt a pálya, ami a motiválatlanságommal együtt rengeteg hibát eredményezett. Nem érdekelt más, csak az, hogy túllegyek az egészen.
A 7 perc 10 mp hiba nagyon sok és még nem is számoltam bele, hogy az elején is íveltem rendesen az átmeneteket. Utólag bizakodásra ad okot, hogy egész jó időt futhattam volna még ilyen állapotban is, ha képes lettem volna koncentrálni.
 
Összesen 15km, 250 szint és kb. 80 perc.

Thermenland Open 2. nap

Burgauban még a késői ebéd után sétáltunk egyet, hogy feltérképezzük a terepet, majd visszamenetem a kocsihoz átöltözni, hiszen közeledett 5:30 és ezzel a karantén kezdete. A bejárás alatt kiderült, hogy a térképrajtig sok szint lesz, aminek nagyon nem örültem, mert a fölfele még mindig nem az erősségem.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Thermenland Open 2. nap
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
7.-re se sokat gondolkodtam, csak elindultam nagyjából irányba, majd a patak után jobbról kerültem a bozótfoltot és mentem fel a gerincre, ahol hamar egy ösvényen találtam magam, majd miután megnéztem a térképen hol is lehetek már tudtam, hogy egyenesen előttem van a pont az ösvény vége után.
8.-ra a korábban tervezettől eltérően nem balra indultam amerre Létra, mert még a felfelében megnéztem, hogy jobbról jobb lesz az, bár kicsit tartottam az aljnövényzettől. Az aszfalton futva néztem mikor jön be jobbról a nagy út s vele szemben fel is fedeztem a csapást. Nem volt az igazi a futhatóság, de így is ez volt a legjobb útvonal. Magát a pontot nem volt nehéz megfogni, mert egyértelmű helyen volt.
Nekem egyértelmű volt, hogy a 9.-re balról kell menni. Nem akartam a lépcsőn lefele futni és nem is láttam rajtba menet senkit szembe jönni, így maradtam az eredeti tervnél.
Tizesre kicsit féltem, hogy beleveszek a nem jól olvasható térképbe, de itt sokat jelentett a verseny előtti bejárás, mert volt elképzelésem mi vár rám. Felfutottam a füves "utcán", ahol verseny előtt Madár jött le. Ez jól megragadt az emlékezetemben, majd a lépcső is adta magát, pedig a térképről addig nem sikerült leolvasni. Annál is inkább, mert az útvonalat néztem egészen a célig. Jött a másik lépcső, amit szintén nem láttam előre a térképen, de adta magát, innen pedig már csak a pontra kellett bemenni.
Az alsó útra mentem ki, ráadásul a két csapás közül a balra húzón. Tudtam, hogy ezzel itt most nyertem egy kicsit, mert a többség került egyet a csapásokból ítélve. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni, csak tolni kellett. A pontra menet aztán megláttam magam előtt egy futót. Nem tudtam ki az, de feldobott, mivel egy ideje már arra számítottam, hogy engem fognak utólérni.
A 12-es pontig aztán sikerül ledolgozni a hátrányt és bár gyakorlatilag melléértem nem esett le, hogy az a futó Tihomir Salopek. Egyszerűen nem gondolkoztam ezen és nem néztem rá. A pontnál egy kiskutya rohangált és akadályozott minket, de a gazdái csak röhögtek, hogy mennyire meg akarja kapni a futók lábát.
A pontról kifele az előzetes tervek szerint balra indultam és a kutya még mindig a lábunk között rohangált. Ideges lettem és úgy döntöttem csak tolom, mintha ott se lenne. Ha rálépek, vagy felrúgom, akkor magára vessen. Szerencsére egyik se jött be, csak lemaradt.Tudtam, hogy hova kell menni, mert a várat már jópárszor láttuk. Itt már le is maradt Salopek, így én mentem elől és fogtam a pontot.
Ugyanott indultam vissza és már nem is gondolkoztam, csak toltam. Kicsit meglepődtem, hogy kerítés van a strand körül. Nem tudom mire számítottam, de a térképen nem láttam, így meglepett és reflexből indultam balra, majd csak akkor eszméltem, amikor Madár kiabál, hogy "itt menjél be". Majdnem túlfutottam a kapun, de így is buktam pár másodpercet. Rohantam a stég felé, majd be a pontra.
Gyűjtő aztán már csak a látvány kedvéért volt a dombtetőn, így innentől tényleg elég volt rohanni.
 
Amint beértem a célba tudtam, hogy jót futottam. Már előtte azt harsogta Kocsik Árpi, mint Szpíker, hogy az 5. helyért futok, majd amint beértem mondta, hogy 6. vagyok. Rettenetesen örültem és elégedett voltam, mivel nem számítottam erre. Ekkor láttam, hogy aki mellett elmentem a pályán az Salopek volt. Mindig jobb versenyző volt nálam, így nem kis öröm volt most megverni, mégha valószínűleg mostanában nincs is csúcsformában. Amikor bemondta Kocsik Árpi a 22:34-es időmet majd kiugrottam a bőrömből. Ráztam az öklömet és tudtam, hogy kijutottam a Főiskolás VB-re. Nem is álmodtam 23 percen belüli időről. A mögöttem indulók ugyan egészen a 12. helyig szorítottak le, de ez nem érdekelt. Megcsináltam!
Kocsik Árpinak mondtam is, hogy "Irány a Főiskolás VB!". Ezt ő be is mondta azon nyomban.
 
Ezzel a futással maradéktalanul elégedett vagyok. Ez volt a maximum amit ma ki tudtam hozni magamból. Tökéletes futás ugyan nem volt, mert 1-2 helyen lehetett volna talán jobb útvonalat választani, de ez csak utólag derült ki és a stég pontra is veszítettem pár másodpercet, ráadásul csak Madár mentett meg egy nagyobb hibától. Fizikailag is jobban kisajtolhattam volna magamat, de nem lehet okom panaszra, mert egész jól ment.
Nagyon jó érzés, hogy akkor tudtam maximumot nyújtani, amikor nagyon kellett. Düdü ki is számolta a százalékokat és ekkor esett le, hogy az elrontott Postás Kupa (edzetlenség) után a sírból hoztam vissza a VB részvételt.
 
Összesen 9km, 100 szint és 45 perc.

Átmozgatás az esti sprint előtt

Reggel terveztem egy átmozgatást a szállásról, de mivel Düdü és Gösswein Csabi túl korán indult és csak 5 (nem elírás) percet akartak futni, így a szálláson maradtam. Nem sikerült senkivel se összebeszélni, hogy csak az esti sprintre menjek ki, így szülőkkel együtt én is kiautóztam Burgau-ba. Onnan aztán a szállítás busszal én is kimentem a középtávú céljába.
Szerencsére Gösswein Csabi is itt volt, ráadásul szeretett volna egyet futni, így beneveztünk Direct A-ba, azaz nyilt technikásba. Rajtba kikocogtunk amilyen lassan csak lehet, majd ökörködve elindultunk a pályán. Nagyon szép és technikás terepen rendezték a többieknek a 2. napot, így élvezet volt itt tájfutni. Mondjuk a tempónk iszonyú lassú volt, de azért átmozgatásnak erős volt a felfelék miatt. Végigkocogtam az 5,5km-s pályát 50 perc alatt, majd gimnasztikáztam kicsit.
Jó buli volt kimenni nyiltban és kocogni egyet ezen a terepen. Kicsit ugyan sok lett, de csak nem leszek fáradt az esti sprinten miatta.
 
