Reggel munkába menet igen jó kedvem volt. Világversenyeken járt az agyam, valamint a hétvégi Thermenland Open-en. Végre érdekes terepen versenyezhetek és ha jól sikerül, akkor irány a Főiskolás VB. Nagyon olyan érzésem van, hogy ez a VB nagy lehetőség a számomra.
Délután már kevésbé volt hangulatom, de mire Gerivel elindultunk futni már kezdett megjönni a futáshoz a kedvem. Az eleje ennek ellenére nagyon nem esett jól. Szanatóriumvölgy felé indultunk, de már előre meg volt beszélve, hogy onnan a kilátó felé vesszük az irányt a hátsó úton, amin én még soha nem jártam. Valahogy se fentről, se lentről nem vitt még rá a lélek, hogy ezt a baromi meredek utat bejárjam. Most fölfele próbálkoztunk több kevesebb sikerrel. Erővel nem volt gond, ha ezen múlik megfutom végig, de sajnos néhol olyan csúszós volt a föld, hogy bele-belegyalogoltam. Azért szinte végig sikerült futni, így nem csoda, hogy baromira beált lábakkal értem fel a tetőre. Olyan jóleső érzés volt ez és innen kifejezetten élveztem a futást. Mentünk még egy kört a Kisréti vadászház felé, amiben szintén volt jócskán szint. Az utolsó nagyobb emelkedőn küzdöttem is, hogy tartani tudjam Gerivel a tempót.
Hamar elrepült ez a futás, pedig könnyű futásnak elég hosszú lett. Úgy bő 13km és 300m szint. Mindez 70:03 alatt.
Átlagpulzusom nem igazán értem miért 134, de biztos annyi, ha az óra azt mutatja.
Max pulzus: 161
Megnyugvási pulzus: 39 (126/87)
Este Edit megint legyúrta a vádlim, ami jobban esett, mint a multkor. Talán ő masszírozott kevésbé erősen. Mikor késő este feltettem a 2001-es OB győzelmem leírását az oldalra megint elfogott a világverseny hangulat. A hétvégi verseny pedig már félig az lesz.