Thermenland Open 1. nap

Tegnap este elég rossz volt az idő és a szálláson is rossz híreket hallottunk, így jó eséj volt rá, hogy havas verseny vár ránk. Utazás közben aztán elnézve a hóval borított hegyeket egyre nőtt ennek az esélye. Ehhez képest nagy megkönnyebbülés volt, hogy a terepre érve csak messzi hegyeken láttunk havat és úgy 5 fok fogadott minket, ráadásul nem esett az eső.
Elég sokat kellett várnom a rajtomig, mert későn indultam, így alaposan átfagytam. A bemelegítés közben azért sikerült kis túlzással leizzadnom.
Thermenland Open 1. nap 
Majdnem felvettem a térképet egy perccel a rajt előtt, de aztán szóltak, hogy ezt nem lehet. Így aztán a térképrajtbe menet kellett útvonalat választanom. A rét hamar látszott, majd az ösvény is megvolt, de az útkanyartól már bizonytalan voltam. Megtorpantam, majd elindultam visszafele egy gyökér fele. Észrevettem egy mocsár pontot, amihez odamentem, majd innen mentem tovább a pontomra. (hiba: 1:00)
Kettesre felmentem a 2. útig, majd azon át a zöldön és a jelleghatárt követni próbálva a völgyig. Itt jöttem rá, hogy ez nem sikerült igazán, mert a patakot keresztező ösvényen tettem magam helyre. (hiba 0:30)
Hármasra elég vaktában mentem, de a zöldben a kidőlt fához értem, így csont nélkül lett meg a pont.
Szintben indultam tovább, majd a fehér erdőbe kiérve már látszott a rét, amiről fogtam a pontot. Tolnai Marcit itt értem utól.
Felmásztam az ösvényig, közben az útvonalat eldöntve az 5.-ig, valamint a hosszú átmenetet is végiggondoltam. Az ösvényen futottam a következő fehér erdőig, majd tovább másztam a gerincre jobbról kerülve a sziklát. A gerincen terveztem lefutni, de az ösvényen végül kerültem kicsit balról, mert nem volt jó a futhatóság.
Hatos közel volt. Bár nem láttam először az ösvényt, mégis sikerült azon futni. Balról ívelve fogtam a pontot.
Leugrottam a kisösvényre, majd azon indultam a 7-es felé, tovább a zöld mellett és a sziklát balról kerülve könnyedén fogva a pontot.
Szintben átvágtam a zöldön, majd nem tudtam a szikla melyik oldalán lesz a pont, így felfele indultam, ami be is jött, ám az ösvényen gyorsabb lett volna. (hiba: 0:20)
Felszenvedtem magam az ösvényig, azon pedig a zöld tulsó feléig. Felmásztam a gerincre és jobbról kerültem a sziklákat, majd mentem lefele a pontra. Kicsit elcsúsztam jobbra, de szintben jókor álltam meg és észrevettem a pontot. (hiba: 0:20)
Megeresztettem magam kb. a pont irányába és próbáltam nagyvonalakban követni a dolgokat. Balra láttam a rétet, majd a dózerra leérve mentem jobbra egészen a kanyar kezdetéig. Onnan már szinte látszott is a pont.
Az útvonalam már rég megvolt, így határozottan indultam lefele. Az út végétől a rét volt a következő fix pont, ám valahogy nem igazán értettem, hogy azon belül hol vagyok pontosan, így a biztonság kedvéért próbáltam tartani a magasságot. Kicsit magasan értem ki, de a réten átvágva már lent is voltam a dózeren, majd egyértelmű volt hol kell felugrani az egyel magasabb futó útra. Itt már nem láttam Tolnai Marcit, pedig kicsivel korábban még biztos mögöttem csörtetett. Ezen az úton aztán a jobbkanyar végéig toltam, majd leugrottam az alsó dózerra. Kicsit jobbra húztam pedig nem kellett volna. Errefele lassan lehetett haladni a sok patakkal szabdalt részen. A dózern már csak a pontig kellett tolni. (hiba: 0:30)
Felmásztam a vadlesekig, majd az ösvényen végig a pontig. Itt még lyukasztottam is, mert nem csipogott az SI doboz.