Összesen 8km, 150 szint, 66perc lett. Max pulzus: 153 , Átlag: 134

Thermenland Open 1. nap

Tegnap este elég rossz volt az idő és a szálláson is rossz híreket hallottunk, így jó eséj volt rá, hogy havas verseny vár ránk. Utazás közben aztán elnézve a hóval borított hegyeket egyre nőtt ennek az esélye. Ehhez képest nagy megkönnyebbülés volt, hogy a terepre érve csak messzi hegyeken láttunk havat és úgy 5 fok fogadott minket, ráadásul nem esett az eső.
Elég sokat kellett várnom a rajtomig, mert későn indultam, így alaposan átfagytam. A bemelegítés közben azért sikerült kis túlzással leizzadnom.
Thermenland Open 1. nap 
Majdnem felvettem a térképet egy perccel a rajt előtt, de aztán szóltak, hogy ezt nem lehet. Így aztán a térképrajtbe menet kellett útvonalat választanom. A rét hamar látszott, majd az ösvény is megvolt, de az útkanyartól már bizonytalan voltam. Megtorpantam, majd elindultam visszafele egy gyökér fele. Észrevettem egy mocsár pontot, amihez odamentem, majd innen mentem tovább a pontomra. (hiba: 1:00)
Kettesre felmentem a 2. útig, majd azon át a zöldön és a jelleghatárt követni próbálva a völgyig. Itt jöttem rá, hogy ez nem sikerült igazán, mert a patakot keresztező ösvényen tettem magam helyre. (hiba 0:30)
Hármasra elég vaktában mentem, de a zöldben a kidőlt fához értem, így csont nélkül lett meg a pont.
Szintben indultam tovább, majd a fehér erdőbe kiérve már látszott a rét, amiről fogtam a pontot. Tolnai Marcit itt értem utól.
Felmásztam az ösvényig, közben az útvonalat eldöntve az 5.-ig, valamint a hosszú átmenetet is végiggondoltam. Az ösvényen futottam a következő fehér erdőig, majd tovább másztam a gerincre jobbról kerülve a sziklát. A gerincen terveztem lefutni, de az ösvényen végül kerültem kicsit balról, mert nem volt jó a futhatóság.
Hatos közel volt. Bár nem láttam először az ösvényt, mégis sikerült azon futni. Balról ívelve fogtam a pontot.
Leugrottam a kisösvényre, majd azon indultam a 7-es felé, tovább a zöld mellett és a sziklát balról kerülve könnyedén fogva a pontot.
Szintben átvágtam a zöldön, majd nem tudtam a szikla melyik oldalán lesz a pont, így felfele indultam, ami be is jött, ám az ösvényen gyorsabb lett volna. (hiba: 0:20)
Felszenvedtem magam az ösvényig, azon pedig a zöld tulsó feléig. Felmásztam a gerincre és jobbról kerültem a sziklákat, majd mentem lefele a pontra. Kicsit elcsúsztam jobbra, de szintben jókor álltam meg és észrevettem a pontot. (hiba: 0:20)
Megeresztettem magam kb. a pont irányába és próbáltam nagyvonalakban követni a dolgokat. Balra láttam a rétet, majd a dózerra leérve mentem jobbra egészen a kanyar kezdetéig. Onnan már szinte látszott is a pont.
Az útvonalam már rég megvolt, így határozottan indultam lefele. Az út végétől a rét volt a következő fix pont, ám valahogy nem igazán értettem, hogy azon belül hol vagyok pontosan, így a biztonság kedvéért próbáltam tartani a magasságot. Kicsit magasan értem ki, de a réten átvágva már lent is voltam a dózeren, majd egyértelmű volt hol kell felugrani az egyel magasabb futó útra. Itt már nem láttam Tolnai Marcit, pedig kicsivel korábban még biztos mögöttem csörtetett. Ezen az úton aztán a jobbkanyar végéig toltam, majd leugrottam az alsó dózerra. Kicsit jobbra húztam pedig nem kellett volna. Errefele lassan lehetett haladni a sok patakkal szabdalt részen. A dózern már csak a pontig kellett tolni. (hiba: 0:30)
Felmásztam a vadlesekig, majd az ösvényen végig a pontig. Itt még lyukasztottam is, mert nem csipogott az SI doboz.
13-as a hegytető mögött volt, így nem kellett nagyon agyalni az útvonalon, csak küzdeni fölfele.
A pontról szintben jöttem ki és már kint is voltam a réten és fogtam a pontot.
A 15-ösre a kerítés mellett mentem, majd szintben. Mikor kiértem az ösvényre nem volt erőm azt kersztezni, így inkább kicsit lefele futottam rajta és lentről mentem be a pontra.
Felfele indultam egyenesen, mert úgy itéltem, hogy minnél előbb fent vagyok az úton annál jobb. A dózeren addig toltam, míg a pont alá nem értem és megint egyenesen a hegynek másztam felfele. Hamar fel is tűnt a pont előttem. Itt azon kezdtem bosszankodni, hogy mekkora agyatlan pályát kaptunk ma. A terep adottságait az előző években vagy jobban kihasználták, vagy csak én szoktam meg a Hebalm-ot.
Felfele húzva kiküzdöttem magam a gerinc mögötti dózerútig, majd azon toltam. Frissítőn ittam egy kortyot, majd apatakmeder mentén másztam fel a 17-esig.
A 18-asra csak be kellett futni az erődbe és már látszott is. A mocsár eléggé kivette az erőmet, így csak estem keltem.
Ettől az átmenettől kicsit tartottam, de egyben vártam is, látszott minden a gerincig, még a magasles is ott volt melettem, majd lassan ereszkedve menetm a pontfeletti rétig sokat térképezve. Kicsit megálltam, megnéztem a térképet éscsak amikor teljesen biztos voltam a dolgomban, akkor mentem le a pontig. Hiba nem volt, de nagyon sokat elvacakoltam az óvatoskodással. (hiba: 0:20)
20-asra az egyetlen lehetőség a szintezés volt, majd a nagy sziklánál beazonosítottam magam.Újabb rétre értem ki, ami mögött már lehetett is lemenni a pontra.
Lemásztam az útig, majd kis futás után lecsaptam az alsó útra. Azon menetm az elágazásig, majd még 1 úttal lejebb ereszkedtem. Mikor látszott balra a rét már csak a pontra kellett lejutni a meredeken.
A 22-es mászás volt. Elég érzésre mentem csak, de mikor a kerítéshez értem láttam jobbra a másik kerítést, így szintben simán fogtam a pontot. Elég meggyötörten másztám át ezek alatt a szögesdrótkerítések alatt. Az egész pályán alig volt pár, amit átugrottam.
Mihók után másztam felfele. Alig bírtam valamit megfutni a hegytetőre menet, pedig a torony nagyon látszott.
Szintben indultam a 24-re, még az erdő sarkán is átvágtam. Azt hittem először, hogy a mocsár "fölött" is erdő van, ám végül rájöttem, hogy az nyílt terület, így az erdő melett futva mentem be a patakig, majd apró bizonytalankodás után a pontot is megláttam. (hiba: 0:10)
Kerítés mellett futottam, majd szintbe. Itt már éreztem, hogy mi sárga és mi erőd, így tudtam hova kell mennem. Áron is ott volt előttem, így nem volt gond fogni a pontot.
A 26-osra leírtam egy kis kört, már egész a pontnál, mert hátulról mentem be az erdőfoltba. (hiba: 0:10)
A réten mentem tovább, amíg lehetett, majd csak át kellet ugrani a pontra és már meg is volt az utolsó előtti.
Gyüjtőre még volt egy kis szintezés, majd a kerítés alatt átkúszás és már kint is voltam a réten.
A végén pedig még tudtam egy egész normálisat hajrázni.
 
Összességében elégedett vagyok, mert kihoztam magamból közel a maximumot és a Főiskolás VB-hez szükséges eredmény is megvan, hála a többieknek. A futás mehetett volna sokkal jobban. Úgy éreztem, hogy nagyon rosszul megy. Erőtlenebb voltam, mint a korábbi években ezen a terepen. Nem feküdt ez a küzdős pálya.
A 3:10 hiba nem olyan vészes, de az elejét nem kellett volna így elkapkodni és akkor csak a fele lenne.

Utazás és eső

Ma utaztunk a Thermenland Open-re, pontosabban csak Szentgotthárdra, mert a szállásunk ott volt.

Este 7-re értünk oda, de mivel esett az eső, éhes voltam és senki nem akart velem futni, így végül kimaradt a mai edzés. Még Fecót és Gyurikát is felhívtam, hogy nem akar e futni, de csak Fecó lett volna meggyőzhető, de mivel még csak a Blahán sétált, így erről is le kellett tennem.

Egyedül nem tudtam magam rávenni a futásra, így bő 1 hónap után a mai volt az első kihagyott edzés.

Könnyű futás sok szinttel

Reggel munkába menet igen jó kedvem volt. Világversenyeken járt az agyam, valamint a hétvégi Thermenland Open-en. Végre érdekes terepen versenyezhetek és ha jól sikerül, akkor irány a Főiskolás VB. Nagyon olyan érzésem van, hogy ez a VB nagy lehetőség a számomra.

Délután már kevésbé volt hangulatom, de mire Gerivel elindultunk futni már kezdett megjönni a futáshoz a kedvem. Az eleje ennek ellenére nagyon nem esett jól. Szanatóriumvölgy felé indultunk, de már előre meg volt beszélve, hogy onnan a kilátó felé vesszük az irányt a hátsó úton, amin én még soha nem jártam. Valahogy se fentről, se lentről nem vitt még rá a lélek, hogy ezt a baromi meredek utat bejárjam. Most fölfele próbálkoztunk több kevesebb sikerrel. Erővel nem volt gond, ha ezen múlik megfutom végig, de sajnos néhol olyan csúszós volt a föld, hogy bele-belegyalogoltam. Azért szinte végig sikerült futni, így nem csoda, hogy baromira beált lábakkal értem fel a tetőre. Olyan jóleső érzés volt ez és innen kifejezetten élveztem a futást. Mentünk még egy kört a Kisréti vadászház felé, amiben szintén volt jócskán szint. Az utolsó nagyobb emelkedőn küzdöttem is, hogy tartani tudjam Gerivel a tempót.

Hamar elrepült ez a futás, pedig könnyű futásnak elég hosszú lett. Úgy bő 13km és 300m szint. Mindez 70:03 alatt.

Átlagpulzusom nem igazán értem miért 134, de biztos annyi, ha az óra azt mutatja.
Max pulzus: 161
Megnyugvási pulzus: 39 (126/87)

Este Edit megint legyúrta a vádlim, ami jobban esett, mint a multkor. Talán ő masszírozott kevésbé erősen. Mikor késő este feltettem a 2001-es OB győzelmem leírását az oldalra megint elfogott a világverseny hangulat. A hétvégi verseny pedig már félig az lesz.

Visszatekintés – Rövidtávú OB 2001

Életem talán legtökéletesebb futása 2001-ben volt az akkor még Rövidtávú Országos Bajnokságnak hívott középtávú OB-n. Azóta ezt a tökéletes futást próbálom megismételni. Elérni azt, hogy egy pályán kihozzam magamból a maximumot, mint akkor. Átélni azt az örömöt, amit akkor első éves felnőttként éreztem egy tökéletes verseny után. Azóta imádok utoljára rajtolni, főleg, ha selejtezőn harcolom ki az utolsó pozíciót. Ha onnan indúlva nyer az ember, akkor nyer a legszebben. Nem kell várni a többeik eredményére, csak egyszerűen minden addigi időnél jobbat kell futni.

