Laktanyába mentem fel a válogatott keretnek meghirdetett közös futásra. Ugyan a fiuknak 25km terepfutás volt betervezve, de én csak olyan 20km-t terveztem és azt is utakon.
Sajnos nem voltunk valami sokam, hisz Zsebe Isti és Pelyhe Dani mellett más tájfutó nem is volt. Pelsőczy Attila mondjuk ha így folytatja előbb utóbb a kezéhez nő a tájfutótérkép, de a másik két atlétát nem ismertem.
A kifutás kifejezetten nem esett jól, túlságosan erőltetettnek éreztem a tempót és a talaj sem volt ideális a 15-20 centis, részben letaposott hó miatt, amiben néhol nyomvályú volt.
Bő fél óra után aztán Isti bevetette magát az erdőbe és én meg mentem utána. Hamar kiderült, hogy a többieknek eszük ágában sincs mély hóban nyomni a terepfutást, így innentől Istivel futottam az edzést. Átfutottunk a Vöröspocsolyás tetejére, majd tettünk rajta egy méretes kört. Mindezt fogalmam sincs milyen tempóban, de néhol a 10 perces is megvolt. Persze végig küzdeni kellett, mert Isti nem lazsált.
Kezdetben azt hittem, hogy 1 kili után le fogok szakadni, de ahogy telt az idő, úgy esett egyre könnyebben a futás. Nem tudom Isti lassult-e, vagy csak én melegedtem be jobban, de néhol már élveztem is a terepen futást.
Persze szinte végig ő ment elől, így valamivel könnyebb lehetett nekem, mint Istinek, de azért jólesett látni az utolsó felfelében, hogy nem csak én szenvedek piszkosul és Isti még meg is kért, hogy menjek én előre. No azt a fölfelét nem erőltettem halálra és utána el is búcsúztam Istitől, mert soknak véltem az általa futott 25km-t.
Sikerült levágnom 2,5-3 kilit, de még így is nagyon hosszú lett a futás, hisz még vissza kellett futnom. Ekkor már végképp nem erőltettem a tempót és csak azért nem váltottam kocogásra, mert feltételeztem, hogy Daniék közben odafagynak rám várva a kocsinál.
Végül bő 22km lett a mai futás, de az időből és az intenzitásból kiindulva ez jóval keményebb volt, mint mondjuk egy alföldi 30 kili. Kellenének még ilyen futások, mert nem ártana erősödnöm. Persze ehhez kell a jó terep és az elfogadható időjárási körülmények, no meg persze a világos.
Most mindez megvolt és a bokám is jól bírta a terepet, igaz le volt ragasztva.
Összesen 22km, 550 szint, 138:09
VöröspocsLYás!
Ennél jobban szerintem jobb is hogy nem aláztad be Istit :-)))
Kösz. Vöröspocsit javítottam.
Azon mi az alázás, hogy a hátát nézve egy jódarabig el bírtam vele futni?
Majd mindjárt jön és jól kioszt, hogy ő csak lazát futott. :)))
Kedves Bota!
Az apádat! 🙂 Harek nem alázott meg! (szerencsére) DE megjegyzem, mikor végre én is nyomban futhattam akkor már ment az örömóda fütyülve is! 🙂
Isti!
Nézd meg Bota honlapját! :)))
Úgyérted az lll.hu-t? Szoptatni egy csecsemőt – mi lehet…? 🙂 hát elájultam tőle. 🙂
Én jégen is tudok futni, Skuló is, Ő Icebug, én Sarva, de szerintem minden évben van jég, és minden évben ki akarjuk hagyni a betonozást, úgyhogy szerezz be egy Sarvát!
Azt hittem ilyen kretén honlapcím nincs 🙁
Tükörjégen azzal sem lehet rendesen edzeni, de azért tényleg jó lenne.
Mindenesetre ha most előállok otthon azzal az ötlettel, hogy “még 1 futócipő” akkor Edit tuti megkerget. 🙂
Hééééééééééé! Próbáltad már?
Én anno még résztávoztam is benne, 4p-es tempóig biztonságos. Hatalmasat akkor lehet esni, ha hirtelen fordulsz, de egyébként szerintem állat. A lefelékben és a felfelékben “nem karcol igazán”, de síkon nagyon baba…
Ja, és ultrákat is lehet benne tolni! Az egyiken Skuló tolta Icebugban, én Trail Pegában, és hatalmas volt a különbség, tükörjég mindenhol, és én eléggé szerencsétlenül mozogtam, Skuló egy percig sem panaszkodott… Szóval a tájfutó cipőkhöz képest kényelmes annyira, hogy 4-5 órát el lehet benne mozogni garantáltan… (utóbbi cseh long ob egyik napját is abban toltam, mocsarakban…)
Ok, de hála az égnek most itt a tavasz.
Jövőre asszem venni fogok egy ilyen cipőt is. Esetleg becserélem a magas szárú szögesem. Nem kell valakinek? 42-es.
Az nekem is eladó, szintén 42-es 🙂 Csak tudnám mire jó… Max. ha kimegy a bokád, de egyébként futhatatlanul kényelmetlen 🙁