13-as a hegytető mögött volt, így nem kellett nagyon agyalni az útvonalon, csak küzdeni fölfele.
A pontról szintben jöttem ki és már kint is voltam a réten és fogtam a pontot.
A 15-ösre a kerítés mellett mentem, majd szintben. Mikor kiértem az ösvényre nem volt erőm azt kersztezni, így inkább kicsit lefele futottam rajta és lentről mentem be a pontra.
Felfele indultam egyenesen, mert úgy itéltem, hogy minnél előbb fent vagyok az úton annál jobb. A dózeren addig toltam, míg a pont alá nem értem és megint egyenesen a hegynek másztam felfele. Hamar fel is tűnt a pont előttem. Itt azon kezdtem bosszankodni, hogy mekkora agyatlan pályát kaptunk ma. A terep adottságait az előző években vagy jobban kihasználták, vagy csak én szoktam meg a Hebalm-ot.
Felfele húzva kiküzdöttem magam a gerinc mögötti dózerútig, majd azon toltam. Frissítőn ittam egy kortyot, majd apatakmeder mentén másztam fel a 17-esig.
A 18-asra csak be kellett futni az erődbe és már látszott is. A mocsár eléggé kivette az erőmet, így csak estem keltem.
Ettől az átmenettől kicsit tartottam, de egyben vártam is, látszott minden a gerincig, még a magasles is ott volt melettem, majd lassan ereszkedve menetm a pontfeletti rétig sokat térképezve. Kicsit megálltam, megnéztem a térképet éscsak amikor teljesen biztos voltam a dolgomban, akkor mentem le a pontig. Hiba nem volt, de nagyon sokat elvacakoltam az óvatoskodással. (hiba: 0:20)
20-asra az egyetlen lehetőség a szintezés volt, majd a nagy sziklánál beazonosítottam magam.Újabb rétre értem ki, ami mögött már lehetett is lemenni a pontra.
Lemásztam az útig, majd kis futás után lecsaptam az alsó útra. Azon menetm az elágazásig, majd még 1 úttal lejebb ereszkedtem. Mikor látszott balra a rét már csak a pontra kellett lejutni a meredeken.
A 22-es mászás volt. Elég érzésre mentem csak, de mikor a kerítéshez értem láttam jobbra a másik kerítést, így szintben simán fogtam a pontot. Elég meggyötörten másztám át ezek alatt a szögesdrótkerítések alatt. Az egész pályán alig volt pár, amit átugrottam.
Mihók után másztam felfele. Alig bírtam valamit megfutni a hegytetőre menet, pedig a torony nagyon látszott.
Szintben indultam a 24-re, még az erdő sarkán is átvágtam. Azt hittem először, hogy a mocsár "fölött" is erdő van, ám végül rájöttem, hogy az nyílt terület, így az erdő melett futva mentem be a patakig, majd apró bizonytalankodás után a pontot is megláttam. (hiba: 0:10)
Kerítés mellett futottam, majd szintbe. Itt már éreztem, hogy mi sárga és mi erőd, így tudtam hova kell mennem. Áron is ott volt előttem, így nem volt gond fogni a pontot.
A 26-osra leírtam egy kis kört, már egész a pontnál, mert hátulról mentem be az erdőfoltba. (hiba: 0:10)
A réten mentem tovább, amíg lehetett, majd csak át kellet ugrani a pontra és már meg is volt az utolsó előtti.
Gyüjtőre még volt egy kis szintezés, majd a kerítés alatt átkúszás és már kint is voltam a réten.
A végén pedig még tudtam egy egész normálisat hajrázni.
 
Összességében elégedett vagyok, mert kihoztam magamból közel a maximumot és a Főiskolás VB-hez szükséges eredmény is megvan, hála a többieknek. A futás mehetett volna sokkal jobban. Úgy éreztem, hogy nagyon rosszul megy. Erőtlenebb voltam, mint a korábbi években ezen a terepen. Nem feküdt ez a küzdős pálya.
A 3:10 hiba nem olyan vészes, de az elejét nem kellett volna így elkapkodni és akkor csak a fele lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.