Ez az OB meghatározó élmény marad egész életemben. Hiba nélkül, jó fizikai állapotban futottam és vertem rongyá az egész hazai mezőnyt, akkor amikor kellett, az OB döntőn. Rövidtávú OB 2001 - döntő

KisDoma pár hónappal a verseny után azt mondta, hogy szerinte ez az eredményem egy felnőtt világversenyen elég lett volna az első 20-ba kerülni. Ez a mondat még egy megerősítés volt számora abban, hogy nagy eredményt értem el. Emlékszem célbaérés után, amint megtudtam az eredményt hanyattvágtam magam a homokba és az eget néztem, az eredményhírdetésen pedig úgy éreztem nekem szól a himnusz. Ezek az emlékek nem hagynak nyugodni. Át akarom élni őket még legalább egyszer!

Anno Düdü kérésére írtam le ezt a futást, így most be tudom másolni az akkori emlékeim:

“Már előző nap lementem Kiskunhalasra, egyedül vonatoztam le, így volt időm gondolkodni a versenyen. Volt bennem egy kis bizonyítási vágy, hiszen újdonsült MEAFC-osként még nem mutattam fel túl sokat, de azért az Éjszakai OB 2. hely már megvolt. Igazából jobban foglakoztatott a váltó, mint a rövidtáv. Azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg nem jön haza Doma, és hogy mire lehetünk jók, ha nem jön. Este kiderült, hogy biztos nem jön, így nem én leszek az első futó, ami egy kis megkönnyebbülés volt annak ellenére, hogy már egészen beleéltem magam az első futó szerepébe.
Szombaton aztán már csak az aznapi verseny foglalkoztatott. Elhatároztam, hogy nem rohanok nagyon a selejtezőn, mert egy lassabb tempóval is simán be lehet jutni és a végén se lenne jó indulni. Szép nyugiban futottam le a pályát egy kisebbet hibázva a vége felé. (Nem lehetett több 20 másodpercnél.) A befutón még le is lassítottam, mert éreztem, hogy fölösleges sietni. Gyorsan elrántgattam Atát egy rövid levezetésre, majd kicsit gimnasztikázni, ahogy Kazibá kérte. Megnéztem az eredményeket: a legjobb időt futottam aminek nem igazán örütem részben a rajtkarantén miatt, részben pedig azért, mert nem szeretem, ha a legjobbak indulnak utánam. Aztán kiderült, hogy én megyek a három futamgyőztes közül utoljára. Ez kicsit jobb helyzet, mintha Vinicz és Fecó kergetne. Azzal úgyse lehet már eredményt elérni, ha 3 perccel befog valaki. Volt pár meglepetés kieső, amit nem igazán értettem, mert úgy éreztem, hogy ezen a terepen egyszerűen nem lehet hibázni. Az eredményeket nézegetve azt láttam, hogy nem túl sűrű a mezőny. Elgondolkodtam azon, hogy ha sikerülne hiba nélkül futni délután, az már egy hasonlóan lassú tempó mellett is jó lehet egy dobogóra. Még egy kicsivel gyorsabban fogok futni és nem kockáztatok semmit. Atával arról beszélgettünk, hogy Gyurikának azt ígérte Lantos Zoli, hogy ha nyer, akkor ő mehet a felnőtt VB-re. Nem tudom miért, de abban biztos voltam, hogy Gyurikát ma meg fogom verni. Bíztam benne, hogy ez az utolsó utáni lehetőség még velem kapcsolatban is él és akár még a VB-re is kijuthatok. Tóth Zsuzsi azt kérdezte, hogy mi a célom a döntőben, mire én azt válaszoltam, hogy minimum a dobogó. Utána elgondolkoztam azon, hogy nem volt e ez egy kicsit nagyképű kijelentés.
A rajtba jó korán kellet indulni a karantén miatt, így én egy fél palack ásványvizet is vittem. Többen együtt sétáltunk ki, majd ledőltünk az árnyékba és beszélgettünk. Babonából ugyan oda mentem el vécére, mint délelőtt. Annyit melegítettem amennyit mindig is kellene, pár repülő is volt benne. Oláh Katival és Stanyóval együtt futottunk. Jó volt látni, hogy már csak a legjobbak vannak a rajtban.
Térképfóliát direkt nem vittem, mert azzal a repülőrajtnál túl sokat veszítenék. Stanyóval egyszerre rajtoltunk és ő rögtön elkezdett rohanni mint az őrült. Én meg hagytam hogy lehagyjon, had lássa, hogy észnél vagyok. Egy hosszabb átmenettel kezdődött a pálya, így vagy 500 méteren át csak rohanni kellett. Kicsit zavart, hogy Sinkó Jani gyorsabban fut mint én, de végül ő elkanyarodott balra. Az első pontra biztoságit kell menni, mondogattam magamban, ennek ellenére egy viszonylag távoli támadópontot választottam, de nem sokkal a pont előtt egy csapást láttam és tudtam, hogy ez már oda vezet. Mikor megláttam a pontom épp elrobogott keresztbe Oláh Kati (egy percel előttem indult). A kettes pontra nekem is arra kellett menni, mint Katinak, de már nem láttam. Egy rövid átmenet volt a 2., így alig kellett elindulni, már látszott is a jellegfa aminél a pontnak kell lennie. Mikor a pontra mentem be, már újra láttam Katit. A 3. pontra menet fiatal fenyvesben kellett az ültetési irányban futni. Én pár sorral Kati mellett mentem, gondoltam így nem fog zavarni mikor elmegyek mellette. Kiértünk a fenyvesből és egy mély homokos szántáson kellett átfutni és látszott, hogy hova kell menni a túloldalán. Hiába erölködtem, de Katihoz alig tudtam közelebb kerülni. Fogta előttem a pontot és megint arra indult amerre nekem kell. Kicsit kemény volt a mély homokban futni idáig, így ebben a rövid átmenetben nem is próbáltam nagyon hősködni Katival szemben, de mire a pontra értünk már majdnem együtt voltunk. Megint ugyanabba az irányba indult mint én, de ezúttal én kicsit jobbra húztam hozzá képest. Merőlegesen az ültetési iránynak kellett egy fiatal fenyvesben futni, a pontom a túlsó végén volt. Újra megnéztem a térképet és észrevettem, hogy amerre Kati megy arról kicsit biztosabban foghatnám a pontot. Makrai Évi rohangált össze vissza előttem. Látszott, hogy épp a pontot keresi. Éreztem, hogy még elég sokat kell menni, de megijedtem, hogy a végén én is így járok. Szerencsére mikor kiértem a túloldalán a fenyvesnek már tudtam, hogy rögtön balra ott lesz a pont. Ekkor megint észevettem Katit, aki megint az én pontomat fogja. Nemcsak kielőzni nem sikerült, de talán még messzebb is került pár méterrel. Végülis mindegy, mert a lényeg, hogy ez is hiba nélkül megvolt. Innen már másfele kellett mennem,mint Katinak. A 6. pont egy mélyedés végén volt és nem okozott gondot megfogni. Már az motoszkált a fejemben, hogy ezt az OB-t én nyerem meg, de gyorsan visszazökkentettem magam a valóságba, hiszen ez még csak a pálya eleje. Elindultam a hetesre, ami egy nagy semmi közepén volt, de volt tőle jobbra egy rét, amit könnyen beazonosíthatónak véltem. Mikor közeledtem, már tudtam, hogy tévedtem és elkezdtem folyamatosan térképezni, de nem tudtam biztosra, hogy pontosan hol vagyok. Láttam valami rétszerűséget, de én nem ilyenre számítottam. Azért úgy mentem be a pontra ahogy ter
veztem. Szerencsére tényleg az volt a rét, mert a pont símán meglett. A 8. pont egyenesen délre volt, nem is volt hosszú átmenet, így csak elidultam dél felé. Félútig egy tiszta fenyvesben kellett menni, de a pont már a réten volt. Kicsit féltem is, hogy nem fogom észrevenni, ha berakják egy bokor mögé, de hamar észrevettem pont abban az irányban amerre mentem. Itt sajnos nem néztem meg a pont előtt merre kell menni a következőre, csak azt tudtam, hogy kb. merőlegesen balra, így kicsit lassabban és nem tökéletes irányba futottam ki. Egy kissebb dombra kellett felfutni, ami nagyon nem esett jól, átvillant az agyamon, hogy ez fizikailag kevés lesz, de miután felértem a dombra újra pörögtem tovább. Megint azon járt az agyam, hogy ezt az OB-t én fogom nyerni, de tudtam, hogy nem ezen kéne agyalnom. Pont egy bozótfolt felé futottam, így egy kicsit kanyarodnom kellet. (Hülyéztem magamat, hogy máson járt az agyam, pedig ezt a bozótfoltot a térkép is jelöli, így eredetileg is úgy ellett volna indulnom, hogy kikerülöm.) Megkerültem a bozótfoltot és próbáltam kiolvasni a térképet, hogy mélyedésben, vagy dombon lesz e a pontom, de mielőtt sikerült volna már meg is láttam. Indultam tovább a 10. pontra. Fölmásztam a dombra a pontomról és kinéztem merre kell menni. Átvergődtem magamat a sűrű ültetett fenyőn és örültem neki, hogy minden bizonnyal jó helyre értem ki. Volt azért bennem egy kis bizonytalanság, de inkább azért kezdtem nézni a térképet, mert kicsit pihenni akartam. Így egy kicsit lassabban fogtam a pontot, de már bennem volt merre kell menni a kövekező két átmenetben. Egy nagyon rövid és nagyon egyszerű átmenet jött, nem is akartam elhinni, hogy ez már tényleg az én pontom. Megfogtam és indultam tovább a 12.-re. Ez egy hosszabb átmenet volt. Ki kellet futni egy merőleges útra, majd tovább egy rét szélén és az utána jobbra lévő fenyves után jobbra beugrani a pontra. Már elég fáradt voltam, de azért eröltettem nagyon a fölfelét is, arra gondolva, hogy ezt a többiek biztos símán megfutják. A jobbra lévő fenyvesbe akár be is lehettett volna menni, de én inkáb mégis megkerültem, nehogy a sűrű fenyvesben eleszítsem a fonalat. Símán jött a pont és végre egy kis lefele is jött. Éreztem, hogy ez egy hihetetlenül jó futás. Már megint hülyeségeken gondolkoztam: mennyi lehet az előnyöm? mit fogok csinálni a célban ha nyerek? Elég sokat futottam úgy, hogy rá se néztem a térkepre, amitől megijedtem, de mikor megint megnéztem, láttam, hogy semmi gond, jó irányba megyek és miután kiérek a rétre ott lesz a pont. Nem láttam meg egyből, de még mielőtt újra megnéztem volna a térképet észrevettem, hogy már majd kiszúrja a szememet a tőlem pár méterre lévő bója. A 14. pontra nem tűnt bonyolultnak odatalálni,mert csak ki kellett menni egy útra és befuti a szemben lévő erdőbe merőlegesen. Tőlem jobbra a bozótba csörtetést hallottam, azt reméltem, hogy már Viniczet értem utól. Ha ő az akkor már nyertem, mert ketten együtt már nem lehet hibázni. Nem ő volt az és már megint elterelődött a gondolatom a lényegről. Ráadásul a pont előtti réteket se láttam, pedig már látnom kellett volna őket. Szerencsére ugyan a réteket nem, de a nyiladékot megláttam és utána rögtön a pontot is. Indultam a 15. pont felé, egyből megvolt a kis rétcsík, amit kinéztem. Végigfutottam rajta, majd be szembe az erdőbe. Elég sokat kellet menni, de könnyű volt tartani az irányt, mert a sorok irányához könnyű volt viszonyítani. Biztos voltam a győzelmemben, hiszen ez már a gyűjtő előtti pont volt és a gyűjtőt már csak nem ronthatom el. Újra előjöttek a szokásos godolatok a győzelemről és már a befutáson járt az eszem. Megint visszarántottam magamat a valóságba, ránéztem a térképre, de nem találtam semmit se ami segíhet. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tiszta erdőben észre fogom venni a pontot, így nem is próbáltam követni a tereptárgyakat. Már ott kellett volna lennie a pontnak, de nem volt semmi. Se pont, se semmi más ami segíthetne. Néztem a térképet és nagyon megijedtem. Azt gondoltam, hogy a sok hülye gondolatom a győzelemről most megbosszulja magát. Ahelyett, hogy a tájékozódással törődtem volna, már megint elkalandoztam. Szerencsére még pár lépés után észrevettem magam előtt a pontot. Alig pár másodpercet vesztettem ezzel az elbizonytalanodással és már csak a gyűjtő jött. Ráadásul egy elég könnyű átmenet. Csak ki kell rohanni a kerítés mellé, végigfutni melette és már majdnem ott is vagyok. Nagyon rohantam, mert tudtam, hogy közel a pálya vége és éreztem, hogy nagyon kifutottam magamat, de azt a keveset már ki kellett bírni. A gyüjtőre is sikerült egyenesen ráfutni. Mikor odaértem, hallottam egy ott álló embertől valami olyasmit, hogy első helyre jövök, de annyira el voltam foglalva a futással, hogy nem értettem igazán. Azt se fogtam föl, hogy kik álltak ott. A befutón még hajráztam egy óriásit, majd a célban már csak azt kérdezgettem, hogy: Megvan? Megvan? Vinicz ott feküdt a célban és mondták, hogy eddig ő volt a jó. Mikor megkaptam a kis cetlimet alig akartam elhinni, hogy 44 másodpercel jobb az időm.

