Ma elég későn indultam el az Ingó-kövekre edzeni, így biztos, ami biztos felvettem a fejlámpát is. Mivel terepre mentem és csak keveset időszerűnek láttam kipróbálni a Decathlonban vett bokatartó zokniszerűséget, így felvettem azt is, megkötöttem és így indultam el futni egyedül.
Már lefele a Csala patakhoz nem igazán esett jól ebben a valamiben futni és azt se éreztem, hogy tartana bármit is, de azért némi biztonságérzetet adott. Az viszont nem volt jó, hogy megváltoztatta a mozgásom kicsit és az még annyira se, hogy szorított. Épphogy elértem a dombokat, amikor már nagyon kezdett zavarni ez a bokafogó, ezért megálltam meglazítani, de mivel ez sem segített így azon nyomban le is vettem.
Innentől végig a kezemben vittem és egycsapásra megváltozott az edzésem. Kezdtem élvezni a futást az eddigi szenvedés helyett és úgy döntöttem nem megyek ugyanarra vissza, amerre jöttem, hanem a legkisebb kört csinálom amit úton lehet. Lekanyarodtam jobbra a lovarda felé, majd a dombok aljában jöttem vissza az úton. Ennek végén már fel is kellett kapcsolnom a lámpát, mert kezdett sötétedni.
A felfele nem esett valami jól, de azért nem volt gond.
Ugyan ma se futottam sokat, de ez nem baj, mert a holnapi edzésre úgy is rá kell pihenni, ugyanis Bogos Tomival fogok hosszút futni.
Összesen 12km, 160 szint, 60:25.
Max. pulzus: 153
Átlag pulzus: 141
Megnyugvási: 42 (145/103)