Nagyon fura volt az egész futás, mert pár perccel utána, mikor kezdtem fefogni, hogy mi történt már úgy éreztem, hogy nem is én futottam. Olyan érzésem volt, mintha csak egy külső szemlélője lettem volna a futásomnak. Az egész olyan álomszerű volt. Amikor a figyelmem elterelődött a tájékozódásról, valahogy azonnal vissza tudtam magamat rántani abba a tökéletesen koncentráló állapotba, amiben a pálya 90%-át tettem meg. Ráadásul egyáltalán nem lehettem volna biztos a győzelmemben, hiszen a könnyű terepen más is futhatott volna hiba nélkül, akár nálam gyorsabb emberek is. Ennek ellenére valamiért biztos voltam benne már a pálya közepétől, hogy ha nem rontom el, akkor én nyerek.”

Selejtező részidők , Döntő részidők , Selejtező térkép , Döntő térkép

Technikai edzés a Gém-hegyen

Tegnap este legyúrta Edit a vádlimat, így nagyon lazának éreztem magamat, ráadásul a nap is szépen sütött az előző napok esőzése után. Ez utóbbi miatt ma lehetővé vált a rég tervezett techinikai edzés, vagyis a tavaly őszi Düdü féle ablakos pályák, a Gém-hegyen. Geri, Edit, Bence és én mentünk ki kocsival. Mivel én már megcsináltam ezt az edzést anno, így a felvezetést értelemszerűen én vettem a nyakamba normál térképpel, Geri pedig az eredeti térképpel csinálta az edzést, míg Edit Bencével futott. Sikerült 2 pontot rossz helyre tennem. Egyiket még aztalnál elrajzoltam, (csak régi térkép volt a felvezetéshez) , másikat pedig a dzsuvában rossz gödörbe tettem.

Felvezettem a 3 pályát. Mindenhova tettem ki WC papírt, pedig a pontok felén még megvolt a megkopott fél éves edzőbója. Azért ez nem volt egy villám futás.

Közben Geri már meg is csinálta az első pályát, így én a 2. és 3.-ra csatlakoztam csak hozzá. Futottam utána és figyeltem, hogy mit csinál. Nekem így ez az edzés leginkább egy könnyű terepfutás volt. Az edzés jellege nem tette lehetővé, hogy kihajtsuk magunkat, de én nagyon jól éreztem magam. Nagyon könnyedén mozogtam a terepen.

Utána már csak visszafutottunk, Edittel, Gerivel és Bencével.

Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 130
Összes idő: 1:43:45

Kilómétert nehéz megsaccolni, de úgy 15km lehetett 240m szinttel.

Váltakozó futás sárban

Sok kedvem nem volt ma edzeni, mert egyrészt kicsit fáradtnak éreztem magamat vádlira, másrészt megint esőre állt.
Gerire kellett várni egy csomót, mert épp akkor ébredt és lassan készült el, majd mindketten kedvtelenül kezdtünk futni. Az eső egész kicsit már ekkor szemerkélt, de aztán igazán nem kezdett el esni. Síkvölgy felé mentünk, cél a Kacsás-tó volt, ahol 8 x 2 perc / 1 perc váltakozó várt ránk. Ezt az edzést csináltuk pont két hete is, akkor éppen többet mentünk a 23 perc alatt 3 körnél.
A kifutás (5km – 25:59) után azonnal elkezdtük a résztávot és egyből kaptunk egy nagy adag sarat még az előző napok esőzései miatt. Úgy 300m, majd később 100m nagyon gáz szakasz volt az 1950 méterből, a többi az jól futható maradt, így bár felmerült bennem megcsináltuk az edzést.
Én mindig is szerettem az ilyen váltakozó futást. Egész keményen tudtuk nyomni és végül pont ugyanannyit futottunk, mint 2 hete. Ez annak fényében, hogy sokkal rosszabbak voltak a körülmények igen jó eredmény. Gerinek is jobban ment, mert a múltkor nyögvenyelősen ment neki a vége.
Átlag és pillanatnyi pulzusok a gyors szakaszok végén:
154/163 ; 160/165 ; 163/168 ; 166/172 ; 166/173 ; 167/174 ;167/171 ; 168/168
Ezek az adatok sokat nem mondanak, mert leginkább a tereptől függött (sár, vagy emelkedő), hogy mennyire ment föl a pulzus. Most mindenesetre a lassú szakaszokban nem lassultunk le annyira, mint legutóbb, azért sikerült tartani az akkori eredményt.
Nekem tulajdonképpen jól ment, a végére egész jól éreztem magam és örültem, hogy sikerült egy keményet, de nem behalósat edzeni.
A visszafutás 25:46 lett, majd mértem egy 24-es megnyugvási pulzust a lépcsőházban felfele.
Összesen: 74:54 és 16km, szint kb. 120 méter.
Átlag pulzus: 149

Visszatekintés – Éjszakai OB 2006

Nem volt nagy versenyhangulatom az Éjszakai OB előtt, de azért bíztam benne, hogy elérhetek valami normális eredményt. Leginkább egy elcsípett dobogóra gondoltam, mert a győzelem elég elérhetetlennek tűnt. Doma is indult és Józsa Gábor, Zsebe Isti kettős is hazatért Norvégiából, így a megszokottnál erősebb mezőny gyűlt össze. Zsebe Zsolti hozta a vadi új akkumulátoromat, így tökéletes felszerelésem volt. Szép nyugodtan indultam a rajtba Less Áronnal. Kocogtunk, sétáltunk, nem vittük túlzásba a bemelegítést, főleg, hogy mindenki spórolt az akkumulátorával, így jórész sötétben mentünk. A rajt előtt aztán még volt egy kis kavarodás, mert nem találtuk a szalagot, de pár perc után azért csak ráakadtunk. Örömmel nyugtáztam, hogy KisZsebe mindkét sarkán van egy fényvisszaverő, így ha sikerül kicsit ráfutnom a nyílt terepen könnyű lesz utolérni.Éjszakai OB 2006

Viszonylag óvatosan kezdtem, így az első 2 pont hiba nélkül ám nem túl gyorsan meglett, majd a hármasra szépen túlfutottam. Lehet nem ártott volna rendesen megnézni a térképet. (1:20 hiba) A négyesre aztán egy durva iránymenettel indultam neki és a “barna foltra” pályáztam, ehelyett aztán a tőle balra lévő domb alapján azonosítottam be magam. Még a szárazárokban lévő pont mellett is elmentem, majd gond nélkül fogtam a pontot, igaz itt se voltam valami villám. Ötösre aztán még inkább vaktában indultam neki, látszottak a fények a hegy tetején, így a tájolóra se néztem gyakorlatilag. A kis ösvényig azt se tudtam merre járok, de ez nem is volt gond, mert onnan egyből fogtam a pontot, majd a 6-os se volt gond. Hetesre egy darabig jól lekövettem merre megyek, majd a zöld folt kerülése után igen meglepődtem, hogy erdőbe értem, persze amint megnéztem jobban a térképet már láttam, hogy amit sárgának néztem az valójában fehér. Innen nem igazán tudom mi alapján akartam megtalálni a pontot, mert nem volt semmi elképzelésem, csak mentem. Sikerült kikapni a 27-es pontom, ahol Kelemen Detti mutatta meg hol vagyok. Onnan már nem volt gond. (0:40 hiba) Nem tanultam az esetből és vaktában mentem a 8.-ra is. Túl is futottam a tankbeállókig, majd onnan se találtam egyből vissza, mert megnéztem még egy hasonlóan nagy “gödröt”. (2:30 hiba) Ezt követően úgy látszik sikerült higgadtabban menni, mert a 9-es, majd a 10-es is tudatos és pontos tájékozódással lett meg. 10-es előtt a kis átjáró a bozótfoltok között olyan gyönyörűen megvolt, hogy 100%-os biztonsággal fogtam a pontot. Gyors ugyan itt se voltam, de úgy tűnik ez is elég volt, hogy nyerjem az átmenetet. 11-re aztán nagy rohanás jött, majd pontközelben az elbizonytalanodás a keresztbe rohanó Kiss Gábor és a többi futó miatt. Szégyenszemre megkérdeztem merre van a pont és az alapján ugrottam be rá. (1:00 hiba) 12-es szerintem könnyű volt, főleg, hogy mikor már épp kezdtem volna elbizonytalanodni megláttam az oszlopot és azt beazonosítva fogtam a pontot. Nyertem az átmenetet, pedig nem volt tökéletes az oszlopnál való megtorpanás miatt. (0:10 hiba) Sok bizonytalankodás és egy idegen pont megfogása után (tudtam, hogy még nem lehet az enyém, de azért megnéztem) lett meg a 13-as. (0:30 hiba) A következővel nem volt gond, leszámítva, hogy nem vettem észre az ösvényelágazást. Ez megismétlődött a 15.-re is, de előtte még keresztülfutottam az úton, hogy meggondolva magamat visszatérjek rá. Valami nem stimmel a felfele tartó ösvénnyel, de csak rátaláltam és a szimból forgatása közben már a pont fölött járva bevillant a 15-ös. (0:30 hiba) A következő 2 pont könnyű volt és nem is hibáztam, csak lassú voltam, bár a 17-es már akkor sem látszott a térképen, ezért kicsit óvatos voltam. Szidtem is magam, hogy nem vettem fóliát, mert még sok volt a pályából. A 18-ast egy völggyel később és túl magasan kerestem. Erre szép lassan rá is ébredtem. (2:00 hiba) A rövid átmenet nem lehetett gond, majd irány észak. Egy bozótfolt, majd a következő erdőfoltban ott is a pont. 21-re csak rohanni kellett, majd a vezeték, vagy mi alapján fogni a pontot, ami szinte a 22-re is elvezetett. Nagy kerülővel a biztos úton mentem a 23-ra, a völgytől bevágtam ennek ellenére kicsit bizonytalankodtam a pont előtt, már a völgy alján. (0:20 hiba) Az útkanyarból szintben bevágva nem volt nehéz a 24-est megfogni. Ez után nem esett jól átmászni a völgyeken, majd szintbe nyomni. Nem igazán éreztem milyen magasan lehetek. Nem is sikerült a bozót után egyből megtalálni a pontot. A bozótos (íves) völgyet összekevertem az utána következő “sárgával”. (1:40 hiba) 26-ra nagy szintezés jött és már kezdtem botorkálni, magasságot itt se tudtam belőni, de mikor kiértem az útra a szemben lévő bozótfolt alapján egyből tudtam, hogy balra van a pont. Kicsit megvezetett egy szántott csík a következőre, majd a 7-es pontról sikerült megtalálni a 27-est. Ezt oda vissza eljátszottam. Mindkétszer a másik ponton kötöttem ki. (1:30 hiba) Na az ilyen átmenetek valóak nekem. Ész nélkül és síkon rohanni egyenesen délnek. Nem csoda, hogy megnyertem. 29-re előbb nem néztem meg, hogy bozót van az utamban, így sikeresen átvágtam rajta, majd mentem tovább vaktában. Mázlimra ugyan elcsúsztam, de pont a völgy és ösvény találkozásához, így onnan sima ügy volt leszaladni a pontra. (1:00 hiba) Ez után, mintha teret ugrottam volna, lazán túlfutottam a ponton és nem is volt semmi elképzelésem, csak mentem. Alatta az ösvényen raktam magam helyre, de még ott se voltam biztos a dolgomban. Kész csoda, hogy ennyi hibával megúsztam. (1:30 hiba) Felkocogtam az ösvényre, majd a kanyarból fogtam a pontot, jött a gyaloglás a rövid átmeneten, majd esve kelve a szintezés a gyűjtőre. Itt már éreztem, hogy nincs sok bőr a bal talpamon.

Összesen 14:40 hiba jött össze, ami nagyon sok. Sehol nem szálltam ki, de gyakorlatilag minden második pontra hibáztam. Nem tudtam rendesen koncentrálni és kedvtelenül futottam. Kicsit kellett volna küzdeni, ami biztos jobban ment volna, ha nem kell teljesen végig egyedül menni. Éjszakain ez elég szokatlan volt számomra. Mindig össze szokott jönni egy kisebb boly és ha a tájékozódásban nem is segítenek, azért a tempót megnövelik és könnyebben bevillannak a pontok is.

Azért 1 bajnoki pontot sikerült elcsípni, ami annak fényében, hogy egy meglehetősen rosszul sikerült bajnokságon vagyok túl nem olyan rossz. Ebben a versenyben benne volt “bármi”. Nem lett volna irreális elvárás, hogy csak 5 percet hibázzak és akkor a szenvedős tempóm is elég lett volna a győzelemhez. Hozzá kell tenni, hogy a többiek is rengeteget kevertek, így nem csak én bosszankodhatok.  

Részidők , Térkép

Könnyű futás – Geri 100km után is lenyom

Tegnap este elég keményen fájt a bal térdem, főleg a közel 2 órás futás után. Már kicsit paráztam is, hogy baj lesz, de szerencsére reggelre sokat javult a helyzet. Feltehetően csak ráestem az Éjszakai OB-n és akkor ezt fel sem tűnt. Kicsit azért még éreztem induláskor, de nem volt vészes. Átkocogtam Geriékhez és indultunk is a könnyű futásra a Szanatórium-völgy felé. Geri a Kinizsi 100-ról mesélt, amit 15 óra alatt tolt le, ennek ellenére én voltam fáradtabb. A völgyben felfelé le is maradtam kétszer. Egyszerűen nem akartam maxra futni ezt a mai könnyű edzést, Gerinek pedig egyszerűen jobban ment. Amint felértünk a völgyön egyből könnyebb lett, síkon már jól esett a futás. A csemetéskert után még visszakanyarodtunk a bányász kilátóhoz és úgy mentünk le a lépcsőn.

Összesen szűk 12km volt és 250m szint. Időben: 61:18

Max pulzus: 163
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 40 (136/96)

Edzésnapló rajt

Mostantól ez az oldal az edzés és versenynaplóm, sőt talán még egy kicsit több is annál. Magamnak írom, de örülök, ha olvassátok, még inkább, ha hozzászóltok. Minden edzésemről, versenyemről írni fogok itt függetlenül attól, hogy éppen jó, vagy rossz passzban vagyok. Ezen felül tervezek “visszatekintéseket” írni korábbi eseményekről. A világversenyek, amelyeken részt vettem, az emlékezetesebb országos bajnokságok, a nagyobb külföldi versenyek biztos szerepelni fognak ezek között. Remélem ez a forma tökéletesen alkalmas lesz erre a célra és igazi (edzés)napló lesz, képekkel, térképekkel és olvasói visszajelzésekkel kiegészítve.

Résztáv a KSI pályán

Stadionban edzettünk Skulóval,Józsa Gáborral,Sprokival és Banyesszel. 3km bemelegítés volt, 10x100m, majd elvileg 2x6x600m (Gábornak 800-ak) 2 perc pihenővel. A végén 2km levezetéssel. Én sajnos behaltam már az első sorozat végén, így az első 5, illetve az utolsó 2 kivételével 400-ak lettek csak belőle.
1:47,9 ; 1:47,1 ; 1:51,1 ; 1:49,2 ; 1:49.7 ; 1:12,9 ;
1:11,5 ; 1:12,0 ; 1:12,0 ; 1:11,9 ; 1:49,5 ; 1:48,4 ;

Összesen 13km 78:10-re.

Max. pulzus: 180
Átlag pulzus: 146
Megnyugvási pulzus: 38 (179/141)

Hosszú futás az Ingó-kövek felé

Editéktől futottam hosszút az Ingó köveken. Sikerült kicsit későn indulnom, így rámsötétedett, de ennek ellenére jól ment és élveztem is. A tempó nem volt túl nagy, de nem is az volt a lényeg.

Összesen lett 25km és kb. 400m szint. Az idő pedig: 120:39
Max. pulzus: 163
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási pulzus: 44 (153/109)

20×150/50 méter váltakozó

Stadionban futottunk Skulóval és Istivel 4km bemelegítést, majd 8×100 után 20×150/50-et. A végén levezettünk 2km-t a füvön.
Bemelegítés: 16:30 , repülők: 7:40, 20×150/50: 16:38 (ez majdnem megvan 4 perces átlagtempó), levezetés: 9:40
Összesen 11km 50:29
Max. pulzus: 176
Átlag pulzus: 153
Megnyugvási pulzus: 46 (173/127)

Vadászrajt után katasztrofális futás

A 2. napi eredményem következtében igencsak elit mezőnybe kerültem a vadászrajtnál. Pl: mögöttem indult Pollák Józsi és Pijak Ondrej is, ami még hagyján, de Fecó előtt voltam majdnem 8 perccel. 2km-t melegítettem, bár nem vittem túlzásba és mivel Jozsó indult mögöttem, így azt terveztem, hogy vele együtt fogok menni, mert csak nem olyan gyors és mellette még fogok tudni tájékozódni is és nem csak ragadás lesz. Ennek megfelelően lassan mentem a térképrajtig, ahol már be is ért, sőt a mögötte induló Pijak Ondrej is. Az 1-es és a kettes simám megvolt, majd a 3-asra már Bukovac Pavol is felzárkózott a bolyra, így kicsit nagyobb lett a sebesség. Én persze nem bírtam megállni, hogy ne rohanjak a boly eleje után, így Bukovac után nyomtam, majd annak ellenére, hogy sejtettem hol vagyunk elmentem vele rosszfele, majd elvesztettem a fonalat és ekkor úgy döntöttem, hogy külön megyek, mert az életbe nem fogja magát helyrerakni. Ehhez képest én nem tudtam magam helyretenni és csak nagy nehezen lett meg a pont. Perceket nem is számolok, mert értelmetlen lenne. Jól kiszálltam. Egy egész pályára sok lenne ennyi hiba, mint amennyit én csináltam a hármasra, majd a négyesre még rákontráztam, mert meg akartam fogni a rég eltűnt bolyt. Sikerült is meglátnom Bukovacot, az egyetlen szépséghiba az volt, hogy már kifele jött a pontról én meg még nem is láttam, ráadásul, mikor megláttam, akkor se a 4-es pont volt az hanem már az ötös.(menet közben még egy ág a szemembe is belecsapott, így innentől a kontaktlencsém sem volt a helyén, minek következtében kissé rosszul láttam, rosszabbul, mintha nem lenne kontaktlencsém) Visszamentem a négyesre, majd újra az ötösre, amit így nyertem, de sokra nem megyek vele. A hatos előtt megfogott Fecó és mikor már a pont előtt voltam felnyársalt egy faág. A cipőm és a lábam közé ment be és nem tudtam kiszedni. Mivel Fecó kezdett eltűnni utána mentem, bár nagyon rossz volt így futni "sínbetett lábbal". Itt már olyan szinten szerencsétlennek éreztem magam (vakon, sántán…), hogy ha nincs ott Fecó, akkor vagy feladom, vagy órákat bolyongok még. Innentől nem sok értelme lenne a pályát elemezni, mert csak Fecó hátát néztem és amennyire tőlem tellett próbáltam követni merre megyünk. Nagyon jó tempót nyomott Fecó. Én aligha futottam volna így, sőt egyáltalán nem szoktam ilyen gyorsan tájékozódni ehhez hasonló terepen. Fecó magabiztosan nyomta, bár volt benne egy nagyobb hiba a 16-ra, ahol előbb fogtuk a 17-est, de nem vesztettünk vele sokat. A pálya végén aztán kezdtem kicsit feltámadni, főleg a könnyebb rész miatt és volt ahol kicsit elöl mentem. A 26-ra megfogtunk egy szintén elitbe indulót és megindult a csata a helyekért. Fecó rögtön esett egy hatalmasat és ekkor úgy gondoltam, hogy ő már nem fog tudni felfutni, de tévedtem. A 27-est kicsit elrontotta a Cseh srác és Fecó is kicsit jobban ment nálam, így Fecó, én, Cseh srác sorrendben fogtuk a gyűjtő előttit. Mivel csak egy lefele és a befutó volt úgy gondoltam, hogy Fecó nincs nyerő pozícióban és legalább egyikőnk verje meg Lubost, így elkezdtem nyomni. Pontról kifele még borult egyet a Cseh, ami úgy tűnt, mintha Fecó rúgta volna fel. Ez kissé viccesen hatott. A befutón már egyedül toltam, majd mikor hátranéztem és láttam, hogy Fecó jön, akkor megvártam. Előre akartam engedni, de ő azt mondta fussunk be együtt, így egyszerre értünk be. Végül 10. lettem, mert Fecónak kihoztak 1 másodperccel jobb időt. Nem bánom, mert nagy pofátlanság lett volna ezekután lehajrázni Fecót.
Röviden összefoglalva ez a nap maga volt a katasztrófa. A cipőm a pálya végére még bónuszba szétesett, amit futás közben észre se vettem. Egy kissé elegem lett az egészből, de főleg magamra voltam dühös, mert amíg nem volt semmi bajom, addig is szétszívtam az agyam, ráadásul nem volt annyi eszem, hogy Jozsóval maradjak, pedig akkor 6. lehettem volna.
Összesen 12km-t 430m szinttel futottam 82:36-ra.
  M 21- E     8.0km    0m 28k

  1.Piják Ondrej          Klub orientacného be    58.14  +      0.00
  2.Pollák Jozef          Klub OB Akademik TU     58.35  +      0.21
  3.Udržal Tomáš          TJ Lokomotiva Pardub    58.57  +      0.43
  4.Zrídkaveselý Libor    SK Žabovresky Brno      59.04  +      0.50
  5.Domonyik Gábor        Black Sheep             61.18  +      3.04
  6.Cserpák Zsolt         NYVSC Nyírerdo Tájfu    62.56  +      4.42
  7.Hošek Václav          SK Kotlárka Praha       63.38  +      5.24
  7.Prasil Marek          OK Jihlava              63.38  +      5.24
  9.Levai Ferenc          Black Sheep             64.21  +      6.07
 10.Piják Martin          Klub orientacného be    64.38  +      6.24
 11.Šidla Jan             SKOB Zlín               66.40  +      8.26
 12.Švihovský Jaromír     OK Jiskra Nový Bor      68.12  +      9.58
 13.Bukovác  Pavol        TJ Farmaceut Bratisl    68.23  +     10.09
 14.Hepner David          TJ Slavia Hradec Krá    68.24  +     10.10
 15.Hanák Pavel           SKI-OB Šternberk        69.09  +     10.55
 16.Novák Jirí            SK LOB Nová Paka        69.46  +     11.32
 17.Vyoral Jan            TJ Sokol Vizovice       70.09  +     11.55
 18.Harkányi Zoltán       Budapest team           72.36  +     14.22
 19.Král Václav           SK Severka Šumperk      73.14  +     15.00
 20.Henek Vladan          SK Radioklub Blansko    73.45  +     15.31
 21.Mateju Luboš          SK Praga                74.01  +     15.47
 22.Jirásek Aleš          TJ Lokomotiva Pardub    77.18  +     19.04
 23.Cerny Michal          OK 99 Hradec Králové    78.43  +     20.29
 24.Prokop Petr           SK Žabovresky Brno      81.50  +     23.36
 25.Pelyhe Dénes          Joulimpex Dornyay SE    82.05  +     23.51
 26.Kaderávek Petr        OK 99 Hradec Králové    86.24  +     28.10
 27.Hepnar Lubomír        SKI-OB Šternberk        87.31  +     29.17
 28.Lišcinský Zdenek      SK Žabovresky Brno      90.42  +     32.28
 29.Svoboda Ondrej        TJ Slavia Hradec Krá    98.05  +     39.51
 30.Weiner Jakub          TJ Slavia Hradec Krá   104.17  +     46.03
 31.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl   108.36  +     50.22
 32.Nagy Gergo            Szegedi Vasutas SE     112.58  +     54.44
 33.Chaplikas Laimonas    Lithuania              113.05  +     54.51
 34.Scultéty Márton       Köbányai Tájfutó Klu   115.01  +     56.47
 35.König Lukáš           SK Žabovresky Brno     121.53  +     63.39
    Vaclavek Tomáš        SKI-OB Šternberk       DISK
    Zámecník David        SK Žabovresky Brno     DISK
    Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl   DISK
    Novotný Radek         OK 99 Hradec Králové   DISK

Összetettben:

  1.Domonyik Gábor        Black Sheep            186.02
  2.Udržal Tomáš          TJ Lokomotiva Pardub   189.38
  3.Švihovský Jaromír     OK Jiskra Nový Bor     192.25
  4.Zrídkaveselý Libor    SK Žabovresky Brno     192.35
  5.Prasil Marek          OK Jihlava             192.51
  6.Pollák Jozef          Klub OB Akademik TU    195.23
  7.Piják Ondrej          Klub orientacného be   195.25
  8.Bukovác  Pavol        TJ Farmaceut Bratisl   205.36
  9.Levai Ferenc          Black Sheep            208.59
 10.Harkányi Zoltán       Budapest team          209.00
 11.Mateju Luboš          SK Praga               209.14
 12.Hanák Pavel           SKI-OB Šternberk       210.59
 13.Vyoral Jan            TJ Sokol Vizovice      211.11
 14.Hošek Václav          SK Kotlárka Praha      212.06
 15.Cserpák Zsolt         NYVSC Nyírerdo Tájfu   212.09
 16.Cerny Michal          OK 99 Hradec Králové   213.00
 17.Piják Martin          Klub orientacného be   217.34
 18.Hepner David          TJ Slavia Hradec Krá   217.54
 19.Král Václav           SK Severka Šumperk     220.24
 20.Novák Jirí            SK LOB Nová Paka       225.33
 21.Šidla Jan             SKOB Zlín              231.21
 22.Jirásek Aleš          TJ Lokomotiva Pardub   244.22
 23.Lišcinský Zdenek      SK Žabovresky Brno     244.32
 24.Kaderávek Petr        OK 99 Hradec Králové   244.59
 25.Hepnar Lubomír        SKI-OB Šternberk       245.03
 26.Pelyhe Dénes          Joulimpex Dornyay SE   261.13
 27.Prokop Petr           SK Žabovresky Brno     263.44
 28.Svoboda Ondrej        TJ Slavia Hradec Krá   282.18
 29.Scultéty Márton       Köbányai Tájfutó Klu   301.29
 30.Weiner Jakub          TJ Slavia Hradec Krá   307.01
 31.König Lukáš           SK Žabovresky Brno     307.09
 32.Nagy Gergo            Szegedi Vasutas SE     322.43
 33.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl   322.56
    Henek Vladan          SK Radioklub Blansko     DISK
    Vaclavek Tomáš        SKI-OB Šternberk         DISK
    Zámecník David        SK Žabovresky Brno       DISK
    Chaplikas Laimonas    Lithuania                DISK
    Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl     DISK
    Novotný Radek         OK 99 Hradec Králové     DISK 

Életem eddigi legértékesebb futása

A második napot kicsit félve vártam, mert jó hosszú pálya várt ránk és utolsónak indultam, ráadásul Kisdoma után, így várható volt, hogy végig egyedül kell mennem. Ez önmagában véve nem baj, de azért azt szeretem, ha van kit utolérni. Melegítettem közel 3km-t és szint is volt benne vagy 100m. Attól nem féltem, hogy nem fogom végigbírni. Az 1-es pont közel volt és nem volt nehéz, de azért én óvatosan mentem, ennek ellenére jó részidőm volt. A kettesre durung módon bevállaltam a legprimitívebb útvonalat, de bejött, mert nem kaptam rajta sokat. A 3-as nagyon közel volt , így nem lehetett elrontani. Itt 3 másodperc hátránnyal második helyen álltam, amit nem igazán értek, mert szerintem teljesen átlagosan mentem. A 4-esre nem vettem észre egy ösvényt, de hiba nélkül meglett, csak vesztettem vele pár másodpercet, hogy nem az úton futottam. Az 5-ös szinte látszott a 4-esről, így hamar megvolt, majd jó kis mászás jött a hatosra amit egész jól megfutottam, de a pont előtt leálltam és elkezdtem keresni, így maradt benne 1 perc. A 7-es környékét elég jól ismertem egy korábbi válogatott edzőtáborból és mindig megszívtam, így most óvatosan mentem be a pontra, ami miatt nem lett túl jó a részidőm, de legalább nem hibáztam. A 8-as aztán maga volt a holdbéli táj, ráadásul eléggé nem volt támadópont, de valahogy nagyon éreztem a térképet, így szinte hiba nélkül fogtam. A 9-es ugyanebben a erősen skandinávos részben volt és én nagyon lassan mentem és nem is érzetem már úgy, hogy jól állnék a versenyben. Azért sikerült hiba nélkül fogni a pontot, csak kicsit lassú lett. A 10-es közel volt és végre európaibb részen, aminek úgy megörültem, hogy gyorsan mellémentem, amivel közel egy percet buktam. 11-es szintén nem volt nehéz, de csak rohantam ahelyett, hogy gondolkoztam volna, így megint becsúszott 1 hiba. (nem vettem észre a legegyszerűbb támadópontot és érzésre akartam fogni, ami nem sikerült.) 12-re már kicsit óvatosabban mentem és simán meglett, majd a 13-ra kerültem az úton és bátran támadtam a pontot, mert szintén ismerős környéken volt. Simám meglett és a pontot épp fogta egy másik 21-es is. Ennek kicsit megörültem, majd elkezdtem nyomni a könnyűnek tűnő 14-es felé, csak kicsit elrontottam a kifutás irányát, így buktam vagy fél percet a kis kerülőmmel. A srác nagyon bírta, így előre ment és ő fogta a 14-est, majd az egy ugrásnyira lévő 15-öst is. A 16-osra aztán különváltunk, mert jó kis mászás következett, amit én kicsit ésszerűbben csináltam, de a végén a fölfelében azért csak elnyomta mellettem. Mire a pontot fogtam már egy másik 21-est is megfogtunk. Ugyan kaptam 1 percet ebben az átmenetben, de ez csak a gyenge fölfelémnek köszönhettem, mert hiba nem volt benne. A 2 másik srác elnyomta irányba, de én bevállaltam egy hatalmas kerülőt az ösvényen, ami tuti bevált, mert innentől nem láttam őket. Kicsit sok volt az ág a pont közelében én meg jól kivoltam a nagy rohanástól, így egy kis bizonytalanság volt bennem. Sokat nem vesztettem vele, csak a lendületem tört meg kicsit. 18-as nagyon könnyű volt, majd a 19-es se lett volna bonyolultabb, ha nem vagyok olyan figyelmetlen és megnézem a térképet mégegyszer, de nem tettem, így buktam bő 1 percet. Na itt már kifejezetten úgy éreztem, hogy elég rosszul állok, de szerencsére nem törtem össze és biztosan fogtam a következő 2 pontot. Ekkor az átfutó jött, ami könnyű volt, de én ebbe is képes voltam kicsit belehibázni és a két párhuzamos ösvény közül az íveset választani. (csak nem vettem észre hol kezdődik a másik) Jött a hosszú átmenet a 23-ra, ahol egy jó 500 méteres iránymenetet is bevállaltam a sípálya végéig, majd onnan támadtam a pontot és ugyan kicsit bizonytalankodtam előtte elég hamar meglett. Kaptam két percet Domótól, de max. felet hibáztam, amit nem nagyon értek. 24-re nagy rohanás volt lefele, semmit nem hibáztam és 2. is lettem ezen az átmeneten, majd nekiestem a hegynek, ami nagyon nem esett jól, de jobbnak véltem a kerülőnél. Kaptam több, mint 1 percet, de némi bizonytalanságot leszámítva hiba nélkül megvolt, így megint az emelkedőre fogom a nagy időkülönbséget. Innentől már elég egyszerű volt a pálya és nem is hibáztam semmit és jól kifutottam magam.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lett az időm a többiekhez képest, így nagyon örültem, hogy kevesebb, mint 10 perccel megúsztam és Fecót is jól megvertem. Úgy érzem már ezért az egy futásért megérte elkezdeni edzeni. Életem talán legértékesebb futásának tekintem ezt, mert egy igencsak kemény terepen egy nagyon jó mezőnyben sikerült egyedül jót futnom. Ugyan maradt benne kb. 6 perc ami kicsit sok, de egyben bíztató is, mert van még mit ledolgozni, ráadásul ebből 4 perc könnyű pontokon ment el, amit talán könnyebb máskor elkerülni.
Összesen 18km-t 620m szinttel futottam 115:53-ra.
  M 21- E    11.9km  520m 29k

  1.Švihovský Jaromír     OK Jiskra Nový Bor     91.01  +      0.00
  2.Prasil Marek          OK Jihlava             91.37  +      0.36
  3.Domonyik Gábor        Black Sheep            92.12  +      1.11
  4.Novotný Radek         OK 99 Hradec Králové   94.56  +      3.55
  5.Udržal Tomáš          TJ Lokomotiva Pardub   96.19  +      5.18
  6.Cerny Michal          OK 99 Hradec Králové   96.29  +      5.28
  7.Zrídkaveselý Libor    SK Žabovresky Brno     99.24  +      8.23
  8.Vyoral Jan            TJ Sokol Vizovice      99.33  +      8.32
  9.Hepner David          TJ Slavia Hradec Krá   99.53  +      8.52
 10.Mateju Luboš          SK Praga              100.37  +      9.36
 11.Harkányi Zoltán       Budapest team         100.53  +      9.52
 12.Bukovác  Pavol        TJ Farmaceut Bratisl  101.57  +     10.56
 13.Piják Ondrej          Klub orientacného be  102.36  +     11.35
 14.Pollák Jozef          Klub OB Akademik TU   103.19  +     12.18
 15.Hanák Pavel           SKI-OB Šternberk      104.00  +     12.59
 16.Vaclavek Tomáš        SKI-OB Šternberk      104.01  +     13.00
 17.Král Václav           SK Severka Šumperk    105.24  +     14.23
 18.Cserpák Zsolt         NYVSC Nyírerdo Tájfu  108.07  +     17.06
 19.Levai Ferenc          Black Sheep           109.40  +     18.39
 20.Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl  111.09  +     20.08
 21.Hošek Václav          SK Kotlárka Praha     111.24  +     20.23
 22.Lišcinský Zdenek      SK Žabovresky Brno    112.35  +     21.34
 23.Piják Martin          Klub orientacného be  113.16  +     22.15
 24.Hepnar Lubomír        SKI-OB Šternberk      117.56  +     26.55
 25.Kaderávek Petr        OK 99 Hradec Králové  118.56  +     27.55
 26.Šidla Jan             SKOB Zlín             119.01  +     28.00
 27.Novák Jirí            SK LOB Nová Paka      119.37  +     28.36
 28.Jirásek Aleš          TJ Lokomotiva Pardub  125.02  +     34.01
 29.Slovácek Tomáš        SKOB Zlín             131.38  +     40.37
 30.Prokop Petr           SK Žabovresky Brno    133.47  +     42.46
 31.König Lukáš           SK Žabovresky Brno    134.55  +     43.54
 32.Pelyhe Dénes          Joulimpex Dornyay SE  135.55  +     44.54
 33.Svoboda Ondrej        TJ Slavia Hradec Krá  138.17  +     47.16
 34.Scultéty Márton       Köbányai Tájfutó Klu  141.51  +     50.50
 35.Nagy Gergo            Szegedi Vasutas SE    153.22  +     62.21
 36.Weiner Jakub          TJ Slavia Hradec Krá  155.09  +     64.08
 37.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl  164.54  +     73.53
    Cakrt Ondrej          SK Kotlárka Praha     DISK
    Henek Vladan          SK Radioklub Blansko  DISK
    Zámecník David        SK Žabovresky Brno    DISK
    Chaplikas Laimonas    Lithuania             DISK

Szlovák Nagydíj 1. nap – Tátralomnic

Tátralomnicon volt a verseny a korábban megszokott síugrósánc tövében lévő céllal. A térkép is a korábbról ismert Jamy nevezetű volt. 2km-t melegítettem, majd abban a tudatban rajtoltam el elsőnek a felnőtt mezőnyben, hogy KisDoma 3 perccel utánam rajtol. Az egyesre a kerülő helyett egyenesen kezdtem ami nem biztos, hogy megérte, pedig nem hibáztam, majd a kettesre már kicsit jobban mentem, bár kicsit lutrinak éreztem a dolgot. A 3-as simám és gyorsan jött, majd a négyesre kicsit bizonytalankodtam, pedig nem kellett volna, mert pont egy markánsabb részen volt. Ez volt is vagy fél perc hiba. Az ötös közel volt és hamar megvolt, bár előtte kicsit megtorpantam. A hatos előtti töbröt kezdetben hegynek néztem és bár egyből rájöttem fél perc maradat ebben a rövid átmenetben. Itt már úgy éreztem, hogy nagyon a nyakamon lehet Domó, ezért próbáltam nem elveszni és mivel a 7-es elég könnyű volt és a 8-as se volt nehéz, így még nem ért utol, pedig azt mondta, hogy ő már látott a 6-osról kifutni. A 9-es aztán már nehezebb átmenet volt és be is lassultam, ráadásul biztonsági útvonalon mentem, így aztán mikor kifele jöttem megláttam Domát. Tudtam, hogy nem fogok tudni elfutni előle és nem is akartam, így lassan mentem ki a pontról minek következtében hamar megfogott. Pont egy hosszabb átmenet jött és bár másfele ment, mint azt én terveztem mentem utána. Jó elszaladt a 10-es mellett, nekem kellett szólni neki, így a 11-re egy darabig én mentem elöl. A 12-re kicsit fölémentünk, bár mire én ránéztem a térképre már ott is voltunk, mondjuk nem volt egy hosszú átmenet. A 13-as előtt kicsit megtorpantunk és ezt a pontot én vette észre, de innentől már csak épphogy tudtam követni merre megyünk. Közben nyertem egy átmenetet és felhívtam Domó figyelmét egy rossz pontra (szerencsére nem reagált, csak a célban nevetett rajta). A befutón még feltartott egy kicsit, így kénytelen voltam lehajrázni. 🙂
Az 5km-s pályán 180 szinttel egész jó ez a 35 perces idő, ráadásul nem hibáztam sokat (1 perc), bár Domával is hagytunk benne, de ott lehet, hogy hiba nélkül mentem volna egyedül annyit. Azért majdnem a félpályáig bírtam egyedül és nem szálltam ki, aminek örülök. A második felében, pedig el tudtam futni Domával.
Összesen 8km-t 250m szinttel futottam 50:31-re.
  M 21- E     5.0km

  1.Domonyik Gábor        Black Sheep            32.32  +      0.00
  2.Svihovský Jaromír     OK Jiskra Nový Bor     33.12  +      0.40
  3.Pollák Jozef          Klub OB Akademik TU    33.29  +      0.57
  4.Zrídkavesely Libor    SK Zabovresky Brno     34.07  +      1.35
  5.Udržal Tomáš          TJ Lokomotiva Pardub   34.22  +      1.50
  6.Piják Ondrej          Klub orientacného be   34.35  +      2.03
  7.Mateju Luboš          SK Praga               34.36  +      2.04
  8.Levai Ferenc          Black Sheep            34.58  +      2.26
  9.Bukovác  Pavol        TJ Farmaceut Bratisl   35.16  +      2.44
 10.Harkányi Zoltán       Budapest team          35.31  +      2.59
 11.Novák Jirí            SK LOB Nová Paka       36.10  +      3.38
 12.Hošek Václav          SK Kotlárka Praha      37.04  +      4.32
 13.Novotný Radek         OK 99 Hradec Králové   37.29  +      4.57
 14.Prasil Marek          OK Jihlava             37.36  +      5.04
 15.Cerny Michal          OK 99 Hradec Králové   37.48  +      5.16
 16.Hanák Pavel           SKI-OB Šternberk       37.50  +      5.18
 17.Kolos Vajda           Soproni Muegyetemi C   38.02  +      5.30
 18.Chaplikas Laimonas    Lithuania              38.51  +      6.19
 19.Hepnar Lubomír        SKI-OB Šternberk       39.36  +      7.04
 20.Kaderávek Petr        OK 99 Hradec Králové   39.39  +      7.07
 21.Piják Martin          Klub orientacného be   39.40  +      7.08
 22.Slovácek Tomáš        SKOB Zlín              39.54  +      7.22
 23.Bukovác Maroš         TJ Farmaceut Bratisl   40.39  +      8.07
 24.Cserpák Zsolt         NYVSC Nyírerdo Tájfu   41.06  +      8.34
 25.Lišcinský Zdenek      SK Žabovresky Brno     41.15  +      8.43
 26.Vyoral Jan            TJ Sokol Vizovice      41.29  +      8.57
 27.Král Václav           SK Severka Šumperk     41.46  +      9.14
 28.Jirásek Aleš          TJ Lokomotiva Pardub   42.02  +      9.30
 29.Zámecník David        SK Žabovresky Brno     42.47  +     10.15
 30.Henek Vladan          SK Radioklub Blansko   43.07  +     10.35
 31.Pelyhe Dénes          Joulimpex Dornyay SE   43.13  +     10.41
 32.Scultéty Márton       Köbányai Tájfutó Klu   44.37  +     12.05
 33.Šidla Jan             SKOB Zlín              45.40  +     13.08
 34.Svoboda Ondrej        TJ Slavia Hradec Krá   45.56  +     13.24
 35.Weiner Jakub          TJ Slavia Hradec Krá   47.35  +     15.03
 36.Prokop Petr           SK Žabovresky Brno     48.07  +     15.35
 37.Vaclavek Tomáš        SKI-OB Šternberk       48.24  +     15.52
 38.Gyimesi Zoltán        TIPO Orienteering Cl   49.26  +     16.54
 39.Hepner David          TJ Slavia Hradec Krá   49.37  +     17.05
 40.König Lukáš           SK Žabovresky Brno     50.21  +     17.49
 41.Nagy Gergo            Szegedi Vasutas SE     56.23  +     23.51
 42.Cakrt Ondrej          SK Kotlárka Praha      69.48  +     37.16

Átmozgatás – Podbanske , Magas Tátra

Józsa Gáborral mentünk el egy kicsit átmozgatni a szállásunkról (Podbanske – Magas Tátra). Nagyon élveztem , mivel tök jó helyeken mentünk, bár nem sok kedvem volt kimenni előtte futni.
 
Össz: 6km lett 30 percre és volt 70m szint is.

Résztáv Skulóval, Józsa Gáborral és Hegyaljai Attilával

Stadionban nyomtunk résztávot, ami előtt 3km-t melegítettünk, majd 10×100 repülőt futottunk Skulóval.
10×200 volt a program, aminek az elején jött Józsa Gábor és Hegyaljai Attila, de a 8.-tól már nem jöttek, így egyedül futottam, igaz Skuló is nyomta, de valami hihetetlen lassan, mert baja volt a gyomrával. Nekem átlag 32-33-ra mentek, de volt 1-2 jobb és rosszabb is. Levezettünk 2km-t.
Se pontos pulzusértékek, se részideim nincsenek, mert véletlenül kitöröltem őket.
Össz. 9km lett és 40 perc.